Kisalföld, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

­­ILIC, P&OLETIMJAI£iiT£3CU£T££1­ 11. évfolyam, 26 szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Cayor, 1957. február 1- A kommunista sajtó becsülete »Írjátok meg mindig az igazat !* Gorkij mondotta ezt. A kommunista Gorkij tanította erre a kommunista újságírókat! S vajon milyen igazságot, kinek az igazságát követelte Gorkij a toll­­forgató emberektől? Talán vala­miféle elvont, ködös, mindenki igazságát? Nem, nem és ezerszer is nem! Gorkij a munkásosztály, a dol­gozó nép igazi érdekeit kifejező, a marxi­zmus-l­enini­zmus eszméit tolmácsoló igazság hirdetését kí­vánta, követelte a kommunista újságíróktól! S ez legalább any­­nyira természetes, mint az, hogy a burzsoá újságíróik a tőkések igaz­ságának prófétái. Nem árt ezt élesen emlékeze­tünkbe vésni ma, a magyar sajtó napján, az illegális Szabad Nép első megjelenésének 15. évfordu­lóján. Vétettek-e a kommunista és nem kommunista újságírók a munkásosztály, a dolgozó nép igazi érdekeit kifejező igazság hir­detése ellen? Vétettek! Kétféle­képpen vétettek. . . Először vétettek akkor, ami­kor — bár jószándékkal — a mi életünknek csak a napos oldal­át látták és láttatták, s elfeledkeztek a betegségek gyógyításáról, a bü­rokratikus, parancsolgató mód­szerek elleni harcról. . . De nem mindenki vétett! Voltak, akik be­csületesen, a párt és a nép mel­lett állva, felemelték szavukat a hibás módszerek ellen. Ki előbb — ki utóbb. Másodszor, vétettek akkor, ami­kor éppen a kommunisták kezde­ményezte demokratizálási folya­mat során holmi burzsoá liberális befolyás hatására csak a hibákat látták és a hibáknak csináltak kultuszt, de mellőzték a felszaba­dulás utáni idő sok és alapvető szocialista forradalmi vívmányát, s éppen ezért átlépték a munkás­­osztály igazsága és a burzsoázia igazsága közötti határvonalat. . . De nem mindenki vétett." Voltak és sokan voltak­ újságírók, akik­nek elég szilárd volt kommunista világnézetük, elég mély volt a hitük a marxizmus-leninizmus eszméiben, s küzdöttek a szektás, antileninista módszerek ellen a tor­on belül, de egyetlen lépés­sel sem távoztak el a nép igazi érdekeit kifejező igazságtól, sőt szembeszálltak azokkal, akik tu­datosan, vagy eltévelyedve, az el­lenforradalom szekerét tolták. Ezek a kommunista — sőt be­csületes pártonkívüli — újság­írók nem írtak az október 23-a utáni uszító, ellenforradalmi la­pokban, amelyek minden demok­ratikus máz, minden ordító »nép­barát« szerep ellenére a burzsoá­zia, a régi arisztokrácia igazságát hirdették. . . Nem írtak, mert nem kábította el őket az olcsó és kétes népszerűségű hajhászás. . . Nem írtak, mert ők valóban a haladó magyar sajtó, az illegális kommunista munkássajtó legjobb hagyományain nevelkedtek. . . Táncsics Mihály, Frankel Leó, Ady Endre, Bálint György és Ró­zsa Ferenc hagyományain, akik a dolgozók igazi érdekeit kife­jező igazság hirdetésére tanítot­ták őket. S tollat foglalt november 4-e után, amikortól helyes úton kezd­ték megvalósítani a munkásosz­tály, a nép igazságát. De mi is ma a munkások, dol­gozók igazsága, valódi érdeke, amelynek minden, szívével és eszével is kommunista, vagy szí­vével és eszével is a népért élő nem kommunista újságíró kato­nája kíván lenni? Nem árt erről is szólni, hiszen az elmúlt hóna­pokban oly sokan, de oly sokan felléptek a munkások szószólói­ként, érdekei védelmezőiként — csak valójában a burzsoázia alig titkolt lopakodását támogatták a hatalom felé. . . A mi dolgozó népünk igazi ér­deke az, hogy teljes és torzítások­tól mentes proletárdiktatúra való­suljon meg, amely erőteljesen le­tép a szocialista magyar élet fá­járól minden férget, s egyszer s mindenkorra végez az ellenforra­dalommal. . . Igazi érdeke, hogy szocializmus épüljön és béke le­gyen. .. Igazi