Kisalföld, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

2 Színpompás víziparádé és tűzijáték Győrött A tegnap esti időjárást fáklyás, lampionos felvonulás rendezésére eszményinek éppen nem lehetett nevezni. Barátságtalan szél borzolta a fiúk, a lányok haját, hordta a fáklyákból a szikrákat. De a győri fiatalok jókedvén a szél sem foghatott ki. A Széchenyi térről indulva, a Lenin utca, az Árpád utca, az Aradi vértanúk útján át haladt a győri középiskolás fiatalok vidám, éneklő tömege. Mozgalmi dalokat visszhangzottaz utca. Alighogy a menet a Tolbuchin sétányra ért, sűrű cseppekben szemerkélni kezdett az eső. A több ezres ifjúsági és felnőtt tömeget azonban ez sem volt képes szétkergetni. A Rábán és a Püspökvár felől volt mit nézniük az embereknek. Lenn a vízen a vízit telepek, csónakházak motorcsónakjai és evezősei, a Vízügyi igazgatóság tündérszépen kivilágított csónakjai nyújtottak lebilincselő képet. Még egyik évben sem volt ilyen szép a víziparádé — mondották az emberek. S azt sem tudták, hogy merre kapkodják a fejüket. Hiszen közben a vár felől színes rakéták kúsztak fel az égre. — Ó, de szép, de gyönyörű — hallatszott a gyermekek elragadtatott kiáltása, s a felnőttem elismerő moraja. Közben elállt, majd újból rázendített az eső, a szülők egyike-másika már haza is indult volna, de az apróságok erélyes követelésére mindvégig kitartottak. Építőbrigádokat szervezett a KISZ soproni bizottsága Sopron város munkásai derekasan kiveszik részüket a járás termelőszövetkezeteinek megsegítésében. Naponta, de főleg a hét végén számos brigád járja a községeket, hogy istállókat, magtárakat, gépeket építsen, illetve javítson. A KISZ városi fiatalok sem akartak ebből a munkából kimaradni. A városi bizottságtól Mészáros Károly, az Ingatlankezelő Vállalat KISZ-titkára kapta a megbízatást, hogy szervezzen építőbrigádokat. A tettre kész fiatalember elmondja, hogy miként indult meg a munka és mit végeztek. — A fiatalok első hívásunkra, azonnal jöttek. És szívesen jöttek, pedig legnagyobb részük az évi szabadság terhére, teljesen társadalmi munkában segít a tszeknek. Először tájékozódtunk, hol a legsürgősebb a munka. Három brigádot szerveztünk. Mindegyik brigádban csupa építő szakember van. Kőműves, asztalos, tetőfedő stb. Segédmunkásokra a falvakból számítottunk. Nem is hiába. Volt hely, ahol 40—50 segédmunkás is jelentkezett munkára. A továbbiak során elmondja Mészáros elvtárs, hogy először Pinnyére és Peresztegre szálltak ki a brigádok. Ott régi istállókat javítottak ki, lelapozták a földet ajtókat ablakokat javítottak, vagy újakat készítettek. Pinnyén a téglaraktár tetőzetét hozták rendbe. Ebben a munkában Reinhoffer István tűnt ki, ugyancsak a KIK dolgozója Nagycenken egy nagy közös istálló betonozását készítették el a fiatalok, rövid két nap alatt. Répcevisen pedig egy nagy pajta átalakításánál segédkeztek. — Most Fertőhomokra, Kópházára és Sopronkövesdre készülődünk. Ott is hasonló munkát végzünk, mint az előbbi helyeken. Derék, jó munkát végeztek eddig is a KISZ soproni szervezeteinek fiataljai, és bizonyára a jövőben is így dolgoznak majd. (K6.) Ma katonai díszszemle Moszkvában Moszkva (TASZSZ). Május elsején, a dolgozók nemzetközi ünnepén a moszkvai helyőrség csapatai díszszemlét tartanak a moszkvai Vörös téren. A díszszemlét Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere fogadja. A díszszemle parancsnoka Moszkalenko marsall, a moszkvai helyőrség és a moszkvai katonai körzet parancsnoka. A katonai díszszemlét a moszkvai dolgozók felvonulása követi. Montgomery moszkvai látogatása New-York. Az amerikai Lapok cístörtökön összefogtak, hogy vádoljanak Montgomery táborügy bírálatára. Azzal vádolják Anglia