Kisalföld, 1963. május (8. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
Um. május 1., suseráa Gyűjtenek is, termesztenek is gyógynövényeket a megyében Híres a magyar gyógynövény, külön megjelöléssel szerepel a világpiacon. Egyre többet exportálunk: a Medimpex Külkereskedelmi Vállalat 1962-ben kétmillió forint értékű gyógynövényt adott el. Szállít Ausztriába és az Egyesült Államokba, Svédországba és Franciaországba, szinte a világ minden tájára. Franciaországba néhány év alatt tizenháromszorosára emelkedett a kivitel. Körülbelül 200-féle gyógynövényt gyűjtenek és termesztenek hazánkban. Győr-Sopron megyében régi hagyományai vannak a gyógynövény-gyűjtésnek, különösen a Hanságban és Sopron környékén. A soproni Horváth János példái rendszeresen gyűjti a fekete áfonyát és a gyöngyviráglevelet. Nagycenken a 60 éves Trencsén László 40 év óta szedi a gyógynövényeket, főleg a hárslevelet. Ezer hársfa van Nagycenken. Az idén a megyéből felülbelül 1 650 000 forint értékű gyógynövényt, termesztettek és gyűjtenek. Anyarozsot 300 holdon termesztenek a tsz-ek, kortanáért 90 holdon (főleg a győrújfalui, a kunszigeti, az iváni és a fertődi szövetkezet), édesköményt 65 holdon, fehér mástért 40 holdon. A gyógynövényeket a földművesszövetkezetek vásárolják fel. Gyűjtő körzeteket alakítanak ki a megyében, hogy megkönnyítsék a felvásárlást és a szállítást. Nemcsak a növekvő export, hanem a hazai gyógyszeripar szükséglete is megkívánja, hogy tervszerűbb, eredményesebb legyen a gyógynövénytermesztés és a gyűjtés. Megyénkben sokféle gyógynövényt lehet összeszedni. Nagyobb mennyiségben gyűjtik a kőhársat, az ezüsthársat, a bodzavirágot; a különleges virágok közül a japán akácot és a százszorszépet; azután sokat, gyűjtenek gyöngyviráglevélből és diólevélből, a füvek közül pedig a tavaszi héricsből. Az aranyvessző, a vadárvácska, a gyermekláncfű, a csalángyökér, a csipkebogyó, a tölgyfakéreg és a kukoricabajusz mind-mind hasznos, gyógyításra alkalmas anyagokat szolgáltat. KISALFÖLD * 3 Éljen és erősödjék a szocialista országok népeinek testvéri egysége! ********************************************************** *****************************************************************+1 Versenyben az idővel Az építőiparnak sem kedvezett a hosszúra nyúloa tél. Az EM Győr-Sopron megyei Vállalata huszonhárommillió forinttal maradt el az első negyedévi tervtől, mert az idén nagyon későn tavaszodon. Voltak, akik tervmódosítást reméltek, ugyanis az évi kötelezettség csaknem hetvenmillió forinttal múlja felül a tavalyit. A terv módosítása azonban a tervezettnél kevesebb lakást, valamint olyan ipari létesítmények építésének elodázását jelentené, amelyeknek a termelésből való kiesése súlyos népgazdasági kárt jelentene. Érthető, hogy a kormány nem módosíthatta a tervet, ehelyett azt kérte az ország dolgozóitól — így az építőipari munkásoktól is —, hogy keljenek versenyre az idővel, pótolják a hoszszúra nyúlt tél okozta elmaradást. A Győr-Sopron megyei Építőipari Vállalat dolgozóinak ebben az esztendőben 697 új lakást kell átadniuk. A vállalat vezetői úgy tervezik, hogy az első negyedben keletkezett elmaradást a harmadik és negyedik negyedben sikerül megszüntetni jobb munkaszervezéssel. Tervet készítettek a gépek két, sőt három műszakban tartó üzemeltetésére. Az előregyártó üzem is három műszakban termel. Ez az üzem, amelyet eredetileg kilencezer köbméter teljesítményűre terveztek, az idén huszonháromezer köbméter könynyű beton elemet gyárt. Győrött, a Kálvária utcai lakótelep építésénél három műszakban 15 betanított munkás rakja a toronydaru segítségével az előregyártott elemeket. A három műszak ezerintényű, hogy a kőművesek a tervezettnél két héttel előbb foghatnak hozzá a belső munkákhoz, s így elkerülhető lesz a szakipari munkák torlódása. Ez tudvalévően a leggyengébb pontja az építőiparnak, hiszen