Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
S A MA! JAPÁN Japán alig egy évszázada került megismerhető közelségbe a nyugati világhoz. Az amerikai hadiflotta Shimonoseki japán kikötőre megnyitott tüze jelentette a nyitányt, majd a nyugati kereskedelem egyre szélesedő befolyása tette teljessé a régi feudális rendszer felbomlását. Negyven év elég volt aztán, hogy az orosz—japán háborúval Japán a világ nagyhatalmai sorába lépjen, és versenytársként jelenjék meg a világpiacon. Népe szívósságának bizonyítéka, hogy a második világháború elvesztése után, amikor történelmi sorsának mélypontjára zuhant, újra, igen rövid időn belül talpra állott. Japán ma nem világhatalom ugyan, de a Távol-Kelet színpadán továbbra is egyik főszereplő maradt. Gazdasági életének alakulását az egész világ érdeklődéssel figyeli. Túlnépesedett (1966-ban 98,8 millió lakos), nyersanyagokban szegény ország, ami gazdasági életét döntően befolyásolja. A gazdaság minden ágában elegendő, gyakran munkanélküliségre is vezető munkaerő áll rendelkezésre. A mezőgazdaság és a halászat a népesség élelmezését csak 80 százalékban tudja fedezni, ezért élelmiszer-behozatalra szorul. Hegyvidéki jellege következtében az ország területének (369.662 km 2) mindössze 15,5 százaléka szántó, 67,5 százaléka erdő, 2,5 százaléka rét és legelő. Mezőgazdaságára a szubtrópikus növények termelése jellemző. Japán már a második világháború előtt Ázsia legfejlettebb ipari országa volt, s a háború súlyos következményeit kiheverve ma ismét az. Az igen koncentrált ipar legfontosabb ágazatai: villamosenergia-termelés (1963-ban a tőkésországok között a 2 helyen áll), kohászat (acéltermelése 1963 óta az USA és a Szovjetunió mögött a 3. helyen áll a világon), gépipar (hajóépítőipara 1966. óta 1. helyen áll a világon), elektromechanikai ipar (tranzisztoros vevőkészülékekben és motorkerékpárok gyártásában 1963-ban első a világon) és textilipar (pamutszövet termelése 4., természetes selyem termesztése az 1. a világgazdaságban). — Terra — Fasizmus álarc nélkül Még csak tiltakozás sem hangzott el az NSZK-beli újfasiszták részéről, amikor a lapok megírták róluk, hogy fel akarják támasztani a hitleri pogromot. Továbbra is mázolták a horogkereszteket középületek falára, sőt, hogy a célzatosság világosabb legyen, a zsidó temetők síremlékeit gyalázták meg az emberiség legrosszabb emlékű jelével. A fasizmus nem változott! — mondottuk akkor. — Továbbra is a faji gyűlölet táplálja, és céljaik érdekében nem rettennek vissza még a holtak meggyalázásától sem. Gazdasági összefonódásra csak másodsorban gondolunk akkor, bár erre is lehetett volna következtetni az NSZK- ból Izraelbe irányított fegyverszállítmányokból. Azóta azonban lelepleződött ez az agresszióra buzdító szándék, sőt a fasizmus valóságáról egyéb terhelő adatok is napfényre kerültek. Münchenben jelenik meg a Deutsche Nazional und Soldaten Zeitung, amely nyíltan ápolja a barnainges hagyományokat. Legutóbbi ténykedésük, hogy ünnepi számot adtak ki a Hitler elleni merénylet évfordulója alkalmából, ez a visszaemlékezés azonban merőben különbözött az eddig alkalmazott érzelgősségtől. Álarc nélkül feltárultak benne vérgőzös szándékaik, ehhez pedig keresve sem találhattak volna jobb párhuzamot, mint a Közel-Kelet eseményei. Ahogy az AP hírügynökség Münchenben kiadott közleménye írja: a rendőrség házkutatást tartott a lap szerkesztőségében, és elkobozta az újság ünnepi példányait, mivel a címoldalon egymás mellett közölték Adolf Hitler és Mose Dajan izraeli hadügyminiszter arcképét. A párhuzam nyilvánvaló: a villámháború kései követője „megérdemel” annyit, hogy faji megkülönböztetést feledve egy szintre kerüljön a „feledhetetlen Vezér” cselekedeteivel. Még világosabban: halálos ellenségükkel is szívesen szövetkeznek, ha tettei „meggyőzik” az emberiséget a fasizmus legyőzhetetlenségéről — vallják a náci szellemű katonaújság szerkesztői. Az ujjongás azonban nemcsak az izraeli hadügyminiszter Hitler mellé állításáig tart. És itt következik az előbb említett meggyőzés másfajta megközelítése: ugyanennek a lappéldánynak vezércikke arról szól, hogy Izrael Auschwitzhoz hasonló gyűjtőtáborokat állított fel Egyiptomban, Szíriában és Jordániában. A fasizmus feléleszthetőségére utaló remény azonban nemcsak egyoldalú. Nemcsak az NSZK-ban ébredező barnainges utódok táplálják. Ahogy egy másik hírügynökségi jelentésben olvassuk: Dr. Amos de Sáli izraeli atomtudós kijelentette, hogy Izrael műszakilag felkészült arra, hogy két-három éven belül atombombát állítson elő. A nyilatkozatot nem lehet félreérteni — bár, ahogy a jelentés hozzáfűzi — az izraeli kormány egyelőre erélyesen ellenzi a tervet. Ha az arab országok elleni agreszszióra gondolunk, nem tekinthetjük komolynak ezt a tiltakozást. Márcsak azért sem, mert az izraeli atomfizikus nyilatkozatában az is szerepel, hogy Izrael nem építhet ilyen gyárat külföldi segély nélkül. Az persze célzásnak minősülne, ha a „külföldi” címszó alatt valamelyik — Izraeltől távol fekvő, de az agresszióról vallott véleményben rokonállamot megneveznénk. A támadóra sokszor jellemző, hogy tetteit — amíg csak teheti — álarcban valósítja meg. Az álarc azonban egyre kevesebbet leplez, kivillannak alóla a farkasfogak. R. E. Ötvenéves a szovjetbertalom minöten a százezerből Százezer magyar vörös katona harcolt Szovjet-Oroszországban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk olvasóközönségünknek. 5. A halálraítélt Grózner István hadifogoly — vagy ahogy a gazdája, Vaszilij Fjodorovics és a falubeliek nevezték. Sztyepán — Piszmonka faluban bereskedte végig az első világháború második és harmadik esztendejét. A cári hadvezetőség — ugyanezt cselekedte fordítva a Monarchia katonasága is — a hadifoglyok egy részét amolyan ingyen béresként kiadta módos parasztokhoz. A hadifogoly tartozott gazdája parancsa szerint látástól vakulásig dolgozni, amelyért cserébe teljes ellátás illette meg. Ezt épp úgy a gazda szabta meg, mint a munkaidőt. Így érthető, hogy a hadifoglyok nem híztak el. Igaz, akadtak olyan munkáltatók is, akik megszerették az idegent, de Vaszilij Fjodorovics, Grózner István gazdája nem tartozott ezek közé. Sztyepán alig várta a napot, hogy megszabadulhasson tőle. Már 1918 tavaszát írták, s jóllehet érkeztek kósza hírek arról, mi történt Pétervárott, és hogy Oroszország nagy része már a forradalmároké, ez az alkalom még mindig nem érkezett el a számára. Piszmonka falu a fehérek kezén maradt. Végre Piszmonka körül is ropogni kezdtek a fegyverek. Vaszilij Fjodorovics gyűlölködve figyelte a hangjukat. Három fia a fehér hadseregben szolgált, őket is féltette, a saját földjét is. Ő hozta a papírt, amelyben az állt, hogy Grózner István köteles a bugulmai járási elöljáróságon jelentkezni, hogy besorozzák a fehérekhez. A gazda megengedte, hogy az egyik lovat felnyergelje és azon lovagoljon be a járási székhelyre. Sztyepán azonban nem nagy kedvvel nyergelte a lovat. Elege volt már a háborúból, alig várta, hogy hazajusson hazájába, Magyarországra. Éjszakánként szülőföldjéről, Göcsejről álmodott, szerette volna már viszontlátni szüleit, testvéreit. S hazatérés helyett most egy idegen hadseregbe álljon? Elindult. A ló lassan poroszkált, hideg szelek fújtak, de már magukkal hozták a tavasz leheletét. Grózner elhatározta, hogy lesz, ami lesz, nem teljesíti a parancsot, megszökik. De mi lesz vele idegen földön, sok ezer kilométerre a hazájától, barátok, ismerősök, pénz nélkül? Hiszen még egy térképe sincs, hogy megpróbálhatna azon eligazodva elindulni Zala felé. Belovagolt az erdőbe, amelynek sűrűjében ott állt egy kis méhészház. Ismerte a ház tulajdonosát, néhányszor beszélt vele, s úgy tartotta, hogy nem szereti a fehéreket. Amikor odaért, megkocogtatta az ajtót. Csak sokára nyitották ki az ablakot, ahonnan három puskacső meredt rá. A gazda és még két falubeli nem nagy örömmel fogadta őt. Éppen arról tanácskoztak, mit tegyenek a továbbiakban. S most ez az idegen a nyakukra jött. El is bocsátották békével, némi elemózsiát adtak csak neki Sztyepán egész nap az erdőben bolyongott, estére pedig visszalopakodott a faluba. Egy ismerős házban bebocsátást nyert. Ott tudta meg: gazdája már hírül vette, hogy nem jelentkezett Bogulmában. Halálra keresteti. S egyébként is, a helyzet rossz: a fehérek a falu mellett visszaszorították a vörösöket. S mintha csak a háziak szavát akarnák igazolni, a fehér csapatok éppen ekkor törtek be a faluba. A magyar hadifogolynak a kertek alján sikerült megszöknie. Hosszú ideig a folyóban, egy fűz rejtekében húzódott meg, s csak az éjszaka második felében, csuromvizesen, agyonfázva mert előbújni. A szomszéd majorban, Sztaroverecben is voltak ismerősei. Ott kopogtatott be, s ezúttal szíves fogadtatásra talált. Menedéket kapott, de csak ennyi eligazítást: — Maradj itt. Majd lesz valahogy. A „valahogy” azonban csak másnapig tartott, amikor Sztaroverecbe is betörtek a fehér kozákok. Sztyepánt két altiszt fogta közre, egy olajmécses fényénél vallatták. A gazda hiába mondta, hogy a magyar hadifogoly rendes ember, szorgalmas munkás, a fehérek rásütötték, hogy vörös kém. Elhatározták, hogy a parancsnok elé állítják. A parancsnok pedig felemelte a kancsukáját. — A pokolba vele! Ez annyit jelentett, hogy halálra ítélte Grózner Istvánt. Néhány órába telt, amíg hóhért találtak. Egy középkorú, komor, sebhelyes arcú kozák vállalkozott az ítélet végrehajtására. A magyar hadifoglyot átadták neki, kozák lóra szállt, karabélyát maga elé tette a nyeregkápára, áldozatát maga elé parancsolta, és megindultak egy szűk erdei ösvényen. Grózner István azt figyelte, hol kínálkozik alkalom a szökéshez. Már egy jó negyed órája mentek, s még mindig semmi. Megrettenve várta, mikor emeli a kozák vállához a karabélyt, hogy leadja a gyilkos lövést. A kozák azonban nem sütötte el fegyverét. Egy domboldalon, ahonnan keskeny, kanyargó folyót látott a völgy aljában, a kozák megállást parancsolt. — Ide figyelj, magyar! A tieid ott vannak a túlsó parton. Fuss és úgy harcolj, mint egy isten. Jaj neked, ha újra elfognak. Ezzel megfordította a lovát, s visszafelé ügetett. Gróznernek még hálálkodni sem maradt ideje. A kozák bizonyára rokonszenvezett a bolsevikokkal, de családja a fehérek uralma alatt lévő területen élt, s ha maga átáll a vörösökhöz, a családon álltak volna bosszút. Nem volt könnyű az átkelés. Éppen a folyónál tombolt a harc. Ideát a fehérek, odaát a vörösök. Mégis átjutott. Tetőtől talpig vizes volt, amikor megpillantotta az első vöröskatonát. Azok nem sokat értettek abból, amit a jövevény tört oroszsággal mesélt. Anynyit azért megértettek, hogy az előttük álló, s a hidegtől, félelemtől reszkető ember magyar. Előhívták néhány társukat, volt magyar hadifoglyokat, akik velük harcoltak. Ők már szót értettek Grózner Istvánnal. Kenyérrel és vodkával vendégelték meg. Aztán azt mondták nek: lépjen be közéjük, harcoljon azok ellen, akik halálra ítélték. És Grózner István harcolt. A háború végéig nem is tette le a fegyvert. Állta a sarat Kolcsak, a pánok és Vrangel ellen is. Azután is Szovjet- Oroszországban maradt. Dolgozott a Don-medencében, majd Moszkvában lett gépkocsivezető. Csak évek múltán került haza. A felszabadulás után a Középülettervező Vállalat gépkocsivezetője lett. Onnan ment nyugdíjba, ő, akit fiatalon halálra ítéltek a fehérek, jóval hatvan felett most a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az ő forradalma 50. évfordulójának megünneplésére készül. Pintér István KISALFÖLD 1967. augusztus 1., kedd Szabotázs a Forrestalon? — Nem kizárt annak a lehetősége, hogy szabotázs történt a Forrestal amerikai repülőgépanyahajón a vietnami tengeröbölben — írja Tabouis asszony, a Paris Jour hétfői számában. A Forrestal repülőgépanyahajó harcképtelenné válása most lehetővé teszi a Dél-vietnami amerikai erők főparancsnokának, hogy viszszatérjen eredeti követeléseihez, a szárazföldi csapatok jelentős növeléséhez, és újra megkezdődhet a stratégiai vita is, amelynek politikai következményei erősen nyugtalanítják a Fehér Házat. Más vélemények szerint viszont, amelyek ugyancsak szabotázsról beszélnek, a Forrestalon kitört tűz összefüggésben lehet az Egyesült Államokban kirobbant faji zavargásokkal. Ezeket a véleményeket azonban csak titokban hangoztatják. 1l lottó jutalomsorsolás nyereményei A Sportfogadási és Lottóigazgaszám nyeremény tóság budapesti Nádor utcai székházában hétfőn tartották a lottó 3165 utaso. júliusi jutalomsorsolását. A húzó- 3 A son a 29. játékhét szelvényei köz 3 J3 hűtőgép zött összesen 1062 tárgynyereményt 3 JiJ magnó sorsoltak ki. 3 ^13 lemezjátszó ^AtH0r518tá5?*n,aZ alábW ^ 3 189 195 éléskamra utalv. réseket használtuk: 3 194 885 lemezjátszó Utalv.: vásárlási utalvány, fény- 5 202 536 utalv. képezőg.: fényképezőgép, perzsasz.: 3 202 633 utalv. perzsaszőnyeg, „ki mit vál.”: ki 3 205 204 Ofotért utalv. mit választ, r. és lemezjátszó, rá- 3 205 873 Ofotért utalv. dió és lemezjátszó, r.: rádió, ház- 3 213 053 rádió tart. g.: háztartási gépek, lak tex.: 3 227 662 írógép lakástext. 3 24 049 óra 3 255 240 ruházati cikk. szám nyeremény 3 274 156 raló 001 447 Utalv. 3 283 416 utalv. 006 616 hűtőgép 3 286 238 bútor-lakber. 014 325 óra 3 301 574 utalv. 015 825 Utalv. 3 305 924 utalv. 057 770 utalv. 3 316 dl éléskamra ut. 041 922 ofotért ut. 3 316 077 utalv. 047 688 éléskamra ut. 3 326 805 éléskamra ut. 521 882 utalv. 3 335 428 utalv. 545 738 ruházati cikk 3 341 320 éléskamra ut. 559 475 utalv. 3 349 647 utalv. 1 2 203 763 méteráru 3 354 220 éléskamra ut. 2 209 221 házt. g. 3 549 647 utalv. 2 215 140 utalv. 3 355 808 bútor 2 374 858 tv 3 363 105 fényképezőg. 2 379 803 tv 3 366 307 lemezjátszó. 2 390 786 írógép 3 378 024 ruházati cikk. 2 396 406 hűtőgép 5 381 731 kimit vál. 2 398 053 óra 3 385 296 utalv. 3 005 468 írógép 3 395 228 rádió 3 016 609 tv. 3 396 316 tv. 3 3 019 922 tv. 3 411 394 utalv. 3 020 338 házt. v. 3 414 371 tv. 3 024 541 rádió 5 426 350 hűtőgép 3 026 766 méteráru 3 478 328 zenegépek 3 027 660 magnó 4 210 250 háztart. 3 070 964 utalv. 4 214 318 Utalv. 3 100 368 óra 4 379 161 lemezjátszó 3 101 302 rádió 4 392 575 utalv. 3 116 565 éléskamra ut. 5 118 433 külf. utazás A nyertes szelvényeket 1967. 3 127 356 tv. augusztus 20-ig kell bejuttatni s 3 130 764 éléskamra ut. Sportfogadási és Lottóigazgatóság 3 136 350 Ofotért ut. lebonyolítási osztályához (Buda-3 136 444 Írógép pest, V., Nádor utca 15.) 3 137 540 óra A gyorslista közvetlenül a sorsa1 155 887 utasvalás után készült, az esetleges hl-5157 135 hűtőgép bákért felelősséget nem vállalunk. 3 159 944 rádió (MTI) PONTYIKA Az öblöt a hullámok tánca marta a nád közé, de a harcról, amely a talajba kapaszkodó gyökér és a viharral száguldó elem között folyt, ma már senki sem beszél. Fiatalok viháncolása paskolja habosra a vizet, a központ közöttük, Pontyika. Csukafejessel buknak le körülötte a fiúk, és közvetlenül a kislány orra előtt bukkannak fel ismét. Bájos, gondot feledtető, kacagtató az évődés. De csak addig, amíg Pontyika gondol egyet, és beúszik a nád elé, a nyílt vízre. Szőke haja kibomolva terül szét a vízen — sellő inkább, mint lány, ahogy simán, lendületesen úszik egyre távolabb udvarlói gyűrűjétől. Csak ketten követik. A legbátrabbak. De ők is hátra-hátranéznek a part felé; ijesztően nő az előttük tempózó lány és a lábolható vízben álldogálók közti távolság. Akkor hangzik fel először a szavalókórus, a parti fűzfák felől: — Pan-ni-ka... Pontyi-ka... Egy vitorlásból integetnek a merész kislánynak, majd hogy a kísérői is végleg lemaradtak, a vitorlásban ülő két fiú kanyarodik elegáns kormánymozdulattal az ötlet szülte bajnoknő elé. Pontyika kivillantja a fogát. Ez a mosoly a gáláns érkezést köszöni meg, de barnára sült akaratos karja éppen az ellenkezőjét parancsolja: „Menjetek! Térjetek ki az utamból...” Mozdul a vitorla rúdja, szél kap a vászonba, s már lendülne tovább a hajó, amikor Pontyika előtt — arasznyira csak az arcától — aranysárga hasú ponty dugja ki a fejét. Pontyika akkorát sikít, mint a mozdony, amikor Révfülöp felől a kanyarhoz közelít. A két fiú pedig — úszóversenyen sem lehetne sikerültebb a rajt — gondolkodás nélkül dobja magát a vízbe. Pontyika még akkor is remeg, amikor már a forró fedélzeti deszkára fektetik, de már nem a nagy hal váratlan érdeklődése reszketteti a karját. Sajnálom a fiúkat, akik a parton maradtak, ők kezdték a játékot. —ez —6