Kisalföld, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

1357. július 2, kedd KISALFÖLD JL Ä Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata ( A határozat első három részét a vasárnapi számunkban közöltük.) IV. Az államhatalom további erősítése Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségének diktatúráját gyako­rolja a volt és jelenlegi kizsákmá­nyoló kisebséggel, a nép ellensé­geivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet­ terü­letén, továbbá védelmezi az állam szuverenitását és hazánk határait. A párt szerveinek, s az állam­apparátusban dolgozó kommunis­táknak rendszeres munkát kell vé­gezni munkás- és parasztállamunk további erősítése érdekében. 1. A pártértekezlet megállapítja, hogy az államhatalmi és állam­igazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőr­ség újjászervezése alapjában véve sikeresen megoldódott. Helyes volt létrehozni a munkásőrséget. Az újjászervezett és újonnan meg­szervezett fegyveres erők: a had­sereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Nép­­köztársaság egységes fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy el­fojtsanak minden ellenforradalmi kísérletet és szilárd védelmezői az országnak minden imperialista tá­madással szemben. Állami szer­veinknek biztosítaniuk kell az ál­­lamellenes elemek és törekvések fékentartását és elnyomását, az ellenforradalmi bűncselekmények megtorlását, egyszersmind a tör­vénytisztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Maradék­talanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztár­saságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dol­gozó tömegek, a törvénytisztelő állampolgárok demokratikus jo­gainak és szabadságának védelme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állampolgároknak is a törvényes­séget, mégpedig a törvényesség mindkét oldalát, aki a törvényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli­, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése ér­dekében a zavart keltő ellenforra­dalmi törekvések hatékonyabb el­nyomása szükségessé teszi a nép­ellenes elemek kirekesztését bizo­nyos politikai jogok gyakorlásá­ból. A népi demokratikus állam erő­sítése, az ellenforradalom elfojtása semmiesetre sem tekinthető csu­pán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és po­litikai harc, a gazdasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gaz­dasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha biztosítva van, hogy e szervek vezetői és munka­társai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkot­mányához és törvényeihez, a rend­szerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell betölteniük. E fel­adat elősegítésére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányí­tását. Az állami szervek munká­jának javítása megköveteli az ál­lami szervek munkájának építő, jellegű bírálatát.Az állami intéz­ményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek ve­zetőinek és felelős beosztottjainak hatásköre, tekintélye ne csökken­jen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének nö­velése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus­­leninizmus szerint a proletárdik­tatúra államának legfőbb politikai alapja a munkásosztály által ve­zetett munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben vívta ki 1919-ben a proletárdiktatúrát, harcolt a má­sodik világháború időszakában a Horthy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földrefor­mért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás állott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni politika hibái, másrészt a termelő­­szövetkezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helyte­len módszerek, továbbá a beszol­­gáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kikü­szöbölése és az ellenforradalom­mal szemben vívott harc eredmé­nyeképpen a munkás-paraszt szö­vetség ismét erősödött. Az ellen­séges elemek zavarkeltési kísér­letei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szövetség­­további erősítése tehát megköve­ Népgazdasági terveinknek, e ter­vek megvalósulásának két alap­vető célt kell szolgálniok: biztosí­taniok kell,a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom fel­építését, és ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának, anya­gi és kulturális igényeinek növek­vő színvonalú kielégítését a ter­melőerők állandó fejlesztésének útján. A párt gazdaságpolitikájának lé­nyege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az or­szág gazdasági adottságait figye­lembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt anyagi ösztön­zéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív közreműkö­désével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szo­cialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelem­­be véve és hasznosítva az előző esz­tendőkben szerzett tapasztalato­kat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgazdasági ter­melés és a közszükségleti cikkek­kel való egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban megfe­lelő iparágak fokozott fejlesztésé­re kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzéseinek összhangban kell lenniök a fejlesztés legfőbb előfel­tételeivel (fűtőanyag, villamos­energia- és nyersanyagellátás, be­ruházások, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei, stb.) 