Kisalföld, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
2 A holland parlament megkezdte a vitát Nyugat-Irián kérdéséről HÁGA (MTI) A holland képviselőház kedden megkezdte a nagy érdeklődéssel várt vitát Nyugat-Irán kérdéséről. Az ülés megnyitása után Eduard de Quay miniszterelnök kormánynyilatkozatot olvasott fel a nyugat-iriáni kérdésről. A holland kormány bevezetőül hangoztatja, hogy Hollandia minden előzetes feltétel nélkül kész tárgyalásokat kezdeni Indonéziával Nyugat-Irián kérdéséről. A miniszterelnök végül védelmébe vette kormányának gyarmatosító politikáját és azt állította, hogy Hollandia „politikai, kulturális, gazdasági és szociális fejlesztési tervek megvalósításához látott hozzá” Nyugat- Iriánban, s ez — szerinte — „nem szakítható meg minden további nélkül”. Az esetleges tárgyalások kérdéséről szólva a miniszterelnök hangoztatta, hogy kormánya „széleskörű tárgyalásokat” tart helyesnek, ami utalás más országok és esetleg az ENSZ bevonására. A kormánynyilatkozat felolvasása után a képviselőház rövid szünetet tartott, majd megkezdődött a kétnapos vita a nyugat-irráni kérdésről. A vitában elsőnek Paul de Groot, a Holland Kommunista Párt főtitkára szólalt fel. Követelte, hogy a képviselőház haladéktalanul jelölje ki azokat a személyeket, akik tárgyalásokat kezdenek az indonéz kormánnyal. Rámutatott, hogy a holland kormány Csembe katangai diktatúrájához hasonló rendszert próbál hatalomra juttatni Nyugat- Iriánban, miközben embertelen nyomorban tartja a pápua lakosságát. Gromiko fogadta az amerikai nagykövetet MOSZKVA (MTI) Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Gromiko, szovjet külügyminiszter kedden fogadta Thompsont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. A két és fél órás megbeszélés után az amerikai nagykövet újságíróknak adott nyilatkozatában közölte, hogy a szovjet külügyminiszterrel a nyugat-berlini kérdésről tárgyalt. A keddi megbeszélés tárgykörét nem ismertette részletesen. Kijelentette, hogy további tanácskozások következnek, s a keddi megbeszélésről tájékoztatják az angol és a francia kormányt is. Fogadás a kubai forradalom évfordulóján Moszkvában Moszkva (MTI). Faure Chomon, a Kubai Köztársaság moszkvai nagykövete kedden fogadást adott a kubai forradalom győzelmének harmadik évfordulója alkalmából. A fogadáson megjelentek: Koszigin első miniszterelnökhelyettes és Poljanszkij, az OSZSZSZK miniszterelnöke, az SZKP Központi Bizottsága Elnökségének tagjai, Gromiko külügyminiszter, és Kuznyecov, a külügyminiszter első helyettese, Bagramian, Birjuzov, Csujkov, Grecsko és Rokosszovszkij marsallok. Ott voltak a diplomáciai testület tagjai is, köztük Révész Géza, hazánk moszkvai nagykövete. A nagyszabású fogadáson több mint hétszázan vettek részt. Chomon nagykövet pohárköszöntőjében hangoztatta, hogy a kubai nép hozzáfogott a szocializmus építéséhez, s a forradalom vívmányait nemcsak a nép egységének és öntudatának, hanem a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítségének is köszönheti. A pártoktatás soron következő témája: az SZKP XXII. kongresszusa Az új évben a pártoktatás minden formájában helyet kap az SZKP XXII. kongresszusa anyagának feldolgozása. Januártól valamennyi pártszemináriumon, politikai tanfolyamon szünetel majd a program szerinti anyag tanulmányozása, ehelyett két és fél-három hónapig a kongresszusi