Kisalföld, 1963. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

IMS. jamaast 3., csiitertök Az első hétköznap két üzemben véget értek az ünnepek. Elhangzottak a jókívánságok, itt az ideje, hogy valóravál­­janak. Jönnek a hétközna­pok, a munka ideje. Újból forogni kezdenek­ a gépek, feljavítanak a motorok, kat­tognak az írógépek, földbe­­mélyed az ekevas, a­ téglák engedelmesen simulnak az épülő házak egyre magaso­dó falaiba, telnek a csillék, hogy az 1963-as év valóban boldog legyen. Hogy kezdték az újeszten­­dőt két Győr-Sopron megyei üzemben? Erre voltak kíván­csiak riportereink. Kaposvárra szállítanak, ké­szítik a saját öntödéjük és a Budapesti Ganz-gyár re­konstrukciójához szükséges vasszerkezetet; tegnap hoz­záláttak a Híd I-es műhely betonozásához, ezáltal a bel­ső közlekedés meggyorsul, öltöző építéséhez kezdenek hamarosan, és ma, illetve még a héten átadnak egy svéd és egy lengyel exportra kerülő portáldarut. (Igaz, hogy ezek a daruk „kiöre­gedtek” az 1962-es évből, hiszen akkor kellett volna elkészülniük, de az egyiket nem őmiattuk tolták át erre az évre, mert az elromlott alkatrészt egy másik gyár készítette, a lengyel daru­ban, viszont ők a ludasak, igyekeznek is minél előbb „megszabadulni” tőle.) Mire e sorok megjelennek, az első munkanap is véget ért. Nyugodtabbak, előrelá­­tóbban dolgozhattak, mint más hasonló időszakban, és természetesen gondjaik, problémáik is voltak a híd­­áram vezetőinek 1963 első munkanapján. Reméljük, megoldják. (eszjé) A tavalyinál sikerültebb rajt Egy évvel ezelőtt a Wil­helm Pieck Wagon- és Gép­gyár híd-gyáregységében „munkanélküliség” volt. Kapkodva, rosszul előkészít­ve kezdték az évet. Most, a tanulságokat levonva, ide­jében gondoskodtak arról, hogy az új esztendő valóban csak a naptáron látsszék, munkájukban semmiféle fennakadás ne legyen. Már decemberben megkapták az­ évi tervüket, és annak alap­ján dolgozták ki az első ne­gyedre eső tennivalókat. Az anyagokat idejében megr­­endelték, úgy, hogy az első műszak nem panaszkodha­tott. Talán a hegesztők több munkát is képesek lettek volna vállalni, mert tavaly terven felüli kötelezettségeik voltak, és ehhez terven­­fe­lül hegesztőket kellett tobo­rozni, így most a „tervsze­rű” újév kezdetén néhányaik­nak több idejük volt, mint munkájuk. Mindig jellemző volt a hídüzemre, különösen ta­valy, hogy az első negyedév a többihez képest meglehe­tősen gyenge volt Most igye­keztek megerősíteni az első három hónapot, és az első munkanapon a bizakodó nyi­latkozatokból úgy érezzük, hogy ez sikerül is: hasonló feladatok várnak az üzem munkásaira és műszakjaira, mint a következő háromban. A napokban hozzákezdtek egy nagy teljesítményű, kor­szerű cukorgyári berendezés gyártásához, amelyet majd Ismerni akarják ez A Mosonmagyaróvári Kö­töttárugyár eredményesen zárta az 1962-es évet A ne­gyedik negyedévben tizen­négy tonna kötöttáruval gyártott többet a tervezett­nél. A többletgyártásra fel­használta csaknem az egész fonalkészletet. Mindössze két napi munkához elegendő fo­nal maradt az 1963. évi ter­melés megkezdéséhez. A gyár vezetőinek véle­ménye szerint ez a fonal­készlet elegendő a folyama­tos munkához, mert Kapos­várott és Miskolcon már fel­adták a fonalutánpótlást. Mi lesz, ha a kiszámítha­tatlan, szeszélyes időjárás közbeszól és elakad az úton a fonalszállítmány? A gyár műszaki vezetői erre is gondolta­k. Ha nem érkezik meg időben a szál­lítmány, olyan árut gyár­tanak, amelyhez elegendő alapanyag van raktáron. A részletesen kidolgozott tél­ évi exporttervüket melési tervüket módosítva, még exportra is tudnának árut gyártani, ha eléggé is­mernék az idei exporttervü­ket. * A Kötöttárugyár vezető­sége a januári és februári exporttervet még nagyjából csak ismeri, de azt már nem tudja, hogy márciusban