Kisalföld, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-13 / 10. szám

5 1952-ben a Győri Csavargyár szerződéstkötött a Magyar Államvasutakkal. A szerződésben a MÁV vállalt egy külön, úgynevezett csavargyári menetet. A feltételek között szerepelt, hogy a jegyeket a Csavargyár adja ki, mind a maga, mind a szomszédos üzemek, többek között: a Hűtőház, a Cardo Bútorgyár, az ÉDÁSZ dolgozóinak. A munkások kedvezményes áron, havi 15 forint 20 fillérért kapták a jegyeket, a többletet — amely személyenként átlag 45—60 forint között mozgott — a vállalat fedezte. 1958. augusztusában a Csavargyár felettes szervei, a Kohó- és Gépipari-, illetve a Pénzügyminisztérium rendelkezésére hivatkozva nem engedélyezték a hozzájárulás további fizetését. Az érdekert üzemek vezetői ekkor levelet intéztek a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumnak, amelyben azt kérték, hogy a MÁV vegye saját kezelésébe a különjáratot, mivel anyagi alapjaink hiányoznak a menet további kezeléséhez. Szükséges ez annál inkább, mivel mintegy 500 dolgozónak a munkahelyére való eljuttatásáról van szó. A levélre dr. Csanády György, a miniszter első helyettese válaszolt. Méltányolta a kérést és közölte, hogy a MÁV ideiglenesen átveszi a csavargyári menet kezelését. Tehát október, november, december hónapokra a vasút fogja kiadni a jegyeket. A levél ugyanakkor felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy ez a megoldás időleges lehet, mivel a járat erősen balesetveszélyes. Az érvényben lévő vasúti szabályzatok ugyanis, bár engedélyezik, mégis nem tartják kívánatosnak személyvonatnak több vágányon keresztüli tolatását. Tekintve, hogy a járat beszüntetése viszont fennakadást okozna az érdekelt vállalatok termelésében, a miniszterhelyettes ígéretet tett autóbuszok közlekedtetésére. Időközben a MÁV alaposabb vizsgálatot rendezett ebben az ügyben, és ennek eredményéről egy 1958. október végétől keltezett levélben, amelyet Bangó Sándor, a MÁV vezérigazgatójának helyettese írt alá, értesítette a vállalatokat. Ebben kifejtik, hogy a vasútnak nem áll módjában ekkora ráfizetéssel vállalnia a csavargyári menet üzemeltetését, éppen ezért január elsejei hatállyal az 1952- ben megkötött szerződést tartja újból érvényesnek. Magyarán: a vállalatoknak fizetniök kell a hozzájárulást, melyre nincs keretük! Ezt a levelet a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár munkaügyi osztálya kapta és elfelejtette értesíteni róla a többi érdekelt felet, így állott elő az a különös helyzet, hogy ez év január másodikén — derült égből villámcsapás — a MÁV jegypénztárak megtagadták a jegy kiadását az érte jelentkező dolgozóknak! Izgatott telefonálgatások következtek a Csavargyár, a győri MÁV állomásfőnökség, a Vagongyár között. Eredmény: a járat tovább közlekedik — közbevetőleg: a dolgozók három napig jegy nélkül utaztak —, a jegyeket a csavargyáriak adják ki és a MÁV követeli a hozzájárulást. Visszamenőleg! A vállalat, a Csavargyár természetesen nem tud fizetni, hiszen nincs miből Arról pedig, hogy a dolgozók fizessék meg a hátralékot, szó sem eshet, hiszen eléggé nagy összegről, havonta mintegy 27 ezer forintról van szó. Végül: a baleset veszélye állandóan fennáll. Maradnak tehát az autóbuszok... Hiszen erre ígéret is hangzott el. A MÁVAUT-nál tudnak az ígéretről, sőt ott is kaptak ilyet. Az Autóközlekedési Igazgatóság, mint felettes szerv októberben ígért három pótkocsis szerelvényt. Az Ikarusz, a gyártó vállalat viszont ezeket nem tudta leszállítani új és új határidőket tűztek ki, a legutóbbi február közepét ígéri véglegesnek. Őszintén, ez az időpont is nagyon labilisnak látszik. Ám tegyük fel: idejében megérkeznek az autóbuszok. A MÁVAUT akkor sem állíthatja őket azonnal, pótkocsijan forgalomba, mert