Kisalföld, 1964. április (9. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-08 / 81. szám
^-N VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLTETEK 1 \ 11 v\ gyee, 1964. Április 8. SZERDA AZ MSZMP ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. ÉVFOLYAM, 1 1. SZÁM Amit ma megtehetsz... Ha tartanák magukat a termelőszövetkezetek a régi szóláshoz, hogy „áprilisi árpa maradjon a zsákban”, nagyon kevés tavaszi árpát aratnának az idén. Csak április első napjaiban kezdődhetett igazán a tavaszi munka a földeken, és egykét kellemes nap után megint elromlott az időjárás. Egyre jobban sűrűsödik a már megkésett munka, s okoz mind több gondot a szövetkezeti vezetőknek, gazdáknak. A múlt hét elején tartott kibővített megyei pártbizottsági ülés határozata azt javasolja a szövetkezeteknek, hogy április végéig lehetőleg a kukorica vetőmagját is tegyék földbe. Összesen mintegy 160 000 hold földet kell bevetni a megyében, körülbelül három hét alatt. Hozzá számítva még az őszi vetések, a rétek és legelők ápolását — meg a szokásosan szeszélyes áprilisi időjárást. A rengeteg, összesűrűsödött munka ellenére bizakodó a hangulat a szövetkezetekben. A tavalyinál bizonyos mértékig könynyebb a dolguk — mindent megszántottak az ősszel —, több a gép, nagyobb a gyakorlat, a szorgalom is. A hosszú tél ellenére az időjárásban is jobban bíznak a szövetkezeti gazdák, azt remélve, hogy az elmúlt „szűk esztendők” után az idén végre jó termő évünk lesz. „Amit az időjárás elront, azt helyre is hozhatja” — hallani mostanában gyakran a parasztemberektől. A bizakodás segíti a munkában, erőt ad, lelkesít. Ha nem túlzott, megalapozatlan. Sajnos, egy-két szövetkezet bizakodására ez az utóbbi jelző illik. Vagyis: inkább elbizakodottak. No, nem túlzott mértékben — hiszen a gond egyre súlyosabban nyomja a vezetők, a gazdák vállait — csak egy kicsit. Csak annyira, hogy nem eléggé vesznek számításba minden lehetőséget a munka meggyorsítására, amire pedig most nagy szükség lenne. Minden termelőszövetkezeti vezető elismeri, maga is vallja, hogy a traktorok két műszakban történő üzemeltetése nem csupán őszi idényfeladat. Ha szorít a munka, tavasszal is szükség lehet a gépek éjjel-nappali munkájára. Az idén tavasszal különösen szükség van. Mégis kevés szövetkezetben szervezték meg eddig a kettős műszakot. „Hiszen csak egy-két napot dolgoztunk, csak megkóstoltuk a munkát” — mondják erre. De azon az egy-két napon sok gép mehetett volna éjszaka is. És sok mehet, dolgozhat a következő éjszakákon. Ha időben megtanulnak becsülni minden órát... Rákapordányban három vagy négy napon át nyújtott műszakban dolgozott két lánctalpas traktor. Sírni tózott, fogasolt, vetésre készítette a talajt. Háromnap után határozták el a szövetkezet vezetői, hogy a két lánctalpas váltott műszakban, éjjel-nappal menjen. Mire ezt megvalósították volna, megjött az eső. Ha mindjárt az elején váltott műszakban kezdenek, esetleg száz holddal nagyobb területük lenne vetésre előkészítve. Nem sok ez ahhoz mérten, hogy nagyon szorgalmas munkával egy-két nap alatt csaknem 500 holdat elvetettek. Nem sok, de valami. Amit megtehettek volna és elmulasztottak. Most minden hold elmunkált föld, minden végigdolgozott óra sokat számít. Az is, hogy az egyik szövetkezetben két órát állt a vető traktor, mert sokáig kellett „agitálni” a raktárost, hogy kiadjon egy ékszíjat. Az is, hogy néhány terben csak hét-nyolc óra felé érnek ki a fogatok a földekre, amikor a traktorosok már csaknem elfáradtak a munkában. Az is, ha fuvarba küldik néhány zsák daruval a Zetort, pedig vethetne, hengerezhetne. Értékes idő múlik hiába, ha várni kell a vetőmagra; ha nem tudja jó előre a traktoros, hogy dolga végeztével hol várja új munka; ha elfelejt „farost” küldeni a vetőgéphez a brigádvezető stb. Látszólag kicsi dolgok ezek, sokan azt mondják: velejárói a munkának. De nem