Kis Újság, 2000. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-21 / 29. szám
Kis Újság Együvé tartozunk Egy napra Marosvásárhely volt a református világ központja A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója július 8-án, szombaton Marosvásárhelyre érkezett. Az egynapos rendezvényen Erdély valamennyi reformátusok lakta vidéke képviseltette magát. Megható, sehol másutt ilyen mély bánatból és örömből fakadó ima nem hangzott el olyan szívfacsaróan szépen, mint ott, Erdély szívében, amikor tízezer református magyar kérte a magyarok Istenét, hogy megőrizze Erdélyország magyar népének hitét és az új ezredévben lelki üdvét szaporítsa. A pompás népviseletbe öltözött ünneplő sereg a déli órákban a marosvásárhelyi várban gyülekezett, ott, ahol már 1558-ban magyar iskolában tanultak a székely gyerekek, ahol Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé választották. A többezres tömeg nem is fért meg a várban, rengetegen a vár előtti téren, Bernády György egykori vásárhelyi polgármester szobra körül gyülekeztek. Déli kettőkor a vártemplom harangjának jelzésére indult el a reformátusok serege a városi stadion felé. Történelmileg rögzíthető jelenet volt, amikor palástos lelkészekkel az élen, ifjú cserkészek őrsége mellett, a zsoltárokat éneklő sok ezer ember a Kossuth Lajos utcán végigvonult. A stadionban tartott ünnepi istentiszteleten Csiha Kálmán, Erdély református püspöke hirdetett igét, hat asztalnál harminc lelkész osztott úrvacsorát. Fénylő pillanat volt, amikor a Csíki Ágnes vezette Seprődi János Kórusszövetség millenniumi, több mint száz tagot összesítő kórusának előadásában felcsendült a Szózat. Ezután szólalt fel Tőkés László, Királyhágó melléki püspök, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke. Nagy hatású beszédének lényege az volt, hogy hitében és nyelvében él a nemzet, tehát mindkettőt harmonikusan ápolni és megtartani kell. Csak így lehet gátat vetni annak a fogyásnak, amely nemzetünket apasztja az utóbbi évtizedekben. Az istentiszteleten az úrvacsora-osztási ágendát Hegedűs Lóránt, a Duna Melléki Református Egyházkerület püspöke végezte. Záróimát Horkay László, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke mondott, majd Kodály Zoltán és Berzsenyi Dániel Magyarokhoz című dalművét adta elő a kónus, a neves karmester és zeneszerző, Birtalan József vezényletével. A testvéregyházak nevében az Egyesült Államokból érkezett Medgyesi Lajos püspök, a kanadai Wass Zoltán, az ausztráliai Dézsi Csaba és a Buenos Airesben szolgáló Sütő Gyula lelkipásztorok mondtak köszöntő beszédet. A négyórás ünnepi istentisztelet nemzeti himnuszunk és a Székely himnusz eléneklésével ért véget. Bereczki Károly Erdélyi magyarok a Reménység Szigetén A schengeni határok leeresztésének perspektívája a külhoni állampolgárság biztosítása nélkül kétségbeesésbe és reménytelenségbe taszíthatja a határon túli magyarságot, és ez tömeges áttelepüléshez vezethet - áll az erdélyi magyarok találkozóján július 16-án Budapesten elfogadott nyilatkozatban. A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójához kapcsolódó szabadtéri eseményt az Erdélyi Gyülekezet központjában, a Reménység Szigetén rendezték meg. A közös nyilatkozatot kilenc, erdélyi magyarokat tömörítő szervezet vezetői írták alá. Szerintük a jelenlegi helyzetben alapvető változást jelentene a határon túli magyar közösségek számára a lehető legszélesebb körű autonómia, ehhez azonban hiányzik a többségi államok részéről a politikai szándék, illetve a nemzetközi feltételek. „A magyar kisebbségek érdekében Magyarország részéről ebben a helyzetben is megtehető lépés a külhoni állampolgárság megadása a határon túli magyarok számára” - vélik. Tőkés László, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke a rendezvény keretében tartott istentiszteleten az erdélyi magyarok helyzetéről szólva kijelentette: „továbbra is jövevények vagyunk saját szülőföldünkön, vagy legalábbis alig enyhült a helyzetünk”. A