Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8., csütörtök KISALFÖLD Visszaesés és fejlődés a soproni járás üzemeiben Válasz pártmunkások kérdéseire Miért változnak az árak? A Soproni járási Tanács Végrehajtó Bizottsága nem­rég megvizsgálta a járásban levő üzemek eredményeit., tevékenységét, a dolgozók szociális körülményeit. A já­rás területe 1969. október 1- én megnövekedett. így újabb üzemek is kerültek a járásba Most ott működik a Petőházi Cukorgyár, a Fertőszentmik­­löst Nádüzem, három tégla­gyár és három kisipari szö­­vet kezel. A megnövekedett járás üzemeiben csaknem 3000 em­ber dolgozik. Ha az , utóbbi néhány évet vesszük alapul, kiderül, hogy az üzemek és a szövetkezetek termelése alig növekedett: 1966-ban 331 millió forint értéket ter­meltek, 1969-ben 548 millió forint értéküt. A fejlődés há­rom év alatt 3,2 százalékos. (Az országos fejlődés évi 6 százalék.) A Petőházi Cukorgyár 20 millió forinttal, a három tég­lagyár 3,2 millió forinttal ke­vesebb termelési értéket állí­tott elő 1970-ben, mint há-Négy évvel ezelőtt, a leg­utóbbi tanácsválasztási meg­előző jelölőgv üléseken sok jogos kérés hangzott el: az óvodában korhadt a padló, javíttassa meg a tanács. Ki­csi az iskola, bővítesd kelle­ne. hiszen Sopronnémetiből is oda járnak a gyerekek. Ke­vés a beton gyalogjáró. Mi valósult meg a kérések­ből? A tanácsnak kevés pénzből kellett jól gazdálkodnia. Négy évvel ezelőtt az egész évi be­vétel 177 778 forint volt. A lakók azonban többre vágy­tak, de nemcsak sürgették a tanácsot a kérések megvaló­sítására, hanem segítették is. Társadalmi munkájuk értéke 70 000 forint volt. Ennek ja­va részét a gyalogjáró épí­tésénél végezték Bogy oszlón és Potyondon is. Felépítették továbbá a ravatalozót, és gömbjuhairrai ültették be a falu utcáit. A tanács az 1967. évi be­vétel egy részét az iskola bő­vítésére tartalékolta. így 1968-ban megkezdődhetett az rom évvel ezelőtt. A csökke­nés oka a cukorgyárban az, hogy évről évre — jelenleg is — csökken á cukorrépa ter­mesztése. A téglagyáraknál a vissza­esés legfőbb oka: a munka­erőhiány. A munka nehéz, a bérek alacsonyak, a szociális létesítmények kezdetlegesek, így, aki csak teheti, másutt vállal munkát még akkor is, ha kilométereket kell utaz­nia lakhelyétől a munkahe­lyig. Hiba az is, hogy a tég­lagyárakban alacsony a mű­szaki színvonal. A hiányossá­gok sok gondot okoznak a termelésben. A járásban levő üzemek közül dicséretesen fejlődött az elmúlt években a Lövői Késgyár, a Fertőszentmiklósi Nádüzem és a Fertődi Építő­ipari Szövetkezet. A három üzemben az elmúlt három év alatt 45 millió forinttal emel­kedett a termelési érték. A nádüzem exportja is fejlő­dött: a megtermelt áruk 55,5 százalékát exportálja. építkezés. A lakók 20 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek az alapozásnál. Amikor ezt befejezték, a bo­­gyoszlói óvodánál segítettek. A községfejlesztésre szánt összeg 1969-ben az iskola épí­tésére kellett. De még így is kevés volt a pénz. A Csornai Járási Tanács V. B. a nagy társadalmi összefogás láttán, és mert Valóban nagy szük­ség van az iskola bővítésére. 350 000 forinttal segített. Amíg a szakiparosok az is­kolán dolgozták, a lakók a községeket szépítették: vi­rágágyakat készítettek. Mun­kájuk értéke 66 000 forint volt. Tavaly július 1-én a bo­­gyoszlói tanács közös községi tanáccsá lett, mert társközsé­get kapott, Jobaházát. A la­kók kérésére a tanács az ere­deti községfejlesztési tervet valósította meg. Útépítésre és útjavításra Bogyoszlón és Jo­baházán 86 000 forintot köl­tött. A lakók 35 000 forint ér­tékű társadalmi munkával segítettek. Jobaházán ugyan­. A szocializmus építésének egyik legfontosabb feladata az, hogy jn termelékenységgel az életszínvonal mind dina­mikusabban növekedjék. Ez a törekvés következetesen megvalósul. Az is bizonyít­ható, hogy miközben az el­múlt öt esztendőben éven­ként