Kis Újság, 2000. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

2000-05-26 / 21. szám

Kis Újság KULTÚRA Színház és tv, egy percnyi erőszak nélkül Geszty Glória: a romantikát szeretnénk visszahozni az életbe Geszty Glória szuggesztív, meg­nyerő egyéniségét és markáns színészi kvalitásait mind a Ze­nit Televízió, mind a Ruttkai Éva Színház állandó nézői is­merik. Viszonylag kevés szín­művésznek adatik meg, hogy hősi, illetve primadonna és kar­akterszerepekben egyaránt ké­pes nagyot alakítani, s vers és prózamondóként is jelesen helyt álljon. Geszty Glória re­neszánsz sokoldalúságának fon­tos komponense, hogy a több mint nyolc esztendeje létező sze­líd, keresztény szellemiségű Ze­nit TV-nek (korábban ZTV- ként volt közismert) Zámbó László rendező-operatőrrel együtt meghatározó személyi­sége. A kiváló színművésznőt a Zenit TV új székhelyén, a Fé­szek Klubban kerestem föl. - Már egész kislánykoromban elvarázsolt a gyerekszínház, s amikor a nővérem elvitt a My fair ladyra, kijelentettem: én szí­nésznő leszek, és Horváth Tiva­darhoz megyek feleségül. Gimna­zistaként pedig az amatőr színját­szás vált az életem értelmévé. Rengeteget tanultam a Belvárosi Irodalmi Színpad vezető rende­zőjétől, Zsolnay Gábortól. Ez idő tájt megtudtam, hogy Várkonyi Zoltán félig a Színház és Filmmű­vészeti Főiskola, félig a Déryné Színház égisze alatt elindított egy különleges osztályt, ahol a gya­korlati oktatás dominál. Jelentkez­tem. A vizsga után először kihir­dették, hogy fölvettek, ám amikor kiderült, hogy még kiskorú va­gyok és másfél év múlva érettsé­gizem, visszavonták. Sírtam, zo­kogtam, mígnem a zsűri elnöke, az örök, klasszikus kamaszhangú színész, Petrik József orvosolta a sérelmeimet. Ünnepélyesen kine­vezett elő­ felvételisnek. Érettségi után megbeszélés szerint jelent­keztem nála a színházban, ám megtudtam, hogy az egész akciót letiltották. A drága Petrik megint talált gyógyírt a sorscsapásra, nyomban fölvett a színházába, s pillanatok alatt mély vízbe dobott. Még mindig nem voltam egészen tizennyolc éves és eljátszhattam Polly iszonyatosan nehéz és összetett szerepét Brecht Koldu­soperájában. S azóta mind a mai napig váltakozott a pályámon a nagyon nagy sikerek és szeren­csék, valamint a kemény küzdel­mek és a sorscsapások korszaka. Alakítottam Evitát Jókai Fekete gyémántokjában, Hegedűs Fran­cit a Varázskeringőben, játszottam Lorcát, szerepeltem számtalan huszadik századi színműben és rengeteg szubrett szerep jutott osztályrészemül. S bár szerintem a személyimbe is be van már írva, hogy, jó kislány, pozitív hősnő”, sokkal izgalmasabbnak tartom a karakterfigurákat. A gyakorlatban tanultam meg a játékszíni költőmesterséget, de arra töreked­tem, hogy ne maradjak meg csi­nos, ügyes, ösztönös tehetségnek. Ezért végeztem el négy év alatt az Egri Tanárképző Főiskolát közművelődés-pedagógia szakon úgy, hogy az Arany János Gye­rekszínházban játszottam és pró­báltam délelőtt és délután. Estén­ként pedig a Madách Színházban is rendszeresen fölléptem. - Beszéljen életének másik fontos sávjáról, a televíziózásról. - Az élet furcsasága, hogy ha áttételesen is, de Olaszországba nyúlnak vissza a televíziózásom kezdetei. Itáliába mint kulturális menedzser szerződtem és Isten színházi sikereket adott nekem számos musicalban és több kü­lönleges darabban. Egy költőien avantgárd milánói előadáson kék madarat kellett eljátszanom, aki különös, szép, ismeretlen nyelven beszél, az élet és a költészet tit­kát jelképezi. Ez a csodálatos nyelv az anyanyelvünk volt. Fan­tasztikus volt. Elmondtam Babits Esti kérdését, meghatottan, s