Kisalföld, 1959. május (4. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-01 / 101. szám

1959. május 1. pénitek Az első szabad május elseje Győről! A győri ifjúság májusi ünnepe 1919-ben Az 1919-es események forgata­gában elérkezett május elseje, a nemzetközi szervezett munkások nagy ünnepe. Május elsejét Győr proletárjai méltó módon akarták megünnepelni Az ünnepségbe bekapcsolódott az ifjúság is. A forradalmi kor­mányzótanács április elején egy szervezetbe tömörítette az egész ifjúságot A fizikai ifjúmunkáso­kat kivette a szakszervezetből s az oktatásügy politikai megbízott­jának a rendelkezése alá helyezte. A politikai megbízott, Pogány Imréné az egy szervezetbe tömö­rített fizikai­­és szellemi ifjúmun­kások irányítására egységes tervet dolgozott ki. Az ifjúság lelkesen készülődik május 1-re. Nagyszabású ünnep­­ség körvonalai vannak kibontako­zóban. A politikai megbízott úgy tervezte, hogy az ifjúság május 1-én díszgyűlésen emlékezik meg a munkásság ünnepéről a főreál­­iskola dísztermében. Pogány Im­réné politikai megbízott és a fő­­reáliskola igazgatója, dr. Lukács Károly szól majd az ifjúsághoz. Az ünnepség előadóinak szemé­lyében is, színhelyében is az­­utol­só napokban változások álltak be. Ez azt mutatja: az ifjúmunkások arra törekednek, hogy az ünnep­ségen méltó képviselethez jussa­nak. Április 29-én még úgy volt (Ber­ger József titkár, fizikai ifjúmun­kás sajtótájékoztatója­­ szerint), hogy az ifjúmunkások és a diá­kok a főreáliskola tornatermében­­tartják ünnepségüket az ifjúsági ének- és zenekar közreműködé­sével. Két beszéd hangzik el Az egyiket Pogány Imréné, a mási­kat Dezső Tibor főreáliskolás mondja el. Április 30-án már arról ír az újság, hogy a fizikai és szellemi ifjúmunkások április 29-én tartott gyűlésükön foglalkoztak az ün­nepség programjával és Perlinger Ferenc, illetve Adler István hoz­zászólása után úgy határoztak — figyelembe véve a politikai meg­bízott kívánságát —, hogy a fi­zikai ifjúmunkások a Papnövelde utca 3. szám alatti párttitkárság előtt (ma: Káptalandomb 26, Kö­zépiskolai Diákotthon), a szellemi ifjúmunkások pedig saját iskolá­jukban gyülekeznek majd, s reg­gel 8 órakor vonulnak az ünnep­ség színhelyére, a Duna-teremtve, ahol Pogány Imréné a pártveze­­tőség és Dezső Tibor az ifjúság nevében emlékezik meg május 1- re. A lap tudósítója megemlíti,­­ hogy Lukács Károly neve téve­désből került a korábbi tájékoz­tatóba. Ez a hír érthető megütközést keltett a fizikai ifjúmunkások kö­rében. Úgy érezték, hogy mellőz­ték őket. Április 30-án délután rendkívüli vezetőségi ülés volt. Berger József titkár sérelmesnek tartotta, hogy az ifjúság képvise­letében egyetlen ifjúmunkás sze­repeljen, s az is a szellemi ifjú­munkások közül követelte, hogy a fizikai ifjúmunkásság is jusson szóhoz, sőt a Heszky-féle csopor­tot se mellőzzék. A vezetőség módosította addigi álláspontját, s abban állapodott meg, hogy a Szocialista Diákok Szövetségének képviseletében Heszky Erzsébet, az Ifjúmunkások Országos Szövetsége győri cso­portja nevében Peininger Ferenc fizikai, és Dezső Tibor szellemi ifjúmunkás beszél majd. Kiegé­szítették a műsort: szavalat, ének­szám élénkíti majd az ünnepsé­get. Annak ellenére, hogy a rendkí­vüli vezetőségi ülés az előadók személyét illetőleg megegyezésre jutott, a Testvériség május 1-i száma olyan hírt is közöl, mintha ezt a megegyezést mégis megvál­toztatták volna. Az említett lap idézett­ számában két rövid hír számol be:az ifjúság készülődése­ A fizi­kai ifjúmunkások a Káp­talandombról jövet az Erzsébet té­ren, a Kazinczy utcán, a szellemi ifjúmunkások a Nemzeti Tanács úton (ma Sztálin út) a Baross úton (ma Lenin út) a Kazinczy utcán át vonultak a Lloydba. A főgimná­zium ifjúsága az Egység téren vár­ta be a csoportokat. Minden cso­port vörös és nemzetiszínű zászlók­kal, Lasalie, Marx, Lenin képeivel vonult. Két nagy plakátot is lehe­tett látni. Az egyik egy fizikai és egy szellemi ifjúmunkást ábrázolt, amint kezet fognál!