Kisalföld, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

gw. apweaüMf t, kedd Vendégek a pártirodán AZ EGYIK GYŐRI TEXTIL­­GYÁRBA nemrég küldöttség ér­kezett, tagjai a szomszéd üzem igazgatója, párttitkára, szakszer­vezeti bizottságának elnöke. So­kan arra gondoltak, hogy fontos népgazdasági érdek hozhatta össze a két üzem vezetőit. A látogatás célja azonban nem volt összefüg­gésben a népgazdaság érdekeivel, a két gyár együttműködésével. Legalább is nem közvetlenül. A két gyár egy-egy dolgozójának ügyében jött létre ez a találkozó. A két dolgozó társbérletben él együtt egymással, évek óta nehe­zítik, keserítik egymás életét. Fia­tal ember az egyik­ Munkahelyén a legjobbakat mondják róla. Fe­gyelmezett, szorgalmas dolgozó, munkatársaival jól megfér. Nem így a társbérlőjével. Legutóbb ke­zet emelt reá, aki pedig korban az apja lehetne. A két, egymással­ gyűlölségben élő ember­­ kom­munista. Ezt azonban kölcsönösen fel sem tételezték egymásról, csak az üzemi pártirodák tudták meg, ahol azonban — igen helye­sen — ügyüket nem pártügyként vitatták. — Tudjuk, a társbérlet nemcsak a pártonkívülieknek, de a kom­munisták is neheze­n tűrt kény­szerhelyzet — jegyezte meg az egyik elvtárs, amikor mindkét el­lenlábas hosszasan magyarázni kezdte — egymás szörnyűségeit. — Nem valószínű, hogy a párt a kommunista erények közé sorolná a társbérleti gyönyörök élvezetét. Nem, mert a kommunisták is em­berek, nekik is vannak idegeik, ők is nehezen tűrik a gyermek­sírást — kivált a másét —, amikor fáradtak, és pihenni kívánnak. Az ő fülük, idegrendszerük is érzé­keny az ajtócsapkodásra, a rideg, ellenségeskedő szóra, az egymás ellenére történő cselekedetekre. A kommunisták is emberek, ezért nem várhat senki emberfölötti ön­uralmat tőlük, de igenis várhat emberséget, megértést. Várhatja tőlük a párt, várhatják az embe­rek, hogy a szocialista ember jel­lemvonásait a munkaruhával együtt az üzemben ne húzzák le, hanem magánéletükben is hor­dozzák. Hogy józanul számolja­nak a cseppet sem idillikus hely­zettel: a társbérlettel- Úgy is, hogy ez nemcsak az egyik félnek, de a másiknak is kellemetlen helyzet, amely mindkét részről le­mondást, megértést és alkalmaz­kodást követel. Kívánja annak az egyszerű ténynek a megértését, hogy ami engem bánt, a másiknál­ sem gyönyörűség. Ami kényelmet én keservesen nélkülözök, az a másik félnek is hiányzik. Mi te­hát a megoldás? — kérdezték a két ember vezetői. A társbérlők hallgattak, talán most az egyszer, kivételesen egyet gondoltak­— TUDJUK, a legjobb, s vég­leges megoldás az lenne, ha mindketten önálló lakáshoz jut­hatnának — adta meg a feleletet a ki nem mondott szavakra az egyik üzem párttikára. — Lakást adni azonban nem tudunk, ígérni pedig nem akarunk, mivel ismer­jük a lakásviszonyokat, azt, hogy sok család él még rosszabb körül­mények között, egészségtelen, túl­zsúfolt lakásban, avagy lakás nél­kül. Maguk párttagok, ismerik, hogy a párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a lakásínség megszüntetésére, de nem megy ez máról holnapra. Mi tehát mégis a megoldás? — kérdezte újra. A kérdés megint válasz nélkül ma­radt a két érdekelt részéről. Leg­alább is egyelőre. Mit ajánlottak vezetőik? — Tanúsítsanak emberséget eb­ben a helyzetben. Emberséget, s ezt ne csak várják egymástól, ha­nem adják egymásnak. Ne az in­dulat, hanem a józan belátás irá­nyítsa szavaikat, tetteiket, s akkor sokkal kevesebb a súrlódás lehe­tősége. Persze, még így is adód­hatnak nézeteltérések, de nyu­godt, tárgyilagos hangnemiben tisztázni lehet ezeket, s együtt megkeresni a mindkét fél számá­ra legkedvezőbbnek látszó meg­oldást. Igen, mind a két fél szá­mára, mert az önzés, a mások ér­dekeinek semmibevevése ugyan­csak nem erénye a kommunisták­nak. S még egy: nemcsak egymás, de önmaguk életét teszik elvisel­hetetlenné, ha örökösen egymás hibáit lesik ahelyett, hogy mind­egyik a magáétól igyekezne meg­szabadulni. Kérjük, gondolkozza­nak mindketten ezeken, s ha jó­nak látják, szívleljék meg kölcsö­nösen, mi szívből ajánljuk. Nem bíráik, elvtársaik vagyunk mind­kettőjüknek. Nem kutatjuk, ki, mennyire hibás a kettőjük rossz viszonyában, hisz azzal semmire sem mennénk. Hangzatos ígérete­ket, fogadkozásokat sem várunk, csupán megértést, jóindulatot és igyekezetet — hangzott a tanács. VALÓBAN, nem hangzott el ígéret, fogadkozás, és megoldás sem született, de talán mégsem hiába vesztegették idejüket a két gyár vezetői A megértés, az em­berség felülkerekedik az önzésen és gyűlölségen. J. L-né ÚJ BÉLYEGEK Négy arcképes bélyeget hozott forgalomba, s rövidesen újabb há­rom ilyen bélyeget ad ki a posta. Az idei arcképes bélyegsorozat újabb értékei az Erkel Ferencet és Bolyai Jánost ábrázoló 60 filléres bélyegek árusítását november 6-án kezdik meg. November 7-én V. I. Lenin születésének 90. évforduló­jának emlékére, arcképét ábrázoló ugyancsak 60 filléres bélyeget hoz forgalomba a posta. Az új arcképes bélyegek 1961. január 31-ig használhatók fel postai küldemények­­bérmentesíté­sére. KISALFÖLD Bécsi klíluatudósítónlk jelentése a badeni újságíró találkozóról Véget ért Badenben az újság­írók második világkonferenciája. Különleges konferencia volt ez. Most az a szokatlan feladat hárul reám, hogy a tudósítók találko­zójáról írjak tudósítást. Újság­írók és rádióriporterek egyébként látogatók szoktak csak lenni nemzetközi találkozókon vagy sajtókonferenciákon. Félrehúzód­va állnak ott, amikor mások kon­ferenciáira jönnek össze. Ezúttal azonban a sajtó képviselői gyűla tek össze és saját problémáikat beszélték meg. A badeni találko­zó megmutatta, hogy ezek a problémák a legszorosabb kap­csolatban állnak a világ nagy kérdéseivel. Az első az, hogy mi­lyen sokan jelentek meg a ta­nácskozáson azokból az államok­ból, amelyek csak most léptek a történelem színpadára. A világ minden részéről egybegyűlt 300 újságíró megilletődötten emelke­dett fel helyéről, "amidőn a Moudjhid című algériai újság fő­­szerkesztője megemlékezett azok­ról az újságírókról, akik szerte a világon életüket áldozták a sza­badságért és a függetlenségért fo­lyó harcban. Helyükbe Újabb te­hetséges, áldozatkész újságírók léptek, akik példát mutatnak ar­ra, hogyan kell értelmezni a saj­tóetikát, gyakorolni az újságírói hivatást. Sokan közülük ott vol­tak a badeni találkozón és elő­adásaikkal nagyban hozzájárul­tak ahhoz, hogy kibővítsék az egybegyűltek ismereteit, mind­arról, ami hazájukban történik és szívhezszóló szavakkal számoltak be a gyarmatosítás ellen folyó küzdelem helyzetéről. Ugyan kit nem ragad magával a düh és a felháborodás, ha azok­ról a gyalázatos tettekről