Kisalföld, 1967. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
1961. szeptember 10., vasárnap Elosztás helyett kínálat A Nyugat-magyarországi Üzemi Vendéglátó Vállalat az első félévben elért eredményei alapján dicsérő oklevelet kapott. Sok tényezőből tevődnek össze az eredmények, mégis alapjuk, kulcsuk az volt, hogy a vállalat rugalmasan, gyorsan igyekezett alkalmazkodni a gazdaságirányítás új rendszere által támasztott követelményekhez. Ez év első félévét mintegy előkészítésnek fogta fel az 1968. évhez, amikor már nem kísérlet, próbálkozás, hanem a gyakorlati megvalósulás útjára lép az új gazdasági mechanizmus A vállalatnak hosszú időre keresztül az üzemétkeztetés volt mondhatni egyetlen feladata. Aztán az élet többet követelt. Az új rendelkezések, a gazdasági reform érvényesülése szükségessé tették, hogy a vállalat változtasson az egyoldalúságon, és amellett, hogy az üzemi étkeztetés mindig fő feladata lesz — kilépjen a kereteiből, és növelje kereskedelmi tevékenységét. Elsősorban az eredmény Fő elvként érvényesült ez év első félévében az, hogy az áruforgalom növekedésével párhuzamosan ne elsősorban a nyereség, hanem az eredmény domináljon, azaz a vállalat a kereskedelmi tevékenység kiterjesztésével hozzon hasznot, érjen el gazdasági eredményeket. E célból létesített 12 vendéglátó egységet a megyében, változatos formákban, valamenynyit a szolgáltatások bővítésének szem előtt tartásával. Régen is lebonyolította a vállalat a különféle rendezvények étkeztetését. Ezt a szolgáltatást azonban ez évben már lényegesen bővítette, magasabb színvonalra emelte. Közmegelégedésre végezte el például Sopronban a nyári egyetem étkeztetését, ami nem is volt könnyű, mert körülbelül 180 emberről, különféle nemzetiségűekről kellett gondoskodnia. A vállalat nem várta meg, míg hozzá fordulnak, hanem maga kereste fel ajánlataival a rendező szerveket. Minden ilyen nagyszabású rendezvény étkeztetését jól bonyolította le. Tanúk rá a dicsérő, elismerő levelek. Bár a vállalat legfontosabb tevékenysége most is a közétkeztetés, másképpen az, mint volt hosszú éveken át. Az igények megismerése, felmérése céljából a vállalat minden egyes üzemhez kérdést intézett, milyen elképzeléseik vannak a jövőt illetően az üzemi étkeztetésről, előreláthatólag hányan veszik majd igénybe — tehát feltérképzete üzletfeleit s a kívánságaikat. Egyetlen olyan üzem sincs a vállalat működési területén, amely lemondta volna az üzemi étkeztetést, legfeljebb a menynyiségben lesznek változások. Árualapok képzése Ezután következett a nehezebb része: kikérni a dolgozók véleményét, milyen étkeztetési szolgáltatás bővítésére lenne szükség, mi volt eddig a hiba, és hogyan képzelik el a jövő üzemi étkeztetését. Kiderült, hogy szükség lesz az étlap szerinti választékbővítésre. Ehhez viszont több és többféle nyersanyag kell, azaz szükséges a saját árualap bővítése, új árualapok felkutatása már csak azért is, mert a központi árualapból nem lehet a boltokat sem kellően ellátni. Hosszas tárgyalások után sikerült az Izsáki Állami Gazdaság vezetőségével megállapodnia gyümölcs, bor, füstölt hús szállítására. Vállalta a gazdaság azt is, hogy patronálja a vállalat boltjait. Ezen az alapon tervezi a vállalat, hogy Győrött két boltot nyit: az egyik különleges húsárukat, a másik csemegeárut tart majd. A megye állami gazdaságaival is folynak tárgyalások árubeszerzés céljából. Hogy a messziről érkező áru szállítása gazdaságos legyen, a vállalat felvette a kapcsolatot a budapesti és más vidéki testvérvállalattal. Megegyeztek abban, hogy bizonyos áruféleségeket közösen vesznek át. A két bolt létesítéséhez az Izsáki Állami Gazdaság szükség esetén anyagilag is hozzájárul a haszonból való részesedés fejében. Ennek kettős lenne az eredménye: egyrészt a kialakítási költség megoszlik, másrészt az árualap folyamatosan biztosítva lesz, mert közös érdek a nagy forgalom. A saját árualap megteremtése, bővítése céljából a vállalat foglalkozik sertéshizlalással. Ez év első félévében már százötvennégygyel több sertést vágott le és bocsátott a közétkeztetés céljaira, mint a múlt év azonos időszakában. Hízlalótelepet létesített Almásfüzitőn, Szombathelyen, Gyirmóton, Tatabányán, Sopronban a közeljövőben befejeződik egy 200-as telep létesítése. Nagyon fontosnak tartja a vállalat — s ebben van az új gazdasági mechanizmus egyik leglényegesebb elemének felismerése —, hogy az ellátásnak kínálattá kell átalakulnia, a szolgáltatások vonzóak legyenek, a kiszolgálás kulturált, az áruválaszték nagy. Röviden: kereskedni kíván a vállalat. Kereskedni, amit mi még nem nagyon tudunk ... Raktározási gondok A raktározási gondok, mint csaknem mindenütt, a vállalatot is nyomják. Jelenleg sok, egymástól távol levő kis raktárban tárolja az árut Ez nemcsak kényelmetlen, nehézkes és nehezíti az ellenőrzést, hanem drága mulatság is. A bor tárolására már megkezdődött egy régi pince rendbehozásával egy háromvagonos raktár kialakítása. Távoli terv egy nagy raktár építése Likócson. Ez lenne a leggazdaságosabb már csak azért is, mert akkor a bérlemények díja nem terhelné a vállalatot. A jövő tervei között nem a hálózatfejlesztés áll az első helyen, sőt ennek tempója csökken. A fő irány: a színvonal emelése, az egységek megtöltése szakmai tartalommal. Erre igen nagy szükség van. Az új egységek létesítésénél is ezt veszi elsősorban figyelembe a vállalat, hogy a helynek, az épületnek, a keresletnek megfelelő egységeket hozzon létre. Például: Győrött, a Rózsa Ferenc utcában egy zenész presszót létesít a környezetnek, az épületnek megfelelő stílusban. Az új feladatokhoz, a nagyobb önállósághoz kell alakítani a vállalat dolgozóinak tevékenységét is. Ezért Komárom és Vas megyében kirendeltség létesül egyszemélyi felelős vezetővel, akinek intézkedési joga lesz az árubeszerzésben, s elsőrendű feladata a fogyasztók igényeire gyorsan reagálni. Alkalmaz a vállalat egy ételtechnikust is, aki instruktorként szakmai tanácsokkal látja majd el az üzletvezetőket, segít nekik az étlapok, ételsorok összeállításában A nem rentábilis üzemegységek helyzetének megvizsgálására brigádok alakultak. Egészséges verseny Az új gazdasági mechanizmusban fontos szerep jut az iparban, de a kereskedelemben is egy-egy azonos szakterületen vagy ágazatban működő vállalatok és üzletek egymás közötti versenyének az egészséges konkurrenciának. Így van ez a vendéglátó iparban is. Ki kell alakulnia a hatékony, megalapozott üzleti versenynek, amely egyaránt szolgálja a vállalatok és a fogyasztók érdekeit. Elsőrendű követelmény lesz ebben a versenyben a rugalmas alkalmazkodás a piac változásaihoz, a nagyon átgondolt árubeszerzési rendszer, a célszerűen kialakított segédüzemek. Alapelv és az élet adta feladat lesz, nem elég megnyerni, meg is kell tartani a vevőt. Ez a vásárlók, de a vállalat dolgozóinak is elsőrendű érdeke, mert ez a forgalmi terv teljesítésének döntő tényezője, s ez a dolgozók keresetével a nyereségrészesedéssel szorosan összefügg. Jó kezdeményezés volt a győri és a mosonmagyaróvári cukrászati üzemek részéről az üzemekben rendezett, vásárlással egybekötött bemutató. A dolgozók megszerették és igénylik. Tíz bemutató sikere bizonyítja hogy érdemes a kezdeményezést folytatni. A bemutatókon 2000 forintos forgalmat bonyolítottak le a cukrászüzemek, gyorsan, minden nagyobb befektetés nélkül. Tervezi a vállalat a jó kezdeményezések elterjesztése, ötletek adása és kapása céljából az azonos vállalatok közötti tapasztalatcserét is. Érdekes konkurrens Sok konkurrense van a vállalatnak. Ki gondolná, hogy ilyen például a háztartási hűtőszekrény is. A vállalat így számít, ha a háziasszony mindig megkapja — és olcsón kapja meg — azokat a friss ételeket, amelyek elkészítésével otthon vesződne és a hűtőszekrényben tartaná esetleg napokig, jobban megtalálja a számítását, ha megveszi naponta frissen Emiatt a hűtőszekrény távolról sem menne ki a divatból ... A kínálat további bővítése, a szolgáltatások kiterjesztése és fejlesztése, a kerületnek megfelelő, sőt bizonyos esetekben a keresletet megelőző kínálat a vállalat terve, célja, munkájának gerince. Eddig is sokat tett érte, és minden nehézség ellenére is ezen az úton kíván haladni. Első félévi eredményei bizonyítják, hogy a még kitaposatlan út jónak ígérkezik, s a vezetés rugalmassága, a segítség és nem utolsó sorban a dolgozók akarata révén sima, kitaposott út „épülhet” belőle. Várnagy Györgyné Kitérők Mi újság? — toppantam be a minap az egyik győri kis vélulat vezetőjéhez. Semmi — volt a válasz. — Mi történhet ott, ahol harminc ember dolgozik? — tette még hozzá magyarázatul. Elkértem az újonnan felvett munkások listáját. L. József, foglalkozása bányász, utolsó munkahelye a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, P. Jenő kertész, utolsó munkahelye a győri Magyar Vagon- és Gépgyár. Amerikai szegfű P. Jenő huszonöt év körüli, barna hajú, cserzett arcú. Sötét szemüveget visel, munkahelye egy háromnegyed négyzetméteres fülke. Olyan, mint egy üvegkalitka. Ajtaja nyitva, a fiatalember egy széken ül, nagyokat szív a levegőből. — Cementet — kiabálják a feje felől, a darufülkéből Meghúz egy kart, és a szürke por ömlik az automata mérleg tartályába. Aztán megnyom egy gombot, és a briga húzni kezdi a siló szájéhoz a tartályt. Nyolc órán át ezt csinálja. Kavicsot mér, aztán cementet, majd vizet. Ha kinyitja a fülke ajtaját, szitál be a cementpor a magasból, mégis kitárja, jön be vele friss levegő is. — Úgy ragaszkodom a levegőhöz, ahogy annak idején a vasas szakmához ragaszkodtam volna. Azt mondta az orvos, pár év alatt megvakulnék, gyönge a szemem, ezért ez a sötét szemüveg. A tanárom azt tanácsolta apámnak, vigasztalódjam a virágokkal. Beiratkoztam kertésztanulónak. — A természet mindenkit átformál. Két év múlva már úgy lelkesedtem a növényekért, mint előtte a gépekért. Amikor végeztem, a vagongyárba kerültem. Én voltam az egyetlen kertész. Néhány segédmunkás dolgozott a kezem alatt. A gyári virágágyakat, gyepszőnyegeket gondoztam, volt két melegágyam. Vasárnapokon is én jártam be. A virágokat egy napra sem lehet magukra hagyni. — Nem hálás a gyári kertész dolga. Szeretné felkelteni az emberekben a szép iránti vágyat, díszíti, csinosítja az udvart, s jönnek a targoncások, teherautósok, és belegázolnak a krupba Első a termelés. Azért jól megvoltam. A kertész alig érintkezik emberekkel, a virágok pedig mindenért megvigasztalnak. — Tavaly, amikor megvolt az eljegyzésünk, szóltam, hogy kevés a fizetés. Ezerháromszázra nem lehet nősülni, lakásra spórolni. Itt most 1700-at kapok, és ülök bent itt a fülkében. — Ha kinyitom az ajtót, néha úgy tetszik, az amerikai szegfű illatát érzem. Nem szeretem csak a hálás virágokat, amelyek sokáig virítanak. Inkább legyen az virág szerényebb, de ne múltával gyönyörködtessen. Szabadhegyen van a menyasszonyoméknak kertjük, műszak után odajárok. A barackos már az én telepítésem. Amíg világos van, dolgozgatok. Mégiscsak azt csinálom, amit szeretnék. Egyszer talán még kertész ,aszek. A külszín alatt Mintha egy tizenhat éves, érvelgs kislány írását olvasnám. Pedig egy megás, 22 éves fiatalember mondja: L. József, a bányász. — Majdnem életunt vagyok. — Világos arcú, szeme kicsit hunyorog. A lapátra támaszkodik és merengve kérdezi: — Tudja, mi az az összeviszszaság? Anyám Svájcban és hároméves voltam, amikor itthagyott, apámat sohasem láthattam, öcsémmel anyán, közös, bátyámmal apánk. Nem szeretek ezen gondolkodni, de nekem, azt hiszem minden mindegy. Talán csak ez a levegő nem, itt a szabad ég alatt. Mellettem izzadnak, nekem mióta fent vagyok, soha sincs melegem. Szokatlan még a külszín, furcsa a szabadban. — Állami gondozásban nevelkedtem, még a nyolc osztályt sem jártam ki. Ha szorítanak rá, ment volna a tanulás, magam nem éreztem akkor szükségét. Tatabányára kerültem. A csilléket szorítottam a kötélpályához. Könnyű munka volt, szerettem csinálni. Balhézhattam volna, másnak is volt lent karambolja, leszaladt a csille a kötélről, velem nem fordult elő. A szállóban laktam. Az volt az oskola! — Nem féltem, csak tartottam az emberektől. Nem tudom, miért. A bányában annyiféle ember összeverődik, magam is díszpéldány volnék. Tartani akartam magam, senkivel sem barátkoztam. Azért szerettek, vagy talán éppen ezért? Hívtak a csapatosokhoz dolgozni, majd több lesz a pénz. Fifinek? Nekem elég, amenynyi van. Még ma is a bányában dolgoznék, ha az egyik falumbeli el nem kezd sírni. Elege volt a föld alatt. 