Kisalföld, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-08 / 81. szám

^-N VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK 1 \ 11­ v\ gyee, 1964. Április 8. SZERDA AZ MSZMP ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 1 1. SZÁM Amit ma megtehetsz... Ha tartanák magukat a termelőszövetkezetek a régi szóláshoz, hogy „áprilisi árpa maradjon a zsákban”, nagyon kevés tavaszi árpát aratnának az idén. Csak április első napjaiban kez­dődhetett igazán a tavaszi munka a földeken, és egy­­két kellemes nap után me­gint­ elromlott az időjárás. Egyre jobban sűrűsödik a már megkésett munka, s okoz mind több gondot a szövetkezeti vezetőknek, gazdáknak. A múlt hét elején tartott kibővített megyei pártbizottsági ülés határozata azt javasolja a szövetkezeteknek, hogy áp­rilis végéig lehetőleg a kukorica vetőmagját is te­gyék földbe. Összesen mintegy 160 000 hold föl­det kell bevetni a megyé­ben, körülbelül három hét alatt. Hozzá számítva még az­ őszi vetések, a rétek és legelők ápolását — meg a szokásosan szeszélyes ápri­lisi időjárást. A rengeteg, összesűrűsö­­dött­ munka ellenére biza­kodó a hangulat a szövet­kezetekben. A tavalyinál bizonyos mértékig köny­­nyebb a dolguk — min­dent megszántottak az ősszel —, több a gép, na­­gyobb a gyakorlat, a szor­galom is. A hosszú tél el­lenére az időjárásban is jobban bíznak a szövetke­zeti gazdák, azt remélve, hogy az elmúlt „szűk esz­tendők” után az idén vég­re jó termő évünk lesz. „Amit az időjárás elront, azt helyre is hozhatja” — hallani mostanában gyak­ran a parasztemberektől. A bizakodás segíti a mun­kában, erőt ad, lelkesít. Ha nem túlzott, megalapo­zatlan. Sajnos, egy-két szö­vetkezet bizakodására ez az utóbbi jelző illik. Vagyis: inkább elbizako­dottak. No, nem túlzott mértékben — hiszen a gond egyre súlyosabban nyomja a vezetők, a gaz­dák vállait — csak egy ki­csit. Csak annyira, hogy nem eléggé vesznek számí­tásba minden lehetőséget a munka meggyorsítására, amire pedig most nagy szükség lenne. Minden termelőszövetke­zeti vezető elismeri, maga is vallja, hogy a traktorok két műszakban történő üzemeltetése nem csupán őszi idényfeladat. Ha szo­­rít a munka, tavasszal is szükség lehet a gépek éj­jel-nappali munkájára. Az idén tavasszal különösen szükség van. Mégis kevés szövetkezetben szervezték meg eddig a kettős műsza­kot. „Hiszen csak egy-két napot dolgoztunk, csak megkóstoltuk a munkát” — mondják erre. De azon az egy-két napon sok gép me­hetett volna éjszaka is. És sok mehet, dolgozhat a kö­vetkező éjszakákon. Ha időben megtanulnak be­csülni minden órát... Rá­­kapordányban három vagy négy napon át nyújtott mű­szakban dolgozott két lánc­talpas traktor. Sírni tózott, fogasolt, vetésre készítette a talajt. Három­­nap után határozták el a szövetkezet vezetői, hogy a két lánc­talpas váltott műszakban, éjjel-nappal menjen. Mire ezt megvalósították volna, megjött az eső. Ha mind­járt az elején váltott mű­szakban kezdenek, esetleg száz holddal nagyobb te­rületük lenne vetésre elő­készítve. Nem sok ez ahhoz mérten, hogy nagyon szor­galmas munkával egy-két nap alatt csaknem 500 hol­dat elvetettek. Nem sok, de valami. Amit megtehet­tek volna és elmulasztot­tak. Most minden hold el­munkált föld, minden vé­gigdolgozott óra sokat szá­mít. Az is, hogy az egyik szövetkezetben­ két órát­ állt a vető traktor, mert sokáig kellett „agitálni” a raktá­rost, hogy kiadjon egy ék­szíjat. Az is, hogy néhány ter­ben csak hét-nyolc óra felé érnek ki a fogatok a­­ földekre, amikor a trakto­rosok már csaknem elfá­radtak a munkában. Az is, ha fuvarba küldik néhány zsák daruval a Zetort, pe­dig vethetne, hengerezhet­­ne. Értékes idő múlik hiá­ba, ha várni kell a vető­magra; ha nem tudja jó előre a traktoros, hogy dol­ga végeztével hol várja új munka; ha elfelejt „farost” küldeni a vetőgéphez a brigádvezető stb. Látszó­lag kicsi dolgok ezek, so­kan azt mondják: velejá­rói a munkának. De nem természetes velejárói. Kü­lönösen ilyen nagy