Kisalföld, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
1 aeifi «ESÄStiÄUi mwssZiZJsxm «I ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA X*X » FILLER Győr, 1958. január 1. szerda. Mi kovácsoljuk az övet Milyen hosszúnak, szinte kilátástalanul végtelennek tűnt ma egy esztendeje, 1957. hajnalán az előttünk álló új év! És most, a még újabbat, 1958-at köszöntve, mégis rövidnek érezzük az elmúlt tizenkét hónapot, melytől vidám és bizakodó hangulatban búcsúztunk el ma éjfélkor. Miért döbbenünk meg az új év első óráiban, hogy ismét eltelt egy esztendő, miért tűnik most rövidnek az, ami hosszúnak látszott egy esztendővel ezelőtt? Azért, mert olyan év zárult le mögöttünk, amelynek minden napjára két napra való munka akadt, amelynek ezernyi gondja, tennivalója kötötte le figyelmünket, erőnket, minden gondolatunkat. Az ünnepnek, a pihenésnek újévi óráiban szánjunk néhány percet arra, hogy visszaforgassuk az elmúlt háromszázhattvanöt nap két kezünk munkájával teleírt lapjait. Milyen gondok, milyen remények között köszöntöttük az 1957-es esztendőt? „Béke, rend, nyugalom“ — ez a jelszó köszöntötte az olvasót ugyanezen a helyen. Kívánság, követelés, — program volt ez akkor, a becsületes emberek, a magyar nép millióinak programja. Még tátongtak az ellenforradalom ütötte mély sebek az ország testén, még akadozott a termelés, a közlekedés vérkeringése és félő volt, hogy éltető energia, villanyáram és szén hiányában emberek, munkások tíz és tízezereire vár ismét a már elfeledett rém:a munkanélküliség! A gazdasági helyzet sivár, vigasztalan valósága mellett nem kevésbé nyomasztóan hatott az az eszmei zűrzavar, amely a még mindig hangoskodó ellenforradalmárok demagógiája következtében tíz és százezreidnek homályosította el a tisztánlátását és sötétítette el a jövendő kibontakozásának képét. Kevesen, nagyon kevesen voltak egy esztendővl ezelőtt, akik hangosan, hittel és bizakodással mondták: lesz boldogabb újesztendeje a magyar népnek! Kik voltak ezek a kevesek, kik voltak azok az emberek, akik a tétovázó, vagy bizonytalankodó többséggel szemben azt mondták: Olyan boldog lesz az új esztendő, amilyenné magatok teszitek. A kommunisták voltak ezek az emberek! Mire alapozták a kommunisták egy évvel ezelőtt és alapozzák ma is rendíthetetlen meggyőződésüket, hogy a magyar nép jövője felfelé ível és az előttünk álló idő valóban boldogabb, jobb körülményeket tartogat számunkra, mint amilyen a múlt volt? Bizodalmunk és jövőbe vetett hitünk egyik alapja az, hogy küzdelmünkben nem vagyunk egyedül. Ha valaha, úgy most, 1957-re visszatekintve, különösen nincs szükség arra, hogy ezt a tényt sok szóval bizonyítsuk. Ha manapság a világon „magyar csodáról’ beszélnek, arról a valóban páratlanul gyors felemelkedésről, amely az elmúlt esztendőt, az ellenforradalom ütötte sebek begyógyítását jellemezte, akkor hozzá kell tennünk: ezt a „csodát“ a szocialista népek testvéri összefogása tette lehetővé. A kommunisták derűlátásának másik alapja az volt és az ma is, hogy bízott és bízik a magyar dolgozó nép szorgalmában, akaraterejében, tehetségében — és azokban is, akik még nem bíztak, vagy nem bíznak fenntartás nélkül a kommunistákban. Az ellenforradalom viharában született MSZMP, az újjászületett magyar kommunista mozgalom előre látta, hogy a megtévesztett és félrevezetett emberek is fokról-fokra, a tények alapján ítélnek majd és nem kétséges, hogy melyik oldalra állanak. Ki tagadhatná, hogy ebben is a pártnak lett igaza. Ki tagadhatná, hogy az elmúlt esztendőben nemcsak az életszínvonal javult, hanem megszilárdult népi demokráciánk „arany alapja", a párt és a dolgozók közötti bizalom is. Most, 1958 küszöbén a párt ismét azt mondja: magunknak kell kovácsolnunk boldogabb jövőnket! A mi kezünk munkájától függ, hogy mi teljesül ebben az esztendőben az újévi jókívánságokból. A mi akaratunktól függ, milyen gyorsan és milyen eredményesen küzdjük le fejlődésünk mai akadályait. Mert feladat, tennivaló, gond maradt erre az esztendőre is elegendő. Jó tulajdonsága az