Kisalföld, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

2 Színpompás víziparádé és tűzijáték Győrött A tegnap esti időjárást fáklyás, lampionos felvonulás rendezésére eszményinek éppen nem lehetett nevezni. Barátságtalan szél bor­zolta a fiúk, a lányok haját, hord­ta a fáklyákból a szikrákat. De a győri fiatalok jókedvén a szél sem foghatott ki. A Széchenyi térről indulva, a Lenin utca, az Árpád utca, az Aradi vértanúk útján át haladt a győri középiskolás fiata­lok vidám, éneklő tömege. Moz­galmi dalokat visszhangzott­­az ut­ca. Alighogy a menet a Tolbuchin sétányra ért, sűrű cseppekben szemerkélni kezdett az eső. A több ezres ifjúsági és felnőtt tö­meget azonban ez sem volt képes szétkergetni. A Rábán és a Püs­pökvár felől volt mit nézniük az embereknek. Lenn a vízen a vízit telepek, csónakházak motorcsó­nakjai és evezősei, a Vízügyi igaz­gatóság tündérszépen kivilágított csónakjai nyújtottak lebilincselő képet. Még egyik évben sem volt ilyen szép a víziparádé — mon­dották az emberek. S azt sem tudták, hogy merre kapkodják a fejüket. Hiszen közben a vár felől színes rakéták kúsztak fel az ég­re. — Ó, de szép, de gyönyörű — hallatszott a gyermekek elragad­tatott kiáltása, s a felnőttem elis­merő moraja. Közben elállt, majd újból rázendített az eső, a szülők egyike-másika már haza is indult volna, de az apróságok erélyes kö­vetelésére mindvégig kitartottak. Építőbrigádokat szervezett a KISZ soproni bizottsága Sopron város munkásai dereka­san kiveszik részüket a járás ter­melőszövetkezeteinek megsegíté­sében. Naponta, de főleg a hét vé­gén számos brigád járja a közsé­geket, hogy istállókat, magtára­kat, gépeket építsen, illetve javít­son. A KISZ városi fiatalok sem akartak ebből a munkából kima­radni. A városi bizottságtól Mé­száros Károly, az Ingatlankezelő Vállalat KISZ-titkára kapta a megbízatást, hogy szervezzen épí­tőbrigádokat. A tettre kész fiatalember el­mondja, hogy miként indult meg a munka és mit végeztek. — A fiatalok első hívásunkra, azonnal jöttek. És szívesen jöttek, pedig legnagyobb részük az évi szabadság terhére, teljesen társa­dalmi munkában segít a tsz­­eknek. Először tájékozódtunk, hol a legsürgősebb a munka. Három brigádot szerveztünk. Mindegyik brigádban csupa építő szakember van. Kőműves, asztalos, tetőfedő stb. Segédmunkásokra a falvakból számítottunk. Nem is hiába. Volt hely, ahol 40—50 segédmunkás is jelentkezett munkára. A továbbiak során elmondja Mészáros elvtárs, hogy először Pinnyére és Peresztegre szálltak ki a brigádok. Ott régi istállókat javítottak ki, lelapozták a földet ajtókat ablakokat javítottak, vagy újakat készítettek. Pinnyén a téglaraktár tetőzetét hozták rendbe. Ebben a munkában Rein­­hoffer István tűnt ki, ugyancsak a KIK dolgozója Nagycenken egy nagy közös is­tálló betonozását készítették el a fiatalok, rövid két nap alatt. Rép­­cevisen pedig egy nagy pajta át­alakításánál segédkeztek. — Most Fertőhomokra, Kóphá­­zára és Sopronkövesdre készülő­­dünk. Ott is hasonló munkát vég­zünk, mint az előbbi helyeken. Derék, jó munkát végeztek ed­dig is a KISZ soproni szervezetei­nek fiataljai, és bizonyára a jövő­ben is így dolgoznak majd. (K6.) Ma katonai díszszemle Moszkvában Moszkva (TASZSZ). Május else­jén, a dolgozók nemzetközi ünne­pén a moszkvai helyőrség csapatai díszszemlét tartanak a moszkvai Vörös téren. A díszszemlét Malinovsz­kij marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere fogadja. A díszszemle parancsnoka Moszkalenko mar­sall, a moszkvai helyőrség és a moszkvai katonai körzet parancs­noka. A katonai díszszemlét a moszkvai dolgozók felvonulása kö­veti. Montgomery moszkvai látogatása New-York. Az amerikai Lapok cís­törtökön összefogtak, hogy vá­doljanak Montgomery tábor­­ügy bírálatára. Azzal vádolják Anglia volt katonai vezetőjét, egy önelégült és zavarodott.