témával foglalkoznak a hallgatók. (MTI) Elfojtódott a battonyai földgázkitörés Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt alföldi kőolajfúrási üzemének egyik Battonya környéki kutatótelepén pénteken hajnalban történt erős földgázkitörés a szombat reggeli néhány órás szünet után egész nap lángolt. A gázömlés, valamint az égés vasárnap is folytatódott. Délután hat óra tájban azonban az 50 méter átmérőjű kráter nagy robajjal beomlott, az ömlés és az égés megszűnt, a kitörés elfojtotta önmagát. (MTI. KISALFÖLD A Biztonsági Tanács új tagjai New York (MTI). A Reuter-iroda jelentése szerint Ghána, Venezuela, Románia és Írország képviselője hétfőn elfoglalta helyét a Biztonsági Tanácsban Ceylon, Ecuador, Törökország és Libéria utódjaként. A Biztonsági Tanács ez utóbbi nem állandó tagjainak mandátuma tudvalevőleg január elsején lejárt. A tanács január havi elnöke Sir Patrick Dean angol küldött, szintén átvette hivatalát Omar Lutfi EAK-delegátustól. Ellentétek az Európai Gazdasági Közösségben Párizs (MTI). Brüsszelben csütörtökön újabb tanácskozásra ülnek össze a hat nyugat-európai ország miniszterei, hogy kiutat keressenek abból a zsákutcából, amelybe a mezőgazdasági közös piac körüli ellentétek juttatták az Európai Gazdasági Közössé- get. A franciák változatlanul ragaszkodnak hozzá, hogy az iparcikkekhez hasonlóan a gabona, hús és egyéb agrártermékek forgalmát is szabaddá tegyék, az olaszok ugyanezt követelik a zöldségre, gyümölcsre, a hollandok pedig a tejtermékekre. Nyugat-Németország mindeddig nem volt hajlandó lemondani arról az előnyéről, hogy élelmiszer-importját a közösségen kívüli országokból lényegesen kedvezőbb feltételek mellett szerezze be. Az ellentétek miatt 1962. január elsején nem léphetett életbe a közös piac második szakasza. Párizsi diplomáciai körökben úgy vélik, a francia kormány nem fog engedni álláspontjából. A kongói királyok Egy ADN-jelentés közölte, hogy a kongói központi kormány hatóságai Leopoldvilleben letartóztatták és kihallgatták Albert Kalondzsit, aki külföldi monopóliumok megbízásából szeparatista „királyságot” hozott létre Kaszai tartomány déli részében. A kongói parlament a letartóztatást megelőzően felfüggesztette Kalondzsi képviselői mentelmi jogát. Államcsíny-kísérlet angol fegyverekkel Libanonban BEIRUT (MTI) A vasárnap megkísérelt államcsín gyors elfojtása után Libanonban hétfőn az élet már visszatért, rendes kerékvágásába és a vasárnap életbe léptetett biztonsági intézkedések közül már csak néhány maradt érvényben, köztük a Beirutba érkezők és onnan távozók igazoltatása. A rendőrség és a katonaság folytatja a jobboldali összeesküvés felgöngyölíté-sét. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, a kormány hétfőn este feloszlatta az államcsínyt szervező angolbarát nacionalista szociális pártot. A karhatalmi szervek letartóztatták a párt mintegy négyszáz tagját és átkutatták Dik el Madi, valamint Beit as Saar községet, a párt két fellegvárát, ahol a párttagok házában elrejtve több mint háromszáz gépfegyvert, kétszáz puskát és hatvan géppisztolyt találtak. Szaadehnek, a párt egyik vezetőjének az észak-libanoni Tripoliban levő lakásán fegyvereken kívül 14 láda lőszer és robbanóanyag, valamint rádió-adóberendezés került elő a házkutatás során. Reuter-tudósítás közli, hogy összehívták a libanoni parlament rendkívüli ülését, amelyen