dolog­időben nem lehetnek azok. A túlzott önbizalommal együttjáró nagyvonalúság most egyáltalán nem jó módszer a munka szerve­zésében. , Erejüket túlságosan sok­ra értékelik azok a nem teljesen gépesített közös gazdaságok is, amelyek minden munkát a gépállo­mások segítsége nélkül igyekeznek elvégezni. Sok­szor hallja az ember gé­pekkel jól felszerelt gaz­daságok vezetőitől, hogy nem bánnák, ha ezekben a napokban másfélszer, kétszer annyi traktor segí­tené őket, mint amennyi van. Mert legjobb lenne mindent egy nap alatt el­végezni. A szomszédban viszont feleannyi géppel rendelkező tsz vezetői azon törik a fejüket, hogyan „úszhatnék meg” gépállo­mási költség nélkül a ta­vaszt. Alaposan meggon­dolva rájönnének — talán tudják is —, hogy nem bír­nak a rengeteg tennivaló­val, de megpróbálják. Haj­tanak gépet és embert, mégis késik egyik-másik munka. A gépállomásokon pedig ott állnak a kihasz­nálatlan traktorok, mert takarékoskodnak a szövet­kezetiek. Pedig az ilyen ta­karékosságra nagyon rá le­het fizetni, s az esetek többségében rá is fizet a közös gazdaság. Ha azt a régi tanácsot nem is fogadják meg nagyon helyesen! — a szö­vetkezetek, hogy az árpa vetőmagját áprilisban már hagyják a zsákban, a kö­vetkező közmondásra hall­gassanak: „Amit ma meg­tehetsz, ne halaszd holnap­ra”. Ami munka ma, sőt ebben az órában elvégez­hető, önerejükben túlságo­san bízva se tegyék el a következőre. Gyorsan múl­nak a napok, a dolog meg rengeteg. Fábián Ferenc A termelés fejlesztésének fontos feltétele, hogy a tudományos kutatómunka szoros kapcsolatot tartson a termeléssel N. Sz. Hruscsov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormánykül­döttség vezetője, valamint a delegáció több tagja kedden délelőtt Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadé­mia Mezőgazdasági Kutató­intézetébe látogatott. A ven­dégek társaságában volt Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára,­­a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Ko­mócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Népszabadság főszer­kesztője, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. Amerre elhalad­tak, mindenütt sokan köszön­tötték N. Sz. Hruscsovot és a többi kedves vendéget. Mar­­tonvásáron Fejér megye párt-, tanácsi, tömegszerveze­ti vezetői, valamint dr. Rajki Sándor, a kutatóintézet igaz­gatója fogadta a vendégeket. Az üdvözlések után dr. Rajki Sándor részletes tájé­koztatót adott az intézet te­vékenységéről, kutatási prog­ramjáról, eredményeiről. Ezután Szalai Dezső, inté­zeti párttitkár a pártszerve­zet tevékenységéről számolt be. A tájékoztatók után csak­hamar kötetlen, baráti hangú beszélgetés alakult ki. N. Sz. Hruscsov azokról az elgon­dolásokról beszélt, amelyek alapján a Szovjetunióban to­vább akarják tökéletesíteni a mezőgazdaság szervezetét, irányítását. Hangsúlyozta többek között, hogy a terme­lés fejlesztésének fontos fel­tétele, hogy a tudományos kutatómunka szoros kapcso­latot tartson a termeléssel, s a szakemberek képzését is­­az eddiginél jobban össze kell kötni a termelő mun­kával. A csaknem másfél órás be­szélgetés végén dr. Raj­ki Sándor igazgató N. Sz. Hrus­­csovnak, Kádár Jánosnak és a szovjet küldöttség tagjai­nak a híres martonvásári hibrid kukoricák csöveiből összeállított mintakollekció­kat nyújtott át. Hruscsov a szovjet párt- és kormánykül­döttség nevében ajándékok­kal viszonozta a figyelmessé­get. Martonvásári látogatás N. SZ. Hruscsov az ajándékba kapott hibrid-kukoricával Hruscsov Lenin mellszobrával ajándékozza meg dr. Rajki Sándort (MTI foto — Vigovszki Ferenc felv.) (MTI Foto — Pálfai Gábor felv.) — FIGYELEM, felvé­tel! Indul! Sejtelmes zúgás hal­lik a kábelkígyó te­­kervényei közül, a csatlakozódobozból. — Egyes kamera be­kapcsol! Kattanás. Piros fény gyűl egy másik dobo­zon a sok apró gomb között, és a monitor képernyőjén megjele­nik az első kép. Sze­relőcsarnok felülről fényképezve, alant élénk mozgás, négy ember,, kettő háttal, egy