meg­rendülten attól, hogy egy nagy magyar költő versét magyarul szavalhatom egy gyönyörű, lírai olasz színdarab egyik főszerep­lőjeként, és boldog voltam, mert magyar szót mondok, s átérez­­tem annak nagyszerűségét, hogy magyar vagyok. E kék madárról szóló darab zeneszerzője később, Budapestre látogatott. S én tolmácskodtam neki, hogy viszonozzam némileg azt a se­gítséget, amit tőle Milanóban kaptam. Ekkor egy kerületi té­vés stúdióban találkoztam egy rendező operatőr fiúval, életem későbbi párjával, Zámbó Lász­lóval, akivel együtt találtuk ki nyolc és fél évvel ezelőtt a mi sajátos egységessé komponált, művészi értelemben is megren­dezett, kétszemélyes műsorszer­kezetünket és stílusunkat. Már az ismerkedés napján tanakod­tunk: kellene egy különleges tévéműsort készíteni, amiben van egy kis humor, egy kis mu­zsika, vers, zene. Összehoztunk egyórányi műsoros kazettát, s eléjuttattuk a II kerületi tévések­nek. Ők leadták, új, hasonló kompozíciókat kértek tőlünk, ami stúdióról stúdióra járt a fővárosban, majd Pilisvörösvá­­ron és Piliscsabán átlépte Buda­pest határát is. Az egy órából lett másfél óra, két óra, négy óra. S egyszer csak úgy kezdtek ben­nünket számon tartani, mint ZTV, Zámbó Laci monogramja nyomán. Ebből kialakult a Zenit TV név. A zenit minden pálya legma­gasabb pontja. Amikor a nap de­­lelőn van, akkor van zeniten. Mi pedig szeretnénk az éj sötétsége helyett a nap világosságát sugá­rozni nézőinkre. Több nemzet­közi konferencián is elhangzott, hogy a Zenit TV egyedülálló Eu­rópában, hiszen nálunk egyetlen percnyi erőszak nem volt adás­ban soha. Ügyelünk arra, hogy egy család nyugodtan leülhessen a képernyő elé és együtt nézhesse adásainkat szülő és a gyerekek, az unoka és a nagypapa. Az isten­hívő, vallásos emberek erkölcsi érzékét sértő műsorokat nem ké­szítünk. Amennyire ez egy kis magántelevíziótól telik, hirdetjük Isten, haza, család eszményét. - A Zenit TV sajátos, testvéri kapcsolatban áll a Ruttkai Éva Színházzal. - A Ruttkai Éva Színházzal majdnem egy időben indulva vál­laltuk, hogy mi leszünk a keresz­tény szellemiségű, lélekemelő, ki­tűnő gyermekdarabokat is játszó teátrum médiatámogatói. A Szín­házat a Thália Szekere Alapítvány működteti. Az alapító tagok Sza­­lay Magdolna, a társulat jogi kép­viselője, Szalay Zsolt rendező­főigazgató, Nagy Miklós színész­főrendező. Óhatatlan, hogy az ember egy ilyen jó és nemes szín­házban, amely a tiszta irodalom és az erkölcsös szórakoztatás alapelveit vallja, nagy örömmel szerepel színészként is. Hálás va­gyok, amikor újabb és újabb ki­tűnő lehetőséget kapok. Sikerült elérnem, hogy ne mindig csak ki­rálylány legyek, hanem például az egér a Segítség ember című da­rabban, vagy a mulatságos vén­lány A hölgy fecseg és nyomoz­­ban, vagy Mocskos Peti a nép­szerű gyerekdarabban. A minap a Ruttkai Éva Színház fáklyás fel­vonulással ünnepelte ötödik szü­letésnapját , e csodás nap vissza­hozta az életembe a romantikát is, hiszen beülhettem egy vörös bár­sonnyal kárpitozott hintóba s vé­gigvonultunk a körúton. És az emberek az ablakokból integet­tek, megállt a forgalom. Annyira boldog voltam, hogy visszainte­gettem a fáklyával, s a forró vi­asz ráömlött a homlokomra. Két hétig viseltem az égés jelét, de azt mondtam: nem baj, mert tovább érzem a csoda auráját. Igen. Vissza kell adni az embereknek a nemes romantikát. Pósa Zoltán Dunakanyar művészeti hetek Szob, Zebegény, Nagymaros, Kismaros, Verőce... Vannak vidékek, tájak, városok, melyek ellenállhatatlan varázs­erővel rendelkeznek. Nehezen tudjuk megmagyarázni, miért vágyunk vissza oda, ahol egyszer már