Kisalföld, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

­ 195?. augusztus 1. csütörtök. Malayi szerencsétlenség Sopronban Szörnyű baleset történt 28-án délután a sopronbánfalvi­­kőfej­tő­nél. Szöllősi Béla 13 éves buda­pesti kisfiú a szikláikról a mélybe zuhant és szörnyethalt. A kisfiú a soproni rokonoknál nyaralt. Barátaival a szerencsét­lenség délutánján elcsavargott a kőfejtőhöz. Vitatkozni kezdtek, hogy ki meri megmászni a kőfej­tőt. A pesti kisfiú vállalkozott, mondván, hogy ő már a Gellért­hegyet is megmászta. Elindult a sziklákon felfelé. A többiek izga­tottan figyelték, sikerül-e. Két méter hiányzott, hogy elérje a te­tőt, mikor megbotlott és lezuhant Jobbat... jobbat... jobbat... Mintha a gépek is ezt kattognák a Soproni Selyemiparban, ahol ál­landóan nagy gondot fordítanak a minőség javítására. Most feje­ződött be például egy kéthónapos versenyszakasz, melyben a szövő­dé dolgozói versengtek azért, hogy melyik parti éri el a legjobb mi­nőséget. A gyár vezetősége a ver­seny győzteseinek két hatszáz fo­rintos és két négyszáz forintos díjat tűzött ki. A pénzjutalom nem nagy, de mégis ösztönzőerőt jelent, s azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a jobb minőség növeli a többletnyeresé­get, ez pedig végső soron — az év végi nyereségvisszatérítést te­kintve, — minden dolgozónál közvetlen anyagi előnyt is jelent A legjobb minőségért folytatott versenyben most if­j. Kardos László (szövődé I.) és Németi László (szövődé II.) partija nyer­te el a két hatszáz forintos pénz­jutalmat. A két négyszáz forintos díjat a Geeb- és a Kern-parti ér­demelte ki. 120 vagon gabonára kötöttek eddig szerződést a megyében Az aratással egyidőben megkez­dődtek a gabonaszerződés kötések is. Eddig 120 vagon gabonára kö­töttek szerződést a megyében. Nyolcvan vagonra termelőszövet­kezetek, negyven vagonra pedig egyéni gazdák. A 120 vagon gabonából 101 va­gon kenyérgabona. A Termény­forgalmi Vállalat raktáraiban már 40 vagon új gabonát tárolnak. Csinos, takaros porta A nagylózsi tanácsháza udvarán a meglepetéstől hamarjában csak annyit tud mondani az ember — de szép, de szép, ilyen udvar kel­lene minden községi tanácsház­­ban megyénkben. „A feleségem munkája“, mesél­te róla Somogyi Gyula, a tanács végrehajtó bizottsága titkára. Csak azt közölni, hogy milyen szép a nagylózsi tanács udvara,­­ kevés ennyi a dicsérethez. Rózsa­bokrok, színes virágágyak, violák, tölcsérvirágok, az udvar közepén mohás sziklahalom kiképzés, fe­nyőcserjék sora és az udvarra rá­boruló hat magas, fehér kérgű nyírfának a fél udvart betakaró lombja, alatta elgereblyézett kerti utak, mindennél ékesebben bizo­nyítják, hogy a szépet és rendet szerető asszony kezei csinosítják a tanácsház portáját. — Gratulá­lunk érte! KISALFÖLD Egy falusi könyvtárban -Ha majd a szellem napvilága ragyog be min­den ház ablakán. . .« Igen, akkor még csak sóhaj­ként, vágyként röppent el a költő ajkáról ez a mondat, aki világosságot szeretett volna látni a sötét ablakú, homályos falak között, hiszen tudta, hogy a kunyhók népének is joga van a tudás fé­nyében élni. Nagyon régen történt már ez, hosszú utat tet­tünk meg azóta, de a költő keze még mindig előre mutat. Igaz, hogy már régen eltűntek a kunyhók, velük együtt eloszlott a sötétség is, de a­­most már megállhatunk* jelzésig nem jutottunk el. Utunkon, mint valami kiapadhatatlan, örökké tar­tó fényforrás ragyog körülöttünk a »szellem nap­világa« — a könyv. A könyv jelenti a tudást, a fényt. A könyv tudja valóra váltani azt az álmot, amit Petőfi megjósolt és amiért annyi sokan küz­döttek