Kisalföld, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-20 / 43. szám
1970. február 30., péntek 1855. február 20. Jalén utolsó szavai Dr. Ferenczy Miklós irodalomtörténeti munkája Gyógyít, kutat, ír dr. Ferenczy Miklós dunaalmási körzetorvos. Hivatása gyakorlatában összeforrt a falu életével, múltjával. Emlékeket elevenített föl, tárgyakat, hagyatékokat „szólaltatott meg”, bizonyítékokat sorakoztatott föl sokéves kutatómunkával, és megírta a Dunaalmásról származó Vajda Júlia, Csokonai Szerelme, Lilla történetét. Munkája nyomán eddig ismeretlen adatok kerültek elő, közelebb hozta hozzánk azt a kort, amelyben Lilla élt. Elevenen él a könyv lapjain Csokonai, aki költői tevékenységével túlmutatott korán, és új fejezetet nyitott a magyar irodalmi életben. A Hazafias Népfront Komárom megyei Bizottsága és a Komárom megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályának gondozásában megjelent a dunaalmási orvos, dr. Ferenczy Miklós „Csokonai Lillája’’ című, irodalmi és történelmi érdeklődésre számot tartó munkája. Egy példányt a győri Xantus János Múzeumnak is ajándékozott. Az író a könyv második, bővített kiadását most jelenteti meg. Tárgya: dr. Ferenczy Miklósnak a nyáron megtartandó székfoglaló beszéde az Arany János Irodalmi Társaságnál. Néhány adat Ferenczy doktor legújabb kutatásaiból: Csokonai László, a költő nagyapja Győrben volt református lelkész, ahonnan 1749-ben elüldözték, és Alcsúton telepedett le. Csokonai Vitéz József, a költő édesapja Győrben született 1747-ben. A korán árvaságra jutott fiú a borbélymesterséget tanulta, és mint vándorló legény került Debrecenbe. Feltehetően 1769-ben ott nősült meg. Győrrel kapcsolatban egy érdekes feljegyzés maradt meg Csokonai Józsefről: „Az Ecclésiához beadott kérelmére 1760- ban négy Rhénes Forint segélyt adott az Ecclésia Csokonai Józsefnek.” Csokonai Vitéz Mihály 1773. november 17-én született Debrecenben. 1797-ben került Komáromba, ahol Lillával megismerkedett. Akkor kezdődött a tizenegy hónapos boldog kapcsolat. Valóban boldog volt-e? — Ezt a szerző, dr. Ferenczy Miklós könyvének második kiadásában elemzi. 115 éve halt meg Vajda Julianna, Csokonai Vitéz Mihály Lillája. És mit tesz a sors? Vajda Julianna, Csokonai Lillája éppen félszázaddal a lantos halála után, 1855. február 20-án vívta haláltusáját a dunaalmási kis hajlék utcai szobájában. A haldokló csak nagy ritkán szólalt meg: — Ezt a zsoltárt a benne levő Lilli-dalokkal a fejem alá tegyétek, Csokonai emlékei ezek! De bizony elkapkodták azokat, mielőtt szemét lehunyta. — Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el. Lehúzta azonban az ujjáról Végh Mihály, az esperes, és menten átadta Sámuelnek, a számódi papnak, mondván: — „Tegye el, sógor, ez magát illeti!” Sámuel nyomban átadta Elek fiának aki a koporsót később leszögezte: „Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten veletek!” Ez volt a haldokló utolsó dúdolása, a Csokonai által szerzett dallam végakkordja. (Szálmány) Petőfi-forduló Szekszárdim Jeleskedtek a szavalóink A szekszárdi Babits Mihály versmondó országos verseny második fordulóján Petőfi-verseket mondtak a résztvevők. A zsűri egybehangzó véleménye szerint a fiatal versmondók nem tudnak Petőfit szavalni , kivéve a Győr- Sopron megyei versenyzőket! Az első fordulóban Babits költemény volt a kötelező és a szabadon választható vers is. Továbbjutottak ugyan a megyénket képviselő fiatal szavalók, most azonban jóval előbbre kerültek a helyezések sorrendjében, Csaplár Ildikó a második, Milviusz Andrea és Felföldy László a hatodik, illetve hetedik helyen áll, s nem sokkal került mögéjük Horváth Ildikó és Fábián