Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 84. szám
.1 t1jaG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! * A huszonnegyedikről jelentjük: Véget ért az ötéves terv vitája Záporpróbás ablakok Csupa szem Az Épületasztalos-ipari Vállalat soproni gyárának dolgozói tavaly a nulláról indultak. Ez úgy értendő, hogy az előző évben nem volt terve a gyáregységnek. Bővítették a szabászüzemet, csarnokot építettek, minden a feje tetején állt. Ezért nem lehetett pontosan meghatározni a követelményt. Tavaly tehát nem az előző év munkájához, hanem az üzemre költött milliókhoz szabták dolgukat a munkások. Végeredményben 234 millió forint értékű árut termeltek, s bebizonyították, hogy érdemes volt a gyárra áldozni. Az asztalosárugyáriak szorgalmának haszna: a gyáregység dolgozói 27 napi keresetüknek megfelelő nyereséget értek el. A soproni üzemben most 710-en dolgoznak, és a gyáregység az idén 30 millió forint értékű termeléssel tetézi meg a tavalyi teljesítményét. Az üzem létszáma azonban változatlan marad. Hogy miért? Szívesen vennie fel az üzem új dolgozóikat, de erre nem alapozhat. Bebizonyosodott ugyanis az elmúlt években, hogy elapadt a városban a munkaerő-utánpótlás forrása. A gyáregység legfeljebb arra számíthat, hogy az üzemben felszabaduló szakmunkástanulók pótolják a nyugalomba vonulók munkáját. Hogy mire alapozza a gyáregység az idei 30 milliós termelésfejlesztését? Arra, hogy jobb munkaszervezéssel, új gépek beállításával pótolja a hiányzó munkásokat. A soproni gyár az idén összesen 12 millió forintot költ fejlesztésre. Gépeket vásárol a fatelepi rakodás megkönnyítésére, s javítja az üzemi utakat. Új csiszológépeket vásárol a gyár, és saját szakemberei is készítenek kisebb célgépeket. A soproni gyár a jövőben is ezt az utat akarja járni, és ez a célszerű, műszaki fejlesztéssel könnyíti meg a munkások dolgát, és a technika fejlesztésével pótolja az embereket. Ami a gyáregység termékeit illeti: az idén is a győri és a miskolci házgyárak kiszolgálása lesz az üzem legfőbb dolga. Elsősorban ablakokat és ajtókat gyárt majd. Az úgynevezett vésett ajtók helyett lemezelt ajtók készülnek az üzemben. A tapasztalat szerint ugyanis ezek jobban szigetelnek a zaj ellen, kevésbé vetemednek, mint a vésett ajtók, tartósabbak. Az ablakgyártókban az elsődleges szempont, hogy a termék illeszkedjék az újfajta házgyári szerkezetekhez. A mai korszerű ablak egyesített szárnyú, csupa üveg. Nincs, ami árnyékoljan, a mennyezettől derékmagasságig behatol a fény a lakásba. Ami az ablak divatvonalát illeti, ezzel a fogyasztók elégedettek. Sokkal kevésbé az ablakok zárásával. Általában az új ablakok még megfelelnek az alsó emeletek otthonaiban, de a nyolc-tízemeletes házakban fütyül be rajtuk a szél. A soproni üzemben erre azt válaszolják: olyan ablakokat akarnak gyártani, amelyek egyformán alkalmasak mindenféle házba. A soproni üzem dolgozói maguk kérik termékeik esőztetőpróbáját. Alibi üveg, kevesebb fa ÁRA 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA gyök. 1971. Április 9., péntek ★ xxvn Évfolyam sí. szám Tegnap Győrbe érkezett a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) küldöttsége. A francia szakszervezeti delegációt a Szakszervezetek Országos Tanácsa hívta meg, és vendégeink április 15-ig tartózkodnak hazánkban. A küldöttség vezetője Henri Krasucki, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a CGT titkára. A küldöttség tagja Jean Louis Moynot, a CGT titkára, Jean Magneiedes, a CGT közgazdasági intézetének igazgatója és M. Boitou, a Vie Ouvriere közgazdasági rovatának vezetője. A küldöttség Magyarországon tartózkodása óta megbeszéléseket folytatott a SZOT vezetőivel. Francia vendégeink ma látogatást tesznek a győri városi tanácson, majd a Magyar Vagon- és Gépgyárba mennek. A gyár munkaügyi és közgazdasági tevékenységével ismerkednek. Délután a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának elnöksége fogadja a küldöttséget, azután az SZMT munkabizottságaival ismerkednek meg francia vendégeink. * (Folytatás a 2. oldalon.) Május: a béke hónapja A tavaszi békehónap eseményeire készül megyénk ifjúsága. Május 7-én és 8-án „Az ifjúság és a békemozgalom” címmel tanácskozást tartanak, amelyre az ország minden részéből százötven fiatal érkezik. Megvitatják az ifjúság szerepét a békemozgalomban, beszélnek teendőikről, terveikről. Ugyancsak május 7-én délután a győri, Tolbuhin sétányi Radnóti-szobornál koszorúzási ünnepség lesz. A megyeszékhelyre érkező fiatalok ezután városnézésen vesznek részt. Május 8-án, az országos tanácskozás után a KISZ megyei bizottsága ifjúsági nagygyűlést rendez. Kilencedikén, a győzelem napja alkalmából rendezik meg a kerékpáros városismereti békeversenyt. A cél: az abdai Radnóti-emlékmű. A hagyományos Radnóti-békemenet elmarad, ezentúl csak a kerek évfordulókon tartják meg. Radnóti Miklós, a mártírhalált halt költő abdai emlékművének koszorúzásán a városismereti verseny után részt vesznek a Radnóti nevét viselő brigádok, iskolák, KISZ-alapszervezetek, úttörőcsapatok képviselői. Tetterő, munkakedv Ebben az országban mindenki fiatal Választási nagygyűlés Kapuváron „Ebben az országban / mindenki fiatal, akárcsak valóra váltott / álmaink.” — Botár Béla versét szavalta Polák Erzsébet, az irodalmi színpad tagja a szerda esti kapuvári nagygyűlés bevezetőjeként, és a költőt idézve mondta Palotás Gyula, az MSZMP KB munkatársa, a gyűlés szónoka, hogy „ebben az értelemben egy ifjúsági nagygyűlésen vagyunk”. Igaz, nemcsak fiatalok, hanem középkorúak és öregek is ültek a művelődési központ zsúfolásig megtelt színháztermében, mégis a szónokokra való figyelés, az ország örömében, gondjában való osztozás fiatalos, lelkes hangulatot teremtett a nézőtéren. Raszter Mihály, a Kapuvár városi Pártbizottság titkára köszöntötte a megjelent választókat és az elnökség, tagjait — köztük dr. Hajós Vilmost, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát — majd Palotás Gyula emelkedett szólásra. — Ez a választás a szocialista demokrácia kiteljesedésének fontos állomása — mondotta. — Amit az elmúlt hetekben, hónapokban láttunk a jelölőgyűléseken, mindezt bizonyítja, mert a választópolgárok egymás között is vitatkozva felelőséggel döntöttek abban, kik legyenek jelöltjeik, kik méltók arra, hogy a tanácsokban, a parlamentben képviseljék érdekeiket. Szólt arról, hogy az új tanácsi törvény megnövekedett hatáskört ad a tanácsoknak, s ezzel együtt az anyagi eszközökkel való gondosabb gazdálkodás kötelezettségét is. Kapuvárott különösen nagy felelősség hárul majd a megalakuló új tanácsra. Magasabb szinten, városi szinten kell végeznie a munkát, azt, amelyről azon a két év előtti esős októberi napon, amikor Kapuvár város lett, oly sok szó esett. A kapuvári nagy beruházásokat említve a régi gépjavító helyén épülő vagongyári gyáregységet, az ÉDÁSZ épületét, a nemsokára termelni kezdő fehérnemű-üzemet, a bővülő húsgyárat sorolta fel, és örömmel állapította meg, hogy a lányok, asszonyok is több munkalehetőséget találnak már helyben, mint