már azóta. A könyv világosságára leginkább szükség van a falvakban, mert itt a legkevesebb a fény, itt a legnagyobb a homály. Csaknem minden faluban­ létezik is egy népkönyvtár, de a legtöbb helyen nem tölti be azt a szerepet, amivel a történelem bízta meg. A könyvtár kartotékjai erről nagyon világosan, érthetően tudnak szólni, és ezt a­­beszé­det nekünk hallani kell még akkor is, ha kényel­metlen és egyáltalán nem hízelgő. Találomra néz­tük meg az egyik falunak — Rábapordánynak — a könyvtárát. A könyvtárat itt egy szekrény je­lenti, amelyben 270 kötet van. Ebből ugyan nem nagyon lehet válogatni. Különösen akkor válik ez bizonyossá, amikor a kíváncsi látogató végignéze­geti a könyvek jegyzékét is. Az eredmény elszo­morító: Jókai Mórtól egy könyvet, Móricz Zsig­­mondtól, a nagy írótól alig néhány kötetet ta­lálunk. Móra Ferencet, Mikszáth Kálmánt is éppen­­hogy képviseli egy-egy könyv. Pedig a falusi könyvtárakban elsősorban ezeket az írókat keresik, ezt bizonyítják a kartotékok is. Kevés a verses­kötet, mindössze három-négy költő művét találjuk a polcokon. A ma élő írók, költők m­űvét pedig hiába keressük. A mai irodalmat csak Veres Pé­ter egyik munkája képviseli. A könyvtár tagjai­nak legalább 90­­százaléka fiatal, de ifjúsági re­gényt nem tudnak olvasni, mert nincs. Valószínű­leg ezek a fiatalok is szívesen olvasnák Kitten­­berger Kálmán és a többi nagy magyar utazó leírá­sait, útirajzait, de legtöbbjük talán hírből sem is­meri őket. Bizony gyenge, nagyon szegényes összetételű ez a könyvtár. Sokkal színesebb, értékesebb anyag kellene, hiszen az itteni fiatalok is szeretnek ol­vasni. Tudatosan kell hangsúlyozni, hogy fiatalok, mert az idősebbek közül bizony még most is na­gyon kevesen becsülik meg a könyvet. Pedig ros­­­szul teszik. Nem is tudják, hogy mennyi széptől fosztják meg magukat azzal, hogy nem olvasnak. A száz olvasó között alig akad egy-két idősebb ember. Tudjuk, hogy sok a munka, és különösen nyáron a felnőttek nem érnek rá olvasni, minden­ki örül, ha lepihenhet, de az már nem igaz, hogy erre télen sincs idő. A kartotékokon a falu vezetői közül senkinek sem lehet megtalálni a nevét, nem tagjai a könyvtárnak. Nem kötelező a belépés, bu­taság is lenne bárkit is kényszeríteni, hogy olvas­son, de beszéljünk egy kicsit őszintén. Helyén­való dolog-e az, hogy a falu vezető emberei nem ismerik hazánk nagy költőit, íróit? Nem ismerik azokat az embereket, akik egész életükben azért küzdöttek, hogy könnyebb legyen nekünk. «Elég a parasztnak az a tudás, hogyha esik az eső, a­,­eresz alá álljon.- Ezt mondogatták régen az urak, mert nekik ez volt jó. Nekik nem volt érdekük, hogy a falusi ember Móriczot, József Attilát, Pe­tőfit olvasson. Az előbb idézett mondatot bizonyára senki sem vallja igaznak, még kevésbé magáénak. Mégis, ha valaki valamelyik falu vezetőit végigkérdezné, hogy ki a legkedveltebb írójuk, bizony nagyon kéne szégyenkeznie. . . Pedig mi művelt embere­ket akarunk, olyan embereket, akik otthon érzik magukat a könyvek között is. De a szellem nap­világa még nem ragyog be minden ház ablakán. Messze vagyunk ettől még mindig. Mit kell tenni? Elsősorban komolyabb, gazda­gabb könyvtárat létesíteni a legismertebb, legha­ladóbb írók, költők műveiből. Igazi irodalmat kell az olvasók kezébe adni, ami szórakoztatja, neveli őket, és fejleszti, jó irányba tereli ízlésüket. Persze a könyvtár látogatottságának a növeke­déséért a könyvtár vezetője is sokat tehet. Ajánl­hatja, népszerűsítheti a legjobb könyveket, fel­keltheti irántuk az érdeklődést, és így is növelheti az olvasók számát. A vezetőnek olyan embernek kell lenni, aki nemcsak kötelességből, de szeretet­­ből is végzi a rábízott feladatot. Reméljük, hogy a legtöbb könyvtárvezető megérti, és szívügyének is tekinti ezt a pedagógusjellegű munkát.. (pr-issM) Altalajfütés Perjésen A Perjési Állami Gazdaság (Al­másfüzitő közelében) megfelelő beruházások hiányában, eddig nem tudott korai zöldségféléket termelni. Most megkezdték a gaz­daságban a hajtató­házak és hol­landágyak építését. Érdekes új módszerrel is kísérleteznek. Ma­gyarországon itt vezetik be első­nek az altalaj fűtést. A korai gyöngy­ e kiváló, korai csemegeszőlő­­hibridet Kocsis Pál állította elő, a Csabagyöngye és a Fehérbur­gundi fajták kereszteződéséből. A Szőlészeti Kutató Intézet kecske­méti gazdaságában 1951 óta figye­lemmel kísérik ezt a hibridet, s megállapították, hogy felveszi a versenyt a legtöbb szőlőfajtánk­kal. Nagy előnye, hogy korán érik és jóval előbbre hozza a szőlőfo­gyasztás kezdetét. Ajtógörgők—istállóra Az ajtón át törtető állat sok­szor az ajtófelfáratk­ tolja társát, amelytől az sérvet, csonttörést kaphat, s el is vetélhet. Érdemes függőleges, forgó fagörgőket sze­relni az ajtótok két oldalára olyan hosszút, mint amilyen magas az állat. Így elkerülhető a baleset. Műanyag a mezőgazdaságban Az USA-ban a műanyaglemezek és hártyák alkalmazása mindjob­ban terjed a mezőgazdaságban. Polyethylénből például vízálló be­vonatokat és ponyvákat készíte­nek. A plastik jó öntözőcsatornák és árokpartok kiképzésére, a me­legházak üvegrészeinek helyettesí­tésére. •* Termeljünk exportra uborkát A nagy hőség csökkenése lehe­tővé teszi az uborka másodnö­­vénykénti termelését. E célra a rövid tenyészidejű „Fürtös ubor­ka” magvait néhány napon belül érdemes elvetni. E magvetésekből szeptember közepétől exportra al­kalmas termést nyerhetünk. Nagy­­ságkivánalom: ecetes uborkánál 3—6, vizesuborkánál 9—15 centi. Az átvételi árakat nem ismerjük. Annyi bizonyos: mindennemű exportáruért jól fizet az állam. 3 Termelőszövetkezeti híradó MÉGIS JOBB KÖZÖSEN Még élénken emlékezetében él a beledi I. típusú Búzakalász Ter­melőszövetkezeti Csoport tagjai­nak az október-novemberi ellen­­forradalmi esemény. Mesélik, hogy akkor őket úgy kényszerítették rá arra, hogy otthagyják a csoportot. Holott jól érezték magukat és eszük ágában sem volt, hogy letér­jenek a szövetkezeti gazdálkodás útjáról. Amikor az ellenforrada­lom emberei Beleden a régi úri és nagybirtokos rend visszaállításán mesterkedtek — mondogat­ják most a Búzakalászban — egyikük sem írt alá semmiféle kilépő, vagy fel­oszlató papírnak. Tudták, hogy be­vált náluk a társasgazdálkodási forma és akik ellenkezőjével akar­ták telebeszélni a szövetkezeti em­berek fejét Beleden, azok az el­lenség nótáját fújják. Jól számítottak a Búzakalászba tömörült családok, amikor novem­berben megmondták, hogy sorsuk­ban csak maguk hivatottak dönte­ni. Nekik tetszik a szövetkezeti alapon való összefogás, a paraszti munkában. Elhatározták, hogyha nem folytathatják szövetkezeti gazdálkodásukat, akkor sem hajol­nak meg az ellenségnek. November óta érett közöttük a gondolat, hogy megújítják a már járt úton való társasgazdálkodást. Nem késtek so­káig, jött a tett és a napokban 13 taggal régi név alatt, a régi jogok mellett, újjáalakult a beled­ Búza­kalász. VIGYÁZNAK A GABONÁRA Befejezte az aratást a péri Mi­csurin TSZ. Nem volt könnyű do­log, valósággal úgy kellett a ro­zsot és a zabot lelopkodni a tőről. Kedden már megkezdték a csép­­lést, hogy minél előbb a magtárba kerüljön az idei termés minden szeme. A termelőszövetkezet