Kisalföld, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

­ Siker a mosonmagyaróvári zenei hét első hangversenyén Mosonm­agyaróvárott transzpa­rensek, plakátok hívják fel a fi­gyelmet a város kulturális életé­nek nagyfontosságú eseményére, a március 23-tól 29-ig tartó zenei hétre. Március 23-án, vasárnap a Vá­rosi Tanács ének- és zenekará­nak hangversenyével kezdődött a rendezvények sorozata. Este 7 órakor teljesen megtelt a járás a kultúrház nagyterme az érdeklő­dőkkel , és nem hiába, mert olyan élményben volt részük, amely sokáig emlékezetében ma­rad Mosonmagyaróvár ének- és zenekedvelő közönségének. Halmos László karnagy vezeté­sével az énekkar, Németh Gusztáv karnagy vezetésével a zenekar nagy felkészültséggel adta elő a lapunkban már közölt műsort. A hangverseny fénypontja Pallagi­ János Liszt-díjas hegedűművész, zenekari kísérettel előadott­ Beethoven: F-dúr románca volt,­­ amelyet a közönség óriási tapsvi­harral köszönt meg. Háromszor is­ a zenekar elé tapsolta a kiváló­ művészt. Sok tapsot kapott mind az ének, mind a zenekar is. A Corelli: G- moll concerto grosso szólistái jó előadásban tolmácsolták a művet. Hétfőn este az ifjúsági énekka­rok hangversenyére került sor, amelyen az egyesített kórust Bár­dos Lajos Kossuth-díjas érdemes művész vezényelte. A nagy érdek­lődésre jellemző, hogy e hangver­senyre is elővételben elkelt min­den jegy. K. L. A MADOME fényképkiállítása Március 1-én nyílt meg Budapesten, a Magyar Dolgozók Mű­­vészfényképező Egyesületének szokásos évi országos kiállítása. Ezt a kiállítást a­­győri napok­ alatt Győrött is bemutatják. A kiállítás jelentőségét és eredményeit méltatni ilyen szűk keretek között csak nagyon hiányosan lehet. Mégis meg kell em­lékezni a magyar — főleg amatőrfényképezők — idei első nyilvá­nos szerepléséről. Az eddig elhangzott bírálatok csak mérsékelt dicséretben ré­szesítették a képeket. A kritikusok, alighanem az őszi nemzetközi kiállítás által felkavart hullámok hatása alatt, olyan eredménye­ket vártak, amelyek ilyen rövid idő alatt semmiképpen sem szü­lethettek meg. Talán azt várták, hogy hónapok alatt megszületik a legteljesebb új magyar fotóművészet, olyan új kifejezési formák­kal, amelyek egyúttal korunk szellemiségének is legjobban meg­felelnek? A MADOME kiállításától ezt várni méltánytalanul nagy igényt jelentene. Ennek ellenére sikeres a kiállítás. A falak színesek, mozgalma­sak. Ezen a kiállításon láthatunk először formai keresést. Ezen a kiállításon látjuk először a tématerület szélesedését. Talán valóban igaz, hogy a témák hangulati feldolgozásában bizonyos eltolódás mutatkozik­ a komorabb színek felé. Ezt azonban semmiképpen sem tarthatjuk a kiállításra jellemzőnek, inkább átmeneti jelenségnek. Biztató ígéret tö­bb fiatal kiállító jelentkezése. Dicséretet érde­mel Szecretár János: Hétkönapok és Seprők nyomában című képe, Tóth Károly: Reggeli lap, Mácsai István: Párizsi öregasszony, Vá­sári János: Kémények című képe. Mindegyiküknél érezhető a mű­vészi látás tehetsége. Képzés, tanulás és főleg a művészetükbe ve­tett hitük erőssége fogja eldönteni szerepüket a fejlődő fotómű­vészetben. Művészeink közül Gink Károly múltunk és jelenünk legben­sőbb pillanatait ábrázolja meleg egyszerűséggel és meggyőző erő­vel, egyéni formában. Ezen a kiállításon olyan képei szerepelnek, amelyek egészséges és természetes folytatásai a nagymúltú magyar fotóművészetnek. Gámik szakított az akadémikus formákkal, de ez­e­­ken a képeken nem befolyásoltatja magát a Nyugat szélsőséges és dekadens esztétikájától Czeizing Lajos, Holics Gyula, Lukács Já­nos, Tömöri Ede és Tóth István művészete