püspök az előkészítés alatt álló úgynevezett státustörvény kapcsán reményét fejezte ki, hogy az távlatilag a kettős állampolgárság elnyeréséhez vezet majd. Németh Zsolt külügyi államtitkár, aki szintén jelen volt az istentiszteleten, arra szólította fel a Magyarországon élő erdélyi magyarokat, hogy őrizzék meg sajátosságaikat, továbbá segítsék a „ Judak” felépítését az anyaország és a határon túli magyar közösségek között annak érdekében, hogy megvalósulhasson a határok feletti nemzeti egyesítés programja. Az esemény további részében katolikus szentmisét, valamint kulturális programokat tartottak. A résztvevők minden órában közös fohászt mondtak a szülőföldjükért, az elszakadt családokért és az Erdélyben maradottakért. A hit és nemzet ügye elválaszthatatlan Ünnepi istentisztelettel vette kezdetét július 16-án Nagyszalontán a Református Ifjúsági Világtalálkozó, melynek első napi fő eseménye Bocskai István fejedelem szobrának felavatása volt. Tőkés László, a Királyhágó Melléki Egyházkerület püspöke igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a reformáció hitbeli megújító hatása hozzásegítette a nemzetet, hogy újból talpra álljon, magára találjon. Azzal a nézettel szemben, hogy az egyháznak nem lenne szabad politizálnia, kijelentette: egyebek közt épp Bocskai példája cáfolja ezt a felfogást. A hit és nemzet ügye elválaszthatatlan - mondta prédikációjában. Nehémiás próféta könyvét idézve utalt arra, hogy a „megalkuvást gyakran nevezik mérsékletességnek”. A 80 évi kisebbségi sors nem tett-e bennünket is megalkuvóvá? - tette fel a kérdést. Majd kijelentette: „Ha értékeinkről lemondunk, önmagunkról mondunk le”. HITELET A reformáció diadala a huszadik század utolsó évében Beszélgetés Tőkés László és Hegedűs Lóránt püspökökkel Istentisztelettel egybekötött ünnepséggel zárult a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának több mint kéthetes központi rendezvénysorozata július 15-én Budapesten, a Kálvin téri református templomban. Az alábbi beszélgetésekben Tőkés László, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, majd Hegedűs Lóránt, a világtalálkozónak otthont adó Duna Melléki Református Egyházkerület püspöke szólal meg. Püspök úr az igehirdetésében többször szólt a kommunizmus „örökségéről”. Milyen károkat okozott nekünk, ma élőknek az elmúlt negyven-negyvenöt év diktatúra? Tíz éve tartó, nemzetközi és egyházi berkekben is élő nemzetközi kérdés a kommunizmus értékelése. Végre megjelent idehaza is a „Kommunizmus fekete könyve”, mely segít az eligazodásban. Meglep ugyanakkor, hogy a nyugatiak közül és idehaza is sokan félvállról, könnyedén veszik egy embertelen és istentelen rezsim garázdaságát, kártételét, történelmi mértékben mérhető bűneit. Prédikációmban szóltam róla: a magyar történelmi folytonosság elleni merényletet hajtottak végre, amikor a nemzetet fél évszázadon keresztül - sőt már a Kun Béla-féle időkben is - próbálták letéríteni a hit útjáról. Kiforgatták hitéből, keresztyén kultúrájából. Még jó, hogy az utolsó órában, 1989-ben bekövetkezett a fordulat, és összeomlott a kommunizmus. Kelet-Németországban és Magyarországon volt a leghatékonyabb az ateista diktatúra, olyannyira, hogy a vallástalanság elérte a nyugati színvonalat ezekben az országokban. Ezt sikerült nekik kifinomult érzékkel a húsosfazék típusú viszonylagos jólét eszközeivel megvalósítani. Megdöbbent, amikor Kovács László arról beszél, hogy kettészakadt gazdaságilag az ország, és óvja a kormányt. Az Isten szerelmére, a kommunisták osztottak meg bennünket osztálytársadalmi minta alapján munkásosztályra és osztályidegenre. És most ők beszélnek? Inkább szánjanak magukba, és nézzék meg, ki sodorta ezt az országot ebbe a helyzetbe! - Püspök úr beszédében azt is említette, hogy az ifjúság nagyrésze hitetlen. Hogyan lehet ezeket az ifjakat megszólítani és behívni a templomokba? - Ez a legnagyobb gond. Egyre nő a szakadék, és minél szélesebbé válik, annál nehezebb hidat verni. Az