Kisalföld, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-06 / 183. szám

1959. augusztus 6. csütörtök. A szovjet gépek nagy része már megérkezett a megyébe Szükség lenne a magyar gyártmányú pótkocsikra Május közepén beszámoltunk­ lapunk hasábjain arról, hogy több­száz új mezőgazdasági erő- és munkagépet kapnak a megye gép­állomásai. A híradás után néhány nappal megérkeztek megyénkbe az első Belorusz traktorok a Szovjet­unióból, jöttek az első kombájnok, különböző munkagépek, hogy már az idei aratásban, tarlóhántásban segítségükre legyenek az új ter­melőszövetkezeteknek. Azóta el­telt két és fél hónap, közeledik au­gusztus 31-e, az a határidő, amed­dig a gépek egy jó részét — terv szerint — megkapják a gépállomá­sok. — Mennyi és milyen gép érke­zett meg eddig a megyébe? A Gépállomások Megyei Igazga­tóságától a következő felvilágosí­tást kaptuk: — A Szovjetunióból érkező 365 Belorusz traktort terv szerint au­gusztus 31-ig kapják meg a gépál­lomások. Ebből július végéig meg­érkezett 244, a hozzávaló ekével és egyéb munkagéppel együtt. A még hátralévő 121 Belorusz traktor minden bizonnyal megjön a hónap végéig. A minszki gyár nagyon pontos szállító.­­ Az új szovjet kombájnokból 98 darabot várunk összesen a me­gyébe. Terv szerint ebből 53 darab­nak kellett volna megérkezni ara­tásig, illetve az aratás ideje alatt. A kombájnok a vártnál gyorsab­ban érkeztek és 75—80' már kint van a gépállomásokon. A leszállí­tott Belorusz traktorok és a kom­bájnok csaknem kivétel nélkül munkába álltak és segítettek az aratásban, tarlóhántásban. A trak­torok is, a kombájnok is beváltak a gyakorlati munkában, kezelőik és a szövetkezetek tagjai megked­velték a szovjet gépeket. — Ebben a hónapban várjuk még a 30, DT 54-es lánctalpas traktort a Szovjetunióból. Ezek­ből a nagyteljesítményű traktorok­ból eddig még nem érkezett egy sem. Folyamatosan érkeznek és a hónap végében megszabott határ­időig minden bizonnyal megjön­nek a szovjet gyártmányú járva­­sílózók. Szükség is lesz rájuk a hamarosan teljes erővel meginduló silózásban. De a járvasílózókhoz kellene a traktorvontatású pótko­csi. Ebből 380-at kap a megye­­ az év végéig. A pótkocsik nagy ré­sze azonban már most nagyon kel­lene. Sajnos, egy darabot sem kap­tak még eddig a megye állomásai, s emiatt bizony nehézségek lesz­nek a silózásban. A pótkocsikat magyar gyárak szállítják. Nagyon nagy segítség lenne a gépállomá­soknak, termelőszövetkezeteknek, ha ezek egy része már a következő hetekben eljutna a gépállomá­sokra. Az év végéig ígért 70 darab DT 413-as lánctalpas magyar traktor­ból sokat megkaptak már a gépál­lomások és ezekben a napokban is újabb szállítmányok érkeznek. Re­mélhető, hogy az őszi mezőgazda­­sági munkák idejére a magyar gyártmányú munkagépekkel együtt ezek a traktorok is teljes számban segíthetik a munkát. Mire a tél beköszönt, minden termelőszövetkezetben kigyullad a villany Győr-Sopron és Veszprém megyében Győr-Sopron megyében öt köz­séget és ezekben hat termelőszö­vetkezetet villamosítanak terven felül az év végéig. Kajárpécen, valamint Koroncón már meg­kezdték a munkát és Győrasz­­szonyfán, Tápszentmiklóson, Tá­pon is megépítik a magasfeszült­ségű, utána a kisfeszültségű veze­téket összesen mintegy 60 kilomé­ter hosszúságban. Az Északdu­nántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói szinte erejükön felül se­gítik villanyáramhoz a termelő­szövetkezeti parasztságot, még­sem tudják egymagukban kielé­gíteni a mezőgazdaság szocialista átalakulásával járó szükségletet. Átfogó gyors intézkedésre, szé­­lesebb körű összefogásra van szükség. A minisztérium felhívá­sára ilyen munkához fogtak hoz­zá az Építésügyi Minisztérium Győri Tervező Válalatának mű­szaki dolgozói. El akarták érni, hogy mire a tél beköszönt, min­den termelőszövetkezetbe beve­zethessék legalább a világítási áramot nemcsak Győr-Sopron termelőszövetkezeti megyében, hanem a szomszédos Veszprém megyében is. Ahol villamos ener­giát egyelőre nem tudnak juttatni a gépi berendezések működtetésé­hez, ott benzinmotorok üzembe­állításával gondoskodnak a közös istállók itató vízellátásáról. Megyénkben mintegy másfél­száz, Veszprém megyében csak­nem száz korszerű, közös istálló készül el az őszi hónapokig, még­pedig az építőipari erőknek az or­szág különböző részeiből ide irá­nyított összpontosításával. Ha­sonló összefogást terveznek a vil­lamosításnál is. Mivel transzformátorból ele­gendő mennyiség még nem áll rendelkezésre, a Tervező Vállalat úgy akarja a feladatot megoldani, hogy egyelőre csupán világítási vezetéket csatlakoztatnak a majo­rokhoz. Minden egyes termelő­­szövetkezetnél a helyszínen álla­pítják meg a teendőket és az anyagszükségletet. Mester Elek a Győri Tervező Vállalat villamosí­tási csoportjának vezetője kije­lentette: a nem könnyű tervezési munkát egy hónap alatt be akar­ják fejezni, hogy a kivitelező vál­lalatok még a tél beállta előtt végrehajthassák a terveket. KISALFÖLD A magyar s­ókukoricatermesztés eredményeit tanulmányozza A. Sevcsenko A. Sevcsenko akadémikus, hír­neves szovjet kukoricatermesztési szakértő ismét hazánkba érkezett, hogy a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban tanul­mányozza a szovjet módszerrel, nagyrészt szovjet gépek segítsé­gével, az ő személyes útmutatása szerint bevetett siló kukoricater­mesztés idén várható eredmé­nyeit. A. Sevcsenko kedden és szerdán a hajdúszoboszlói egye­tem­i tangazdaságba és a debre­ceni mezőgazdasági akadémia tangazdaságába látogatott el A tervek szerint a közeli napokban megtekinti a szarvasi, az orosházi és a mezőhegyesi határban, to­vábbá számos Somogy megyei gazdaságban vetett silókukorica­­táblákat ÖNFÉN­YK­ÉP­EZ­ÉS Amikor az emberek hírét vették, nem kevesen, bizalmatlanul fogadták. Azt tudniillik, hogy a Wilhelm Pieck Vagongyár vagonosztályának 100 kommunistája elhatározta, hogy ezután a munka­nap mind a 480 percéről pontos nyilvántartást ve­zet. Cselekszi ezt nem másért, minthogy számon­­tartsa, ellenőrizze, hogy a munkára szánt időből mennyit fordít a tényleges termelésre és milyen külső tényezők csökkentik, befolyásolják ezt. _ Mit mutat az önfényképezés ? A vagon 23-as üzemrészben 10 önfényképezési lapról többek között azt is leolvashatjuk, hogy tíz ember összesen 400 percet töltött el az első de­kádban anyagra és alkatrészre várakozva. A leg­több időt a szereléstől a más üzemrészekből hi­básan szállított alkatrészek javítása vonja el. Pe­dig nekik a végszerelés lenne a feladatuk. A tíz lapon tizenhét esetben 850 perces munkaidő ki­eséssel szerepel ez a tétel. Hiányzó alkatrész utáni futkosással, vagy várakozással két esetben 150 perc ment veszendőbe. Vajda János lakatos a de­kád egyik napján harminc percig várakozott arra, hogy munkát kapjon. A hegesztésre 265 percig vártak. A feljegyzések a 22-es üzemrészben hasonló helyzetet mutattak. Anyagra egy munkás 55 per­cig várakozott. A másik üzemből hiányosan szál­lított munkára várásban 180 perc ment el haszon­talanul. Szóval, a számok és tények messzemenően beigazolták a párttaggyűlésen elhangzott követelés jogosságát, azt, hogy a munkaszervezést meg kell javítani. Megszívlelendő tanácsok, javaslatok Az önfényképező kommunisták a tényeket nem­csak regisztrálják, hanem javaslatokat, tanácso­kat is jócskán fűznek hozzá. Wunderlich János hegesztő véleménye szerint a hegesztőműhelyben meg egy segédmunkás beállításával megszűnne a késedelmes anyagmozgatás. Nagy István szerszám­­lakatos pedig azt kívánja, hogy a szerkesztés pon­tosan adja