előbb 3000 kilométert kell a motorkocsiknak önállóan szaladniuk. Ez körülbelül három hetet vesz igénybe. Azután újabb nehézség, hogy a Csavargyárhoz a jelenlegi útviszonyok mellett körforgalmat, tehát a közbeeső üzemek érintését — a repülőtérnél lévő egy kilométeres földút-szakasz miatt — lehetetlen biztosítani. Az idő sürget: a MÁV ugyanis február elsejét tűzte ki határként. Addig kell döntenie a Csavargyárnak, hogy fizet-e, hiszen a MÁV ettől teszi függővé a járat további közlekedtetését. A Csavargyár viszont — hogy még egyszer és utoljára leszögezzük — nem fizethet! Ezzel szemben — véleményünk szerint — ideje lenne már véget vetni ennek a hosszas huzavonának és így, vagy úgy, de mindenképpen a dolgozók számára kedvezően eldönteni a csavargyári menet sorsát. Minél sürgősebben! F. P. Vonat, vagy autóbusz — Döntést a csavargyári menet ügyében ! — 23. FOLYTATÁS Jack megtorpant. Eredeti, váratlan következtetésre jutott: csodálatos elixirt kellene habarni, és akkor a legmegrögzöttebb gengszterek is becsületes emberek lennének. A milliomosok szétosztanák vagyonukat a szegények között ... Csak ki kell irtani az emberekből a kicsinyességet, önzést, állati durvaságot és ismét aranykor köszönt a földre. Nem a Harwoodok „aranykora”, nem egy kis csoport félisten édene, akik a félig élő robotemberek hadának parancsolnak, hanem tiszta, örömtől sugárzó, hajnalpiros éden ... És ehhez még harcra sem lenne szükség ... A kommunizmus — nevezzük így — nem az osztályharc eredménye lenne, hanem békés örömben köszöntene ránk!... Mindezt az integrátor fogja megvalósítani! Ha Harwood arról ábrándozik, hogy a készülék segítségével állati gyűlöletet olt az embermilliókba, akkor miért ne olthatnánk be őket a kölcsönös szeretet és tisztelet erényeivel?! . . . így gondolkozott Peterson, míg lázasan rótta a szobája hoszszát. Arca, füle égett, repeső örömében majd kiugrott a szíve is. Nem, nem milliókról, fényűzésről/finom hölgyekről kellett volna ábrándoznia, amikor a „Kontax”-gép lemezére Wagner-kéziratát lefényképezte!... De ha későn is, megszerzi az integrátor titkát! Még ha Harwoodot, Smith-t, Wagnert és Vogelt el is kell tüntetnie az útból! Az élet nevében tenné. Az emberiség derűs és boldog jövőjéért... Ezért a jövőben mindig szolgálatkész és ravasz, alattomos és kegyetlen lesz. Öszszeszedi erejét és tudását és Harwood segítőtársául szegődik. Azután meg... Azután megfizet mindenért. A rosszért is jóval fizet. Jósággal fogja kiirtani azt az Igazságtalanságot, amely ősidők óta uralkodik a földön. ... Szegény, szegény, vak ember!... Nem tudhatta, hogy terve csak szép ábránd, s miközben szál egyedül viaskodik a gonoszsággal, halálos vesztét készíti elő. IX. fejezet A DZSUNGELBEN Amikor még Misa Limar kamasz volt — talán mint te is, kedves olvasó —, arról ábrándozott, hogy távoli, mesés országokba fog utazni. Dzsungel!... Milyen vonzó is ez a szó egy tizenhárom éves kamasz számára! Télen, amikor hóvihar száguldott végig a városon, kijárogatott az állatkertbe, megbújt a pálmák alatt egy-egy sarokban, és azt képzelte, hogy Borneóban, Szumátrán vagy az egyenlítő tájékán él. Az utcán szél süvített. A fagy képzeletbeli növények ködképét rajzolta az ablakokra. A sápadtnarancsszínű nap alig tört keresztül a fagyos ködön. Itt, az állatkert kerek termében meleg és fülledt volt a levegő, fények ragyogtak, a szökőkút halkan csörgedezett, a madarak csicseregtek és a majmok rikoltoztak, veszekedtek egymássa. Egy darab dzsungel volt ez — legalábbis Mihail számára. Limar nem volt természetbarát, abban az értelemben, hogy sohasem érdekelte a botanika és a zoológia. Csak az ismeretlen, messzi utazások, egzotikus kalandok romantikája vonzotta. És most, sok év múlva mégiscsak eljutott az igazi dzsungelbe! Az