is izmosodik. Szemléle­tük­ mindinkább a formák mögé hatol Egyidejűleg azonban több gondot fordítanak a nézőhöz szólő alkotás nyelvét jelentő színekre, tónusokra, vasörökre. Tíz­­ nap óta több mint tízezren látogatták meg a MADOME termeit. A kiállítás azt bizonyítja, hogy erősödik a magyar fotó­művészet, K- Z. A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum 1896-ban létesült. Alapját a millenniumi kiállítás mezőgazda­sági anyaga alkotta. A millen­niumi kiállítás alkalmával csak ideiglenes anyagból állították fel a Vajdahunyad-vár néven ismert épületcsoportot. Alpár Ignác, a századvég neves építésze alkotta meg. Mi­kor ugyanis a millen­niumi kiállításra készültek, pá­lyázatot hirdettek olyan épület­csoport tervezésére, amely a leg­kiemelkedőbb hazai műemlékeket és stílusokat egyesíti magában. Alpár Ignác a magyar építészet­­történet különböző korszakait képviselő épületcsoportokat har­monikus egységbe olvasztotta. Alpár Ignác bizonyos változta­tásokat esz­közölt az eredeti épü­­ettomban, s 1912-ben elkészült a nagyszabású építkezés, amely ma a Mezőgazdasági Múzeum helyi­ségeit foglalja magában. A múzeum világhírt és elisme­rést vívott ki magának gyűjtemé­nyeinek érdekességével, fennállá­sának már első fél évszázadában. A második világháború pusztí­tásai ezt az intézményünket sem kímélték. Majdnem teljes egészé­ben elpusztult a világhírű gyűjte­mény. Az épület is erősen meg­rongálódott. Az első ötéves terv biztosította, hogy a nagymúltú intézmény régi hírnevéhez méltó, korszerű újjá­építése m­egind­ulhasson­. A gyors ütemben végrehajtott újjáépítés és a múzeum dolgozóinak áldoza­tos munkája eredményeként ma már a múzeum kiállítási termei bemutatják a magyar mezőgazda­ság történelmi fejlődését és a szo­cialista mezőgazdaság mai, élen­járó módszereit. Az ember és az állat kapcso­latának kialakulása a kultúrtör­­ténelem sok évezredes távolába visz vissza. Mielőtt az érdeklődő az állattenyésztési kiállítás ter­meibe jutna, a történelmi termen halad keresztül, amely szemlélteti az ősi állatfajtákat, majd a pász­torgazdálkodás módszereivel és eszközeivel ismerteti meg a láto­gatót. Az egyes háziállat-fajokat és fajtákat a jellegzetes fajták szobrain és kitömött példányain keresztül mutatja be a kiállítás. A juh-, sertés-, szarvasmarha-, ló-, baromfi-, házinyúl-, méh- és selyemhernyótenyésztés hazai fej­lődését és mai módszereit tanul­mányozhatja az érdeklődő. Sok tabló és egyéb más szemléltető eszköz hangsúlyozza a biológiai és takarmányozási kérdések je­lentőségét a korszerű állatte­nyésztésiben S a múzeum vetítő­termében állandó diflfilm-vetítés ismerteti az állattenyésztés mai feladatait, módszereit és a kor­szerű tenyésztési eljárások ered­ményeit. Nagyon érdekes az erdőgazdál­kodást bemutató és szemléltető kiállítás. A többi között ismerteti a szik, homok, kopár, vízmosásos és lápos területek fásításának gyakorlati kérdéseit, az erdőki­termelés, a szállítás módszereit. Bemutatja az erdőművelés kor­szerűsítését az elektromos fadön­­tő géptől a zakatoló keretfűrész­­telepig. A legelterjedtebb — mintegy 4500-féle célra használt — nyers­anyagunknak, a fának felhaszná­lásáról, feldolgozásáról is sokirá­nyú felvilágosítást kap a látogató. A Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum gazdag kiállítási anyaga tá­jékoztat, és nagy mértékben hoz­zájárul a mezőgazdasági oktatás módszereinek fejlesztéséhez. A Mezőgazdasági Múzeum széleskö­rű gyújtó, feldolgozó, tanácsadó és patronáló munkát fejt ki, ez­zel segíti a szocialista mezőgazda­ság megerősödését. — Kovács — Látogatás a Mezőgazdasági Múzeumban Szy. vígfelső­kú népek csoportja az állattenyesztést bemutató ’ terslabsa. A múzeumban látható állatszobrok a világszerte ismert Vastagh György szobrászművész alkotásai. Ezt a gyönyörű paripát is a híres mester mintázta meg. BIBAtyOLD Előadás Győrött Petőfi halálának körülményeiről Dienes Andrást, a Magyyar Tudo­mányos Akadémia munkatársát látta vendégül Győr szombaton és vasárnap. A tudományos kutató a TTIT meghívására érkezett Győr­be és Petőfi halálának körülmé­nyeiről tartott előadást szomba­ton este az értelmiségi klubban, vasárnap délelőtt pedig a Kisfa­ludy Színházban. Magas színvonalú és rendkívül érdekes, izgalmas előadását nagy szeretettel fogadta a győri közön­ség. Dienes mondanivalóját, él­­ményszerít beszámolóját 120 szí­nes, vetített kép tette érdekeseb­bé. Ezek a képek a segesvári ku­tatások alkalmával készültek azon a helyszínen, ahol nagy költőnk, Petőfi Sándor élete utolsó napján járt és ahol meghalt. Dienes And­rás kitűnő előadása a legújabb és immár legpontosabb adatok meg­világításában mutatta be a költő utolsó napját. A képek pedig szin­te hajszálnyi pontossággal mutat­ják azt a helyet, ahol a költő a csata ideje alatt állt, s azt is, ahol halálos sebbel a földre esett. A képeket a segesvári születésű Magyari Gábor készítette és ve­títette. 19sz­. március 35. ke­et Színházi sarok A tavaszi tél sem riasztja vissza vendégsszerepléseitől a Kisfaludy Színházat. Tegnap Tatabányán az Elve­szem a feleségem című vígjáté­kot játszották. Ma este Veszp­rémben, holnap Pápán szerepel a színház egyik csoportja a Ma­zsola előadásával. * Átszervezték a színház klub­ját. Otthonosabbá, nyugodtabbá tették a klub­életet. Ugyanis ed­dig gyakran megtörtént, hogy a klubba nem­­kívánatos szemé­lyek is betértek. A továbbképzés céljából min­den héten szakmai előadásokat tartanak és vitákat rendeznek művészeti kérdésekről. A nagymúltú varsói Lazienki parkban új színház nyílik meg, amelynek érdekessége: teljesen a XVIII. század stílusában épí­tették újjá, hogy egy modern épület ne rontson a régi park összhatásán. A színházban ugyan a modern technika vívmányait is alkalmazzák, de úgy, hogy az egész terület hangulatán ne vál­toztasson. A Zycie Warszawy cikkírója megjegyzi, hogy ebben a színházban stílustörés lenne modern darabot játszani. FILM VILÁGN­ÍRADÓ Olaszországban az amerikai fil­mek száma nincs arányban a szerződésben megállapított közös filmekkel. Két koprodukciós fil­men kívül többet nem készítettek, viszont a közös filmek gyártásá­ra előirányzott összegeket más célokra használták fel . Jenny a címe az első holland­német színes játékfilmnek, ame­lyet Willy van Hemert rendezett. A filmet Amsterdamban forgat­ták, holland és német változat­ban. * Jaroslav Mach csehszlovák filmrendező befejezte a Mit mond az asszony című első csehszlovák­lengyel közös film forgatását. Mach filmje egy cseh író lengyel­­országi útjának vidám története. * Lengyelország közös film elké­szítését vette tervbe a Német Szö­vetségi Köztársasággal, Francia­­országgal és Olaszországgal Vic­tor Hugo: A nevető ember című regénye alapján. A koprod­ukciós film főszerepére Gérard Philipet hívják meg. Indiában bemutatták a Pardesi című szovjet-indiai filmet, amely szovjet rendező és indiai forgató­könyvíró közös munkája. A nagy­sikerű filmet kétnyelvű verzióban készítették el. India egyébként most kezdte meg az első japán­­indiai közös film forgatását. A Kínai Népköztársaság 1958- ban koprodukciós filmeket készít Franciaországgal, a Szovjetunió­val, NDK-val, Vietnammal és Mongóliával. Simonk­i: Találd meg a nőt című filmjének főszerepét ez a bájos filmszíésznő, Gaby André játssza.

Next