volt katonai vezetőjét, egy önelégült és zavarodott. A New-York Mirror szerint Montgomerynek igen rövid a metáliája. Ha egyáltalán hírnévre itt szert, azt csak az amerikai fgyvereknek, az amerikai repülőépeknek, az amerikai pénznek öszönheti — írja a lap, s hozzásszi, hogy ilyesvalakitől nem árnak hálát, de annyit elvárnak Sie, hogy adjon az illendőségre való modorra. A Chicago Tribune szerint Montgomery hetykén oktatgatja az amerikaiakat Hruscsov másodszor is fogadta Montgomeryt MOSZKVA (TASZSZ) Montgomery tábornagy csütörtökön felkereste Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnököt, folytatták a szerdán megkezdett beszélgetést. A megbeszélésen jelen volt Szokolovszkij marsall és Belohvosztyikov, a szovjet külügyminisztérium 2. számú európai osztályának vezetője. Szovjet jegyzék az amerikai repülőgépek provokatív magasrepülései tárgyában MOSZKVA (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet kormány kedden átnyújtott jegyzékében ismét tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségénél az amerikai repülőgépek provokációs magasrepülései ellen. Mint ismeretes, március 27. óta a szovjet tiltakozás ellenére is több amerikai gép repült Nyugat- Németország és Berlin között a megengedett magassági szint megsértésével. Mivel a németországi amerikai hatóságok ilyen cselekményei a genfi értekezlet előtt a helyzet kiélezésére irányulnak, a szovjet kormány elvárja, hogy az amerikai kormány megfelelő intézkedéseket foganatosít — állapítja meg a szovjet jegyzék. AZ USA elutasította a Szovjetunió jegyzékét Washington (Reuter) Az amerikai külügyminisztérium szerdán elutasította azt az újabb jegyzéket, amelyben a Szovjetunió tiltakozik az ellen, hogy amerikai repülőgépek nagy magasságokban repülnek a Nyugat-Berlinbe vezető légi folyosókon — írja a Reuter. 1 KISALFÖLD Meghalt Koncsek Ferenc a munkásmozgalom régi harcosa Elhunyt Koncsek Ferenc a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom régi harcosa, a kommunista párt egyik alapító tagja. Koncsek Ferenc munkás élete hetven esztendejéből több mint 50 esztendőt szentelt a munkásmozgalomnak. Már 1907-ben mint fiatal vasesztergályos segéd a vasas szakszervezetben küzdött a munkásosztály érdekeiért és forradalmi magatartása miatt többször feketelistára került. Az első viágháború alatt a fronton és a hátországban élete kockáztatásával harcolt az imperialista háború ellen. Többször letartóztatták, megjárta a monarchia katonai fegyházait és büntető századait. Az őszirózsás forradalom vidéki illegalitásban érte. Nyomban Pestre utazott és részt vett a KMP megalapításában, majd a MÁV északi főműhelyében szervezte a pártot. Az első magyar munkásparaszt hatalom védelmében ezredkomisszárként küzdött. A dicsőséges forradalom után a fehérek letartóztatták, de újból megszökött, külföldre menekült és ott küzdött tovább a munkásság felszabadításáért. Az osztrák rendőrség is börtönbe vetette, de az osztrák munkások kiszabadították és Koncsek elvtárs a párt segítségével a Szovjetunióba került. A felszabadulás után hazánk szocialista iparának építésében hasznosította gazdag szakmai, szervezői és munkásmozgalmi tapasztalatait. Igaz embert, példaadó kommunistát vesztettünk el benne Koncsek Ferencet a párt saját halottjának tekinti. Temetése május 5-én, kedden délután 3 órakor lesz a Kerepesi temető halottasházából. Rendelet az építési kölcsönök összegének felemeléséről A pénzügyminiszter és az építésügyi miniszter együttes rendeletet adott ki, amely módosítja az építési kölcsönökre vonatkozó eddigi előírásokat. Az új rendelet szerint az építési kölcsönök egyes fajtáinak összege megváltozik, nagyobb lesz. Fokozottabban támogatják elsősorban a munkások