embernek, hogy sohasem elégszik meg azzal, amit már elért, hanem egyre többet, jobbat akar. És ha ez a tőkés társadalomban a nagy tömegek számára többnyire csak kívánság marad, a szocialista népek családjában már nem csupán óhaj, hanem önmagunkon múló lehetőség. Mit akarunk elérni az új esztendőben? Van aki mosógépet, van aki televíziós készüléket, mások, nagyon sokan, rendes, emberhez méltó lakást kívánnak magaidnak. Teljesíthetők ezek a kívánságok? Igen, ha mi magunk, mindenki külön-külön és együttesen megteremti a szükséges feltételeket. Ha az elmúlt esztendő ezt az alapigazságot világossá tette nagyon sok ember előtt, ebben az évben még sokkal több okunk van arra, hogy azt követeljük: dolgozzunk jobban, fegyelmezettebben, tervszerűbben, gazdálkodjunk okosabban, olcsóbban, mert minden forintnyi haszon a mi hasznunk. De tegyük ehhez hozzá azt is, hogy aki önző, csalárd módon meglopja a közösséget, aki pazarol, aki hanyag, az a te forintjaidat lopja el, azokat a forintokat, amelyekből a mosógépnek, a televíziós készüléknek, az új lakásnak kellene kikerülnie. Érdemes hát hallgatni a pártra, a kommunistákra, akik mindannyiunk boldogabb új esztendeje érdekében azt mondják: Rajtunk áll, magunkon múlik, mennyire lesz , valóban boldogabb az új esztendő a réginél. Ehhez a teremtő, alkotó, boldogabb új évhez kívánunk sok si■ kert, erőt és egészséget — és ami a legfőbb: békét! Boldog új esztendőt Megyénk dolgozói! Kedves elvtársak! Az új esztendő kezdetén szokásos visszapillan-t-u tani a múltba. Az elmúlt év a magyar nép, a munkások, parasztok, értelmiségiek és hazánk minden becsületes polgára számára harcokkal, küzdelmekkel és eredményekkel teli esztendő volt. Egy évvel ezelőtt, az 1956 október-novemberi ellenforradalom okozta kár és zűrzavar miatt sokezer városi és falusi dolgozóban élt csüggedés és a jogos aggodalom az ország jövőjéért. Azóta a Magyar Szocialista Munkáspárt irányításával és a testvéri országok népeinek segítségével már csak rossz emlékként beszélhetünk az infláció és a munkanélküliség veszélyéről. A testvéri népekkel történt közös összefogás, a munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek becsületes alkotó munkája meghozás gyümölcsét. Megyénk üzemeinek többsége jelentheti a terv teljesítését. A falvak termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztjainak többsége ugyancsak becsületes munkát végzett a jó termés betakarításával, az ország élelmének biztosításával. Az értelmiségiek nagy része ugyancsak tudása legjavát adta a konszolidációhoz, az ipari és mezőgazdasági termelés növelésének biztosításához. Az ország rendjének helyreállításában fontos szerepet töltöttek be karhatalmistáink, munkásőreink, néphadseregünk katonái és a határőrök, akik fegyverrel a kézben védték és védik határainkat, hazánk függetlenségét, a nép nyugalmát. Az új év küszöbére érve nem feledkezhetünk meg arról, hogy az 1957-ben elért eredmények mellett is bőven maradt tennivaló. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy 1957 politikai és gazdasági konszolidációjában nagy szerepet játszott a népi demokratikus országok és főleg a Szovjetunió áldozatkész segítsége. A testvéri népek baráti kézfogására ezután is számíthatunk. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok segítségével kötelességünk saját erőforrásainkat az eddigieknél jobban kihasználni. Saját erőnkből fokozzuk az ipari üzentek termelékenységét, úgy, hogy növekedjék a választék, csökkenjen az önköltség és javuljon a minőség. Az új esztendő sikereit hirdessék az olyan új gyártmányok, melyek a magyar ipar hírnevét külföldön is öregbítik. A mezőgazdaság minden ágazatában, főleg az állattenyésztésben, de a növénytermesztésben is, változatlanul feladat elmaradottságunk megszüntetése Az elmaradottság megszüntetéséhez a legkedvezőbbek a feltételek a nagyüzemi gazdaságban. Éppen ezért 1956-ban is nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az önkéntesség elvének betartásával segítsük a dolgozó parasztokat a termelőszövetkezeti mozgalom előnyeinek