­. A másik a múlt fizikai ifjúmunkásainak éle­téből vett jelenetet mutatott be s egy erőteljes munkáskéz elkapja a fizikai ifjúmunkásra lecsapni készülő burzsoá öklöt. A flordbeli ünnepségen, amely a felvonulás elhúzódása miatt csak 9 órakor kezdődött, Pogány Imré­né röviden megemlékezett az elő­ző korszak korlátok közé szorított májusi ünnepeiről. Az ifjúság igen lelkesen nyilat­kozott meg. A jövőbe vetett remény csendült ki mindhárom szónok szavaiból. Nem feledkeztek meg a múltról. A szellemi ifjúmunkások az iskolára vonatkoztatottan harag­­ról. A lap második oldalán az van, hogy az ünnepség előadója Po­­gányné mellett Lukács Károly. A másik hír a harmadik oldalon pe­dig az ünnepség színhelyének újabb változatát adja: az ifjúság ünnepségének színhelye a Lloyd, ahova az ifjúság reggel 8 órakor vonul be. Az ünnepség előadói - a legutolsó megállapodás alapján - Pogány Imréné, Heszky Erzsé­bet, Peininger Ferenc, Dezső Tibor, súlyozták a változást, a fizikai ifjúmunkásság képviselője a saját életéből vett példák egész sorával világítj­a meg azt a korszakot, melynek immár vége. A tervek szerint az ifjúság részt vesz a Radó- és a Cziráky-téren rendezendő délutáni ünnepségen is. A pártvezetőség azt ígérte, hogy gondoskodik majd a szép ünnep méltó megünnepléséről. Gyüleke­zés ugyanott, ahol reggel. Az in­dulást két órára tervezték. Négy emelvényt is készítettek az emlí­tett két téren. Hivatalos szónokok: Wajdots­­Béla, Bécsy István, Bihar Jenő, Szabó József akarták ma­gyarázni a tömegnek az igazi má­jus igazi értelmét.. Mind a Radó, mind a Cziráky téren reggel óta igen nagy tömeg szorongott. Az ifjúság csak a be­járatig juthatott. Ott szétoszlott. Három óra körül járt az idő, ami­kor megérkeztek a balsikerű ko­máromi vállalkozásról szóló első hírek. Mayer Lajos vageongyári mérnök vezetésével mintegy 200 hiányosan fleszerelt vagon- és ágyúgyári munkás május 1-re vir­radóan elindult Komáromba, hogy felszabadítsa a várost a csehek alól s kikiáltsa ott is a tanács­­köztársaságot. A vállalkozás balul ütött ki: a sok eltűnt mellett 99 halálos áldozatot követelt. A híre­ket felelőtlen személyek eltúloz­ták, s növelték a zűrzavart. A tö­megen pánik lett úrra. A Szociál­demokrata Párt igyekezett a fejet­lenséget növelni. Valaki elkiáltot­ta magát: „Jönnek a csehek!“ A szigeti Keller vendéglőből, a rába­­parti Elite kávéházból hanyatt­­homlok, ajtón, ablakon át mene­kültek a vendégek ... Ugyanakkor a Reggel azt írja: ,.A szónoklatok végeztével a kö­zönség a legnagyobb rendben tért haza“. Schleich Lajos ÜNNEPI MŰSOROK A RÁDIÓBAN Május 1. ünnepét színes műsor­­összeállítással köszönti a Magyar Rádió. 