Kisalföld, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
1930. április 8. kedd. Kölcsönt kapnak a méhészek Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ javaslatára az Országos Takarékpénztár kedvező feltételekkel kölcsönt ad a kisállományú és kezdő méhészetek fejlesztésére. Minden olyan kezdő méhész, kinek öt korszerű kaptárnál, illetve tíz méhcsaládnál kisebb állománya van, kölcsönt vehet fel. A takarékpénztárak a kölcsönöket megfelelő fedezet, ingatlan, vagy kezességvállalás esetében három évi lejáratra, évi nyolc százalékos kamattal utalja ki. A kölcsönért folyamodó méhészeknek minden ezer forint kölcsönvett összeg után tíz kiló méz termelésére kell szerződést kötni a lakóhely szerinti, földművesszövetkezettel. A felvitt kölcsönökből méhcsaládok, kaptárait és más méhészeti felszereléseit vásárolhatók. Tüzesetek Március 27-én délelőtt Czenki Sándor, a Mosonmagyaróvári Kísérleti Tangazdaság traktorvezetője a gazdaság mellett lévő szalmakazalnál melegítette elő traktorát. A nyílt láng használata és a légáramlat következtében a szalmakazal pillanatok alatt lángra lobbant. A szalmakazal mellett volt egy négykerekű kocsi három hordóval, tele üzemanyaggal. A kisugárzó hő következtében a kocsin lévő egyik hordó felrobbant. A mosonmagyaróvári tűzoltóság gyors közbelépése megakadályozta a traktor elégését. A tűzoltóság ugyanis a traktort kivontatta a négykerekű kocsival együtt. A tűzeset következtében 72 mázsa szalma megsemmisült. A kár 2156 forint. Március 28-án Bezsnye községben az Ady Endre út 22. szám alatti ház pajtáján Leszkovits István és Matusich József óvodások gyufával játszottak. A gyerekek délelőtt hazamentek az óvodából s miután nem találtak otthon senkit, kivitték a konyhából a gyufát s a pajtában lévő szalmát meggyújtották. A tűz az erős légáramlás következtében átterjedt a tetőszerkezetre. A ház teteje leégett és gazdasági felszerelések is a tűz martalékává lettek. A tűzesetből 21 ezer 756 forint kár származott. * * a múlt hibái jelenleg is kísértenek. Ma is mutatkozik egy egész sor kérdésben egyoldalúság. Nem egy helyen tapasztalható az elvtelen megalkuvás, másutt pedig a túlzott radikalizmus akadályozza a párt tekintélyének növelését. Számos pártszervezetben fellelhető a kommunizmus ilyen, vagy olyan gyermekbetegsége. Az ellenük folytatandó harc része nemcsak a szűken vett elméleti vitának, hanem a szocializmus sikeres építésének is. A jelenlegi egyoldalúság nagyrészt az MDP-ben meghonosodott hibás vezetésből fakad. E tény mégsem jelenthet felmentést. A jelenért ugyanis a párt jelenlegi tagjai a felelősek. Nekik kell lépésről-lépésre az egyoldalúságtól el nem torzított lenini párt és gazdaságpolitikát kialakítaniok. Ez nem máról holnapra megvalósítható feladat, ez harcot követel, amelyet érdemes következetesen folyatni. Bizonyos, hogy a jelenlegi elméleti vita sem szorítkozhat egyoldalúan a múlt eszmei zavarának elemzésére? A vitában résztvevők többsége ugyanis főleg a múlttal foglalkozik és a jelenleg is mutatkozó antimarxista nézetekkel hadakozik. Ez a harc természetesen helyes, de nem kielégítő. Igaz, jelenleg kétségkívül a legfontosabb feladat a marxizmus védelme a likvidátori gondolatok és a tényleges — Nagy—Losonczi csoporttól kiinduló — revizionizmus szétzúzása, a tudományos szocializmus tekintélyének helyreállítása. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, a marxizmus nagysága egyebek között éppen abban van, hogy a múlt tapasztalatainak felhasználásával előre is mutat. A legszélesebb dolgozó MSZMP tagjai éppen a jövőt illetően várnak nagy segítséget az elméleti vitától. Ha közelebbről vizsgáljuk, hogy miben várnak segítséget a szocializmust építők százezrei, egész sor nagyjelentőségű, megoldásra váró problémát sorolhatnánk. Véleményem szerint is a fejekben még mindig tapasztalható zűrzavar megszüntetését elsősorban az elmúlt 12 év helyes értékelése segítheti elő. Ha a hibákat tudományos magyarázat segítségével elválasztjuk a sikerektől, akkor kiderül, hogy a magyar népi demokrácia építését nem a fogyatékosságok, hanem az előrehaladás és az eredmények jellemzik. A marxizmus sikeres alkalmazásából származó tapasztalatokkal éppen ezért nagyon is érdemes foglalkozni. Enélkül gyors előrehaladás alig lehetséges !