­ A New-York Mirror szerint Montgomerynek igen rövid a me­­táliája. Ha egyáltalán hírnévre itt szert, azt csak az amerikai fgyvereknek, az amerikai repülő­épeknek, az amerikai pénznek öszönheti — írja a lap, s hozzá­­sszi, hogy ilyesvalakitől nem árnak hálát, de annyit elvárnak Sie, hogy adjon az illendőségre v­a­­ló modorra. A Chicago Tribune szerint Montgomery hetykén oktat­gat­ja az amerikaiakat Hruscsov másodszor is fogadta Montgomeryt MOSZKVA (TASZSZ) Montgo­mery tábornagy csütörtökön fel­kereste Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnököt, folytatták a szerdán megkezdett beszélgetést. A megbeszélésen jelen volt Szo­­kolovszkij marsall és Belohvosz­­tyikov, a szovjet külügyminiszté­rium 2. számú európai osztályá­nak vezetője. Szovjet jegyzék az amerikai repülőgépek provokatív magasrepülései tárgyában MOSZKVA (MTI) Mint a TASZSZ jelenti, a szovjet kor­mány kedden átnyújtott jegyzéké­ben ismét tiltakozott az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségé­nél az amerikai repülőgépek pro­vokációs magasrepülései ellen. Mint ismeretes, március 27. óta a szovjet tiltakozás ellenére is több amerikai gép repült Nyugat- Németország és Berlin között a megengedett magassági szint meg­sértésével. Mivel a németországi amerikai hatóságok ilyen cselekményei a genfi értekezlet előtt a helyzet kiélezésére irányulnak, a szovjet kormány elvárja, hogy az ameri­kai kormány megfelelő intézkedé­seket foganatosít — állapítja meg a szovjet jegyzék. AZ USA elutasította a Szovjetunió jegyzékét Washington (Reuter) Az ameri­kai külügyminisztérium szerdán elutasította azt az újabb jegyzé­ket, amelyben a Szovjetunió tilta­kozik az ellen, hogy amerikai repülőgépek nagy magasságokban repülnek a Nyugat-Berlinbe ve­zető légi­ folyosókon — írja­ a Reuter. 1 KISALFÖLD Meghalt Koncsek Ferenc a munkásmozgalom régi harcosa Elhunyt Koncsek Ferenc a ma­gyar és a nemzetközi munkásmoz­galom régi harcosa, a kommunista párt egyik alapító tagja. Koncsek Ferenc munkás élete hetven esz­tendejéből több mint 50 esztendőt szentelt a munkásmozgalomnak. Már 1907-ben mint fiatal vasesz­tergályos segéd a vasas szakszer­vezetben küzdött a munkásosztály érdekeiért és forradalmi magatar­tása miatt többször feketelistára került. Az első viágháború alatt a fronton és a hátországban élete kockáztatásával harcolt az impe­rialista háború ellen. Többször le­tartóztatták, megjárta a monarchia katonai fegyházait és büntető szá­zadait. Az őszirózsás forradalom vidéki illegalitásban érte. Nyomban Pestre utazott és részt vett a KMP megalapításában, majd a MÁV északi főműhelyében szervezte a pártot. Az első magyar munkás­­paraszt hatalom védelmében ezred­­komisszárként küzdött. A dicsősé­ges forradalom után a fehérek le­tartóztatták, de újból megszökött, külföldre menekült és ott küzdött tovább a munkásság felszabadítá­sáért. Az osztrák rendőrség is bör­tönbe vetette, de az osztrák mun­kások kiszabadították és Koncsek elvtárs a párt segítségével a Szov­jetunióba került. A felszabadulás után hazánk szo­cialista iparának építésében hasz­nosította gazdag szakmai, szerve­zői és munkásmozgalmi tapaszta­latait. Igaz embert, példaadó kom­munistát vesztettünk el benne Koncsek Ferencet a párt saját ha­lottjának tekinti. Temetése május 5-én, kedden délután 3 órakor lesz a Kerepesi temető halottasházából. Rendelet az építési kölcsönök összegének felemeléséről A pénzügyminiszter és az épí­tésügyi miniszter együttes rende­letet adott ki, amely módosítja az építési kölcsönökre vonatkozó ed­digi előírásokat. Az új rendelet szerint az építési kölcsönök egyes fajtáinak összege megváltozik, nagyobb lesz. Fokozottabban támogatják el­sősorban a munkások társasház