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mel­lett a mezőgazdaság csak kisebb részben szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésének központi kérdése — a mezőgazda­ság általános fejlesztésével egy időben és ennek érdekében — a mezőgazdaság szocialista átalakí­tása. Ismeretes, hogy ezen a terüle­ten a számottevő kezdeti eredmé­nyek jelentős hibákkal párosultak. A hibák a lenini önkéntesség el­vének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhászásából adód­tak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetkezetek belső szervezési hi­báit felhasználta és kiélezte a ter­melőszövetkezeti mozgalom ellen irányuló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirde­tett jobboldali politikája, a KV helyes határozatának revizionista eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is meg­indult ellenforradalmi terror foly­tán a magyar termelőszövetkezeti teli a munkáshatalom ellenségei­vel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átala­kításának összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladatainak megoldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába bevonja szövetségesét, a parasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött nép­hatalom — a népköztársaság álla­ma pedig munkás-paraszt állam jelleget. E jelleg valósul meg a helyi tanácsokban is, s éppen ezért szerették volna az ellenforradal­­márok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A he­lyi tanácsok munkájának fejlesz­tése, a munkás-paraszt szövetség továbbfejlesztésének és a néphata­lom erősítésének egyik legfonto­sabb feladata. 4. Államunk erősítésében, álla­mi életünk fejlődésében igen fon­tos szerepet játszik az országgyű­lés, amely hű kifejezője a népi de­mokráciának, tevékenységét azon­ban az eddiginél jobban ki lehet fejleszteni, mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforra­dalom által erőszakosan felbom­lasztott termelőszövetkezetek je­lentős hányada újjászerveződött. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez an­nak, hogy a szocialista mezőgazda­ság kitéphetetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforradal­mat szétvertük, a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztését zava­ró régi hibákat jórészt kijavítot­tuk, eltöröltük a­ kötelező beszol­gáltatást, a piaci értékesítés korlá­tozásait enyhítettük, a termelőszö­vetkezeteknek nagyobb önállósá­got biztosítunk, figyelmünket első­sorban a gazdasági megerősítésük­re fordítjuk, megteremtődnek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvi­­rágozásának, a paraszti jólét biz­tos felemelkedésének egyedüli út­ja a korszerű mezőgazdasági nagy­üzem, amit a parasztság szövet­kezeti formában teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alap­vető érdeke. A termelőszövetke­zeti mozgalom a mezőgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvi­rágzásának és a nemzet szocialista fejlődésének nagy kérdése, ame­lyet pártunk a parasztság elé állí­tott és minden erejével segíteni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tart­ja azokat a kedvezményeket bizto­sító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság hely­zetét könnyítették és termelési biztonságát növelték, mert ez is előmozdítja a munkás-paraszt szö­vetség megerősödését, a mezőgaz­dasági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgazdaságokban még le­hetséges. Mezőgazdaságunk fejlő­dése erősen elmaradt az ipar fej­lődése mögött, ennek az arányta­lanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, mely az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gazdaságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövetség fejlesz­tésének igen fontos politikai kér­dése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszövetkezetek támo­gatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszervezetei mű­ködjenek, melyek a parasztságot az összefogás előnyeivel megis­mertetik, kollektív szellemben ne­velik és így segítik a közös terme­lés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része az a kis­iparban és a kiskereskedelemben tevékenykedő magántőke, mely­nek működési körét az utóbbi idő­szakban a kormányszervek némi­képpen bővítették. Ez a magán­tőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen a kisipar­ban, kisebb részben a kiskereske­delemben is, ha olyan területen elégíti ki az igényeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocia­lista ipar és kereskedelem tevé­kenységét. A párt ebben az érte­lemben és ebben a keretben támo­gatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezéseket betartják, adófi­zetési kötelezettségeiknek ponto­san eleget tesznek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfejlesz­­szük. Népgazdaságunkban, a terme­lésben, a közlekedésben, a bel- és külkereskedelemben a helyzet normalizálódott, de a fejlődést il­letően jelenleg még komoly nehéz­ségeink vannak. Ezek a nehézsé­gek részben a népgazdaság szer­kezetében korábban bekövetkezett aránytalanságokból, nagyobbrészt pedig az ellenforradalom által közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A