9:30 perces kezdettel mind­két adó műsora riportokat, tudó­sításokat ad Budapest dolgozói­nak május elsejei felvonulásáról. Este ünnepi krónika tudósít a vi­lág dolgozóinak májusi ünnepéről, majd nagy körkapcsolásos műsor mutatja be helyszíni közvetítések­ben , hogyan szórakozik a város, az ország, a világ. LEGALÁBB EGYSZER min­denki belebódul. Legalább egyszer mindenki eltűnődik a fényével rejtelmein. Legalább egyszer min­denkiben fellobban a vágy: bele­látni, otthon lenni ezekben a rej­telmekben. De hogyan, miért válik a fellobbanó lángból egy életen­­ tartó érdeklődés? Szitter Béla, a Vagongyár köz­­ponti szerszámüzemének adagoló­ja, a gyári csillagászati szakkör vezetője bizonyára sokat tud er­ről. Csak éppen nem beszél róla . Mindig érdekelt a csillaga­csak azelőtt nem volt lehe­tőségem alaposabban foglalkozn vele. Sem könyv, sem műszerek Aztán azelőtt ugyan melyik tudo­mányos kutatóval lehetett válni kapcsolata az egyszerű munkás­embernek? — Legyint egyet, és ezzel az egész kérdést lezártnál tekinti. S ha a kérdező nagyot kíváncsiskodik, elüti a választ az­zal, hogy egyik embernek ez a szenvedélye, a másiké az. Val­akié a pecabot — az övé a csilla­gászat. . . Mert látná csak milyen gyö­nyörű a növekvő, vagy fogyatkozi Hold. Nincs az a brüsszeli csipke ami felvehetné vele a versenyt! Előbbi zárkózottságának már nyoma sincs. Mintha zsilipet­ húz­­nának fel, úgy indul meg a szó­áradat Szitter Béla ajkán, ha már egyszer a csillagászatnál tart. Csak úgy önti a régi és legújabb keletű csillagászati érdekessége­ket, a geofizikai év eredményeit, a sok-sok, még nyitott kérdést, am­ire a választ a­ csillagok fényé­ből kell kiolvasni. VÁLASZT ADNI. Tudományos, igaz, közérthető, meggyőző vá­laszd az embereknek a sokféle, ti­tokzatosnak tűnő „égi" dolgokról. A csillagok valóságos fényével oszlatni el az emberek fejéből azt a ködöt, amelyet tudatlan vén­asszonyok és nagyon is tudatos papok babonái fejlesztettek. — Ez Szitter Béla valódi szenvedélye, amiről kérdezés­­nélkül is szíve­sen vallott: az ember szellemi fel­­szabadultságáért küzdeni. Csil­lagfénnyel. . . Ezért harcolt a vagongyári csil­­lagászati szakkör megalakításáért, ezért vásárolja a legújabb szak­könyveket, ezért merült fel benne egy „saját, gyári” csillagászati távcső építése. Ezért kilincselt, veszekedett, szervezett, dolgozott évek óta nap, mint nap, hogy minden gazdasági, műszaki és ki tudja mi mindenféle nehézség el­lenére a vagongyári dolgozók is az égboltnak szegezhessék a tudo­mány fegyverét. És a halványzöldre festett, rop­pant bonyolult és roppant kényes csillagászati távcső ma ott büsz­kélkedik a József Attila Kultúr­otthon tetőteraszán. Minden csa­varja a vagongyáriak kezemunká­­ját dicséri, minden lencséje az ál­lam segítőkészségéről beszél. Hi­szen az Állami Csillagvizsgáló In­tézet a vagongyáriak által készí­tett mechanikus szerkezetért adta cserébe a sokkalta drágább opti­kai berendezést. SZITTER BÉLA pedig már a jövőt tervezi. Sok barátot szer­zett a távcső építése során nagy­hírű tudósok között. Sokat segí­tettek eddig is. Bizonyára szíve­sen tartanak majd népszerű, ér­dekes, tudományos előadásokat. Közben a tetőteraszon bemutató lesz. Mindezt elsősorban a fiata­loknak, azzal a nem is titkolt cél­lal, hogy közülük is toborozzanak a csillagászatnak híveket. Aztán a szakkör tagjai feladatokat kap­nak majd megfigyelésre, a Csil­lagvizsgáló Intézettől, bekapcso­lódnak az országos figyelőháló­zatba. Aztán ha megint lesz Szputnyik. . . És újból előadások, bemutatók, előadások, bemutatók terve,­ hiszen a szakkör munkáját ez mozgatja: gyarapítani és to­vább adni a tudást. Fényt gyújta­ni ott, ahol eddig az ismeretlen­­ség homálya uralkodott. Legyőzni a babonák sötétségét, hogy felvi­lágosultabb, önerejében még job­ban bízó legyen az ember. Mert most már lehet, s t­­ett-e még kérdezni, hogy az önmaguk alkotta műszerrel miért éppen május 1-én hozzák ötszáz­szoros nagyításban közelebb az emberhez — a csillagfényt?. 4 Dóczi Katesszesé. C­SILLAG FÉNY... A vagongyári csillagászati szak­kör tegnap felavatott 30 centi­­méteres, Newton-rendszerű tükö­rlencsés távcsöve. Mellette Szit­­ter Béla, a szakkör vezetője. KISALFÖLD Hódos-éri ünnep Hódos-ér, csörgede­ző forrásvíz a Ba­konyban, Vinye­ Sán­­dor már értől délre. Az ér mellett elhagyott mészégető kunyhó. Köröskörül sziklás fa­lú hegyek, erdő és er­dő. A harmincas évek május elsejein itt ad­tak egymásnak talál­kozót a győri termé­szetbarátok és a Fel­­sőgalláról idarándult bányászok. Egy ilyen május elsejére emlék­szik vissza Sütő Fe­renc elvtárs, a párt egyik veteránja: — Maradandó em­lék nekem mindmeg­­annyi Bakonyban el­töltött május elseje. A felszabadulás előtt gyakran kerestük fel a természet szépsé­geit. Sokszor rendez­tünk a Bakonyban is vándorgyűlést, mi munkás turisták. Fe­ledhetetlen marad a Hódos-ér melletti ba­konyi találkozó. Úgy készítettük elő, hogy már előző napon, áp­rilis 30-án megérkez­tünk a kijelölt helyre. Nem vol­t akkor me­nedékház. Egy helyen mészégető kunyhóra találtunk és ott éjsza­káztunk a Felsőgallá­ról jött bányász turis­tákkal együtt. Terv­szerű volt a találko­zás. Május elsejét jöt­tünk össze megünne­pelni. Május elseje hajnalán madárdal adta a tavaszi ébresz­tőt. Gyönyörű reggel volt, szélcsendes. Az egyébként mozdulat­lan, csendes erdőben, a repdeső madaraik, a rigó, a cinke, a fako­pács elevenítették az erdő reggeli képét. Úgy emlékszem erre, mintha csak tegnap történt volna. A jó erdei levegőn tele tü­dővel rázendítettünk a Marseillaise-re. A forradalmi dal mesz­­szire elhangzott, a dalra előkerült egy erdőkerülő, aki amint jött, úgy mindjárt tá­vozott is. Gyanús volt ez nekünk, de csak beszélgettünk, és munkásdalokat éne­keltünk váltakozva. A hangot visszaverte az erdőből kiemelkedő sziklás orom: „Ha el­nyomók nyakára lépsz, szabad lesz majd a nép!“ Késő délelőtt a kö­zeli viszontlátás re­ményében búcsúztunk a bányászelvtársak­tól. Mi gyenek balra, a felsögallaiak jobbra indultunk el az erdő ösvényén. Gyanúnk alapos volt. Az erdőkerülő kakastollasokat kül­dött ránk Zircről. Ezt a felsögallaiak mesél­ték el nekünk a követ­kező bakonyi találko­zás alkalmával. Késve érkeztek a Hódos-ér­hez a csendőrök, de a gallaiaikat sikerült fel­tartóztatniuk és belé­jük kötöttek. Egy bá­nyász elvtársat meg­vertek. Csak a gallai turisták határozott fellépésének volt kö­szönhető, hogy sike­rült kijátszani a csendőröket. Az új ta­lálkozás örömére ak­kor még jobban zen­gett az erdő a lelkesí­tő forradalmi és mu­n­­kásdaloktól A csendőrök azt mondták:­­ vegyék tudomásul, amit ma­guk akarnak, a szo­cializmus sohasem valósul meg! Lám mégis megvalósult, él és virul, s ma szaba­don ünnepelhetjük a munkásnemzet­köziség nagy ünnepét. (r.) ­ A Minisztertan­ács ülése A Kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Elfogadta és az El­nöki Tanács elé terjeszti a mező­­gazdasági nagyüzemi gazdálko­dásra alkalmas területek kialakí­tásáról szóló törvényerejű rende­let tervezetét. Rendeletet hozott az újításokról és találmányokról. Meghallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette a nemzetközi víz­ügyi egyezmények alapján 1958. évben tett intézkedésekről szóló beszámoló jelentést, majd folyó ügyeket tárgyalt. Győri 19-es vöroskatonák megkoszorúzzák a komáromi emlékművet Május elsején délelőtt 10 óra­kor Sütő Ferenc, Kőműves Jó­zsef és Perger István, győri volt tizenkilences vöröskatonák Ko­máromba utaznak, ahol az 1919. május elsején történt 102 győri gyári munkás komáromi elestét megörökítő emlékműre koszorút helyeznek a követk­ő felirattal: ..Az első Magyar Tanácsköztár­saság elesett hőseinek.”

Next