mit fognak gyártani kivitelre. Nem tud kellően felkészülni az exportáru gyártásához. Pedig a gyártmányok minő­ségének és időbeni szállítá­sának egyik feltétele a jó felkészülés. Ehhez azonban legalább negyedévre előre tudnia kellene, hogy az adott időszakban mit fognak gyár­tani. Biztosabb talajt jelentene ezt az üzem vezetői és dol­gozói számára az 1963. évi terv és exportkötelezettsé­geik teljesítéséhez. Ezt vár­ják az idei első munkana­pon. Munkásvédelmi ismeretek tanítása a felsőoktatási intézményekben A Pedagógusok Szakszer­vezetének kezdeményezésére, és a felsőoktatási intézmé­nyek munkásvédelmi ankét­­jain tett javaslatok alapján, az egyetemeken, tanárképző főiskolákon,­ a tanító és óvónőképző intézetekben is bevezetik a mun­kás­védelem oktatását. A művelődésügyi minisz­ter rendelkezése részletesen előírja az oktatás eredmé­nyességét segítő intézkedé­seket. Ezek között szerepel mintaszerű munkakörülmé­­nyek kialakítása az intéz­mények gyakorlati munka­helyein: műhelyben, labo­ratóriumban, műteremben stb. Kitér a rendelet arra is, hogy az intézményen kívül, üzemiben, terepen stb. szervezett gyakorlatokon az oktatást üzemi szakemberek lássák el, az üzemekkel kö­tött szerződések alapján. ŐRS A DUNA-PARTON Történet a köszönésről. Mesél a napló. Szocialista szerződés az úttörőkkel Négy éve már, hogy M. József határőr­­tisztet a Duna-parti őrsre helyezték. Meg­lepetéssel tapasztalta, hogy a falu lakói idegenkednek a katonáktól. A falubeliek viszont csodálkozva tapasztalták, hogy az új tiszt előre köszön mindenkinek. Eleinte nem is viszonozták. Ma már más a hely­zet. Ezt legjobban néhány érdekes törté­net bizonyítja. A történetek frissek. A Duna menti őrs katonái nagy terüle­ten őrködnek hazánk államhatárán. Fal­vak, puszták, majorok között kanyarog a vízi határ. Néha 25—30 kilométert is gya­logol a járőr egy napon. A határon mindig történik valami, és mindig készen kell állni. A nehéz szolgá­lat a dunai őrs lakóit azonban mégsem választja el a környezettől. Bár a kaput zárva tartják és kerítés is van az őrs körül, mégis nagyon szoros szálak fűzik a faluhoz és a környező vidékhez. Társadalmi munka Az Örs székhelyén levő faluban iskolát építettek. Négytantermeset. A lakosság társadalmi munkában segített. Nem ma­radtak ki a határőrök sem. A helyi úttörő­ szervezettel szocialista szerződést kötött az őrs KISZ-szervezete. A szerződés értelmében a határőrök egye­bek között segítséget nyújtanak a nyári táborozáshoz. A barátság szálai az őrs és a lakosság között egyre szorosabbra fűződnek. A falu és a környező puszták lakói sem maradtak adósak. Segítségükkel az őrs katonái 1962- ben több mint harminc olyan személyt fogtak el, akik tiltott módon akarták a határt átlépni. Nem a vizen akartak át­úszni, hanem kihasználva a közlekedési és a földrajzi lehetőségeket, a Duna-parti őrs területén keresztül akarták az osztrák határt megközelíteni. Az éjjeliőr nemcsak a jószágra vigyázott Egy nyári hajnalon történt. A vasút és az országút között egy ismeretlen férfit és nőt pillantott meg a termelőszövetkezet éjjelére. Valami rosszban törhetik a fe­­jükat — gondolta. — Kórát meghazudtoló fürgeséggel a közeli házba szaladt. Mintha ő lett volna a parancsnok, úgy intézke­dett. Egy fiatalembert az őrsre szálajtott, hogy hívják a határőröket. Közben egy motoros is bekapcsolódott az akcióba. Óvatosan kö­vette a párt. Úgy tett, mintha szórakozás­ból körözne a környéken. A kivonuló ha­tárőröket az önkéntes segítők rövid idő alatt nyomra vezették. A két elfogott budapesti személy az őr-­­­sem­ bevalotta, hogy nyugatra akartak szökni. A határőrök barátja, az éjjeliőr­­ ezúttal nemcsak a jószágra vigyázott jól.