Kisalföld, 1961. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
1961. január 1. vasárnap, KISALFÖLD Alapos elemzési célravezető intézkedés Iparunk legfontosabb feladata, s joggal állíthatjuk, hogy az üzemek egész tevékenységét átfogó feladat manapság a termelékenység növelése. Közismert, hogy ennek egyik legfontosabb módja a helyes normák kialakítása. Annyira közismert ez, hogy sokan a termelékenység emelésének egyetlen üdvözítő módját látják benne, s valahogy így képzelik el a tennivalót. Fellazultak a normák, ezt világosan mutatja, hogy egész műhelyek teljesítménye mondjuk 110—120, vagy még magasabb százalék. Tehát vissza kell rendezni a normákat. Mondjuk, ami eddig 120 százalékos teljesítmény volt, ezután az számít 100 százaléknak. Ugyanez a szemlélet máshol így jelentkezik. Nálunk nincs tennivaló, hiszen az átlagos teljesítmény 100 százalék körül mozog, tehát nálunk nincs a termelékenység emelésének ilyen tartaléka. Vitathatatlan, hogy a helyes, korszerű normáknak rendkívül nagy szerepük is van a termelékenység állandó növelésében, hiszen elsősorban ez ösztönzi a munkásokat a jobb, fegyelmezettebb munkára. Ugyanakkor a jól megalapozott normák nélkül elképzelhetetlen a jó üzemi tervezés, a jó üzemszervezés, a jó munkaerőgazdálkodás, és így tovább, tehát mindaz, ami együttesen eredményezheti a termelékenység emelését. Mindez természetesen a „helyes normákra” vonatkozik. Dehát milyenek ezek? Világos, hogy akkor helyesek, ha az adott munkakörülményeknek, a feltételeknek megfelelnek. De vajon a puszta tényből, hogy valahol a normát „enurgi vagy" annyi százalékra" teljesítik, kiderül-e az, hogy milyenek ott a munkafeltételek, amelyekre a normáknak épülnies kell? •Nyilvánaló, hogy nem derül, nem derülhet ki. Ezeket a feltételeket csakis nagyon alapos, az üzemi munka minden ágát felölelő elemző munkával lehet és kell feltárni. S ugyanennek a másik oldala: hiába dolgoznak ki bármilyen műszaki, vagy egyéb adatok alapján korszerű normákat, ha nem teremtik meg a feltételét a zavartalan munkának, ha a munkás nem tudja a nyolc órát kidolgozni, mert rossz a gép, anyagra, rajzra, szerszámra, s ki tudja mi egyebekre kell várnia. Márpedig, hogy ezek a feltételeit megteremthetők legyenek, pontosan kell tudni, hogy a műszaki vezetésnek hol és mit kell javítania a munkaszervezésen, vagy egyebütt. Ezért alapvető fontosságú az a tapasztalatgyűjtő, felmérő tevékenység, amely ma üzemeinkben folyik. A legtöbb helyen (igen helyesen) a veszteségidők felmérésére nagy gondot fordítanak. Munkanap-fényképezéssel állapítják meg, hogy mennyi a termelésből kieső idő, s azt is, hogy mi okozza. Már az ilyen egyszeri vizsgálat is sok szervezési, vezetési fogyatékosságra, azonnal megoldandó feladatokra világít rá. Ezen túlmenően ennek tapasztalatából szűrték le például a Győri Szerszámgépgyárban a helyes elgondolást, hogy a jövőben rendszeresítik ezt a módszert. Időnként mintatételes munkanap-fényképezést tartanak, annak elemzése után beszélik meg az adott munkahely vezetőivel a tennivalókat. A Győri Kötöttkesztyűgyárban figyelemre méltó elgondolást valósítottak meg: a munkanap-fényképezés elemzése alapján felülvizsgálták az állásidők nyilvántartásának eddigi rendszerét, s úgy tökéletesítik, hogy a jövőben alkalmas legyen következtetések levonására, hathatós, azonnali intézkedések kidolgozására. A Győri Lenszövőgyárban a tapasztalat alapján olyan rendszert kívánnak kidolgozni, hogy a műszakiak