Kisalföld, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-02 / 77. szám

1930. április 8. kedd. Kölcsönt kapnak a méhészek Az Országos Méhészeti Szövet­kezeti Központ javaslatára az Országos Takarékpénztár kedvező feltételekkel kölcsönt ad a kisál­­lományú és kezdő méhészetek fej­lesztésére. Minden olyan kezdő méhész, kinek öt korszerű kaptár­nál, illetve tíz méhcsaládnál ki­sebb állománya van, kölcsönt ve­het fel. A takarékpénztárak a köl­csönöket megfelelő fedezet, ingat­lan, vagy kezességvállalás eseté­ben három évi lejáratra, évi nyolc százalékos kamattal utalja ki. A kölcsönért folyamodó méhé­szeknek minden ezer forint köl­csönvett összeg után tíz kiló méz termelésére kell szerződést kötni a lakóhely szerinti, földművesszö­vetkezettel. A felvitt kölcsönök­ből méhcsaládok, kaptárait és más méhészeti felszereléseit vásárol­hatók. Tüzesetek Március 27-én délelőtt Czenki Sándor, a Mosonmagyaróvári Kí­sérleti Tangazdaság traktorveze­tője a gazdaság mellett lévő szal­makazalnál melegítette elő trak­torát. A nyílt láng használata és a légáramlat következtében a szalmakazal pillanatok alatt láng­­ra lobbant. A szalmakazal mellett volt egy négykerekű kocsi három hordóval, tele üzemanyaggal. A kisugárzó hő következtében a kocsin lévő egyik hordó felrob­bant. A mosonmagyaróvári tűzoltó­ság gyors közbelépése megakadá­lyozta a traktor elégését. A tűz­oltóság ugyanis a traktort kivon­tatta a négykerekű kocsival együtt. A tűzeset következtében 72 mázsa szalma megsemmisült. A kár 2156 forint. Március 28-án Bezsnye köz­ségben az Ady Endre út 22. szám alatti ház pajtáján Leszkovits István és Matusich­ József óvo­dások gyufával játszottak. A gye­rekek délelőtt hazamentek az óvodából s miután nem találtak otthon senkit, kivitték a konyhá­ból a gyufát s a pajtában lévő szalmát meggyújtották. A tűz az erős légáramlás következtében átterjedt a tetőszerkezetre. A ház teteje leégett és gazdasági felsze­relések is a tűz martalékává let­tek. A tűzesetből 21 ezer 756 fo­rint kár származott. * * a múlt hibái jelenleg is kísérte­nek. Ma is mutatkozik egy egész sor kérdésben egyoldalúság. Nem egy helyen tapasztalható az elv­telen megalkuvás, másutt pedig a túlzott radikalizmus akadályoz­za a párt tekintélyének növelését. Számos pártszervezetben fellel­hető a kommunizmus ilyen, vagy olyan gyermekbetegsége. Az elle­nük folytatandó harc része nem­csak a szűken vett elméleti vitá­nak, hanem a szocializmus sike­res építésének is. A jelenlegi egyoldalúság nagy­részt az MDP-ben meghonosodott hibás vezetésből fakad. E tény mégsem jelenthet felmentést. A jelenért ugyanis a párt jelenlegi tagjai a felelősek. Nekik kell lé­­pésről-lépésre az egyoldalúságtól el nem torzított lenini párt és gazdaság­politikát kialakítaniok. Ez nem máról holnapra megvaló­sítható feladat, ez harcot követel, amelyet érdemes következetesen folyatni. Bizonyos, hogy a jelenlegi el­­­­méleti vita sem szorítkoz­hat egyoldalúan a múlt eszmei za­varának elemzésére? A vitában résztvevők többsége ugyanis fő­leg a múlttal foglalkozik és a je­lenleg is mutatkozó antimarxis­­ta nézetekkel hadakozik. Ez a harc természetesen helyes, de nem kielégítő. Igaz, jelenleg