Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

1971. április 8., csütörtök Kimms Fock Jenő választási nagygyűlése Tatabányán (Folytatás az 1. oldalról.) Természetesen csak azt tudjuk eloszlani, amit meg­termeltünk. Másrészt csak akkor zavartalan az elosz­tás, ha vállalataink olyan cikkeket termelnek, amelyek­re a társadalomnak, a bel­földi és a külföldi fogyasz­tóknak szükségük van. Az életszínvonal egyik leg­fontosabb jellemzőjeként em­lítette a miniszterelnök a lakosság anyagi javakkal történő ellátását. Megállapí­totta, hogy az elmúlt eszten­dőben a lakosság áruellátása sokat javult: a hazai terme­lés és a fogyasztási cikkek importja lehetővé tette, hogy a legtöbb árucsoportban az azonos rendeltetésű olcsóbb és drágább termékekből egy­aránt folyamatos legyen az ellátás. Korántsem vagyunk azon­ban mindennel elégedettek, az árakkal, s termékeink mi­nőségével kapcsolatban gyaK- ran hangzanak el jogos, bí­­ráló megjegyzések és észre­vételek. A reálbér 16—IS, a reáljövedelem 25—27 százalékkal emelkedik A kormány az irányító szer­vek kötelességévé tette, hogy az eddiginél szigorúbban jár­janak el azokkal szemben, akik tisztességtelen haszon­­szerzéssel akarnak ered­ményt elérni. — Árhatóságaink — az Or­szágos Anyag- és Árhivatal, a minisztériumok, a taká­csok — és a népi ellenőrzés társadalmi munkásai tavaly több mint 30 ezer árellenőr­zést tartottak és a szükséges intézkedések mellett — mint például árkiegyenlítések, ár­korrekciók — 14 vállalatra szabtak ki számottevő gaz­dasági bírságot jogtalan ár­emelés miatt. — örvendetes, hogy a fej­lődés olyan fokára értünk el, amikor a termelést megha­ladó ütemben növekszenek a szolgáltatások — folytatta. A szolgáltatás azonban nem szívesség, hanem kötelesség, nem valamiféle kegy gyakor­lása, a szolgáltatásra hivatott vállalatok, intézmények ne játsszanak hatóságot, hanem a szolgáltatóhoz illő módon megbecsüléssel és tisztelettel kezeljék a dolgozó embert. Jövedelempolitikánk kér­déséről szólva a kormány el­nöke nyomatékosan aláhúzta, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a keresetek nö­vekedése az eddiginél még következetesebben kapcsoló­dik majd a végzett munka tényleges eredményéhez. A munkások és az alkalmazot­tak reálbére öt év alatt vár­hatóan 16—18 százalékkal, az egy főre számított reáljöve­delem 25—27 százalékkal emelkedik. Arra törekszünk, hogy az elvégzett munka szerint vál­tozzanak a jövedelmek. A családi körülmények azonban ma még nagymértékben hat­nak a jövedelmi különbsé­gekre. A társadalomnak nagyobb részt kell vállalnia az eltar­tottak számával arányosan növekvő többlet kiadásokból. A sokgyermekes családokra a gyermeknevelés költségei aránytalanul nagy terheket rónak. Ezért népgazdasági terveinkkel összhangban rendszeresen emelnünk kell majd a családi pótlékot úgy, hogy 10—15 éven belül a gyermekek nevelésével kap­csolatos anyagi terhek jelen­tős hányadát az állam köz­vetlenül vállalja magára. A nyugdíjak automatikus emelkedése is enyhít némi­leg a nagy családok gond­jain. Ezenkívül fejlesztjük bölcsődei, óvodai és kollégiu­mi hálózatunkat. A negyedik ötéves terv alatt 39 000 új óvodai és 37 400 új diákottho­ni helyet létesítünk. Ez is ha­tékony segítség lesz a fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulásához. Egészség­­ügyi ellátásunk is tovább fejlődik. — Büszkék lehetünk szo­ciálpolitikai eredményeinkre is. Az eltelt fél évtized alatt a családi pótlékban részesülő családok száma 600 000-ről 700 000-re, a kifizetett összes családi pótlék pedig az 1965. évi 1600 millió forintról ta­valy 2800 millió forintra emelkedett. A gyermekgondozási se­gélyre az elmúlt esztendőben 1200 millió forintot fizettek ki. A nyugdíjra folyósított összeg 5 év alatt 69 százalék­kal nőtt, és 1970-ben 13100 millió forint volt. Négyszázezer új lakás — Foglalkoznunk kell olyan emberi problémákkal is, ame­lyek