Margit sem. Március 21-én lesz a harmadik, a József Attila-forduló, ahol kötelezőként választható a Kopogtatás nélkül, a Végül, az Esik vagy a Gyermekké tettél című vers és szabadon választható bármely József Attila költemény. KISALFÖLD Napóleon kézírása London egyik műkereskedésében ritka érték kerül árverésre a napokban: Bonaparte Napóleonnak nővéréhez, Paulinihez írt, Intim családi levele és önéletrajzának egy eddig kiadatlan vázlatterve — mindkettő sajátkezű írásával. Napóleonnak olyan rossz volt az írása, hogy titkáraival íratta kiterjedt levelezésének csaknem minden darabját. Saját kezű leveleiből csak néhány maradt fenn, egészen fiatal korából, vagy késői száműzetésben töltött idejéből. Napóleon a vázlatot 1816-ban írta Szent Ilona szigetén. Biztonságunk őrei Az elmúlt hónapok egyik legtragikusabb televízióadásának képei villanak fel előttem, amikor hozzáfogok ehhez az íráshoz. Az Alföldön történt rendőrgyilkosság képei, Börcsök törzsőrmester halála, családjának szomorúsága a ravatalnál és a fiatal gyilkos közönyös arca. A rendőrök a társadalmi rend, a közbiztonság fegyveres őrei. Ritkán főszereplők a mi sajtónk hasábjain. Nem kenyerük a dicsekvés, így hát derekas tetteik, helytállásuk is inkább csak egy-egy kiugróan örvendetes eredmény, vagy, valljuk be, kiugróan tragikus esemény alkalmából kerül nyilvánosság elé. A „Kék fény” azonban az egész társadalmat veszélyeztető bűnözőkre, garázdákra, a legkülönbözőbb rendű és rangú káros elemekre világít Beszéljünk most azokról, akik ezt a nélkülözhetetlen fénycsóvát a sötét zugokba irányítják! Az a korábban táplált, tiszta indokokból fakadt elképzelés, amely szerint a szocialista társadalmi rend felépítésével az emberek szinte automatikusan, egy-két emberöltő alatt megváltoznak és mindenki magas erkölcsiségű, humánus, szorgalmas építők közé sorakozik, illúziónak bizonyult. Igaz, közbiztonságunk általában jó és szilárd, és igaz az is, hogy helyzetünk kiállja az összehasonlítást nemzetközileg is. De ez nem csökkenti a rendőrség, a Belügyminisztérium szerveinek érdemét, inkább aláhúzza- Mert a mai állapotok, sok tekintetben nekik köszönhető, túlzás nélkül áldozatosnak nevezhető munkájuknak, kemény és fáradságos nappaloknak és éjszakáknak. Munkájuk természete és érthető megfontolások miatt biztonsági és bűnüldöző szerveink kiemelkedő munkásai a Mrcél kerülnek a képernyőre, és természetesen nevük is alig szerepel. Pedig túlzás nélkül mondhatjuk, hogy nekünk is megvannak a magunk Maigret felügyelői és egy-egy nyomozásukból külömb krimi kerekedhetne, mint amilyet a detektívregényírók fantáziája kiagyal. A névtelen rendőr, X. főhadnagy és X. Y. őrmester és törzsőrmester az, akiről most beszélni szeretnék, meg a tizedesek és szakaszvezetők keményen fegyelmezett, szürkeruhás seregéről. Amikor a magyar demokratikus rend kialakult és megszilárdult, a rendőr nemzetiszínű karszalaggal és sokszor madzagon viselt puskával állt őrhelyén, küzdött feketézőkkel, banditákkal, gazdasági kártevőkkel. Hol van már az a korszak , elég rendőrségünk technikai felkészültsége, felszereltsége, gépkocsi-, sőt, repülőgép-parkjára utalni, hogy az embert jogos büszkeség fogja el. De a legtöbbet maguk az emberek változtak, azok, akiket a hivatalos szóhasználat „személyi állománynak” nevez. Fejlődtek tudásban, műveltségben, tapasztalatban és harcedzettségben. Fejlődtek abban a biztos tudatban, hogy mögöttük áll a lakosság óriási többsége. Háromszázezren tevőlegesen is, az önkéntes rendőrök, önkéntes tűzoltók, határőrsegítők. Néhány hónappal ezelőtt az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a Belügyminisztérium munkáját, egész tevékenységét — tizenhárom esztendő óta először. A munka napirendre tűzése aláhúzza az állam- és közbiztonság védőinek szerepét, hivatásuk teljesítésének országos fontosságát. Hol tart ma a mi rendőrségünk? Ott, hogy a párt Központi Bizottsága elismeréssel állapíthatta meg: közrendünk, közbiztonságunk szilárd, s ebben messzemenően méltányolta a Belügyminisztérium érdemeit. Hogy egy igen elismerés mögött a bűnüldöző és a rendészeti-igazgatási funkciók ellátásának mennyi megoldott feladata, szétágazó tennivalója, napról napra növekvő követelménye rejlik, arra a közrend által nyugalmat kapott állampolgár ritkán gondol. Hiszen általában ritkán találkozik rendőri intézkedéssel, s igazán megeshet, hogy egy-egy községben, vagy akár kisvárosban létszámra nem történik „port felverő” eset, kivéve talán a közúti baleseteket. Mert az, sajnos, van bőven a gyors tempójú növekedés gyümölcseként, mint amilyet gépkocsiparkunk gyarapodása indokolttá tenne. Nem véletlenül emelem ki rendőrségünknek ezt a munkaterületét, mert itt kiemelkedően bizonyítható az, hogy eredményesebb munka az egész lakosság részvétele nélkül szinte elképzelhetetlen. A legpéldásabb rendőri szigor és a leggyorsabb intézkedés sem védhet meg a balesetek sokasodásától, ha nem javul a közúti morál, ha az útra induló gyalogostól a kerékpároson át a szép személykocsi és a húsztonnás tehergépkocsi vezetőjéig nem tesz mindenki önmagában egyegy lépést a szabályos magatartás, az előzékenység, a körültekintés és az udvariasság együttesének elsajátításában. Általában a közösség érdekéről van szó. Akkor is, amikor bűnöző, romboló, lányokat szerencsétlenné tevő galerik megfékezéséről kell beszélnünk, akkor is, amikor a társadalmi rend ellen uszítok, vagy a társadalmi tulajdont sikkasztok, elrablók kerüljnek rendőrkézre. És politikai érdek az is, hogy minden egyes állampolgár érezze: személyes biztonságát, munkával szerzett tisztességes vágyánál is védik a szürkeruhás férfiak, nők. Rendőrnek lenni természetesen nem mindenki előtt népszerű hivatás. A rendbontók, vagy a mások megkárosításából élők, a zavarosban halászók és a társadalmi rend kis számú, de elszánt ellenségei jobban szeretnének gyenge, rosszul irányított, a lakosságra támaszkodni nem képes rendőri szervezettel szembenállni. Nemrégiben a Magyar Rendőr hírt adott arról, hogy Vas megyében, örvendetesen javult a lakosság tevékeny segítőkészsége, s hogy számos olyan esetben, amikor korábban húzódoztak volna a tanúskodástól, vagy csendben visszavonultak volna (politikai izgatás, provokációk eseteiről volt szó, a vasiak nyíltan és természetes kötelességet teljesítve mondták el, amit láttak, hallottak. Bizonyára más megyék példáját is felhozhatnánk. Utalhatnék arra is, amit közlekedés közben saját magam tapasztaltam: hányszor helyeslik a tisztességesen közlekedő, a szabályokat megtartó autósok, motorosok, sőt gyalogosok a renitens, „ki ha én nem” emberek, a közút, „ámokfutók” megrendszabályozását. Az emberek rendben, békében és biztonságban akarnak élni. Ez a szándékuk — milliók szándéka — a rendőri munka legjobb alapja. Hogy szocialista módra, törvénytisztelően és a törvényesség védelmében élnek és élhetnek, ez a mi rendőreink munkájának legszebb dicsérete. Vérvizsgáló automata A laboratóriumi elemzés a rendelőintézetekben, a kórházakban és a kutatóintézetekben sok munkaerőt köt le, különösen a vérminták vizsgálata. Az egyik angol cég kutatói olyan vérvizsgáló berendezést konstruáltak, amely óránként 300 vérminta elemzését teljesen automatikusan, egy személy felügyelete mellett végzi el. A gép forgóasztalába (kémcsőben) behelyezett vérhez megfelelő program szerint reagensek keverednek. Az elemző egység műszerei regisztrálják és kinyomtatják a vér 12-féle összetevőjének adatait, melyek azután az értékelést végző kis számítógépbe jutnak. A számítógép rövid időn belül kiírja a vizsgálat eredményét, így az orvos azonnal tájékozódhat az őt érdeklő jellemzők iránt. A berendezés nemcsak vérminták vizsgálatához használható, hanem sok más laboratóriumi vizsgálat gyors lefolytatására is alkalmas. Társadalmi összefogással Hadtörténeti szabadegyetem kezdődött Bezin A TIT és az MHSZ Bezi, Győrsövényház és Fehértó mozgalmi és tanácsi vezetőinek kérésére hadtörténeti szabadegyetemet szervezett Bezin. A szabadegyetemet szerdán este ünnepélyesen megnyittotta a bezi művelődési házában Pödör Pál, az MSZMP I csornai járási bizottságának osztályvezetője. Köszöntötte a hetven beiratkozott hallgatót, és a körülbelül azonos számú községbeli vendéget. Elmondotta, hogy a szabadegyetemet kísérletképpen szervezték, hasonló jellegű még nincs falun. A hat előadásból álló sorozat a háborút közvetlen megelőző és a felszabadulást követő történelmi időket idézi fel. Az előadó dr. Haraszti János megyei főügyész volt. „A nyilas rémuralom Győrött” címmel beszélt a néhány hónapos fasiszta diktatúra terrorcselekményeiről. A nyilasok győri kegyetlenkedéseinek dokumentumokra alapuló feltárásával együtt a nyilaspárt általános jellemzését is adta. Utalt arra, hogy miért következhetett be Szálasi uralma: a Horthy-rendszer népelnyomó, uralkodó osztálya nem merte vállalni sem a vesztett háború következményeit, sem az egyetlen reális kivezető utat, a Szovjetunióval való különbékét. A Győrött garázdálkodó „szakállas báró”, Faragó Béla elnyerte méltó büntetését, a nyilas söpredék egy része Nyugatra szökött, de az ő bűneik sem évülnek el soha. Hisz még arra se hivatkozhatnak, hogy felső parancsra öltek, kegyetlenkedtek. Tudnunk kell ezekről az eseményekről, nem felejthetjük el a mártír Vrbancsuk Tibor vagongyári főmérnök nevét és a névtelenül pusztultak emlékét — fejezte be előadását dr. Haraszti János. Az előadást követően Hubay Miklós: C’est la guerre (Ez a háború) című egyfelvonásosát mutatták be a Kisfaludy Színház művészei: Patassy Tibor, Herendi Mária, Szűcs István, Simon Kázmér, S. Tóth József, Kollár Lívia. A feszülten figyelő hallgatóság gondolatokba merülve hagyta el a termet, s az idősek közül többen mondogatták: így volt, bizony, ez az igazság. El kell mondanunk, jó volt látni, tapasztalni, hogy a kitűnő ötlet elégedettséget váltott ki Bezin. Méltán örültek a község vezetői, hiszen a tudományos ismeretterjesztésnek ilyen rangos formája csak néhány helyen valósítható meg, s csakis a községi és felsőbb szervek társadalmi összefogásával. A következő előadás (A magyar partizánmozgalom) február 25-én lesz, budapesti előadó ismerteti a témát, közreműködik Patassy Tibor Jászai-díjas színművész. Az Oxigéngyár segéd-és betanított munkásokat felvesz, csökkentett munkaidővel. Jelentkezés: Oxigéngyár, Győr, Repülőtér. Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett nagynénink és rokonunk, özv. Virág Ferencné sz. Takács Erzsébet kötélgyártó életének 86. évében, hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 21-én délután fél 5 órakor lesz a Karmelita templom kriptájában. A gyászoló család. A VAS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT gyártási kapacitást keres szellőző- és klímaberendezés kivitelezéséhez az országosan tipizált szerkezetek, valamint az olajtechnológia kivitelezéséhez szükséges szerelvények gyártására. Bővebb felvilágosítást a vállalat gépészeti technológus csoportvezetője. Varga József ad, Szombathely, Rózsa Ferenc krt. 2. szám. O