Kisalföld, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-27 / 202. szám

4 N­ÉZŐPONT Képeslapot kaptam a minap. A lap K. városkát ábrázolta a magasból. Légifelvételen. A lap alján ismerősöm szelle­mesnek szánt megjegyzése: „Most éppen így, felülről szem­lélem a világot.” A mondat felidézte néhány apró kudarcát, még bólintottam is rá, igen, szüksége van erre a felülemel­kedésre, túl sokat emészti magát, a bosszúságok rendre ki­zökkentik szokott életritmusából. Miután a tűnődő emberek közé tartozom (társaságban nehezen elviselhető fajtája ez az emberiségnek), rágódtam a „felülről szemlélni” gondolaton. Végülis hogyan érdemes a világot nézni? Felülről K. mindössze fura vonalaktól ékes ábra. Én tudom, hogy a zegzugos utcák melyike rejt szép­séget. ismerem a sugárút történetét, láttam az új lakótele­pet, még a hulló vakolat sem kerülte el figyelmemet (tudni­illik annyira elcsúfítja a formás épületeket). A házak tövé­ben kénytelen-kelletlen bosszankodtam és örültem, a lát­vány arra serkentett, hogy még inkább becsüljem a szépet, és mi tagadás, kegyetlen indulatokat ébresztett a hanyagság, a nemtörődömség ellenében. Igen, egy ilyen séta a házak tövében, feldúlta a nyugalmasnak ígérkező délelőttöt, mert nemcsak szemügyre vettem a várost és lakóit, hanem a for­gatagban valahogy mindehhez szervesen hozzátartoztam ma­gam is, személy szerint nekem kínálta magát a gyönyörű és a rút... A látképhez semmi közöm, absztrakt forma csu­pán, önmagáért se gyűlölni, se szeretni nem tudom, és ez kedvetlenné tesz, mert mindig kedvetlenné tesz az érzelem­­mentes kapcsolat, legyen az akár tárgyhoz, akár személy­hez fűződő, mindig keresem a kapcsolat jellegét__ Mi közöm a világhoz? Lényegében erről van szó, bár fel­­lengősen hangzik a kérdés. Mi közöm a világhoz, amelynek részesévé születtem, amelyért felelősséggel tartozom. Min­dig? Kovács András, a Hideg napok rendezője körkérdéssel mérte filmje visszhangját. A válaszadók jelentős hányada elutasította a filmet. Miért? A mű figurái ártatlanságukat bizonygatják a szégyenteljes újvidéki eseményekkel kapcso­latban. Elutasítják a felelősség vállalását. Mégis, éppen bi­zonyítékaik alapján ítéli el őket a közönség, azok is, akik védelmükre kelnek. A kisember tragikus tévedésének, vét­kének nevezném a felelősség elhárítását. Mi közöm a világ­hoz? Lényegében ezt a kérdést teszik fel túlságosan későn önmaguknak az alkotás szereplői. Persze a kérdésfeltevés elmulasztása, a válaszadás elmulasztása békés időkben nem ennyire nyilvánvalóan elítélendő cselekedet. (Tegyük hozzá: az egyéni sérelmeken való felülemelkedés meg éppenséggel nem az, ám ez nem is érinti a kérdés lényegét, sőt elfedi előlünk.) Mi közöm a világhoz? — kérdezem immár harmadjára. Ahhoz a világhoz, amelynek szándékom szerint építője kí­vánok lenni. Van-e jogom a nagyvonalú pózokhoz, a legyin­téshez, a közömbösséghez? Aki igazán épít, és nemcsak rakja egyik téglát a másikra, tudja az építkezés célját. Lehántva a gondolatról a képek és hasonlatok köntösét: társadal­munk építése megkívánja az egyéntől a tudatosságot, a sze­mélyes felelősséget. Az utóbbi