csak társadalmi gondos­kodással oldhatók meg. A nyugdíjban és járadékban részesülők száma 1970 végén 1 millió 453 ezer —, tehát 300 000-rel több volt, mint 5 évvel azelőtt. Statisztikai adataink szerint a nyugdíjas korúak mintegy 30 százalé­kának nincs közvetlen hozzá­tartozója. Érdekükben teszem szóvá és hívom fel e helyről is az üzemek, vállalatok, in­tézmények és a termelőszö­vetkezetek figyelmét: törőd­jenek jobban az idős, egyedül­álló. nyugdíjasaikkal. Ez ter­mészetes emberi kötelessé­gük. — Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakás­­helyzet alakulása. A negye­dik ötéves terv idején továb­bi 400 000 új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt eszten­dő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egy millió 200 ezer ember költö­zik majd új otthonba. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás problé­makörének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határo­zatok megvalósításától a la­kásviszonyok további javulá­sát, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb meg­oszlását várjuk. Megállapította a kormány elnöke, hogy egyes bányavi­dékeken a lakásellátás az utóbbi évek folyamán nem fejlődött kielégítően. Ezért fi­gyelemmel a kényszerű sza­nálásokra is — fokozni kell a bányavidékeken a lakásépít­kezés ütemét. — Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az or­szágépítő célok elérésének fontos feltétele és követelmé­nye, hogy a nemzeti jövede­lem emelkedésével összhang­ban növeljük a nép életszín­vonalát — mondotta a továb­biakban. Emellett egyes tár­sadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folya­mán indokolatlan különbsé­gek alakulnak ki. Ezek meg­szüntetésére időközönként központi bérintézkedések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szak­­szervezetek Országos Taná­csával egyetértésben — az MSZMP Központi Bizottsá­gának állásfoglalása alapján — néhány területen béreme­lésekre hozott határozatot. Rendezik a pedagógusok, orvosok és egészségügyiek fizetését Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tá­jékoztatom önöket és egyút­tal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én \— összhangban a negyedik ütéves terv életszínvonal­emelési előirányzatával — a következő központi bérintéz­kedéseket hajtjuk végre: — Felemeljük az alsó- és a középfokú oktatási intéz­mények és az óvodák peda­gógusainak illetményét 20 százalékkal. Ez az intézke­dés mintegy 110 ezer pedagó­gust érint. — Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szin­tén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi középkáde­rek (ápolók, laboránsok, asz­­szisztensek, műtősök stb.) bé­rét 5—10 százalékkal; az al­só- és középfokú oktatási és egészségügyi intézmények egyéb alkalmazottainak bérét 10 százalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek köteléké­ben szolgálatot teljesítő hi­vatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. — A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 mil­lió forintot fordítunk az érin­tett kategóriák életszínvona­lának javítására. A bérintéz­kedés több mint 400 ezer em­ber jövedelmét emeli. — A végrehajtás kimunká­lása az érintett minisztériu­mok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béreme­lésnél az egyenlősdi. Pl. a pedagógusoknál a béremelést fel kell egyben arra is hasz­nálni, hogy a természettudo­mányos szakokon végzők az oktatás területén maradja­nak és ne az iparban és ke­reskedelemben helyezkedje­nek el egy-kétévi nevelői te­vékenység után. — Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségve­tésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így határoz­tunk, mert a népgazdaságunk adott lehetőségeinek kereté­ben elhatározott béremelés társadalmi hatását nagyon jelentősnek tartjuk és mert tudjuk, hogy ez az intézke­dés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig, ha