megérintett bennünket a hely szelleme. A Dunakanyar Magyar­­ország különleges szöglete. Ham­vas Béla szerint több Géniusz ta­lálkozásának termékenyítő hatása összegződik hegyei, völgyei kö­zött. A páratlan természeti adott­ságok, a többszáz éves kultúra megismételhetetlen együttest al­kotnak, talán ez vonzotta ide haj­dan a királyokat is. Nem véletle­nül fedezték föl ezt a vidéket mű­vészek, tudósok, írók. Közülük sokan választották életük és mun­kájuk helyszínéül. Az eddig mél­tatlanul háttérbe szorított „bal­part” falvainak, kisvárosainak művészetpártoló vállalkozói, kul­turális szakemberei egy alapít­ványt hoztak létre, mert úgy gon­dolták, a kis települések együtt sokkal többet tudnak felmutatni ennek a csodálatos tájnak értékes hagyományaiból, mint külön-kü­­lön, elszigetelve. A Dunakanyar Kulturális Alapítvány 2000-ben harmadik alkalommal rendezi meg a már hagyományossá váló Dunakanyar Művészeti Hetek programsorozatot. Verőce, Kis­maros, Nagymaros, Zebegény és Szob adnak helyet a rangos zenei, képzőművészeti, irodalmi, szín­házi eseményeknek, nemzetközi hírű előadók, tehetséges pálya­kezdő művészek, a térséghez va­lamilyen módon kötődő alkotók közreműködésével. Május 21-én, vasárnap, a Főtisztelendő Keszt­helyi Ferenc váci megyés püspök által celebrált szentmisével és az utána következő Liszt Ferenc Ka­marazenekar koncertjével kezdő­dött a rendezvénysorozat a zebe­­gényi római katolikus templom­ban. Az idei esztendő programja­inak összeállításánál hangsúlyos szerep jutott az ezredforduló méltó megünneplésének, de hon­foglaláskori játékok, mesterségek megismertetésének és más orszá­gokkal, kultúrákkal összekapcso­lódó hagyományok bemutatásá­nak is. A rendezvények közül iz­galmasnak ígérkezik T. Szőnyi Zsuzsa Vándor és idegen­­ Márai levelek, emlékek című könyvének bemutatója, amely május 28-án, holnapután Zebegényben lesz a Kenderes Hotelban. A Szőnyi Ist­ván Emlékmúzeumban látható a Szőnyi-tanítványokat bemutató csoportos kiállítás, amelyhez Sző­nyi pedagógiai munkásságát meg­vitató konferencia kapcsolódik holnap . A rendezvénysorozat hangversenyekben és egyéni elő­adóestekben is bővelkedik. A többi között a Liszt Ferenc Kamarazene­­kar, Bogányi Gergely, a Bartók Vo­nósnégyes, a Muzsikás Együttes és Sebestyén Márta lép föl. Bizo­nyára nem csalódik, aki május 21. és június 18. között a Dunakanyar bal partjára látogat, különösen ak­kor, ha nem zárkózik el a vidék va­rázslatos természeti szépségei elől sem, mert akkor talán ő is úgy érezheti magát, mint Cs. Szabó László vándora, akinek „Kinyúj­tott botja hegyén lebeg odalenn a világszép Dunakanyar és rászáll kezére egy pillangó.” K. R. Vidéki kulturális programok Május 27-én, pénteken ah­hoz képest, hogy hétköznap van, kimondottan gazdag programkínálat áll a ma­gyar vidék rendelkezésére. Ajkán Bakony nemzetközi néptáncfesztivál és gyermek­gála, Átányban Falusi spar­­takiád, Gyomaendrődön millenniumi nap van zászló­átadással és a helytörténeti múzeum megnyitásával. Hortobágy: Falunap, nem­zetközi folklórbemutatóval Kocsér: Országos pónifogat­­hajtó verseny Miskolc: XV. Diósgyőri Vár­játékok Harta: Hartai napok Écs: Hősök vasárnapja Mezőtúr: Túri Kicsinyek Kó­rusa Országos Fesztivál Szé­peinek: millenniumi sport­nap Várpalota: millenniumi Városkörnyéki gyermekrajz­verseny. - Lehet húsz dekával kevesebb? 