Kisalföld, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-20 / 43. szám

1970. február 30., péntek 1855. február 20. Jalén utolsó szavai Dr. Ferenczy Miklós irodalomtörténeti munkája Gyógyít, kutat, ír dr. Fe­renczy Miklós dunaalmási körzetorvos. Hivatása gya­korlatában összeforrt a falu életével, múltjával. Emléke­­ket elevenített föl, tárgyakat, hagyatékokat­­ „szólaltatott meg”, bizonyítékokat sora­koztatott föl sokéves kutató­munkával, és megírta a Du­­naalmásról származó Vajda Júlia, Csokonai Szerelme, Lilla történetét. Munkája nyomán eddig ismeretlen adatok kerültek elő, közelebb hozta hozzánk azt a kort, amelyben Lilla élt. Elevenen él a könyv lapjain Csokonai, aki költői tevékenységével túlmutatott korán, és új fe­jezetet nyitott a magyar iro­dalmi életben. A Hazafias Népfront Ko­márom megyei Bizottsága és a Komárom megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztá­lyának gondozásában megje­lent a dunaalmási orvos, dr. Ferenczy Miklós „Csokonai Lillája’’ című, irodalmi és történelmi érdeklődésre szá­mot tartó munkája. Egy pél­dányt a győri Xantus János Múzeumnak is ajándékozott. Az író a könyv második, bővített kiadását most jelen­teti meg. Tárgya: dr. Fe­renczy Miklósnak a nyáron megtartandó székfoglaló be­széde az Arany János Irodal­mi Társaságnál. Néhány adat Ferenczy dok­tor legújabb kutatásaiból: Csokonai László, a költő nagyapja Győrben volt re­formátus lelkész, ahonnan 1749-ben elüldözték, és Al­­csúton telepedett le. Csoko­nai Vitéz József, a költő édesapja Győrben született 1747-ben. A korán árvaságra jutott fiú a borbélymes­tersé­­get tanulta, és mint ván­dorló legény került Debre­cenbe. Feltehetően 1769-ben ott nősült meg. Győrrel kap­csolatban egy érdekes fel­jegyzés maradt meg Csoko­nai Józsefről: „Az Ecclésiá­­hoz beadott kérelmére 1760- ban négy Rhénes Forint se­gélyt adott az Ecclésia Cso­konai Józsefnek.” Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én szüle­tett Debrecenben. 1797-ben került Komáromba, ahol Lil­lával megismerkedett. Akkor kezdődött a tizenegy hónapos boldog kapcsolat. Valóban boldog volt-e? — Ezt a szerző, dr. Ferenczy Miklós könyvének második kiadásában elemzi. 115 éve halt meg Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály Lillája. És mit tesz a sors? Vajda Julianna, Cso­konai Lillája éppen félszá­­zaddal a lantos halála után, 1855. február 20-án vívta ha­láltusáját a dunaalmási kis hajlék utcai szobájában. A haldokló csak nagy ritkán szólalt meg: — Ezt a zsoltárt a benne levő Lilli-dalokkal a fejem alá tegyétek, Csokonai em­lékei ezek! De bizony elkapkodták azo­kat, mielőtt szemét lehunyta. — Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el. Lehúzta azonban az ujjá­ról Végh Mihály, az esperes, és menten átadta Sámuelnek, a számódi papnak, mondván: — „Tegye el, sógor, ez ma­gát illeti!” Sámuel nyomban átadta Elek fiának aki a ko­porsót később leszögezte: „Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten veletek!” Ez volt a haldokló utolsó dúdolása, a Csokonai által szerzett dallam végakkordja. (Szálmány) Petőfi-forduló Szekszárdim Jeleskedtek a szavalóink A szekszárdi Babits Mi­hály versmondó országos ver­seny második fordulóján Pe­­tőfi-verseket mondtak a részt­vevők. A zsűri egybehangzó véle­ménye szerint a fiatal vers­mondók nem tudnak Petőfit szavalni , kivéve a Győr- Sopron megyei versenyzőket! Az első fordulóban Babits költemény volt a kötelező és a szabadon választható vers is. Továbbjutottak ugyan a megyénket képviselő fiatal szavalók, most azonban jóval előbbre kerültek a helyezések sorrendjében, Csaplár Ildikó a második, Milviusz Andrea és Felföldy László a hatodik, illetve hetedik helyen áll, s nem sokkal került mögéjük Horváth Ildikó