Kisalföld, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

WUG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1990. MÁRCIUS 26., CSÜTÖRTÖK ★ XXVI. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM ARA: So fillér Önzetlenül Ü­­nnepi párttaggyűlése­­ken köszöntik a na­pokban azokat a kom­munistákat, akik negyedszá­zada kötelezték el magukat a kommunista mozgalomnak, a közösség önzetlen szolgá­latának. Azokat, akik 25 éve az első sorokban álltak, akik a pusztulás láttán elcsügged­­teket magukkal ragadták, bennük az élni- és tenniaka­­rást élesztgették. „Less magyar újjászüle­tés!” — szólt az illegalitás­ból a napfényre lépett párt, s az országnak e legnyuga­tibb részén utolsóiként fel­­szabadultakat a lebombázott gyárak, hidak, elpusztított hidak látványa fogadta. Bör­tönökben, büntetőtáborokban szenvedett a baloldaliak szí­­ne-java. Ki él közülük, ki vált áldozatává a végvonag­­lásában is vérszom­jas fasiszta fenevadnak? Ki áll az élre, hogy a pusztulásból kivezető illat megmutassa? Ez volt a kérdés a 25 évvel ezelőtti napokban. És jöttek a volt illegális kommunisták, s azok, akik ráébredtek, hogy új világ született: a volt kisemmizet­tek világa. Az örökség, amit a hajdani urak itt hagytak, nem ígért most csak nagy­­nagy lemondással járó, meg­feszített munkát. Kommu­nistának leírni 1945-ben azt jelentette, hogy a saját gond­jával, bajával törődhetett az ember a legkevésbé. Hány n­­egyvenötös kommunista osztott úgy földet, hogy ma­gának a legsilányabb­ja ju­tott! Elhagyott úri lakásokba költöztetett kibombázott csa­ládokat, a magáéra pedig majd’­hogy rá nem dőlt a te­tő. A háborútól szétszórt csa­ládok egyesítésén fáradozott sok olyan, aki nem tudta, saját feleségét, férjét, gyer­mekét a fasiszta bosszúszomj hova, merre vezette. Jóformán a szabadság első óráiban megalakultak a me­gye városaiban, községeiben a helyi pártszervezetek, és tagjait ezentúl a család rit­kán látta. De ott voltak elől, ahol meg kellett fogni a csá­kányt, a lapátot, ahol a lel­kek gyógyításában akadt tennivaló. Ezernyi feladat várt a negyvenötös kommu­nistákra. A fizetségük? Az őket követők napról napra gyarapodó tábora, az élni- és tenniakarásnak mind töme­gesebb megnyilvánulása, a kezdeti aléltság, lelki bé­nultság oldódása. Az úttörő kommunisták példáján tanulták meg az emberek, hogy a kommunis­ta és a közösség önzetlen szolgálata egyet jelent. Ál­dozatos életre vállalkoztak mindazok, akik huszonöt esztendeje a pártba leérték a felvételüket. Sok, nehéz pró­bán kellett bizonyítaniuk a párt, a szocializmus iránti hűségüket, kommunista em­berségüket. Többségül­ állta a kemény próbát, és ma is töretlen hű­sé­gel, odaadással, sok tu­dással, kevesebb erővel, egészséggel dolgozik, példát mutat szerénységben, önzet­lenségben, v­annak olyan negyven­ötösök, akik sok mást magas kitüntetésre terjesztettek fel, de őket senki sem jutalmazta ünne­pélyes elismeréssel. Mert „semmi mást nem tettek”, mint negyedszázadon át tel­jesítették azt, amit akkor vállaltak. Most e hűséget, álhatatosságot köszöni meg a dolgozó nép az Elnöki Ta­nács által adományozott Fel­­szabadulási Érdeméremmel. Viseljék ezt egészséggel, az egész társadalom hálájától, megbecsülésétől övezve! Jakus Lajosné A Csodára is számít a bútoripar Nagy Józsefné tájékoztatója Tegnap délelőttre a Köny­­nyűipari Minisztériumba hív­ták az újságírókat. Nagy Jó­zsefné miniszterasszony a bútoripar távlati fejlesztési programjáról tájékoztatta őket. Bevezetőjében elmondta, hogy a bútoripar a tárca leg­dinamikusabban fejlődő ága­zata, 1960 óta kétszeresére nőtt a kiskereskedelmi bú­torforgalom. Az életszínvo­nal emelkedésével fejlődött a lakáskultúra is, és ezt bútor­­gyártásunk nem tudta kö­vetni. Jellemző adat: a reál­­jövedelem egyszázalékos emelkedésénél a bútorkeres­let 1,8 százalékkal növeke­dett. Ez tette szükségessé, hogy a bútoripar fejlesztése hangsúlyozottan szerepeljen a negyedik ötéves terv nép­­gazdasági programjában. E számítógépeket is megkérdezték . Mint minden más ipar­ág,­­ a bútoripar fejleszté­sének is a legfontosabb kér­dése: mennyit, miből és ho­gyan? A negyedik ötéves tervben előirányzott évi 80 000 új lakás bútorszükség­lete, a demográfiai hullám, a reáljövedelem emelkedése és más tényezők betáplálá­sával a számítógépeket kér­dezték meg, mennyi bútor kell a lakosságnak. A gépek a jelenlegi évi négymilliárd (Folytatás a 3. oldalon.) Szavalóverseny Mosonmagyaróvárott Tegnap délután a KISZ Mosonmagyaróvár járási Bi­zottságán rendezték meg a járás úttörőinek vers- és pró­zamondó versenyét. Huszonkilenc­ötödik - nyolcadik osztályos úttörőt hallgatott meg a zsűri, mely­nek elnöke Tuba László, a já­rási könyvtár igazgatója volt. Móra mesétől Vozsnyeszensz­­kij versig különféle hangvé­telű prózát és verset mondtak a gyerekek, különböző szín­vonalon, gyermekes szenti­­mentalizmussal. Két csoportban bírálták el őket, az ötödik-hatodik osz­tályosok közül legjobbnak Csordás Zsuzsát (Ásványrá­ró), Duskievits Lászlót (Püs­­ki) és Szabó Csillát (Dunaszi­­get) minősítették. A hetedik­nyolcadik osztályosok közül az első Csontos Mária (Hor­­vátkimle), a 2. Mucsi Fran­ciska (Várbalog), a 3. Gerlén Lajos (Pusztasom­or­ja) lett. Munkát, pénzt ad az erdő „Erdő mellett nem jó lak­ni” szól a dal, de az ásvány­rárónak egy része nem ért egyet vele. Ha munkát és pénzt ad az erdő, akkor érde­mes mellette lakni, onnan el nem menni. Bár hetveni ás­ványráróinak nem közvetle­nül az erdő ad munkát. Az Erdei Termék Vállalat ás­ványrárói faipari üzemegysé­gét 1957-ben azzal a szán­dékkal alapították ott, hogy majd a Duna menti erdők nyárfáit dolgozzák fel az üzemegységben, a szállítást pedig vízen, a­ Dunán bonyo­lítják le. A terv csak a telep törté­nelméhez tartozik, nem való­sították meg. Az 1954. évi ár­víz alkalmával felhúzott fel­vonulási épületben három év múlva, most tizenhárom éve három szalagfűrésszel kezd­te meg munkáját a telep. Az udvaron fűrészporral fűszerezett márciusi makacs sár, benne vastag farönkök, mert a vékonyabbját előrevet­ték a munkában az anyag­­mozgatók. A sarat négy irányban átszelő kisnyomtá­­vú vasúti sínek kereszteződé­seinél tengelyen forgó vál­tók irányítják a csillék útját. Az irodaház mögött (öt-hat ember munkahelye) a hulla­déktelep, juttatásképpen on­nan hordhatnak maguknak a telep dolgozói tüzelőnek valót. A töltésről lefutó úttal párhuzamosan a telep terüle­tén három hosszú, földszin­tes, kisablakos épület húzó­dik egymás folytatásaként. A legkülső, a volt felvonulási épület huzatos, a csukott aj­tókon belül is a márciusi hű­vös uralkodik. A fafeldolgo­zó csarnok javarészt női munkahely. Nem is nagyon lehetne más, hiszen a telepi dolgo­zók 60 százaléka nő. Két mű­szakba a környező falvakból és főleg Ásványráróról jár­nak dolgozni. Beosztásuk gépmunkás, segédmunkás, fűrész-, illetve faipari gép­munkás. Pufajkás, csizmás, fejkendős vagy fülessapkás asszonyok emelik a targon­cára az egyformára szabott gyertyán- és bükkfarönköket. Több a gép, mint a mun­kás — mondja, aki belép a telep legújabb épületébe, a fűrészcsarnokba. A világos, hosszú teremben most végig­látni az egyik ajtótól a mási­kig, nedves fát dolgoznak fel az emberek. A száraz fa fű­­részporködöt fúj szét a csar­nokban, ez nemcsak a látást gátolja, de nyilván nem is túl egészséges. A fűrész- és gyalugépekkel betelepített te­remben most szerelik a por­elszívó berendezéseket. Ha­talmas, kihegyezett ceruzák­ra emlékeztető, már rétig megmunkált szerszámnyelek óriási máglyája majdnem el­tüntet a teremben egy gyalu­gépet, a gép áll. Nemrég bal­eset történt rajta: az újonnan felvett, szakképzetlen munká­sok, munkásnők nem mindig tartják meg a biztonsági elő­írásokat, a szükséges felsze­reléseket, védőberendezéseket is olykor mellőzik. A fűrészcsarnok az ásvány­rárói telep „termelő része”. Gyümölcsösládákat, szerszám­nyeleket készítenek a mun­kások a feldolgozott fából. Évente hétmillió forint körüli az üzemegység termelési ér­téke. Cserébe a hétmillió fo­rintért 1969—70-ben mintegy hétszázezer forintot költ a vállalat a telepre. Még öt év­vel ezelőtt is egy szoba, egy fogas, egy lavór és egy vödör jelentette a telep szociális helyiségeit. Az öltöző 1965- ben készült el, most a hét­százezerből a porelszívó be­rendezést és az öltözők, vala­mint a csarnokok központi fűtését­­fedezik. Kellene egy új műhely is, a neve már megvan: fafeldolgozó csar­noknak fogják nevezni. A csillés és targoncás segéd­munkások meg az anyagmoz­gatás további gépesítésének örülnének. (Tóth) Tízéves a kapuvári múzeum Megnyitó az évfordulón Kapuvár felszabadulásának előestéjén, március 27-én lesz a tízéves kapuvári Rá­baközi múzeum új kiállítá­sainak ünnepélyes megnyi­tója. Dr. Székely György, a budapesti Eötvös Loránd Tu­dományegyetem bölcsészka­rának dékánja, az Országos Helytörténeti Bizottság elnö­ke mond ünnepi megnyitót, majd Wellner István, a vá­rosi tanács vb-elnöke, a vá­ros nevében átveszi a kiál­lítást. A múzeum új kiállításai bemutatják Kapuvár és kör­nyéke régészeti emlékeit, is­mertetik a vár történetét, a mezőváros kialakulását. Be­mutatják Kapuvárt a feuda­lizmus és a kapitalizmus ko­rában, ismertetik a kapuvári munkásmozgalom és Kapu­vár történetét napjainkig. Külön kiállítási helyiség­ben kaptak helyet egy kapu­vári parasztszoba bútorai, a régi női-férfi népviseletet bemutató tárgyak, népművé­szeti emlékek. A Kapuváron született Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművésznek azokat az alkotásait is kiállítják, amelyeket a múzeumnak, a városnak ajándékozott. P. A. ü­nnepi taggyűlés A megyei tanácson műkö­dő MSZMP-alapszervezetek tagjai ünnepi taggyűlésre jöttek össze tegnap délután Győrött a megyei tanács tagy tanácstermében. Az elnökségben helyet foglalt Lombos Ferenc, a Győr-Sop­­ron megyei Tanács vb-elnö­­ke, az MSZMP megyei vég­rehajtó bizottságának tagja, Zsámboki László, a megyei pártbizottság munkatársa. Takács János, a TIT me­­gy­e elnökének megnyitója után dr. György Ernő, a csúcsvezetőség titkára mél­tatta hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulóját. — A megtett út már tör­ténelem — mondta a többi között. — Az ünneplés fel­emelő, de nem feledteti azt, ami még előttünk áll. A mérföldköveknél a visszate­kintés arra jó, hogy erőt me­rítsünk a haladáshoz, az újabb csatákhoz. Mielőtt átnyújtotta volna a felszabadulási jubileumi emlékérmeket, azokat kö­szöntötte, akik az első vo­nalban harcoltak a fasizmus ellen, az ország felszabadí­tásáért, a romok eltakarítá­sánál az újjáépítésért, tár­sadalmi és államrendünk de­mokratikus átszervezéséért, a föld védelméért. — A kitüntetés jelkép is — mondta —, szimbóluma mindannak, amit a nép a szabad hazában teremtett,­­az elismerés a múltnak szól és elvárás a jövőre, mert a szocialista haza nem nélkü­lözheti e harcokban és ta­pasztalatokban gazdag, pá­ratlan gárda további mun­káját. Az emlékezés után átnyúj­totta az Elnöki Tanács által adományozott felszabadulási jubileumi emlékérmeket, amelyeket a következők kap­tak: Ámon Győző, Duch Ist­ván, Ér Lászlóné, Farkas Já­nos, Horváth Antalné, Hor­váth Dezső, Kiss Ferenc, Kocsis Jenő, Kutsera Ödön, Lombos Ferenc, Németh Mi­hály, Porubszki János, Ra­dics Ernő, Rebenek Lajos, Süveges Imre, Szaló Sándor, dr. Szelényi Lóránt, Takács János, Tarr János, Tófalusi Rezső és Vándor Ferenc. Már érkeznek a traktorok L­esz fűkasza is írtunk a megye, az ország mezőgazdasági­­ üzemeiben lévő géphiányról. Arról is tájékoztattuk olvasóinkat, hogy kormányszintű tárgya­lások folytak a Szovjetunió­val a géphiány enyhítése céljából, a Szovjetunió terven felül 3000 MTZ és 1000 lánctal­pas traktort küld az­ or­szágba. Az első szállítmá­nyok meg is érkeztek. A megyei AGROKER Vál­lalat már el is adta a trak­torokat a gazdaságoknak: kétszer annyit, mint ameny­­nyit az első negyedévre ter­veztek. A megye mezőgaz­dasági üzemei az idénre 218 MTZ traktort kértek az AGROKER-től. A vállalat arról tájékozta­tott bennünket, hogy a tröszt már nemcsak elő­jegyezte az igényt, de meg is kötötte a vásárlási és a szállító­i szerződéseket az importáló cégekkel. Előreláthatóan tehát folya­matosan érkeznek majd a traktorok, és a megyei ellá­tó vállalat törekvése, hogy minden gép, még a negyedik negyedévre ütemezettek is az őszi nagy munkák előtt a gazdaságokban legyenek. Nagy gond még a gazda­ságokban a fűkasza beszer­zése. Mire viszont az első ka­­r­álás ideje elérkezik, lesz fűkasza. Tavaly 66, az idén eddig már 68 gépi kaszát adott el a vállalat a megye gazdaságainak, közöttük az újdonságnak számító rotációs kaszát is. Az első kaszálásig ezután még 80 fűkasza jut a gazdaságok­ba. Fáklyás felvonulás is lesz Két ünnepre készül a Sop­ron városi KISZ-bizottság. A város felszabadulásának elő­estéjén, március 31-én a KISZ-esek megemlékeznek felszabadítóinkról, megkoszo­rúzzák az emlékműveket, em­léktáblákat. Este 8 órakor mintegy háromezren vonul­nak fel fáklyákkal a szovjet hősi emlékműhöz, ahol az ün­nepi beszédet Szita Szabolcs, a KISZ városi titkára mond­ja. Május 9-én a Szabadság szobornál tartják a város út­törőinek és KISZ-eseinek ün­nepélyes fogadalomtételét. Őket köszönti Fördös László, az MSZMP városi bizottságá­nak titkára. A soproni párt- és KISZ- bizottság,­­ a Hazafias Nép­front és a városi tanács kö­zös felszabadulási ünnepsége április 1-én délelőtt a Liszt Ferenc Művelődési Központ­ban lesz. Az ünnep szónoka dr. Erdély Sándor, a városi tanács vb-elnöke. Délután a díszelgő katonai egységek előtt leplezik le a Május 1. téren a Szabadság-emlékmű­vet. Az ünnepi szónok tisztét Nagy Józsefné könnyűipari miniszter tölti be. Az ünnepség műsorában Solti Bertalan Kossuth-díjas, érdemes művész is fellép­ei.) A soproni Május 1. téren kedden helyezték el talpazatára Kis Kovács Gyula budapesti szobrászművész Niké bronzszobrát. Milliókban mért munka A tavaly májusban nyílt fertődi áruház az év végéig 8 546 000 forintot forgalma­­­zott. Az idei évre 14 110 000 forint bevételt terveznek az áruház dolgozói. Az első ne­gyedévben a tervezett forgal­mat 320 000 forinttal túlteljesí­tették. A három hónap bevé­tele 3 220 000 forint volt. Az idén újdonságként saját fel­­dolgozású hentesárut is áru­sítanak. Az áruház március­ban elnyerte a „kiváló egy­ség”, két brigád pedig a szo­cialista címet.

Next