azelőtt. Ezzel kapcsolatban — nagy derültséget keltve — idézett egy régi kiáltványt, amelyben az asszonyok azt kérték, helyet foglalhassanak a parlamentben: nem mint aktív résztvevők, döntésben részesek, hanem mint a férfiak „bölcs végzésének csodáiét”. „Hol van már ez az idő? — kérdezte a szónoki — Ma a képviselőjelöltek huszonöt százaléka nő, és hasonló az arány a tanácstagok jelölésében is." — A jelölőgyűléseken elmondták, mit várnak a tanácsoktól: jobb utakat, bővülő víz- és csatornahálózatot, villanyt, üzleteket, iskolát, strandot, kulturáltabb szórakozási lehetőségeket — mindenki azt, ami számára a legfontosabb. Mi tudjuk, hogy jó lenne a kívánságokat teljesíteni, de azt is tudjuk, hogy egyszerre nem lehet mindent. Anyagi erőink végesek, a józan megfontolás alapján kell felosztani őket. Telik majd iskolára, lakásra, fürdőre, áruházra, étteremre, presszóra, szállodára. S talán többre is. Mert Kapuvár lakossága arról híres a megyében, hogy szívesen vesz részt munkával és anyagiakkal a város szépítésében, gazdagításában. Azt kívánom, tartsák meg ezt a jó szokásukat, és akkor négy év múlva olyan eredményekről adhatunk számot egymásnak, amelyek büszkén illeszkednek bele országunk nagyszerű eredményeinek sorába. Ebben bízva kívánok sok sikert, s arra kérem önöket, szavazatukat anépfront jelöltjeire adják — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Palotás Gyula elvtárs. Varga B. István, Kapuvár országgyűlési képviselőjelöltje is a várcs tetterejére, munkakedvére hivatkozott beszédében, amikor azt mondta: „Nem marad más hátra, mint dolgozni ezekért a szép és mindennapjainkra szabott tervekért”. Tájékoztatta a hallgatóságot az elmúlt ciklus képviselői munkájáról, beszámolt arról, mit végeztek a megyei képviselőcsoport és az országgyűlés állandó bizottságai. Ízes, közvetlen hangú beszédét így fejezte be: — Minden kapuvári polgárnak — kicsinek és nagynak — meglesz a helye a munkában. Befejezésül Kapuvár művészeti csoportjai — a zenekar, énekkar és tánccsoport —adtak műsort. g. b. Palotás Gyula, az MSZMP KB munkatársa a gyűlés szónoka. MSZBT-tagcsoportok . Richards csatlakozott az LKM felhívásához elfogadja a Borsod megyeiek felhívását. A győri nagyvállalatnál jól működött eddig is a Magyar —Szovjet Baráti Társaság gyári szervezete. A vállalat tizenöt éve tart fenn baráti kapcsolatot a kommunista címet viselő, szovjetunióbeli Kupavnói Textilkombinát dolgozóival. A két textiles üzem munkásai évenként ellátogatnak egymáshoz szakmai és kulturális tapasztalatcserékre. A Richards régi szállítója a Szovjetuniónak, évente mintegy 600 000 négyzetméter árut exportál a gyár a baráti országba. Ezenkívül a Richards termékeiből másfél millió négyzetméter konfekcionált termék jut a szovjet piacra. A hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet katonák rendszeresen ellátogatnak a Richards-gyárba, részt vesznek az üzem kulturális rendezvényein. Ezeknek a kapcsolatoknak alapján kérte a tegnap elküldött levelében a Richards Finomposztógyár az MSZBT országos elnökségétől, hogy nyilvánítsa a helyi szervezetet tagcsoporttá. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozói április 2-án ünnepi gyűlésen megalakították a Magyar—Szovjet Baráti Társaság első üzemi csoportját. Tegnap kapták a hírt, hogy a Richards Finomposztógyár csatlakozik a diósgyőri dolgozókhoz, és A második ebéd Az első ebéd csontleves volt, pörkölt galuskával és uborkasaláta. Egyszerű, közismert menü, a lipóti téesztag mégsem fogja egyhamar elfelejteni, hiszen ez volt a gazdaság minap megindult üzemi konyháján az első előfizetéses ebéd.. Másnap éppen akkor ebédeltek a tagok, amikor beléptünk a termelőszövetkezet éttermébe. A műanyaglapé asztalokon tányérok, vizes- és somospoharak. Felszolgálószemélyzetinek a színét sem látni, ami nem is csoda, mert az étkeztetés önkiszolgáló rendszerű. Fiatal, öreg háromszögletű tálcán egyensúlyozza a második ebédet... Találomra leülünk az egyik asztalhoz. Két szöszi kislány kanalazza a danagaluskás levest a mama társaságában, aki már a második fogásnál tart, az pedig: burgonyafőzelék vagdalt hús feltéttel. Az első kérdés Páli Imrénéhez: vajon ízlik-e az étel és elegendő-e? — Nem panaszkodhatok sem a minőségre, sem a menynyiségre. Ahhoz képest, hogy 3,60-ért kapjuk az ebédet, igazán jóllakhatunk. Remélhetőleg az étrend változatosságáról is csak jót mondhatunk majd. Az ebéd ára kilenc forint, csakhogy öt forint negyvenet a téesz térít. De még így sem lehet elmenni szó nélkül az olcsóság mellett... — Egy háziasszony ki tudná-e hozni ennyiből az ebédet? — Erre én is, de azt hiszem, a többi háziasszony is csak nemmel válaszolhat. Az étrend változatosságához Kiss Sándor üzletvezető szolgál némi adalékkal. Elénk teszi az egész heti étrendet, azaz nem az egész hetit, mert szombaton és vasárnap szünetel a konyha. Szerda: burgonyaleves, tarhonyás hús. Csütörtök: paradicsomleves, rántott szelet, péntek: zöldborsóleves, káposztás kocka. Két asztallal odébb a gazdaság főkönyvelőjének kívánunk jó étvágyat. Kérésünkre elfogadta, hogy az előfizetéses étkezéssel a téesz két éve húzódó ügy végére tett pontot a zárszámadó közgyűlésen, amely egyhangúlag megszavazta a termelőszövetkezetekben még ritka szolgáltatást. Egyelőre azok a tagok ebédelhetnek az étteremben kedvezményesen, akik a matívak. Az előfizetők fele — összesen 114-en vannak —, nő. Ha ezt a számot megszorozzuk az ebédenkénti tszhozzájárulással, s tovább szorozzuk a hetek számával, 160 000 forintra jön ki a támogatás egész esztendőre. Az ebédidő hivatalos befejezése négy fiatalember asztalánál ér bennünket. Kiürített söröspoharak társaságában a Magyar Mezőgazdaság egy száma. Mindenképpen figyelemre méltó jelenség, mert Tóth Mihály, Hegyi Béla, Böröndi Mihály és Tóth László az építőbrigád tagjai, kőművesek, és a saját bevallásuk szerint, olvassák a lapot. — Ilyen nehéz munkát végző embereknek is elegendő a szakács testje? — Igen — felelik egyhangúlag, majd hozzáteszik. — Dologidőben, nem dologidőben egyaránt biztos. — Min dolgoznak jelenleg? — Az iskolának építünk tornatermet. A konyhában sistereg a zsír, kéklik a gázláng. A tisztaság, a felszereltség bármelyik étteremnek dicséretére válna. Németh Károly konyhafőnök, Vadász Lászlóné és Angyal Magdolna szakácsok az utolsó adagokra is éberen vigyáznak rá. Tapasztalatcsere Háromnapos tapasztalatcsere-látogatásra érkezett a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárba a Moszkvai Bőripari Kutatóintézet 3 tagú küldöttsége. A Moszkvai és a Budapesti Bőripari Kutatóintézet között évek óta gyümölcsöző a kapcsolat. A szovjet vendégek: Szautin, a Moszkvai Bőripari Kutatóintézet igazgatója, A. Fomina, az Alekszandrovszkai Műanyagkutató Intézet főtechnológusa és K. P. Jakovlev a moszkvai intézet osztályvezetője. Kíséretükben Győrbe érkezett dr. Lóránt Iván, a Budapesti Bőripari Kutatóintézet igazgatója. A vendégek megtekintik a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárat, a vendéglátókkal kicserélik a műbőrgyártási tapasztalatokat.