időben megélénkülő társa­dalomtudományi kérdésekkel foglalkozó viták arra utalnak, hogy az elmélyült, tudományos munkáknak nem vagyunk híjával. A köznapi ember óhatatlanul a gyakorlati életben teszi próbára az elmélet eredményeit, de remélhetőleg nem szabadulhat az elmélet következetességétől, ez az elmélet pedig állásfoglalásra késztet. (Ha irodalmi, művészeti kérdé­sekről beszélünk, akkor a kategóriák kicserélődnek, lévén kidolgozottabb a tárgykör, az elnevezések pontosabbak. Az esztétikai elkötelezettségről vagy pártosságról szól, ami lé­nyegében az alkotónak teszi fel a fentebb vulgárisan meg­fogalmazott „Mi közöm....” kérdést.) Mi mellett és mi ellen? Az értelmes emberi társadalom mellett, az esztelen pusztí­tás, az ön- és közveszélyes kollektív őrület ellen... A képeslap? Talán nem kallódik el a többi között. Való­jában ártatlan ebben a szertelen töprengésben, ami mind­össze egy kérdés fő- és mellékzöngéit hivatott jelezni. —s­zó Rádió, tv, mozi GYŐRI RÁDIÓ (Hullámhossz: 223.88 m, 1340 Ke.) 9.00—10.00: Augusztus vég­i ze­nével: Hangos portrék. — Csen­desedő határ. — Jelentések Győr­ből, Szombathelyről, Veszprémből. KOSSUTH RÁDIÓ 8.10: Offenbach: Orfeusz az al­világban. Részletek. — 8.25: Édes anyanyelvünk. — 8.30: Csak biki­niben. Diagnózis több leletben. — 9.25: Gyermekkórus. — 9.35: Kar­nevál a Parnasszuson. — 11.03: A Rádió Lemezalbuma. — 13.02: Nagy sietség. — 13.12: Jó ebédhez szól a nóta. — 13.50: Rádiólexikon. — 14.20: Világhírű szopránok. — 15.08: Könnyűzene, tánczene, jazz. — 15.40: Pillantás a nagyvilágba. — 16.00: Zene a kertben. — 16.53: Mérkőzések percről percre. — 18.00: A magyar költészet századai. Petőfi Sándor. — 3. rész. — 18.16: Népdalcsokor. — 19.10: Henryk Szeryng hegedül. — 20.14: A zöld­szemű lány. Rádiójáték. — 20.44: Lemezek közt válogatva. — 21.11: Slágerről slágerre. — 22.20: Wag­ner: A walkür. I. felvonás. — 23.24: Könnyűzene. PETŐFI RÁDIÓ 7.30: Az evangélikus egyház fél­órája. — 8.00: Operakalauz. — 9.00: Szélhámosok históriái. — 9.31: A Román Kultúra Hete. — 10.52: Vasárnapi koktél. — 12.21: Klas­s­szikus költők. — 12.32: Térzene. — 13.12: Matina és a három, mackó. Mesejáték. — 14.03: Táskarádió. — 15.03: Kulturális Figyelő. — 15.23: Szalma Ferenc és Szecsődy Irén énekel. — 15.55: Mérkőzések perc­ről percre. — 16.48: Százados szen­zációk. — 17.18: Mit hallunk a jövő héten? — 17.57: Új felvételeinkből. — 18.22: Az eltört korsó. Vígjáték. 20.10: Alpár Gitta és Richard Tau­ber énekel. — 20.30: Filharmonikus zene. URH 18.05: Hanglemezparádé. — 19.00: A XX. század zenéjéből. — 20.30: Olasz művészek operaestje. — 21.35: A jazz kedvelőinek. — 21.50: Schu­bert: Téli utazás. BUDAPESTI TV 9.00: öntevékeny gyermekegyüt­­­­tesek koncertje. Közvetítés Vol­­gográdból. — 9.30: Leningrád elő­városai. Intervízió műsora. — 10.10: Hősök arcképcsarnoka. — 10.55: Hétmérföldes kamera (ism.). — 11.10: Csak gyermekeknek! — 14.38: Ivanhoe. Magyarul beszélő angol filmsorozat ismétlése. 1. Meghívás és kihívás. 