Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

2 lLsit©ggH't«isMBik­ csrtsb­es @tolt A burgenlandi tartományi leni nyilatkozata Tegnap megyénkbe látoga­tott a burgenlandi tartományi kormány. A baráti látogatás Lombos Ferencnek, a Győr- Sopron megyei Tanács elnö­kének meghívására történt. A Theodor Kery, burgenlandi tartományi főnök vezette de­legáció Sopronban lépte át a magyar határt. Sopronban egyebek között a város erdé­szeti és faipari egyetemével ismerkedett. Győrbe érkezve meglátogatta a Magyar Va­gon- és Gépgyárat, valamint a Richards Finomposztógyá­rat. Ezután a megyei tanács vezetői fogadták a burgen­landi tartományi­ kormány küldöttségét. Az egynapos Győr-Sopron megyei látogatás közben Theodor Kery, a burgenlandi tartományi kormány főnöke nyilatkozott a Kisalföld mun­katársának. — Már jó néhányszor jár­tam Magyarországon, elsősor­ban Győr-Sopron és Vas me­gyében. A burgenlandi tarto­mányi kormány együttesen most először látogatott el a baráti Magyarországra. — Nagyon kellemes és ér­tékes látogatás volt. Elisme­rően beszélhetünk Sopron szépüléséről és építkezéseiről. Ami pedig Győrt illeti, arról az a véleményünk, hogy lát­ványosan fejlődik. Győr-Sop­ron megye székhelye virágzó nagyváros. Mindnyájan soká­ig fogunk emlékezni a két, győri gyár korszerű berende­zéseire és kiváló termékeire. — A megyei tanács veze­tőivel — hangsúlyozta Theo­dor Kery — egy lényeges, közös ügyünkről, a Fertő tó­ról tárgyaltunk. Örülünk an­nak, hogy a magyar kor­mányzati szervek a Fertő ta­vat és környékét, miközben fejlesztik, védett területté óhajtják nyilvánítani. Ez a terv jól szolgálja a mi elkép­zeléseinket is. A burgenlan­di tartományi kormány ugyanis a Fertő tó ausztriai részén új szállodákat, üdülő­ket építtet. Egyebek között egy közúti híd is létesül. — Őszintén remélem, hogy a mi látogatásunk is hozzájá­rul a srét szomszédos, baráti köztársaság turisztikai, sport és kulturális kapcsolatainak további fejlesztéséhez. — És végül: a burgenlandi tartományi kormány nevében szeretném kifejezni hálás kö­­szönetemet a baráti vendég­látásért és azért, hogy közös dolgainkról őszintén beszél­gethettünk — fejezte be nyi­latkozatát Theodor Kery. —­ —! A burgenlandi küldöttség a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. Középen a küldöttség vezetője, Theodor Kery. Megkezdődött a szakszervezetet­ Xi­. kongresszusa Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszerveze­tének székházában kedd reggel 9 órakor megkezdődött a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa. Három és fél millió szervezett dolgozó képviseletében mintegy 700 küldött elemzi az elmúlt négy év sikereit, gondjait, a fejlődés gyor­sításának, az élet- és munkakörülmények javításának mód­jait. A tanácskozáson részt vesznek a termelő munkában élen­járó dolgozók, szocialista brigádok vezetői, a művészeti és tudományos élet neves személyiségei, a szakszervezeti moz­galom tisztségviselői, veteránjai. A kongresszuson képviselteti magát 51 külföldi szakszervezet és sok, nemzetközi szervezet, köztük a Szakszervezeti Világszövetség. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Ezután a kongresszus megválasztotta az elnökséget. Helyet foglalt az elnökségben Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, továbbá Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Somogyi Miklós, a SZOT számvizsgáló bizottságának elnöke. Az elnökségben foglalt helyet Pierre Gensous, a Szakszer­vezeti Világszövetség főtitkára és valamennyi külföldi szak­­szervezeti küldöttség vezetője. A részvevők egyperces né­ma felállással megemlékez­tek a szakszervezeti mozga­lomnak a legutóbbi kongresz­­szus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól. Földvári Aladár megnyitó beszéde után a kongresszus a napirendről döntött. Az el­nök ügyrendi módosítást ter­jesztett elő, amelyben utalt arra, hogy az alapszabály módosításáról szóló indoklást a küldöttek megkapták, s eh­hez a napirendi ponthoz nem fűznek szóbeli kiegészítést. A kongreszus a napirendi javaslatot elfogadta. A napi­rend a következő: Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtár­snők! Kedves Elvtársak! A Magyar Szakszervezetek Alapszabályának megfelelően befejeződtek az alap- és kö­zépszervi választások, az iparági kongresszusok. Há­rom és fél millió szervezett dolgozó nevében minősítették a magyar szakszervezetek te­vékenységét, támasztottak igényeket a szakszervezetek munkája iránt. A szakszervezeti vezető­ szervek megválasztása a szé­les körű demokrácia jegyé­ben zajlott le. A szervezett dolgozók véleménynyilvání­tása, vitakészsége főleg az üzemek, vállalatok, intézmé­nyek tevékenységére terjedt ki, de az érdeklődés túllé­pett a vállalati kereteken. Politikai és társadalmi éle­tünk, közéletünk erényeiről és gyengeségeiről elismerő és bíráló hangon szóltak. Különösen sokan tették szóvá a jobb és eredménye­sebb termelőmunkát gátló munkaszervezési, anyagellá­tási hiányosságokat és az ezekből fakadó mértéktelen túlóráztatást. A szocialista brigádok határozottan igé­nyelték munkájukhoz a leg­fontosabb feltételek biztosí­tását. Számos helyen sürge­tően vetették fel a dolgozók a szociális normák, a mun­kabiztonsági előírások betar­tását és betartatásának ellen­őrzését. Szinte valamennyi taggyűlésen és szakszervezeti kongresszuson kritikusan fog­lalkoztak a bérek és árak ala­kulásával. A tagság számos olyan ész­revételt és sok olyan javaslat 1. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának beszámo­lója a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a ma­gyar szakszervezetek soron következő feladatairól. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése. 3. A Magyar Szakszerveze­tek Alapszabályának módosí­tása. 4. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és a szám­­vizsgáló bizottság újjáválasz­­tása. Ezután megválasztották a kongresszus titkárságát és m­unkabi­zottságai­t. Jot tett reálisan értékelve —, de ugyanakkor kritizálva is munkánkat —, amelyekre kö­telességünk odafigyelni és megoldásukon fáradozni. Tisztelt Kongresszus! A Magyar Szocialista Mun­káspárt alig pár hónappal ez­előtt értékelte egész társa­dalmunk helyzetét, megjelöl­ve továbbhaladásunk útját. A párt X. kongresszusa el­ismeréssel szólt a magyar szakszervezetek tevékenysé­géről. Megállapította: jelen­tősen hozzájárultak a szocia­lizmus építésében elért ered­ményeinkhez, nagy társadal­mi céljaink megvalósításá­hoz, hatékonyan képviselték és védték a dolgozók érde­keit. A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb be­töltése szempontjából döntő jelentőségű volt az a felis­merés — és ez az MSZMP történelmi érdeme —, hogy a szakszervezeteknek nem­csak az a feladatuk, hogy a forradalmi munkáspárt poli­tikáját közvetítsék a dolgozó tömegekhez, hanem az is, hogy cselekvően részt vegye­nek a politika alakításában. A szakszervezetek társa­dalmi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy megelőzzük, illetve feloldjuk a szocializmusban is létező és mindig új formában je­lentkező ellentmondásokat, ér­dekellentéteket. A párt, az ál­lam és a szakszervezetek kö­zött kialakult társadalmi munkamegosztás intézménye­sen szolgálja a különböző ér­dekek képviseletének, egyez­tetésének, az ütközések meg­oldásának útját, módját is. Egy mondatban kifejezve: e munkamegosztásnak a lé­nyege az, hogy a proletárdik­tatúrán belül helyet foglaló különböző szervek a maguk feladatát sajátosan lássák el. A szocialista állam a maga eszközeivel végzi el feladatát A szakszervezetek ugyanezen célok megvalósítását segítik önálló véleményükkel, sajá­tos eszközeikkel és így töltik be hivatásukat. A társadalom érdeke, hogy a dolgozók élet- és munka­­körülményei, az árakat és bé­reket érintő politikai jelentő­ségű döntésekre minden eset­ben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett — vagy megegyezés híján különálló — véleménye alap­ján kerüljön sor. A párt, a kormány és a szakszerveze­tek gyakorlati együttműkö­dése alkalmas arra, hogy a párt-, állami, gazdasági szer­vek és a szakszervezetek minden fokon hasonló mó­don alakítsák ki együttmű­ködésüket. Ez a feltétele an­nak, hogy a szocializmus épí­tésében felmerült kérdések­ben a lehető legjobb dönté­seket tudjuk hozni. Tisztelt Kongresszus! A részvétel az életszínvo­nal-politika fejlesztésében és megvalósításában nagy fele­ A kongresszus egyhangúlag megszavazta azt a javaslatot, hogy a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsába 195, a számvizsgáló bizottságba 19 tagot jelöljenek. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának beszámoló­ját a XXI. kongresszus óta végzett munkáról és a ma­gyar szakszervezetek soron következő feladatairól. A be­számolót erősen rövidítve közöljük helyszűke miatt é­lősséggel jár. A szakszerve­zeteknek jól kell ismerniük a lakosság minden rétegének, csoportjának helyzetét, a gaz­dasági szabályozó rendszer működését, a népgazdaság erőforrásait. Akkor tudunk e területen eredményesen te­vékenykedni, ha az életszín­vonal alakulásának egyes kérdéseiben minél alaposab­ban kidolgozzuk álláspontun­kat, és ennek alapján ve­szünk részt az intézkedések meghozatalában. Feladatunk, hogy a bérből és fizetésből élők számára olyan jövedelemelosztást és árrendszert segítsünk kiala­kítani, amely maximálisan támogatja politikai céljaink megvalósítását, leginkább hozzájárul a célszerű fo­gyasztási szerkezet kialakítá­sához, és a lehető legjobban előmozdítja a gazdasági elő­rehaladást is. Jól tudjuk, e célok között bizonyos ellentmondás van. A feloldás módját nem köny­­nyű megtalálni. Az életszínvonal fejleszté­sére vonatkozó céljainkat a IV. ötéves terv elfogadásával az országgyűlés törvényerőre emelte. Célunk, hogy a nem­zeti jövedelem növekedésé­vel párhuzamosan fejlődjék az életszínvonal. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a reálkeresetek a tervben ki­tűzött mértékben növekedje­nek. Mivel üzemeink adott­ságai nem egyformák, elté­rőek a lehetőségeik, arra kell törekedni, hogy ez sehol se vezessen a reálbérek, a szo­ciális és kulturális ellátás rosszabbodására, a vállalatok közötti indokolatlan, hátrá­nyos megkülönböztetések ki­alakulására. Jelenleg a bérek emelésé­nek lehetősége döntően az üzemi, munkahelyi alapokból származik, kivéve a költség­­vetési szerveket. A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a he­lyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bér­­intézkedések túlzott mérték­ben függvényei a nyereség alakulásának. A kormányzat­nak több lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az üzemek, a szakmák és az iparágak között helyes bér­arányok alakuljanak ki. Szükséges felhívni a figyel­met arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékeny­séget, amelynél hatékonyabb munkával, valóságos érték­termeléssel érték el a nyere­séget, attól, ahol lényegében spekulációval, indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igé­nyeljük a szigorú rendszabá­lyokat és állami fellépést mindazon vállalatok és ke­reskedelmi szervek ellen, amelyek ár­felhajtással veszé­lyeztetik az életszínvonal emelkedését. Tisztelt Kongresszus! Az árak változásainak egy­re nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztala­tok alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fo­gyasztói áremeléseket az ed­diginél jobban kell megfon­tolni és előkészíteni, hogy az ilyen intézkedéseknek ne le­gyen negatív hatásuk az élet­­színvonalra. Nagy gondot kell fordíta­nunk arra, hogy a most már egyre bővülő számban ren­delkezésre álló lakások való­ban azoknak jussanak, akik­nek err­e a leginkább szüksé­gük van. Eredményes tárgya­lásokat folytattunk a SZÜ­­VOSZ vezetőivel részben a szövetkezeti lakásépítés, rész­ben pedig a lakáskarbantar­tás szövetkezeti alapon törté­nő megszervezéséről. Tisztelt Kongresszus! A tapasztalatok alapján joggal állapíthatjuk meg új­ra, hogy a gazdasági reform alapelvei beváltak, gazda­ságirányítási rendszerünk ha­­tékonyabban működik. Előrehaladásunk érdeké­ben tovább kell fejleszteni a tervszerűséget, tovább kell erősíteni a politika elsődle­geségének lenini