a kormány ismertette jelentését az államcsíny meghiúsításáról. Mint az AP jelenti, a kairói lapok megállapítják, hogy a Libanonban elfojtott államcsíny a közép-keleti brit katonai összeesküvés súlyos kudarca. Az Al Ahram című lap szerint a verhedő pártot az angolok kormány megdöntésére szerfegyverezték fel és finanszírozták. Hozzáfűzi a lap, hogy beiruti megfigyelők szerint a meghiúsított államcsíny szoros összefüggésben van a Földközi-tenger térségében legutóbb végrehajtott csapatmozdulatokkal. (MT) 1962. január 3., szerda A JÓT-MÉG JOBBAN! Vannak olyan emberek, akik felfigyelnek arra, hogy az SZKP XXII. kongreszszusa milyen nagy teret adott a különböző új, elvipolitikai megállapításoknak, milyen élesen és terjedelmes részletességgel foglalkozott a pártellenes csoport bűnös tevékenységével — de nem veszik eléggé észre a kongresszus gazdaságpolitikai útmutatásait. És nem látják, hogy itt tulajdonképpen nem is két élesen különváló dologról van szó. Az SZKP lenini irányvonala ellen fellépő emberek ugyanis az SZKP gazdaságpolitikáját is támadták, hiszen szembeszálltak a szűzföldek meghódításával, a mezőgazdasági termelés átszervezésével, az irányítás decentralizálásával és a többi intézkedéssel is. A pártellenes csoport ideológiai széthúzása tehát a jobb gazdaságpolitika és a gazdasági vezetés megjavítása előtt is megnyitotta a szabad utat. Az SZKP XXII. kongreszszusának anyaga valósággal gazdaságpolitikai kódex, tankönyv a magyar vezetők számára is. A vezetés színvonala javításához az SZKP XXII. kongresszusa nekünk is megmutatja az utakat, s a módozatokat, amelyeket elmélyülve, tudományosan, nem elhamarkodva, nemzeti sajátosságainkak megfelelően nekünk is érdemes követnünk. „A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának eszmei-politikai irányvonala igazolja és megerősíti pártunk irányvonalát — állapította meg az MSZMP Központi Bizottságának november 17-i határozata. „ A XXII. kongresszus eszmei tanulságai a gyakorlat által igazolt politikánk folytatására adnak új erőt, s a pártunk VII. kongresszusán jóváhagyott eszmei-politikai irányvonal még következetesebb folytatására lelkesítenek”. Nekünk természetesen még nincs, nem is lehet olyan hatalmas programunk, mint az SZKP-nak. De a magunk erejéhez, a magunk színvonalához képest igen nagy, lelkesítő feladatokat szab meg a mi ötéves tervünk, ötéves tervünk szerint jelentősen javítanunk kell a gyártás- és gyártmányfejlesztést, a tudományos üzemszervezést, fokozottabban kell takarékoskodnunk az anyaggal, s meg kell tanulnunk tizedszázaléknyi pontosságú tervfegyelemmel dolgozni. Olyan feladatok ezek, amelyekről igen részletesen tárgyalt az SZKP kongresszusa is. Olyan feladatok, amelyeknek elvégzésében a munka dandárja a gazdasági vezetőkre vár. A kétségtelen tény, ami a kongresszus előtt is világos volt, hogy a gazdasági vezetést nálunk is minden szinten meg kell erősíteni. Arra a színvonalra kell emelnünk, amely színvonalon van ma a párt általános gazdaságpolitikája. Ez a gazdaságpolitika jó, célravezető, és az emberek túlnyomó többségének egyöntetű helyeslésével találkozik. Kádár elvtárs mondotta a parlament legutóbbi ülésén, hogy politikánk helyes, továbbra is az eddigi úton járunk, azt tesszük, amit eddig, de — és a kongresszus tükrében is ez a hangsúlyozandó — jobban, következetesebben, felelősségteljesebben, mint