2. Danella esküvője. — 15.30: Magyar Hirdető. — 15.40: Jégeső. Kisfilm. — 15.50: Igények és lehetőségek. — 16.00: Utazás jegy nélkül. A Visztula forrásánál. — 16.25: Hősök, emberek. Ballada a katonáról. Szovjet film. — 17.50: Karinthy Frigyes. Dokumentum­­film. — 18.25: Nótaszó. -- 18.45: Századunk. Szarajevótól a hábo­rúig (ism.). — 19.45: Esti mese. — 20.00: Tv-híradó. — 20.20: Kísérte­tek. Ibsen drámájának magyarul beszélő tévéfilm-változata. (14 éven felülieknek.) — 22.00: Sporthírek. — 22.10: Tv-híradó. H. BRATISLAVAI TV 9.10: Kisfilmek. — 10.10: A Szlo­vák Nemzeti Felkelés képzőművé­szeti alkotásokban. — 11.15: Térze­ne. — 17.30: Twist Olivér. Tv-játék. — 19.00: Tv-híradó. — 20.10: A’ mi korunk. Három olasz filmnovella. — 21.10: Táncdal­ok. HÉTFŐ: GYŐRI RÁDIÓ 18.00—19.00: Nyugat-dunántúli krónika. — Tánczene. — Sporthír­adó. — Levelesláda. — Magyar nó­ták, csárdások. KOSSUTH RÁDIÓ 8.15: Sybill. Operettrészletek. — 9.10: Széchenyi István, a hídépítő. — 9.25: A hét előadóművésze: Ru­dolf Serkin. — 10.10: Kenyeret kér a veréb. Óvodások műso­ra. — 10.30: Zenekari muzsika. — 12.15: Tánczenei koktél. — 13.03: Hirdetőoszlop. — 13.18: Rudolf Serkin zongorázik. — 13.44: Válaszolunk! — 13.59: Dubarry. Operettrészletek. — 14.40: Móricz Zsigmond élete és művészete. Elő­adás. — 15.15: Vendégj­árás a szá­­zadeleji Operaházban. Előadás. — 15.50: Oroszlánkörmök. — 16.28: Édes anyanyelvünk (ism.). — 16.33: Mezei csokor. — 17.15: Pro­­kofjev: Péter és a farkas. — 17.49: Van új a Nap alatt. Tudományos híradó. — 17.55: Húszas stúdió. — 19.35: Szvjatoszlav Richter zongo­raestje. — 21.20: Könnyűzene. — 22.20: A jazz kedvelőinek. — 22.34: A kor embere. — 22.50: Teresa Berganza és Ernest Blanc énekel. — 23.30: Magyar nóták. PETŐFI RÁDIÓ 10.00: zenés műsor üdülőknek.— 12.30: Régine Crespin és Franco Corelli énekel. — 13.00: Gazdaszem­mel hazánk mezőgazdaságáról. — 13.14: Oleg Anofrijev énekel. — 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. — 18.10: Dénes Vera gor­­donkázik. — 18.45: Kilátó. — 19.45: Soproni Tendl Pál cimbalmozik. — 20.35: Sporthíradó (ism.). — 20.45: Népdalok, csárdások. — 21.00: Csa­ládi körben. Zenés beszélgetés. — 22.00: A hét előadóművésze: Ru­dolf Serkin. — 22.35: Stolz-meló­­diák. URH 18.05: Tánczenei koktél. — 18.50: Orgonamuzsika. — 19.19: Francia muzsika. — 20.15: A jazz kedve­lőinek: Ray Brown együttese,ját­szik. — 20.32: Mozart: Ascanio Al­­bában. Opera. BRATISLAVAI TV 17.45: Arcképcsarnok. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Közvetítés az edinburghi fesztiválról. — 20.00: Zene és költészet. — 21.00: A szov­jet tengerek dolgozói. HOL SZÓRAKOZZUNK? Győr, Rába, de.: Matiné: Fotó Háber, széles (magyar), 10. Du.: A múmia közbeszól, széles (magyar), fél 4, háromnegyed 6, 8. Győrszabadhegy: Matiné: Nyúl kolléga házassága (szovjet), 10. Du.: A hős, aki fél (csehszlovák), 5, 7. Győr, Gorkij, Matiné: Vidám utazás (szovjet), 3 óra. Du.: A tolvaj, széles (francia), 5, 7. Móvár, Kossuth: Hová tűnt el Éva? (NDK), 4, 6, 8. Matiné: A jégmezők lovagja (szovjet), 10. Móvár, Dózsa: A dzsungel macs­kája (amerikai), fél 4, fél 6, fél 8. Matiné: A két „N” úr, széles (lengyel), 10. Sopron, Szabadság, Matiné: Lö­vés a ködben (szovjet), 