két­ségkívül a legfontosabb feladat a marxizmus védelme a likvidátori gondolatok és a tényleges — Nagy—Losonczi csoporttól kiin­duló — revizionizmus szétzúzása, a tudományos szocializmus tekin­télyének helyreállítása. Nem szabad azonban arról sem meg­feledkeznünk, a marxizmus nagysága egyebek között éppen abban van, hogy a múlt tapasz­talatainak felhasználásával előre is mutat. A legszélesebb dolgozó MSZMP tagjai éppen a jövőt il­letően várnak nagy segítséget az elméleti vitától. Ha közelebbről vizsgáljuk, hogy miben várnak segítséget a szocializmust építők százezrei, egész sor nagyjelentőségű, meg­oldásra váró problémát sorolhat­nánk. Véleményem szerint is a fejekben még mindig tapasztal­ható zűrzavar megszüntetését el­sősorban az elmúlt 12 év helyes értékelése segítheti elő. Ha a hi­bákat tudományos magyarázat segítségével elválasztjuk a sike­rektől, akkor kiderül, hogy a magyar népi demokrácia építését nem a fogyatékosságok, hanem az előrehaladás és az eredmények jellemzik. A marxizmus sikeres alkalmazásából származó tapasz­talatokkal éppen ezért nagyon is érdemes foglalkozni. Enélkül gyors előrehaladás alig lehetsé­ges !­­­ár eddig is sokat beszéltünk a gazdasági törvényekről, de azokra — éppen azért, mert nem tanulmányoztuk őket alapo­san — eddig nem támaszkodtunk megfelelően A tárgyilagos szemlélő nem ta­gadhatja, hogy a tervgazdálko­dásban szembetűnő sikereink vannak. E sikereket olyan idő­szakban értük el, amikor nép­gazdaságunk jelentős része még nem szocialista. A kommunisták­­nek azonban a sikerek mellett az elkövetett hibákat is észre kell venniök és kutatniok kell azoknak okait, valamint kijaví­tásuknak lehetőségeit. Ily módon adódik a következtetés: alkotó módon vitassuk meg a tervgaz­dálkodás eddigi tapasztalatait. Tanulmányozzuk és kutassuk a szocialista gazdaság magyar ta­pasztalatait és sajátosságait. A kialakult vita összegezésének so­kat, amelyek biztosítják az eddi­gieknél is sikeresebb szocialista tervgazdálkodást. Helyes eszmei irányítással biztosítani lehet, hogy a szocializmus építésének két alapvető oldala egyszerre ér­vényesül: a népgazdaság arányos fejlődése és a népjólét állandó növekedése. Számos más, az ipar és a me­zőgazdasággal összefüggő problé­ma megoldását segítheti az elmé­leti vita. Ismert dolog, hogy az értéktörvényt is megsértettük és még ma is megsértjük. Az érték­törvény megsértéséről számos ki­­rívó példát lehetne említeni. A szén termelési ára már az ellen­­forradalom előtti időszakban is lényegesen magasabb volt, mint annak fogyasztói ára. A szén termelési ára január 1. óta to­vább emelkedett. Igaz ugyan, hogy a szén nagy részét állami vállalatok használják fel, de a magánfogyasztókhoz kerülő szén mennyisége is igen jelentős. A fogyasztói ár pedig továbbra is változatlan maradt. Az ilyen rendellenes jelenség sérti az ér­téktörvényt és számos visszássá­got hoz magával. E visszásságok megszüntetésének szükségessége nyilvánvaló. A végrehajtás mégis­csak alapos, a magyar viszonyo­kat is figyelembe vevő kutató munka után történhet meg. A marxistáknak tehát itt is utat kell mutatniuk úgy, hogy az ér­téktörvényre történő támaszko­dás ösztönzően hasson az egész népgazdaság fejlődésére. Gzdasági természetű problé­­máink összefüggnek a tö­megpolitika kérdéseivel. Hiszen a párt vezetése akkor érvényesül igazán, ha az a munkások, pa­rasztok, és értelmiségiek összefo­gásával is kifejezésre jut. A tö­megeknek ilyen céltudatos összeg fogása jelenti a népfront politi-­­ka eredményes megvalósítását. Csakhogy a tapasztalat ez eset­­­ben is azt mutatja, nem elég a­ népfront politikáról általánosság­ban beszélni. A dolgozó tömege­ket átfogó hazafias népfrontmoz­galom sikerét az MSZMP első­sorban azzal tudja elősegíteni, ha alaposan elemzi a dolgozó osztá­lyok és a különböző társadalmi rétegek együttműködésének fel­tételeit. Az együttműködés fel­tételeinek kidolgozása alapot ad egy olyan­­ népfrontmozgalom megteremtéséhez, mely biztosítja a párt és a tömegek közti kap­csolat erősödését a szocializmus sikeresebb építése céljából. E leg­utóbbi következtetés talán a leg­fontosabb. Hiszen a tömegek nél­kül nincs, aki szívvel, lélekkel támogassa a párt politikáját. A tömegek nélkül az sincs, aki őszintén, segítően bírálná a kom­munisták munkáját, a menetköz­ben előforduló hibák gyorsabb kijavításáért. Egyszóval, a dol­gozó tömegek megnyerése egyet jelent a szocializmus győzelmé­nek biztosításával. Be­­fejezésül újra Marx, En­­gels és Lenin vitatkozó módszerére akarok hivatkozni. A marxizmus klasszikusait a szen­vedélyesség mellett a higgadtság is jellemezte. Nem dobálóztak a szavakkal, tartózkodtak a köny­­nyelmű kijelentésektől. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt ve­zetőinek és tagjainak az elméleti vita módszerét illetően is érde­mes Marxtól, Engelstől és Lenin­től tanulniok. Erre ma, amikor sok tekintetben új alapokon érint­­jük a pártot és megfontoltabban akartuk fejleszteni szocialista gazdaságunkat, különösen nagy szükségünk van. Lányai Sándor A parasztság kívánságára a jövőben a viharkárokat is megtérítik A parasztságnak régóta jogos kérése volt, hogy a biztosítás ér­vénye terjedjen ki a viharok okozta kárra is. Eddig ez nem volt így. A most megszűnt köte­lező biztosítás alapján csak tűz, villámcsapás és robbanás esetében fizettek kártérítést. A lakosság érdekét szem előtt tartva az Állami Biztosító a tűz­biztosítást — külön pótdíj nél­kül — a viharkárokra is kiter­jesztette. Az ez évben kötött lakó­épületi és mezőgazdasági biztosí­tásoknál, ha a kár értéke a 200 forintot meghaladja, megtérítik az épületekben, a berendezési és felszerelési tárgyakban s­ az ál­latállományban bekövetkezett viharkárokat is. Az üvegtörésekre és az esővíz­okozta károkra a biztosítás nem terjed ki. Az új biztosítás hat év­re szól és díja lényegesen ol­csóbb, mint a kötelezőé volt. A Szili Vegyes Kisipari Szövetkezet mérlegképes KÖNYVELŐT keres azon­nali belépésre. Jelentkezni Szilben vezetőségnél. KISALFÖLD Hamarosan megkezdődik a borértékesítési szerződések kötése Az Élelmezési Minisztérium tá­jékoztatása szerint a szőlőterme­lők szőlő, illetve bortermésükre kedvező feltételek mellett köt­hetnek értékesítési szerződést a borforgalmi vállalatokkal. Az ér­tékesítési szerződés célja, hogy művelési előleg nyújtásával meg­könnyítse a szőlőtermelést, a ta­laj tápanyagok és védekezőszerek beszerzését. Ezenkívül a szerző­dést kötő termelők borszőlő, must, vagy bortermésüket kedvezőbb áron értékesíthetik. A szerződések kötését hamaro­san megkezdik. A részletes felté­telekről a borforgalmi vállalatok pincészetei tájékoztatják az ér­deklődőket. Egyesítést! — Hosszú tárgyalások és viták után 1956 szeptemberében már az volt a vélemény, hogy az egye­tem első és második évfolyamát is Sopronban kell elhelyezni, te­hát vissza kell vinni Sopronba a már áttelepített első és második évfolyamot is. Ha szakmai szem­pontból nézzük a dolgot, a mi vé­leményünk is az, hogy mielőbb meg kell szüntetni az egyetem kettészakítottságát. Hisz a bánya­mérnököket, olajmérnököket, geo­détákat, geofizikusokat és geoló­gusokat a mi iparágunkban fog­lalkoztatjuk, ezért számunkra sem lehet mindegy, hogy milyen felkészültséggel foglalják el he­lyüket az új szakemberek. Gon­dolkodnunk kell azon, hogy az egyetem áthelyezésével érdemes-e a nemzetközi műszaki életben ko­moly­­helyet elfoglaló soproni hír­nevet feladnunk, vagy sem. Mi úgy gondoljuk, hogy nem. A sop­roni hírnévre a magyar műszaki életnek továbbra is szüksége van Ezért gyorsan meg lehet és meg kell oldani a soproni egyetem új­bóli egyesítését. A halogatás a mérnökképzés rovására megy Ezért már jövőre egységesen kell megkezdeni az egyetemi ok­tatást.­­ Véleményem szerint a ma­gyar szénbányászat műszaki dol­gozóinak megnyugvását jelentené, ha felsőbb hatóságunk, a Minisz­tertanács a soproni egyetem egye­sítéséről a legsürgősebben dön­tene. Az ér­vek felsorakoztatása, a mérnökképzés színvonalának to­vább növelése, a gazdaságosság figyelembevétele, a soproni egye­tem tradíciója mind-mind azt iga­zolja, hogy a bányamérnöki és földtani karnak Sopronban a he­lye. Egy szó, mint száz. Már az új tanítási év elejére szüntessük meg a soproni egyetem kettésza­kítottságát. Ezt kívánja a magyar szén- és olajbányászat, ezt a nem­zetközi és a magyar műszaki élet. Somogyvári Lázió ­­ Szüntessék meg a Soproni Egyetem kettészakítottságát A Soproni Egyetem 222 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a bá­nyász műszaki munkára készülő fiatalok előtt. Kétszázhuszonkét év alatt a legkiválóbb bányamér­nökök ezreit nevelték itt, akik közül többen a nemzetközi mű­szaki életben is nagy tekintélyre tettek szert. Az egyetem még ma is világhírnevű, de az utóbbi évek alatt sok csorba esett rajta. Számunkra pedig ez nem mind­egy. Azért sem lehet az, mert ha ma már a bányamérnökök mel­lett olajmérnököket, geofizikuso­kat, geológusokat és geodétákat is nevelnek Sopronban. A világhírnéven esett csorba hazai vonatkozásban is érezteti hatását. Pedig ma is legkiválóbb professzoraink, tanáraink, kiváló szakemberek készítik elő a jövő mérnökeit. És mégis?... Igen. Mert a soproni egyetem ma nem rendelkezik azokkal az adottsá­gokkal, amelyekkel hosszú évti­zedek alatt rendelkezett. Az egye­temet ugyanis — s ez már közis­mert — kettészakították. Felsőbb hatóságoknál, egyes minisztériu­moknál, de még a korábbi felsőbb pártvezetésben is úgy látták he­lyesnek, ha a soproni egyetemet teljes egészében „áthelyezik” Mis­kolcra, az új egyetemi városba. A költöztetést a korábbi években már megkezdték úgy, hogy az első és második évfolyamot jelenleg Miskolcon, a harmadikat, negye­diket és ötödiket Sopronban tanít­ják. Ez az elv pedig minden peda­gógiai és szakmai támogatást nél­külöz. Felelősség Az egyetem kettészakítottsága azért is nélkülözi a pedagógiai és szakmai támogatást, mert az utób­bi években — tisztelet a kivétel­nek — kisebb képzettségű szak­emberek hagyták el az iskola padjait, laboratóriumait. Profesz­­szoraink, tanáraink és szakembe­reink pedig most is tudásuk leg­javával készítik elő az ifjú mér­nököket, a föld belsejének isme­rőit. A csekélyebb eredmények legsúlyosabb oka az egyetem ket­tészakítottsága. Miskolcon meg­adják a továbbtanulás alapjait, Sopronban továbbfejlesztik azt. Ez azonban nem minden esetben sikerül. Ezért vannak a viták is. Ha egy-egy tanítási év tanulmá­­nyi eredménye gyengébb az át­lagnál, Sopronban azt mondják, Miskolc az oka. Miskolcon pedig így beszélnek: „Mi megtettük a magunkét, nem lehetünk arról, hogy Sopronban hiányos az okta­tás A felelősséggel játszani pe­dig nem lehet, mert ezt szénbá­nyászatunk, olajbányászatunk, végső soron pedig egész népgaz­daságunk sínyli meg. Ezek után nyugodtan fel lehet jelenti, hogy a kettészakítottság az egyetemi képzés színvonalának csökkenését eredményezte már eddig is. S ha a soproni egyetemi oktatás 222 éven keresztül jó volt, akkor éppen a jövő mérnökeinek érdekében most is jónak kell­jen­ Gazdaságosság Az egyetemi képzés színvonalá­nak növelésén túl a kettészakí­tottság legsürgősebb megszünte­tése mellett tesznek bizonyságot a gazdasági kiadások is. Ezekről azonban már az illetékesek be­széljenek.­­ Dr. Zámbó János, az egyetem dékánja: — Az a bizonytalanság, hogy megszűnünk-e Sopronban vagy sem, komolyan rányomja bélye­gét jelenlegi munkánkra. A sop­roni egyetemnek tradíciói van­nak, s mi úgy tudjuk, hogy az egyetemeket nem szokás más vá­rosokba "áttelepíteni«. Sopron mellett szólnak a következő té­nyek is. Úgy tudom, hogy a miskolci köl­tözködés 50 millió­ forintba kerül­ne. Nehézségbe ütközik a pro­fesszorok, lakásbiztosítása is, de a jelenlegi körülmények között rosszabb lenne a hallgatók elhe­lyezése is. A bánya és földmérő tagozaton jelenleg 300 növendék tanul Sopronban. Ha az első és második évfolyam visszakerülne városunkba — s mi ezt szakmai és pedagógiai elvből szükségesnek látjuk — mintegy 160 fővel kel­lene számolnunk. A diákotthoni elhelyezés pedig még ebben az esetben sem jelentene gondot, te­kintettel arra, hogy egy-egy hall­gatóra Sopronban 7 négyzetméter terület jut, ami majdnem kétsze­rese az országos átlagnak. Sok szó esik arról is, sokan ér­velnek azzal is, hogy Sopron kör­nyékén nincs bánya. Mi erre azt mondjuk, hogy a szén, bauxit, urán, olaj igen jelentős részét Dunántúlon találhatjuk. S ha ta­nulmányútra lenne szükség, vala­mennyi Bányát a közelben láto­gathatjuk meg. Persze köztudo­mású, hogy erre úgy sincs szük­ség, mert a hallgatók az előadá­sokon kívül év közben csak labo­ratóriumi­­és rajzasztali munkát végeznek. És mit mond a legilletékesebb: a Nehézipari Minisztérium? Kovács István, a miniszter tit­kára, a soproni ügyek legjobb is­merője, ezeket mondja:

Next