egyház ösztönösen, önvédelemből visszahúzódik saját bástyái közé. Ezzel szemben egyes szekták kimennek az utcára - ezáltal diszkreditálják az egyház ügyét -, és vulgáris vagy erőszakos, agresszív módszerekkel próbálják behálózni az embereket. Nagyon nehéz megszólítani a világot. De Isten őrizzen attól, hogy az egyház a „világ szerelméért” vagy a világ megszólítása érdekében elveszítse saját karakterét és formanyelvét! Hála Istennek, nálunk, Erdélyben még megvannak a megszólítás minimális elemei. - Ön kezdeményezte tavaly, hogy az idei év a „Hazatérés esztendeje” legyen. Jöjjetek haza! - áll a felhívásban. Most, amikor itt ülünk Ópusztaszeren, hogyan látja, elégedett-e a hazasereglés mértékével? - Igen. Azt hiszem, ha beindul egy láncreakció, nem lehet feltartóztatni. Az indítás jó volt. És mivel a „Hazatérés esztendejét” egy millenniumi periódusra hirdettük meg, van kifutási tere és ideje. Tehát ez év júniusától 2001. augusztus 20-ig tart. Azt hiszem, ez idő alatt meghonosul ez a kifejezés. Persze hirdetni is kell! Ön például leírja a sajtóban, mi prédikáljuk, újak, üzenjük. Hinnünk kell, hogy a hívás, mint a hegyekben a csúcsról elinduló kiáltás, tovább visszhangzik. Hiszünk a visszhang erejében! Hegedűs Lóránttól, a Duna Melléki Református Egyházkerület püspökétől összegző értékelést kértünk a világtalálkozóról. - Püspök úr, tudják-e hányan jöttek el a találkozókra? - A rendezvények számát csak körülbelül lehet felmérni. Bizonyos, hogy a több tízezres létszámmal és lélekkel megtöltött stadionok, a zsúfolt templomok és az iskolák kimondhatatlan tömeget vonzottak. Ma már szinte minden nagyobb vagy közepes, sőt sok kis magyarországi református gyülekezetnek van legalább egy határon túli és egy világszórványi testvérgyülekezete. Július 3-án, és 4-én ezek a gyülekezetek találkoztak egymással. Ez legalább két-háromszázezres tömeg mozgatását jelentette templomról templomra. Feltétlenül sikeresnek mondható a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója. Az Ige iránti kimondhatatlan szomjúság és a jézusi értékek iránti életigény óriási tömegeket vonzott. Sikeresnek mondható a ferencvárosi stadion nagy istentisztelete és ünnepélye, a marosvásárhelyi főtér magyar református „megszállása”, a sepsiszentgyörgyi kisstadion megtöltése vagy a munkácsi vár tökéletesen telített belső udvarának és árkádjainak a kárpátaljai istentiszteleti alkalma, valamint a zsúfolt kassai, a rimaszombati vagy a pápai templom és aztán a feketicsi istentisztelet csodája Bácsfeketehegyen. A döntő kérdés azonban az: mennyire hangolja át ez a világtalálkozó a gyülekezetek hitbeli ébredését. Vagyis mennyivel születik majd több gyermek, mennyivel lesz kevesebb a válás és mennyivel több derűvel és „csak azért is” ellenakarattal fordulunk a halál erőivel szembe. Ha ezen a téren pozitív változást tapasztalunk, akkor csakugyan korszakos és történelmi jelentőségű e világtalálkozó eredménye, a reformáció diadala a huszadik század utolsó évében. - Igehirdetésében többször említette a megmaradás fontosságát. Ennyire veszélyesnek lája a helyzetet? - Igen, valóban ennyire veszedelmesnek tartom, mert még néhány esztendő és a magyarság „életgerince” végső roppanás veszélye előtt áll. Olyan veszteséget szenved az 1957 óta zuhanó népesedési görbe hanyatlása miatt, amely már nem is népesedési hullámvölgy, hanem népesedési hullámsír. Ebben az évben tízmillió alá süllyed a magyarországi magyarok létszáma. Mi a világban még vagyunk tizenötmillióan, de a ,,kor”-fánk és az „egészség”-fánk kétségbeejtő. Egy fordított társadalmi piramist képzeljen el, ahol a gyermekek vannak a legkevesebben, az ifjak többen, a munkás életidőszakban élők még többen, de a legtöbben vannak az öregek, és lassan még őket is fölülmúlják az aggastyánok. Ez a képlet a halál társadalmát jelenti. Ezt igazi piramissá kell átalakítani, ahol a gyermekek vannak a legtöbben, utána következnek a fiatalok, a felnőttek és az öregek. Genfben zárul július 22-én a