felismerésében. Iparunk és mezőgazdaságunk fejlődését, az életszínvonal további növekedését egyformán szolgálja a dolgozó nép kulturális igényeinek jobb kielégítése. Pedagógusainknak, művészeinknek és a kultúra minden terjesztőjének pártunk vezetésével továbbra is azon kell fáradoznia, hogy a szocialista kultúra a városokban és a falvakban állandóan terjedjen. Az új esztendőben változatlanul feladata a városi és falusi dolgozóknak a nemzetközi béke fenntartása. Béke kell a termeléshez, a kultúra terjesztéséhez, a jólét növeléséhez és ahhoz, hogy gyermekeink egészségben, boldogságban nőhessenek fel Ezért érdekünk és kötelességünk a béke védelme. Az 1957. évi sikerek után tehát bőven maradt tennivaló. Ez az élet rendje, az építő munkában soha sincs megállás. De 1953. év küszöbén mégis más a helyzet, mint eddig bármikor volt. Még soha anynyi derűlátásra nem volt okunk, mint éppen most Derűt és optimizmust ad a szocialista országok és az egész béketábor sikere. A szocialista országok sikerei a lelkesítés mellett köteleznek is. Bennünket is köteleznek erőnk növelésére a nemzetközi proletariátus újabb győzelmei kivívásának elősegítésére. Kötelez bennünket a béke mozgalom rankeső szakaszának szilárdítására. M Mf őst, amikor elérkeztünk az új esztendő küszöbére, derűtől és optimizmustól áthatva kívánunk jó egészséget és a feladatok megoldásához eredményes munkát az MSZMP tagjainak, a munkásoknak, a dolgozó parasztoknak, az értelmiségieknek, a dolgozó és tanuló ifjúságnak. Boldog új esztendőt kívánunk megyénk minden dolgozójának! A Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága Dobi István újévi rádióbeszéde — Kedves barátaim! — Elvtársak! — Magyarország dolgozó népe! — Szívből üdvözlöm önöket a most beköszöntő új esztendő alkalmából. — A búcsúzó 1957-es esztendő nagyfontosságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékezünk még, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gazdasági helyzetben köszöntött ránk az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott károk és a termelési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év elején a termelés megindítására és népgazdaságunk helyreállítására kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet és elmondhatom, hogy amikor a fegyveres harcok véget értek, sok embert bizonytalanság gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal és előttünk álló feladatokkal? Meg kell mondanom, egymagunkban képtelenek lettünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dolgozók akarata, a Szovjetunió és az egész szocialista tábor segítsége lehetővé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa elkerülését. Mégis számolnunk kellett a munkanélküliség, az infláció fenyegető veszélyével és az elkerülhetetlenül velejáró nélkülötésekkel? Bár számítottunk népünk ‘'’szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelemtől mégis félnünk kellett. — Egész dolgozó népünk erőfeszítéseit: a munkások, a bányászok, az állami gazdasági doligo-I Folytatás a második oldalon : Nincsen szükség rettegésre, Borzalmaikra, szenvedésre, Rombolásra, pusztításra, De: szükség van sok minden másra! Szükség van a szeretetre, Kenyeret nyújtó kezekre, Emberségre, öntudatra, Hétköznap is jobb falatra! Szükség van az ölelésre, Munkára és pihenésre, Csókra, dalra, boára, vágyra, öregek bölcs nyugalmára. ÚJÉVI ÜZENET Szükség van a télre, nyárra, Gyümölcsterhes, őszi tájra, Rügyfakasztó tavaszokra És békés ünnepnapokra. Szükség van a hegy méhére, Zúgó folyam erejére, A kalászos rónaságra, S az erdei vadvirágra. Szükség van a rímre, képre, Szobrász nemes vésőjére, Színész igaz játékára, Ihletadta muzsikára, Szükség van a Napra, Holdra, Meg az összes csillagokra. . .! s Az égboltra, fellegekre, Hófödre, büszke hegyekre, Szükség van tréfára, táncra, Méhrajzásra, pillenászra, Tücskök, cirpelő szavára, Dolgos hangyák szorgalmára. Szükség van a megértésre, Ezért való kéz a kézbetatóért való küzdelemre, És a békés emberekre. Bécsi Alf Oföldig újesztendőt kiadjunk mindendjujunknak.!