hall, amelyekkel a gyarmati rendszer Brit-Guyana népét elnyomja és ugyan ki nem lelkesedik, ha azok­ról a nagyszerű tettekről hall, amelyeket a bátor japán újság­írók szorosan összeforrva népük­kel hazájukért és a nép szabadsá­gáért véghezvisznek? És ugyan ki tagadhatná meg a mélységes el­ismerést és csodálatot, ha a fia­tal nemzeti államok újságíróinak bátorságáról és szívósságáról hall, akik minden nehézséggel dacolva kiállnak népünk függetlenségé­ért. „Ha ma visszatekintünk a Helsinkiben lezajlott első újság­írói világtalálkozóra — jegyezte meg az egyik küldöttség vezetője — akkor igazán megállapíthatjuk, hogy az emberiség lélegzetelállító tempóban halad előre, a népek feltartóztathatatlanul harcolnak felszabadulásukért, kezükbe ve­szik sorsuk irányítását és széttö­rik a gyarmati rendszer legutolsó kilincseit is.” A másik nagy kérdés, amely a ba­deni tanácskozásokat áthatotta, az volt, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a világbéke fenntartá­sáért. Mindössze egy epizódot szeretnék végezetül elmondani. A tanácskozások szünetében ta­lálkoztam egy japán újságírónő­vel, Kawata asszonnyal, aki az egyik amerikai képes folyóirat, a Time egyik példányát mutatta nekem. A lap a japán újságíró küldöttségről közölt egy képet, s hozzá valami nevetséges aláírást, amelyben az újságírók vörös frontjáról volt szó, mintha Baden­ben valami kommunista propa­ganda rendezvény zajlott volna le. Kawata asszony kijelentette: „Ez a tények teljes elferdítése, hiszen itt a világ országainak há­romnegyed része képviselteti ma­gát, és nekünk, újságíróknak az a feladatunk, hogy közösen dol­gozzunk a béke védelmében. A mi küldöttségünket most meghív­ták a Német Demokratikus Köz­társaságba” — fűzte hozzá és megjegyezte, mennyire örül en­nek a meghívásnak, mert ily mó­don alkalmuk nyílik arra, hogy a német problémát köz­ebbről meg­ismerje. „Tudjuk — mondotta —, hogy Németországot két részre osztot­ták, de higgye el, ha Japán kül­sőleg egységes országnak látszik is, tulajdonképpen a mi hazánk is két részre hasadt. Az egyik rész támogatja az Egyesült Államok­kal kötött háborús paktumot, a másik pedig harcol ellene, mert békét akar. A békét akaró em­berek tábora átfogja az egész vi­lágot, ez a tábor valóban nemzet­közi, mindenütt él és küzd a há­borús veszély elhárításáért.’’ Otto M. Horn 3 MM* Ő­SZ­ SZÁM : Rengeteg dolguk van a gépállomások­nak ilyenkor ősszel. Éjjel-nappal mehet a traktor, dolgozhat a traktoros, hiszen jócs­kán van még vetni­­való, az őszi mély­szántás nagy része is novemberre maradt. Egy hét óta az időjá­rás is kedvez, ki lehet használni minden órát, minden percet. Álló képünkön a Peresztegi Gépállo­más lánctalpas trak­tora őszi mélyszán­tást végez. A sok eső­től átázott földben mély barázdákat húz a négyes ekre. Jó ágyat készít a magnak. Másik képünkön a Kapuvári Gépállomás traktora dolgozik: a 24 soros tárcsás szov­jet vetőgéppel búzát vet a petőházi terme­lőszövetkezetnek. Játszótér társadalmi munkában Mosonmagyaróváron Mosonmagyaróvárott a majoro­ki városrészben az óvoda szülői munkaközössége elhatározta, hogy társadalmi munkában az óvodásoknak játszóteret létesít. Bejelentésüket a tanács végrehaj­tó bizottsága október 28-án, pén­teken tartott ülésén tárgyalta. A létesítendő játszótér céljára a szülők rendelkezésére bocsátotta az óvoda melletti mintegy fél holdnyi területet. A szülők már a napokban megkezdik a munkát. Rendezik, befásítják a területet, hintát és egyéb játékszereket ké­szítenek a gyerekek részére. IFJÚ TSZ-TAGOK Énekszó hibatszik a szanyi határban. Gyere­kek énekelnek, hangos­kodnak az egyik kuko­ricatáblában. Mindegyi­kük egy-egy sort kapott, arról kell letörnie a csö­veiket. — Gyerekek, mindjárt megnézem, ki hogyan dolgozott eddig — indul terepszemlére Marka bajos tanár. — Ha vala­­melyiiktek csak egy csö­vet is a száron hagyott, azt visszahívom. A gyerekek hátra-hát­­rapis­la­ntga­tnak, vajon melyikük sorában talál a tanár úr töretlen ku­koricát. Vannak, akik nagyon biztosak a dol­gukban.­­ Tanár bácsi! Az enyémben nem talál egyet sem — kiáltja Horváth Miklós. Ő való­ban rendesen dolgozott, de Teke Gyuri sorában három elmaradt cső is éktelenkedik. A tanár letöri mind a hármat, és megmutatja a „gazdájá­nak”: " — Rendesebben dol­gozz, fiam. A gyerekek aztán azon versenyeznek, melyikük ér előbb a sor végére. Most Ács János és Mol­nár Zoltán vezetnek, de ők ketten törnek egy sort. Különben Hegedűs László, Horváth Miklós és Radó András járnak az élen. Jól nevetnek azon, ha valamelyikük eltéved. Mert ez is elő­fordul. — A Horváth Tibi a Miki sörét szedi — ki­áltja egyikük. Nagy a nevetés, aztán együtte­sen útbaigazítják az „el­­tévedtet.” A tábla másik végében az ötödik osztályos lá­nyok szorgoskodnak. Egy fiú is van közöttük, Hor­váth József. Neki már nem jutott a tábla elejé­ben sor, azért jött ide. Úgy látszik­, jól érzi itt magát, mert bér végzett, nem megy el. Segít a lányoknak. — Ha egy férfi a fe­­hérnép közé kerül, azt nem engedik el a világ összes kincséért sem — mondja. ..férfiúi” hültökö­­séggel, miközben a lá­nyok majd megpukkad­nak a nevetésitől. — Már el akartam menni, de nem engedtek. — Ne tessék elhinni, amit a Jóska mond. Tő­lünk ugyan elmehet, ugye lányok? — fordul a többiek felé Mikkely Mária. Aztán egyszerre mondják: Elmehet. — Tulajdon­képpen azért maradt itt, mert a mértanleckét beszéltük meg. Mi lányok nem na­gyon értjük, és Jóska megígérte még az isko­lában, hogy mindet el­magyaráz — védelmezi Jóskát Léger Anna. — Ha segíteni kell, akkor jó vagyok nekik, de ha egymás között sut­tognak, akkor elküldik az embert — panaszko­dik Horváth Jóska. — Gyerekek, ti csak rosszat tudtok egymásról mondani? — lép közéjük Markó Lajos tanár. — Inkább azt mondjátok el, hogy kinek a kukori­cáját töritek, és mi a tervetek a fizetséggel. Nem kél biztatni a gyerekeket, elmondják, hogy a szunyi ifjúsági Tsz két hold kukoricáját törik most. Csütörtökön 23 mázsát, ma pedig 50 mázsát vitt el a teher­autó. Az első szállít­mányt a Dózsa Tsz vette meg, a másikat a Ter­ményforgalmi Vállalat­nak adják el Mind a két napon a felső tagozat ötven tanulója kikocsi­­kázott ide a határba, hogy minél előbb végez­zenek a kukoricával, mert utána még négy­száz öt cukorrépát kell kiszedniük. A termény­ért kapott pénz egy ré­szével terve van az ifjú­sági szövetkezetnek. — Nyúltenyésztéssel is akarunk foglalkozni — meséi Strauss János nyolcadikos. — De ehhez épületekre, a kerítés­anyagra meg tenyész­állatokra van szüksé­günk. Ezt a tervet maguk a gyerekek gondolták ki, és megvalósításáért szor­galmasan dolgoznak. B. St

Next