református világtalálkozó. Tisztelgés ez Kálvin emléke előtt? - Valóban Genf Kálvin reformációjának a városa, ugyanakkor a kálvini reformáció szellemében a huszadik századnak is egyik kikristályosodott és maradandó diplomáciai életközpontja. Ahol kiderült, hogy a reformációval hozott értékek: a tolerancia, a rugalmasság, ugyanakkor az elvi állhatatosság, a megvesztegethetetlenség a huszadik századba is átívelt. Elzarándokolunk Genfbe, mint Kálvin János reformációjának, bibliai hűségének, Krisztusközpontúságának, etikai megvesztegethetetlenségének tizenhatodik századi örökségét híven őrző egyháza, ugyanakkor úgy is, mint a huszadik századba ezeket az értékeket átplántálni akaró egyház, hogy a harmadik évezred számunkra ne az ítélet, hanem a kegyelem ideje legyen. Frigyesy Ágnes Az erdélyi református egyházkerület főrendezvénye: Marosvásárhely, 2000. július 8. Jézusért kiáltunk! A pápai református templomban tartották július 13-án a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója dunántúli főrendezvényét. A templomot zsúfolásig megtöltő híveket és a Március 15. téren egybegyűlteket - akik a hangszórókon hallhatták az istentiszteletet -, Kertész Péter pápai református lelkész köszöntötte, majd Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. - Ez a világtalálkozó egy nagy kiáltás: Jézusért kiáltunk! De ez a találkozó egy áldott, boldog üzenet is, hogy az annyiszor megtaposott, félreszorított magyar nép bízzon, mert hívja Jézus, hogy erős és gyógyult nemzetté legyünk - hangoztatta a püspök. A magyarság a világ negyvenhárom országába szóratott szét, ezért a református egyház a közeljövőben kiadja a gyülekezetek térképét, melyen négyezer református gyülekezetet regisztrálnak majd szerte a világból. A világtalálkozó dunántúli főrendezvényének résztvevőit Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök, a református egyház magyarországi zsinatának lelkészi elnöke is köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a magyar reformátusság meghatározó centruma Pápa városa. Üdvözölte az egybegyűlt híveket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke, a tatai egyházközség főjegyzője is, aki szintén Pápa egyháztörténeti jelentőségét emelte ki, mondván: egy református ember nem tud úgy meghalni, hogy Pápán legalább egyszer ne jelenjen meg. Az istentisztelet után elhelyezték a kegyelet koszorúit a két pápai reformátor - Huszár Gaál és Sztárai Mihály - emlékművénél. 11 Ünnepeink, szentjeink Szent Kinga (1224-1292) ünnepe: július 24. IV. Béla király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnő legidősebb gyermeke, nővére Szent Margit, nagynénje Árpád-házi Szent Erzsébet. A magyar királyleányt, majd lengyel királynét, végül klarissza nővért, Árpád-házi Szent Kingát a lengyelek a „Nép Anyjaként” tisztelik. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága Szent Kinga erkölcsi nagysága előtt misztériumjáték bemutatásával rótta le tiszteletét, megidézve a magyar királyleány életét és korát. A „Szent Kinga gyűrűje” című zenés misztériumjátékban elhangzanak a térség jellegzetes dallamai, magyar és lengyel történelmi, egyházi, népi énekek, imádságok, keservesek. A misztériumjátékot a Csíksomlyói Búcsún, a Szent Év keretében mutatták be először nagy sikerrel, 2000. június 10-én, a moldvai csángók jelenlétében. Az ősbemutatón erdélyi gyermekek, amatőr és hivatásos fiatal színészek, előadóművészek játszottak. Szent Kingát Márdirosz Ágnes, a Csíkszeredai Játékszín művésze alakította. A népi játékot Orbán György zeneszerző Szent Kingához írt himnikus kompozíciója zárta. Árpád-házi Szent Kingát II. János Pál pápa tavaly avatta szentté Ószandecen. Az ott állított gelencei székelykapu után a Csíksomlyón fölcsendülő misztériumjáték is szeretettel fogant ajándék a magyar király leánynak, akinek népeket összekötő gyűrűje jelképesen világít az őt védőszentként tisztelő bányászokon túl mindannyiunknak, fölmutatva erkölcsi nagyságát, tiszta lelkét, hite erejét. t