­­ Megtörtént az a véletlen is, hogy három­­ férfi katonai gépkocsin akarta a hat­árt megközelíteni. Még messze az ország bel­sejében autóstop segítségével felültek egy­­ gépkocsira, amelyen éppen határőrök utaz­tak. — Lányismerőseinket megyünk meg­látogatni Győrbe — mondták a gépkocsi­­vezetőnek. Jókedvűen utaztak a határ felé. A Duna-menti őrs előtt lefékezett a kocsi.­­ — Gyanús három utasom akadt — je­lentette a gépkocsivezető az őrs parancs­nokának. Rövidesen kiderült, semmiféle ismerősük nincs a környéken. Végül be is vallották, hogy a határ felé igyekeztek. Elsősegélynyújtás Az őrs működési területén átvezető fő­­közlekedési úton gyakran történik karam­bol. Az elmúlt évben a sebesülteket az őrs katonái több esetben részesítették első­se­gélyben, és a mentőkért telefonáltak. Leg­utóbb az őrs közelében egy osztrák turis­tákat szállító kis autóbusz borult fel. Ezen is a határőrök segítettek. Az első időkben a lányok nem szívesen barátkoztak a határőrökkel. Egyszer azon­ban megtört a jég. Az őrs katonái kultúr­­csoportot szerveztek. Nagy fába vágták a fejszéjüket és nem sikertelenül. Szavaló­kórust alakítottak. Műsorukkal külön díjat nyertek. A határőrökből és a falu lányai­ból alakult szavalókórus új műsorra ké­szül. A témát és az anyagot Várnai Zseni legújabb kötetéből vették. Szövődtek más szálak is. Ezeknek eddigi eredménye: eljegyzés és esküvő. Kovács Attila határőr szakaszvezető karácsonykor tartotta eljegyzését egy falubeli lánnytal. Az őrsi napló még sok mindenről tudna mesélni. Valami azonban még nincs be­írva. A köszönési történet folytatása. Az, hogy bár M. József határőrtiszt változat­lanul nagy barátsággal üdvözli a falube­lieket, sokakat már nem tud megelőzni. Cseresznyék István KISAlföLD 3 „Szakosítót!“ gépjavítás a Peresztegi Gépállomása azalagrend­szert terveznek . Minden tsz megkötötte a szerződéseket JANUÁR ELEJÉN kezdő­dik a nagy téli gépjavítás a Peresztegi Gépállomáson. Már decemberben is dolgoz­tak a szerelőik olyan gépek javításán, amelyekre csak a tavasszal lesz szükség, de mivel jobb időre, enyhülés­re várt a gépállomás (szán­tani akart még), ezért a traktorokat nem vonta be a szerelésbe. Mostantól kezdve a ta­vaszig 15—20 gyakorlott traktoros dolgozik a szerelők mellett, segít a gépjavítás­ban. Az állandó műhely­­munkások létszámát is nö­veli a­ , gépállomás, 15-ről 20-ra, vagy 21-re. ■ A gépjavítás módszerét megváltoztatják a pereszte­­giek. Azt mondja a főmér­nök, Kubicsek József: sza­kosított javító brigádokat alakítanak. Egy-egy brigád­ban csak három-négy em­ber dolgozik. Minden brigád, illetve csoport specializálja magát valamilyen munkára. Az egyik mindig csak a mo­torikus részt javítja a gépe­ken, a másik a sebességvál­tót, a járószerkezetet és a kormányművet. Úgy vélik a gépállomás vezetői, hogy ez­által gyorsabb, jobb, szak­szerűbb lesz a gépjavítás. DE MÉG ENNÉL IS gyor­sabb javítást akarnak meg­valósítani a Peresztegi Gép­állomáson, mihelyt megkap­ják a szükséges berendezést „Futószalagot” terveznek, szalagrendszerű gépjavítást, tehát nem az emberek men­nek majd egyik géptől a másikig, hanem a gépek mo­zognak olyan gyorsan, aho­gyan a munka megkívánja, így jól berendezkedhet majd egy-egy brigád a maga „standján” nem kell hor­doznia a szerszámokat egyik helyről a másikra. Az úgynevezett szakosítás­sal együtt a munka jellege szerint is önállósulnak a sze­relőcsoportok, a kis brigá­dok. Három brigád főjaví­tást végez mindig, három folyójavítást és egy brigád a karbantartással foglalko­zik. A számítások szerint feb­ruár 26-ig megjavítja a gép­állomás a kora tavasszal szükséges munkagépeket (fo­gas, simító, henger, tárcsa, műtrágyaszóró, vetőgép), és május végéig a kombájnokat és a cséplőgépeket is. Az erőgépek javításában előfor­­dulhat késés, mert a Hódme­zővásárhelyi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat egy hó­nappal később küldi a moto­rokat, melyeket januárra kért a gépállomás. Másrészt: az alkatrész-ellátás sem ki­elégítő, a bürokrácia nehe­zíti az alkatrészek más me­gyéből való beszerzését. Ha valamilyen alkatrész nem kapható a győri AGROKER- nél, csak úgy mehet a Pe­resztegi Gépállomás (és per­sze a többi is) például Szom­bathelyre, hogyha a győri vállalattól továbbító papírt kér. Ez kétszeres utat és időt jelent. REMÉLHETŐLEG MEG­JAVÍTJA majd az alkat­rész-ellátást a Gépállomások Megyei Igazgatóságának ál­landó ellenőrzése, felügye­lete. A gépállomások ugyanis beküldik egy idő óta a meg­rendelés egyik példányát a megyei igazgatóságnak, és abból kiderül, milyen alkat­részek hiányoznak. A Gép­állomások Megyei Igazgató­sága ösztönözni fogja az AGROKER alkatrész-osztá­lyát a gondosabb, körülte­kintőbb beszerzésre. A Peresztegi Gépállomás körzetéhez tartozó mind a tizenhat termelőszövetkezet megkötötte ez évre a szer­ződést a főjavításokra, és az úgynevezett kettes szer­vizre is. Csak azt kéri a gépállomás a szövetkezetek­től, hogy tartsák be az idő­pontokat, küldjék el gépei­ket rögtön, amikor értesí­tést kapnak a gépállomástól. Máskülönben nem lehet elég folyamatos a munka; torló­dások miatt megkésik egy­­egy traktor javítása. Sz. J. Tanfolyam a TIT szakcsoportvezetőinek Győrött Ma reggel fél 9-kor Győ­­­­rött a TIT klubban Szaló­­ Lajos, a megyei tanács vb. elnökhelyettese nyitja­ meg a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat­­ megyei el­nöksége és a Megyei Nép­művelési Tanács által szer­vezett tanfolyamot a városi és járási szakcsoportok ve­zetői számára. A hallgatók először az MSZMP VIII. kongresszu­sának a tudományos isme­retterjesztésről szóló pont­jait tár­gyalják meg, me­lyekről Boros Dezső, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Ács Miklós, a TIT országos el­nökségének tagja tart be­számolót. Utána a népmű­velés egységéről Zulber Ti­tusz, a megyei tanács nép­művelési csoportjának ve­zetője tart előadást, ezt kö­veti dr. Bay Ferencnek, a Megyei Könyvtár vezetőjé­nek és Pintér Rezsőnek, a Megyei Szemléltető Tár ve­zetőjének beszámolója. Pénteken az előadók fel­készítésének jelentőségéről Vidonyi Dánielné, az MSZMP megyei bizottságá­nak munkatársa ad útmu­tatást, melyet vita követ. Radó Tibornak, a pedagó­giai szakosztály elnökének előadása után Lengyel Sán­dor természettudományi szaktitkár tájékoztatja a szakcsoportok vezetőit a so­­ron következő legfontosabb feladatokról, majd Janák József társadalomtudomá­nyi szaktitkár ismerteti a szakcsoportok előtt álló célokat. A kétnapos tanfo­lyam utolsó előadásán a legújabb dokumentum- és tudományos kisfilmeket mutatják be. Teijss generálozás Egy „lemeztelenített” IFA Furgon generálozás előtt. Horváth József és Horváth István, a győri XV-ös Autójavító Vállalat bognárai kicserélik a használattól tönkrement gépkocsi elkorhadt farészeit Egy újonnan generálozott IFA Furgon A helyi szervek döntenek Az Országos Tervhivatal elnöke, a pénzügyminiszter és az építésügyi miniszter együttes rendeletet adott ki a földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek be­ruházásairól és felújításai­ról. A rendelet a beruházási adminisztráció csökkentésé­vel lehetővé teszi, hogy a helyi szervek, saját hatás­körükben, évi mérleg sze­rinti bevételük fél százalé­kából húszezer forint értékű beruházást vagy felújítást végeztessenek, továbbá nyolcezer forint értékű gé­pet vagy gépnek minősülő műszert vásároljanak. Az eddiginél lényegesebben na­gyobb jogot kapnak a me­gyei szervek a beruházási keretek felhasználását ille­tően is. A földművesszövet­kezetek megyei központjai, a MESZÖV-ök eddig csak fél­millió forint értékű beruhá­zásról dönthettek. Hatáskö­rük mostantól az egymillió forint értékű beruházásokra is kiterjed. (MTI)

Next