átlagosan egy-másfél százalékos árszintemelkedés mutatkozott, közben a reál­bér a tervezettnek megfele­lően növekedett. A III. ötéves terv adataiból ismert, hogy 1966—1970-ig a dolgozók reálbére 18 százalékkal emel­kedett. Hosszan lehetne sorolni a legkülönbözőbb árufélesége­ket — főleg fontos háztartá­si berendezéseket, gépeket—, amelyek forgalma gyorsan nőtt. öt év alatt hazánkban a kiskereskedelmi áruforga­lom 53 százalékot emelke­dett. Az árak és az életszínvo­nal alakulásáról kételyeket tartalmazó kérdések mégis újra és újra elhangzanak. Vajon mivel magyarázható a dolgok meg nem értése? Bi­zonyosan több oka van, kö­zülük egynéhányat igyek­szünk felsorolni: Pártunknak és kományunk­­nak a marxi—lenini köz­­gazdasági tudománnyal meg­alapozott, őszinte, nyílt árpo­litikáját a lakosság egy része tévesen értelmezi. Ebből fa­kad az a kívánság, hogy min­dig minden terméknek fix ára legyen. Ez egy sor terméknél nem lehetséges. A gyümölcs és zöldség, va­lamint az abból készült élel­miszerféleségek termelési költsége erősen függ az idő­járástól. Ha kedvező az idő­járás, csökken az önköltség, és megnő a kínálat. Ilyenkor alacsony ár alákul ki. Ami­kor azonban a dolog fordít­va történik, a gyümölcs- és zöldségárak kisebb-nagyobb arányban emelkednek. A nö­vénytermesztés és állatte­nyésztés természetesen hatást gyakorol számos ipari ágazat­ra is. Az is előfordul, hogy a kül­sőleg hasonló termék új so­rozatának minősége, tartós­sága, teljesítőképessége ja­vul. A termék^ önköltsége is emelkedik. Ez esetben a fe­lületen mutatkozó új. maga­sabb ár nem áremelkedés, ha­nem megalapozott, valóságos ár. Hazánk nemzeti jövedelmé­nek 40 százaléka a külkeres­kedelem útján realizálódik. Az ipar a nyersanyagszükség­letének tekintélyes részét kül­földről vásárolja. (A nyers­abban az évben megkezdődött az óvoda felújítása és az ut­cák szépítése, parkosítása. A két munka elvégzése 22 00(1 forintba került. A Bogy őszi ói Altalanos Iskola két új tan­termének befejezésére 70 000 forintot adott a tanács. A ma­radék pénzből a potyondiak kérésére kerítést építtetett a művelődési ház köré. Nem óriási beruházások ezek. A három község lakéi mégis örülnek, hiszen ha a négy évvel ezelőtti kéréseket tekintik, kiderül, hogy a ta­nács túlteljesítette „ígéretét”. Ehhez azonban nagyban hoz­zájárultak a lákók is, önzet­len társadalmi munkájukkal. A nemrég lezajlott jelölő­­gyűléseken ismét sok kérés hangzott el: — Még mindig rosszaik az utalk és kevés a gyalogjáró. Jobaházán három új családi házban még nincs villany. Potyondon rossz az egyetlen közkút. Az egészségház egy nedves, vizes, egészségtelen helyen tart szolgálatot. Megannyi kérést megannyi anyagért cserébe kész termé­ket exportálunk.) És amikor az import nyersanyagárak emelkednek, s ez gyakran el­kerülhetetlenül mutatkozik a kiskereskedelmi fogyasztói árakban is. Igaz, tapasztalható az is, bár ritkábban, hogy az ár azonos marad, de a minőség romlik. Vagy előfordul, hogy a termék új elnevezéssel, in­dokolatlanul magasabb áron kerül a fogyasztóhoz. A lakosság nagy részében furcsa kettősség tapasztalha­tó. Amikor a saját vállalata próbálkozik nagyobb nyere­séget elérni áremeléssel is, nem történik a dolgozó ré­széről észrevétel. De amikor az esetleges nagyobb nyere­ségből vevőként a saját ma­ga termelte áruért kell töb­bet fizetnie, azonnal kifejti nemtetszését. Sajnos, a népgazdasági szemléletet (nem is ritkán) „elnyomja” a vállalata, illetve egyéni érdek szűk látókörű értelmezése. A legfontosabb annak fel­ismerése, hogy mint minden­ben, a gazdasági életben is részletekből áll össze a fejlő­dő egész. A „részleteken” ért­jük az egyes gyárak magas színvonalú, politikailag kép­zett gazdasági vezetését, a tervszerűség fejlesztését, a jó minőséget, a gazdag válasz­tékot. Ahol e feltételek együt-Az idő végül is bebizonyí­totta, hogy nagyszerűen meg­fér egymás