tag­sága úgy határozott, hogy a csép­­lési munkát augusztus 10-ig befe­jezi, ha az idő továbbra is a jú­lius 29-i formáját megtartja. A tsz nem a nemtörődömség miatt ké­sett a rozs és a zab aratásával. A tsz-nek sok számos állata van és szükség volt arra, hogy az állatok részére a rozs és a zab törekjét, pelyváját megtakarítsák téli ta­karmánynak. Ez tette szükséges­sé, hogy ezen gabonaféléket ne kombájnnal arassák és csépeljék, hanem kézi kaszával és kévekötő aratógéppel. Megkezdődött a tsz tábláin a gabona szárítása is. A nedves ké­véket felállítják és csak a száraz kévéket rakják a járművekre. A többit száradás után szedik ösz­­sze, hogy vizesen ne kerüljön a cséplőgépre. Nagy gondot fordí­tanak a törek és pelyva tárolására is, hogy az állataik jó száraz és penészmentes takarmányhoz jus­sanak. JÓ TERMÉST TAKARÍT BE AZ ÚJKÉRI BÉKE TSZ­ K Mivel az időjárás jóra for­dult, elhatároztuk, hogy osztago­lás nélkül megindulunk a cséplés­sel. Hadd folyjon már­ a gabona a zsákokba — közölte Ható Ferenc termelőszövetkezeti elnök az új­kori Békében. — Közben négy napra leállunk a csépléssel. Erre az időre átadjuk a gépet a falu gazdáinak. Ez alatt az idő alatt be­hordjuk még a földön maradt ke­reszteket. A hordást saját erővel végezzük. Fogatainkon kívül van tehergépkocsink is, amit ez alka­lommal­ jól ki tudunk használni a négy napon. Utána újra búghat szenünkön a cséplőgép, öt éven keresztül a termésát­lag 13 mázsán alul volt búzából a Békében. Az idén legalább 14 mázsás átlagtermésre számítanak búzából is, árpából is. Hogy ez a számításuk mennyire válik be majd csak 20 napi cséplés után dől el. Ugyanis ennyi időre terve­zi a termelőszövetkezet a 430 hold szántóról nyert kalászos elcsép­­lését. Mire vonatkozik a mező­gazdasági tűzbiztosítás Ezt kérdezi több olvasónk. A tűzbiztosítás magában foglalja a lakóépületben lévő minden házi és használati ingóság, a mezőgazda­­sági épületek, felszerelések, a bennük lévő termények, állatok tűzbiztosítását. A szárazvillám okozta kárt is megtérítik, például, ha agyonsújtja az állatot. A szél­vihar okozta károkra is kiterjed, ha annak értéke meghaladja a 200 forintot Új málnafajták Fertődön Két évvel ezelőtt jelentette be fajtaminősítésre a Fertődi­ Kísér­leti Gazdaság az Angol 1. nevű málnafajtát. A parcellakísérletek e kiváló nagygyümölcsű fajtánál 40 százalékos terméstöbbletet mu­tattak. Jó eredményt ért el az E 401-es fajta is. Ennek a termése a parcellakísérleteken 50 száza­lékkal haladta meg az átlagos málnatermést. Sáskafelhő a Szovjet Türkmén Köztársaságban A szovjet határőrség jelentette hogy sáskafelhő érkezett át a ha­táron a Türkmén Köztársaság fö­lé. 85 000 hektáron elsötétedett az ég az óriási felhőtől. Nyomban megindult ellene a hadjárat. Ashabádból, a köztársaság székhe­lyéről repülőgép-expedíció indult a küzdelemre, s permetezte a mér­get a sáskafelhőre éjjel-nappal. Amikor véget ért a harc, megál­lapították, hogy egy négyzetmé­ternyi területre 10 000 sáska szállt, illetve esett le. A küzdelem teljes sikerrel járt. Ez a sáskafelhő ré­gen sok ember éhhalálát okozta volna. Most vessük el a kétnyári virágokat A virágkertész, a házatáját szé­píteni igyekvő asszony, leány mér most gondoskodik róla, hogy ta­vasszal a virágágyak szépek le­gyenek. Most veti el a kétnyári virágokat. Mely virágokat kell augusztusban vetni? Az árvácskát, a nefelejcset, a téli violát, a száz­szorszépet, a szakállas székfűt, a gyűszűvirágot, a kétnyári mályvát. Persze egyéb virágokat is vetünk augusztusban. E helyen csak a legelterjedtebbeket soroltuk fel.

Next