érdeke, hogy egyen­jogú, szuverén tagja legyen a szo­cialista tábornak, s úgy őrizze an­nak egységét, amint a szeme fé­nyét. . . Igazi érdeke, hogy’ teljes erővel, mielőbb létrehozzuk az anyagi alapot az életszínvonal emeléséhez. . . Igazi érdeke a munkásosztály egységének, a munkás-paraszt szövetségnek erő­sítése. . . Igazi érdeke megakadá­lyozni a régi hibák, káros mód­szerek visszatérését. . . Igazi ér­deke, hogy erős kommunista párt vezesse az országot a szocializmus felé. . . Ezek a legfőbb érdekei dolgozó népünknek — a teljesség igénye nélkül. . . A kommunista sajtó becsülete azt kívánja, hogy ezekért az igazi érdekekért száll­jon síkra és a megvalósítás során éberen figyeljen s leplezzen le minden ellenforradalmi jelensé­get, minden szektás hibát. Gorkij nemcsak azt tanította, hogy: »Írjátok meg az igazat« — vagyis a munkások, a nép igazát, hanem azt is, hogy: mindig! Igen, a kommunista sajtó be­csülete azt parancsolja, hogy ami­kor harcol a munkások, a dolgo­zók érdekeit képviselő párt célki­tűzéseiért, akkor ne hallgasson sem a »lent«, sem a »fent« meg­nyilvánuló hibákról! Az igazságot — a nép és a párt talaján állva — akkor is ki kell mondani, ha az éppenséggel fáj! Akkor is meg kell írni, ha egyes munkások, pa­rasztok, haladó értelmiségiek pil­lanatnyilag felszisszennek olvasá­sakor. . . De akkor is meg kell írni, ha esetleg vezető emberek­nek lesz okuk felszisszenni!. . . A kommunista sajtón keresztül a párt beszélget a tömegekkel. . . Legyen olyan ez a beszélgetés, hogy az a munkásosztály, a dolgo­zó nép javára váljék! . FURCSA OSZTOZKODÁS * Bírósági hírek * Hogy élnek az életmentők? *AAAAAAáAAAáAAAáAAAAAAAáAAAAáAAAáAAAAAAAAAAAAAAáAáAAáAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiéá ▼ TTTTTTTTTTTTTTfTTTYTTTTTTTTT ff YYTTTTTYYTYTYTTYfTTTffTfYYYTTffTTTfTTTTYYTTTTYYYYTYY Gyökerestül felszámoljuk az ellenforradalmi erőket Marosán György beszéde a győri pártnapon Szerdán délután négy órára hirdették az MSZMP első győri nyilvános pártnapját, de már fél négykor zsúfolásig megtelt a Széchenyi téri kultúrotthon nagyterme. Vagongyári munkások, a textilüzemek munk­ásasszonyai, pedagógusok, orvosok, Győr város kommunistáinak és a szocializ­mushoz hű pártonkívüli dolgozóinak színe-java várta feszült csendben a pártnap kezdetét. Leg­többjük régi harcosa a pártnak, résztvevője a felszabadulás utáni idők nehéz küzdelmeinek. Az utóbbi években közülünk sokan és sokszor gondoltak a 45 utáni idők lelkes pártnapjaira, kom­munista megmozdulásaira. És most, az MSZMP győri szervezetének első párt­napján, már a kez­det­ kezdetén ez a régi lelkes-harcos hangulat bontakozott ki. Nem tudni ki kezdte, de egyszerre csak a terem egyik sarkából felcsendült a régi munkásdal: „Munka hadának a lépése dobog . . Először csak néhányan vették át a hangot, de amire az elnökség elfoglalta helyét az emelvényen, már több mint félezer kommunista énekelte: „. . . Leszünk a büszke élcsapat.“ A Himnusz elhangzása után B­ittmann Ernő elvtárs, az MSZMP Győr városi intéző bizottsá­gának elnök­e nyitotta meg a párt­napot. — Győr kommunistái régóta várták már ezt a napot — — mondotta —, hogy az MSZMP egyik vezetője jöjjön városunkba és adjon választ a dolgozókat érdeklő kérdésekre. Ez az első nagy győri pártmegnyilvánulás az októberi esemén­yek óta annál jelentősebb, mivel ez a város a­z ellenforradalmi kísérlet napjaiban a dunántúli reakció gyüleke­ző helye volt.