mellett a kettő: a közös és a háztáji. A komo­lyan vett háztáji gazdálkodás megyei szinten is számottevő húsmemnyiséggel járul hozzá a lakosság ellátáséihoz. Ta­valy a megye háztáji gazda­ságai 218 millió forint érték­ben. adtak el sertést és szarvasmarhát, vagyis a me­iste sertés-, szarvasmarha. felvásárlásának csaknem 30 százalékát a háztájiban állít­ják elő. Gátolja ez az arány a közös gazdaságok erősödé­sét? Ezt ma már senki sem állítja, a szövetkezetek fejlő­dése is megcáfolná az aggá­­lyoskodót. jogos igény. Hogyan valósít­ható meg? A közös községi tanácson az elgondolások már Maiakul tafc. Eszerint az idén Bogyoszlón házat vásárol a tanács. Azt felújíttatja és odaköltöztél! az egészségházat. A terhes­­tanácsadás és a gyermekgon­dozás is ott lesz. Jobaházán és Potyondon javítják az uta­kat, és járdákat építenek. Jo­baházán a három új családi ház is kap villanyt. Potyon­­don felújítják a közkutat Az általános iskolások Bo­­gyoszlón gyalkorlókertet és tornaudvart kapnak. A poli­technikai műhely építése megkezdődik. A sportolóknak felépül az öltöző és mosdó. A helyi termelőszövetkezet megígérte, hogy társadalmi munkában segít. Mind a há­rom községben autóbuszvárót is építtet a tanács. A tervezésnél az aprósá­gokra és az öregekre is gon­dolnak: a gyermekeknek a templom mögötti téren ját­szóteret alakítanak lei hinták­kal és homokozóval. Az egye­dülálló öregeknek pedig nap­közi otthont terveznek. A lakók szík-etik községü­ket. Nem vándorolnak onnan él. Ezt bizonyítja, az is, hogy' az elmúlt kilenc év alatt csak Bogyoszlón 47 új családi ház épült, hatnak az építése pe­dig befejezés előtt áll. tesen kibontakoznak, - ott a vállalati ármechanizmus jól alkalmazkodik a népgazdasá­gi terv szolgálatával együtt a fogyasztói érdekeltséghez ÍS' J Egymagában a legjobb szándék sem elegendő. Hatá­sos, fegyelmezett, termelé­keny munkára van szükség. Azt is fontos felismerni, hogy a reálbérek és természetesen a reáljövedelmek ütemes, gyors növekédésének nem fel­tétele, hogy minden termék­nek az ára egyszer és min­denkorra változatlan legyen. A fő törekvés az, hogy a tö­megfogyasztási eszközök, köz­tük a legfontosabb élelmezé­si és ruházati cikkek árai ne emelkedjenek. Ám azt is szükséges megérteni, hogy a már említett okok hatására az áremelkedésnek is lehet­nek elfogadható okai. Bizo­nyosan az a termelő és érté­kesítő vállalat cselekszik he­lyesen, amelyik a társadalmi haladás szolgálatában nagy­fokú termelékenységgel, ki­váló minőségű áruk forgal­mazásával, az önköltség csökkentésével úgy növeli a gazdaságosságot, hogy köz­ben ármérséklést is tud esz­közölni. „A termelő és a kereske­delmi vállalatoknak és fel­ügyeleti szerveiknek — ol­vasható a X. kongresszus ha­tározatában — nagyobb gon­dot kell fordítaniuk a párt Hogy keményen meg kell dolgoznia annak, aki háztáji állatot tart? Bizony a falusi fiatalok nem véletlenül mon­danak le erről a vesződség­­ről. Nézzük például Dör köz­séget. ahol nem ritka a ház­táji istállókban az öt—hat szarvasmarha! Habár itt álta­lános vélemény, hogy sertés­sel bajlódni jobban megéri, elsősorban éppen azért, mert nem kell annyit bajlódni ve­le. A dériek mégis ki tartanaik a szarvasmarha mellett, mert szeretik. A községi tanács és a tsz évék óta erőslködák, hogy összejöjjön a háztájiból egy csordára való koca (60—80), mert ennyinek kifizetődő a kondástartás. A tsz legelőt is adna, sőt nemrég búgatott süldőket juttattak ki a háztá­­jiba, hogy gyarapítsák a ko­­calétszámot. Eredménytelen próbálkozás maradt. Érdekesség még ebben a fa­luban, hogy amíg rógente a gyerekeik nem a kutyáktól féltek, hanem a gúnaraktól, mert olyan sok volt, ma az egész faluban egyetlen gúnár van és két tojó liba, az is yarga József éknél. A libákat őrizni kell, a mai falusi gye­rek pedig nyáron a Balaton­ra megy, táborozni megy, de semmiképpen sem fogják li­­bapásztörkodásra. „Hadd