Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-27 / 202. szám
4 NÉZŐPONT Képeslapot kaptam a minap. A lap K. városkát ábrázolta a magasból. Légifelvételen. A lap alján ismerősöm szellemesnek szánt megjegyzése: „Most éppen így, felülről szemlélem a világot.” A mondat felidézte néhány apró kudarcát, még bólintottam is rá, igen, szüksége van erre a felülemelkedésre, túl sokat emészti magát, a bosszúságok rendre kizökkentik szokott életritmusából. Miután a tűnődő emberek közé tartozom (társaságban nehezen elviselhető fajtája ez az emberiségnek), rágódtam a „felülről szemlélni” gondolaton. Végülis hogyan érdemes a világot nézni? Felülről K. mindössze fura vonalaktól ékes ábra. Én tudom, hogy a zegzugos utcák melyike rejt szépséget. ismerem a sugárút történetét, láttam az új lakótelepet, még a hulló vakolat sem kerülte el figyelmemet (tudniillik annyira elcsúfítja a formás épületeket). A házak tövében kénytelen-kelletlen bosszankodtam és örültem, a látvány arra serkentett, hogy még inkább becsüljem a szépet, és mi tagadás, kegyetlen indulatokat ébresztett a hanyagság, a nemtörődömség ellenében. Igen, egy ilyen séta a házak tövében, feldúlta a nyugalmasnak ígérkező délelőttöt, mert nemcsak szemügyre vettem a várost és lakóit, hanem a forgatagban valahogy mindehhez szervesen hozzátartoztam magam is, személy szerint nekem kínálta magát a gyönyörű és a rút... A látképhez semmi közöm, absztrakt forma csupán, önmagáért se gyűlölni, se szeretni nem tudom, és ez kedvetlenné tesz, mert mindig kedvetlenné tesz az érzelemmentes kapcsolat, legyen az akár tárgyhoz, akár személyhez fűződő, mindig keresem a kapcsolat jellegét__ Mi közöm a világhoz? Lényegében erről van szó, bár fellengősen hangzik a kérdés. Mi közöm a világhoz, amelynek részesévé születtem, amelyért felelősséggel tartozom. Mindig? Kovács András, a Hideg napok rendezője körkérdéssel mérte filmje visszhangját. A válaszadók jelentős hányada elutasította a filmet. Miért? A mű figurái ártatlanságukat bizonygatják a szégyenteljes újvidéki eseményekkel kapcsolatban. Elutasítják a felelősség vállalását. Mégis, éppen bizonyítékaik alapján ítéli el őket a közönség, azok is, akik védelmükre kelnek. A kisember tragikus tévedésének, vétkének nevezném a felelősség elhárítását. Mi közöm a világhoz? Lényegében ezt a kérdést teszik fel túlságosan későn önmaguknak az alkotás szereplői. Persze a kérdésfeltevés elmulasztása, a válaszadás elmulasztása békés időkben nem ennyire nyilvánvalóan elítélendő cselekedet. (Tegyük hozzá: az egyéni sérelmeken való felülemelkedés meg éppenséggel nem az, ám ez nem is érinti a kérdés lényegét, sőt elfedi előlünk.) Mi közöm a világhoz? — kérdezem immár harmadjára. Ahhoz a világhoz, amelynek szándékom szerint építője kívánok lenni. Van-e jogom a nagyvonalú pózokhoz, a legyintéshez, a közömbösséghez? Aki igazán épít, és nemcsak rakja egyik téglát a másikra, tudja az építkezés célját. Lehántva a gondolatról a képek és hasonlatok köntösét: társadalmunk építése megkívánja az egyéntől a tudatosságot, a személyes felelősséget. Az