10. Du.: Vidám hétvége, széles (fran­cia), 3, negyed 6, fél 8. Csorna: Felelős állásban, széles (jugoszláv), 4, 6, 8. Kapuvár: A sivatagi 13-ak (szov­jet), 4, 6, 8. Gönyü: Szekérrel Bécsbe, széles (csehszlovák), 6, 8. Győrszentiván: A méltatlan öreg hölgy, széles (francia), 3, 5, 7. Hegyeshalom: Orvosság a szere­lemre (lengyel), 4, 6, 8. Mosonszentjános: A szerelemre szavazok, széles (jugoszláv), fél 4, fél 6, fél 8. Rajka: Hanka asszony naplója, széles (lengyel)­, 6, 8. Sopronbánfalva: Limonádé Joe, széles (csehszlovák), 3, 5. Ásványráró: Változó felhőzet, széles (magyar), 6, 8. Beled: Hölgyek és urak (olasz), 5, 7, csak 16 éven felülieknek. Bőnyrétalap: A halál esőben jön (csehszlovák), 5. Bősárkány: Egy­­magyar nábob és Kártpáthy Zoltán, széles (ma­gyar), dupla helyár. Fertőd, Haydn: Érdekházasság, széles (lengyel), 5, 7, csak 16 éven felülieknek. Fertőszentmiklós: A színész, szé­les (angol), fél 5, fél 8. Pannonhalma: Folytassa, cow­boy!, széles (angol), 5, 7. öttevény: A kőszívű ember fiai E—II. rész, széles (magyar), dupla helyár. Halászi: Katonalányok, széles (olasz), fél 6, fél 8, csak 16 éven fe­lülieknek. Kópháza: A boldog halál angya­la (csehszlovák), 5, 8. Szany: Hogy szaladnak a fák, széles (magyar), fél 6, 8. Szil: Aranysárkány, széles (ma­gyar), 3, 7. Rábapatona: Idegen ágyakban (NDK), 5, 7. Mosonszentmiklós: Érdekházas­ság, széles (lengyel), 8, csak 16 éven felülieknek. Lövő: Egy amerikai Párizsban (amerikai), 4, 7. Levél: A cár és a tábornok, széles (bolgár), 5, 7. Pér: Bűntény a művészpanzióban (NDK), 6, 8. Győrsövényháza: Lobo, a farkas (amerikai), 3, 8. Dunaszeg: Kaland az Aranypar­tom (bolgár), 6, 8. Fárad: Utánam, gazfickók!, szé­les (NDK), 3, 8. Kajárpéc: Irma, te édes I­n. rész, széles (amerikai), dupla hely­ár, csak 16 éven felülieknek. Bágyogszovát: Az utolsó vérbosz­­szú, széles (szovjet). Abda: Don Gábriel (lengyel), 5, 7. HÉTFŐ: Győr, Rába, de.: Hová tűnt el Éva? (NDK), 10. Du.: fél 4, háromnegyed 6, 8. Győrszabadhegy: A halál esőben jön (csehszlovák), 7. Móvár, Kossuth: A múmia köz­beszól, széles (magyar), 4, 8, 8. Móvár, Dózsa: A tolvaj, széles (francia), fél 6, fél 8. Sopron, Szabadság: Felelős állás­ban, széles (jugoszláv), 3, negyed 6, fél 8. Sopron, Ady E. Háv. Ház: A dzsungel macskája (amerikai), 5, 7. Csorna: Hogyan lettem vezér­­igazgatót, széles (francia), 6, 8. Kapuvár: Hondo (jugoszláv), 6. Gönyü: A méltatlan öreg hölgy, széles (francia), 8. Győrszentiván: Szekérrel Bécsbe, széles (csehszlovák), 7. Hegyeshalom: A szerelemre sza­vazok, széles (jugoszláv), 8. Mosonszentjános: Egy amerikai Párizsban (amerikai), fél 8. Rajka: A sivatagi 13-ak (szovjet), 8. Bőnyrétalap: Folytassa, cowboy!, széles (angol), fél 8. Pannonhalma: Változó felhőzet, széles (magyar), 7. KISALFÖLD ! Jeladás az indulásra Megyénk tanácsi könyvtárai­nak igazgatói, vezető könyvtá­rosai a napokban tartották ne­gyedéves munkaértekezletüket Mosonmagyaróváron. A mun­kaértekezleten a járási, városi könyvtárigazgatók adtak szá­mot munkájukról, eredménye­ikről és gondjaikról. A legtöbb vitára az adott okot, hogy míg az egyes járások községi könyvtáraiban az olvasók to­borzásának kialakult módsze­rei eredményesek, az olvasói tervszámokat jóval túlteljesí­tik, addig a járási székhelyi központi könyvtárakban a be­iratkozott olvasók száma mesz­­sze elmarad a tervezettől. Vita alakult ki a könyvtárak elhelyezéséről is. Főként a mo­sonmagyaróvári könyvtár je­lenlegi elhelyezése korszerűt­len. Mind az állomány védel­mét, mind pedig a 810 felnőtt olvasó — s a tervezett 2100 ol­vasó — igényeit tekintve ki­nőtte a mostani helyet. Málló, nedves falait, szűk helyiségeit nem tudja feledtetni a modern bútorzat. Érdemes felfigyelni azokra az elgondolásokra, amelyek szerint a könyvtárosok egyre jobban kiterjesztik tevékeny­ségi területüket, kapcsolatot keresnek a népművelés más ágazataival. Ma már a könyv­kölcsönzésen, az író-olvasó találkozók rendezésén kívül olyan terveken is gondolkod­nak a könyvtárosok, amelyeket érdemes számításba venni egy­­egy közigazgatási terület prog­ramtervezéséhez. A helyiség­gondokkal küzdő kapuvári könyvtár az iskolás gyerme­kek rendszeres foglalkoztatását tervezi. A győri városi könyv­tárak olvasó közönségei közös kirándulásként megtekintették a zirci kiállítást, a gyermekek­nek rajzolóversenyeket hirdet­nek meg, folyóirat-esteket tar­tanak stb. A győriek követen­dő példája: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. év­fordulója tiszteletére munka­versenyt kezdeményeztek, s a legjobbakat november 7-én ju­talomban részesítik. (sz. g.) Maramotcsont-épület Szovjet tudósok Jodinovo közelében mammutcsontokból készített épületet fedeztek fel. Az alapzat 18 koponyacsontból áll, a falakat tartó oszlopok lábszárcsontokból készültek. A 130 négyzetméter kiterjedésű lakóhely korát 20 000 évre be­csülik. (Ks.) 1967. augusztus 27., vasárnap Salzburgi változások Amikor két évvel ezelőtt a világ egyik legszebb városá­ban, Salzburgban jártam, érez­tem az ünnepi játékok légkö­rét. Mozart és művei méltán állnak az ünnepi játékok kö­zéppontjában. Persze már ak­kor is láttam imitt-amott a Mozart-kultusz áttételes meg­nyilvánulásait. A „Mozart- Kugel” elnevezésű bonbontól, a Mozart-nyakkendőig majd­nem minden salzburgi igyek­szik „hódolni” Mozartnak, ki­ki a maga módján és szellemi szintjén. Ismétlem: akkoriban a Festspiele igazi légkörét él­veztem elsősorban. Most? Nos, sok minden változott a két év alatt Salzburgban. Elsősorban a légkör. Erről szeretnék né­hány képben beszámolni.­ ­ Már hetekkel az ünnepi já­tékok megnyitása előtt szélesre tárt (talán felesleges is volt!) vitát kezdeményeztek a mű­sorról. Sok támadás érte ez­úttal Paumgartnert, az ünnepi játékok agg vezetőjét. Később hivatalos nyilatkozat látott napvilágot, melyben a salz­burgi játékok elnöksége Paum­­gartner érdemeit méltatta, és elnöki tisztségében megerősí­tette. Miért volt a vita és miért volt szükség Paumgart­­ner megerősítésére? Mint is­meretes, a játékok elsősorban a Mozart-kultuszt hivatottak ébren tartani és ápolni, de emellett helyet kell adnia az újnak, az értékes mainak. Az idei műsorról ottlétemkor már kevés vita folyt, inkább a jövő évit érte kemény bírálat. Paum­­gartner tervei szerint jövőre Mozart: „Figaro házassága” és Rossini: „A sevillai borbély” kerül bemutatásra. A két ope­ra mellett Beaumarchais víg­­játékának előadását is terve­zik. A három azonos témájú darab még csak hagyján. A tiltakozás leginkább a Rossini­opera bemutatója ellen hang­zott el: „Olasz karnagy: Clau­dio Abbado, olasz rendező: Ponnelle. Nem sok ez egy ki­­csit? Ponnelle néhány rende­zését már megértük és nem értettünk egyet vele. A vidám Rossinit komoly Ponnelle tol­mácsolná — nem jó gondolat”. Így vélekedik Karl Lobi és Herbert Schneider az osztrák zenekritikusok közül. De azt is kifogásolják, hogy Paumgart­­ner évről évre megígérte egy új opera bemutatóját. Megem­lítik Einem: „Danton halála” című operájának 1947. évi ős­bemutatóját, s szólnak Berg: „Wozzeck”-ének 1949. évi salz­burgi újjászületéséről is. Salz­burg örömmel fogadja Böhmöt, Karajant, de joggal kérdik: tárgyalt már valaki Klempe­­rerrel, Bernsteinnel, Ormándy­­val, Barbirollival, Kripsszel, vagy a szólisták közül Menu­­hinnal, Sternnel, Cziffrá­­val, Ojsztrahhal, Horovitzcal? 2. Vajon halványodott az ün­nepi fény Salzburg egén? Attól függ honnan és milyen szem­szögből vizsgáljuk ezt a kér­dést. Ha az idei előadásokat összehasonlítás nélkül önma­gunkban értékeljük, úgy a kép jót mutat. Hiszen a „Varázs­fuvola” előadása a szigorú kritikusokat is kielégítette, bár Posshardt szerint Fritz Schuh rendezésével nem lehet egyetérteni. A mozarti szel­lemet és örökséget éppen Salz­burgban nem szabad megcsor­bítani, és a nagy énekeseket, mint Peter Schreiert, Helen Donathot, vitatható feladatok elé állítani. Véleményünk sze­rint a szombathelyi Varázsfu­vola „mozartibb” rendezéssel került színre, mint az eredeti­nek hitt salzburgi. A hangver­senyek közül messze kimagas­lott Christa Ludwig felejthe­­tetlen Brahms-estje. Ludwig a telt, kerekded­ült hangvételtől a nemesen csillogó, diadalma­san csengő szopránig mindent „tud”. Kritikusai bel- és kül­földön egyaránt a legnagyobb elismeréssel írtak erről a hangversenyéről, és nem fe­ledkeztek meg kiváló kísérő­jéről, Erik Werbaról. A zene­kari hangversenyekről, leg­alább is mi, a salzburgi ünnepi játékok ritka látogatói, csak a legnagyobb lelkesedés hangján szólhatunk. A honi kritikusok már nem ezt teszik. Elsősor­ban az unalmassá­­vált ismét­lésekre panaszkodnak: egy kis friss levegő, egy résnyi nap­sugár kellene” — írják a többi között. A programról így szól Loki: Salzburgs Konzertprog­ramme gleichen einem Abzi­ehbild, das mehrfach verwen­det werden kann”. (A salz­burgi hangversenyműsor egy azonos lehúzóképhez hasonlít, melyet többször is lehet hasz­nálni.) Ennek a következmé­nyeiről is írnak: „A hangver­seny-jegyeket ma már nehéz eladni, hacsak nem Karajan vagy Böhm áll a karnagyi pultnál, vagy Richter ül a zon­goránál.” Hát nagyjából ez volt Salzburg idei zenei „lég­köre”: sok kritizálás, sok vita — de számunkra emlékezete­sen szép előadások.­ ­ Változott Salzburg vendég­serege is. Ehhez már nem kel­lett zenekritikai készség, hogy a két évvel ezelőtt látott kö­zönséghez mérten a változást első pillanatra észrevegyük. A salzburgi utcák zsúfoltak vol­tak, parkírozni alig lehetett. De ezek a vendégek nagyon keveset tudtak az ünnepi já­tékokról. Az olcsóbb vendég­lők kerthelyiségeiben a férfiak meztelen felső testtel ültek: vegyesen hollandok, svédek, franciák és aránylag kevés nyugatnémet. Táskából került elő az ennivaló, majd vidá­man itták a kitűnő salzburgi sört. A Peterskeller a hang­versenyek és operaelőadások idejére mindig megtelt. A „viertel”-ek gyorsan fogytak és kevesen tudták, hogy néhány száz lépéssel arrébb Tamino és Pamina éneklik csodálatosan szép kettősüket. A „Bazar” kávéház er­kélyéről hangos csatakiáltás hangzott­: „Hátra arc. Az egész kifelé”. (.. Kraus). Hans Rad­­wanovsky főpincér egy sereg hangoskodó amerikai fiatalnak mutatott ajtót, akik hosszú hajjal, színes cowboy öltözék­ben akartak helyet foglalni a kávéház teraszán. „Hát ez szörnyű. Elfelejtik, hogy Salz­burgban vannak” — panaszko­dott távozásuk után az üzlet­vezető, Vera Vavrousek. Hát igen! Sokan elfeledkeznek ar­ról, hogy Salzburgban vannak. Ez egyébként a hangversenyek látogatottságán is kitűnik. Hiányzik a tehetős német pol­gár, aki ért is a muzsikához. Valaki jellemzően mondotta: „Az idén bizony jóval keveseb­ben vannak Nyugat-Németor­­szágból. Takarékoskodnak !” Persze a sznobok itt vannak, de ezek száma is csökkent. A tengerentúli tehetősek már nem látnak „egzotikumot” a salzburgi ünnepi játékokban, és így lehetne tovább folytatni a felsorolást. Az idegenforga­lom csökkenése számokban is megmutatkozik: a magánszál­lásokban 16, a szállodákban 6 százalékkal kevesebb vendég szállt meg, mint tavaly. A kempingekben ezzel szemben 18 százalékkal több! Sokan voltak az egynapos kirándulók akik a határról innen és túlról jöttek Salzburgba. Sem ők, sem a kempingezők nem tar­toztak a hangversenyek láto­gatói közé. Két év nem nagy idő, a változások mégis észrevehe­tők. Világszerte növekedik az ünnepi hetek, játékok száma. Ebben a versenyben nemcsak a minőségileg jobb győz, ha­nem az, aki a mindinkább igényelt látványosságokban nem ismer határt Márpedig határt von a pénz és a mér­téktartó jóízlés. Radó Ferenc A tv-nézők szíves figyelmébe BALLADA A KATONÁ­RÓL. — (Vasárnap, 16.25) A hősök, emberek c. tv-sorozat legújabb darabjaként kerül a képernyőre Grigorij Csuhraj­­nak ez a — Negyvenegyedik utáni második — filmje, amely az előzőhöz hasonlóan szintén díjat nyert az 1960-as canes-i filmfesztiválon. A filmben úgyszólván egyálta­lán nem látni háborús képe­ket, eltekintve a nyitó jele­nettől, Aljosa menekülésétől, amely ma már a filmtörténet külön jelzővel illetett epizód­jai közé tartozik. IBSEN DRÁMÁJA A FIL­MEN. (Vasárnap, 20.20) Ibsen Kísértetek című drámájának magyarul beszélő filmfeldol­gozását tűzi ezúttal műsorá­ra a Televízió. A nagy norvég kritikai realista író ebben a művében is szót emel a pol­gári-kispolgári hazugságvilág ellen, amelyben az ideálok beszennyeződnek. A főhős, Alvingné hiába szövi meg sűrűbbé a látszatok hálóját, emeltet szobrot kicsapongó férje emlékére, hiába nevez el róla szeretetházat, a ga­rázda kapitány neve végül egy bordélyház homlokzatára ke­rül .­­.

Next