Kisalföld, 1967. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-18 / 42. szám

» Testvéri szerződés Tizenkilenc esztendővel ezelőtt írták alá Moszkvában a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Az akkori ünnepélyes aktus állam­közi megállapodás rangjára emelte népeink barátságát, amely tulajdonképpen már fél évszázaddal ezelőtt született, amikor magyar és orosz proletárok küzdöttek vállvetve a Nagy Október teremtette első szovjet állam védelmében. S a szovjet—magyar barátság felszabadulásunktól kezdve történelmünk alakító erejévé vált. Nem egészen két évtized telt el az okmányok aláírása óta, de a tizenkilenc esztendő nagyszerű változásai, a szocializ­mus alapjainak lefektetése, függetlenségünk szilárd védel­me, helytállásunk az emberi haladásért folyó világméretű küzdelem első soraiban — mind­ehhez, a barátsági szerző­déshez, ennek szelleméhez kapcsolódik. A szovjet népben nemcsak nagy, hanem önzetlen barátra találtunk. Együtt­működésünk és barátságunk okmányának szelleme és betűi egyaránt a proletár internacionalizmus magasztos elvein s a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapsza­nak, és maradandóan fejezik ki a szovjet és a magyar nép testvéri barátságát. Az elmúlt tizenkilenc esztendőben szüntelenül ápoltuk ezt a barátságot, hiszen a történelem­ tanított bennünket is arra, hogy ez a testvéri szövetség előrehaladásunk biztosítéka, s ellenségeink legfőbb igyekezete éppen együttműködésünk ellen irányult. Az okmányban rögzített elveknek megfe­lelően váltak széles körűvé kapcsolataink az élet minden területén. Megsokasodtak nálunk a „CCCP” jelzést viselő gépek és berendezések, iparunk a Szovjetunióból kapja a legnagyobb nyersanyagszállítmányokat — és megrendelése­ket. Autóbuszaink, híradástechnikai, élelmiszeripari beren­dezéseink, hajóink nagy megbecsülésnek örvendenek a szov­jetországban. Gazdasági kapcsolatunk nemcsak , üzemeink munkával való ellátottságát biztosítják, hanem népeink ba­rátságának hordozói is. Együttműködésünk tükröződik pártjaink közös fellépései­ben, országaink külpolitikájában, a szocializmusért és a békéért folyó világméretű küzdelemben. A magyar nép, a szocialista közösség többi országával együtt, aktívan támo­gatja azt a harcot, amelyet a kommunizmust építő szovjet nép folytat az i­­rializmus ellen, a vietnami nép megse­gítéséért, a nyug...német revansisták terveinek meghiúsítá­sáért, az atomfegyverek teljes eltiltásáért, a békés egymás mellett élés maradéktalan megvalósításáért. Hiszen ezek a célok és erőfeszítések a mi hazánk létérdekeit is szolgálják. Felemelkedésünk elképzelhetetlen a magyar—szovjet ba­rát­ság ápolása nélkül. Ezt bizonyította immár a történelem, s a jövőben is minden megteszünk ápolásáért. Az Egyesült Államok nem csökkenti európai csapatainak létszámát Washington (MTI.) Az amerikai kormány egye­lőre nem szándékozik csökken­teni Európában állomásozó csapatainak létszámát. Az USA jelenleg hat hadosztályt tart fenn Európában, noha szak­értők szerint a katonai célok­nak két hadosztálynyi erő is megfelelne. A Washingtoni külügyminisz­térium szóvivője az angol kor­mány Fehér Könyvével kap­csolatban csütörtökön csupán azt mondotta, hogy „Johnson elnök korábban már kifejtette az USA véleményét” s az Egyesült Államok csak akkor hajlandó csökkenteni az Euró­pában levő alakulatok létszá-­­ mát, ha erre „kölcsönös form­á-­­­ban” kerül sor. A szenátus csütörtök délutá­ni ülésén javító New York-i­­ republikánus szenátor több , társával együtt újabb javas­latot tett az USA európai po­litikájának s ezen belül kato­nai terveinek felülvizsgálatá­ra. Javits azzal érvel, hogy a változó európai helyzet követ­keztében az USA-nak módosí­tani kell politikáját. Jólértesült helyről származó információk szerint az Egye­sült Államok változatlanul a jelenlegi csapatlétszám fenn­tartása me­lett foglal­ állást az úgynevezett háromhatalmi tár­gyalások február 28-án kez­dődő szakaszán is. Az USA, Nagy-Britannia és Nyugat-Né­­metország képviselői az NSZK területén állomásozó amerikai és angol csapatok kérdéséről tárgyalnak majd. Nyugatnémet részről azt akarják elérni, hogy Washington vállaljon az ed­diginél nagyobb részt a csapa­tok fenntartásának költségei­ből. Amerikai részről azonban változatlanul azzal érvelnek, hogy semmiféle változás sem időszerű, mivel a csapatok helyzetének és fenntartásának kérdése csak a NATO katonai terveinek általános revíziója keretében oldható meg, ez a probléma azonban „hosszas ta­nulmányozást” igényel. Merényletet tervezett Bécs (MTI.) Bécsben hivatalosan közöl­ték, hogy az osztrák rendőr­ség csütörtökön letartóztatott egy Mirko Grabovac nevű Nyugat-Németországban élő horvát fiatalembert, aki töl­tött pisztollyal és lőszerrel a bécsi Hotel Imperiallal szem­ben várakozott Tito jugoszláv elnök ötnapos hivatalos auszt­riai látogatása idejére. A Ho­tel Imperialban szállt meg. A letartóztatott fiatalemberről kiderült, hogy illegálisan szö­kött az NSZK-ból Ausztriába. Grabovac szerepelt a nemkí­vánatos személyek listáján és ennél fogva az osztrák határ­őrök nem engedték belépni az országba. A rendőrségen el­mondta, hogy miután átszö­k itt a határon, azért jött Bécs­be, hogy Tito elnök látogatása­­idején „valamit csináljon”. v Agy és félelem hogy csodáltam néhány nap­ja még El Cordobést. Ma már tudom, hogy neki sem fog si­kerülni. Spanyolország legbátrabb és legrettenthetetlenebb torreádo­ra most már fél és úgy gondo­lom, hogy félelme végzetes lesz. El Cordobésról Hemingway, ha élne, bizonyára novellát ír­na, vagy regényhősnek válasz­taná, mert a spanyol torreádor minden idők bikaviadorainak legügyesebbike. Az az em­­ber, aki szakítani tudott a hajdani klasszikus iskolával, megte­remtve a maga egyszerű, sal­langmentes és rendkívül koc­kázatos stílusát. Leegyszerűsítette az arénai párharcát a saját életének kockáztatására. El Cordobés a végsőkig csigázta a feszültsé­get a küzdőtéren, a közönséget lázba hozta s már-már a tor­reádorok koronázatlan kirá­lyának kiáltották ki, amikor két hete váratlanul visszalé­pett a porondtól. Sohasem láttam El Cordobést küzdeni, mondhatni, akkor is­mertem meg, amikor bejelen­tette visszavonulását. És ak­kor csodáltam meg a nagy torreádort: ennek az ember­nek van bátorsága. Mielőtt halálos sérülést szenvedne, visszavonul. Fénykorában, a közönség diadalköszöntésétől övezve. Bátornak tartottam, pedig El Cordobés akkor azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy ágyában isteni sugalla­tot látott, és ez késztette a visszavonulásra. Nem hittem El Cordobésnak, nem hittem el, hogy fél. A spanyol torreádor most­­ újra a sajtó hírügynökségének reflektorfényébe került. Né­­­­hány napja azt nyilatkozta, hogy mégis visszatér az arén i náta. Úgy hírlik, El Cordo­­béstól magas kártérítést köve­teltek az impresszáriók az 1967-re már lekötött mérkőzé­seiért. A bikaviador évekig vereke­dett az arénában, vakmerő stí­lusa után úgy csodálták, mint az olyan embert, aki nem fél a haláltól. És most El Cor­­­­dobés egyszerre félni kezdett. Az imsrresszáriók megismer­­i tették vele az igazi félelmet, a kilátástalanságot. És ez rosszabb, mint az arénai min­dennapos halálharc. Most már El Cordobésra is az a sors vár, mint a társaira. Neki sem sikerülhetett kisza­badulnia. Az ágyát egyébként, amelyikben az isteni sugalla­tot látta, 3500 dollárért elárve­rezik. Nem valószínű, hogy El Cordobés megszabadul a rém­­látomástól. Attól a gondolat­tól, hogy ő is úgy végzi, mint a többiek. Ha csak valami cso­da nem történik. — ti — KISALFÖLD ­ Olasz kezdeményezés Vietnam ügyében? Róma (MTI.) Fanfani olasz külügyminisz­ter csütörtökön este fogadta Reinhardtot, az Egyesült Ál­lamok vatikáni nagykövetét. Rendszerint jól tájékozott ró­mai politikai körökben úgy tudják, hogy az amerikai nagykövet ismételten kifejtet­te Fanfani előtt a Fehér Ház „érveit” a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területe bombázásának újrakezdését illetően, majd arról volt szó, hogy Olaszország esetleg foly­tatja a tavaly decemberben már megkezdett óvatos kezde­ményezését a vietnami kérdés tárgyalásos rendezése érdeké­ben. Figyelemreméltó, hogy vala­mennyi politikai párt nagy nyomást gyakorol a római kormányra atekintetben, hogy fejezze ki tiltakozását az ame­rikai bombatámadások újra­kezdése miatt. SYBILL a Kisfaludy Színházban A bemutató előadás szüne­teiben többen felismerték — bár nagy szemüveg „álcázta" sötét üvegével — Telessy Györgyit (Házy Erzsébet húga) a kaposvári Csiky Gergely Színház tagját. Csupán a szak­mai kíváncsiság, érdeklődés hozta, érdekli hol, mit, hogyan játszanak. Mit mond a vendég? „Szép előadás — őszintén!” — hangsúlyozta, amikor külön is gratulált Balla Icának a nagy­hercegnőért. Jacobi Viktor háromfelvo­­násos nagyoperettjének (Mar­tos és Bródy szövegét átdol­gozta Kecskeméti János), ze­néjét élvezettel hallgatta a kö­zönség a Kisfaludy Színház zenekarénak kitűnő tolmácso­lásában. Gulyás Sándor ve­zényletével — a néha bizony­talan énekesek ellenére — a lendületes tempók, a színes muzsikálás és a zene lükteté­se folytán többet kapott a kö­­­zönség, mint a sablonos ope­rett előadásokon.­­ Eltért a rendezés is a meg-s szokott sablontól. A nézőtér­­ azonban nem fogadta egyér­­r­telmű helyesléssel az eltérést a „hagyományostól”. Mint vár­ható volt, nem maradt el az összehasonlítás. Kinek tetszett, kinek „jobban sikerült hat év­vel ezelőtt”. Dehát mint a zongoraművésznő mondogatja: „Ez van.’­’ S hosszú sorozatban megy majd bizonyára siker­ként. Hortobágyi Margit francia bohózatnak tekinti az egy éj­szaka történetét, s nyilvánva­ló, hogy ez a darabfelfogás nem tűrheti a szerelmes né­gyes „súlyos vergődését”. Iro­nizálás bizonyos határokon be­lül az egységes zenei megol­dásra támaszkodva, így kap lehetőséget például Molnár Miklós (m­int Borcsakov) vál­tozatos, egyéni alakításra re­gényeivel (Csernus László és Hajnal Róbert) egyetemben. A bohózati fricskákat egyébként bőven osztogatják valamen­­­nyien. Megsínyli Sybi"? Az arisztokratásdiság régiségére ráfér. Az atyuskázás és miegy-­­ más így elviselhetőbb. Ugyan mi okozta, hogy az első igazi tapsot a Marcsa szám (Berta Erzsi) kapta? A nézőtér fanyalgása? A premier-izgal­mak okozta halványabb egyéni teljesítmények? Forróbb lett volna a levegő, ha „halkabb hívásra” is ismételnek? Pataki Ottiliánál magabiz­o­­tosabb, árnyaltabban játékos Balla Ica. D. Kovács József látható élvezettel játszotta a kormányzót. Jó Fáy László nagyhercege, Csizmadia Lász­­­ló amolyan „kiskatonás” had­­i­nagya ennek is, annak is bi­­­­zony talán. Kenessy Zoltán­­ impresszáriója néhol nem ro­konszenvesen túloz. Jók a tánc­betétek — Somlay István ko­reográfus érdeme. Baráth And­rás díszletei hangulatosak, a szépek Nagyajtay Teréz jelme­zei. Átlagon aluli viszont­­ műsorfüzet. Balla Ica és Fáy László Telessy György! (Sieber Sánd­or felvételei) Az AÁSZ rendkívüli értekezlete Buenos Aires (MTI­) Az Amerikai Államok Szer­vezetének harmadik rendkí­vüli értekezletén csütörtökön a külügyminiszterek megálla­podtak abban, hogy a pán­amerikai csúcsértekezletet áp­rilis 14-én az uruguayi Punta del Este fürdőhelyen rende­zik meg. Hátra van még a nehezebb feladat, a csúcsérte­kezlet napirendjének összeállí­tása. Az Egyesült Államok eredetileg az integrált ameri­­kaközi fegyveres erők megala­kítását szerette volna meg­tárgyaltatok Ez a szándék azonban a latin-amerikai or­szágok legélesebb ellenállásába ütközött. Közép- és Dél-Ame­­rika országaiban a gazdasági kérdések a legégetőbbek, ép­pen ezért az következik, hogy a csúcsértekezleten ezeket a kérdéseket vitassák meg. Az Egyesült Államok ezért most taktikát változtatva a gazda­sági integráció megteremtését javasolta a csúcsértekezlet egyik napirendi pontjául. Bush amerikai külügymi­niszter ezzel kapcsolatban fel­szólította a latin-amerikai or­szágokat, hogy alakítsák meg a földrész közös piacát. Ígé­retet tett arra, hogy az Egye­sült Államok maradéktalanul támogatni fogja őket ebben. Észak-amerikai tervek szerint a latin-amerikai közös piac 1980-ig épülne ki. A szerző­dést 1968. április 1-ig írnák alá, s a két dátum közötti 12 év alatt fokozatosan alakulna­­ ki a gazdasági integráció. A latin-amerikai küldöttsé­­­gek azonban megoszlanak a közös piac kérdésében. Egyes országok, mint például Chile és Kolumbia, támogatják a szorosabb gazdasági integrá­ció gondolatát, míg mások, — Argentína és Brazília — in­kább a szabadkereskedelmi politika hívei. (AFP, Reuter, TASZSZ) Az időjóslás népi hagyományai A MAGYARORSZÁG ma megjelent számában közli a sok vitára alkalmat adó „oszt­rák időjárási előrejelző nap­tárt”. A hetilap egyik cikke ezzel kapcsolatban felelevení­ti az időjóslás népi hagyomá­nyait. Folytatja a MAGYAROR­SZÁG a Manchester-könyv ka­varta amerikai botrány, a Kennedyek kontra Johnson vita újabb fejleményeinek közlését. Az elnökgyilkosságot követő napok történetének Manchester-adta leírásából vett idézetek sorakoznak itt a más forrásokból merített meg­állapítások mellett. A Szovjetunióról, Francia­­országról, Kanadáról, Cseh­szlovákiáról olvashatunk a he­tilap külpolitikai rovatában. Wesselényi Miklós népszerű történelmi visszaemlékezései­nek sorában Rasputin alakja elevenedik meg. Az „öt világrész száz lapjá­ból” című összeállításban a kínai helyzetről szóló külföldi lapidézeteket ad közre a MA­GYARORSZÁG e heti száma. Szó esik Budapest munka­erőhelyzetéről, — a disznóölé­sek idejéről, — a fesztiválok­ról, — a tbc-s megbetegedés számának csökkenéséről, — a furfangos bűnözőkről, — a tudományos kutatók helyzetét elemző szociológiai kutatások­ról is. 1­7. február 11., szombat

Next