9 „ Világot láttam, míg estről estre­­ rányitottam ajtómat a versre.” így indítja Bestiárium című verseskönyvét kollégánk és barát­unk Paizs Tibor, az erdélyi szár­mazású költő és publicista. Ab­ból a fajtából való, aki az élet szépségeit, de fájdalmait is mé­lyen mellre szívja, s aztán szivár­vány karikákat ereget a világba. Versei úgy lüktetnek ebben a szép kicsi kötetben, mint vergődő ma­dár csapkod az áradó vizek part­ján. A hasonlatok és metaforák zsoltáros szépségű hozsannában egyesülnek és Paizs Tibor kar­mesteri tehetsége erejével költői oratóriumba simulnak. Poézise erdélyi gyökérből fogant. Első négy kötete is Erdélyben, Kolozs­váron, vagy - horibile dictu - Bu­karestben jelent meg amit úgy kell érteni, hogy a román centra- Könyvjelző Fanyarul és frivolul Paizs Tibor verseskönyvének üdvözlése lista megalománia a fővárosba „száműzte” az erdélyi magyar ki­adókat. Paizs Tibor a magyar köl­tészet klasszikus húrjait pengeti tovább a maga bájosan lélekcent­­rikus lírájával, rá sem vet a szá­zadvég hablatyoló extravagáns divatjaira, lelkében még dalként fakad a vers és melengeti a glo­bális világban didergő lelkeket. „Hetyke és magabiztos költő” - mondta róla Bajor Andor, a hal­hatatlan kolozsvári író-humo­­rista-filozófus. Paizs Tibor „hety­kesége” szépséggé finomult, magabiztossága pedig a mester­ségtudás dacára is beleingott Ke­­let-Közép-Európa ingoványába. Ebbe szúrja be vers-cölöpeit ez a nagyszerű költő. A kötet a Penna Kiadó gondozásában jelent meg, műszaki szerkesztő Feke László. Bereczki Károly Szempon Az elmúlt tíz esztendő egyik legtöb­bet vitatott témája volt a Szent Ko­rona-tan. A vitákat többnyire szán­dékos félreértelmezések gerjesztet­ték, nem sok közük volt a tisztázó szándékú törekvésekhez Érthető, hiszen az ezeréves magyar állami­ság eme szimbóluma balliberális szempontból nézve csak retrográd eszmék jelképeként értelmezhető, amely nem több, mint múzeumi tárgy. Ez utóbbi érvük akkor erősö­dött föl, amikor megszületett a kor­mányhatározat arról, hogy a mil­lenniumi ünnepségek jegyében 2000 januárjában az Országházba költöztetik Ez a koronaellenesség általában Kossuthra mutogatva apellál, mint teszi azt legutoljám a zenész Bród­y János május 6-án a Magyar Hír­lap Ahogy tetszik rovatában: Amióta eszem tudom, mindig libe­rális, szabadságszerető ember vol­tam, és az is maradtam. Ilyen for­mán zavar, bosszant és néha ijesztőnek tartom, hogy a jelenlegi politikai köztudatban a magyar sza­badelvű hagyományoknak nincs igazán rangja Én ma is szívesen hordom tarisznyámon a Kossuth-cí­­mert, és a körülmények furcsaságát jelzi, hogy a Kossuth-díj Kossuth­­szobrán is egy olyan címer látható, amelyről épp Kossuth Lajos távo­­líttatta el a koronát. Mintha szégyen lenne egy olyan jelkép, amelyhez dicsőséges szabadságharcaink kötődnek Meggyőződésem, hogy a liberalizmus fontos történelmi ha­gyomány, s a szabadelvű gondolat befogadása sőt tisztelete nélkül az ország egyensúlya felborulhat, har­monikus jövője elképzelhetetlen.” Bród­y Jánosban bizonyára meg­fordul a liberalizmus, ha szeme elé kerül a Magyar Nemzet február ki­­lencediki száma Pongor Gábor­ ­ egyetemi docens cikkével, amelyből megtudhatta volna hogy Kossuth még az emigrációban is mindig a koronás címert használta! A cí­merről a koronát a Habsburg csá­szár vetette le, ezzel büntetve az „áruló nemzetet", szimbolizálván, hogy „a magyar alkotmányos jogok fel vannak függesztve. Megtették ezt már a Habsburgok korábban is, ter­mészetesen időlegesen, I. Lipót csá­szár idején”. 1849-ben, a Habsburgok trón­fosztása után éppen Kossuth rende­letével került vissza a címerképbe a korona. A Kossuth-címer tehát nem Kossuth kezdeményezése - ha­nem a Habsburgok büntető címere volt! Bródty János tehát vagy tarisz­nyát cserél­­ vagy a meglévőről le­vakarja a szabadelvű Kossuth-cí­­mert. Zászlós

Next