állatkertben nagy érdeklődéssel nézegette a krokodilt. Ez a hatalmas vastagbőrű szörnyeteg órák hosszat mozdulatlanul fekszik. Szemét becsukja, keskeny orrlyukai merevek. Szinte hihetetlen, hogy mozogni is tud. A dzsungelben azonban korántsem örült ennyire a krokodilnak, amely hihetetlen gyorsasággal veti rá magát az emberre. Iszonyú állkapcsai máris kinyíltak. Limar úgy megijedt, hogy nem tudott gondolkodni. Kiugrott a partra, lőtt — és a csúszómászó tompa, gonosz szeme közé talált. Ez értelmetlen dolog volt: a krokodil ugyanis nem követi áldozatát a szárazföldre. De hiába, az ember nem mindig tudja megfontolni a tetteit. — A fene egye meg! — morogta dühösen Limar, s ideges remegését alig tudta türtőztetni. Elhatározta, hogy csónakon folytatja útját a folyó eredetéig. Ott valószínűleg már nincsenek krokodilok. És mi lesz aztán? Limar zavarba jött. Néhány órával ezelőtt még határozott célja volt: mindenáron el akarta érni a szárazföldet!... De mit csináljon most? ... Hogyan jusson el Szingapúrba úgy, hogy se a vadállatok fel ne falják, se az angolok vagy amerikaiak kezébe ne kerüljön? ... És vajon megkeresse-e a malájokat, vagy elkerülje őket — hiszen akár gyarmatosítónak is hihetik. Fogas kérdések voltak ezek egy idegen, ismeretlen országba vetődött ember számára. Limar a legegyszerűbb megoldást választotta: az árral szemben elevez a legközelebbi településig, és ott majd eldönti, mit is kell tennie? Ismét az ágakba kapaszkodva jutott el csónakjához. Sokáig vesződött vele, de végre kiemelte az iszapból és a folyó felé irányította. Közben egyszerű táskát is készített a pisztolyának, meg néhány súlyos bottal egészítette ki fegyvertárát, és az ország belsejébe indult. Üde, hűvös reggel volt. A folyó felett sirályok és galambok röpködtek, nagy, világos színű lepkék szálltak, és rovarok nyüzsögtek — még a nevüket sem lett volna könnyű kideríteni. Játékos halacskák fickándoztak ki a vízből. Mindenütt pezsgett az élet. Ez a keskeny, bővizű folyó átszelte a dzsungelt, akár egy keskeny kis utca az emeletes házak között. Odafenn csak foltokban látszott az ég, a partok mentén pedig tömör, borzaszöld fák megredeztek. Egy-egy óriásfa törzse a felhőkbe nyúlott, míg lejjebb minden összefonódott: gyökerek, indák, mohák, kúszónövények és bokrok, fehér meg piros virágokkal. Kecses pálmák és óriási tölgyek, bambuszok és banánbozótok — a növényvilág legkisebb és legnagyobb képviselői éltek itt egymás mellett. Néhány faóriás már korhadni kezdett, oldalra dőlt, de nem tudott lezuhanni; estében korhadt tovább, mert a kúszónövények fenntartották. Limar az egyik ilyen fánál — amely hidat döntött a folyóra — megpihent. Nagyon fáradt volt A víz sodrása meggyorsult, a nap is felkelt és tűrhetetlenül perzselt. Olyan nyomasztó hőség lett, mint vihar előtt. Még a madarak is megnémultak, elszálltak. Csak moszkitók, meg egészen apró, büdös bogarak zümmögtek a folyó felett, alaposan megkínozva a meztelen csónakost. (Folymnjuk) I SISALIOLU A GYŐRI IBUSZ LEGKÖZELEBBI TERVEI A karácsonyi ünnepek s az újesztendő első napjainak elmúltával az IBUSZ győri kirendeltsége hozzáfogott legközelebbi terveinek nemcsak elkészítéséhez, de kivitelezéséhez is. A dús programban már ebben a hónapban szerepel egy szép téli kirándulás: január 18-án, vasárnap külön autóbusz indul Sopronba a Hazafias Népfront és az IBUSZ szervezésében. A kirándulók gyönyörködhetnek a város csodálatosan szép környékében, amely télidőben havas hegyeivel különösen vonzó. Az egynapos kirándulásra tanácsos szerdáig, tehát január 14-ig jelentkezni. Februárban két szép kirándulást szervez az IBUSZ Budapestre. Az egyik: február 1-én a Magyar Jégrevű legújabb műsorának, az ■»Ujjé, a ligetben nagyszerű!