menj emeík, mi úgyse mehet­tünk” — hallani az öregektől a bölcs érvet. ★ Pemeczky Gyuláék háztáji­ja átlagos szánt a faluban. Az asszony nemrég lépett be a tsz-be, mivel a harmadik gyerek is lassan iskolás kor­ba kerül. Szarvasmarhából hetet tartanak: két tehenet, két szopós bákaborjút, két üszőt és egy bikát, az már olyan 400 kilós, augusztus­ban, szeptemberben eladásra érik. Mind a két üszőt le­szerződték, az egyik vemhes. Szálas takarmány van elég a rétekből, az árokpartokról, pillangóst a végzett munka arányában juttat a tsz. Az ab­rak nagy részét a háztáji föl­dön termelik meg. Mivel a szálast lábon méri ki a tsz, a tagra vár a kaszálás, be­gyűjtés. Ha összeadnánk az és a kormányzat gazdaság­­politikájával összhangban le­vő.-árpolitika. érvényesítésére a mindennapi életben. Ese­tenként árrendezésre van szükség. A fix áras termé­keknél ez központi döntések­hez kötődik, más cikkeknél a vállalatok, trösztök, minisz­tériumok intézkedés« szük­ségesek. Helyeselve a válla­latok jogosultságát a többlet­nyereségre, ha ezt a társadal­mi érdekekkel összhangban érik el, nem engedhető, meg azonban az, hogy egyes vál­lalatok a költségek csökken­tése, a munka jobb megszer­vezése, a fölösen lekötött ad­minisztratív vagy egyéb mun­kaerők felszabadítása helyett a rezsiköltségek duzzasztásá­val és az árak emelésével jus­sanak többletbevételhez, ká­rosítva a lakosságot és a nép­gazdaságot.” A pártmunkások kérdésére válaszolva helyes utalni a határozatnak arra a gondola­tára, hogy éppen a társa­dalom fejlesztése céljából esetenként árrendezésre is szükség van. Ezt azonban semmiképpen sem helyes úgy felfogni, hogy az csalt csök­kenő tendenciával juthat ki­fejezésre. Az is világos, hogy minden megalapozatlan ár­emelkedés politikailag is ká­ros. Az indokolatlan áremel­kedés ellen politikai, gazda­sági és esetleg hatósági ha­dakozás feltétlenül szükséges. Lőnyai Sándor eri’e „lopott” órákat, éveken át 20—30 munkanapot tesz Iá csak a háztájinak szükséges szálas kaszálása, behordása. Persze, ilyenkor a család ap­raja-nagyja össaesegit. A gazda hajnal négy órakor kel a marhákhoz, fél nyolc is el­múlik, mire ki trágyáz, almol, etet. Délután ezt újra kezdi. Durván, számolva, a takar. mányfcöltség — 'két év,, mire elkészül az állat — 10 000 fo­rint körül alakul. A szövet­kezeten keresztül adhatja el az állatot, a nagyüzemi fel­áron 50—50 százalékos arány­ban osztozik a tsz és a ház­táji. tenyésztő. A felvásárlási ár természetesen a minőség szerint nő vagy csökken, ve­sződni úgy érdemes, ha első­rendű minőséget ér el a gaz­da, ez főleg a takairáiányo­­zástól függ. Hogy Perneczky­­é'k mennyire száirmtainaik? A bikáért 15 000 forint körül, az üszőért 15—16 000 forint. Az élőmunka értékét nem számolják, ha a haszon ala­kulásáról van szó, csak amy­­nyit mondanak: meg kell ér­te dolgosaid. ★ Igen, a sertésekkel lénye­gesein kevesebb a gond. Ha­tot nevelnék, ebből négyet eladásra, kettő kell a család­nak. Van a faluban olyan, aki évente tíz sertésre is szer­ződik. Egy-egv etetésre tíz percet számolnak, akárho­gyan is vesszük, naponta fél­óráiból kifutja. Könnyebbség, Ixngy a szövetkezet segítségé­vel táphoz juthat a gazda, süldőtápot vásárolnak. Átlag, szám a döri háztáji gazdasá­gokból: egy kiló hús előállí­tásához 4 kiló abrakot szá­molnák. Később, almikor már híziótápra lenné szüksége az állatnák, a süldőtáphoz gaz­dasági abrakot kevernék. Az eladási ár kilónként 23 forint. Ha bőven számolják is a ta­karmányozási költséget, meg­éri. Mégis a szarvasmarha mellett maradnak, hagyo­mány, kínálkozó lehetőség a határ adottságaiból. Ma is jól ápolt hagyomány és főleg hasznos ez az ápolási kedv. tsz» Séta kiskabátban. (X. £. felv.) Játszótér kicsiknek, napközi az öregeknek Bopszli és a társközségek kiieac éve Ä közöst nem gátolja HÁZTÁJI 1971-BEN ";;

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék