Kisalföld, 1961. június (6. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-09 / 134. szám

t Létesítsenek békeövezetet A Belga Kommunista Párt javaslatai A Belga Kommunista Párt Politikai Bizottsága szerdán Belgium külpoliti­kai irányvonalának átalakí­tására javaslatokkal fordult a munkásosztályhoz. Felhív­ja a munkásokat, vitassák meg e javaslatokat az üzemekben és a szakszer­­vezetekben. Hangsúlyozza: a munkásosztály olyan poli­tikát kényszeríthet ki, amely a békét és a nemzetközi enyhülést szolgálja. A párt javaslatai a kö­vetkezők: 1. Létesítsenek békeöve­zetet Belgium, Hollandia és Luxemburg bevonásával. Tiltsák el a nukleáris fegy­verek előállítását, ne tűr­jenek rakétakilövő-pályákat e három ország területén, közösen csökkentsék a fegy­verkezési kiadásokat. 2. Nyugatnémet csapatok ne állomásozhassanak Bel­gium területén. 3. Nyugat-Németországban viszont ne legyenek belga egységek. 4. Tagadják meg a NATO követelte fegyverkezési ki­adásokat, csökkentsék felé­re Belgium fegyverkezési kiadásait. 5. Számolják fel a belga gyarmati rendszer marad­ványait, s valamennyi ka­tonai és politikai „tanács­adót” azonnal hívjanak vissza Kongóból. 6. A Nyugat és Kelet kapcsolatainak megjavítá­sához való hozzájárulás­ként el kell ismerni a né­pi Kínát és az NDK-t. Szün­tessenek meg minden olyan intézkedést, amelyet a Mon­­tanunió kényszerít az or­szágra, ne folytassák a bá­nyák és üzemek bezárását. 7. Nemzetközi konferen­ciára hívják össze a Mon­­tanunió nyolc országának összes szakszervezetét. (MTI) Átfogó partizán hadműveleteket indítanak az angolai hazafiak Mint a nyugati hírügynök­ségek közlik, Holden Ro­berto, az angolai népi fel­szabadító hadsereg főpa­rancsnoka Leopoldville-ben sajtóértekezletet tartott. Han­goztatta, hogy az angolai nép felszabad­ítási harca ka­tonailag döntő szakaszba lépett. A hazafias erők ha­marosan átfogó gerilla-had­műveleteket kezdenek a por­tugál gyarmati hatóságok el­len. A portugál offenzívák el­lensúlyozására a hazafiak átszervezik a felszabadító hadsereg főhadiszállását, és a felszabadító hadsereget kü­lönleges partizánharcokra kiképzett alakulatokkal erő­sítik meg. Roberto hangsúlyozta: el­múlt már annak az ideje, hogy a portugálok reformo­kat ígérgethessenek. Az an­golai nép csak akkor haj­landó letenni a fegyvert, ha kivívja teljes függetlensé­gét, és kiűzi hazája föld­jéről a betolakodókat. A felszabadító hadsereg főparancsnoka azt is kö­zölte, hogy a nyugatnémet hadsereg 10 000 gépfegyvert ajánlott fel annak a portu­gál hadseregnek, amely most halomra gyilkolja az ango­laiakat. (MTI) Ostromállapot Bolíviában A bolíviai kormány csü­­törtökön délelőtt kiadott közleménye megerősítette a­­nyugati hírügynökségek ko­rábbi jelentéseit, amelyek meg nem erősített híreszte­lések alapján bolíviai állam­csínyről számolnak be. A kormány megdöntését célzó összeesküvést a közle­mény szerint elfojtották, az egész országra kiterjedően elrendelték az ostromállapo­tot és letartóztatták az ösz­­szeesküvés vezetőit. (MTI) Az utóbbi hetek­ben az iráni nép imperialista ellenes megmozdulása is­mételten az 1,6 mil­lió km. területű, 25 millió lakosú közép­keleti ország felé fordítja a nemzet­közi közvélemény figyelmét. Irán, — régi ne­vén Perzsia — leg­nagyobb része ezer méter magasságú fennsíkon fekvő sztyeppe és félsiva­­tag. Az iráni fenn­síkot a Zagrosz, az Elburz és a Kopet- Dag hegységek lán­cai övezik. Az ország terüle­tének csupán tíz százaléka szántó, mely egy része az éghajlat következté­ben csupán öntözés­sel művelhető. A feudális maradvá­nyokkal terhelt me­zőgazdaság a lakos­ság háromnegyedét foglalkoztatja. Jel­lemző, hogy a hasz­nálható földek 80 százaléka nagybir­tokosoké, míg a­z iráni parasztság ki­lenc tizede földnél­­küli. Az elmaradott agrotechnikájú me­zőgazdaság főter­ménye — különösen Észak-Iránban — a búza és az árpa. Mindkét növény belső fogyasztásra kerül. Ezzel ellen­tétben Dél-Iránban a Perzsa és az Arab-öböl partvidé­kén termesztett da­tolyát szinte teljes egészében expor­tálják. Irán földjének bányakincsei — az olaj kivételével — még fel­táratlanok. Meshed körzetében krómércet, Jezd mellett ólom­ércet bányásznak jelentéktelen mennyiségben. Az ország gazdasági életében a legnagyobb szerepet a kőolaj játssza. Döntően amerikai—an­gol és holland monopóliumok kezén összpontosul Irán legfon­tosabb nemzeti kincsének kiter­melési joga. A termelés — 1958- ban kereken 40 millió tonna — kétharmadát finomítás nélkül exportálják. Abadán a világ egyik legfontosabb kőolajkikö­tője, ahová az átlagban 200 km. távolságban fekvő kőolajmezők­ről a nyersolaj csővezetékek hálózatán keresztül jut el. Abadánban dolgozik a világ egyik legnagyobb kőolaj finomí­tója is.. Irán ipara félgyarmati helyze­te miatt — fejletlen. Csupán a nemzeti iparnak számító textil­ipara jelentős. Irán gazdag ország, de a szé­les néptömegek nyomora jel­lemzi. Az iráni dolgozók jelen­legi mozgalmának kettős célja van. Egyrészt azért harcolnak hogy az ország kilépjen a CENTO-ból, azaz a közép-keleti agresszív imperialista katonai paktumból, másrészt küzdenek, hogy demokratikus politikai és gazdasági reformok útján élet­­■Mnvonaluk emelkedjen. KISALFÖLD A DÍVSZ tiltakozó távirata az Egyesült Arab Köztársaság elnökének A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség tiltakozó táv­iratot intézett az Egyesült Arab Köztársaság elnöké­hez, Farajallah Helou meg­gyilkolásával kapcsolatban. Az Egyesült Arab Köztársa­ság szíriai tartományában történt gyalázatos gyilkosság — mondja a távirat — dur­va megsértése a nemzetközi és az emberi jogoknak. A Világ fiataljai mélységesen elítélik a Szíriában történ­teket. A Demokratikus Ifjú­sági Világszövetség 101 mil­lió tagja nevében követeli, hogy bocsássák szabadon a politikai foglyokat és szün­tessék meg a hazafiak kín­zását. Állítsák helyre a de­mokratikus szabadságjogo­­kat és biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását. (MTI) Kormányrendelet a munkanormákról A hivatalos lap pénteki szá­ma közli a kormány rendele­tét, amely részletesen szabá­lyozza a munkanormák készí­tésével és ellenőrzésével össze­függő kérdéseket. A népgazdaság különböző területein már hosszabb ide­je foglalkoznak magasabb termelékenységre ösztönző, megalapozott munkanormák kialakításával. Eddig is vol­tak érvényben a normaké­szítésre vonatkozó jogszabá­lyok, ezek azonban nem bi­zonyultak elég hatékonyak­nak. Sok helyen elmulasz­tották a normák indokolttá vált kiigazítását, a munka­­követelmények nem tartot­tak lépést a műszaki szín­vonal emelkedésével és a munkaszervezés javulásával. Ezt a mulasztást volt hivat­va pótolni a múlt év szep­tembere és ez év júniusa között végrehajtott műszaki és szervezési intézkedésso­­rozat és az ezzel összekap­csolt normarendezés. A most megjelent rendelet azt a célt szolgálja, hogy elejét vegyék a normák lazulásá­nak, és a jövőben ne legyen szükség tömeges és egyidejű normaváltozásokra. A rendelet kimondja, hogy a normákat a műszaki fej­lesztéssel szoros összhang­ban kell megállapítani, még­pedig olyan szinten, hogy a megfelelően gyakorlott, át­lagos képességű dolgozó­t a jó minőség és a gazdasá­gosság biztosítása mellett tartósan teljesíthesse. Evég­­ből új normák bevezeté­se előtt fel kell mérni és ja­vítani kell a gépek kihasz­nálási fokát, folyamatosan és tervszerűen felül kell vizsgálni a gyártási techno­lógiát, a termelő berende­zés kapacitását és annak ki­használását, munkatanulmá­nyok alapján magasabb szin­tű szervezettséget kell te­remteni, kellő időben gon­doskodni kell anyagról,­­szer­számról, bizonylatokról és a folyamatos munka egyéb kellékeiről, terjeszteni kell az élenjáró módszereket. Kedvező műszaki és szerve­zési változások, nagyobb termelékenységű gépek be­állítása, újítások alkalmazá­sa esetén a normákat — e változások klíihatásai is megfelelő­­mérvben a ZQVPa.1. meg kell változtatni. Az új rendelet nem érinti az újí­tók és az újítást önként át­vevők számára eddig bizto­sított kedvezményeket. A rendelet szerint olyan esetekben is szükséges a normák megváltoztatása, amikor tételesen kimutatha­­ó lényeges műszaki,szer­vezési változások nem tör­­­­téntek ugyan, de műszaki felmérésből, üzem-összeha­­sonlításból, munkanap-felvé­telekből vagy más módon megállapítható, hogy az al­kalmazott norma nem felel meg a rendeletben meghatá­rozott norma­követelmé­nyeknek. A normáknak ilyen alapon történő megváltoz­tatása csak a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben történhet. A rendelet más vonatko­zásokban is növeli a szak­­szervezetek jogkörét. A vál­lalatok igazgatói a normák megváltoztatásáról kötelesek tájékoztatni üzemük szak­­szervezeti bizottságát. Ha a normaváltozás nagyobb lét­számot érint, bevezetéséhez a szakszervezeti bizottság egyetértése szükséges, enél­­kül ezeket a normákat csak átmenetileg lehet bevezetni. Nem szabad a normákban előírt követelményt fokoz­ni, ha az abban előírtnál nagyobb mennyiség csak a technológiai fegyelem meg­sértésével vagy a munka intenzitásának a munkás egészségére, biztonságára, a gyártmány minőségére, a gyártás gazdaságosságára károsan kiható fokozásával érhető el, s az esetben sem, ha a nagyobb munkaköve­telményt a munkakör ellátá­sára egyébként alkalmas át­lagos dolgozó még kellő be­gyakorlás esetén sem tudja tartósan teljesíteni. A rendelet kifejti, hogy a normák rendbentartásának célja a termelékenység nö­velése, nem pedig a dolgozók keresetének csökkentése. Sőt, a normák folyamatos rend­­bentartása mellett is a min­denkori népgazdasági tervek keretén belül változatlanul és rendszeresen tovább kell emelni a dolgozók reálbérét. Ezért a rendelet kimondja, hogy a vállalatok átlagbérét a normák megváltoztatása miatt nem szabad csökken­teni. Egy-egy dolgozó kere­sete sem csökkenhet tartó­san, kivéve azt az esetet, ha az új előirányzatot saját hi­bájából nem teljesíti, vagy pedig ha előzőleg a nem megfelelő norma miatt a hasonló munkakörben dol­gozókhoz képest a többi dol­gozó igazságérzetét sértő módon indokolatlanul túl­zottan magas bért kapott. A rendelet kötelezi a vál­lalatok vezetőit, hogy a nor­mák rendszeres rendi. / .au­tójára intézkedési tervet dolgozzanak ki, és az intéz­kedési terv végrehajtásáról rendszeresen számoljanak be felettes hatóságuknak. A vállalatok igazgatóinak a norma megváltoztatásáról — a bevezetését megelőzően — értesíteniök kell az érde­kelteket. Ha a dolgozó­ az új termelési előírást sérelmes­nek tartja, művezetője útján kérheti a norma felülvizsgá­lását, vagy ha ez nem vezet eredményre, a gyár igazga­­tósáhza fordulhat. (MTI) 1961. .június 9., péntek Sok sütemény és balatoni szóda A TÖMÉNTELEN cukrász­sütemény láttán is eltelik már az ember a Nyugat- Magyarországi Üzemi Ven­déglátó Vállalat egyes szá­mú cukrászüzemében. Tető­től talpig fehér ruhába, kö­penybe és nadrágba bújt lá­nyok, fiúk, és valamivel idő­sebb asszonyok sürögnek-fo­­rognak a hatalmas cukrász­dában. Az egyik az indiánért készíti, ebből lesz a csokis, citromos, krémes mignon, a másik éppen tésztát gyúr, gondosan hajtogatva, a har­madik éppen most üti a húszliteres fazékba a száz­tizenötödik tojást. Szépen ki­egyensúlyozva: a fehérjét és a sárgáját is külön csorgat­va. A sarokban a T-alakú habverő­gép duruzsol, karjai alatt egyre fehérebb, egyre „több” a tojáshab ... Nincs megállás egy pilla­natra sem. Madarász Julian­na ugyan még tanuló, de máris oly nagy ügyességgel és szakértelemmel mártogat­­ja a hűtőből behozott és íny­csiklandozó illatot árasztó párizsi csúcsokat az olvasz­tott csokoládéba, mintha mindig ezt csinálta volna. — Pedig még csak első éves cukrásztanuló vagyok — mondja halkan a csinos, szőke lány, és újra márt. — Igyekezni kell, tizenegy óra felé jár az idő,­ és délre már a Szerszámgépgyár dolgozói­nak az asztalán kell lennie a süteménynek. A HOSSZÚ asztalon vé­konyra nyújtott zsírostésztá­­ból Giczi Ferencné köralakú pogácsaszaggató-formájú szerszámmal islereket szag­gat. Hat köralakú tészta fér a szaggatóba. Amint megtelt, kézbe veszi, és a már kiszag­gatott tészták mellé rakja. Hat vagy hét toronynyi isler vár már sorsára Detrői Feri viszi majd a kemencébe. Szabó Istvánná, aki a tojá­sokat üti föl, nevetve jegyzi meg, miközben Giczinével beszélgetek: — Azt is írja meg a Giczi­­néről, hogy ő a puncs-szak­értő. Minden puncstortát ő készít! — Igazán? Hát akkor hadd kérdezzem meg: a puncs tényleg olyan ,.panel”, ahogy azt sokan tartják? Gicziné mosolyog és türel­mesen elmagyarázza: — Valóban, az emberek általában úgy gondolják, hogy a puncstorták a cuk­rászüzemek nagytakarítása­kor készülnek, amikor min­dent beleraknak a tortába, ami maradék csak fellelhető. — Mikor a legjobb a puncstorta ? — Amikor az leginkább ízlik a fogyasztónak — hang­zik a talpraesett válasz, az­tán még hozzáteszi: — ha jól meglocsolják rummal. IDŐKÖZBEN a habverő­gép leállt, és Galambos Pi­roska leemeli a két üstöt a gépről: tojás fehérje és cuk­rozott tojás sárgája van bennük. Tartalmukat egy nagy medencébe borítja, cel­luloid kártyával az utolsó cseppeket is belesegíti a kö­zös edénybe. Szabóné egy kis lisztet szór bele, és összeke­veri. — Ebből mi lesz? — ér­deklődöm. — Ez a pompolett-massza — hangzik a felelet. — Magyarul hogy hívják a pompolettet? — Indiánernek! — nevet­nek az asszonyok. Fehérvári Lajos, az egyik fiatal cukrász segít rajtam, és megmagyarázza, hogy a pompolett massza formázás és sütés után az indiáner ne­vet kapja, ,és nem más mint a mignon alapja. Arra kenik a különféle krémeket és a csokoládét. Az egyik helyiségben — boszorkánykonyhának neve­zik — húszliteres edényben fagylalt forr a gáztűzhelyen. Forró fagylalt! Még kimon­dani is furcsa, pedig így van. Előbb meg kell főzni, és csak azután lehet fagyasz­tani. — Milyen fagylalt lesz be­lőle? — Vanília. Ez az alapfagy­lalt. Hűtés után kannába öntjük, és délután már a Munkácsy utcai büfében puncsként árusítják. Előtte azonban még harminc deka rumba áztatott mazsolát kell elkeverni benne. — Tulajdonképpen kiknek, mennyit és mit sütnek-főz­­nek itt? — kérdezősködöm Sári Károlytól, az üzem he­lyettes vezetőjétől. — Jöjjön csak, mindjárt megmutatom, hogy mi min­den készül itt nálunk. BEVEZET egy raktárhelyi­ségbe. A polcokon tálcákban százszámra „üdülnek” a mignonok, torták, és még ki tudja, milyen nevű sütemé­nyek. — Mignon, csokis, diós, cit­romos torta, képviselőfánk, habroló, karamell-rúd, albán torta... — mutatja be sorra. — Ez itt a béke-bomba — emel le a polcról egy barna, csokoládéval bevont tüskés süteményfélét. Hogy miért nevezik így, nem tudom. De nem bánnám, ha a bombák ilyenek lennének, talán ezért is van a nevében a béke szó? — Kóstolja meg! — Az első harapás után szívből kíván­tam, hogy ilyen béke-bom­bával szórják tele a városo­kat. Sári Károly így folytatta a felvilágosítást: — Naponta kilenc-tízezer sütemény hagyja el az üze­met. Legtöbbet krémesből, mignonból és a gyári kony­hák készítette ebédhez ren­delt süteményekből: pogácsá­ból, párizsi csúcsból,­­ túrós bugyorból, aztán Erzsébet­­szeletből, bejgliből, pozsonyi kifliből csinálunk. Itt van a kókuszszelet, amit mindenki szeret. Valamelyik nap egy vagongyári munkás keresett meg bennünket, hogy árul­juk el a receptjét, mert a feleségével vasárnap ilyet akar süttetni. A büfének a pékek 1300 lángost sütnek naponta. Mert itt azok is dol­goznak. Egy kemencében süt­nek a cukrászok és a pékek. Ezek a mi pékjeink kenyeret nem sütnek, csak süteménye­­ket: brióst, mákos és diós patkót, stb. — Aztán jól megférnek a cukrászok és a pékek mellett a hentesek is. Nézze csak — mutat ki az ablakon —, az udvaron éppen most rakják ki az autóból a hasított disz­nókat. Saját hizlalás. Itt el­készítik a hentesek, és szele­telve, darálva vagy éppen pörköltnek kockára vágva viszik a konyhákra. A füstö­lőben és a raktárakban most több mint száz mázsa szalon­na lóg. Ezt is a büfékbe, meg az oroszlányi bányászoknak szállítjuk. És hogy a felsoro­lás nagyjából teljes legyen: szódát is készítünk a tele­pen ... BALATONI szódát — mondja valaki a hátunk mö­gött. — Ő a szódás, Fejes Miklós! — mutatja be Sári Károly a fiatalembert. ■*— És miért balatoni szóda a maguk szódája? — kíván­csiskodom. — Ne hallja! Ha már min­den bor balatoni! Miért nem lehetne az én szódám is bala­toni? — neveti el magát. — Tessék megízlelni. Csemege szóda ez, dupla buborékok­kal. Kulcsár László Déli-sark, mint csodapatika Dr. Albert Crary, ismert amerikai sarkkutató tudós szerint, könnyen elképzel­hető, hogy a Déli-sark egyenesen kincsesháza lesz a különféle rendkívül ha­tásos új gyógyszereknek. Dr. Crary megállapította,­­ hogy az Antarktiszon élő­­ állatok viszonylag baktér t­riummentesek, ami az ott­­ élő algák antibiotikum-tar­talmával magyarázható.­­ Annyi bizonyos, hogy a Déli-sark biológiai kutatá­sok számára sokat ígérő te­rület.

Next