egy pe­dagógus, vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbe­csülést nagyobb kedvvel, jobb közérzettel végzi mun­káját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló beteg, s közvetve egy-egy család ér­zi majd kedvező következmé­nyeit. — Hazánk védelme, bizton­sága megköveteli, hogy foko­zottabban elismerjük a fegy­veres erőinknél és testüle­­teinknél — néphadseregünk­ben, a Belügyminisztérium szerveinél és másutt — szol­gálatot teljesítők kitartó és áldozatos munkáját, példa­mutató helytállását. Nemzetközi gazdasági kapcsolataink — Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel koránt­sem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területe­ken is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sor­­ra-rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk ta­núsíthatja. A mostani bérpo­litikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentősebben ma­radtak el mások bérszínvo­nalától. Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggésben a Minisztertanács elnöke alá­húzta: Minden vonatkozásban bő­vítenünk kell külkereskedel­münket, a mainál hatéko­nyabban fel kell használnunk a nemzetközi együttműködés­ben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista országok­kal, elő kell segítenünk a szo­cialista nemzeti gazdaságok közötti integrációs folyama­tokat és a különböző koope­rációs együttműködések to­vábbi kiterjesztését. Export­ra gyártott termékeink iránt a külföld egyre nagyobb igé­nyeket támaszt. A szónok a továbbiakban a KGST-országok gazdasági integrációjának és munka­megosztásának fontosságáról, a népgazdaságokban kiala­kult, nem kívánatos párhuza­mosságok kiküszöböléséről beszélt. Mi, magyarok, külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyers­anyagok biztosítását , célzó szoros együttműködésnek — fűzte hozzá. A szocialista testvérorszá­gok között a gazdaságpoliti­ka említett összehangolása le­hetővé teszi a tudomány is technika éleiíjáró eredmé­nyeinek gyorsabb meghono­sítását, hasznosítását a ter­melésben, versenyképessé­günk növelését. Ezután a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseivel fog­lalkozott Fock Jenő. Hangoz­tatta, hogy tevékenyen részt veszünk minden olyan akció­ban, amely a nemzetközi helyzet javítását, a béke és biztonság megszilárdítását, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés együtt­működését szolgálja. A szocialista tábor egységét erősítjük Emlékeztetett az elmúlt időszak egyik legjelentősebb külpolitikai jellegű kezdemé­nyezésére a Varsói Szerződés tagállamai „Budapesti felhí­vására”, s leszögezte: kormá­nyunk álláspontja szerint el­érkezett az idő, hogy a bi­zonytalan európai viszonyok rendezettebb alapokra kerül­jenek; minden ország ismer­je el a második világháború után Európában kialakult realitásokat, s fokozatosan megszűnjenek azok a körül­mények, amelyek bizalmat­lansághoz, esetleg fegyveres konfliktusokhoz vezethetnek, Ügy véljük, elérkezett az ide­je annak, hogy kontinensünk országai áttérjenek az euró­pai biztonsági értekezlet elő­készítésének aktívabb szaka­szára, a tanácskozás sokol­dalú előkészítésére. — A szocialista országok — köztük hazánk — to­vábbra is aktív tevékenysé­get fejtenek ki az európai biztonsági értekezlet, össze­hívása, Európa legégetőbb problémáinak megoldása ér­dekében. A múlt évben aláírt szovjet—nyugatnémet és len­gyel—nyugatnémet szerződés jól szolgálja az feurópai biz­tonság ügyét. A szerződések ratifikálása azonban még hátra van; a ratifikálás el­húzása, sőt megakadályozá­sa érdekében sorompóba lé­pett mind az amerikai impe­rializmus, mind a nyugat­­németországi reakció. — Szeretném nagyon hatá­rozottan leszögezni: téved­nek, akik azt hiszik, hogy az európai biztonság ügye csak a szocialista országoknak sür­gős, a kapitalista országoknak nem. — A világpolitika másik gyújtópontjában, Indokíná­ban az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellenkező­leg, tovább bonyolódott. A világ közvéleményét — bele­értve az Egyesült Államok széles néprétegeit is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív ak­­dóival, ellenkezőleg, Kam­bodzsára és Laoszra is kiter­jesztette barbár háborúját. Mindez a „vietnamizálás” je­gyében történik. Az ameri­kai imperialista vezető körök által nem várt események bi­zonyítják, hogy az a szégyen­letes elképzelés, amely az ázsiai népek egymás elleni harcára épít, máris bukott­nak tekinthető. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a sza­badságszerető indokínai né­pek győzelmei nyomán távo­zásra kényszerül az agfesz­­szor. — A Magyar Népköztársa­ság — szoros egységben a többi, szocializmust építő or­szággal — erejéhez mérten segíti, támogatja az indokí­nai népek igazságos szabad­ságharcát. Szolidárisak va­gyunk osztálytestvéreinkkel, a Vietnami Demokratikus Köztársaság népével, velük vagyunk az amerikai impe­rializmus ellen, szocialista hazájuk megvédéséért és fel­virágoztatásáért vívott har­cukban. — Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák ha­marább megoldódnának, ha javulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szorosabbra zárulnának a so­rok a Kínai Népköztársaság s a világ kommunista és munkásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi, ma­gyarok céltudatosan és kö­vetkezetésen az egység meg­teremtésén. Tekintélyünk a világban A szocialista közösség más országaival együtt, á Magyar Népköztársaság is számos, konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenyegető izraeli agresz­­szió következményeit — e tér­ségben élő minden nép jogos érdekeinek figyelembevéte­lével, politikai eszközökkel felszámolják. Támogattuk és támogatjuk a Biztonsági Ta­nács 1967. november 22-i ha­tározatának végrehajtását, amelyet Izrael konokul elle­nez és végrehajtását mind ez ideig szabotálta. Nagyra értékeljük az Egyesült Arab Köztársaság kormányának a konfliktus békés megoldására tett pozi­tív javaslatait. Mértéktartó és bölcs az az elhatározás, hogy Izrael provokatív magatar­tása és a tűzszünet lejária el­lenére, tartózkodik a harci cselekményektől. Most Iz­raelen és legfőbb támogató­ján, az Egyesült Államokon a sor. Mi a magunk részéről teljesen jogosnak tartjuk és támogatjuk a haladó arab or­szágok politikai akcióit, vé­delmi képességük, katonai készenlétük, éberségük foko­zását, a megszállt arab terü­letek visszaszerzéséért vívott harcukat. — Az elmúlt időszakban tovább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a világban. — Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövet­ségünket a Varsói Szerződés­hez és a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsához tar­tozó szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. E feladatot is sikerrel teljesítettük. Fejlődtek kap­csolataink a többi szocialista országgal is, a Vietnami De­mokratikus Köztársasággal, a Kubai Köztársasággal, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­sasággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Népköztársa­ság vezetői részéről is mutat­kozik bizonyos készség ál­lamközi kapcsolataink nor­malizálására. Mély ideológiai ellentéteink a kínai fél merev magatartása következtében sajnos, továbbra is fennáll­nak, s amíg a kínai vezetés nem tér vissza a marxizmus­­leninizmus helyes útjára, a pártjaink közötti ellentétek továbbra is fennmaradnak, mert együttműködésre készek vagyunk, de szilárd elvein­ket, melyek helyességéről meg vagyunk győződve, nem ad­hatjuk fel. A Varsói Szerződés Politi­kai Tanácskozó Testületé szá­mos alkalommal tanácsko­zott: Rendszeresek voltak a KGST vezető szerveinek ülé­sei, több alkalommal konzul­táltak egymással a testvér­országok külügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szocialista országok szoros és folyamatos együtt­működése eleven valósággá lett. — Fejlesztettük együttmű­ködésünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független or­szágaival is. Erőnkhöz mér­ten támogattuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat. A tőkésországok vonatkozásá­ban a békés egymás mellett élés megvalósítására, a nor­­malizált viszonyok, a kölcsö­nösen előnyös kapcsolatok kialakítására törekedtünk. 1966. december 31-én a Ma­gyar Népköztársaság 72 or­szággal állt, jelenleg 88 or­szággal áll diplomáciai kap­csolatban. A továbbiakban hangoztat­ta, . hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének legfőbb akadályozó­ja a nemzetközi imperializ­mus vezető ereje, az Egyesült Államok, amely makacsul el­lenszegül a vitás 'kérdések békés eszközökkel történő megoldásának. Egyetértiink az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelésekkel — A szocialista világrend­­szer szerepe a világban egyre nagyobb, mind meghatáro­zóbb lesz, s még jelentősebb lenne ez a szerep, ha a szo­cialista világ a legfontosabb nemzetközi kérdésekben egy­ségesen lépne fel. Ezért kell az egység meg­erősítésén munkálkodni min­den szocialista országnak. Ami a Szovjetuniót és legkö­zelebbi szövetségeseit — köz­tük hazánkat illeti — e te­kintetben nem érheti semmi­lyen szemrehányás. A nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő eseményé­ről, az SZKP XXIV. kong­resszusáról szólva a kormány elnöke rámutatott: Ez a nagyszabású tanács­kozás, a kommunisták mun­kaértekezlete mérföldkő a szovjet nép történelmi útján, egyben kimagasló eseménye a szocializmust építő orszá­gok életének, a világ kom­munista mozgalmának, az egész nemzetközi életnek. A kongresszust, az egész vi­lághoz hasonlóan, nagy fi­gyelemmel kísérjük mi, ma­gyarok is. „Kiemelkedő je­lentőségűnek értékeljük Brezsnyev elvtárs mélyen szántó helyzetelemzését a Szovjetunió belső helyzetéről, s mindazokat a tennivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepét a kommunizmus építésében; a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megszilár­dításáért folyó küzdelmet, s a külpolitikai, kezdeményezé­seket, amelyek jelentősen megjavítják a világbéke biz­tosításának feltételeit. Nagy figyelemmel tanulmányozzuk Koszigin elvtárs beszámoló­ját a szovjet népgazdaság el­következő fejlődéséről, a kommunizmust építő szovjet nép élet- és munkakörülmé­nyeinek pozitív változásai­ról.” Az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelések­kel a legteljesebb mértékben egyetértünk, és lelkesedéssel töltenek el azok a célok, ame­lyek az SZKP XXIV. kong­resszusának tanácskozásain megf ogalmazódnak. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz bará­tunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan mi is céltudatosan, lépésről lépésre, szorgalmas és fegyelmezett munkával tu­dunk csak tovább haladni gazdasági és társadalmi fej­lődésünk. útján. Sikereink, — mint eddig is •— a szocializ­must építő népeknek, a szo­cializmus és a világ haladó erői gyarapodásának szerves részét képezik. Munkásosz­tályunk, dolgozó népünk ha­tékony támogatását kérjük ahhoz, hogy politikánkat kö­vetkezetesen valóra tudjuk váltani. Kérem, szavazatuk­kal, bizalmukkal és minden­napi munkájukkal támogas­sák igazán nemes és vonzó, nagy, társadalmi célkitűzé­seink meavalósítását! ★ Fock Jenő beszédét nagy tetszéssel fogadták a gyűlés részvevői. A kormány elnö­kének beszéde után felszólalt Salamon Hugóné, a városi tanács vb-elnökhelyettese, a város képviselőjelöltje, Zsiga János a XII-es akna vájára, városi tanácstagjelölt és Herceg László, a városi nép­frontbizottság elnöke. A lelkes hangulatú nagy­gyűlés Kroszner Lászlónak, a megyei tanács vb-elnökének zárszavával ért véget. A nagygyűlés után a kor­mány elnöke hosszan tartó eszmecserét folytatott a me­gye és a város vezetőivel. , (MTI) _5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék