Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Ötödik városunk árossá válásod napján az első idetelepülőre kell gondolnom. Az ősre, aki a hamui fekete talaj és két Rába közötti ponton vetette meg lábát, folyók, vadvizek határán. Ezer évekkel később, a bronzkorban, majd a kelta hódítások idején már virágzó település voltál. Még ismertebb a rómaiak és hunok ittjártát bizonyító múltad: az ekevas nyomán a föld mélyéből előkerült kövek és cserepek már kulturált életről tanúskodnak; honfoglaló őseink pedig a határt védő besenyők idetelepítésével erősítik meg létezésed fontosságát. Népek találkozásának mezsgyéjén épültél, éltél. Szereped egy-egy fejezet iniciáléja megyénk történetében. Sokszor a nemzetében is, hiszen Kelet és Nyugat érintkezési pontja voltál Árpád idejében éppúgy, mint a habsburgi önkény ellen vívott negyvennyolcas szabadságharcban. De hiába voltál ismert hely már a történelem előtti időben is, mikor még 1910-ben is csak ennyit tart fontosnak megjegyezni rólad a Révai lexikon: „Virágzó nagyközség Sopron vármegye csornai járásában, 7670 magyar lakossal. Járási szolgabírói hivatal, járásbíróság, telekkönyv, adóhivatal, csendőrőrs székhelye .. Négyfelé ágazó vasúti csomópontod ellenére csak a hatalom birtoklóinak eszköze maradtál volna, ha nem érkezik el 1945 tavasza. Friss levegő, kedvet ébresztő. Egykor befelé forduló polgáriasodásod a Rábaköz falvai felé tárulkozó pezsdüléssé vált. A türelmetlenség, a kívánságok évei következtek. De mi volt ez a tízéves türelmetlenség az előző ezer év teljesületlen vágyaihoz képest? Türelmetlen maradtál akkor is, amikor nagyközséggé léptél elő, amikor már járdák szalagjai szegélyezték utcáidat, vízvezeték épültét gőzmalom, két takarékpénztár — ezek voltak a negyvenöt előtti időkben emlegetett „virágzásod” jelképei. Ma pedig ipar, mezőgazdaság, kereskedelem és művelődés egymással versengve lendítik előre jelenedet. Helyi lehetőségek szűkös kereteiből léptél elő körzeti központtá, a környékedet vonzó, munkával és áruval ellátó székhellyé. A várossá avatásod ünnepére kiadott arany-zöld nyomású füzetben olvasom: „Hozzáértő kezekben, földet szerető emberekben nem volt itt hiány soha. A paraszti nemzedékek egymásra hagyományozták földművelői tudományukat a saját tapasztalataikkal gazdagítva, hogy miként lehet a fekete földből zöld mezőt varázsolni.. Szorgalom és érzés, kívánságok és a realitás egybehangolása van mindabban, ami negyvenöt óta falaid között történt. Kívánság volt még tíz évvel ezelőtt is, hogy minél kevesebb asszonynak kelljen innen távolba utazni a munkahelyére. Ma enyhültek a gondok, hiszen valamennyi újonnan létesült gyárteleped — a Soproni Ruhagyár csornai egysége, a MOFÉM gyártelepe, a Richardsgyár csornai üzeme, és folytathatnám tovább a sort — már a továbbfejlődés lehetőségeit kutatja. A munkásság helyhez kötésével együtt járt a vásárlási kedv élénkülése. Bútort, cipőt, ruhát, háztartási gépet érdemes itt, és nem a távol fekvő nagyobb városokban venni. Ahogy zenében a dallamívet a ráépülő akkordoknak kell követnie, úgy követte ipari és mezőgazdasági fellendülésedet a kulturális szomjúság. A legnagyobb értéked ebben, hogy népi értékeink kutatója és lelkes feltárója lettél. A rábaközi napok rendezvényeire gondolok, amelyben élenjáró szerepet vállaltál, testvérvárosoddal, Kapuvárral együtt. Ez a cselekvő tenni vágyás legyen továbbra is jellemzője lakosságod törekvésednek! A még többért és még nemesebbért lelkesedő igyekvést használd fel a szorgalom megbecsülésére, új tervek alkotására. Várossá avatásod napján azzal a bizalommal köszöntünk, hogy élni tudsz az ország által adományozott ranggal. Légy segítője az embert munkájáért becsülő törekvéseknek! Légy felvirágoztatója jövődnek megyénk ötödik városa, Csorna! RÁCZ ERNŐ VK V Nem az a lényeg, hogy hol és milyenfajta munkát végzünk, hanem az: hogyan és miért dolgozunk... Mert a munka célszerű emberi tevékenység. Kiss István rakodómunkás a csornai malomban. Külsőre ugyanolyan, mint a lisztzsákolók a világ bármelyik sarkában; pórusaiban kifürödhetetlenül viseli a megszürkült fehéret. Mégis van valami, ami emberünket kiemeli a többség közül: a nyáron lesz 25 éve annak, hogy először lépett be a csornai malom sötét kapualján. 