Kisalföld, 1961. május (6. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-11 / 109. szám

1961. május 11., csütörtök KISALFÖLD __ •• Pogány D. Gábor: Derkovits Gyula Az idei könyvnapon megjelenő, Derkovits Gyula életét és művészetét ismertető könyv 31 reprodukciót tartalmaz, Pogány O. Gábor bevezető tanulmányával. A reprodukciók közül 23 színes, egészoldalas. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata művészeti irodalmunk régen nélkülözött hiányosságát pótolja a könyv megjelentetésével. A jól sikerült reprodukciók a Kossuth-nyomda munkáját dicsérik. Ez a kiadvány reprodukciós kötetnek nevezhető, hiszen nagyobb részét a képek teszik. Természetes, hogy szükséges a képek ismertetése is. Pogány Ö. Gábor bevezetője azonban több, mint ismertető. Ilyen alapos, a nagy proletárfestő munkásságát korszerű szemlélettel méltató tanulmányra már régen vártak a művészet barátai. E lap hasábjain is hangot adtunk ennek a kívánságnak: két évvel ezelőtt, a festő halálának 25. évfordulóján megírtuk, hogy művészetének „a maga teljes értékében való méltatásával még adósak vagyunk.“ Pogány G. Gábor tanulmánya most a reprodukciós könyv szűkre szabott keretei között is teljesíti ezt a feladatot. A szombathelyi asztalos fia apja műhelyében inaskodik, hogy segítsen eltartani a népes családot. De művészi vágyai feláldozásával sem tud segíteni magán és hozzátartozóin, nem képes legyőzni a nyomort. Végső kétségbeesésében katonának jelentkezik. Kétszer sebesül, bal karja örökre béna marad. „A szörnyű világégésben szerzett élményeit összerakja gyermekkori emlékeivel, s nem volt nehéz az úri világ kérlelhetetlen uralmi módszereinek erkölcstelenségéről meggyőződnie.“ Mikor megszületett a Magyar Tanácsköztársaság a tüntetők egyik csoportja az általa készített tábla alatt vonult fel, a táblán jelképes ábrázolásban egy sárkányölő proletár alakja volt látható. Tagja lesz a Nyolcak csoportjának, akik forradalmi mondanivalóikat formailag is új módon jelenítik meg. A forradalom bukása után a haladó mozgalmak még nagyobb elnyomása következik, s Derkovitsnak élete végéig nyomor és éhezés jut osztályrészül. A tanulmány végigkíséri a festő életét, s avval szerves összefüggésben méltatja műveit Az egyes képek tömör, a stíluskérdések mellett az alkotástechnikára is kiterjedő magyarázatai az adott társadalmi valóság és a művész életének ismertetésébe ágyazva Derkovits művészetének megértéséhez vezetik el az olvasót. Amikor a tanulmány írójának ezt a módszerét dicsérjük, nem akarjuk vitatni annak a mondásnak helyességét, hogy a műnek önmagáért kell beszélnie. De gondoljunk arra, hogy mégis mennyit magyarázzák — és helyesen teszik, hogy magyarázzák — a zeneművek vagy a drámák mondanivalóját, alkotójuk életét és korának társadalmi viszonyait. Sajnos, a képzőművészetben még nagyon kevés az ilyen irányú felvilágosító, a művészi alkotás megértését segítő tevékenység. Pedig a képzőművészeti alkotás beszéde — akárcsak a zeneműé, vagy a drámáé — csak akkor érthető, ha ismerjük a nyelvet, amelyen szól. S amint a szavak nyelvét nem lehet egyes szavak külön ismeretéből megérteni, a képzőművészet nyelvének megértéséhez nem elegendők a polgári esztétikának bármilyen elmélyülten, de mégiscsak szótárszerűen ismertető magyarázatai. Ezek ugyan sok értékes összefüggésre is rámutatnak, de a maguk előítéletei által korlátozva mindig csak az öszszefüggések egy részére. Az életet, a teljes életet kell megérteni, amelyből a beszéd születik. Pogány G. Gábor tanulmánya alapján úgy bontakozik ki előttünk Derkovits Gyula művészete, mint szerves része a fának, mely pusztító viharban is egyenesen tartotta törzsét, sivatagi szárazságban is csodálatos szépségű, értékes gyümölcsöt termelt az emberiségnek. Lőrinc Lóránd Kovács, a termetes sofőr felnevetett. — Azt mondod, a te asszonyod más — fordult az ágyon heverő Horváth Laci felé. — Egy ideig én is azt hittem, hogy az én feleségem angyal. Amikor egy vagy két heti távollét után hazamentem, a nyakamba ugrott, percekig csókolt. Egyszer azután nem találtam odahaza. A szomszéd asszonytól érdeklődtem. Az gúnyosan nézett rám. — Kérdezze meg a doktor úrtól, hova vitte ma kirándulni — felelte és becsapta az orrom előtt az ajtót. Tudod ki volt az a doktor? Egy kopasz, nyavalyás alak. Viszont világoskék Wartburgja volt. Ott lakott tőlünk a harmadik házban. Kovács János szavaira a többiek is felfigyeltek. Az közelebb lépett Horváth ágyához és folytatta: — Mint a megvadult bika, úgy rohantam át a harmadik házba. A házvezetőnő nyitott ajtót. Nyugalmat erőltettem magamra. — Idehaza van a doktor úr? — kérdeztem. — „Nincs!” mondta —, még az este elutazott a Balatonra. — Vasárnap reggel volt. Hazaszédelegtem. Egész nap nem mozdultam ki a lakásból. Alkonyatkor az ablakhoz ültem. Lestem, mikor jönnek meg. — Kilenc óra volt, mikor a járdához siklott a Wartburg. A feleségem szállt ki belőle. A nyitott ajtóban fogadtam. — „Hát te” — nézett rám csodálkozva —, hogy kerültél haza? Miért nem írtál, vagy táviratoztál, hogy hazajössz? — Nem szóltam semmit, csak néztem rá. Úgy látszik, megsejthetett valamit, mert sietve magyarázkodni kezdett, hogy egy barátnőjénél volt. — Elvesztettem a fejemet. A hajába markoltam. Addig vertem, míg erőtlenül összerogyott. Azután viszszajöttem, és azóta állandó lakója vagyok a munkásszállásnak. Horváth Laci hallgatott. A többiek sem beszéltek. Egyikük végre megszólalt: — Sajnos, így van ez. Egyetlen nőért sem tennem tűzbe a kezemet. Horváth felkelt az ágyról, kiment az udvarra. Évára gondolt, a feleségére. Két éve házasok, de most is úgy szeretik egymást, mint az esküvő napján. — Éva más — mormolta félhangosan. — Még hogy Éva . . . Képzelődés. Azért, mert a kövér Kovács felesége olyan, Éva még lehet más. Visszament, és újból lefeküdt. A társaság már kártyázott. Aludni próbált. Sehogy sem jött álom a szemére. Hátha mégis van valami abban, amit a fiúk mondtak. Az idő és a távolság sok furcsa dolgot produkál. Két hete nem volt otthon, és csak egy hét múlva megy. Meg is írta Évának. Mi lenne, ha mégis hazamenne? Nem féltékenységből. Csak úgy meglepetésképpen. Éva biztosan örülne. — Jani — szólt Kovácsnak. — Kölcsön adnád a motorod? Hazaugranék és holnap visszajönnék. — Parancsolj — mondta a kérdezett —, csak benzint vegyél bele. Gyorsan felöltözködött. Gúnyos szemek néztek utána. Valamelyik megszólalt: — Na, ennek beletettük a bogarat a fülébe. Horváth Laci azonban már nem hallotta a szavakat. Rohant a motorért. A benzinkútnál egy motoros állt előtte, de még ez is idegesítette. — Ha minden jól megy, négy óra múlva otthon vagyok — gondolta. Ahogy kiért a városból, nagyot húzott a gázkaron. A motor felbőgött, a sebességmutató a 80-as számhoz kúszott, így száguldott két órát megállás nélkül. Akkor is csak egy negyedórára állt le, míg megivott egy feketét és lehűlt kissé a motor. Mi lesz, ha Évát nem találja otthon? Hol keresse? El is utazhatott a szüleihez, akik még nyolcvan kilométernyire laktak. Vagy ha . . . Elhessegette ezt a gondolatot. Lehetetlen, hogy Éva hűtlen legyen. Sötétedni kezdett, amikor a házuk előtt fékezett. Felnézett a második emeleti ablakokra. A redőnyök le voltak engedve. Rossz előérzete fokozódott. A lépcsőn valósággal lopakodott. Örült, hogy nem találkozott senkivel. Reszketett a keze, amikor a kulcsot a zárba tette. Az előszobában sötét volt. Felgyújtotta a villanyt. — Nincs itthon — döbbent meg. Máskor ilyenkor már sietett eléje. — Éva, hol vagy? — kiáltotta. Senki sem felett. Benyitott a szobába. Itt sem talál senkit. Most már mardosta a féltékenység. Hol lehet ez az asszony? Érezte, hogy az agyába. Itt sem talált senkit. Most már dúlt. Megbotlott egy székbe. Dühös káromkodással rúgta félre. Felgyújtotta az összes égőket, de Évát sehol sem találta. Még a kamrába és a fürdőszobába is benyitott. Fáradtan ült le egy fotelbe. Percekig meredt maga elé, majd leoltotta a lámpákat, bezárta a lakást és lefelé indult. — Csókolom, Laci bácsi! — riasztotta fel egy hang. A szomszéd kis- s fiú jött felfelé szódásüveggel a kezében. — Szervusz — mondta. — Hogy vagy? — Köszönöm, jól. Nem tetszik át- jönni hozzánk? Éva néni is nálunk van. Horgolnak anyukával. — Igazán? Na, akkor itt van két forint. Fuss vissza fagylaltért, a szódát pedig majd én felviszem. Mint egy szerelmes kisdiák, olyan izgatottan csengetett be a harmadik emeleten lakó Nagyékhoz. Az aszszony nyitott ajtót. — Na, ez aztán meglepetés — mondta. — Éva, nézd csak, ki van itt! Évát azonban nem kellett hívni. Már ott is volt az ajtóban, öröm, boldogság sugárzott arcáról. — Lacikám, de jó, hogy megjöttél! — suttogta, és a karjába simult. Cseresznyék István 5 Májusi vasárnap a Fertőn... A bíborló pirkadat ott viaskodik még a sápadozó csillagokkal, kergetőznek , fogócskáznak a tó fodrozó hullámai, amikor a játékos fuvallatt belekap a nádrengeteg orgonasípjaiba, hogy az ébredező madársereg kórusától kísérve, fenséges oratóriummal köszöntse a hajnalt. . . Ébred a Fertő, ez a titokzatos nagy tó, amely olykor eltűnik a nádasok között, és csak az árulkodó iszaptengert hagyja vissza, máskor a rákosi és homoki kertek alját csapkodják hullámai. Most megnőtt a vize a májusi esőktől, fodrozódva nyújtódzik a nádrengeteg élén. A SPORTOLÓK VÍZITELEPÉN az idén korán volt a vitorlabontás, és bár a hivatalos idénynyitó csak június 4-én lesz, már most, ezen a május elejei vasárnapon versenyt száguldoznak a széllel a kalózhajók és gollék. — A téli hónapokat sem töltöttük tétlenül — újságolja Turzay György, a Fertői Vitorlázó Szövetség vezetőségi tagja. — Folytatódott a tőmoló építése. Az autógyáriak egy kimustrált személyvagont szállítottak ki hősies fáradság árán a tóra. Az építőipariak befejezték csónakházuk építését, sokat csinosítottak házukon a szövetkezetiek. Az idén nagyszabású versenyműsort bonyolítunk le a Fertő-tavon, kéthetenkint lesznek minősítő versenyek és a Kilián György sportmozgalom keretében is tartunk próbáztatásokat. A „VIHAR" SZÁRNYÁN... Beszélgetés közben kedvünk kerekedik egy kis vitorlázásra. Sebesen száguld a szél, mellénk, a „Vihar” hasítja a hullámokat. Garád Róbert, a „veterán” fertői vitorlázó biztosan tartja a kormányt. Nádszigetet kerülgetünk, és amint hajónk fehér hullámkaréjt hasít az ezüstösen csillogó vizen, hol itt, hol ott röppennek fel a gémek, cankók, kanalasrécék. A fehér ruhájú kanalasgémek csapatban halásznak és csak közeledtünkre emelkednek fel a magasba, hogy csatlakozzanak a szürke és vörös gémek, valamint batlák csoportjához. A nagy víztükör szélén különös gyűrűzés formálódik: — a füstös hínár építi fáradhatatlan szorgalommal boszorkánygyűrűit, hogy így védekezzék a szélviharok, valamint mérges sók hatása ellen. ÚSZNI, NAPFÜRDŐZNI IS JÓ! Az északi szél kedvez a vízállásnak — a máskor 30 —90 centiméteres víztükör most 130—140 centiméteres. A napsütés 20—21 fokosra melegíti a sokban gazdag vizet, jólesik benne a fürdés. A vízitelep előtti térségen fürdőzők élvezik a májusi nyár örömeit. (Az uszodák vize ilyenkor még jéghideg, és csak nátha veszélyével lehet megkísérelni a fürdést.) Úszás után jólesik a napfürdőzés — perzselően süt a nap —, és ha valaki május elején csokoládészínt ölt, azt bizonyára a fertői napsütésnek köszönheti . . . Delet kondulnak már a környező községek harangjai — Sarród nyitja meg a sort, majd Hegykő, Bálf, Fertőrákos tornya válaszol rá mély zümmögéssel, a távolból Mörbisch és Russt osztrák falvak küldik köszöntésüket. BÚCSÚ . . . Szinte megáll az idő, eközben a soproni hegyek felett komor fellegek tornyosulnak, távoli dörgés moraja remegteti a nádast, fekete szemfedő takarja el a fényes napkorongot, és a sötétség fátylát vakítón cikkázó lángsugarak szaggatják. A vitorlások már ott táncolnak a móló mellett, a fürdőzők a csónakházakban húzzák meg magukat, amikor megnyílik az ég, és zúgva, rohanva öntik alá terhüket a felhők. Azután elvonul a vihar, a madársereg trillázva röppen a magasba, szivárvány tündöklik a tovatűnő felhőkön, és a távoli partok felé ezerszínű sugárnyalábból szövi a béke, a barátság hídját. A Fertő pedig, ez a bohókás, vén tó legényes fiatalsággal táncoltatja tükrén a fehér szárnyú vitorlásokat . . . Búcsúzunk ..., a viszontlátásra! ... (J. F. L.) SALGÓTRJÁN — ÚJPESTI DÓZSA 2:1 (2:0) Góllövők: Vasas 2, illetve Várhidi (11-esből.) A Kilián György sportmozgalom sikeréért... A Sopron városi TST elnöksége a hét elején ülést tartott, megtárgyalta a Kilián György sportmozgalom helyzetét. Csonka Győző elnök beszámolójában elmondotta, hogy Sopronban ez ideig 205 jelentkezője van a Kilián mozgalomnak. A középiskolák közül a Berzsenyi Gimnázium volt a legfrissebb: összesen 109 tanuló állította ki a jelentkezési ívet, és valamennyien befizették a részvételi díjat is. Az Erdészeti Technikum fiataljai közül 76-an jelentkeztek. Az üzemi sportegyesületek közül a Fésűsfonalgyári SE jár az élen, eddig húszan írták alá a jelentkezési ívet. A szervezőmunka változatlan lendülettel folyik, és bíznak benne, hogy május végéig megközelíti majd az ezer főt a Kilián György sportmozgalom soproni résztvevőinek száma. Nagy gondot okoz a TST- nek a létesítmények biztosítása, az elnökség intézkedett, hogy valamennyi általános és középiskola jól felkészülhessen a sporttelepeken. Az elnökség határozata értelmében meg kell gyorsítani a Diák-sporttelep atlétikai létesítményeinek építését, és így a tanulóifjúság saját otthonhoz, zavartalan sportolási lehetőséghez jut. Totó-tanácsadó a 20. számú szelvényhez 1. Győr—Újpesti Dózsa 1, x, 2. Sztálinváros—Zalaegerszeg 1. Pénzügyőrök—Nyíregyháza 1. Borsodi B.—Bp. Spartacus 1. 2. DVTK—MTK 1, x. 3. Ferencváros—Csepel 1, x. 4. Vasas—Szeged 1. 5. DVSC—Dorog 1, x. 6. Tatabánya—Salgótarján 1, x. 7. K. Lombik—Komló 2, x, 1. 8. BVTK—Székesfehérvár 1, x. 9. Szombathely—Szállítók 1. 10. SZVSE—BVSC 1. 11. Cegléd—Ózd 1, x. 12. Kecskemét—Egyetértés 1. Pótmérkőzések: Vác—Oroszlány 1, x. AZ ITÉLET Lapunk tegnapelőtti számában közöltük a Magyar Kézilabda Szövetség fegyelmi ítéletét a Vasas ETO férfi kézilabda-csapata tagjainak ügyében. A csapat intézője és három játékosa súlyosan vétett népköztársaságunk törvényei ellen: a megengedettnél jóval több külföldi árut hoztak magukkal, és ezt a vámhatóságok félrevezetésével akarták becsempészni az országba. A nagy mennyiségű árut a valutarendelkezések megsértésével szerezték be, és annak eladásával meg nem engedett nyereséghez akartak jutni. A határozatot feltétlenül helyesnek tartjuk, helyeseljük keménységét, a sport tisztaságának megóvását célzó határozottságát. Különösen fontosnak tartjuk az indokolásnak azt a részét, amely a vezetők és a versenyzők fokozott felelősségéről szól és hangsúlyozza: ez az eset alkalmas volt arra, hogy a nagyközönség előtt kedvezőtlen színben tüntesse fel az elsőosztályú sportolókat. Az a körülmény, hogy a sport ürügyén bűncselekményt elkövetettek között ott volt a csapat egyik vezetője is, ismételten ráirányítja a figyelmet az egyesületben, a szakosztályban folyó nevelőmunkára. Mit várhatunk a játékosoktól, ha éppen intézőjüktől látják a rossz példát, ha éppen tőle kapnak bíztatást a törvényben tiltott cselekmények elkövetésére. A szurkolók örülnek minden győri gólnak, akár a labdarúgó-, akár a kézilabda-pályán kerül is a labda az ellenfél hálójába, de ugyanakkor elvárják minden sportolótól, minden sportvezetőtől, hogy ne érezze magát kivételes embernek, hogy tartsa tiszteletben a törvényeket, hogy éljen becsületes életet. Hisszük, hogy az ítélet segít azoknak a nevelésében, akik hajlamosak arra, hogy a dicsőség fényében sütkérezve megfeledkezzenek magukról.