építkezéseit. Ilyen célra az egy­­egy lakásra adható kölcsön össze­gét 70 000 forintról 90 000 forintra emelték. Csoportos családiház-építkezé­­seknél a kölcsön összege az ed­digi 60 000 forinttal szemben 70 000 forintig­ terjedhet. A lakásmegosztások, vagy más helyiségek lakássá való átalakítá­sára folyósítható kölcsönös felső határa 10 000 forinttal növekedett: 35 000­­helyett 45 000 forint. A vállalatok,, intézmények által szervezett emeletráépítések, pad­lástér beépítéseknél, most a 60 százalékát téríti az állam, s 40 százalék jut a bérlőre. Ezzel laká­sonként 20 000 forinttal emelke­dett az állami támogatás mérté­ke. Például egyszobás lakásnál az állami hozzájárulás felső határa 35 000 forint helyett 55 00, kétszo­básnál 60 000 forint, így például emeletráépítésnél, ha kétszobás lakás ára 110 000 forint, a költsé­gekből az állam visel 60 000 fo­rintot , a fennmaradó összeg 75 százalékára építési kölcsön adha­tó. Ebben az esetben tehát 12 500 forint készpénz elegendő a lakás­hoz. Ma Budapesten sorsolják a lottót A hónap első lottóhúzásán ismét kettős sorsolást bonyolít le a Sportfogadási és Lottó Igazgató­ság. Május 1-én, pénteken Buda­pesten a fővárosi tanács díszter­mében sorsolják a lottó 18. heti nyerőszámait és az áprilisi tárgy­jutalmakat. A nyereménysorsolá­son a 17. játékhét szelvényei vesz­nek részt 1859. május 1. péntek. Levél a Szovjetunióba OCexLaej (Bo-tá&z búeű.! Emlékszel még? Akkor is tavasz volt, mint most. Az első nyugodt tavasz, amelyre emlékszem. Csendes volt a város. Az előző hónapok zajos, őrülten rohanó forgalma után úgy tűnt, mintha kihalt volna minden. Pe­dig éltünk. Sose felejtem el. Pajtásaimmal mindig azon versengtünk, hogy ki­nél lakik magasabb rangú tiszt. Akkor még nem tudtam, hogy mi­lyen rang a tiéd, csak azt láttam, hogy két nagy arany csillagod van. A többieknél csak „kiscsilla­­gosak‘‘ laktak. Így hát ott győztem. Naponta regényeket meséltem ró­lad és ismerkedésünkről . .. . .­­ . A közelgő éjszaka messze üldözte már a napot. Alig lehetett látni az ég alján vöröses, izzó fé­nyét, amikor csengettek . . . Két szovjet katona állt az ajtóban. Hordágyat tartottak. Rajta agyon­kötözött férfi feküdt. Kinyitottam az ajtót. A szobába vittek téged. Mint afféle gyerek, utánuk osontam, s kíváncsian les­tem, vártam, hogy mi történik . . . A katonák óvatosan, gyengéden felemeltek és az ágyba fektettek. Gondosan betakargattak, vizes zsebkendőt tettek a fejedre. Aludtál, ők ketten nagyon hal­kan, értelmetlen szavakat suttog­tak, aztán hozzám fordultak. Gyé­­vocskának szólítottak s kézzel-láb­­bal magyarázták, hogy maradjak a beteg mellett. Némán, de annál nagyobbakat bólogattam, jelezve, hogy megértettem. Egyedül maradtam veled. Föld­begyökerezett lábakkal álltam és szörnyű félelemmel figyeltem ha­lálsápadt arcodat, hallgattam a szaggatott, sípoló lélegzéseket . . . — Istenem, mit tegyek ezzel a beteg emberrel? Felébresszem? Hagyjam aludni? Vagy tegyek friss vizes ruhát a fejére? ... Vé­gül nem csináltam semmit. Tehe­tetlenül álltam. Egy pillanatra meghalt bennem a vér. Az előbb még halálsápadt férfi tágra nyitotta szemeit . . . riadtan körülnézett, aztán hirtelen felült... Láng piros lett az arca . . . hom­loka verejtékezett. Először neve­tett, aztán sírógörcsök között kiál­totta: — Volna kaput! Mir! Mir! A következő percben ájultan es­tél vissza az ágyra. Szörnyű volt. Már azt hittem meghaltál, de kis idő múlva ismét felültél. Arcod megint sápadt volt, mint ahogy először láttam. Sze­meid égtek a láztól. Komoran néz­tél körül, de amikor tekinteted hozzám ért, úgy mosolyogtál, mintha régi ismerősöd lennék. — Katja! Katyuska! — kiáltot­tad boldogan és felém tártad fá­radt, lehorzsolt karjaidat. Szeret­tem volna odamenni, de nem tud­tam. Mondani akartam