Kisalföld, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

KÍ­S Á­N F­ÖL­DT Hazaérkezétt a Szovjetunióba! a magyar kormány- és párt­küldöttség Vasárnap visszaérkezett a­ Szov­jetunióból a magyar kormány­ét» pártküldöttség,­ amely’ részt­­vett a magyar forra£á­vni mun­kás paraszt-kormány," valamint a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségének kormánya közötti tárgyalásokon és pártközi tár­gyalásokat folytatott a Szovjet­unió Kommunista Pártja képvi­selőivel. . . J. : A magyar kormány- és párt­­küldöttséget Kádár­­ János, az MSZMP Központi bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezette.­­ Vasárnap déli órákban a Feri­hegyi repülőtér hatalmas beton­pályáit, a teraszokat­: az örömteli várakozás légköre jellemezte. Ez­rével jöttek el a kormány és párt­küldöttség üdvözlésére­ a buda­pesti üzemek, intézmények dol­gozói. A repülőtér betonján fel­sorakozott a honvédség díszőrsé­ge és csepeliek zászlajával a bu­dapesti munkásőrség díszezrede. A küldöttség fogadására meg­jelent Biszku Béla, Marosán György, d­r. Münnich Ferenc, Ró­nai Sándor, az MSZMP intéző bizottságának tagja, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Kossa István pénz­ügyminiszter, Dögei Imre föld­művelésügyi miniszter, Do­le­­schall Frigyes dr. egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke, valamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális­ élet sok vezető szemé­lyisége. Jelen volt a fogadásnál V. V. Raztafjev, a Szovjetunió magyar­­országi nagykövetségének ideig­lenes ügy­vivője, valamint a kö­vetség tagjai, ott voltak a foga­dásnál több budapesti külképvi­selet vezetője. Pontosan 13 órakor szállt le a repülőtér kifutójára a párt- és kormányküldöttség két külön­­repülőgépe: Iljusin mintájú szov­jet ,­ utasszállító gépek. A hatal­mas tömeg lelkes tapsa közepette szálltak ki a repülőgépből, a kül­döttség tagjai, akiket elsőnek dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Rónai Sán­dor, az Országgyűlés elnöke, az­­MISZMP intéző bizottságának tagjai, valamint V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügy­vivője üdvözölték. Felhangzott a d­isztel, tiszte­letadást teljesítettek a honvédség és a munkásőrség alakulatai, majd Kádár János, Dobi István, dr. Münich Ferenc és Révész Géza elléptek a felsorakozott ala­kulatok előtt és üdvözölték azo­kat. Felcsendült, a­­Magyar Nép­­köztársaság és a Szovjetunió Himnusza. Majd a megjelentek lelkes ünneplése közepette lé­pett a díszemelvényre Kádár Já­nos, Dobi István és dr. Münnich Ferenc. Úttörők - vörös szekfű­­,csokrokkal kedveskedtek, a kor­mány és a párt vezetőinek, akik­­üdvözölték a diplomáciai testület jelenlévő tagjait és a fogadásuk­ra megjelent személyiségeket. A pártot, a szovjet-magyar barát­ságot éltették a megjelentek. Ez­után dr. Münnich Ferenc, majd Kádár János elvtárs mondott be­szédet. Mi rejlik a bermudai tanácskozás mögött? — A Szovjetunió külügyminisztériumának nyilatkozata — A TASZSZ közli: A Szovjet­unió külügyminisztériuma nyilat­kozatot tett közzé Eisenhower amerikai elnök és MacMillan brit miniszterelnö­k tanácskozásának eredményeiről. A bermudai tanácskozás meg­mutatta — mondja a nyilatkozat —, hogy az Egyesült Államok s Nagy-Britannia kormánya a to­vábbiakban is agresszív irányza­tot kíván követni külpolitikájá­ban. Ezen a tanácskozáson olyan határozatokat hoztak, ame­lyek fokozzák a nemzetközi feszültséget és az új háború veszélyét. Az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia kor­mánya az atomháború köz­vetlen előkészítését tűzte ki célul. A Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata megjegyzi, hogy Eisenhower elnök és Mac­­Millan miniszterelnök tárgyalá­sainak előkészítése, továbbá m­a­­ga a tanácskozás is titokzatosság közepette folyt. Több kérdésben ti­tkos megállapodásokat is kötöt­tek. Ezt lényegében sem az Egye­sült Államok, sem Nagy-Britannia kormánya nem tagadja. A,­ Szovjetunió külügyminiszte­ri titának­ nyilatkozata hangoz­tatja, hogy a bermudai tanácsko­zásról kiadott közleményben fog­lalt állítás, amely szerint az Egye­sült Államok és Nagy-Britannia mértéktartó lesz a nukleáris fegy­verkísérletek folytatásában, nyil­vánvalóan azt a célt szolgálja, hogy­ bizonyos mértékig elaltas­sák a világközvéleményt, amely állhatatosan követeli a nukleáris fegyverkísérletek haladéktalan megszüntetését és hatékony intéz­kedések megtételét e fegyver tel­jes és feltétlen eltiltására. A szovjet­­ kormány — mondja a­­ Szovj­etu­nró külügym Minisztériu­mának nyilatkozata — úgy vélte és­­ továbbra is úgy véli, hogy nem szabad helyet adni diplomá­ciai mesterkedéseknek és cselfo­gásoknak. A Szovjetunió a lehatározot­­tabban állást foglalt a hatal­maknak az atom- és hidro­­génfegyver eltiltásáról köten­dő megállapodása haladékta­lan megkötése mellett. .A Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata emlékez­teti hogy , a Szovjetunió kormá­nya kész első lépésként megálla­podást kötni a nukleáris fegyver­kísérletek meghatározott időre való eltiltásáról. A szovjet, kormány­­kötelességé­nek tartja felhívni az Egyesült Államok ,és Nagy-Britannia kor­mányának figyelmét, hogy az atomháborús előkészületek útja, amelyre egyre nyíltabban rálép­nek, azokat viszi katasztrófába, akik másokra,akarják az ilyenfaj­ta háborút ráerőszakolni .A Szovjetunió külügyminiszté­riumának nyilatkozata megálla­pítja, hogy az Egyesült Államok részesévé válik a gyarmatosító és természeténél fogva agresszív bagdadi tömbnek, amelyet azzal a céllal létesítettek, hogy rabságba döntsék a Kelet népeit. Ez újabb bizonysága, az, Egyesült­ Államok közel- és közép-keleti külpolitikai irányzata agresszív­­ voltának. Ez az irányzat az úgynevezett Eisen­hower elvben jut kifejezésre. Az Egyesült Államok mostan­tól kezdve nyíltan egység­frontba lép a régi gyarmato­­ sító hatalmakkal — Nagy- Britanniával és Franciaor­szággal — azokban a kísér­letekben, amelyeknek célja a gyarmati rendszer helyreállí­tása a Közel- és Közép-Kelet országaiban. Éppen ezért nem nehéz megér­teni — hangsúlyozza a Szovjet­unió külügyminisztériumának nyilatkozata — miért foglaltak el a nyugati hatalmak kormányai negatív álláspontot a szovjet kor­mány javaslatával kapcsolatban, amely a nagyhatalmaknak a Kö­zel- és Közép-Kelet tekintetében követendő elveit tartalmazó nyi­latkozatról szól. KELVESZÜNK Nagy-Budapest vidéki munkahelyeinkre Építőipari szak- és SEGÉD-munkásokat Vidékieknek munkásszállás, igényjogosultatÉpíe., külön­élési pótdíj, legalább napi egyszeri meleg étkezés. 15 százalékos idénypótlék, vi­déki munkahelyünkön külön pótlék biztosítva. JELENTKEZÉS: „ , szombat kivételével naponta fél 8 órától 17 óráig. ÉPÜLETKARBANJAHTO VÁLLALAT MUNIKAISGYI. OSZTÁLYÁN. Budapest, V. ker. Guszev u. 18. sz. Adenauer úr válasza A nyugati újságok sze­rint Bulganyinnak a kö­zelmúltban Adenauer kacellárhoz­­intézett té­véjére az volt a válasz, amit az itt közölt kari­katúra fejez ki­­.. Leg­utóbb Bulgan­yin ismét levelet írt Bonnba, amely ugyancsak a nemzetkö­zi feszültség enyhítését szolgálja. Kiváncsiak va­gyunk,­­mi lesz a válasz e levélre?... 1357. április 2. hetid. Miért nincs még pártszervezet a Sopronhorpácsi Kísérleti Intézetben? Kevés ember van Magyarorszá­gon, aki ne hallotta volna még hírét a Sopronhorpácsi Kísérleti Intézetnek. Sőt,­ messze hazánk határain túl, Kínától Dél-Ameri­­káig ismerik és elismerik az itt dolgozó kutatók eredményeit, kü­lönösen az intézetben nemesített cukor és t­akaratányrépa fajtákat, amelyek világviszonylatban is megállják helyüket. A 30-as évek­ben alakult kis, jelentéktelen magánkezdeményezésből a felsza­badulás óta eltelt időben a ma­gyar mezőgazdasági tudomány egyik fellegvára lett. A népi de­mokratikus állam milliókat köl­tött és költ most is az intézet fej­lesztésére és nem fukarkodott az itt tevékenykedő tudósok anyagi és erkölcsi megbecsülésével sem. Az intézet alapítója és vezetője, dr. Sedlmayr Kurt, — aki egyik legtekintélyesebb mezőgazdasági szaktanácsadója volt a kormány­nak,­­ kétszer kapta meg a leg­nagyobb magyar kitüntetést, a Kossuth-díjat és emellett neki és munkatársai részére olyan körül­ményeket biztosítottak, amelyek méltán váltották ki, a világ min­,­den tájáról érkező látogatók elis­merését. ■­­ Az ember azt hinné, hogy a tu­domány­­ csendes zugát még az ellenforradalmi események sem tudták kizökkenteni nyugalmából. Pedig nem így történt. Annyira nem, hogy még most, öt hónap­pal a tragikus események után sincs új, kommunista pártszerve­zete az intézetnek, amelyre pedig ma nagyobb szükség lenne ott is, mint bármikor azelőtt. Érdemes ennek okait közelebbről is meg­vizsgálni. Most mi jövünk! A kísérleti intézetnek október előtt több, mint ötven tagot szám­láló pártszervezete volt. Olyan pártszervezet volt ez is, mint ál­talában az MDP szervezetei: sok becsületes, harcedzett kommunis­ta — mint­­ Szikorszki Kálmán, Vovánszki­­József, Mátyás Ferenc, Pataki László, Horváth Károly Peszlen Tibor és mások — mel­lett szép számmal akadtak kar­rieristák, meggyőződés nélküli sodródó elemek is a tagság között. Sajnos, ez a vegyes összetételű pártszervezet nem tudta megaka­dályozni, hogy az intézet vezető­sége évek során át­ ne rakja tele a különböző adminisztratív irányító funkciókat lecsúszott, de­­klasszált burzsoá elemekkel, volt horthysta egyénekkel, egykori ügyvéddel, bankárral és hasonlók­kal. Mi sem természetesebb, minthogy ezek a személyek októ­ber végén kiléptek addigi csendes „szerénységükből“ és megmutat­ták igazi énjüket. — Elbukltak a patkányok, most mi jövünk! — adta ki a jelszót azokban a napokban Németh József, az intézet gazdaságának a vezetője. Nem kellett sokáig vá­rakozni, míg kiderült, mit értett ez alatt. Szikorszki Kálmánt, a párttitkárt­ és Horváth Károlyt, az üzemi bizottság elnökét, mint „nem kre­nátos személyeket“, rö­vid úton kites­sékelték az intézet­ből. De nem feledkeztek meg fe­leségeikről sem. Szikorszkinénak, aki telefonkezelő volt és Horváth­­nénak, aki a laboratóriumban dolgozott, október 31-i kerettel a következő szövegű levelet kézbe­sítették. »,Előadó: dr. Marói J. Intézet vezetősége­ és annak munkástanácsa határozata alap­ján az intézetnél betöltött állását f. évi nav. lévi azonnali hatállyal felmondom. A fenti napig illetmé­nyeit rendes kifizetési napon fel­veheti. Sopronhorpács, 1956. október 31.“ Egy kis „racionalizálás" Dr. Marót János egykori ügy­véd úr kitett magáért. A mai, sőt a felszabadulási előtti jogszabá­lyokat is felrúgva felmondási idő és indokolás nélkül tette ki a két intézeti dolgozót. Németh József gazdaságvezető ezt még kiegészí­tette azzal, hogy megvonta az ad­digi feljuttatást Szikorszki gyere­keitől, sőt még pénzért sem volt hajlandó adni egy litert sem. Másokkal sem járta­k el ember­ségesebben. Pataki Lászlónét, az intézet óvodájának vezetőjét ala­csonyabb beosztásba helyezték és helyére egy volt apácát neveztek ki. A nagycenki üzemegységben a kommunista Rábai János ko­vácsot »racionalizálás« címén se­at'd mun­kássá fokozták le. Minek folytassuk? Ennyi is elég talán, hogy lássuk, a Sopronhor­pácsi Kísérleti Intézetet sem ke­rülte el az ellenforradalom. November 4-e után az Intézet kutatógárdájának egy részei élén dr. Sed­mayr Kurt igazgatóval, nyugatra távozott. Reméljük, a­, idegenben előbb-utóbb rájönnek: majd arra, hogy a népi demokra­tikus állam mégsem bánt olyan mostohán az értelmiséggel — kü.­­lonosén a vezető tudományos ku­tatókkal nem — mint ahogyan azt a célzatos és megtévesztő propaganda el akarta hitetni és megtalálják a népünkhöz vezető utat. De beszéljünk az itthonmara­­dottakról. Németh József gazda­ságvezető, Marót dr. úr, Keszei István, aki fegyveres csoportot szervezett októberben és Almási Ferenc volt csendőrtiszt helyettes, nevezte ki helyettesévé, ittma­­radtak és mintha mi sem történt volna, ma is kezükben tartják­ a veze­tést. Érthető ezek után, hogy a gazdaság egyszerű dolgozói nem érzik a gyakorlatban, hogy nálunk munkásfiatalom van. Hogyan is éreznék, amikor olyasmiket lát­­-­nak, hogy míg a kommunista Pataki László­ évek óta egy egész­ségtelen szobában kénytelen meg­húzódni apró gyermekeivel és terhes feleségével, addig Németh József kétszobás, kényelmes la­kást adott egy Pusztai Mária ne­vű, teljesen egyedülálló nősze­mélynek. Hogyan látnák az egy­szerű kétkezi munkások, hogy végleg leáldozott az ellenforrada­lom napja, amikor Németh Jó­zsef — felismerve a helyzet vál­tozását — néhány hete maga akart pártszervezetet alakítani a gazdaságban. Ez az oka, hogy a gazdaság sok becsületes dolgozója eddig nem lépett az újjáalakult párt soraiba. Pedig ha valaha, úgy most iga­zán nagy szükség van a pártszer­vezetre. A kísérleti intézetre számít az ország. Az itthonm­aradt kutatók, Csitko­­vics Antal, Gráczol Géza, Meg­­­gyes Vendel, Kiss Ernő, Tóth Jó­zsef főagronómus — akik iga­z emberek és jó hazafiak voltak októberben is — képesek­­ arra, hogy tovább növeljék az intézet jó hírnevét. De nekik is­ támoga­tásra, iránymutatásra van szük­ségük. Szakmailag a minisztériumi szervek, politikailag csak a párt adhatja meg ezt a segítséget. A t­udományos munkához politikai­lag is nyugodt légkörre van szük­ség. Ennek pedig az az előfelté­tele, hogy az ellenforradalmat tá­mogató és jelenleg is vezető be­osztásban lévő személyektől meg­tisztítsák a gazdaságot. Jó lenne, ha ezt a Földművelésügyi Mi­nisztérium illetékesei is tudomá­sul vennék. Az intézet kommunistái pedig álljanak talpra, nyerjék meg a becsületes pártonkívülieket is és közös erővel öregbítsék tovább a Sopronhorpácsi Kísérleti Intézet hírnevét. . .­ ­ !! Polgár Miklós

Next