utóbbi időben megélénkülő társadalomtudományi kérdésekkel foglalkozó viták arra utalnak, hogy az elmélyült, tudományos munkáknak nem vagyunk híjával. A köznapi ember óhatatlanul a gyakorlati életben teszi próbára az elmélet eredményeit, de remélhetőleg nem szabadulhat az elmélet következetességétől, ez az elmélet pedig állásfoglalásra késztet. (Ha irodalmi, művészeti kérdésekről beszélünk, akkor a kategóriák kicserélődnek, lévén kidolgozottabb a tárgykör, az elnevezések pontosabbak. Az esztétikai elkötelezettségről vagy pártosságról szól, ami lényegében az alkotónak teszi fel a fentebb vulgárisan megfogalmazott „Mi közöm....” kérdést.) Mi mellett és mi ellen? Az értelmes emberi társadalom mellett, az esztelen pusztítás, az ön- és közveszélyes kollektív őrület ellen... A képeslap? Talán nem kallódik el a többi között. Valójában ártatlan ebben a szertelen töprengésben, ami mindössze egy kérdés fő- és mellékzöngéit hivatott jelezni. —szó Rádió, tv, mozi GYŐRI RÁDIÓ (Hullámhossz: 223.88 m, 1340 Ke.) 9.00—10.00: Augusztus végi zenével: Hangos portrék. — Csendesedő határ. — Jelentések Győrből, Szombathelyről, Veszprémből. KOSSUTH RÁDIÓ 8.10: Offenbach: Orfeusz az alvilágban. Részletek. — 8.25: Édes anyanyelvünk. — 8.30: Csak bikiniben. Diagnózis több leletben. — 9.25: Gyermekkórus. — 9.35: Karnevál a Parnasszuson. — 11.03: A Rádió Lemezalbuma. — 13.02: Nagy sietség. — 13.12: Jó ebédhez szól a nóta. — 13.50: Rádiólexikon. — 14.20: Világhírű szopránok. — 15.08: Könnyűzene, tánczene, jazz. — 15.40: Pillantás a nagyvilágba. — 16.00: Zene a kertben. — 16.53: Mérkőzések percről percre. — 18.00: A magyar költészet századai. Petőfi Sándor. — 3. rész. — 18.16: Népdalcsokor. — 19.10: Henryk Szeryng hegedül. — 20.14: A zöldszemű lány. Rádiójáték. — 20.44: Lemezek közt válogatva. — 21.11: Slágerről slágerre. — 22.20: Wagner: A walkür. I. felvonás. — 23.24: Könnyűzene. PETŐFI RÁDIÓ 7.30: Az evangélikus egyház félórája. — 8.00: Operakalauz. — 9.00: Szélhámosok históriái. — 9.31: A Román Kultúra Hete. — 10.52: Vasárnapi koktél. — 12.21: Klassszikus költők. — 12.32: Térzene. — 13.12: Matina és a három, mackó. Mesejáték. — 14.03: Táskarádió. — 15.03: Kulturális Figyelő. — 15.23: Szalma Ferenc és Szecsődy Irén énekel. — 15.55: Mérkőzések percről percre. — 16.48: Százados szenzációk. — 17.18: Mit hallunk a jövő héten? — 17.57: Új felvételeinkből. — 18.22: Az eltört korsó. Vígjáték. 20.10: Alpár Gitta és Richard Tauber énekel. — 20.30: Filharmonikus zene. URH 18.05: Hanglemezparádé. — 19.00: A XX. század zenéjéből. — 20.30: Olasz művészek operaestje. — 21.35: A jazz kedvelőinek. — 21.50: Schubert: Téli utazás. BUDAPESTI TV 9.00: öntevékeny gyermekegyüttesek koncertje. Közvetítés Volgográdból. — 9.30: Leningrád elővárosai. Intervízió műsora. — 10.10: Hősök arcképcsarnoka. — 10.55: Hétmérföldes kamera (ism.). — 11.10: Csak gyermekeknek! — 14.38: Ivanhoe. Magyarul beszélő angol filmsorozat ismétlése. 1. Meghívás és kihívás. 