Kisalföld, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-11 / 136. szám

1965. június 11., péntek ­iért halt meg? Ne bolygassuk az idős szülőket, még nagyon frissek, fájók a sebek ahhoz, hogy higgadtan tudjanak beszélni. Meg azután mit is mondhatnának mély fájdalmukon kívül? Hiszen Marika a család fenntartója , aki kéthetenké­­t boldogan vitte haza keresetét rokkant édesapjának, beteges édesanyjának, kishúgának, akit a gimnáziumban tanítta­tott —, örökre elment. A 20 esztendős Martinsich Mária jó szakmunkás volt. Három évvel ezelőtt fejezte be az iparitanuló-iskolát, esztergályos lett. Szerették a Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár forgácsoló üzemében a halk szavú kislányt, becsülték szorgalmát, igyekezetét. A bezenyei temetőben egy friss sírhant mutatja a szomorú eseményt. io óra, műszakváltás Június 3-án éjszakai mű­szakra ment Marika. Jól megszokott, beidegződött fel­adatot kapott, mint már oly sokszor. Az ekékhez való 27 milliméteres átmérőjű tár­tartó hüvelyeket kellett 30 milliméteresre esztergálnia. Már 75 munkadarabot elké­szített, a következő hüvelyt szorította be az ameriká­­nerbe. 1 ÓRA 14 PERC Martinsich Mária megin­dította a gépet, s néhány másodperc múlva velőtrázó sikoltás töltötte be a for­gácsoló üzemet. Mire munka­társai odaszaladtak, már a gép előtt feküdt, eszmélet­lenül. Az éles fémforgács ki­­vágódott a kés alól, s mint az ostor, a lány lábaihoz csa­pódott. Hátul a térdhajla­tokból patakzott a vér. Az asszonyok fejkendőik után kaptak, megpróbálták elszo­rítani a sebet. Nagy László beállító lakatos a portára ro­hant. Mentőkért telefonált. 1 ÓRA 30 PERC A mentők ekkor érkeztek meg. Marika az eltelt ne­gyedóra alatt másfél-két li­ter vért veszített. A kislányt hordágyra tették és a men­tőkocsi megindult a kórház felé. 3 ÓRA 30 PERC Hatvany János biztonsági megbízott a gyárból a kór­házba ment, érdeklődött a sérült állapota iránt — A műtét még folyik, semmi újságot nem tudunk mondani — kapta a felvilá­gosítást a szolgálatos asszisz­tensnőtől. 6 ÓRA 15 PERC A koránkelő betegek lát­ták, hogy a műtőből egy le­pedővel teljesen letakart toló­kocsit gurítanak ki. Nem a kórtermek felé. „ 6 ÓRA 30 PERC Hoffer Imre marós, Mari­ka vőlegénye — aki egy mű­szakban, egy üzemben dol­gozott menyasszonyával — sapkáját gyűrögetve, izgatot­tan könyörgött a műtősnek: — Tessék már megmonda­ni, hogy van a menyasszo­nyom? — Minden a legnagyobb rendben van, nemsokára vért cserélünk nála. 7 ÓRA — János bácsi, valami rosz­­szat érzek. A­­műtős olyan furcsán viselkedett, legyen szíves maga is érdeklődjön a főorvosnál — kérte Hoffer Imre a biztonsági megbízot­tat, aki ismét a kórházba sietett. — Mi van a kislányunkkal, főorvos úr? — kérdezte dr. Gereben Zoltán sebész fő­orvostól. — Sajnos, meghalt... de nem kellett volna! Bizonyára ennek a megjegyzésnek is köze volt ahhoz, hogy hamarosan nemcsak az üzemben, hanem az egész városban egymásnak adták a kérdést az emberek: — Miért halt meg Martinsich Mária? A gyárban felvett jegyzőkönyvek bizonyítják, a balese­tért a sérült a felelős. Az SZMT munkásvédelmi bizottsága megállapította: „a gépen a védőberendezések megvoltak, műszaki rendellenességet nem találtunk. A sérültnek el kellett volna távolítania a fémforgácsot a gépről. Nem tette. Feltételezhető, hogy a sérült a jelzett időpontban álmosság hatása alatt volt, ezért nem tudott munkájára megfelelően figyelni”. A tények előtt fejet kell hajtani, hinni kell a szakembe­reknek. A találgatás azonban tovább folyik. Az emberek azt kérdezik, miként halhat meg valaki manapság, egy ilyen könnyűnek látszó baleset következtében? Hogyan folyhatott el negyedóra alatt annyi vér, ha szakszerű első­segélyt kapott? Miért mondták a kórházban a lány halála után, hogy minden rendben van? A gyár vezetősége nyíltan, gyűlésen tisztázta a baleset körülményeit. A szülőknek rendkívüli segélyt folyósított, viselte a temetés költségeit, felajánlotta, hogy a rokkant apának és Marika húgának a szünidő alatt munkát ad a gyárban. A kollektíva megtesz mindent, hogy felejtesse a családdal a felejthetetlent. A közvélemény a moson­magyaróvári kórházat, annak orvosait hibáztatja Martinsich Mária haláláért. Mit mond erre Gereben főorvos? -7- A minisztérium szigorúan megtiltotta, hogy a sajtó­nak nyilatkozzunk­­, válaszolt elutasítóan. — Pedig segíteni akarunk, tájékoztatni az embereket a valóságról. — Akkor sem mondhatok semmit, csak miniszteri enge­déllyel! — Azt csak megismételheti, amit a műtét után mondott? Azt ugyanis, hogy nem kellett volna meghalnia a sérült­nek? —• Vállvonás, kényszeredett mosoly: — Ja, azt én nem úgy gondoltam. Részletezni nem akarom ... Az ember gondolataiba nem lehet belelátni. Az esemé­nyek után egy hétre meg különtösen haszontalan lenne ezt megkísérelni. A közvélemény azonban választ vár! Kristóf János KISALFÖLD K­éznél lesz a kasza is Egy lélegzetvételnyit szü­netel az eső, és ebben a szünetben tenni kell vala­mit, legalább egy kapavá­gást. Mert így csípve-lopva, lehet csak­ az idén dolgozni. A délutáni brigádvezetői megbeszélésen sincs sok idő a tanácskozásra. Be sem mennek az irodába, az ud­varon egy fa alatt tartják meg a villám-megbeszélést. Szalai Antalnak, a páli ter­melőszövetkezet elnökének számolnak be a munkáról a brigádvezetők. — Huszonöt fogat kapál­ja a cukorrépát, a silókuko­ricát. — A szárításra szétterített petrencéket rakjuk össze a lucernásban. — A másik táblán rend­­sodrozunk. A termelőszövetkezet má­sodszor munkálja meg a 120 hold cukorrépát, a 28 hold takarmányrépát, a 30 hold napraforgót és a 24 hold burgonyát. A 340 hold ku­koricát és a 65 hold siló­­kukoricát most kapálják elő­ször. Minden tavaszit elve­tettek, csak a mohar maradt ki a földből. A megbeszélést az elnök szavai zárják: — A magrépát másodszor a­ár nem lehet lóval vagy géppel kapálni, kiszorult ab­ból a gépi kapu. Kézzel kell a sorközöket is megművel­ni. A 60 hold lucernát, szé­nát, ami renden van, hideg­­levegős szárítóba visszük. A behordást holnap kezdjük meg. A Szanyi Gépállomás bri­gádvezetője érkezik motor­ral. Az aratási tervet beszéli meg a tsz elnökével. Meg­érti egymást a két ember és a vendég hamarosan indul is tovább. A kézfogásnál a tsz elnöke még egy percre visz­­szatartja. — Mikor jársz erre újra, Feri? — Holnapután. Miért? — Vizsgázom a technikum­ban. Jó volna, ha segítenél még egyszer átnézni a két­­ismeretlenes egyenletet, a gyökvonást, és a Pythagoras­­tételt. — Holnap munka után át­­ugrom. Napközben te sem érsz rá Ezernyi most a do­log. Az elnök még számol, ter­vez. A termelőszövetkezet­nek 618 hold búzája, 82 hold őszi árpája, 440 hold tavaszi árpája, és­ 65 hold zabja van. — Nehéz aratásunk lesz — mondja a tsz elnöke. — A talaj laza, a gabonák erő­­­sek. Szerencsére nem gazo­­­­sodtak ki, mert 200 holdat gyomtalanítottunk, a többi megerősödött, mire a gaz felütötte volna a fejét. Ta­lajvíz is csak az árpaföld laposain és itt-ott a búza­táblán van. Megnehezíti az aratást majd, hogy a búza néhol megdőlt, és az árpa is a földön fekszik a laposokon. Ha ilyen esős marad az idő aratásig, nem állnak fel a gabonák. — Hány géppel aratnak? — Három kombájnt, egy aratógépet küld a Szanyi Gépállomás. Kétmenetes ara­tás lesz, ha tudunk géppel aratni. Mert géppel tervez­tük. De ha mégsem lehet, csak részben, akkor ... — Hány kaszást tudnak kiállítani? — Harminc kasza pár lesz készen. A hatvan hold lent már, úgyis csak kaszával arathatjuk, mert megdőlt. Gondolnunk kell a szalma­­lehúzással is, az esőzések miatt. Nem szabad vele megkésnünk. Három pár fo­gat és egy gép húzza le majd a földről a szalmát, a kaza­lozásnál öt szalmafelvonó dolgozik. Bálázni is szeret­nénk, de még nem jött meg a bálázógép, pedig a fede­zetigazolást már régen bead­tuk. MIA-motorból is kelle­ne még kettő. A mag­­isztí­tás­t három cséplőgép végzi, a kézzel aratott gabonához is kapunk gépet cséplésre a gépállomástól. — Ha a kézierőt lefoglal­ja az aratás, mi lesz a ka­pásokkal? — Az idén mindent az esős időhöz mérten tervez­tünk. Ha hetente csak négy napot tudnánk dolgozni ara­tásig, akkor végeznénk a ré­pa második, s a kukoricák első kapálásával. A kukori­ca második kapálása, a lu­cerna és a rét második ka­szálása az aratás első felére jut. Ha mind a harminc ka­szapár az aratással lesz el­foglalva, a cséplő brigád és a szalmalehúzókon kívül ak­kor is marad 120 emberünk a szénakaszálásra és a má­sodik kapálásra. De ha gép­pel tudunk aratni, akkor nem lesz miért fájjon a fe­jünk. — Ezeken túl aratásig még mi okoz gondot? — A mohár vetése és a vizsga. Dél felől újra lóg a felhő. Százak dolgoznak a határ­ban. A rendsodró széllel szemben pörgeti az esőtől lepaskolt rendet, szél cibál­­ja le a petrencelakók villá­járól a szénát, a kapások há­tát már eső veri. De a lófo­gatok a kukoricaföldön, a rendsodró a rendek felett még megtesz egy fordulót, az utolsó petrencére is nehezék kerül és a kapusok is tesz­nek még egy kapavágást Mert minden perc drága most Pék Imre 3 Taggyűlést tartott nemrég a ravazdi termelőszövetkezet pártalapszervezete a legfon­tosabb mezőgazdasági ten­nivalókról. Így az aratásról is. A szövetkezetnek 635 hold az összes aratnivalója. Ebből 302 holdon rendrearatást ter­veznek, 100 holdat aratógép­pel takarítanak le, és 153 hold termése pedig kézika­­szásokra vár. Nehéz aratás­ra számítanak. Ezekről a gondokról tanácskozott a pártalapszervezet, csakhogy a 26 ravazdi párttag közül ha­tan voltak igazán illetéke­sek a tsz gondjainak megvi­tatására, a tsz vezetőin kí­vül. Egy gépkocsivezető, egy traktoros, három növényter­mesztő és egy kertész. Jó lenne, több okos tanács születne, ha legalább tíz­tizenöt szövetkezeti gazda mint párttag segíthetett vol­na ezen a taggyűlésen a tsz vezetőinek. Kedvetlenek a ravazdiak. Rosszul ment soruk haj­da­nán. Talán két olyan ember volt a faluban, aki 20—20 hold földdel bírt. A többiek pedig sok mindennel próbál­koztak a kenyérért. S ma? Még mindig 16 forint 50 fil­lért ér egy-egy munkaegy­ség. És még mindig csak próbálkozik a szövetkezet, miből lehetne pénzt szerez­ni. Ha jobban fizetne a kö­zös, és több eredményt lát­nának a ravazdiak, nem mennének annyian üzembe, s nem mellékesnek tekinte­nék a szövetkezeti tagságot. Ha megszűnne Ravazdon ez a túlzott kétlakiság, a párt­­alapszervezet is gondolhat­na erősítésre. Mert minden szóbeli agitáció helyett ha­tásosabb lenne az eredmé­nyes gazdálkodás. Az idei gazdasági évre több mint 798 000 forint ál­lami segítséget kapott a kö­zös. Ezért gondolhattak ar­ra is, hogy megvalósítsák az állandó dolgozók pénzbe­­ni díjazását. Vagyis a trak­torosok, állattenyésztők, ta­­karmányosok a munkaegy­ség jóváírása mellett havon­ta pénzt is kapnának. Per­sze ez csak egy egészen ki­csi előrelépést jelent, s nem is egészen saját erőből. Az idén Ravazdon mással is pró­bálkoznak. A tavalyi 37 hold silókukorica helyett 97 hol­dat vetettek, hogy elég le­gyen a takarmány. Vegy­szerrel gyomtalanítják a silót. A kukoricát pedig lombtr­ágy­ázzák. A 171 hold pillangós vetésből 141 hol­dat kellett kiszántani. Siló­val, moharral, zabos borsó­val pótolják. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy ezen a vi­déken rendkívül bizonytalan az őszi és tavaszi árpa ter­mése. A feljegyzések sze­rint arattak már 11 mázsa,­­ de 6 mázsa őszi árpa átlag­termést is. A tavaszi árpa termésátlaga pedig öt évre visszamenőleg így alakult: 6 mázsa, 15 mázsa, 6 mázsa,­­ 12 mázsa, 4 mázsa. Terve a­­ közösnek, hogy az árpaterü­­let rovására szemes cirkot termeszt. Szárazságtűrő nö­vény, nem igényes a talaj­erőre, 10 holdat már elve­tettek kísérletképpen. Megoldaná a takarmány­gondot a biztos 12 mázsás kukorica átlagtermés, ha nem lenne annyi vadkár, ami évről évre sú­j­tja a közöst. A szántójuk mintegy két­harmad részét ez veszélyez­teti. Ezért úgy tervezik, hogy a kukoricát letennék a zöld területre, a gabonaforgó pe­dig a dombvidékre kerül. Pénzt hozó növények ter­mesztésével próbálkozik a közös. Olyan kapás és áru­növényeket akarnak termesz­teni, ami nemcsak pénzt hoz, hanem enyhíti is az egyéb kapások okozta munkacsú­csok gondját. Szintén kísér­letképpen vetettek hat hold mákot sárgarépával. Először nem fogadták szívesen a ta­gok, aztán mire kiosztották művelésre, a hat hold is ke­vés lett. A sárgarépát sil­óz­nak, malacoknak, tehenek­nek biztosítva lenne a téli karotin szükséglet. Ha sike­rül ez a kísérlet, átlagoltn évente 15—20 holdon ter­mesztenének makot sárgar­­­pával. Szintén az árunövény te­rület növelésére termesztene a közös koriandert is, ami­ből egyelőre 5 holdat vetet­tek el. Előnye, hogy nem sok munkát kíván, kombájn­nal takaríthatják be. A dús fehérjeértékű takar­mányok gyarapításáért ve­tettek szójababot, 10 holdra. Ez is kísérlet, próbálkozás, mint a többi növényféleség vetése. Melyik fizet majd jól a ravazdi határban? Leg­alább egy év után­ derül majd ki. Egyelőre nagyon sok gondot ad a legelemibb talajmunka elvégzése is. Mint mondják, volt olyan te­rületük, amit háromszor ké­szítettek elő a vetésre. A mostoha időjárás minden szövetkezetben okoz kárt, de a gyengéket nagyon megsa­nyargatja. Mégis csak az olyan szövetkezet életképes, ahol nem szűnik a kitartás, a remény. Ahol céltudatos próbálkozással kezdenek minden évet, hogy majd egy­szer, ha később is, sikerül megtalálniuk azt a módszert, amivel erősödhet a közös. Természetes, hogy ezeknek a szövetkezeteknek az átla­gosnál is több szakmai se­gítésre, tanácsra van szük­ségük. gszm Próbálkozások esztendeje Barazdon A legsúlyosabb fegyelmi büntetést érdemelte Amióta a vállalati fegyel­mi ügyek is a Területi Mun­kaügyi Döntőbizottság hatás­körébe kerültek, annak erő­sen megnőtt a „forgalma”. A vállalatok vezetői a Munka- I törvénykönyv módosítása óta következetesebben élnek a­­ fegyelmezés eszközével. Kü­­­­­­lönösen súlyos esetekben a fegyelmi úton történő elbo­csátást alkalmazzák. A fe­gyelmi határozatok többsége megalapozott, méltányos. „Késedelmes“ lakiterületes A Győri Ingatlankezelő Vállalat vezetője az egyik házfelügyelővel szemben al­kalmazta a fegyelmi elbocsá­tást, a szolgálati kötelezett­ség ismételt megszegése miatt A házfelügyelők ugyanis kötelesek a bérlők által fizetett lakbért határ­időre az ingatlanközvetítő­höz továbbítani. Az egyik munkavállaló a múlt év augusztusában „elfelejtette” a befizetést. A mulasztást jóval később, apránkint ren­dezte. Ezért írásbeli megro­vást kapott. A figyelmeztetés ellenére továbbra is elhanyagolta a lakbérek határidőre való to­vábbítását. Cselekedetét a munkáltató — jogosan — a társadalmi tulajdon megsér­tésének minősítette, s mun­kaviszonyát fegyelmi úton megszüntette. A Területi­­ Munkaügyi Döntőbizottság,­­ amelyhez fellebbezés folytán­­ került a munkaügyi vita, s helybenhagyta a vállalat ve­­­­zetőjének határozatát. Munkaidőben pezsgőzött Csirke István, mosonma­gyaróvári zenész munkaidő­ben engedélyt kért a ven­déglátó üzemegység vezető­­­­jétől, hogy néhány percre­­ távozhasson a zenekartól. Az engedélyezett pár perces tá­­­­vollétből két óra kerekedett . Ezalatt Csirke István a Béke Étteremben pezsgőzött, tán­colt A vendéglátó vállalat egyik vezetője éppen ellen­őrzést végzett. A munka­vállalónak nem ez volt az első fegyelemsértése. Szóbeli feddést kapott a múlt év ok­tóberében, 1965 februárjában pedig szigorú megrovást A vállalat vezetősége en­nek alapján úgy vélte, rá­­­ szolgált a fegyelmi elbocsá­tásra. Indokoltnak, szüksé­gesnek találta foganatosítá­sát azért is, mivel a szóra­koztató zenészek körében meglehetősen elharapóztak az ilyen és hasonló fegyelmi vétségek. A vállalat általá­nos munkafegyelmének meg­szilárdítása céljából alkalma­zott fegyelmi elbocsátást a TMDB jóváhagyta. Az utasítás végrehajtásának megtagadása A Pamutszövő- és Műbőr­­gyár elektro-műszerészei, Palkó Gyulát is fegyelmileg elbocsátották, mert ismétel­ten­ megtagadta felettese uta­sításának a végrehajtását. Legutóbb, ez év februárjá­ban a távhőmérők ellenőrzé­sére kapott utasitást. — Elektro-műszerész va­gyok, a kalorikus munkák­hoz nem értek — indoklás­sal megtagadta a munka el­végzését (A vállalatnál ki­alakult gyakorlat szerint az elektro-műszerészek végez­nek kalorikus munkát , is.) Palkó Gyula, a szeszvissza­nyerő rendszeres ellenőrzé­sével ugyancsak ilyen jelle­gű feladatot is ellátott. A kialakult gyakorlat e kérdés elbírálásában mérv­adó, mert olyan írásbeli munkaszerződést a vállalat­nál nem kötöttek, amely rög­zíti, hogy a­ munkavállaló csak elektro-műszerészi fel­adatokat köteles ellátni. Mi­vel a munkavállalóról bebi­zonyosodott, hogy munkájá­ra nem mindig lehet számí­tani, s a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét súlyosan megszegte, a TMDB a fegyelmi elbocsátást jóvá­hagyta. Saját erőből maguk akarnak könnyíte­ni lakásgondjaikon az É. M. Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Kérésükre a vállalat vezető­sége hozzájárult ahhoz, hogy típusterveik alapján 24 la­kásos társasházat építsenek. A szükséges középblokk ké­szítését az előregyártó üzem vállalta terven felül. A kivi­telezésre a vállalat tett ígé­retet, a munka nagyobb ré­szét azonban a szakember­­lakók fogják elvégezni.

Next