40 ember mégsem tud megmaradni, sodródik, talán mégiscsak szakmát kellene tanulni. — Most meg itt vagyok kint, és visszasírom azt az időt, amikor nem láttam az evet. De nem zárkózhatok el örökké Egyszer a Gyermekvárosból elvittek kirándulni bennünket. Úgy futottam az erdőben, mint ear eszeveszett, a lábam is ki-ficamítottam. Tavaly hívott anyám, ear motorbiciklit is küldött. Meg se néztem. Pedig de jó lenne engedni. Az emberben marad valami, amit a bölcsőből hozvágy, hogy szerethessen. — Most úgy beszéltem, mint egy életunt. Pedig úgy ismernek, mint jókedvű fickót. Itt a külszínen még nem találom fel magamat de lehet hogy egyszer mégiscsak vidám ember leszek . 3. KISALFÖLD Évek óta szemtanúi vagyunk egy színész szakmai biztonságának, egy művész sokoldalúságának. Ha zenés műfajban, darabban látjuk, egyöntetű a vélemény, számára ez az igazi, a könynyed, elegáns, énekes, táncos szerep. Ha jól emlékszem, a Bajnokcsapat premierje előtt megsérült a bemutató egyik főszereplője. Másfél nap alatt készült el szerepével Máthé Eta , mert róla van szó. Nem tudom, hány óráig tanulta a szöveget, mennyi ideje maradt a táncokra. A közönség semmit sem vett észre, zökkenő nélkül pergett az előadás. Színészi bravúr — mondogattuk —, olyan teljesítmény, amelyre kevesen képesek. Persze a művészt nem az effajta bravúrok jellemzik. Sokkal inkább az töprengés, amely egy-egy prózai előadás láttán fogalmaztatott kétkedően: vajon mi az igazi szerepköre? Lehet, hogy mégis prózára született, csak eddig ritkán bizonyította képességeit... Vagy ritka szerencsés alkat, és mindkét műfajt szolgálhatja. A nyáron Máthé Eta új műfaj vonzásába került: két filmben kapott szerepet. — Nem nagy szerepek — mondja róluk —, de nagyfilmek, életem első nagyfilmjei. Eddig csak televíziós filmben szerepeltem. Hogy mi ebben az újdonság? Úgy éreztem magam, mint főiskolás koromban. Az óriási stáb pontosan megtervezett munkája lenyűgöző. — A két filmről és a két szerepről mit hallhatnánk? — A Kötelék Máriássy Félix filmje. Tömören arról szól, hogy az embert ezer szál köti környezetéhez, a szálakat nem lehet büntetlenül elszakítani. A film főhőse — Róna Viktor alakítja — vállalkozik rá, kísérlete eredménytelen. A filmben környezetének egyik tagját játszom, társadalmi funkciókat viselő férj unatkozó feleségét, Szász Péter rendezi a Fiúk a téren című produkciót. A negyvenes évek ellenállási mozgalmát idézi a mű. A központi figura tuljdonképpen akaratlanul keveredik az ellenállók közé. Szerepem szerint ennek a fiúnak vagyok barátnője. A színész szempontjából egyik szerep sem különösebben nehéz, bár a képről képre haladás, a folyamatos játék hiánya szokatlan. Az új körülmények mindig megzavarják az embert, lámpaláz, idegesség, egyebek kísértenek. Féltem a felvételektől, őszintén bevallhatom, féltem. De csak addig, amíg a munka elkezdődött. A filmesek éltető eleme a türelem, gyakorolják is a türelmet. Szerencsére nemcsak akkor, amikor napsütéses égboltra lenne szükségük és több napos eső köszönti őket a felvétel helyén, hanem végtelenül türelmesek egymással. Szinte felfrissültem: hát lehet ilyen emberségesen, ennyi megértéssel! A szakmai élmény mellett, vagy talán azt is megelőzve raktároztam el magamban a forgatás napjainak légkörét. Ne értse félre, nem az évközi rohanást panaszolom. Egyszerűen jólesik emlegetni is az alkotói oázist. —s itt A nyár ajándéka: két film SSieber Sándor felvétel*)