2. Danella esküvője. — 15.30: Magyar Hirdető. — 15.40: Jégeső. Kisfilm. — 15.50: Igények és lehetőségek. — 16.00: Utazás jegy nélkül. A Visztula forrásánál. — 16.25: Hősök, emberek. Ballada a katonáról. Szovjet film. — 17.50: Karinthy Frigyes. Dokumentumfilm. — 18.25: Nótaszó. -- 18.45: Századunk. Szarajevótól a háborúig (ism.). — 19.45: Esti mese. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Kísértetek. Ibsen drámájának magyarul beszélő tévéfilm-változata. (14 éven felülieknek.) — 22.00: Sporthírek. — 22.10: Tv-híradó. H. BRATISLAVAI TV 9.10: Kisfilmek. — 10.10: A Szlovák Nemzeti Felkelés képzőművészeti alkotásokban. — 11.15: Térzene. — 17.30: Twist Olivér. Tv-játék. — 19.00: Tv-híradó. — 20.10: A’ mi korunk. Három olasz filmnovella. — 21.10: Táncdalok. HÉTFŐ: GYŐRI RÁDIÓ 18.00—19.00: Nyugat-dunántúli krónika. — Tánczene. — Sporthíradó. — Levelesláda. — Magyar nóták, csárdások. KOSSUTH RÁDIÓ 8.15: Sybill. Operettrészletek. — 9.10: Széchenyi István, a hídépítő. — 9.25: A hét előadóművésze: Rudolf Serkin. — 10.10: Kenyeret kér a veréb. Óvodások műsora. — 10.30: Zenekari muzsika. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.03: Hirdetőoszlop. — 13.18: Rudolf Serkin zongorázik. — 13.44: Válaszolunk! — 13.59: Dubarry. Operettrészletek. — 14.40: Móricz Zsigmond élete és művészete. Előadás. — 15.15: Vendégjárás a századeleji Operaházban. Előadás. — 15.50: Oroszlánkörmök. — 16.28: Édes anyanyelvünk (ism.). — 16.33: Mezei csokor. — 17.15: Prokofjev: Péter és a farkas. — 17.49: Van új a Nap alatt. Tudományos híradó. — 17.55: Húszas stúdió. — 19.35: Szvjatoszlav Richter zongoraestje. — 21.20: Könnyűzene. — 22.20: A jazz kedvelőinek. — 22.34: A kor embere. — 22.50: Teresa Berganza és Ernest Blanc énekel. — 23.30: Magyar nóták. PETŐFI RÁDIÓ 10.00: zenés műsor üdülőknek.— 12.30: Régine Crespin és Franco Corelli énekel. — 13.00: Gazdaszemmel hazánk mezőgazdaságáról. — 13.14: Oleg Anofrijev énekel. — 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.10: Dénes Vera gordonkázik. — 18.45: Kilátó. — 19.45: Soproni Tendl Pál cimbalmozik. — 20.35: Sporthíradó (ism.). — 20.45: Népdalok, csárdások. — 21.00: Családi körben. Zenés beszélgetés. — 22.00: A hét előadóművésze: Rudolf Serkin. — 22.35: Stolz-melódiák. URH 18.05: Tánczenei koktél. — 18.50: Orgonamuzsika. — 19.19: Francia muzsika. — 20.15: A jazz kedvelőinek: Ray Brown együttese,játszik. — 20.32: Mozart: Ascanio Albában. Opera. BRATISLAVAI TV 17.45: Arcképcsarnok. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Közvetítés az edinburghi fesztiválról. — 20.00: Zene és költészet. — 21.00: A szovjet tengerek dolgozói. HOL SZÓRAKOZZUNK? Győr, Rába, de.: Matiné: Fotó Háber, széles (magyar), 10. Du.: A múmia közbeszól, széles (magyar), fél 4, háromnegyed 6, 8. Győrszabadhegy: Matiné: Nyúl kolléga házassága (szovjet), 10. Du.: A hős, aki fél (csehszlovák), 5, 7. Győr, Gorkij, Matiné: Vidám utazás (szovjet), 3 óra. Du.: A tolvaj, széles (francia), 5, 7. Móvár, Kossuth: Hová tűnt el Éva? (NDK), 4, 6, 8. Matiné: A jégmezők lovagja (szovjet), 10. Móvár, Dózsa: A dzsungel macskája (amerikai), fél 4, fél 6, fél 8. Matiné: A két „N” úr, széles (lengyel), 10. Sopron, Szabadság, Matiné: Lövés a ködben (szovjet), 10. Du.: Vidám hétvége, széles (francia), 3, negyed 6, fél 8. Csorna: Felelős állásban, széles (jugoszláv), 4, 6, 8. Kapuvár: A sivatagi 13-ak (szovjet), 4, 6, 8. Gönyü: Szekérrel Bécsbe, széles (csehszlovák), 6, 8. Győrszentiván: A méltatlan öreg hölgy, széles (francia), 3, 5, 7. Hegyeshalom: Orvosság a szerelemre (lengyel), 4, 6, 8. Mosonszentjános: A szerelemre szavazok, széles (jugoszláv), fél 4, fél 6, fél 8. Rajka: Hanka asszony naplója, széles (lengyel), 6, 8. Sopronbánfalva: Limonádé Joe, széles (csehszlovák), 3, 5. Ásványráró: Változó felhőzet, széles (magyar), 6, 8. Beled: Hölgyek és urak (olasz), 5, 7, csak 16 éven felülieknek. Bőnyrétalap: A halál esőben jön (csehszlovák), 5. Bősárkány: Egymagyar nábob és Kártpáthy Zoltán, széles (magyar), dupla helyár. Fertőd, Haydn: Érdekházasság, széles (lengyel), 5, 7, csak 16 éven felülieknek. Fertőszentmiklós: A színész, széles (angol), fél 5, fél 8. Pannonhalma: Folytassa, cowboy!, széles (angol), 5, 7. öttevény: A kőszívű ember fiai E—II. rész, széles (magyar), dupla helyár. Halászi: Katonalányok, széles (olasz), fél 6, fél 8, csak 16 éven felülieknek. Kópháza: A boldog halál angyala (csehszlovák), 5, 8. Szany: Hogy szaladnak a fák, széles (magyar), fél 6, 8. Szil: Aranysárkány, széles (magyar), 3, 7. Rábapatona: Idegen ágyakban (NDK), 5, 7. Mosonszentmiklós: Érdekházasság, széles (lengyel), 8, csak 16 éven felülieknek. Lövő: Egy amerikai Párizsban (amerikai), 4, 7. Levél: A cár és a tábornok, széles (bolgár), 5, 7. Pér: Bűntény a művészpanzióban (NDK), 6, 8. Győrsövényháza: Lobo, a farkas (amerikai), 3, 8. Dunaszeg: Kaland az Aranypartom (bolgár), 6, 8. Fárad: Utánam, gazfickók!, széles (NDK), 3, 8. Kajárpéc: Irma, te édes In. rész, széles (amerikai), dupla helyár, csak 16 éven felülieknek. Bágyogszovát: Az utolsó vérboszszú, széles (szovjet). Abda: Don Gábriel (lengyel), 5, 7. HÉTFŐ: Győr, Rába, de.: Hová tűnt el Éva? (NDK), 10. Du.: fél 4, háromnegyed 6, 8. Győrszabadhegy: A halál esőben jön (csehszlovák), 7. Móvár, Kossuth: A múmia közbeszól, széles (magyar), 4, 8, 8. Móvár, Dózsa: A tolvaj, széles (francia), fél 6, fél 8. Sopron, Szabadság: Felelős állásban, széles (jugoszláv), 3, negyed 6, fél 8. Sopron, Ady E. Háv. Ház: A dzsungel macskája (amerikai), 5, 7. Csorna: Hogyan lettem vezérigazgatót, széles (francia), 6, 8. Kapuvár: Hondo (jugoszláv), 6. Gönyü: A méltatlan öreg hölgy, széles (francia), 8. Győrszentiván: Szekérrel Bécsbe, széles (csehszlovák), 7. Hegyeshalom: A szerelemre szavazok, széles (jugoszláv), 8. Mosonszentjános: Egy amerikai Párizsban (amerikai), fél 8. Rajka: A sivatagi 13-ak (szovjet), 8. Bőnyrétalap: Folytassa, cowboy!, széles (angol), fél 8. Pannonhalma: Változó felhőzet, széles (magyar), 7. KISALFÖLD ! Jeladás az indulásra Megyénk tanácsi könyvtárainak igazgatói, vezető könyvtárosai a napokban tartották negyedéves munkaértekezletüket Mosonmagyaróváron. A munkaértekezleten a járási, városi könyvtárigazgatók adtak számot munkájukról, eredményeikről és gondjaikról. A legtöbb vitára az adott okot, hogy míg az egyes járások községi könyvtáraiban az olvasók toborzásának kialakult módszerei eredményesek, az olvasói tervszámokat jóval túlteljesítik, addig a járási székhelyi központi könyvtárakban a beiratkozott olvasók száma meszsze elmarad a tervezettől. Vita alakult ki a könyvtárak elhelyezéséről is. Főként a mosonmagyaróvári könyvtár jelenlegi elhelyezése korszerűtlen. Mind az állomány védelmét, mind pedig a 810 felnőtt olvasó — s a tervezett 2100 olvasó — igényeit tekintve kinőtte a mostani helyet. Málló, nedves falait, szűk helyiségeit nem tudja feledtetni a modern bútorzat. Érdemes felfigyelni azokra az elgondolásokra, amelyek szerint a könyvtárosok egyre jobban kiterjesztik tevékenységi területüket, kapcsolatot keresnek a népművelés más ágazataival. Ma már a könyvkölcsönzésen, az író-olvasó találkozók rendezésén kívül olyan terveken is gondolkodnak a könyvtárosok, amelyeket érdemes számításba venni egyegy közigazgatási terület programtervezéséhez. A helyiséggondokkal küzdő kapuvári könyvtár az iskolás gyermekek rendszeres foglalkoztatását tervezi. A győri városi könyvtárak olvasó közönségei közös kirándulásként megtekintették a zirci kiállítást, a gyermekeknek rajzolóversenyeket hirdetnek meg, folyóirat-esteket tartanak stb. A győriek követendő példája: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére munkaversenyt kezdeményeztek, s a legjobbakat november 7-én jutalomban részesítik. (sz. g.) Maramotcsont-épület Szovjet tudósok Jodinovo közelében mammutcsontokból készített épületet fedeztek fel. Az alapzat 18 koponyacsontból áll, a falakat tartó oszlopok lábszárcsontokból készültek. A 130 négyzetméter kiterjedésű lakóhely korát 20 000 évre becsülik. (Ks.) 1967. augusztus 27., vasárnap Salzburgi változások Amikor két évvel ezelőtt a világ egyik legszebb városában, Salzburgban jártam, éreztem az ünnepi játékok légkörét. Mozart és művei méltán állnak az ünnepi játékok középpontjában. Persze már akkor is láttam imitt-amott a Mozart-kultusz áttételes megnyilvánulásait. A „Mozart- Kugel” elnevezésű bonbontól, a Mozart-nyakkendőig majdnem minden salzburgi igyekszik „hódolni” Mozartnak, kiki a maga módján és szellemi szintjén. Ismétlem: akkoriban a Festspiele igazi légkörét élveztem elsősorban. Most? Nos, sok minden változott a két év alatt Salzburgban. Elsősorban a légkör. Erről szeretnék néhány képben beszámolni. Már hetekkel az ünnepi játékok megnyitása előtt szélesre tárt (talán felesleges is volt!) vitát kezdeményeztek a műsorról. Sok támadás érte ezúttal Paumgartnert, az ünnepi játékok agg vezetőjét. Később hivatalos nyilatkozat látott napvilágot, melyben a salzburgi játékok elnöksége Paumgartner érdemeit méltatta, és elnöki tisztségében megerősítette. Miért volt a vita és miért volt szükség Paumgartner megerősítésére? Mint ismeretes, a játékok elsősorban a Mozart-kultuszt hivatottak ébren tartani és ápolni, de emellett helyet kell adnia az újnak, az értékes mainak. Az idei műsorról ottlétemkor már kevés vita folyt, inkább a jövő évit érte kemény bírálat. Paumgartner tervei szerint jövőre Mozart: „Figaro házassága” és Rossini: „A sevillai borbély” kerül bemutatásra. A két opera mellett Beaumarchais vígjátékának előadását is tervezik. A három azonos témájú darab még csak hagyján. A tiltakozás leginkább a Rossiniopera bemutatója ellen hangzott el: „Olasz karnagy: Claudio Abbado, olasz rendező: Ponnelle. Nem sok ez egy kicsit? Ponnelle néhány rendezését már megértük és nem értettünk egyet vele. A vidám Rossinit komoly Ponnelle tolmácsolná — nem jó gondolat”. Így vélekedik Karl Lobi és Herbert Schneider az osztrák zenekritikusok közül. De azt is kifogásolják, hogy Paumgartner évről évre megígérte egy új opera bemutatóját. Megemlítik Einem: „Danton halála” című operájának 1947. évi ősbemutatóját, s szólnak Berg: „Wozzeck”-ének 1949. évi salzburgi újjászületéséről is. Salzburg örömmel fogadja Böhmöt, Karajant, de joggal kérdik: tárgyalt már valaki Klempererrel, Bernsteinnel, Ormándyval, Barbirollival, Kripsszel, vagy a szólisták közül Menuhinnal, Sternnel, Cziffrával, Ojsztrahhal, Horovitzcal? 2. Vajon halványodott az ünnepi fény Salzburg egén? Attól függ honnan és milyen szemszögből vizsgáljuk ezt a kérdést. Ha az idei előadásokat összehasonlítás nélkül önmagunkban értékeljük, úgy a kép jót mutat. Hiszen a „Varázsfuvola” előadása a szigorú kritikusokat is kielégítette, bár Posshardt szerint Fritz Schuh rendezésével nem lehet egyetérteni. A mozarti szellemet és örökséget éppen Salzburgban nem szabad megcsorbítani, és a nagy énekeseket, mint Peter Schreiert, Helen Donathot, vitatható feladatok elé állítani. Véleményünk szerint a szombathelyi Varázsfuvola „mozartibb” rendezéssel került színre, mint az eredetinek hitt salzburgi. A hangversenyek közül messze kimagaslott Christa Ludwig felejthetetlen Brahms-estje. Ludwig a telt, kerekdedült hangvételtől a nemesen csillogó, diadalmasan csengő szopránig mindent „tud”. Kritikusai bel- és külföldön egyaránt a legnagyobb elismeréssel írtak erről a hangversenyéről, és nem feledkeztek meg kiváló kísérőjéről, Erik Werbaról. A zenekari hangversenyekről, legalább is mi, a salzburgi ünnepi játékok ritka látogatói, csak a legnagyobb lelkesedés hangján szólhatunk. A honi kritikusok már nem ezt teszik. Elsősorban az unalmassávált ismétlésekre panaszkodnak: egy kis friss levegő, egy résnyi napsugár kellene” — írják a többi között. A programról így szól Loki: Salzburgs Konzertprogramme gleichen einem Abziehbild, das mehrfach verwendet werden kann”. (A salzburgi hangversenyműsor egy azonos lehúzóképhez hasonlít, melyet többször is lehet használni.) Ennek a következményeiről is írnak: „A hangverseny-jegyeket ma már nehéz eladni, hacsak nem Karajan vagy Böhm áll a karnagyi pultnál, vagy Richter ül a zongoránál.” Hát nagyjából ez volt Salzburg idei zenei „légköre”: sok kritizálás, sok vita — de számunkra emlékezetesen szép előadások. Változott Salzburg vendégserege is. Ehhez már nem kellett zenekritikai készség, hogy a két évvel ezelőtt látott közönséghez mérten a változást első pillanatra észrevegyük. A salzburgi utcák zsúfoltak voltak, parkírozni alig lehetett. De ezek a vendégek nagyon keveset tudtak az ünnepi játékokról. Az olcsóbb vendéglők kerthelyiségeiben a férfiak meztelen felső testtel ültek: vegyesen hollandok, svédek, franciák és aránylag kevés nyugatnémet. Táskából került elő az ennivaló, majd vidáman itták a kitűnő salzburgi sört. A Peterskeller a hangversenyek és operaelőadások idejére mindig megtelt. A „viertel”-ek gyorsan fogytak és kevesen tudták, hogy néhány száz lépéssel arrébb Tamino és Pamina éneklik csodálatosan szép kettősüket. A „Bazar” kávéház erkélyéről hangos csatakiáltás hangzott: „Hátra arc. Az egész kifelé”. (.. Kraus). Hans Radwanovsky főpincér egy sereg hangoskodó amerikai fiatalnak mutatott ajtót, akik hosszú hajjal, színes cowboy öltözékben akartak helyet foglalni a kávéház teraszán. „Hát ez szörnyű. Elfelejtik, hogy Salzburgban vannak” — panaszkodott távozásuk után az üzletvezető, Vera Vavrousek. Hát igen! Sokan elfeledkeznek arról, hogy Salzburgban vannak. Ez egyébként a hangversenyek látogatottságán is kitűnik. Hiányzik a tehetős német polgár, aki ért is a muzsikához. Valaki jellemzően mondotta: „Az idén bizony jóval kevesebben vannak Nyugat-Németországból. Takarékoskodnak !” Persze a sznobok itt vannak, de ezek száma is csökkent. A tengerentúli tehetősek már nem látnak „egzotikumot” a salzburgi ünnepi játékokban, és így lehetne tovább folytatni a felsorolást. Az idegenforgalom csökkenése számokban is megmutatkozik: a magánszállásokban 16, a szállodákban 6 százalékkal kevesebb vendég szállt meg, mint tavaly. A kempingekben ezzel szemben 18 százalékkal több! Sokan voltak az egynapos kirándulók akik a határról innen és túlról jöttek Salzburgba. Sem ők, sem a kempingezők nem tartoztak a hangversenyek látogatói közé. Két év nem nagy idő, a változások mégis észrevehetők. Világszerte növekedik az ünnepi hetek, játékok száma. Ebben a versenyben nemcsak a minőségileg jobb győz, hanem az, aki a mindinkább igényelt látványosságokban nem ismer határt Márpedig határt von a pénz és a mértéktartó jóízlés. Radó Ferenc A tv-nézők szíves figyelmébe BALLADA A KATONÁRÓL. — (Vasárnap, 16.25) A hősök, emberek c. tv-sorozat legújabb darabjaként kerül a képernyőre Grigorij Csuhrajnak ez a — Negyvenegyedik utáni második — filmje, amely az előzőhöz hasonlóan szintén díjat nyert az 1960-as canes-i filmfesztiválon. A filmben úgyszólván egyáltalán nem látni háborús képeket, eltekintve a nyitó jelenettől, Aljosa menekülésétől, amely ma már a filmtörténet külön jelzővel illetett epizódjai közé tartozik. IBSEN DRÁMÁJA A FILMEN. (Vasárnap, 20.20) Ibsen Kísértetek című drámájának magyarul beszélő filmfeldolgozását tűzi ezúttal műsorára a Televízió. A nagy norvég kritikai realista író ebben a művében is szót emel a polgári-kispolgári hazugságvilág ellen, amelyben az ideálok beszennyeződnek. A főhős, Alvingné hiába szövi meg sűrűbbé a látszatok hálóját, emeltet szobrot kicsapongó férje emlékére, hiába nevez el róla szeretetházat, a garázda kapitány neve végül egy bordélyház homlokzatára kerül ..