társasház építkezéseit. Ilyen célra az egyegy lakásra adható kölcsön összegét 70 000 forintról 90 000 forintra emelték. Csoportos családiház-építkezéseknél a kölcsön összege az eddigi 60 000 forinttal szemben 70 000 forintig terjedhet. A lakásmegosztások, vagy más helyiségek lakássá való átalakítására folyósítható kölcsönös felső határa 10 000 forinttal növekedett: 35 000helyett 45 000 forint. A vállalatok,, intézmények által szervezett emeletráépítések, padlástér beépítéseknél, most a 60 százalékát téríti az állam, s 40 százalék jut a bérlőre. Ezzel lakásonként 20 000 forinttal emelkedett az állami támogatás mértéke. Például egyszobás lakásnál az állami hozzájárulás felső határa 35 000 forint helyett 55 00, kétszobásnál 60 000 forint, így például emeletráépítésnél, ha kétszobás lakás ára 110 000 forint, a költségekből az állam visel 60 000 forintot , a fennmaradó összeg 75 százalékára építési kölcsön adható. Ebben az esetben tehát 12 500 forint készpénz elegendő a lakáshoz. Ma Budapesten sorsolják a lottót A hónap első lottóhúzásán ismét kettős sorsolást bonyolít le a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. Május 1-én, pénteken Budapesten a fővárosi tanács dísztermében sorsolják a lottó 18. heti nyerőszámait és az áprilisi tárgyjutalmakat. A nyereménysorsoláson a 17. játékhét szelvényei vesznek részt 1859. május 1. péntek. Levél a Szovjetunióba OCexLaej (Bo-tá&z búeű.! Emlékszel még? Akkor is tavasz volt, mint most. Az első nyugodt tavasz, amelyre emlékszem. Csendes volt a város. Az előző hónapok zajos, őrülten rohanó forgalma után úgy tűnt, mintha kihalt volna minden. Pedig éltünk. Sose felejtem el. Pajtásaimmal mindig azon versengtünk, hogy kinél lakik magasabb rangú tiszt. Akkor még nem tudtam, hogy milyen rang a tiéd, csak azt láttam, hogy két nagy arany csillagod van. A többieknél csak „kiscsillagosak‘‘ laktak. Így hát ott győztem. Naponta regényeket meséltem rólad és ismerkedésünkről . .. . . . A közelgő éjszaka messze üldözte már a napot. Alig lehetett látni az ég alján vöröses, izzó fényét, amikor csengettek . . . Két szovjet katona állt az ajtóban. Hordágyat tartottak. Rajta agyonkötözött férfi feküdt. Kinyitottam az ajtót. A szobába vittek téged. Mint afféle gyerek, utánuk osontam, s kíváncsian lestem, vártam, hogy mi történik . . . A katonák óvatosan, gyengéden felemeltek és az ágyba fektettek. Gondosan betakargattak, vizes zsebkendőt tettek a fejedre. Aludtál, ők ketten nagyon halkan, értelmetlen szavakat suttogtak, aztán hozzám fordultak. Gyévocskának szólítottak s kézzel-lábbal magyarázták, hogy maradjak a beteg mellett. Némán, de annál nagyobbakat bólogattam, jelezve, hogy megértettem. Egyedül maradtam veled. Földbegyökerezett lábakkal álltam és szörnyű félelemmel figyeltem halálsápadt arcodat, hallgattam a szaggatott, sípoló lélegzéseket . . . — Istenem, mit tegyek ezzel a beteg emberrel? Felébresszem? Hagyjam aludni? Vagy tegyek friss vizes ruhát a fejére? ... Végül nem csináltam semmit. Tehetetlenül álltam. Egy pillanatra meghalt bennem a vér. Az előbb még halálsápadt férfi tágra nyitotta szemeit . . . riadtan körülnézett, aztán hirtelen felült... Láng piros lett az arca . . . homloka verejtékezett. Először nevetett, aztán sírógörcsök között kiáltotta: — Volna kaput! Mir! Mir! A következő percben ájultan estél vissza az ágyra. Szörnyű volt. Már azt hittem meghaltál, de kis idő múlva ismét felültél. Arcod megint sápadt volt, mint ahogy először láttam. Szemeid égtek a láztól. Komoran néztél körül, de amikor tekinteted hozzám ért, úgy mosolyogtál, mintha régi ismerősöd lennék. — Katja! Katyuska! — kiáltottad boldogan és felém tártad fáradt, lehorzsolt karjaidat. Szerettem volna