eddig. A vezetők felelősségét a szocializmus egész építése folyamán eddig is állandóan hangoztattuk. Az új ebben most az, hogy az eddiginél türelmetlenebbek vagyunk a szavakat követő tettekkel. Keveselljük azt a tényleges javulást, amely a vezetés színvonalában, a szavak ellenére az utóbbi években bekövetkezett. A mai feladatok persze, bizonyos fokig mások, nem egyszer ellentétesek a régebbi gazdaságpolitika által adott adatokkal. Manók és nehezebbek. A terv mennyiségi túlteljesítése helyett finomabb, árnyaltabb, a kornak megfelelőbb és adottságainkhoz jobban illő feladatok tornyosulnak elénk. A ma vezetőjétől el kell várni, hogy lássa előre, legyen koncepciója, törjön következetesen, előrelátóan a cél felé. A ma követelménye a gazdasági vezetőtől: a tudományos előrelátás és a forradalmi lendület. Miközben feltétlenül szükséges, hogy vezetőink az eddiginél bátrabban éljenek törvényben biztosított önállóságukkal, jogaikkal, demokratikusabb, a munkások véleményére többet adó vezetési stílust honosítsanak meg, bátran tegyenek önálló, a népgazdaság és a vállalat érdekében való hasznos és merész lépéseket — eközben vezetőinktől meg kell követelni a nagyobb fegyelmet a párthatározatok és a kormányutasítások végrehajtásában. Ma még nem egyszer az a helyzet, hogy a jó és üdvös határozatok sokáig, lassan valósulnak meg a mindennapok gyakorlatában. Az MSZMP Központi Bizottsága 1960. június 29-én fontos határozatokat fogadott el a vegyipar és az építőipar fejlesztéséről, feladatairól és az ipartelepítésről. A határozatok egyhangú helyeslést arattak. Nem mondhatjuk el azonban, hogy a határozatok egyes pontjainak a végrehajtása is ilyen egyhangú, következetes lett volna, vagy lenne mind a mai napig. Egyöntetűen helyeselt és elismert az a kormányutasítás, amely szerint a terveket mennyiségileg csak bizonyos feltételek esetén szabad túlteljesíteni. De vajon a helyeslést követte-e egyöntetű végrehajtás? Tudjuk, hogy nem. Még ma is mindennapos a gyakorlat a tervek szükségtelen és népgazdaságilag káros mennyiségi túlteljesítése. A párt világosan feltárta a gazdasági vezetők előtt azt is, hogy a tervek készítésekor minden tartalékot fel kell mérni és előre be kell tervezni. Ez az útmutatás is csak lassan, vontatottan érvényesül az életben. Még ma is divatos a tartalékok eltagadása, hogy ily módon egyesek könnyűszerrel látványos eredményekkel dicsekedhessenek, és ezzel egyéni, önző érdeküket fölébe helyezzék az ország érdekeinek. " A párt- és a kormányhatározatok következetes, tudatos végrehajtása az a mérce, amelyen a vezető munkájának minősége jól lemérhető. A felemás végrehajtás, a félmunka, a határozatokban való válogatás — „ez tetszik, tehát végrehajtom, ez nem tetszik, tehát csak fél szívvel támogatom” —, ez a magatartás összeegyeztethetetlen a vezető állampolgár kötelességével, párthűségével, erkölcsével, s ez nem más, mint a tervgazdálkodáson alapuló gazdasági vezetési elv káros megsértése. A XXII. kongresszus irányvonalából, de előzőleg már a mi kongresszusunkból és a Központi Bizottság november 17-i határozatából is magától értetődően következik a nagyobb szigorúság, a fokozottabb ellenőrzés, a szigorúbb felelősségrevonás. Egyetlen egy vezetőnél sem szabad megtűrni a kényelmességet, a liberalizmust, a helyes gazdaságpolitikai elvek engedékenységből vagy merevségből történő