szembe jön, a ne­gyedik éppen kiindul­­a képből. — Fókuszt állíts! — hangzik a rendelke­zés. És a kép élesebb lesz, közelebb jönnek az emberek, már az arcukat is látni lehet. Fiatalok. Az egyiknek a haja a szemébe lóg... A Wilhelm Pieck Járműipari Művek közúti járműgyárának diszpécser központjá­ban, a termelési fő­osztály egyik üvegfal­lal elválasztott kis szo­bájában televíziózunk. Az osztályvezető he­lyettes, a művek táv­lati fejlesztési főosz­tályának munkatársai, a központos, két kí­váncsiskodó és a sze­relők. Érdekes ese­mény tanúi vagyunk, hiszen gépipari üzem­ben elsőnek Győrött szerelték fel az ipari televíziót, hogy a ter­melést szolgálja. Balogh Béla mér­nök tájékoztat az új­donságról: — Két évvel ezelőtt határoztuk el, hogy a gyárban meghonosítjuk az ipari tv-t. Az ak­kori Autó I. gyár­egységben a gyártó sorok létrehozása után zsúfolt lett az üzem, emiatt az ellenőrzés is nehézkes. Ha az üzemmenetben né­hány perces fennaka­dás kövekezik be, ez az egész termelési fo­lyamatra­­ rányomja a bélyegét. Szerszámtö­rés, pillanatnyi anyag­hiány viszont még ma sem ritka esemény. A modern ellenőrzés, a gyors információszer­zés eszköze az ipari televízió. — Hol vannak a ka­merák? — kérdem Bélavári Mihály elekt­romérnöktől. — Három kamera a szereldében, kettő pe­dig a gyártó sorok kulcspontjain őrködik. Három-négy méter magasra szereltük fel ők­et, és onnan veszik fel az eseményeket. Az irányítás — tehát a kapcsolás — a diszpé­cser központban törté­nik. A termelési fő­osztályon elhelyezett három televízió vevő­­készüléken tetszés sze­rint­ azt a folyamatot nézik, amelyikre ép­pen kíváncsiak. Az ipari tv-központk kezelő az „előfizető” számára kapcsolja a leért ka­merát. A távlati fejlesztési főosztály csoportveze­tő mérnöke, Ágh An­tal később elmondta, hogy a dolgozók közül sokan idegenkednek a tv-közvetítéstől.­­ Pe­dig nem „üveghekus” az ipari televízió. El­lenkezőleg! Segítőtárs. Az ipari televízió nem az embereket figyeli, azt, hogy Kovács Jó­zsef vagy Kiss Endre hogyan dolgozik, mi­kor gyújt rá, hanem azt ellenőrzi, hogyan folyik a munka, rend­ben megy-e a szalag. Figyeli, hogy Kovács Józsefnek, vagy Kiss Endrének nem tört-e el a szerszáma, nem fogyott-e el az anyag­ra, ami hátráltatja munkájá­ban. A Wilhelm Pieck Járműipari Művekben az ipari televízió be­vezetése újabb előre­lépés. Tavaly a Buda­pesti Nemzetközi Vá­sáron egy másik nagy­szerű segítőtársat fe­deztek fel a vagongyá­riak, a Technográf -ak. Tervezője elmondotta, hogy mit tud a készü­lék: ellenőrzi a forgá­csológépek üzemelteté­sét, és nyolcfajta adat rögzítésére képes. Szakember a szakem­ber mellett, és érzé­keny műszereivel rögtön jelzi, ha baj van. Időt és fáradsá­got takarít meg a munk­ásnak, hiszen a diszpécsernek rögtön elár­ulja, ha valami nincs rendben. Intéz­kedni, gyorsan intéz­kedni — ez a fő dolog. És ehhez segítséget ad a Technográf is, amit az év végén szeretné­nek a televízió mellé beszerelni. Az első kísérletek sikerrel jártak. Né­hány apró hiba még megállítja a szakem­bereket. A tervek sze­rint azonban a héten befejezik az ipari te­levízió szerelését, és akkor már nem csu­pán „az egyes kame­ra bekapcsol” jelszót adják ki, hanem azt, hogy: — Minden kamera bekapcsol! (Kulcsár) • •»fi«»»!»'B*ltiliaB *9»BU«» ans« •■■*■■■■ HM« HMBBRBBWaBSIIMaiiaa« MB■U3»:*BaBBC» U*»«tO«HBa Kamera a vasfraverzeken s 6 Ara: 50 fillér A Hl ŐSZ fogadása A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének Elnök­sége kedden este baráti ta­lálkozón látta vendégül a szovjet párt- és kormánykül­döttség látogatása alkalmá­ból hazánkban tartózkodó szovjet újságírókat. A találkozón megjelent P. A. Szatyukov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pravda főszerkesztője, a szovjet párt- és kormány-, küldöttség tagja, L. M. Zam­­jatyin, a Szovjetunió Kül­ügyminisztériumának osz­tályvezetője. Ott voltak a Pravda, Izvesztyija, a TASZSZ, a Szovjet Rádió, a Szovjetunió Központi Tele­víziója tudósítói.

Next