valamit, de egy hang nem jött ki a torko­mon, csak álltam . . Aztán teltek a napok, a hetek. Felépültek Ekkor tudtam meg, hogy Borisz­nak hívnak, s hogy Katjá, akit láz­­álmodban szólítottál, az évek óta nem látott húgod. Azt mondtad, nagyon hasonlítok rá, őt látod bennem. Jóbarátok lettünk. Együtt fésültük, nyírtuk amgóra­­nyulaimat. Csigát pörgettünk, mal­moztunk. Mindig én győztem. Most már tudom, hogy miért. Mert te mindig udvariaskodták Végig elöl jártál, de az utolsó pil­lanatban megadtad magad, nehogy elvedd a kedvem. Megvan még a színes üveggolyó, amit adtam? Arra gondolok, ame­lyik olyan volt, mintha szivárvány lett volna benne. Most már csak egy emlékem van tőled. Ezt tizennégy éven át őriztem. Valahányszor a kezembe veszem, mindig keserű, szomorú gondolatokat ébreszt bennem .­ A búcsúzás előtti napok jutnak eszembe. Emlékszem. Aznap esett. Csupa víz, sár volt minden. Szomorú volt az idő. Úgy tűnt, mintha i­em is tavasz, hanem ősz lenne. Te mégis boldog voltál. Nagyon boldog. Saj­náltam, hogy elmész, de megértet­tem. Azt mondtad, hogy évek óta nem láttad a családodat, de még hírt sem hallottál felőlük . .­­ Most is magam előtt látlak. A Poljuskát fütyürészted és csoma­golták — Nizzd, nizzd Andes­ka — mondtad tört magyarsággal, aztán mintha valami kincset mutatnák elővettél egy kis csomagot. A se­lyempapírt óvatosan bontottad ki, s ott ’állt előttem egy pár barna kis félcipő . . . — Borisz vinni doma — mond­tad ujjongva, aztán magyaráztad, hogy bátyád, amikor utoljára leve­let kaptál tőle azt írta, hogy kis­babát várnak. Azóta már biztosan megnőtt a gyerek. Annak viszed ajándékul. Nem nézhettem sokáig, mert felvetted az asztalról, m­egsí­­mogattad és visszacsomagoltad. Újra fütyültél. Egyszercsak Ró­bert — az a fiú, aki annak idején a hordágyon hozott — belépett a szobába. Levelet adott át. A levél a faludból jött. A sze­med csillogott ,­­ s Gyors mozdu­lattal feltépted a borítékot. Olvas­tál .. . aztán elejtetted. Pár sor volt rajta. Mereven álltál. A kezedet meg mindig úgy tartottad, mint ha benne lenne a levél. . . Sápadt voltál. Arcodnak egyet­len izma sem rezdült. Könnyeztél. Csak másnap tudtam meg, hogy milyen szörnyű dolog történt. A családodat megölték. Egyedül Kat­ja, a húgod él. Most a szomszédok vigyáznak rá. A levelet is ők írták. Nem játszottunk többé. Néma gyász volt a két utolsó nap, ame­lyet nálunk töltötték Nem lehetett szavadat verni. Csak akkor beszél­tél, amikor elbúcsúztál. Utoljára hozzám fordultál. Kibontottad a nagy bőröndöt, s elővetted a féltve őrzött, selyempapírba burkolt kis cipőt. Felém nyújtottad. Akadozva, na­gyokat nyelve beszéltél. Azt ma­gyaráztad, hogy már nincs szük­ség rá. Nekem adod. Ha felnövök és férjhez megyek legyen majd a kisfiamé. Aztán beültél az autóba és elmentél ■. Azóta se hallottam hírt­ felőled. Nem tudom, merre jársz, hol élsz. Az is lehet, hogy soha sem kapod meg ezt a levelet, mégis megírom. Neked. A cipő a kisfiamé lett­­ ; Kissné, Sindulix Anna. Kínai-magyar barátsági gyűlés Pekingben PEKING (TASZSZ) A magyar párt- és kormányküldöttség kínai látogatása alkalmából csütörtökön a pekingi sportpalotában kínai- magyar barátsági gyűlést rendezt­­ek. A gyűlésen jelen volt dr. Mün­­nich Ferenc vezetésével a magyar párt- és kormányküldöttség tag­jai, továbbá Csou En-Laj minisz­terelnök, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának al­elnöke, Hszi Csung-Hszüen mi­­niszterelnökhelyettes, a kínai KP Központi Bizottságának tagja, Peng Csen, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának al­­elnöke, valamint a Kínai Kom­munista Párt és a Kínai Népköz­­társaság kormányának sok más vezetője. A gyűlésen Peng Csen és Kiss Károly beszédet mondott.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék