Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

.1 t1jaG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! * A huszonnegyedikről jelentjük: Véget ért az ötéves terv vitája Záporpróbás ablakok Csupa szem Az Épületasztalos-ipari Vál­lalat soproni gyárának dolgo­zói tavaly a nulláról indul­ta­k. Ez úgy értendő, hogy az előző évben nem volt terve a gyáregységnek. Bővítették a szabászü­zemet, csarnokot épí­tettek, minden a feje tetején állt. Ezért nem lehetett pon­tosan meghatározni a köve­telményt. Tavaly tehát nem az előző év munkájához, hanem az üzemre költött milliókhoz szabták dolgukat a munká­sok. Végeredményben 234 millió forint értékű árut ter­meltek, s bebizonyították, hogy érdemes volt a gyárra áldozni. Az asztalosárugyá­­riak szorgalmának haszna: a gyáregység dolgozói 27 napi keresetüknek megfelelő nye­reséget értek el. A soproni üzemben most 710-e­n dolgoznak, és a gyár­egység az idén 30 millió fo­rint értékű termeléssel tetézi meg a tavalyi teljesítményét. Az üzem létszáma azonban változatlan marad. Hogy mi­ért? Szívesen vennie fel az üzem új dolgozóikat, de erre nem alapozhat. Bebizonyoso­dott ugyanis az elmúlt évek­ben, hogy elapadt a városban a munkaerő-utánpótlás for­rása. A gyáregység legfeljebb arra számíthat, hogy az üzem­ben felszabaduló szakmun­kástanulók­ pótolják a nyuga­lomba vonulók munkáját. Hogy mire alapozza a gyár­egység az idei 30 milliós ter­melésfejlesztését? Arra, hogy jobb munkaszervezéssel, új gépek beállításával pótolja a hiányzó munkásokat. A sop­roni gyár az idén összesen 12 millió forintot költ fejlesztés­re. Gépeket vásárol a fate­lepi rakodás megkönnyítésé­re, s javítja az üzemi utakat. Új csiszológépeket vásárol a gyár, és saját szakemberei is készítenek kisebb célgépeket. A soproni gyár a jövőben is ezt az utat akarja járni, és ez a célszerű, műszaki fejlesz­téssel könnyíti meg a mun­kások dolgát, és a technika fejlesztésével pótolja az em­bereket. Ami a gyáregység termé­keit illeti: az idén is a győri és a miskolci házgyárak ki­szolgálása lesz az üzem leg­főbb dolga. Elsősorban abla­kokat és ajtókat gyárt majd. Az úgynevezett vésett ajtók helyett lemezelt ajtók készül­nek az üzemben. A tapasz­talat szerint ugyanis ezek jobban szigetelnek a zaj el­len, kevésbé vetemednek, mint a vésett ajtók, tartó­­sabbak. Az ablakgyártókban az el­sődleges szempont, hogy a termék illeszkedjék az újfaj­ta házgyári szerkezetekhez. A mai korszerű ablak egyesí­tett szárnyú, csupa üveg. Nincs, ami árnyékoljan, a mennyezettől derékmagassá­gig behatol a fény a lakásba. Ami az ablak divatvonalát illeti, ezzel a fogyasztók elé­gedettek. Sokkal kevésbé az ablakok zárásával. Általában az új ablakok még megfelel­nek az alsó emeletek ottho­naiban, de a nyolc-tízemele­tes házakban fütyül be raj­tuk a szél. A soproni üzemben erre azt válaszolják: olyan abla­kokat akarnak gyártani, ame­lyek egyformán alkalmasak mindenféle házba. A soproni üzem dolgozói maguk kérik termékeik esőztetőpróbáját. A­libi üveg, kevesebb fa ÁRA 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA gyök. 1971. Április 9., péntek ★ xxvn Évfolyam sí. szám Tegnap Győrbe érkezett a Francia Általános Munkás­szövetség (CGT) küldöttsége. A francia szakszervezeti dele­gációt a Szakszervezetek Országos Tanácsa hívta meg, és ven­dégeink április 15-ig tartózkodnak hazánkban. A küldöttség vezetője Henri Krasucki, a Francia Kommu­nista Párt Politikai Bizottságának tagja, a CGT titkára. A küldöttség tagja Jean Louis Moynot, a CGT titkára, Jean Magneiedes, a CGT közgazdasági intézetének igazgatója és M. Boitou, a Vie Ouvriere közgazdasági rovatának vezetője. A küldöttség Magyarországon tartózkodása óta megbeszé­léseket folytatott a SZOT vezetőivel. Francia vendégeink ma látogatást tesznek a győri városi tanácson, majd a Magyar Vagon- és Gépgyárba mennek. A gyár munkaügyi és köz­­gazdasági tevékenységével ismerkednek. Délután a Szakszer­vezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának elnöksége fogadja a küldöttséget, azután az SZMT munkabizottságaival ismer­kednek meg francia vendégeink. * (Folytatás a 2. oldalon.) Május: a béke hónapja A tavaszi békehónap ese­ményeire készül megyénk if­júsága. Május 7-én és 8-án „Az ifjúság és a békemoz­galom” címmel tanácskozást tartanak, amelyre az ország minden részéből százötven fiatal érkezik. Megvitatják az ifjúság szerepét a békemoz­galomban, beszélnek teen­dőikről, terveikről. Ugyancsak május 7-én dél­után a győri, Tolbuhin sétá­­nyi Radnóti-szobornál koszo­­rúzási ünnepség lesz. A me­gyeszékhelyre érkező fiata­lok ezután városnézésen vesz­nek részt. Május 8-án, az or­szágos tanácskozás után a KISZ megyei bizottsága ifjú­sági nagygyűlést rendez. Ki­lencedikén, a győzelem napja alkalmából rendezik meg a kerékpáros városismereti bé­keversenyt. A cél: az abdai Radnóti-emlékmű. A hagyo­mányos Radnóti-békemenet elmarad, ezentúl csak a ke­rek évfordulókon tartják meg. Radnóti Miklós, a már­tírhalált halt költő abdai em­lékművének koszorúzásán a városismereti verseny után részt vesznek a Radnóti ne­vét viselő brigádok, iskolák, KISZ-alapszervezetek, úttö­rőcsapatok képviselői. Tetterő, munkakedv Ebben az országban mindenki fiatal Választási nagygyűlés Kapuváron „Ebben az országban / min­denki fiatal, akárcsak valóra váltott / álmaink.” — Botár Béla versét szavalta Polák Erzsébet, az irodalmi színpad tagja a szerda esti kapuvári nagygyűlés bevezetőjeként, és­ a költőt idézve mondta Palo­tás Gyula, az MSZMP KB munkatársa, a gyűlés szóno­ka, hogy „ebben az értelem­ben egy ifjúsági nagygyűlé­sen vagyunk”. Igaz, nemcsak fiatalok, hanem középkorúak és öregek is ültek a művelő­dési központ zsúfolásig meg­telt színháztermében, mégis a szónokokra való figyelés, az ország örömében, gondjá­ban való osztozás fiatalos, lel­kes hangulatot teremtett a nézőtéren. Raszter Mihály, a Kapu­vár városi Pártbizottság titká­ra köszöntötte a megjelent választókat és az elnökség, tagjait — köztük dr. Hajós Vilmost, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titká­rát — majd Palotás Gyula emelkedett szólásra. — Ez a választás a szocia­lista demokrácia kiteljesedé­sének fontos állomása — mondotta. — Amit az elmúlt hetekben, hónapokban lát­tunk a jelölőgyűléseken, mind­ezt bizonyítja, mert a vá­lasztópolgárok egymás között is vitatkozva felelőséggel döntöttek abban, kik legye­nek jelöltjeik, kik méltók ar­ra, hogy a tanácsokban, a parlamentben képviseljék ér­dekeiket. Szólt arról, hogy az új ta­nácsi törvény megnövekedett hatáskört ad a tanácsoknak, s ezzel együtt az anyagi esz­közökkel való gondosabb gazdálkodás kötelezettségét is. Kapuvárott különösen nagy felelősség hárul majd a megalakuló új tanácsra. Magasabb szinten, városi szinten kell végeznie a mun­kát, azt, amelyről azon a két év előtti esős októberi napon, amikor Kapuvár város lett, oly sok szó esett. A kapuvári nagy beruházá­sokat említve a régi gépja­vító helyén épülő vagongyári gyáregységet, az ÉDÁSZ épü­letét, a nemsokára termelni kezdő fehérnemű-üzemet, a bővülő húsgyárat sorolta fel, és örömmel állapította meg, hogy a lányok, asszonyok is több munkalehetőséget talál­nak már helyben, mint az­előtt. Ezzel kapcsolatban — nagy derültséget keltve — idézett egy régi kiáltványt, amelyben az asszonyok azt kérték, helyet foglalhassanak a parlamentben: nem mint aktív résztvevők, döntésben részesek, hanem mint a fér­fiak „bölcs végzésének cso­dáiét”. „Hol van már ez az idő? — kérdezte a szónoki — Ma a képviselőjelöltek hu­szonöt százaléka nő, és ha­sonló az arány a tanácstagok jelölésében is." — A jelölőgyűléseken el­mondták, mit várnak a taná­csoktól: jobb utakat, bővülő víz- és csatornahálózatot, villanyt, üzleteket, iskolát, strandot, kulturáltabb szóra­kozási lehetőségeket — min­denki azt, ami számára a leg­fontosabb. Mi tudjuk, hogy jó lenne a kívánságokat tel­jesíteni, de azt is tudjuk, hogy egyszerre nem lehet mindent. Anyagi erőink végesek, a jó­zan megfontolás alapján kell felosztani őket. Telik majd iskolára, lakásra, fürdőre, áruházra, étteremre, presszó­ra, szállodára. S talán többre is. Mert Kapuvár lakossága arról híres a megyében, hogy szívesen vesz részt munká­val és anyagiakkal a város szépítésében, gazdagításában. Azt kívánom, tartsák meg ezt a jó szokásukat, és akkor négy év múlva olyan ered­ményekről adhatunk számot egymásnak, amelyek büsz­kén illeszkednek bele orszá­gunk nagyszerű eredményei­nek sorába. Ebben bízva kí­vánok sok sikert, s arra ké­rem­ önöket, szavazatukat a­­népfront jelöltjeire adják — fejezte be nagy tapssal fo­gadott beszédét Palotás Gyula elvtárs. Varga B. István, Kapuvár országgyűlési képviselőjelölt­je is a várcs tetterejére, munkakedvére hivatkozott beszédében, amikor azt mondta: „Nem marad más hátra, mint dolgozni ezekért a szép és mindennapjainkra szabott tervekért”. Tájékoz­tatta a hallgatóságot az el­múlt ciklus képviselői mun­kájáról, beszámolt arról, mit végeztek a megyei képvi­selőcsoport és az országgyű­lés állandó bizottságai. Ízes, közvetlen hangú beszédét így fejezte be: — Minden kapu­vári polgárnak — kicsinek és nagynak — meglesz a helye a munkában. Befejezésül Kapuvár művé­szeti csoportjai — a zenekar, énekkar és tánccsoport —ad­tak műsort. g. b. Palotás Gyula, az MSZMP KB munkatársa a gyűlés szónoka. MSZBT-tagcsoportok . Richards csatlakozott az LKM felhívásához elfogadja a Borsod megyeiek felhívását. A győri nagyvállalatnál jól működött eddig is a Magyar —Szovjet Baráti Társaság gyári szervezete. A vállalat tizenöt éve tart fenn baráti kapcsolatot a kommunista címet viselő, szovjetunióbeli Kupavnói Textilkombinát dolgozóival. A két­ textiles üzem munkásai évenként el­látogatnak egymáshoz szak­mai és kulturális tapasztalat­­cserékre. A Richards régi szállítója a Szovjetuniónak, évente mintegy 600 000 négy­zetméter árut exportál a gyár a baráti országba. Ezenkívül a Richards termékeiből más­fél millió négyzetméter kon­fekcionált termék jut a szov­jet piacra. A hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet katonák rendszeresen ellátogatnak a Richards-gyárba, részt vesz­nek az üzem kulturális ren­dezvényein. Ezeknek a kap­csolatoknak alapján kérte a tegnap elküldött levelében a Ri­chards Finomposztógyár az MSZBT országos elnökségé­től, hogy nyilvánítsa a helyi szervezetet tagcsoporttá. A diósgyőri Lenin Kohá­szati Művek dolgozói április 2-án ünnepi gyűlésen meg­alakították a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság első üze­mi csoportját. Tegnap kap­ták a hírt, hogy a Richards Finomposztógyár csatlakozik a diósgyőri dolgozókhoz, és A második ebéd Az első ebéd csontleves volt, pörkölt galuskával és uborkasaláta. Egyszerű, köz­ismert menü, a lipóti téesz­­tag mégsem fogja egyhamar elfelejteni, hiszen ez volt a gazdaság minap megindult üzemi konyháján az első elő­fizetés­es ebéd.. Másnap éppen akkor ebé­deltek a tagok, amikor be­léptünk a termelőszövetkezet éttermébe. A műanyaglapé asztalokon tányérok, vizes- és somospoharak. Felszolgálósze­­mélyzetinek a színét sem lát­ni, ami nem is csoda, mert az étkeztetés önkiszolgáló rend­szerű. Fiatal, öreg három­szögletű tálcán egyensúlyozza a második ebédet... Találomra leülünk az egyik asztalhoz. Két szöszi kislány kanalazza a danaga­­luskás levest a mama társa­ságában, aki már a második fogásnál tart, az pedig: bur­­gonyafőzelék vagdalt hús fel­téttel. Az első kérdés Páli Imrénéhez: vajon ízlik-e az étel és elegendő-e? — Nem panaszkodhatok sem a minőségre, sem a meny­­nyiségre. Ahhoz képest, hogy 3,60-ért kapjuk az ebédet, igazán jóllakhatunk. Remél­hetőleg az étrend változatos­ságáról is csak jót mondha­tunk majd. Az ebéd ára kilenc forint, csakhogy öt forint negyvenet a téesz térít. De még így sem lehet elmenni szó nélkül az olcsóság mellett... — Egy háziasszony ki tud­ná-e hozni ennyiből az ebé­det? — Erre én is, de azt hi­szem, a többi háziasszony is csak nemmel válaszolhat. Az étrend változatosságá­hoz Kiss Sándor üzletvezető szolgál némi adalékkal. Elénk teszi az egész heti étrendet, azaz nem az egész hetit, mert szombaton és vasárnap szü­netel a konyha. Szerda: bur­­gonyaleves, tarhonyás hús. Csütörtök: paradicsomleves, rántott szelet, péntek: zöld­borsóleves, káposztás kocka. Két asztallal odébb a gaz­daság főkönyvelőjének kívá­nunk jó étvágyat. Kérésünk­re elfogadta, hogy az előfize­téses étkezéssel a téesz két éve húzódó ügy végére tett pontot a zárszámadó köz­gyűlésen, amely egyhangúlag megszavazta a termelőszövet­kezetekben még ritka szolgál­tatást. Egyelőre azok a tagok ebédelhetnek az étteremben kedvezményesen, akik a matí­­vak. Az előfizetők fele — összesen 114-en vannak —, nő. Ha ezt a számot megszo­rozzuk az ebédenkénti tsz­­hozzájárulással, s tovább szo­rozzuk a hetek számával, 160 000 forintra jön ki a tá­mogatás egész esztendőre. Az ebédidő hivatalos befe­jezése négy fiatalember asz­talánál ér bennünket. Kiürí­tett söröspoharak társaságá­ban a Magyar Mezőgazdaság egy száma. Mindenképpen fi­gyelemre méltó jelenség, mert Tóth Mihály, Hegyi Béla, Bö­­röndi Mihály és Tóth László az építőbrigád tagjai, kőmű­vesek, és a saját bevallásuk szerint, olvassák a lapot. — Ilyen nehéz munkát vég­ző embereknek is elegendő a szakács test­je? — Igen — felelik egyhan­gúlag, majd hozzáteszik. — Dologidőben, nem dologidő­ben egyaránt biztos. — Min dolgoznak jelenleg? — Az iskolának építünk tornatermet. A konyhában sistereg a zsír, kéklik a gázláng. A tisztaság, a felszereltség bármelyik ét­teremnek dicséretére válna. Németh Károly konyhafőnök, Vadász Lászlóné és Angyal Magdolna szakácsok az utolsó adagokra is éberen vigyáz­nak r­á. Tapasztalatcsere Háromnapos tapasztalat­csere-látogatásra érkezett a Győri Pamutszövő- és Mű­bőrgyárba a Moszkvai Bőr­ipari Kutatóintézet 3 tagú küldöttsége. A Moszkvai és a Budapesti Bőripari Kutató­­intézet között évek óta gyü­mölcsöző a kapcsolat. A szovjet vendégek: Szau­­tin, a Moszkvai Bőripari Ku­tatóintézet igazgatója, A. Fo­mina, az Alekszandrovszkai Műanyagkutató Intézet fő­­technológusa és K. P. Jakovlev a moszkvai intézet osztályve­zetője. Kíséretükben Győrbe érkezett dr. Lóránt Iván, a Budapesti Bőripari Kutató­­intézet igazgatója. A vendé­gek megtekintik a Győri Pa­mutszövő- és Műbőrgyárat, a vendéglátókkal kicserélik a műbőrgyártási tapasztalato­kat.

Next