odamenni, de nem tudtam. Mondani akartam valamit, de egy hang nem jött ki a torkomon, csak álltam . . Aztán teltek a napok, a hetek. Felépültek Ekkor tudtam meg, hogy Borisznak hívnak, s hogy Katjá, akit lázálmodban szólítottál, az évek óta nem látott húgod. Azt mondtad, nagyon hasonlítok rá, őt látod bennem. Jóbarátok lettünk. Együtt fésültük, nyírtuk amgóranyulaimat. Csigát pörgettünk, malmoztunk. Mindig én győztem. Most már tudom, hogy miért. Mert te mindig udvariaskodták Végig elöl jártál, de az utolsó pillanatban megadtad magad, nehogy elvedd a kedvem. Megvan még a színes üveggolyó, amit adtam? Arra gondolok, amelyik olyan volt, mintha szivárvány lett volna benne. Most már csak egy emlékem van tőled. Ezt tizennégy éven át őriztem. Valahányszor a kezembe veszem, mindig keserű, szomorú gondolatokat ébreszt bennem . A búcsúzás előtti napok jutnak eszembe. Emlékszem. Aznap esett. Csupa víz, sár volt minden. Szomorú volt az idő. Úgy tűnt, mintha iem is tavasz, hanem ősz lenne. Te mégis boldog voltál. Nagyon boldog. Sajnáltam, hogy elmész, de megértettem. Azt mondtad, hogy évek óta nem láttad a családodat, de még hírt sem hallottál felőlük . . Most is magam előtt látlak. A Poljuskát fütyürészted és csomagolták — Nizzd, nizzd Andeska — mondtad tört magyarsággal, aztán mintha valami kincset mutatnák elővettél egy kis csomagot. A selyempapírt óvatosan bontottad ki, s ott ’állt előttem egy pár barna kis félcipő . . . — Borisz vinni doma — mondtad ujjongva, aztán magyaráztad, hogy bátyád, amikor utoljára levelet kaptál tőle azt írta, hogy kisbabát várnak. Azóta már biztosan megnőtt a gyerek. Annak viszed ajándékul. Nem nézhettem sokáig, mert felvetted az asztalról, megsímogattad és visszacsomagoltad. Újra fütyültél. Egyszercsak Róbert — az a fiú, aki annak idején a hordágyon hozott — belépett a szobába. Levelet adott át. A levél a faludból jött. A szemed csillogott , s Gyors mozdulattal feltépted a borítékot. Olvastál .. . aztán elejtetted. Pár sor volt rajta. Mereven álltál. A kezedet meg mindig úgy tartottad, mint ha benne lenne a levél. . . Sápadt voltál. Arcodnak egyetlen izma sem rezdült. Könnyeztél. Csak másnap tudtam meg, hogy milyen szörnyű dolog történt. A családodat megölték. Egyedül Katja, a húgod él. Most a szomszédok vigyáznak rá. A levelet is ők írták. Nem játszottunk többé. Néma gyász volt a két utolsó nap, amelyet nálunk töltötték Nem lehetett szavadat verni. Csak akkor beszéltél, amikor elbúcsúztál. Utoljára hozzám fordultál. Kibontottad a nagy bőröndöt, s elővetted a féltve őrzött, selyempapírba burkolt kis cipőt. Felém nyújtottad. Akadozva, nagyokat nyelve beszéltél. Azt magyaráztad, hogy már nincs szükség rá. Nekem adod. Ha felnövök és férjhez megyek legyen majd a kisfiamé. Aztán beültél az autóba és elmentél ■. Azóta se hallottam hírt felőled. Nem tudom, merre jársz, hol élsz. Az is lehet, hogy soha sem kapod meg ezt a levelet, mégis megírom. Neked. A cipő a kisfiamé lett ; Kissné, Sindulix Anna. Kínai-magyar barátsági gyűlés Pekingben PEKING (TASZSZ) A magyar párt- és kormányküldöttség kínai látogatása alkalmából csütörtökön a pekingi sportpalotában kínai- magyar barátsági gyűlést rendeztek. A gyűlésen jelen volt dr. Münnich Ferenc vezetésével a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai, továbbá Csou En-Laj miniszterelnök, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának alelnöke, Hszi Csung-Hszüen miniszterelnökhelyettes, a kínai KP Központi Bizottságának tagja, Peng Csen, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnöke, valamint a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság kormányának sok más vezetője. A gyűlésen Peng Csen és Kiss Károly beszédet mondott.