­­ Ezután átadta a szót Marosán György elvtársnak, az MSZMP ideiglenes központi bizottsága tagjának. Marosán elvtárs beszéde — Először egy személyes beje­lentéssel kezdem: Én öreg győri vagyok. Nem itt születtem ugyan, hanem egy erdélyi faluban, de ismerem ezt a várost. Itt jártam 1942—43-ban, hogy az akkori nagyon kevés szervezett munkás között a marxizmusról beszél­jek. Nem voltunk akkor sokan, sokkal kevesebben, mint most ebben a teremben, de vártuk és tudtuk, hogy eljön az idő, ami­kor az urak földjén a munkások veszik át a hatalmat. És ez 1945- ben bekövetkezett ebben az or­szágban, ahol azelőtt Dózsától kezdve Rákóczin és Kossuthon keresztül soha nem sikerült sem­mi, a dolgozóké lett a hatalom! Marosán elvtárs ezután néhány elméleti problémával foglalko­zott. — Azt mondják egyesek, hogy a sztálini és Rákosi-féle módszerek a marxizmus-leniniz­­musból következtek. Ha így len­ne, akkor sutba kellene dobni a marxizmus-leninizmust! Az ilyen feltevésnek éppen az ellenkezője igaz, mert ezek a helytelen mód­szerek idegenek voltak a mateiz­­mus-leninizmustól. A szocializ­mus ellenségei m­ost mindent Sztálin és Rákosi zsebébe akar­nak varrni és ezen keresztül le akarják járatni a kommunista világnézetet. De mi határozottan kijelentjük, hogy megvédjü­k a marxista-leninista világnézet tisztaságát. Ennek a világnézet­nek száztíz évvel ezelőtt rakták le az alapjait a Kommunista Kiáltványban. Amikor a Kiált­vány megjelent, még nem volt Sztálin és Rákosi, de a reakció már akkor a kommunizmus kí­sértetinek rémét emlegette. Azóta 110 év telt el és ma a kommu­nizmus mér nem kísértet többé, hanem a földnek egyhatod részén valóság és a marxizmus-leniniz­­mus eszméi egymilliárd embert fognak össze. A haladás ellen­ségei 1847-ben is összefogtak a szocializmus ellen, pedig akkor még csak egy kis tudós társaság képviselte ezt az eszmét, de már akár sem tudták legyőzni. Ho­gyan sikerülne ez ma a reakciók­nak, amikor létezik az erős, ha­talmas szocialista tábor? — Sokan vitatkoznak ma eb­ben az országban, hogy mi volt október 23-a. Forradalom vagy ellenforradalom? Én ezen nem vitatkozom, mert ismerem ezt az országot — jelen­tette ki Marosán elvtárs. Mi a forradalom? A forrada­lom a tulajdonviszonyok megvál­toztatása. A forradalom az, ami­kor a nagybirtokosok földjét, a tőkések gyárait, a bankárok bankjait a r­ép veszi tulajdoná­ba. Ez a forradalom. Aki ezt vissza akarja csinálni, az eléne­kelheti százszor a Himnuszt, ki­tűzhet akárhány nemzeti szala­got, akk­or is ellenforradalmár marad — jelentette ki a hallgató­ság nagy­ tapsa közepette Maro­sán elvtárs. Ezután kitért a győri ellenforradalmi eseményekre és megállapította, hogy nem, volt vé­letlen, hogy éppen itt, Győrött, akart a reakció „külön országot", „szeparatista birodalmat“ alapí­tani. A továbbiakban Marosán elv­társ a szovjet hadsereg szerepé­ről beszélt az ellenforradalmi kí­sérlet leverésében. — Önök előtt az az ember áll — mondotta —, aki nem kérte, hanem követelte a szovjet csapatok tűzbevetését. Miért? Ha Horthynak annak ide­jén joga volt, szenegáli négerek­kel, francia, cseh és román bur­zsoá katonai erővel leverni a maa­­gyar munkásosztály hatalmát, akkor a magyar munkásosztály­nak is joga volt, hogy­ fegyveres (Folytatás a második oldalon.) Akik megelégelték ... Az Humanité hazatérő magyar menekültekről Az Humanité írja. Szombaton reggel a Valenciennes közelében lévő Arenberg bányából hét bá­nyász hiányzott. Hét magyar me­nekült, akit négy nappal ezelőtt alkalmaztak a szénbányában, megelégelte az ott tapasztaltakat és elhatározta, hogy visszatér Magyarországra. A legfiatalabb közülük tizenöt éves, a legidősebb huszonegy. Az Humanité idézi a Liberté de Lille című vidéki lapot, amelynek munkatársa beszélgetést folytatott magyar menekültekkel. Ezek ki­jelentették, hogy csalódtak. Két­­ségtelen­, hogy Magyarországon nem volt minden tökéletes, de aki dolgozott, az meg is tudott élni belőle. Itt azonban csak addig jutottunk el, hogy egy nap egyszer ehettünk. Mindent megértettünk és megfontoltunk: haza akarunk menni, még ha gyalog is kell az utat megtennünk — mondották, a menekültek. ABA: 69 SILLIA !

Next