1946. júliusában emelte meg először a 80—85 kilós zsákokat. Csornán született 49 évvel ezelőtt egy uradalmi cseléd hét gyermekének egyikeként. Alig, hogy túl volt a hat elemin, már be kellett állnia a mezőgazdasági idénymunkások nagy, keserű seregébe. A világháború aztán egy még nagyobb, és még jobban elkeseredett seregbe kényszerítette. Hadifogságból 1946 májusában tért haza. — Tulajdonképpen akkor kezdődött az életem. Azonnal beléptem a kommunista pártba, negyvenkilencben megnősültem. Aztán jöttek a gyerekek egymás után, én pedig kétlaki lettem. Annak idején így hívták azokat, akik az iparban dolgoztak délelőtt, és bérelt vagy saját földön a munkaidő után. Kilerteszázötvenben rossz év volt. Apámat a hét gyerekhez kapott 11 holdja miatt középparasztnak minősítették, és lesöpörték a padlást, összetűzésbe kerültem emiatt az akkori helyi vezetőkkel, és visszaadtam a párttagsági könyvemet... Az ellenforradalom utáni egészséges politika hatására újra felvételemet kértem a pártba.. Széles tenyere, valószínűtlenül vastag ujjai nyugodtan pihennek ölében. Tíz éve épültem egy kétszoba összkomfortos házat a Munkácsy utcában. Apám egész életének szerzése egy FAKSZ-ház volt, amelynek a kamatait tudta csak fizetni. A törlesztés már nekünk, gyerekeinek jutott... No, azért nekem sem volt könnyű. Az állam sokat segített ugyan, de három gyermekemet és feleségemet az én fizetésemből kellett etetnem, öltöztetnem. Mindig volt nyári munkánk, ahonnan pénzt dolgoztunk ki, és van ma is. A tanácstól bérelek két tartalék házhelyet, azon termeljük meg közös erővel a két hízónak valót, így jutottunk valamire. A szabadban végzett munka a homlokára van írva Kiss Istvánnak. A svájcisapka vonala jelzi kitörölhetetlenül. Mert a sószínű kék csak akkor kerül rá a fejéről, ha gazdája éppen nem dolgozik. Vagyis ritkán... — Tulajdonképpen elég fáradt vagyok. Ajánlottak már raktárosi munkát, de őszintén megmondom, hogy a jóval kevesebb pénz miatt nem vállaltam el. Rakodóként megvan a két és fél ezer forintom, és különben, ma már a gépek is könnyítenek rajtunk. Azért, egyszer, ha majd a gyerekek befejezik az iskolát, talán alább adom... — Az előbb azt kérdezte, hogy mi a szép az életemben. Dolgozni valamiért, valakiért. Nagyobbik lányom az idén végez a Soproni Óvónőképzőben. Neki egyedül több osztálya van, mint a feleségemnek és nekem egüttvéve. A nagyobbik fiú emelt szintű szakmunkásképzésre jár Győrbe, esztergályos lesz belőle. A kisebbik most másodikos, itthon, a mezőgazdasági szakközépiskolában tanul. — Az ember mindig akar valamit. Én azt akartam, hogy gyermekeim nálam többre vigyék. Fiatal koromban mindenki keze-lába voltam, örültem, ha dolgozhattam. Maholnap diplomás gyerekem lesz! — Aztán ha nyugdíjba megyek, törleszteni egy-két adósságomat. Elmegyünk majd üdülni, kicsit körülnézünk az országban az aszszonnyal, mert katonasági kényszercsavargásaimat nem számítva, alig jártam valahol a megye határán túl. Kiss István: A neve is egyszerű, mint ő maga. Nyilván sok száz és ezer névrokona él az országban. De talán annál is több sorstársa, akik hasonló korban, hasonló körülmények között születtek, élnek és dolgoznak. Munkásemberek. Köszöntsük őket ünnepen, hétköznap egyaránt! Kezük, tiszta gondolkodásuk életünket formálja. Csiszka Antal II munka malmában VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 80 FILLÉR AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR 1971. MÁJUS 5., SZERDA ★ XXVII ÉVFOLYAM 104. SZÁM Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Tudósításunk az oldalon! Épüljön, virágozzék Győr, a megyei város! „A tanácsok a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervei” — mondja ki a tanácsokról szóló törvény második paragrafusa. Ennek a törvénynek a szellemében alakult meg kedden délelőtt Győr város újjáválasztott tanácsa. A választások Czigány Jenő korelnök nyitotta meg az ülést. Köszöntötte a többi között az elnökségben helyet foglaló Pataki Lászlót, az MSZMVTP Központi Bizottságának tagját, a Győr-Sopron megyei Pártbizottság első titkárát, Lombos Ferencet, a Győr-Sopron megyei Tanács elnökét és Jankovits Istvánt, az MSZMP Győr városi Bizottságának első titkárát. Üdvözölte még Sopron, Mosonmagyaróvár, Kapuvár és Csorna város küldöttségeit, majd átadta a szót Molnár Lajosnénak, a győri választási elnökség elnökének, aki beszámolt a választások lebonyolításáról. A bizottság elnöke bejelentette, hogy a 136 tanácstagot szabályosan választotta a lakosság. Horváth Ferenc, a Hazafias Népfront Győr városi titkára tett ezután előterjesztést Győr megyei város elnökének, két elnökhelyettesének s a végrehajtó bizottság tagjainak a megválasztására. A tanácsülés dr. Csemitzki Gyulát a tanács elnökévé, Módos Dezsőnét és Farkas Tibort elnökhelyettesekké választotta. A végrehajtó bizottság tagja lett: Balogh Gyula, Cziglényi László, Horváth Ferenc, Kutasz László, Lakatos László, Papp László, Pernesz Gyula, Pintér Jenőné és Takács József. A végrehajtó bizottság titkára dr. Szabó Mihály. A megválasztott tanácselnök vette át az elnöki tisztet, megköszönte a bizalmat és ígéretet tett, hogy azt jó munkával és egyéni példamutatással hálálja meg. Pernesz Gyula javaslatára megválasztották az állandó bizottságok elnökeit és tagjait. A tanácsülés megerősítette tisztségükben a szakigazgatási szervek vezetőit. A pénzügyi osztály vezetőjévé Nagy Bélát, a tervosztály vezetőjévé Rétai Györgyöt, a kerületi hivatal vezetőjévé pedig dr. Finta Ferencet választották. Dr. Hajós Vilmos javaslatára titkos szavazással a megyei tanács tagjává választotta a tanácsülés Ács Lajost, dr. Bay Ferencet, Békés Ferencet, dr. Csernitzki Gyulát, Fábián Józsefet, Glázer Gézát, dr. Halász Imrét, Hulmann Györgynét, Jankovich Nándort, dr. Kelemen Istvánt, Kovács Györgyöt, Kreiter Máriát, Lombos Ferencet, Mező Ernőnét, Pataki Lászlót, Pénzes Sándornét, Radosza Sándort, Sárosi Jánosnét, Somogyi Mihályt, Szabó Jánost és Szegedi Pált. Az ünnepség elnöksége: Pataki László, Cseferki Lajos, dr. Csernitzki Gyulai Az ünnepi tanácsülés Délben újra megtelt a városi tanácsháza díszterme, ünnepi ülésre jöttek össze a tanácstagok és a meghívott vendégek. Az elnökségben helyet foglalt Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára és dr. Papp Lajos, az MSZMP Központi (Folytatás a 3. oldalon.) Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetének látogatása Győrött Tegnap délelőtt Győrbe érkezett Dumitru Turcus, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, és kíséretében Pop Ioan, a nagykövetség gazdasági ügyekkel foglalkozó másodtitkára. A vendégek elsőként a Sopron—hegyeshalmi út elágazásánál levő temetőt keresték fel, ahol a hazánk felszabadításáért életüket áldozott román hősök nyugszanak. Koszorút helyeztek az emlékműre, s ezt követően Bedő Ottó, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának vezetője, majd Horváth Imre, az MSZMP Győr városi Bizottsága propaganda- és művelődési osztályának vezetője helyezett koszorút a román hősök emlékkövére. A kegyeletes ünnepség után Port Árpád, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának titkára fogadta a vendégeket. A két óra hoszszat tartott megbeszélésen kölcsönösen tájékozódtak a két ország eredményeiről. Dumitru Turcus nagykövet őszinte elismeréssel szólt Győr nagyarányú fejlődéséről, iparának megnövekedett hírnevéről. Elmondotta, hogy a látogatás nem csupán baráti tisztelgés, hanem ,a jó irányban haladó kölcsönös gazdasági érdekek megbeszélése is. Helyesebben ennek előkészítése, amelynek “Során segítséget várnak az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságától. A szívélyes légkörben lezajlott találkozó után városnézésre indultak a vendégek, majd a Richards-gyárat látogatták meg.