« című műsornak a megtekintésére indul Győrből autóbusz különjárat, február 22-én pedig különvonat megy Delibes: Coppélia című balettjének délelőtti előadására, amelyet az Erkel Színházban mutatnak be. A tavaszra, a nyárra további szép utazásokat, kirándulásokat tervez a győri kirendeltség s valószínűleg a jövő hét végére elkészül külföldi utazási programja is. Annyi máris biztos, hogy a győri iroda rendez egy nyolcnapos utazást a Tátrába. Meglesz a győrieknek a lehetőségük arra is, hogy az igen kedvezményes áru, Budapestről induló nyolcnapos moszkvai társasutazásokon résztvehessenek. Bob * Helyreigazítás A Wilmington Journal nevű amerikai újságban a következő helyreigazítás jelent meg: »Tegnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy városunk egyik vendéglőjében a vendégek között támadt nézeteltérés következtében lövöldözés volt. A vendéglő tulajdonosa súlyt helyez annak megállapítására, miszerint a vendégek között semmiféle nézeteltérés nem volt és a lövöldözés teljesen ok nélkül keletkezett. Amurcsaságok a nagyvilágból Ritka halászzsákmány Peru északi partvidékén olyan őslényt találtak, amelyről azt hitték, hogy körülbelül 350 millió esztendővel ezelőtt kipusztult. A neopillina paleozoica nevű állatfajtát 6000 méter mélységből speciális hálóval halászták ki, de mire a felszínre került, a víznyomásváltozás következtében elpusztult. Az amerikai expedíció a tetemet a columbiai egyetem laboratóriumába küldte. Miniatűr képernyő Egy fiatal ausztráliai munkás két centiméter hosszúságú televíziós képernyőt készített, amely egészen tisztán adja vissza a képeket. A fiatalember édesapja miniatűrfestő volt. Hulahopp a kövéreknek A nyugat-németországi Wartburg város játékgyára kövérek és idősebbek részére újtípusú hulahopp karikákat hozott forgalomba. Az új karikák nehéz fából és műanyagból vannak. Súlyuk révén olyanok is könnyűszerrel forgathatják a derekuk körül, akik a gyors forgatást követelő könnyű karikákkal nem boldogulnak. felszólításra a tisztviselő felpillantott és a közelebb álló rabló arcába loccsantotta a forró teát. A »leforrázott« rabló elmenekült, társa pedig követte. A postatisztviselő felállt és egy újabb csésze teát vitt be magának. , , Fogorvosi tévedés Philadelphiában egy asszony felkereste a fogorvost, hogy kihúzassa fájós fogát. A fogorvos tévedésből nem a rossz fogat húzta ki. A póruljárt beteg kártérítést követelt, s végül is tárgyalásra került sor. Amikor a bíró megtudta, hogy az orvos összesen négy ép fog közül húzott ki egy egészségeset, a követelt kártérítés négyszeresének megfizetésére ítélte a fogorvost. Eladó úszódokk Az angol haditengerészet megvételre kínál egy úszódokkot, amely akkora, hogy egy hadihajó befogadására alkalmas. A hirdetésben a tengerészet büszkén megemlíti, hogy az úszódokk 54 ezer tonna hajótér befogadására képes és a portsmuthi kikötőben megtekinthető. A tengerészeti admiralitás szóvivője kijelentette, hogy megvan a remény a dokk eladására. A vevő majd elvontatja uszállyal. Most már csak az a kérdés, hol kapni jutányos áron, uszályt? Különös Lottó-főnyeremény A libanoniak is szívesen lottóznak. Az állami lottó minden második héten rendez húzásokat, s ha valamelyik kereskedőnek üzleti nehézségei támadnak, akkor lottón kisorsol egy autót, hűtőszekrényt, vagy más tárgyat, s így hívja fel a vásárlóközönség figyelmét cégére. Tripoli észak-libanoni város temetkezési vállalatának tulajdonosa is a lottóhúzás segítségével próbált kilábalni üzleti nehézségeiből, s főnyereményül egy luxuskoporsót sorsoltatott ki. Tea, mint csodafegyver A napokban pisztolyokkal és késekkel felfegyverkezve két fiatalember lépett be az egyik londoni postahivatalba. Egyenesen a pénztárhoz siettek. A pénztáros éppen kényelmesen iszogatta forró teáját. Az »Ide a pénzt, vagy. . .« január 15. kód.