feszült­ségek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szovjetunió és Kína gazdasági se­gítségével lehetett áthidalni. Gaz­dasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi nép­­gazdasági tervünket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére, az ön­költség csökkentésére, a fokozott takarékosságra, különösen az energiával és importanyaggal, a termelés tervszerűségének bizto­sítására, az exporttervek teljesíté­sére, az állami felvásárlási terv­nek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasá­gi terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a há­roméves terv megkezdését. E 3 év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdasá­gunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését. 5. A gazdasági vezetés rendsze­rével kapcsolatban a pártértekez­let leszögezi, hogy az állam köz­ponti irányító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. A gazda­sági irányításnak is a demokrati­kus centralizmus a leghelyesebb elve. Ezért a pártértekezlet vissza­utasítja azokat a helytelen nézete­ket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellenőrzés szükségességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gazdasági élet­ben, az anarchiához, a kapitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megká­rosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányításban a központosítás az elmúlt években a szükségesnél nagyobb mértékű volt, bürokratikus gátak képződ­tek, amelyek akadályozták a fej­lődést. A túlzott központosításhoz vezető intézkedések egy részét már megszüntették és dolgoznak a leg­jobban megfelelő gazdasági veze­tés kialakításán. A pártértekezlet szükségesnek tartja, hogy a fel­sőbb gazdasági és állami irányító szervek még több hatáskört adja­nak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irányí­tásnak és a helyi szervek önálló­ságának azt az egészséges össz­hangját, amely a tervszerű irányí­tás és a helyi kezdeményezés leg­magasabb fokát biztosítja. 6. A gazdasági kérdések fő meg­oldása a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének ala­pvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megol­dására igen nagy figyelmet kell fordítania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő társadalmi szervek aktív közreműködését is. A párt szüksé­gesnek látja, hogy ezek a társa­dalmi szervek részt vállaljanak a felelősségből a gazdasági, különö­sen termelési tervek végrehajtá­sában. Százezrek akarata, lelemé­nyessége, a dolgozó nép társadal­mi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó fel­adatok megoldásának, amilyenek például a takarékosság, a terme­lékenység emelése, az önköltség csökkentése. Fel kell karolni a munkaversenyt, mint a dolgozók sok üzemben megnyilvánult érté­kes kezdeményezését, alkotó ere­jük igen fontos megnyilvánulását. Az üzemi pártbizottságnak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a ter­melés kérdéseivel, a termelés el­lenőrzésével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munkájá­nak részleteibe. Az a helyes mód­szer, ha a párt gazdaságpolitiká­jának helyileg legfontosabb kérdé­seivel, a tervnek minél jobb tel­jesítésével foglalkozik, azokra összpontosítja figyelmét és politi­kai felvilágosító-szervező munká­val az üzemek legégetőbb problé­máinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fon­tos szerepük van a párt által ki­tűzött gazdaságpolitikai célkitűzé­­sek megvalósításában. A szakszer­vezetekbenn dolgozó kommunisták­nak oda kell hatniuk, hogy a szak­­szervezet ezt a feladatát minél eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen módon is fog­lalkozzék a dolgozók érdekvédel­mével, az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő feltételének biztosításával. A pártértekezlet ja­vasolja a Szaktanácsnak és az ille­tékes állami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdeményezé­seit, a munkaversenyt előrelendítő helyes formákat messzemenően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a vé­leménye, hogy a munkástanácsok, hazánkban ma tevékenységük kí­sérleti szakában vannak. Működé­sük kezdeti negatív vonásai abban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszabadulniuk a kez­detben vezető szerephez jutott osztályidegen és ellenforradalmi elemektől. A munkástanácsok mű­ködésének kérdéseit a későbbiek során a tapasztalatok gondos ta­nulmányozása és a dolgozókkal folytatandó tárgyalás, beható vita alapján kell rendezni. A pártérte­kezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a forma a fontos, hanem a lényeg: a korábbi hely­zethez képest a dolgozóknak több lehetőséget kell biztosítani a ter­melés ügyeinek intézésében. Az üzemi demokrácia további széle­sítését, ezen belül a munkástaná­csok jövőjét annak figyelembevé­telével kell majd eldönteni, hogy az üzemek életében tovább erősöd­jék a szakszervezetek szerepe, amelyek nyolc évtizedes jó hagyo­mányokkal rendelkeznek és ame­lyeket megfelelő — a jelenleginél nagyobb — hatáskörrel kell felru­házni. Mindenesetre nagyon fon­tos, hogy a helyi szakszervezeti bizottságok és a munkástanácsok összefogjanak az üzemi feladatok megoldásának elősegítésére. (Folytatás a hatodik oldalról) V. A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései

Next