ár eddig is sokat beszéltünk a gazdasági törvényekről, de azokra — éppen azért, mert nem tanulmányoztuk őket alaposan — eddig nem támaszkodtunk megfelelően A tárgyilagos szemlélő nem tagadhatja, hogy a tervgazdálkodásban szembetűnő sikereink vannak. E sikereket olyan időszakban értük el, amikor népgazdaságunk jelentős része még nem szocialista. A kommunistáknek azonban a sikerek mellett az elkövetett hibákat is észre kell venniök és kutatniok kell azoknak okait, valamint kijavításuknak lehetőségeit. Ily módon adódik a következtetés: alkotó módon vitassuk meg a tervgazdálkodás eddigi tapasztalatait. Tanulmányozzuk és kutassuk a szocialista gazdaság magyar tapasztalatait és sajátosságait. A kialakult vita összegezésének sokat, amelyek biztosítják az eddigieknél is sikeresebb szocialista tervgazdálkodást. Helyes eszmei irányítással biztosítani lehet, hogy a szocializmus építésének két alapvető oldala egyszerre érvényesül: a népgazdaság arányos fejlődése és a népjólét állandó növekedése. Számos más, az ipar és a mezőgazdasággal összefüggő probléma megoldását segítheti az elméleti vita. Ismert dolog, hogy az értéktörvényt is megsértettük és még ma is megsértjük. Az értéktörvény megsértéséről számos kirívó példát lehetne említeni. A szén termelési ára már az ellenforradalom előtti időszakban is lényegesen magasabb volt, mint annak fogyasztói ára. A szén termelési ára január 1. óta tovább emelkedett. Igaz ugyan, hogy a szén nagy részét állami vállalatok használják fel, de a magánfogyasztókhoz kerülő szén mennyisége is igen jelentős. A fogyasztói ár pedig továbbra is változatlan maradt. Az ilyen rendellenes jelenség sérti az értéktörvényt és számos visszásságot hoz magával. E visszásságok megszüntetésének szükségessége nyilvánvaló. A végrehajtás mégiscsak alapos, a magyar viszonyokat is figyelembe vevő kutató munka után történhet meg. A marxistáknak tehát itt is utat kell mutatniuk úgy, hogy az értéktörvényre történő támaszkodás ösztönzően hasson az egész népgazdaság fejlődésére. Gzdasági természetű problémáink összefüggnek a tömegpolitika kérdéseivel. Hiszen a párt vezetése akkor érvényesül igazán, ha az a munkások, parasztok, és értelmiségiek összefogásával is kifejezésre jut. A tömegeknek ilyen céltudatos összeg fogása jelenti a népfront politi-ka eredményes megvalósítását. Csakhogy a tapasztalat ez esetben is azt mutatja, nem elég a népfront politikáról általánosságban beszélni. A dolgozó tömegeket átfogó hazafias népfrontmozgalom sikerét az MSZMP elsősorban azzal tudja elősegíteni, ha alaposan elemzi a dolgozó osztályok és a különböző társadalmi rétegek együttműködésének feltételeit. Az együttműködés feltételeinek kidolgozása alapot ad egy olyan népfrontmozgalom megteremtéséhez, mely biztosítja a párt és a tömegek közti kapcsolat erősödését a szocializmus sikeresebb építése céljából. E legutóbbi következtetés talán a legfontosabb. Hiszen a tömegek nélkül nincs, aki szívvel, lélekkel támogassa a párt politikáját. A tömegek nélkül az sincs, aki őszintén, segítően bírálná a kommunisták munkáját, a menetközben előforduló hibák gyorsabb kijavításáért. Egyszóval, a dolgozó tömegek megnyerése egyet jelent a szocializmus győzelmének biztosításával. Befejezésül újra Marx, Engels és Lenin vitatkozó módszerére akarok hivatkozni. A marxizmus klasszikusait a szenvedélyesség mellett a higgadtság is jellemezte. Nem dobálóztak a szavakkal, tartózkodtak a könynyelmű kijelentésektől. A Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőinek és tagjainak az elméleti vita módszerét illetően is érdemes Marxtól, Engelstől és Lenintől tanulniok. Erre ma, amikor sok tekintetben új alapokon érintjük a pártot és megfontoltabban akartuk fejleszteni szocialista gazdaságunkat, különösen nagy szükségünk van. Lányai Sándor A parasztság kívánságára a jövőben a viharkárokat is megtérítik A parasztságnak régóta jogos kérése volt, hogy a biztosítás érvénye terjedjen ki a viharok okozta kárra is. Eddig ez nem volt így. A most megszűnt kötelező biztosítás alapján csak tűz, villámcsapás és robbanás esetében fizettek kártérítést. A lakosság érdekét szem előtt tartva az Állami Biztosító a tűzbiztosítást — külön pótdíj nélkül — a viharkárokra is kiterjesztette. Az ez évben kötött lakóépületi és mezőgazdasági biztosításoknál, ha a kár értéke a 200 forintot meghaladja, megtérítik az épületekben, a berendezési és felszerelési tárgyakban s az állatállományban bekövetkezett viharkárokat is. Az üvegtörésekre és az esővízokozta károkra a biztosítás nem terjed ki. Az új biztosítás hat évre szól és díja lényegesen olcsóbb, mint a kötelezőé volt. A Szili Vegyes Kisipari Szövetkezet mérlegképes KÖNYVELŐT keres azonnali belépésre. Jelentkezni Szilben vezetőségnél. KISALFÖLD Hamarosan megkezdődik a borértékesítési szerződések kötése Az Élelmezési Minisztérium tájékoztatása szerint a szőlőtermelők szőlő, illetve bortermésükre kedvező feltételek mellett köthetnek értékesítési szerződést a borforgalmi vállalatokkal. Az értékesítési szerződés célja, hogy művelési előleg nyújtásával megkönnyítse a szőlőtermelést, a talaj tápanyagok és védekezőszerek beszerzését. Ezenkívül a szerződést kötő termelők borszőlő, must, vagy bortermésüket kedvezőbb áron értékesíthetik. A szerződések kötését hamarosan megkezdik. A részletes feltételekről a borforgalmi vállalatok pincészetei tájékoztatják az érdeklődőket. Egyesítést! — Hosszú tárgyalások és viták után 1956 szeptemberében már az volt a vélemény, hogy az egyetem első és második évfolyamát is Sopronban kell elhelyezni, tehát vissza kell vinni Sopronba a már áttelepített első és második évfolyamot is. Ha szakmai szempontból nézzük a dolgot, a mi véleményünk is az, hogy mielőbb meg kell szüntetni az egyetem kettészakítottságát. Hisz a bányamérnököket, olajmérnököket, geodétákat, geofizikusokat és geológusokat a mi iparágunkban foglalkoztatjuk, ezért számunkra sem lehet mindegy, hogy milyen felkészültséggel foglalják el helyüket az új szakemberek. Gondolkodnunk kell azon, hogy az egyetem áthelyezésével érdemes-e a nemzetközi műszaki életben komolyhelyet elfoglaló soproni hírnevet feladnunk, vagy sem. Mi úgy gondoljuk, hogy nem. A soproni hírnévre a magyar műszaki életnek továbbra is szüksége van Ezért gyorsan meg lehet és meg kell oldani a soproni egyetem újbóli egyesítését. A halogatás a mérnökképzés rovására megy Ezért már jövőre egységesen kell megkezdeni az egyetemi oktatást. Véleményem szerint a magyar szénbányászat műszaki dolgozóinak megnyugvását jelentené, ha felsőbb hatóságunk, a Minisztertanács a soproni egyetem egyesítéséről a legsürgősebben döntene. Az érvek felsorakoztatása, a mérnökképzés színvonalának tovább növelése, a gazdaságosság figyelembevétele, a soproni egyetem tradíciója mind-mind azt igazolja, hogy a bányamérnöki és földtani karnak Sopronban a helye. Egy szó, mint száz. Már az új tanítási év elejére szüntessük meg a soproni egyetem kettészakítottságát. Ezt kívánja a magyar szén- és olajbányászat, ezt a nemzetközi és a magyar műszaki élet. Somogyvári Lázió Szüntessék meg a Soproni Egyetem kettészakítottságát A Soproni Egyetem 222 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a bányász műszaki munkára készülő fiatalok előtt. Kétszázhuszonkét év alatt a legkiválóbb bányamérnökök ezreit nevelték itt, akik közül többen a nemzetközi műszaki életben is nagy tekintélyre tettek szert. Az egyetem még ma is világhírnevű, de az utóbbi évek alatt sok csorba esett rajta. Számunkra pedig ez nem mindegy. Azért sem lehet az, mert ha ma már a bányamérnökök mellett olajmérnököket, geofizikusokat, geológusokat és geodétákat is nevelnek Sopronban. A világhírnéven esett csorba hazai vonatkozásban is érezteti hatását. Pedig ma is legkiválóbb professzoraink, tanáraink, kiváló szakemberek készítik elő a jövő mérnökeit. És mégis?... Igen. Mert a soproni egyetem ma nem rendelkezik azokkal az adottságokkal, amelyekkel hosszú évtizedek alatt rendelkezett. Az egyetemet ugyanis — s ez már közismert — kettészakították. Felsőbb hatóságoknál, egyes minisztériumoknál, de még a korábbi felsőbb pártvezetésben is úgy látták helyesnek, ha a soproni egyetemet teljes egészében „áthelyezik” Miskolcra, az új egyetemi városba. A költöztetést a korábbi években már megkezdték úgy, hogy az első és második évfolyamot jelenleg Miskolcon, a harmadikat, negyediket és ötödiket Sopronban tanítják. Ez az elv pedig minden pedagógiai és szakmai támogatást nélkülöz. Felelősség Az egyetem kettészakítottsága azért is nélkülözi a pedagógiai és szakmai támogatást, mert az utóbbi években — tisztelet a kivételnek — kisebb képzettségű szakemberek hagyták el az iskola padjait, laboratóriumait. Profeszszoraink, tanáraink és szakembereink pedig most is tudásuk legjavával készítik elő az ifjú mérnököket, a föld belsejének ismerőit. A csekélyebb eredmények legsúlyosabb oka az egyetem kettészakítottsága. Miskolcon megadják a továbbtanulás alapjait, Sopronban továbbfejlesztik azt. Ez azonban nem minden esetben sikerül. Ezért vannak a viták is. Ha egy-egy tanítási év tanulmányi eredménye gyengébb az átlagnál, Sopronban azt mondják, Miskolc az oka. Miskolcon pedig így beszélnek: „Mi megtettük a magunkét, nem lehetünk arról, hogy Sopronban hiányos az oktatás A felelősséggel játszani pedig nem lehet, mert ezt szénbányászatunk, olajbányászatunk, végső soron pedig egész népgazdaságunk sínyli meg. Ezek után nyugodtan fel lehet jelenti, hogy a kettészakítottság az egyetemi képzés színvonalának csökkenését eredményezte már eddig is. S ha a soproni egyetemi oktatás 222 éven keresztül jó volt, akkor éppen a jövő mérnökeinek érdekében most is jónak kelljen Gazdaságosság Az egyetemi képzés színvonalának növelésén túl a kettészakítottság legsürgősebb megszüntetése mellett tesznek bizonyságot a gazdasági kiadások is. Ezekről azonban már az illetékesek beszéljenek. Dr. Zámbó János, az egyetem dékánja: — Az a bizonytalanság, hogy megszűnünk-e Sopronban vagy sem, komolyan rányomja bélyegét jelenlegi munkánkra. A soproni egyetemnek tradíciói vannak, s mi úgy tudjuk, hogy az egyetemeket nem szokás más városokba "áttelepíteni«. Sopron mellett szólnak a következő tények is. Úgy tudom, hogy a miskolci költözködés 50 millió forintba kerülne. Nehézségbe ütközik a professzorok, lakásbiztosítása is, de a jelenlegi körülmények között rosszabb lenne a hallgatók elhelyezése is. A bánya és földmérő tagozaton jelenleg 300 növendék tanul Sopronban. Ha az első és második évfolyam visszakerülne városunkba — s mi ezt szakmai és pedagógiai elvből szükségesnek látjuk — mintegy 160 fővel kellene számolnunk. A diákotthoni elhelyezés pedig még ebben az esetben sem jelentene gondot, tekintettel arra, hogy egy-egy hallgatóra Sopronban 7 négyzetméter terület jut, ami majdnem kétszerese az országos átlagnak. Sok szó esik arról is, sokan érvelnek azzal is, hogy Sopron környékén nincs bánya. Mi erre azt mondjuk, hogy a szén, bauxit, urán, olaj igen jelentős részét Dunántúlon találhatjuk. S ha tanulmányútra lenne szükség, valamennyi Bányát a közelben látogathatjuk meg. Persze köztudomású, hogy erre úgy sincs szükség, mert a hallgatók az előadásokon kívül év közben csak laboratóriumiés rajzasztali munkát végeznek. És mit mond a legilletékesebb: a Nehézipari Minisztérium? Kovács István, a miniszter titkára, a soproni ügyek legjobb ismerője, ezeket mondja: