Kisalföld, 1959. augusztus (4. évfolyam, 179-203. szám)
1959-08-06 / 183. szám
1959. augusztus 6. csütörtök. A szovjet gépek nagy része már megérkezett a megyébe Szükség lenne a magyar gyártmányú pótkocsikra Május közepén beszámoltunk lapunk hasábjain arról, hogy többszáz új mezőgazdasági erő- és munkagépet kapnak a megye gépállomásai. A híradás után néhány nappal megérkeztek megyénkbe az első Belorusz traktorok a Szovjetunióból, jöttek az első kombájnok, különböző munkagépek, hogy már az idei aratásban, tarlóhántásban segítségükre legyenek az új termelőszövetkezeteknek. Azóta eltelt két és fél hónap, közeledik augusztus 31-e, az a határidő, ameddig a gépek egy jó részét — terv szerint — megkapják a gépállomások. — Mennyi és milyen gép érkezett meg eddig a megyébe? A Gépállomások Megyei Igazgatóságától a következő felvilágosítást kaptuk: — A Szovjetunióból érkező 365 Belorusz traktort terv szerint augusztus 31-ig kapják meg a gépállomások. Ebből július végéig megérkezett 244, a hozzávaló ekével és egyéb munkagéppel együtt. A még hátralévő 121 Belorusz traktor minden bizonnyal megjön a hónap végéig. A minszki gyár nagyon pontos szállító. Az új szovjet kombájnokból 98 darabot várunk összesen a megyébe. Terv szerint ebből 53 darabnak kellett volna megérkezni aratásig, illetve az aratás ideje alatt. A kombájnok a vártnál gyorsabban érkeztek és 75—80' már kint van a gépállomásokon. A leszállított Belorusz traktorok és a kombájnok csaknem kivétel nélkül munkába álltak és segítettek az aratásban, tarlóhántásban. A traktorok is, a kombájnok is beváltak a gyakorlati munkában, kezelőik és a szövetkezetek tagjai megkedvelték a szovjet gépeket. — Ebben a hónapban várjuk még a 30, DT 54-es lánctalpas traktort a Szovjetunióból. Ezekből a nagyteljesítményű traktorokból eddig még nem érkezett egy sem. Folyamatosan érkeznek és a hónap végében megszabott határidőig minden bizonnyal megjönnek a szovjet gyártmányú járvasílózók. Szükség is lesz rájuk a hamarosan teljes erővel meginduló silózásban. De a járvasílózókhoz kellene a traktorvontatású pótkocsi. Ebből 380-at kap a megye az év végéig. A pótkocsik nagy része azonban már most nagyon kellene. Sajnos, egy darabot sem kaptak még eddig a megye állomásai, s emiatt bizony nehézségek lesznek a silózásban. A pótkocsikat magyar gyárak szállítják. Nagyon nagy segítség lenne a gépállomásoknak, termelőszövetkezeteknek, ha ezek egy része már a következő hetekben eljutna a gépállomásokra. Az év végéig ígért 70 darab DT 413-as lánctalpas magyar traktorból sokat megkaptak már a gépállomások és ezekben a napokban is újabb szállítmányok érkeznek. Remélhető, hogy az őszi mezőgazdasági munkák idejére a magyar gyártmányú munkagépekkel együtt ezek a traktorok is teljes számban segíthetik a munkát. Mire a tél beköszönt, minden termelőszövetkezetben kigyullad a villany Győr-Sopron és Veszprém megyében Győr-Sopron megyében öt községet és ezekben hat termelőszövetkezetet villamosítanak terven felül az év végéig. Kajárpécen, valamint Koroncón már megkezdték a munkát és Győraszszonyfán, Tápszentmiklóson, Tápon is megépítik a magasfeszültségű, utána a kisfeszültségű vezetéket összesen mintegy 60 kilométer hosszúságban. Az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói szinte erejükön felül segítik villanyáramhoz a termelőszövetkezeti parasztságot, mégsem tudják egymagukban kielégíteni a mezőgazdaság szocialista átalakulásával járó szükségletet. Átfogó gyors intézkedésre, szélesebb körű összefogásra van szükség. A minisztérium felhívására ilyen munkához fogtak hozzá az Építésügyi Minisztérium Győri Tervező Válalatának műszaki dolgozói. El akarták érni, hogy mire a tél beköszönt, minden termelőszövetkezetbe bevezethessék legalább a világítási áramot nemcsak Győr-Sopron termelőszövetkezeti megyében, hanem a szomszédos Veszprém megyében is. Ahol villamos energiát egyelőre nem tudnak juttatni a gépi berendezések működtetéséhez, ott benzinmotorok üzembeállításával gondoskodnak a közös istállók itató vízellátásáról. Megyénkben mintegy másfélszáz, Veszprém megyében csaknem száz korszerű, közös istálló készül el az őszi hónapokig, mégpedig az építőipari erőknek az ország különböző részeiből ide irányított összpontosításával. Hasonló összefogást terveznek a villamosításnál is. Mivel transzformátorból elegendő mennyiség még nem áll rendelkezésre, a Tervező Vállalat úgy akarja a feladatot megoldani, hogy egyelőre csupán világítási vezetéket csatlakoztatnak a majorokhoz. Minden egyes termelőszövetkezetnél a helyszínen állapítják meg a teendőket és az anyagszükségletet. Mester Elek a Győri Tervező Vállalat villamosítási csoportjának vezetője kijelentette: a nem könnyű tervezési munkát egy hónap alatt be akarják fejezni, hogy a kivitelező vállalatok még a tél beállta előtt végrehajthassák a terveket. KISALFÖLD A magyar sókukoricatermesztés eredményeit tanulmányozza A. Sevcsenko A. Sevcsenko akadémikus, hírneves szovjet kukoricatermesztési szakértő ismét hazánkba érkezett, hogy a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban tanulmányozza a szovjet módszerrel, nagyrészt szovjet gépek segítségével, az ő személyes útmutatása szerint bevetett siló kukoricatermesztés idén várható eredményeit. A. Sevcsenko kedden és szerdán a hajdúszoboszlói egyetemi tangazdaságba és a debreceni mezőgazdasági akadémia tangazdaságába látogatott el A tervek szerint a közeli napokban megtekinti a szarvasi, az orosházi és a mezőhegyesi határban, továbbá számos Somogy megyei gazdaságban vetett silókukoricatáblákat ÖNFÉNYKÉPEZÉS Amikor az emberek hírét vették, nem kevesen, bizalmatlanul fogadták. Azt tudniillik, hogy a Wilhelm Pieck Vagongyár vagonosztályának 100 kommunistája elhatározta, hogy ezután a munkanap mind a 480 percéről pontos nyilvántartást vezet. Cselekszi ezt nem másért, minthogy számontartsa, ellenőrizze, hogy a munkára szánt időből mennyit fordít a tényleges termelésre és milyen külső tényezők csökkentik, befolyásolják ezt. _ Mit mutat az önfényképezés ? A vagon 23-as üzemrészben 10 önfényképezési lapról többek között azt is leolvashatjuk, hogy tíz ember összesen 400 percet töltött el az első dekádban anyagra és alkatrészre várakozva. A legtöbb időt a szereléstől a más üzemrészekből hibásan szállított alkatrészek javítása vonja el. Pedig nekik a végszerelés lenne a feladatuk. A tíz lapon tizenhét esetben 850 perces munkaidő kieséssel szerepel ez a tétel. Hiányzó alkatrész utáni futkosással, vagy várakozással két esetben 150 perc ment veszendőbe. Vajda János lakatos a dekád egyik napján harminc percig várakozott arra, hogy munkát kapjon. A hegesztésre 265 percig vártak. A feljegyzések a 22-es üzemrészben hasonló helyzetet mutattak. Anyagra egy munkás 55 percig várakozott. A másik üzemből hiányosan szállított munkára várásban 180 perc ment el haszontalanul. Szóval, a számok és tények messzemenően beigazolták a párttaggyűlésen elhangzott követelés jogosságát, azt, hogy a munkaszervezést meg kell javítani. Megszívlelendő tanácsok, javaslatok Az önfényképező kommunisták a tényeket nemcsak regisztrálják, hanem javaslatokat, tanácsokat is jócskán fűznek hozzá. Wunderlich János hegesztő véleménye szerint a hegesztőműhelyben meg egy segédmunkás beállításával megszűnne a késedelmes anyagmozgatás. Nagy István szerszámlakatos pedig azt kívánja, hogy a szerkesztés pontosan adja meg a kiterített méreteket, ne a műhelyben kényszerüljenek kiszámítani azokat, mert ez hátráltatja a munkát és a selejtveszélyt is növeli. Tehát pontosan méretezett rajzokat vár a szerkesztéstől. Peleman Imre, a 23-as üzem szerelőlakatosa a művezetők folyamatos ellenőrzését igényli. Jó minőségű fúrók beszerzését is szorgalmazza. — Drágább, de jobb minőségű fúróból kevesebb törne, s nem lenne fúrótörés miatt annyi állás — indokolja meg kívánságát. Varga István festő pedig azt indítványozza, hogy a kimenő vasúti kocsikhoz már a szerelés elején, tehát a 7-es vágányon is legyen elegendő kész ütköző és szuflé, nehogy ezeket már az első vágányon (a kibocsátás előtt) kelljen festeni, mert itt a különböző szakemberek egymást akadályozzák a mozgásban; az asztalos a festőktől nem tud tárhelyet készíteni, a meós ütközőmagasságot mérni, és így tovább. Megszívlelendő észrevételek, tanácsok és javaslatok egész sorát tartalmazzák ezek az ívek. Kommunisták írták, de pártonkívüli munkástársaik véleményét, kívánságát is tartalmazzák. S most fenn a programirodán kommunisták összegezik, értékelik ezeket a véleményeket, s keresik azokat az utakat, módokat, amelyekkel biztosíthatják a munkások munkaidejének hasznos kihasználását, s azt, hogy a győri Wilhelm Pieck Vagongyár kapkodás nélkül, egyenletesen teljesíthesse exportkötelességeit. S a dolgozók, a pártonkívüliek is egyre nagyobb bizalommal, segítőkészséggel támogatják a kommunistáknak e sokat ígérő kezdeményezését. . . Révai József elvtársat augusztus 7-én temetik A Révai József elvtárs temetésének megrendezésére alakult bizottság közleménye: Révai József elvtársat, a forradalmi munkásmozgalom hűséges és rendíthetetlen harcosát, a Magyar Kommunista Pár alapító tagját, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács tagját, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagját, 1959. augusztus 7-én, pénteken 14 órától a magyar munkásmozgalom nagy halottjainak emlékműve előtt ravatalozzák fel. Temetése ugyanott 16.30 órakor lesz. m Búcsú Révai József elvtárstól Nehéz beletörődni a megváltoztathatatlanba, nehéz leírni a döbbenetes valót: Révai József elvtárs nyves többé. Megszűnt dobogni a szív, amelyet a munkásosztály szeretete hevített, megnémult a száj, amely fél évszázadon keresztül dörgő, meszszire hallatszó hangon leplezte le a kommunizmus ellenségeit és árulóit, megmerevedtek a tollat forgató ujjak, amelyek megörökítették az utókor számára is maradandó és irányt mutató politikai és művészeti gondolatait. Bármilyen fájó és kínzó kötelesség, búcsúznunk kell Révai elvtárstól. Ki volt, mi volt Révai elvtárs? A marxista elmélet nagytudású tanítója és propagandistája? Széleslátókörű és sokoldalúan képzett irodalomtörténész és esztétikus? A munkásosztály, a magyar nép jövőjéért önmagát idegölő harcban és munkában felőrlő pártvezető? Ragyogó tollú, pártos szenvedélytől fűtött újságíró? Igen, mindegyik, megállapítás igaz, és mégis, mindegyik megállapítás csak részigazság. Révai József azért volt élenjáró és példamutató mint propagandista, mint esztétikus, mint pártvezető, mint újságíró egyaránt, mert elsősorban és mindenekelőtt sziklaszilárd meggyőződésű forradalmár volt. Megingathatatlan elvhűség, a párt, a munkásosztály, a nép odaadó szolgálata, ez volt Révai elvtárs egész életművének gránitalapja. Megrendülten hajtja meg fejét gondolatban Révai József ravatalánál minden igaz hazafi, népét szerető magyar dolgozó. Révai elvtárs életének gazdag munkásságán vezérlő gondolatként vonul végig az igazi hazafiság hirdetése és tanítása a nacionalista öntömjénezéssel és soviniszta uszítással szemben. Szóval, tettel, tollal mutatta meg kora fiatalságától kezdve, hogy az az igazi hazafi, aki a dolgozó nép, a munkásosztály felszabadulásáért, és ezzel együtt a más országok dolgozóival a proletárnemzetköziség elveinek diadaláért küzd. Bátran emelte magasra ezt az igazi nemzeti lobogót a Horthy fasizmus sötét éjszakájában is, a felszabadulás után pedig az új, fiatal nemzedék egyik legnagyszerűbb tanítója és nevelője lett. Ebben a vonatkozásban különösen sokat tett azért, hogy megtisztítsa nemzeti történelmünk és kultúránk legnagyobbjainak alakját a személyük köré font hamisításoktól és ferdítésektől, hogy Petőfit és Kossuthot, Adyt és József Attilát, Kölcseyt és Madáchot a maguk igazi emberi és történelmi értékük szerint ismerje meg a mai magyar nemzedék. Fájdalommal búcsúzik Révai elvtárstól a magyar kommunisták sokszázezres serege. Révai Józsefnek, a párt alapító tagjának hervadhatatlan érdemei vannak abban, hogy az 1919. novemberében a budapesti Visegrádi utcában párttá szerveződött forradalmár csoportokból fejlődött ki az eszmeileg egységes, szilárd magyar kommunista mozgalom. Sok évtizedes munkássága során elsősorban az osztályharc ideológiai frontján állt őrt, tanítója és nevelője volt már az illegalitásban és még inkább a felszabadulás után a párt propagandista kádereinek. Ezért mi propagandisták, a magyar kommunisták nagy, összeforrott családján belül külön is kegyeletes lelkiismereti kötelességünknek érezzük, hogy búcsút mondjunk Révai elvtársnak. Mi fiatalabb propagandisták, akik igazából csak a felszabadulás óta ismertük meg a marxizmus világot átformáló tanításait, sokat, nagyon, sokat köszönhetünk Révai elvtársnak. Tőle tanultuk meg az eszmei kérlelhetetlenséget, az igazi elvhűséget, az elméleti és a gyakorlati osztályharc szétszakíthatatlanságát és összefüggéseit. Révai elvtársnak kiemelkedően nagy része volt abban, hogy a két munkáspárt egyesülése 1948-ban szigorúan elvi alapon, a marxizmus-leninizmus eszmei talaján valósult meg. És megtanultuk Révai elvtárstól, saját példáján tanultuk meg, hogy az igaz kommunista bátran és nyíltan szembe mer és szembe tud nézni saját hibáival, saját tévedéseivel is. Ezért a szilárd elvhűségéért, példamutató harcos munkásságáért zárja őt szívébe a magyar kommunisták hatalmas tábora. Búcsúznunk kell nekünk, kommunista újságíróknak is Révai Józseftől, a kommunista újságírótól. Révai elvtárs mint újságíró is maradandót alkotott. Nagy és kimagasló egyéniség volt nemcsak a kommunista újságírók között, hanem általában a régi és nemes hagyományokkal rendelkező magyar újságírás mesterei között is. Publicista, harcos és pártos szenvedélylyel író publicista volt, aki mindig céltudatosan a párt és a munkásosztály érdekeinek szolgálatában forgatta ragyogó tollát. Tömör, világos, közérthető, magyaros stílus, borotvaéles logika, megcáfolhatatlan érvelés a párt, a kommunizmus igazsága mellett — ez jellemezte Révai József újságírói munkásságát. Jól emlékszünk, hogy a felszabadulást követő években Révai József egy-egy vezércikke valóságos pörölycsapás volt az ellenségre és százezrek előtt tette világossá a párt, a munkásosztály igazát. Mi, kommunista újságírók, ha ki akarjuk érdemelni ezt a megtisztelő címet, igyekeznünk kell elsajátítani azt a vérbő szenvedélyességet, azt a pártos harcosságot, amely Révai József tollát egy életen át vezette. Nehéz beletörődni a megváltoztathatatlanba, nehéz és fájdalmas a búcsú. Egy nagy ember, kiváló kommunista távozott sorainkból. De a gyász érzeténél is erősebb a meggyőződés, hogy Révai elvtárs élete és munkássága gazdag gyümölcsöt érlelt: az ő életműve tovább él a pártban, a szocializmust építő magyar népben. Ezért búcsúzhatunk tőle tiszta szívvel: Nyugodj békében, Révai elvtársi Polgár Miklósra: ____a