és Fábián Margit sem. Március 21-én lesz a har­madik, a József Attila-for­­duló, ahol kötelezőként vá­lasztható a Kopogtatás nélkül, a Végül, az Esik vagy a Gyermekké tettél című vers és szabadon választható bár­mely József Attila költemény. KISALFÖLD Napóleon kézírása London egyik műkereske­­désében ritka érték kerül ár­verésre a napokban: Bona­parte Napóleonnak nővéré­hez, Paulinihez írt, Intim csa­ládi levele és önéletrajzának egy eddig kiadatlan vázlat­terve — mindkettő sajátkezű írásával. Napóleonnak olyan rossz volt az írása, hogy titkárai­val íratta kiterjedt levelezé­sének csaknem minden da­rabját. Saját kezű leveleiből csak néhány maradt fenn, egészen fiatal korából, vagy késői száműzetésben töltött idejéből. Napóleon a vázlatot 1816-ban írta Szent Ilona szi­getén. B­iztonságunk őrei Az elmúlt hónapok egyik legtragikusabb­ televízió­adásának képei villanak fel előttem, amikor hozzáfogok ehhez az íráshoz. Az Alföl­­dön tör­tént rendőrgyilkos­ság képei, Börcsök törzsőr­mester halála, családjának szomorúsága a ravatalnál és a fiatal gyilkos közönyös arca. A rendőrök a társadalmi rend, a közbiztonság fegy­veres őrei. Ritkán főszerep­lők a mi sajtónk hasábjain. Nem kenyerük a dicsekvés, így hát derekas tetteik, helytállásuk is inkább csak egy-egy kiugróan örvendetes eredmény, vagy, valljuk be, kiugróan tragikus esemény alkalmából kerül nyilvános­ság elé. A „Kék fény” azon­ban az egész társadalmat veszélyeztető bűnözőkre, ga­rázdákra, a legkülönbözőbb rendű és rangú káros ele­mekre világít Beszéljünk most azokról, akik ezt a nél­külözhetetlen fénycsóvát a sötét zugokba irányítják! Az a korábban táplált, tiszta indokokból fakadt el­képzelés, amely szerint a szo­cialista társadalmi rend fel­építésével az emberek szinte automatikusan, egy-két em­beröltő alatt megváltoznak és mindenki magas erkölcsisé­­gű, humánus, szorgalmas épí­tők közé sorakozik, illúzió­nak bizonyult. Igaz, közbiz­tonságunk általában jó és szi­lárd, és igaz az is, hogy hely­zetünk kiállja az összehason­lítást nemzetközileg is. De ez nem csökkenti a rendőrség, a Belügyminisztérium szer­veinek érdemét, inkább alá­húzza- Mert a mai állapo­tok, sok tekintetben nekik köszönhető, túlzás nélkül ál­dozatosnak nevezhető mun­kájuknak, kemény és fárad­ságos nappaloknak és éjsza­káknak. Munkájuk természete és érthető megfontolások miatt biztonsági és bűnüldöző szer­veink kiemelkedő munkásai a Mrcél kerülnek a képernyő­re, és természetesen nevük is alig szerepel. Pedig túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ne­künk is megvannak a ma­gunk Maigret felügyelői és egy-egy nyomozásukból kü­­lömb krimi kerekedhetne, mint amilyet a detektívre­­gényírók fantáziája kiagyal. A névtelen rendőr, X. fő­hadnagy és X. Y. őrmester és törzsőrmester az, akiről most beszélni szeretnék, meg a tizedesek és szakaszveze­tők keményen fegyelmezett, szürkeruhás seregéről. Ami­kor a magyar demokratikus rend kialakult és megszilár­dult, a rendőr nemzetiszínű karszalaggal és sokszor mad­zagon viselt puskával állt őr­helyén, küzdött feketézőkkel, banditákkal, gazdasági kárte­vőkkel. Hol van már az a korszak , elég rendőrségünk technikai felkészültsége, fel­szereltsége, gépkocsi-, sőt, repülőgép-parkjára utalni, hogy az embert jogos büsz­keség fogja el. De a legtöbbet maguk az emberek változtak, azok, aki­ket a hivatalos szóhasználat „személyi állománynak” ne­vez. Fejlődtek tudásban, mű­veltségben, tapasztalatban­­ és harcedzettségben. Fejlőd­tek abban a biztos tudatban, hogy mögöttük áll a lakosság óriási többsége. Háromszáz­ezren tevőlegesen is, az ön­kéntes rendőrök, önkéntes tűzoltók, határőrsegítők. Né­hány hónappal ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a Belügymi­nisztérium munkáját, egész tevékenységét — tizenhárom esztendő óta először. A mun­ka napirendre tűzése aláhúz­za az állam- és közbiztonság védőinek szerepét, hivatásuk teljesítésének országos fon­tosságát. Hol tart ma a mi rendőr­ségünk? Ott, hogy a párt Központi Bizottsága elismeréssel álla­píthatta meg: közrendünk, közbiztonságunk szilárd, s eb­ben messzemenően méltá­nyolta a Belügyminisztérium érdemeit. Hogy egy igen el­ismerés mögött a bűnüldöző és a rendészeti-igazgatási funkciók ellátásának mennyi megoldott feladata, szétágazó tennivalója, napról napra nö­vekvő követelménye rejlik, arra a közrend által nyugal­mat kapott állampolgár rit­kán gondol. Hiszen általában ritkán találkozik rendőri in­tézkedéssel, s igazán meg­eshet, hogy egy-egy község­ben, vagy akár kisvárosban létszámra nem történik „port felverő” eset, kivéve talán a közúti baleseteket. Mert az, sajnos, van bőven a gyors tempójú növekedés gyümölcseként, mint amilyet gépkocsiparkunk gyarapodá­sa indokolttá tenne. Nem vé­letlenül emelem ki rendőr­ségünknek ezt a munkaterü­letét, mert itt kiemelkedően bizonyítható az, hogy ered­ményesebb munka az egész lakosság részvétele nélkül szinte elképzelhetetlen. A legpéldásabb rendőri szigor és a leggyorsabb intézkedés sem védhet meg a balesetek sokasodásától, ha nem javul a közúti morál, ha az útra induló gyalogostól a kerék­pároson át a szép személy­­kocsi és a húsztonnás teher­gépkocsi vezetőjéig nem tesz mindenki önmagában egy­­egy lépést a szabályos maga­tartás, az előzékenység, a körültekintés és az udvarias­ság együttesének elsajátítá­sában. Általában a közösség ér­dekéről van szó. Akkor is, amikor bűnöző, romboló, lá­nyokat szerencsétlenné tevő galerik megfékezéséről kell beszélnünk, akkor is, amikor a társadalmi rend ellen uszí­tok, vagy a társadalmi tulaj­dont sikkasztok, elrablók ke­rüljnek rendőrkézre. És poli­tikai érdek az is, hogy min­den egyes állampolgár érez­ze: személyes biztonságát, munkával szerzett tisztessé­ges vágyánál is védik a szür­keruhás férfiak, nők. Rendőrnek lenni természe­tesen nem mindenki előtt népszerű hivatás. A rend­bontók, vagy a mások meg­károsításából élők, a zava­rosban halászók és a társa­dalmi rend kis számú, de el­szánt ellenségei jobban sze­retnének gyenge, rosszul irá­nyított, a lakosságra támasz­kodni nem képes rendőri szervezettel szembenállni. Nemrégiben a Magyar Rendőr hírt adott arról, hogy Vas megyében, örvendetesen javult a lakosság tevékeny segítőkészsége, s hogy szá­mos olyan esetben, amikor korábban húzódoztak volna a tanúskodástól, vagy csendben visszavonultak volna (politi­kai izgatás, provokációk ese­teiről volt szó­, a vasiak nyíltan és természetes köte­lességet teljesítve mondták el, amit láttak, hallottak. Bi­zonyára más megyék példá­ját is felhozhatnánk. Utal­hatnék arra is, amit közle­kedés közben saját magam tapasztaltam: hányszor he­lyeslik a tisztességesen köz­lekedő, a szabályokat meg­tartó autósok, motorosok, sőt gyalogosok a renitens, „ki ha én nem” emberek, a közút, „ámokfutók” megrendszabá­­lyozását. Az emberek rendben, bé­kében és biztonságban akar­nak élni. Ez a szándékuk — milliók szándéka — a rend­őri munka legjobb alapja. Hogy szocialista módra, tör­vénytisztelően és a törvé­nyesség védelmében élnek és élhetnek, ez a mi rendőreink munkájának legszebb dicsé­rete. Vérvizsgáló automata A laboratóriumi elemzés a rendelőintézetekben, a kór­házakban és a kutatóintéze­tekben sok munkaerőt köt le, különösen a vérminták vizs­gálata. Az egyik angol cég kutatói olyan vérvizsgáló be­rendezést konstruáltak, amely óránként 300 vérminta elem­zését teljesen automatikusan, egy személy felügyelete mel­lett végzi el. A gép forgó­asztalába (kémcsőben) behe­lyezett vérhez megfelelő program szerint reagensek keverednek. Az elemző egy­ség műszerei regisztrálják és kinyomtatják a vér 12-féle összetevőjének adatait, me­lyek azután az értékelést végző kis számítógépbe jut­nak­. A számítógép rövid időn belül kiírja a vizsgálat eredményét, így az orvos azonnal tájékozódhat az őt érdeklő jellemzők iránt. A berendezés nemcsak vérminták vizsgálatához használható, hanem sok más laboratóriumi vizsgálat gyors lefolytatására is alkalmas. Társadalmi összefogással Hadtörténeti szabadegyetem kezdődött Bezin A TIT és az MHSZ Bezi, Győrsövényház és Fehértó mozgalmi és tanácsi vezetői­nek kérésére hadtörténeti szabadegyetemet szervezett Bezin. A szabadegyetemet szerdán este ünnepélyesen megnyi­­t­totta a bezi művelődési ház­­á­ban Pödör Pál, az MSZMP I csornai járási bizottságának­­ osztályvezetője. Köszöntötte­­ a hetven beiratkozott hallga­­­­tót, és a körülbelül azonos­­ számú községbeli vendéget. Elmondotta, hogy a szabad­­egyetemet kísérletképpen szervezték, hasonló jellegű még nincs falun. A hat elő­adásból álló sorozat a hábo­rút közvetlen megelőző és a felszabadulást követő törté­nelmi időket idézi fel. Az előadó dr. Haraszti Já­nos megyei főügyész volt. „A nyilas rémuralom Győ­rött” címmel beszélt a né­hány hónapos fasiszta dikta­túra terrorcselekményeiről. A nyilasok győri kegyetlen­kedéseinek dokumentumokra alapuló feltárásával együtt a nyilaspárt általános jellem­zését is adta. Utalt arra, hogy miért következhetett be Szá­­lasi uralma: a Horthy-rend­­szer népelnyomó, uralkodó osztálya nem merte vállalni sem a vesztett háború követ­kezményeit, sem az egyetlen reális kivezető utat, a Szov­jetunióval való különbékét. A Győrött garázdálkodó „sza­kállas báró”, Faragó Béla el­nyerte méltó büntetését, a nyilas söpredék egy része Nyugatra szökött, de az ő bűneik sem évülnek el soha. Hisz még arra se hivatkoz­hatnak, hogy felső parancs­ra öltek, kegyetlenkedtek. Tudnunk kell ezekről az ese­ményekről, nem felejthetjük el a mártír Vrbancsuk Tibor vagongyári főmérnök nevét és a névtelenül pusztultak emlékét — fejezte be elő­adását dr. Haraszti János. Az előadást követően Hu­­bay Miklós: C’est la guerre (Ez a háború) című egyfelvo­­násosát mutatták be a Kis­faludy Színház művészei: Pa­­tassy Tibor, Herendi Mária, Szűcs István, Simon Kázmér, S. Tóth József, Kollár Lívia. A feszülten figyelő hallga­tóság gondolatokba merülve hagyta el a termet, s az idő­sek közül többen mondogat­ták: így volt, bizony, ez az igazság. El kell mondanunk, jó volt látni, tapasztalni, hogy a ki­tűnő ötlet elégedettséget vál­tott ki Bezin. Méltán örültek a község vezetői, hiszen a tudományos ismeretterjesz­tésnek ilyen rangos formája csak néhány helyen valósít­ható meg, s csakis a községi és felsőbb szervek társadal­mi összefogásával. A következő előadás (A magyar partizánmozgalom) február 25-én lesz, budapesti előadó ismerteti a témát, közreműködik Patassy Tibor Jászai-díjas színművész. Az Oxigéngyár segéd-és betanított munkásokat felvesz, csökkentett munkaidővel. Jelentkezés: Oxigéngyár, Győr, Repülőtér. Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett nagynénink és rokonunk, özv. Virág Ferencné sz. Takács Erzsébet kötélgyártó életének 86. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 21-én délután fél 5 órakor lesz a Karmelita templom kriptájában. A gyászoló család. A VAS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT gyártási kapacitást keres szellőző- és klímaberendezés kivitelezéséhez az országosan tipizált szerkezetek, valamint az olajtechnológia kivitelezéséhez szükséges szerelvények gyártására. Bővebb felvilágosítást a vállalat gépészeti technológus csoportvezetője. Varga József ad, Szombathely, Rózsa Ferenc krt. 2. szám. O

Next