meg a kiterített méreteket, ne a mű­helyben kényszerüljenek kiszámítani azokat, mert ez hátráltatja a munkát és a selejtveszélyt is nö­veli. Tehát pontosan méretezett rajzokat vár a szerkesztéstől. Peleman Imre, a 23-as üzem szerelőlakatosa a művezetők folyamatos ellenőrzését igényli. Jó mi­nőségű fúrók beszerzését is szorgalmazza. — Drá­gább, de jobb minőségű fúróból kevesebb törne, s nem lenne fúrótörés miatt annyi állás — indo­kolja meg kívánságát. Varga István festő pedig azt indítványozza, hogy a kimenő vasúti kocsikhoz már a szerelés elején, tehát a 7-es vágányon is legyen elegendő kész ütköző és szuflé, nehogy ezeket már az első vágányon (a kibocsátás előtt) kelljen fes­teni, mert itt a különböző szakemberek egymást akadályozzák a mozgásban; az asztalos a festőktől nem tud tárhelyet készíteni, a meós ütközőma­gasságot mérni, és így tovább. Megszívlelendő észrevételek, tanácsok és javas­latok egész sorát tartalmazzák ezek az ívek. Kom­munisták írták, de pártonkívüli munkástársaik vé­leményét, kívánságát is tartalmazzák. S most fenn a programirodán kommunisták összegezik, értéke­lik ezeket a véleményeket, s keresik azokat az uta­kat, módokat, amelyekkel biztosíthatják a munká­sok munkaidejének hasznos kihasználását, s azt, hogy a győri Wilhelm Pieck Vagongyár kapkodás nélkül, egyenletesen teljesíthesse exportköteles­­ségeit. S a dolgozók, a pártonkívüliek is egyre nagyobb bizalommal, segítőkészséggel támogatják a kommunistáknak e sokat ígérő kezdeménye­zését. . . Révai József elvtársat augusztus 7-én temetik A Révai József elvtárs temeté­sének megrendezésére alakult bi­zottság közleménye: Révai József elvtársat, a forra­dalmi munkásmozgalom hűséges és rendíthetetlen harcosát, a Ma­gyar Kommunista Pár alapító tagját, az MSZMP Központi Bi­zottsága, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját, 1959. augusz­tus 7-én, pénteken 14 órától a magyar munkásmozgalom nagy halottjainak emlékműve előtt ra­vatalozzák fel. Temetése ugyanott 16.30 órakor lesz. m Búcsú Révai József elvtárstól Nehéz beletörődni a megvál­­toztathatatlanba, nehéz leírni a döbbenetes valót: Révai József elvtárs ny­ves többé. Megszűnt dobogni a szív, amelyet a mun­kásosztály szeretete hevített, megnémult a száj, amely fél év­századon keresztül dörgő, mesz­­szire hallatszó hangon leplezte le a kommunizmus ellenségeit és árulóit, megmerevedtek a tollat forgató ujjak, amelyek megörö­kítették az utókor számára is maradandó és irányt mutató po­litikai és művészeti gondolatait. Bármilyen fájó és kínzó köteles­ség, búcsúznunk kell Révai elv­társtól. Ki volt, mi volt Révai elvtárs? A marxista elmélet nagytudású tanítója és propagandistája? Széleslátókörű és sokoldalúan képzett irodalomtörténész és esztétikus? A munkásosztály, a magyar nép jövőjéért önmagát idegölő harcban és munkában felőrlő pártvezető? Ragyogó tol­lú,­­ pártos szenvedélytől fűtött újságíró? Igen, mindegyik, meg­állapítás igaz, és mégis, mind­egyik megállapítás csak rész­igazság. Révai József azért volt élenjáró és példamutató mint propagandista, mint esztétikus, mint pártvezető, mint újságíró egyaránt, mert elsősorban és mindenekelőtt sziklaszilárd meg­győződésű forradalmár volt. Megingathatatlan elvhűség, a párt, a munkásosztály, a nép odaadó szolgálata, ez volt Ré­vai elvtárs egész életművének gránitalapja. Megrendülten hajtja meg fe­jét gondolatban Révai József ra­vatalánál minden igaz hazafi, népét szerető magyar dolgozó. Révai elvtárs életének gazdag munkásságán vezérlő gondolat­ként vonul végig az igazi haza­­fiság hirdetése és tanítása a na­cionalista öntömjénezéssel és so­viniszta uszítással szemben. Szó­val, tettel, tollal mutatta meg kora fiatalságától kezdve, hogy az az igazi hazafi, aki a dolgozó nép, a munkásosztály felszaba­dulásáért, és ezzel együtt a más országok dolgozóival a proletár­­nemzetköziség elveinek diada­láért küzd. Bátran emelte ma­gasra ezt az igazi nemzeti lobo­gót a Horthy fasizmus sötét éj­szakájában is, a felszabadulás után pedig az új, fiatal nemze­dék egyik legnagyszerűbb tanító­ja és nevelője lett. Ebben a vo­natkozásban különösen sokat tett azért, hogy megtisztítsa nemzeti történelmünk és kultú­ránk legnagyobbjainak alakját a személyük köré font hamisítá­soktól és ferdítésektől, hogy Pe­tőfit és Kossuthot, Adyt és Jó­zsef Attilát, Kölcseyt és Ma­­dáchot a maguk igazi emberi és történelmi értékük szerint is­merje meg a mai magyar nem­zedék. Fájdalommal búcsúzik Révai elvtárstól a magyar kommunis­ták sokszázezres serege. Révai Józsefnek, a párt alapító tagjá­nak hervadhatatlan érdemei vannak abban, hogy az 1919. no­vemberében a budapesti Vise­grádi utcában párttá szervező­dött forradalmár csoportokból fejlődött ki az eszmeileg egysé­ges, szilárd magyar kommunista mozgalom. Sok évtizedes mun­kássága során elsősorban az osz­tályharc ideológiai frontján állt őrt, tanítója és nevelője volt már az illegalitásban és még inkább a felszabadulás után a párt pro­pagandista kádereinek. Ezért mi propagandisták, a magyar kom­munisták nagy, összeforrott csa­ládján belül külön is kegyeletes lelkiismereti kötelességünknek érezzük, hogy búcsút mondjunk Révai elvtársnak. Mi fiatalabb propagandisták, akik igazából csak a felszabadulás óta ismer­tük meg a marxizmus világot át­formáló tanításait, sokat, nagyon, sokat köszönhetünk Révai elv­társnak. Tőle tanultuk meg az eszmei kérlelhetetlenséget, az igazi elvhűséget, az elméleti és a gyakorlati osztályharc szétsza­­kíthatatlanságát és összefüggé­seit. Révai elvtársnak kiemel­kedően nagy része volt abban, hogy a két munkáspárt egyesü­lése 1948-ban szigorúan elvi ala­pon, a marxizmus-leninizmus eszmei talaján valósult meg. És megtanultuk Révai elvtárstól, saját példáján tanultuk meg, hogy az igaz kommunista bátran és nyíltan szembe mer és szem­be tud nézni saját hibáival, sa­ját tévedéseivel is. Ezért a szi­lárd elvhűségéért, példamutató harcos munkásságáért zárja őt szívébe a magyar kommunisták hatalmas tábora. Búcsúznunk kell nekünk, kommunista újságíróknak is Ré­vai Józseftől, a kommunista új­ságírótól. Révai elvtárs mint új­ságíró is maradandót alkotott. Nagy és kimagasló egyéniség volt nemcsak a kommunista új­ságírók között, hanem általában a régi és nemes hagyományok­kal rendelkező magyar újság­írás mesterei között is. Publicis­ta, harcos és pártos szenvedély­­lyel író publicista volt, aki min­dig céltudatosan a párt és a munkásosztály érdekeinek szol­gálatában forgatta ragyogó tol­lát. Tömör, világos, közérthető, magyaros stílus, borotvaéles lo­gika, megcáfolhatatlan érvelés a párt, a kommunizmus igazsága mellett — ez jellemezte Révai József újságírói munkásságát. Jól emlékszünk, hogy a felsza­badulást követő években Révai József egy-egy vezércikke való­ságos pörölycsapás volt az ellen­ségre és százezrek előtt tette vi­lágossá a párt, a munkásosztály igazát. Mi, kommunista újság­írók, ha ki akarjuk érdemelni ezt a megtisztelő címet, igyekez­nünk kell elsajátítani azt a vér­bő szenvedélyességet, azt a pár­tos harcosságot, amely Révai Jó­zsef tollát egy életen át vezette. Nehéz beletörődni a megvál­­toztathatatlanba, nehéz és fáj­dalmas a búcsú. Egy n­agy em­ber, kiváló kommunista távozott sorainkból. De a gyász érzeténél is erősebb a meggyőződés, hogy Révai elvtárs élete és munkás­sága gazdag gyümölcsöt érlelt: az ő életműve tovább él a párt­ban, a szocializmust építő ma­gyar népben. Ezért búcsúzhatunk tőle tisz­ta szívvel: Nyugodj békében, Révai elvtársi Polgár Miklós­­­ra: ___­_a

Next