természetes velejárói. Különösen ilyen nagy dologidőben nem lehetnek azok. A túlzott önbizalommal együttjáró nagyvonalúság most egyáltalán nem jó módszer a munka szervezésében. , Erejüket túlságosan sokra értékelik azok a nem teljesen gépesített közös gazdaságok is, amelyek minden munkát a gépállomások segítsége nélkül igyekeznek elvégezni. Sokszor hallja az ember gépekkel jól felszerelt gazdaságok vezetőitől, hogy nem bánnák, ha ezekben a napokban másfélszer, kétszer annyi traktor segítené őket, mint amennyi van. Mert legjobb lenne mindent egy nap alatt elvégezni. A szomszédban viszont feleannyi géppel rendelkező tsz vezetői azon törik a fejüket, hogyan „úszhatnék meg” gépállomási költség nélkül a tavaszt. Alaposan meggondolva rájönnének — talán tudják is —, hogy nem bírnak a rengeteg tennivalóval, de megpróbálják. Hajtanak gépet és embert, mégis késik egyik-másik munka. A gépállomásokon pedig ott állnak a kihasználatlan traktorok, mert takarékoskodnak a szövetkezetiek. Pedig az ilyen takarékosságra nagyon rá lehet fizetni, s az esetek többségében rá is fizet a közös gazdaság. Ha azt a régi tanácsot nem is fogadják meg nagyon helyesen! — a szövetkezetek, hogy az árpa vetőmagját áprilisban már hagyják a zsákban, a következő közmondásra hallgassanak: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”. Ami munka ma, sőt ebben az órában elvégezhető, önerejükben túlságosan bízva se tegyék el a következőre. Gyorsan múlnak a napok, a dolog meg rengeteg. Fábián Ferenc A termelés fejlesztésének fontos feltétele, hogy a tudományos kutatómunka szoros kapcsolatot tartson a termeléssel N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője, valamint a delegáció több tagja kedden délelőtt Martonvásárra, a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézetébe látogatott. A vendégek társaságában volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára,a forradalmi munkás— paraszt kormány elnöke, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népszabadság főszerkesztője, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Amerre elhaladtak, mindenütt sokan köszöntötték N. Sz. Hruscsovot és a többi kedves vendéget. Martonvásáron Fejér megye párt-, tanácsi, tömegszervezeti vezetői, valamint dr. Rajki Sándor, a kutatóintézet igazgatója fogadta a vendégeket. Az üdvözlések után dr. Rajki Sándor részletes tájékoztatót adott az intézet tevékenységéről, kutatási programjáról, eredményeiről. Ezután Szalai Dezső, intézeti párttitkár a pártszervezet tevékenységéről számolt be. A tájékoztatók után csakhamar kötetlen, baráti hangú beszélgetés alakult ki. N. Sz. Hruscsov azokról az elgondolásokról beszélt, amelyek alapján a Szovjetunióban tovább akarják tökéletesíteni a mezőgazdaság szervezetét, irányítását. Hangsúlyozta többek között, hogy a termelés fejlesztésének fontos feltétele, hogy a tudományos kutatómunka szoros kapcsolatot tartson a termeléssel, s a szakemberek képzését isaz eddiginél jobban össze kell kötni a termelő munkával. A csaknem másfél órás beszélgetés végén dr. Rajki Sándor igazgató N. Sz. Hruscsovnak, Kádár Jánosnak és a szovjet küldöttség tagjainak a híres martonvásári hibrid kukoricák csöveiből összeállított mintakollekciókat nyújtott át. Hruscsov a szovjet párt- és kormányküldöttség nevében ajándékokkal viszonozta a figyelmességet. Martonvásári látogatás N. SZ. Hruscsov az ajándékba kapott hibrid-kukoricával Hruscsov Lenin mellszobrával ajándékozza meg dr. Rajki Sándort (MTI foto — Vigovszki Ferenc felv.) (MTI Foto — Pálfai Gábor felv.) — FIGYELEM, felvétel! Indul! Sejtelmes zúgás hallik a kábelkígyó tekervényei közül, a csatlakozódobozból. — Egyes kamera bekapcsol! Kattanás. Piros fény gyűl egy másik dobozon a sok apró gomb között, és a monitor képernyőjén megjelenik az első kép. Szerelőcsarnok felülről fényképezve, alant élénk mozgás, négy ember,, kettő háttal, egy szembe jön, a negyedik éppen kiindula képből. — Fókuszt állíts! — hangzik a rendelkezés. És a kép élesebb lesz, közelebb jönnek az emberek, már az arcukat is látni lehet. Fiatalok. Az egyiknek a haja a szemébe lóg... A Wilhelm Pieck Járműipari Művek közúti járműgyárának diszpécser központjában, a termelési főosztály egyik üvegfallal elválasztott kis szobájában televíziózunk. Az osztályvezető helyettes, a művek távlati fejlesztési főosztályának munkatársai, a központos, két kíváncsiskodó és a szerelők. Érdekes esemény tanúi vagyunk, hiszen gépipari üzemben elsőnek Győrött szerelték fel az ipari televíziót, hogy a termelést szolgálja. Balogh Béla mérnök tájékoztat az újdonságról: — Két évvel ezelőtt határoztuk el, hogy a gyárban meghonosítjuk az ipari tv-t. Az akkori Autó I. gyáregységben a gyártó sorok létrehozása után zsúfolt lett az üzem, emiatt az ellenőrzés is nehézkes. Ha az üzemmenetben néhány perces fennakadás kövekezik be, ez az egész termelési folyamatra rányomja a bélyegét. Szerszámtörés, pillanatnyi anyaghiány viszont még ma sem ritka esemény. A modern ellenőrzés, a gyors információszerzés eszköze az ipari televízió. — Hol vannak a kamerák? — kérdem Bélavári Mihály elektromérnöktől. — Három kamera a szereldében, kettő pedig a gyártó sorok kulcspontjain őrködik. Három-négy méter magasra szereltük fel őket, és onnan veszik fel az eseményeket. Az irányítás — tehát a kapcsolás — a diszpécser központban történik. A termelési főosztályon elhelyezett három televízió vevőkészüléken tetszés szerint azt a folyamatot nézik, amelyikre éppen kíváncsiak. Az ipari tv-központk kezelő az „előfizető” számára kapcsolja a leért kamerát. A távlati fejlesztési főosztály csoportvezető mérnöke, Ágh Antal később elmondta, hogy a dolgozók közül sokan idegenkednek a tv-közvetítéstől. Pedig nem „üveghekus” az ipari televízió. Ellenkezőleg! Segítőtárs. Az ipari televízió nem az embereket figyeli, azt, hogy Kovács József vagy Kiss Endre hogyan dolgozik, mikor gyújt rá, hanem azt ellenőrzi, hogyan folyik a munka, rendben megy-e a szalag. Figyeli, hogy Kovács Józsefnek, vagy Kiss Endrének nem tört-e el a szerszáma, nem fogyott-e el az anyagra, ami hátráltatja munkájában. A Wilhelm Pieck Járműipari Művekben az ipari televízió bevezetése újabb előrelépés. Tavaly a Budapesti Nemzetközi Vásáron egy másik nagyszerű segítőtársat fedeztek fel a vagongyáriak, a Technográf -ak. Tervezője elmondotta, hogy mit tud a készülék: ellenőrzi a forgácsológépek üzemeltetését, és nyolcfajta adat rögzítésére képes. Szakember a szakember mellett, és érzékeny műszereivel rögtön jelzi, ha baj van. Időt és fáradságot takarít meg a munkásnak, hiszen a diszpécsernek rögtön elárulja, ha valami nincs rendben. Intézkedni, gyorsan intézkedni — ez a fő dolog. És ehhez segítséget ad a Technográf is, amit az év végén szeretnének a televízió mellé beszerelni. Az első kísérletek sikerrel jártak. Néhány apró hiba még megállítja a szakembereket. A tervek szerint azonban a héten befejezik az ipari televízió szerelését, és akkor már nem csupán „az egyes kamera bekapcsol” jelszót adják ki, hanem azt, hogy: — Minden kamera bekapcsol! (Kulcsár) • •»fi«»»!»'B*ltiliaB *9»BU«» ans« •■■*■■■■ HM« HMBBRBBWaBSIIMaiiaa« MB■U3»:*BaBBC» U*»«tO«HBa Kamera a vasfraverzeken s 6 Ara: 50 fillér A Hl ŐSZ fogadása A Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnöksége kedden este baráti találkozón látta vendégül a szovjet párt- és kormányküldöttség látogatása alkalmából hazánkban tartózkodó szovjet újságírókat. A találkozón megjelent P. A. Szatyukov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Pravda főszerkesztője, a szovjet párt- és kormány-, küldöttség tagja, L. M. Zamjatyin, a Szovjetunió Külügyminisztériumának osztályvezetője. Ott voltak a Pravda, Izvesztyija, a TASZSZ, a Szovjet Rádió, a Szovjetunió Központi Televíziója tudósítói.