megsértését, eltorzítását. S ezen a téren kétségtelenül a gazdasági élet legfelsőbb vezetőinek kell példát mutatniok. Mit kell tehát tennünk? Mi lesz ezután? Csak egy lehet: jobban fogunk dolgozni! Az SZKP XXII. kongresszusa serkentően és oktatóan hat a gazdasági vezetőkre. A párt most jobb munkát követel a gazdasági vezetéstől, s úgy véljük, ez a követelés minden becsületes ember szívéből fakad. Búzász János A hamis próféta Prófétáról úgy hírlik, hogy a jövőbe látnak. E célból a jóslás különböző módozatát alkalmazzák. Róma idején a madarak repüléséből jósoltak, az ókori egyiptomiak az álmokat igyekeztek megmagyarázni. Ma vannak olyan jósok (Nyugat-Berlinben Kardosné asszonyságnak még hatósági engedélye is van ezen „tudományos tevékenység” folytatására), akik kártyából, kávézaccból, kézből stb. próbálják a jövőt kiolvasni. Nem tudni, hogy milyen forrásból merít időnként Hans Zehrer úr, a „Die Welt” című nagypolgári, hamburgi napilap bőbeszédű főszerkesztője, aki 1956 szilveszterén arról írt, hogy milyen lesz 1960-ban Németországban és Berlinben a helyzet. Hogy minden „felelőtlen jósolgatásnak” elejét vegye, a főszerkesztő úr kereken kijelentette: ez nem vágyálom, ez így lesz; azért fordította előre a történelem kerekét négy évvel. Időközben öt év telt el, 1961. elmúlt, az új esztendő, 1962 beköszöntött. Mi lett vajon a nyugatnémet imperialisták, militaristák vágyálmaiból? Kié lett a jövő? Zehrer úr 1956-ban telhetetlen hatalmi mámorban és vágyálomban egy a NATO által „egyesített” Németország képét vázolta: a régi Nagy-Németországét, új köntösben. Az NDK bekebeleztetett Nyugat-Németországba, a földreform a múlté lett, az államosított, a nép kezében lévő ipari vállalatok újra a „régi tulajdonosoké”, a német atomrakéták Lengyelország határánál állnak és Berlin újra „birodalmi főváros”. ..Hát Adenauer mégiscsak bevonult Bellevue kastélyába, Berlinbe — írta Zehrer — igaz, nehezére esett rhöndorfi villáját otthagyni. De Berlinben is mindent rószával ültettek teli, hogy könnyebben viselje el az átköltözést”. A valóság persze az, hogy Adenauer, a rózsatenyésztő álma mégsem valósult meg. Még mindig búsul az NDK területén fekvő, egymilliárd márka értékű birtoka után. Még mindig nem költözhetett be Potsdam-menti luxusvillájába, amelyet röviddel a második világháború előtt „vett meg” egy zsidó üzletembertől. A bonni militaristák 1956-os álma 1960-ra és 1961re teljesítetlen maradt, és az is marad örökre. Zehrer úr tudománytalan jóslatai spekulációk eredménye. A Zehrer-féle jóslatok mögött az agresszió programja húzódott meg 1956-ban. Zehrernek ezen jóslatát akarták 1961 nyarán és kora őszén a nyugatnémet militaristák megvalósítani: az NDK- ban nyugtalanságot, polgárháborút kirobbantani, hogy abba „a nemzet érdekében” beavatkozhassanak és „felszabadíthassák” az NDK-t, azaz bekebelezhessék, s éppen Nyugat- Berlinnek lett volna e tekintetben nagy jelentősége. Ezért volt szükség az NDK augusztus 13-i intézkedéseire a béke megőrzése céljából. Zehrer úr 1956-ban meghirdette a monopóliumok érdekében az agressziót. Az NDK 1961-ben valamennyi békeerővel együtt megakadályozta az agressziót. A nagyhatalmi illúzióknak végük van, Zehrer hamis próféta volt A világ népei azonban szemmel tartják a nyugatnémet jósok és „álmodozók” törekvéseit. A német történelem kerekét nem lehet visszájára tordtani. Nagy Ivor