elvét. Az üzemi szerveknek — értve ez alatt a pártbizottsá­got, a szakszervezeti bizott­ságot és a gazdasági vezető­ket — együttesen kell meg­vizsgálniuk: mikor és milyen mértékben indokolt a túlórák felhasználása. Rendszert a túlóráztatásból nem szabad csinálni. Ahol a gazdasági vezetők nem tudnak a hely­zeten változtatni, a szakszer­vezeti bizottságoknak meg­van a törvényben biztosított joguk, hogy szót emeljenek, javaslatot tegyenek. A túlóra csökkenti az alap­béremelési lehetőségeket. Ma már népgazdasági mére­tekben a bérfejlesztésre szánt összeg egyre nagyobb részét a túlórák emésztik fel. Tisztelt Kongresszus! A szocialista rendszer lé­nyeges vonása, hogy fejlesz­ti, kibontja az emberekben azt alkotó erőt, amely az aktivitásban, a közügyek in­tézésében, a közéleti tevé­kenységben érvényesül. Nekünk olyan munkáspo­litikát kell megvalósítanunk, amely folyamatában a mun­kásember tudja is, érzi is — mindenekelőtt az üzemben történtek révén —, hogy van szava, szükség van eszére, számítanak, támaszkodnak rá, mert övé a hatalom. Az üzemi demokrácia a szocialista demokráciának nemcsak szerves része, ha­nem érvényesülésének, ki­bontakoztatásának alapja is. A szocialista demokrácia ott kezdődik, hogy a dolgozók­nak joguk van és lehetősé­gük van beleszólni a mun­kahelyi problémák eldönté­sébe, részt vehetnek saját lét­feltételeik alakításában. (Folytatás a 3. oldalon.) Gáspár Sándor beszéde Megnyílt a magyar szakszer­vezetek XXII. kongresszusa, Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára a szónoki emelvényen. A KTE-konferencia első napja Tegnap délelőtt 10 órakor Győrött, a Technika Háza tanácstermében Závodszky László, a Volán 19. számú Vállalata igazgatóhelyettesé­nek megnyitó előadásával kezdődött el a tehergépko­csik és autóbuszok nagyüze­mi karbantartásának időszerű kérdéseivel foglalkozó kon­ferencia. A kétnapos tanács­kozáson, amelyet a Közle­kedéstudományi Egyesület győri területi szervezete ren­dezett, 150 hazai és külföldi szakember vesz részt. El­küldték képviselőiket a ha­zai közlekedési eszközöket gyártó, üzemeltető, karban­tartó nagyvállalatok , a ku­tatóintézetek, megjelentek neves szovjet, lengyel és NDK-beli szakemberek is. A karbantartótelep-hálózat kialakításának elveiről, a te­­leptechnológiákról,­ a gazda­ságos telepnagyságról Tóth István, a Volán Tröszt ve­zérigazgatója tartott elemző előadást. A gépjármű-kar­bantartás fontos része a felü­leteknek a fizikai és kémiai hatások elleni védelme. A korszerű járműfényezési és fényezésjavulási eljárásokat Felcser Béla, a BUDALAKK Festékipari Vállalat kutató­­mérnöke ismertette. A kor­szerű kocsimosó létesítmé­nyekről dr. Kázmér Tibor, a műszaki tudományok kandi­dátusa, a Felsőfokú Gépjár­mű-közlekedési Technikum igazgatója beszélt. Délután a konferencia résztvevői a Vo­lán 19. számú Vállalata köz­ponti karbantartó telepére látogattak el, ahol az előadá­sokon elhangzottak gyakorla­tával ismerkedtek meg. KISALFÖLD Tanácstagi pótválasztások Az április 25-i általános választás után Győr-Sopron megyében három helyen kel­lett tanácstagi pótválasztást elrendelni, mert a jelöltek nem nyerték el a választók többségének, azaz 51 száza­lékának a szavazatát. Balfon és Vámosszabadin kettős jelölés volt. A négy jelölt közül egyik sem kapta meg a választójogi törvény­ben előírt 51 százalékot. Köl­­ben egy jelölt volt ugyan, de ő sem nyerte el a szavazatok többségét. Mindhárom köz­ségben ismét jelölőgyűléseket tartottak, majd a pótválasz­tást május 2-ára, vasárnapra tűzték ki. Az eredmény sze­rint Báb­on­ Lantos József­­nét, Vámosszabadin Bartalos Frigyest, Dérben Csuti Kál­mánt választották tanácstag­nak. A pótválasztások a me­gyében összesen 103 választó­­polgárt érintettek. Április 30-án szerte a me­gyében megkezdődtek az ün­nepélyes alakuló tanácsülé­sek, ahol a megyei tanácsta­gokat is megválasztották. A megyei tanács 85 tagja közü­l pénteken nyolcat, hétfőn ti­zenhetet, kedden Győrött hu­szonegyet, vidéken négyet vá­lasztottak meg. 1971. május 5., szerda

Next