míg az építőiparban sok mindent gépesítettek, a szakipari munkák csaknem teljes egészükben kézzel történnek. Ezért van az, hogy gombamódra épül fel a ház, tető alá is kerül hamarosan, mégis sok idő telik el az átadásig. Most éppen mozaiklap, ablaküveg és idomacél hiányzik, s ez akadályozza, a folyamatos munkát. Nagyon sok függ tehát a vezetők szervezőképességétől, attól, hogy ne tétlenkedjenek az emberek az anyagra várva, hanem oda menjenek, ahol termelő munkára fordíthatják a munkaidőt. A tettrekészség szép példája a győri Kígyó utcai lakótelepen dolgozó Prém-brigád cselekedete. A toronydarut, öszszeszerelt állapotban helyezte át egy másik háztömbhöz. A daru szállítására egy budapesti vállalat hivatott. Amíg azonban a szállításra a rendelést elküldik, s míg a budapesti emberek megérkeznek, munkához látnak, jó néhány nap eltelik, ezalatt a daru kiesik a termelésből. Ezt a kiesést takarította meg a Prém-brigád egy vasárnapi munkával. Összeszerelve helyezte át a darut új helyére. S hétfőn zavartalanul folytatódhatott a munka. Két műszakban dolgoznak az építők a Vörös Csillag Szálloda melletti építkezésen, s a Győrött, járókelők örömmel állapítják meg, milyen gyorsan haladnak. A Kálvária utcában is áll már egy négyemeletes lakóépület, hamarosan a zárófödémet is felrakják rá. Nemsokára megjelennek a komplex brigádok, amelyek maguk között osztják el úgy a munkát, hogy folyamatosan, fennakadás nélkül kövessék egymást a munkafolyamatok. A lakásépítő pártszervezet hetenként összehangoló megbeszélést tart a részlegvezetőkkel, és együtt részletes intézkedési terveket készítenek arra, hogy az egyes munkafázisok láncszerűen kapcsolódjanak egymáshoz. A munka eddigi üteme, a kedvező tapasztalatok alapján az Építőipari Vállalat vezetői bíznak abban, hogy az elmaradást megszüntethetik, s év végére elkészülnek a tervezett lakóházak, ipari beruházások. Remélik, hogy időközben sikerül a jelenleg meglévő munkaerőhiányt is megszüntetni. Mintegy háromszáz munkást, köztük kétszáz segédmunkást tudnának azonnal alkalmazni. Remélik, hogy új munkások jelentkeznek, de addig is a meglévő két-három műszakos foglalkoztatásával igyekeznek az építőipari gépek teljesítőképességét fokozni, a munka termelékenységét növelni, a tervet teljesíteni, s versenyre kelni az idővel. JL-né Hét saját traktorra tizennégy traktorosa van a gyomorés szövetkezetnek. Fele ,,fiatal”, fele „öreg”. A fiatalok” közül egyik negyven éves, az „öregek” közül egyik huszonöt. A választó: ki mióta ül traktoron. A „fiatalok” az elmúlt télen tanulták meg a szakmát (most tanulják a gyakorlatban), az „öregek" már végigtraktoroztak legalább egy évet. Sok nézeteltérés után most békülnek egymással. A munka békíti őket, a munka, amiből rengeteg jut az idén. A tél elején határozta el a szövetkezet vezetősége, hogy legalább hét embert, kitaníttat traktorosnak. Jusson minden gépre két traktoros, s ha eljön a tavaszi nagy dologidő, éjjel-nappal menjen minden gép. Elmúlt a tél, véget ért a tanfolyam a Téti Gépállomáson, munkára jelentkeztek a ,,fiatalok”. A vezetőség örült, az „öreg” traktorosok nem örültek. Azt mondták, ügyetlenek az újak, nem szerezhettek elég gyakorlatot a tanfolyamon. Ha magukra maradnak a géppel — különösen éjszaka —, sok bajt csinálhatnak. A vezetők azzal érveltek, hogy sok a dolog. Az 1600 holdból több mint, 600-at meg kell szántani el kell vetni tavasszal. A hét saját gép csak úgy bír a munkával, ha éjjel-nappal megy. Nem nagy örömmel, de engedtek az „öregek”. És a „fiataloknak” ez a tavasz a főpróba. * Egy erdők közé szorított dimbes-dombos táblán öt traktor dolgozik a hétből. Három trágyát hord, kettő elmunkálja, amit az éjszaka szántottak. Illetve, egyik áll. Reggel óta bajlódik vele a traktoros. —• Nem tanulják meg ezek soha a szakmát. —■ legyint az egyik gazda, amint elhalad a tábla szélén. A traktoros egyedül