Kisalföld, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-01 / 258. szám
gw. apweaüMf t, kedd Vendégek a pártirodán AZ EGYIK GYŐRI TEXTILGYÁRBA nemrég küldöttség érkezett, tagjai a szomszéd üzem igazgatója, párttitkára, szakszervezeti bizottságának elnöke. Sokan arra gondoltak, hogy fontos népgazdasági érdek hozhatta össze a két üzem vezetőit. A látogatás célja azonban nem volt összefüggésben a népgazdaság érdekeivel, a két gyár együttműködésével. Legalább is nem közvetlenül. A két gyár egy-egy dolgozójának ügyében jött létre ez a találkozó. A két dolgozó társbérletben él együtt egymással, évek óta nehezítik, keserítik egymás életét. Fiatal ember az egyik Munkahelyén a legjobbakat mondják róla. Fegyelmezett, szorgalmas dolgozó, munkatársaival jól megfér. Nem így a társbérlőjével. Legutóbb kezet emelt reá, aki pedig korban az apja lehetne. A két, egymással gyűlölségben élő ember kommunista. Ezt azonban kölcsönösen fel sem tételezték egymásról, csak az üzemi pártirodák tudták meg, ahol azonban — igen helyesen — ügyüket nem pártügyként vitatták. — Tudjuk, a társbérlet nemcsak a pártonkívülieknek, de a kommunisták is nehezen tűrt kényszerhelyzet — jegyezte meg az egyik elvtárs, amikor mindkét ellenlábas hosszasan magyarázni kezdte — egymás szörnyűségeit. — Nem valószínű, hogy a párt a kommunista erények közé sorolná a társbérleti gyönyörök élvezetét. Nem, mert a kommunisták is emberek, nekik is vannak idegeik, ők is nehezen tűrik a gyermeksírást — kivált a másét —, amikor fáradtak, és pihenni kívánnak. Az ő fülük, idegrendszerük is érzékeny az ajtócsapkodásra, a rideg, ellenségeskedő szóra, az egymás ellenére történő cselekedetekre. A kommunisták is emberek, ezért nem várhat senki emberfölötti önuralmat tőlük, de igenis várhat emberséget, megértést. Várhatja tőlük a párt, várhatják az emberek, hogy a szocialista ember jellemvonásait a munkaruhával együtt az üzemben ne húzzák le, hanem magánéletükben is hordozzák. Hogy józanul számoljanak a cseppet sem idillikus helyzettel: a társbérlettel- Úgy is, hogy ez nemcsak az egyik félnek, de a másiknak is kellemetlen helyzet, amely mindkét részről lemondást, megértést és alkalmazkodást követel. Kívánja annak az egyszerű ténynek a megértését, hogy ami engem bánt, a másiknál sem gyönyörűség. Ami kényelmet én keservesen nélkülözök, az a másik félnek is hiányzik. Mi tehát a megoldás? — kérdezték a két ember vezetői. A társbérlők hallgattak, talán most az egyszer, kivételesen egyet gondoltak— TUDJUK, a legjobb, s végleges megoldás az lenne, ha mindketten önálló lakáshoz juthatnának — adta meg a feleletet a ki nem mondott szavakra az egyik üzem párttikára. — Lakást adni azonban nem tudunk, ígérni pedig nem akarunk, mivel ismerjük a lakásviszonyokat, azt, hogy sok család él még rosszabb körülmények között, egészségtelen, túlzsúfolt lakásban, avagy lakás nélkül. Maguk párttagok, ismerik, hogy a párt és a kormány nagy erőfeszítéseket tesz a lakásínség megszüntetésére, de nem megy ez máról holnapra. Mi tehát mégis a megoldás? — kérdezte újra. A kérdés megint válasz nélkül maradt a két érdekelt részéről. Legalább is egyelőre. Mit ajánlottak vezetőik? — Tanúsítsanak emberséget ebben a helyzetben. Emberséget, s ezt ne csak várják egymástól, hanem adják egymásnak. Ne az indulat, hanem a józan belátás irányítsa szavaikat, tetteiket, s akkor sokkal kevesebb a súrlódás lehetősége. Persze, még így is adódhatnak nézeteltérések, de nyugodt, tárgyilagos hangnemiben tisztázni lehet ezeket, s együtt megkeresni a mindkét fél számára legkedvezőbbnek látszó megoldást. Igen, mind a két fél számára, mert az önzés, a mások érdekeinek semmibevevése ugyancsak nem erénye a kommunistáknak. S még egy: nemcsak egymás, de önmaguk életét teszik elviselhetetlenné, ha örökösen egymás hibáit lesik ahelyett, hogy mindegyik a magáétól igyekezne megszabadulni. Kérjük, gondolkozzanak mindketten ezeken, s ha jónak látják, szívleljék meg kölcsönösen, mi szívből ajánljuk. Nem bíráik, elvtársaik vagyunk mindkettőjüknek. Nem kutatjuk, ki, mennyire hibás a kettőjük rossz viszonyában, hisz azzal semmire sem mennénk. Hangzatos ígéreteket, fogadkozásokat sem várunk, csupán megértést, jóindulatot és igyekezetet — hangzott a tanács. VALÓBAN, nem hangzott el ígéret, fogadkozás, és megoldás sem született, de talán mégsem hiába vesztegették idejüket a két gyár vezetői A megértés, az emberség felülkerekedik az önzésen és gyűlölségen. J. L-né ÚJ BÉLYEGEK Négy arcképes bélyeget hozott forgalomba, s rövidesen újabb három ilyen bélyeget ad ki a posta. Az idei arcképes bélyegsorozat újabb értékei az Erkel Ferencet és Bolyai Jánost ábrázoló 60 filléres bélyegek árusítását november 6-án kezdik meg. November 7-én V. I. Lenin születésének 90. évfordulójának emlékére, arcképét ábrázoló ugyancsak 60 filléres bélyeget hoz forgalomba a posta. Az új arcképes bélyegek 1961. január 31-ig használhatók fel postai küldeményekbérmentesítésére. KISALFÖLD Bécsi klíluatudósítónlk jelentése a badeni újságíró találkozóról Véget ért Badenben az újságírók második világkonferenciája. Különleges konferencia volt ez. Most az a szokatlan feladat hárul reám, hogy a tudósítók találkozójáról írjak tudósítást. Újságírók és rádióriporterek egyébként látogatók szoktak csak lenni nemzetközi találkozókon vagy sajtókonferenciákon. Félrehúzódva állnak ott, amikor mások konferenciáira jönnek össze. Ezúttal azonban a sajtó képviselői gyűla tek össze és saját problémáikat beszélték meg. A badeni találkozó megmutatta, hogy ezek a problémák a legszorosabb kapcsolatban állnak a világ nagy kérdéseivel. Az első az, hogy milyen sokan jelentek meg a tanácskozáson azokból az államokból, amelyek csak most léptek a történelem színpadára. A világ minden részéről egybegyűlt 300 újságíró megilletődötten emelkedett fel helyéről, "amidőn a Moudjhid című algériai újság főszerkesztője megemlékezett azokról az újságírókról, akik szerte a világon életüket áldozták a szabadságért és a függetlenségért folyó harcban. Helyükbe Újabb tehetséges, áldozatkész újságírók léptek, akik példát mutatnak arra, hogyan kell értelmezni a sajtóetikát, gyakorolni az újságírói hivatást. Sokan közülük ott voltak a badeni találkozón és előadásaikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kibővítsék az egybegyűltek ismereteit, mindarról, ami hazájukban történik és szívhezszóló szavakkal számoltak be a gyarmatosítás ellen folyó küzdelem helyzetéről. Ugyan kit nem ragad magával a düh és a felháborodás, ha azokról a gyalázatos tettekről hall, amelyekkel a gyarmati rendszer Brit-Guyana népét elnyomja és ugyan ki nem lelkesedik, ha azokról a nagyszerű tettekről hall, amelyeket a bátor japán újságírók szorosan összeforrva népükkel hazájukért és a nép szabadságáért véghezvisznek? És ugyan ki tagadhatná meg a mélységes elismerést és csodálatot, ha a fiatal nemzeti államok újságíróinak bátorságáról és szívósságáról hall, akik minden nehézséggel dacolva kiállnak népünk függetlenségéért. „Ha ma visszatekintünk a Helsinkiben lezajlott első újságírói világtalálkozóra — jegyezte meg az egyik küldöttség vezetője — akkor igazán megállapíthatjuk, hogy az emberiség lélegzetelállító tempóban halad előre, a népek feltartóztathatatlanul harcolnak felszabadulásukért, kezükbe veszik sorsuk irányítását és széttörik a gyarmati rendszer legutolsó kilincseit is.” A másik nagy kérdés, amely a badeni tanácskozásokat áthatotta, az volt, hogy közös erőfeszítéseket kell tenni a világbéke fenntartásáért. Mindössze egy epizódot szeretnék végezetül elmondani. A tanácskozások szünetében találkoztam egy japán újságírónővel, Kawata asszonnyal, aki az egyik amerikai képes folyóirat, a Time egyik példányát mutatta nekem. A lap a japán újságíró küldöttségről közölt egy képet, s hozzá valami nevetséges aláírást, amelyben az újságírók vörös frontjáról volt szó, mintha Badenben valami kommunista propaganda rendezvény zajlott volna le. Kawata asszony kijelentette: „Ez a tények teljes elferdítése, hiszen itt a világ országainak háromnegyed része képviselteti magát, és nekünk, újságíróknak az a feladatunk, hogy közösen dolgozzunk a béke védelmében. A mi küldöttségünket most meghívták a Német Demokratikus Köztársaságba” — fűzte hozzá és megjegyezte, mennyire örül ennek a meghívásnak, mert ily módon alkalmuk nyílik arra, hogy a német problémát közebbről megismerje. „Tudjuk — mondotta —, hogy Németországot két részre osztották, de higgye el, ha Japán külsőleg egységes országnak látszik is, tulajdonképpen a mi hazánk is két részre hasadt. Az egyik rész támogatja az Egyesült Államokkal kötött háborús paktumot, a másik pedig harcol ellene, mert békét akar. A békét akaró emberek tábora átfogja az egész világot, ez a tábor valóban nemzetközi, mindenütt él és küzd a háborús veszély elhárításáért.’’ Otto M. Horn 3 MM* ŐSZ SZÁM : Rengeteg dolguk van a gépállomásoknak ilyenkor ősszel. Éjjel-nappal mehet a traktor, dolgozhat a traktoros, hiszen jócskán van még vetnivaló, az őszi mélyszántás nagy része is novemberre maradt. Egy hét óta az időjárás is kedvez, ki lehet használni minden órát, minden percet. Álló képünkön a Peresztegi Gépállomás lánctalpas traktora őszi mélyszántást végez. A sok esőtől átázott földben mély barázdákat húz a négyes ekre. Jó ágyat készít a magnak. Másik képünkön a Kapuvári Gépállomás traktora dolgozik: a 24 soros tárcsás szovjet vetőgéppel búzát vet a petőházi termelőszövetkezetnek. Játszótér társadalmi munkában Mosonmagyaróváron Mosonmagyaróvárott a majoroki városrészben az óvoda szülői munkaközössége elhatározta, hogy társadalmi munkában az óvodásoknak játszóteret létesít. Bejelentésüket a tanács végrehajtó bizottsága október 28-án, pénteken tartott ülésén tárgyalta. A létesítendő játszótér céljára a szülők rendelkezésére bocsátotta az óvoda melletti mintegy fél holdnyi területet. A szülők már a napokban megkezdik a munkát. Rendezik, befásítják a területet, hintát és egyéb játékszereket készítenek a gyerekek részére. IFJÚ TSZ-TAGOK Énekszó hibatszik a szanyi határban. Gyerekek énekelnek, hangoskodnak az egyik kukoricatáblában. Mindegyikük egy-egy sort kapott, arról kell letörnie a csöveiket. — Gyerekek, mindjárt megnézem, ki hogyan dolgozott eddig — indul terepszemlére Marka bajos tanár. — Ha valamelyiiktek csak egy csövet is a száron hagyott, azt visszahívom. A gyerekek hátra-hátrapislantgatnak, vajon melyikük sorában talál a tanár úr töretlen kukoricát. Vannak, akik nagyon biztosak a dolgukban. Tanár bácsi! Az enyémben nem talál egyet sem — kiáltja Horváth Miklós. Ő valóban rendesen dolgozott, de Teke Gyuri sorában három elmaradt cső is éktelenkedik. A tanár letöri mind a hármat, és megmutatja a „gazdájának”: " — Rendesebben dolgozz, fiam. A gyerekek aztán azon versenyeznek, melyikük ér előbb a sor végére. Most Ács János és Molnár Zoltán vezetnek, de ők ketten törnek egy sort. Különben Hegedűs László, Horváth Miklós és Radó András járnak az élen. Jól nevetnek azon, ha valamelyikük eltéved. Mert ez is előfordul. — A Horváth Tibi a Miki sörét szedi — kiáltja egyikük. Nagy a nevetés, aztán együttesen útbaigazítják az „eltévedtet.” A tábla másik végében az ötödik osztályos lányok szorgoskodnak. Egy fiú is van közöttük, Horváth József. Neki már nem jutott a tábla elejében sor, azért jött ide. Úgy látszik, jól érzi itt magát, mert bér végzett, nem megy el. Segít a lányoknak. — Ha egy férfi a fehérnép közé kerül, azt nem engedik el a világ összes kincséért sem — mondja. ..férfiúi” hültököséggel, miközben a lányok majd megpukkadnak a nevetésitől. — Már el akartam menni, de nem engedtek. — Ne tessék elhinni, amit a Jóska mond. Tőlünk ugyan elmehet, ugye lányok? — fordul a többiek felé Mikkely Mária. Aztán egyszerre mondják: Elmehet. — Tulajdonképpen azért maradt itt, mert a mértanleckét beszéltük meg. Mi lányok nem nagyon értjük, és Jóska megígérte még az iskolában, hogy mindet elmagyaráz — védelmezi Jóskát Léger Anna. — Ha segíteni kell, akkor jó vagyok nekik, de ha egymás között suttognak, akkor elküldik az embert — panaszkodik Horváth Jóska. — Gyerekek, ti csak rosszat tudtok egymásról mondani? — lép közéjük Markó Lajos tanár. — Inkább azt mondjátok el, hogy kinek a kukoricáját töritek, és mi a tervetek a fizetséggel. Nem kél biztatni a gyerekeket, elmondják, hogy a szunyi ifjúsági Tsz két hold kukoricáját törik most. Csütörtökön 23 mázsát, ma pedig 50 mázsát vitt el a teherautó. Az első szállítmányt a Dózsa Tsz vette meg, a másikat a Terményforgalmi Vállalatnak adják el Mind a két napon a felső tagozat ötven tanulója kikocsikázott ide a határba, hogy minél előbb végezzenek a kukoricával, mert utána még négyszáz öt cukorrépát kell kiszedniük. A terményért kapott pénz egy részével terve van az ifjúsági szövetkezetnek. — Nyúltenyésztéssel is akarunk foglalkozni — meséi Strauss János nyolcadikos. — De ehhez épületekre, a kerítésanyagra meg tenyészállatokra van szükségünk. Ezt a tervet maguk a gyerekek gondolták ki, és megvalósításáért szorgalmasan dolgoznak. B. St