prémiumfeltételébe beépítik azt is, hogy a kényszerű (és kiküszöbölhetetlen) állásidők minél jobb kihasználását szervezzék meg. A legtöbb helyen megkezdték már a technológiai eljárások felülvizsgálatát. E tekintetben követésre méltó módszert alkalmaz a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. Ugyanis nem egyszerűen abból indulnak ki, hogy náluk mi a helyzet, hanem a legjobb technológia kialakítása céljából megnézik más üzemek gyakorlatát is. Tehát nem az adott helyzetet rögzítik, hanem egy kalap alatt annak tökéletesítését is elvégzik. * A cikk befejező részét lapunk keddi számában közöljük. Dóczi Róbertné Is művelődési házat avattak Pusztacsaládon Ha a pusztacsaládi művelődési ház hatalmas bordó épülete nem emelkedne ki az apró falusi házak közül, akkor is rátalálna a látogató. Apró gyerekhad ugrándozik, sikoltoz körülötte, s ezen a napon talán a legügyesebb, a legravaszabb bűvésznek sem lenne nagyobb sikere, mint ennek a szép épületnek. — Jancsi! Gyere ide gyorsan! – kiáltja egy széltől kipirosodott orrú kisfiú, aztán elgémberedett ujjaival óvatosan lenyomja a kilincset. — Most rakják a függönyt. Juj, de milyen szép! Olyan, mintha selyem lenne. Csak úgy csillog! A gyerekek felbátorodnak Mintha megrészegítené őket a látvány, a friss mészillat, a reflektorfény, amely máris ragyog a színpadon. Az apró emberkék tágra nyílt szemekkel néznek , jobbra-balra, lökdösik egymást, aztán mielőtt leülnének, megsimogatják a zöld műbőrrel bevont csinos székeket. — Vigyázz! Kern ám és öss'-írorc. ?./ Te Jóska! Nem hallod? A színpadon még semmi különös nem történik. Az asszonyok, a nagyobb lányok Horváth Zsigmondnak, a tanácselnöknek segítenek, aki ebben a pillanatban a függöny drapériát erősíti a tartó léchez. . Alig végez a munkával, újabb öröm éri a művelődési ház látogatóit. — Megjöttek a székek! — kiáltja valaki. — Negyvenet küldött a megyei tanács művelődési osztálya. A tanácselnök mosolyogva szalad az épület előtt álló autóhoz és elégedetten mondogatja. — Megígérték. Meg is küldték. Útközben egy pillanatra feltartóztatjuk,. — Mennyiért építették ezt a szép házat? — Kétszázötvenháromezer forintba került. Nem sok, de ha nem kapunk segítséget, nem tudjuk felépíteni. A községben talán egyetlen ember sincs, aki ne dolgozott volna rajta, ötvenötezer forint a társadalmi munka értéke. Egy régi rozoga épületet lebontottunk. Hetvenkétezer forint értékű építési anyagunk lett belőle. A megyei tanács harmincötezer forintot adott. A többit már Molnár Béla, az általános iskola igazgatója a művelődési ház jövendőbeli vezetője mondja el: — Szép terveink vannak, s ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, igen nagy szükségünk van a művelődési otthonra. Szeretnénk együtt dolgozni a tömegszervezetekkel. Helyet kapnak itt a párt- és a KISZ-szervezet tagjai. A Hazafias Népfront, a nőtanács és a legifjabbak, az úttörők. Előadásokat, tanfolyamokat szervezünk. Színdarabokat tanítunk az úttörőkkel, a KISZ tagokkal. A pusztacsaládiak tegnap délután avatták a modern művelődési házat. A tanácselnök ünnepi beszéde után a KISZ községi szervezetének tagjai népi tánccal, az úttörők egyfelvonásos jelenetekkel, a kisdobosok pedig gyermektáncokkal szórakoztatták az ó-évet búcsúztató közönséget. A kultúrműsort reggelig tartó szilveszteri mulatság követte. _ - - A békeharc eredményeinek esztendeje A világpolitika legfontosabb eseményei 1960-ban Tizenkét, munkában és küzdelemben eltöltött hónap múlott el. A béke, a szabadság és a nemzeti függetlenség hívei örömmel és növekedett önbizalommal állapítják meg: az 1960-as esztendő eredményekben gazdag év volt. _ JANUÁR: Az év első szenzációjával a Szovjetunió lepte meg a világot, azzal a bejelentéssel, hogy óriásrakétákkal kísérletsorozatot hajt végre a Csendes-óceánon. Néhány nappal később a Szovjetunió Legfelső Tanácsa határozatot fogadott el a Szovjetunió fegyveres erőinek újabb lényeges létszámcsökkentéséről, és egyben felhívással fordult a kormányokhoz, hogy kövessék ezt a példát. A másik oldalon az Imperializmus táborában korántsem volt ilyen békés az év eleje. Január végén a világ figyelme Algírra összpontosult, ahol a szélsőjobboldali gyarmatosító erők felkelést robbantottak ki De Gaulle szerintük enyhébb irányzata ellen. FEBRUÁR: A hónap első napjaiban Moszkvában tanácskoztak a Varsói Szerződésben résztvevő államok vezetői, és nyilatkozatban fordultak a nyugati kormányokhoz újabb leszerelési javaslatokkal. Ezt követően Hruscsov elindult Délkelet-Ázsia országaiba. Indiában, Indonéziában, Burmában és Afganisztánban egyaránt a béke követeként üdvözölték a szovjet államfőt. A másik oldalon ismét háborús előkészület mutatja az imperializmus igazi szándékait: a Szaharában végrehajtották a már régebben bejelentett francia atomrobbantást. MÁRCIUS : A hónap második felében került sor a nagy érdeklődéssel várt franciaországi látogatásra. A látogatás újabb fontos lépés volt a békés együttélésért folytatott politika megvalósításának útján. ÁPRILIS: Ebben a hónapban a néptömegek hatalmas mozgalma elsöpörte helyéről az amerikai imperializmus délkoreai képviselőjét, Li Szin Man diktátort. MÁJUS: Az amerikai imperializmus súlyos provokációra ragadtatta magát: U—2 mintájú kémrepülőgépet küldött a Szovjetunió fölé, melyet a szovjet rakétatüzérség lelőtt. Ilyen előzmények után utazott május közepén Hruscsov ismét Párizsba, hogy a nyugati nagyhatalmak kormányfőivel tárgyaljon a legidőszerűbb nemzetközi problémák megoldásáról. A békeszerető emberek által régóta óhajtott csúcsértekezlet azonban az amerikai imperialisták merev és provokatív álláspontja miatt nem jöhetett létre. JÚNIUS: Törökország és Japán került az érdeklődés középpontjába. Törökországban megbuktatják a nyíltan imperialistabarát Mendereskormányt, a japán tömegek hatalmas tiltakozó mozgalma pedig megakadályozza Eisenhower tervezett látogatását, és végül megbuktatja a Kiss-kormányt. JULIUS : Hruscsov Ausztriában tesz látogatást, és ismételten kifejezi a Szovjetunió eltökéltségét a békés együttélés irányvonalának következetes megvalósítására. Július közepén az amerikai imperializmus újabb provokációt hajt végre a Szovjetunió ellen: egy RB— 47 típusú kémrepülőgépet lőnek le a szovjet tüzérek. Kongóban a belga imperialisták szövetségeseik támogatásával fegyveres támadást hajtanak végre az alig néhány héttel előbb függetlenné vált Kongói Köztársaság ellen. AUGUSZTUS Augusztus 20-án a Szovjetunióban szputnyik űrhajót bocsátanak fel, melynek élő utasai néhány nap után épségben visszatérnek a földre. A hónap végén Rómában a népek közti béke és barátság jegyében nyitja meg kapuit a XVII. nyári olimpia. SZEPTEMBER: A hónap nagy eseménye az ENSZ közgyűlésének megnyitása, amelyen először vesznek részt nagy számban állam- és kormányfők, köztük a szocialista országok vezetői. Hruscsov előterjeszti a Szovjetunió újabb javaslatait az általános és teljes leszerelésre és a gyarmati rendszer teljes felszámolására. OKTÓBER: Az ENSZ közgyűlése az egész világ érdeklődése közepette folytatja munkáját. NOVEMBER: A hónap elején tartják az Egyesült Államokban az elnökválasztást, melyből a demokrata párt jelöltje, Kennedy kerül ki győztesen. DECEMBER: A hónap elején hozzák nyilvánosságra a nyolcvanegy kommunista és munkáspárt novemberben tartott moszkvai tanácskozásáról kiadott Nyilatkozatot és a világ népeihez intézett Békefelhívást. A most kezdődő új esztendő azt a feladatot állítja I a béke hívei elé, hogy a moszkvai Nyilatkozat és Békefelhívás szellemében tovább fokozzák erőfeszítéseiket az azokban megjelölt I célok megvalósítására. P. M. m* Új gépeken készül a Kisalföld Újszerű, az eddiginél nagyobb oldalfelületű, szebb kivitelű újságot vesznek ma kezükbe a Kisalföld olvasói. Mint arról már előzőleg hírt adtunk, elkészült és tegnap éjszaka megkezdte munkáját a Győr Sopron megyei Nyomdavállalat új rotációs üzeme. Olvasóink sok tízezres táborának kérésére néhány képben bemutatjuk a lapkészítés legfontosabb mozzanatait az új üzemrészben. A szerkesztőségi kéziratok első útja a gépszedőkhöz vezet, írógéphez hasonló billentyűzetre kopogják a betűket, s szedőgépjük ólomsorokba önti a szöveget. A kiszedett szövegsorok innen a tördelőterembe kerülnek, ahol egy-egy lapoldalnak megfelelő „tervrajz” az úgynevezett tükör alapján a tördelő, Ér László összeállítja a hasábokat. Még hosszú az út, míg a kész oldalforma a rotációsgépig kerül. A lapos oldalformából a rotációsgép részére félhenger alakú lemezeket kell önteni. Ehhez előbb kartonlemezszerű anyagból negatívot, matricát préselnek, majd erről az ugyancsak most újonnan munkába állított öntőgépben elkészül a nyomásra kerülő lemez. A munkafolyamat utolsó állomása maga a rotációsgép, amely a tulajdonképpeni lapnyomást végzi. Az egy-egy lapoldalt tartalmazó ólomból öntött félhengereket beszerelik a rotációsgépbe, befűzik a hatalmas papírhengert és megkezdődhet a nyomás. Kovács Károly gépmester még egyszer ellenőrzi, minden rendben van-e, aztán indulhat a gép. Előbb lassan, aztán mind gyorsabban önti magából az emeletnyi magas rotációsgép a Kisalföld példányainak ezreit. Óránként mintegy tízezret! Fürge leánykezek szedik le a gépről a friss lapokat és csomagolják kötegekbe, aztán már a postások veszik át a munkát, hogy reggelre a megye minden részébe eljusson lapunk legújabb száma. Az elmúlt években talán nem volt olyan száma a Kisalföldnek, amelyben ne írtuk volna le ezeket a szavakat: magasabb termelékenység, műszaki fejlődés. Most nemcsak új esztendőt, hanem a második ötéves terv kezdetét köszöntjük. S mintha csak jelkép lenne, a további műszaki haladást, a termelékenység további növeléséért folytatott munkát is köszönti új formában, szebb, jobb kivitelben előállított lapunk. A Kisalföld szerkesztősége és a nyomdavállalat bízik abban, hogy az új formájú lap megnyeri olvasóink tetszését, és jobban kielégíti igényeit. Bizton reméljük, hogy az új eszten-dőben a haladást, a fejlődést bizonyító sok örvendetes hírt közöl majd a Kisalföld megyénk városaiból és falvaiból. Ebben a fedését, Hack Jánosné csomagolja ményben köszöntjük lapunk olvasóit, és kívánunk, megyénk minden dolgozójának boldog, sikerekben gazdag új esztendőt. Czvitkovits gépszedő munkában Ér László tördelő keretbe rajka a kiszedett ólomsorokat A rotációs gép ontja a friss Kisalföldet. Brozsek Béla művezető figyeli a gépműke