bajlódik reggel óta. Herenkovics István fogasok — Nehéz-e traktorosnak lenni? — Megvonja a vállát. Igent se mond, nemet se. — Segítenek az „öregek?” — Segítenek. — Kérés nélkül? — Ha nem bírok valamivel, szólok. Ha bent maradunk gépestül a sárban, kihúzzuk egymást. Ilyen, sajnos elég gyakran előfordul. — Nem szól egy szót sem a régiekre. Jobb a békesség. S. Horváth Sándor régi traktoros. Azt mondják, ő a fiatalok legjobb barátja. — Sok baj van az új emberekkel? — Mindennap kevesebb — felel. — Lassan majd belejönnek. A tanfolyamon három hónap alatt nem tanulhattak meg mindent. Most aztán egyszerre belecsöppentek ebbe a nagy munkába. Nekünk is elég nehéz. — Mikor kezdett reggel? — Öt órakor. — És meddig megy? — Este hétig. Akkor jön a váltótárs. Ő is új ember. — Megértik, egymást? — Lassan összeszokunk. Majd belejön ... B. Tóth Miklós „öreg” traktoros. Sokat vitatkozott a kettős műszakon. A vitában azt mondta: jobban járna a szövetkezet, ha engedné, hogy a régi emberek hajtsanak. Ilyen nagy dologidőben nem kellene próbálkozni az újakkal. Most is azt tartja: — Néhány új emberből sohasem lesz jó traktoros. — Maga mikor ült traktorra? — Tavaly. — Magáról nem ezt mondták mások? — Lehet. — Elégedetlen a váltótársával? — Szorgalmas gyerek. De előfordult, hogy valami baja történt a gépnek, és váltáskor elhallgatta. — Talán félt. Legyen nagyobb bizalommal hozzá. — Csak néhány hete dolgozunk együtt... Burgonyaültető gépet hoztak a táblára. Régi masina, nehezen boldogulnak vele. Herenkovics István traktora után kötik, de a traktoros nem ismeri az ültetőt. A többiek se nagyon. Valaki mégis megjegyzi: — Öreg a traktoros keilende ide, nem ilyen gyerek. Nehéz a főpróba, nehéz „fiatal” traktorosnak lenni. F. F. FŐPRÓBA Herenkovics István S. Horváth Sándor B. Tóth Miklós Hétezer hektár védőerdőt telepítenek Az Országos Vízügyi Főigazgatóság elrendelte, hogy hétezer hektár új védőerdő telepítésével kell növelni az árvédekezés biztonságát a következő tíz évben. A vízügyi igazgatóságok az idén készülnek fel a munkákra és a jövő évben kezdik meg a tízéves erdősítési program megvalósítását. (MTI.) Kétszázhetven tsz-tag tanul öntözni Egy hónappal ezelőtt kezdődtek meg megyénkben az öntöző-növénytermesztői tanfolyamok. A termelőszövetkezetek százharminchat tsz-tagot küldtek el a győri, a mosonmagyaróvári, kapuvári és a csornai iskolára. A tanfolyamokat a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szervezte azzal a céllal, hogy a termelőszövetkezetekben ezután képzettszakemberek dolgozzanak az öntözéses területeken. A hallgatók az előadásokon és a gyakorlati foglalkozásokon elsajátítják az öntözés technológiáját, és megismerkednek az öntözés agrotechnikájával, hol milyen talajon növényfajtánként mennyi csapadék szükséges. A tanfolyamokon a vízügyi szervek gépészmérnökei, a megyei tanács és a járási tanácsok szakemberei foglalkoznak a hallgatókkal. Már a vizsgákra készülnek a hallgatók. A tapasztalatok azt mutatják, hogy jó szakembereket kapnak vissza a termelőszövetkezetek. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának terve szerint az idén a meglévő és érkező öntözőberendezések mellett berendezésenként három szakember dolgozik majd. Éppen ezért az első tanfolyam vizsgái után új tanfolyamok kezdődnek, és az év végén már kétszázhetven öntöző-növénytermesztői szakmunkás dolgozik megyénk termelőszövetkezeteiben. fiatalítja, csinosítja, rendezi a gyárudvart immár 24 éve. Zöldet varázsol a szürke épületek köré, virágok pompáznak keze nyomán. Babos Miklós, a gyár kertésze szeretné, ha minél több helyen nyugtatná meg a fáradt szemeket a zöld fűszőnyeg, a tarka virágágy. A kis üvegház szerényen húzódik meg a zajos, lármás szövőtermek mellett Odabent csend van és meleg. A polcokon és a földön vagy 70—80-féle növény vár arra, hogy elhagyja üveglelös otthonát, és kikerüljön a földbe. Babos bácsi lelkiismeretes gondozása szinte valamennyi növényen, virágon külön-külön látszik. Körülbelül 10—12 nap múlva akarja kiültetni őket, fél, hogy ha előbb kerül sor a „költöztetésre”, a talajmenti fagyok kárt tehetnek az érzékeny növényekben. Régen nem volt ennyi virág a melegházban. Babos bácsi hajtatta, termesztette, keresztezte, szaporította őket, most már jut a növény szerelmeseinek is belőle, sokan igen olcsó áron vásárolhatnak filodentront, fikuszt, de ki győzné mind felsorolni. Valahogy összeegyeztethetetlennek tartom, hogy gyár és kertész. Furcsa, hogy valaki a zakatoló gépek, az épületóriások, az udvaron keresztül-kasul forgolódó járművek közé akar apró parkokat telepíteni. — Hogy került ide?— Konyhakertész voltam, de a harmincas évek végén egyre nehezebb volt megélni a kertészetből. Más után néztem. Itt a gyárban kerestek akkoriban kertészt, jelentkeztem. Elküldték, hogy öreg vagyok. Pedig hol voltam akkor én, még az öreg kortól?! Ma hatvanegy éves vagyok, mégis akkor fáradok el, ha nincs mit csinálnom. Szeretek mozogni, jó ha van munka. Végül az a kertész, akit fölvettek, elment, és hát így bekerültem a gyárba. Nemcsak a növényekre volt gondom, a szállításnál is segédkeztem, csak nemrégen foglalkozom egyedül a kertészettel. Üde zöld foltok a gyárban mind több helyen nőnek ki a földből, mind több helyen tör be a természet Babos bácsi segítségével, lassan, lassan azért búcsút mond a virágoknak, munkatársainak, a gyárnak Babos Miklós. Nyugdíjba megy. Már tavaly kellett volna, de egy évet ráhúzott. A hivatalos papír azonban mégsem szakítja meg a kapcsolatát teljesen a Textillel. A bölcsőde előtti részt ő parkosította, nemrég mondta az óvónéniknek, „hogyha nyugdíjba megyek, akkor se legyen gondjuk rá, majd én rendbetartom."’ Nem akar végképp szakítani a gyárral de mindenesetre több ideje lesz Kisbácsán lévő aprócska kertjével törődni. Ott szeretne dolgozgatni, hogy a konyhára meglegyen a legszükségesebb. Az a vágya, hogy kapjon a nyugdíjasoknak járó 500 forintos munkalehetőséget, de sajnos, a gyárban egyelőre nincs lehetőség. Később talán majd lesz. Addig is pihenjen egy kicsit Babos bácsi, hisz anyagit dolgozott már. Ezt nem is kell igazolni. A dokumentumok ott virágoznak a gyárudvaron. (szilágyi) Hangverseny Győrött Kodály Zoltán tiszteletére A győri Felsőfokú Tanítóképző Intézet gyakorló általános iskolája és a „Liszt Ferenc” Állami Zeneiskola hangversenyt rendezett a 30 éves Kodály Zoltán tiszteletére vasárnap délután a Felsőfokú Tanítóképző dísztermében. Vass Endre, a gyakorlóiskola szülői munkaközössége elnökének megnyitója után Nagy Miklós, a zeneiskola igazgatója ünnepi beszédében méltatta Kodály munkásságát. Hangsúlyozta, hogy ezzel a hangversennyel a két iskola tanulóifjúsága és pedagógusai üdvözletüket és jókívánságaikat szeretnék átadni Kodály Zoltánnak, hogy még hosszú évekig irányítsa a magyar énekoktatás és zenei nevelés ügyét. Ezután Kodály Biciniumokat énekelt a gyakorlóiskola alsós énekkara Rudas Katalin vezényletével, majd a zeneiskola kamarakórusával Jankó Katalin mutatta be Kodály „Két duett”-jét, a „Zöld erdőben” című kórusművét és ,,Olasz madrigálját”. A gyakorlóiskola felsős énekkarának számai közül az ., Egy edem-be gyedem” és a „Lengyel László” megszólaltatása emelkedett ki. Az előbbit Bolla József, az utóbbit Valastyán Mihály vezényelte. A zeneiskola zenekara Bodó Jenő karmesteri pálcája nyomán a „Két epigrammát” és Bartók—Weiner: Gyermekeknek című sorozatát játszotta. Bemutató is hangzott el, a „Fordulj vígan koszorú” rábaközi gyermekjáték-szvit Nagy Miklós feldolgozásában, melyet a szerző vezényletével az ének-zenekar adott elő. A műsort Krausz Péter szavalata, Platthy Judit és Nagy Klára Kodály zongoraszámai egészítették ki. A jól sikerült hangverseny Kodály: Békedalának összkari eléneklésével ért véget Nagy Edtén