Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

1971. május 5., szerda A Központi Bizottság üdvözlete (Biszku Béla elvtárs beszé­dét — a már említett hely­szűke miatt — szintén erő­sen rövidítve közöljük.) Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársnők­ és Elv­társak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központti Bizottsága nevében tisztelettel köszön­töm a magyar szakszerveze­tek XXII. kongresszusát, a kongresszus valamennyi résztvevőjét, s az önök sze­mélyén keresztül a szakszer­vezetek tagságát, egész mun­kásosztályunkat. Örömmel teszek eleget Kádár János elvtárstól kapott megbízatá­somnak, s átadom a tisztelt­­ kongresszusnak pártunk első titkára személyes üdvözletét és legjobb kívánságait. Központi Bizottságunk és egész pártunk a szakszerve­zeti munkát megillető érdek­lődéssel tekint, a kongresszus tanácskozása elé. Figyelemmel kísértük a szakmai szakszervezetek kongresszusait, tanulmányoz­tuk a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának írásos jelen­tését, a számvizsgáló bizott­ság jelentését, a határozati javaslatot és az alapszabály módosításának tervezetét. Meghallgatva a referátumo­kat, amelyeket a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa nevé­ben Gáspár és a számvizs­gáló bizottság nevében So­mogyi elvtárs a kongresszus elé terjesztett, a Központi Bizottság nevében kijelent­hetem, hogy az elvégzett munka értékelésével, a jövő­re vonatkozó tervekkel egyet­értünk, és támogatjuk azo­­­kat a törekvéseket, amelyek a szakszervezetek szerepének növelését szolgálják szocia­lizmust építő társadalmunk­ban. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kongresszus ha­tározatai, állásfoglalásai s azok valóra váltása jól szol­gálják a magyar munkásosz­tály és a nemzetközi mun­kásmozgalom forradalmi cél­jait. A kongresszus belpolitikai életünk figyelemre méltó ese­ménye, hiszen a munkásosz­tály legátfogóbb osztályszer­vezetének állásfoglalását hi­vatott tükrözni. Jelentős nemzetközi szempontból is, mert a magyar szakszervezeti mozgalom — internaciona­lista hagyományaihoz híven — érzi felelősségét nemcsak saját munkásosztálya és a magyar nép, hanem a nem­zetközi munkásmozgalom előtt is. Tudatában van an­nak, hogy a világ munkásai figyelemmel kísérik, hogyan oldják meg a magyar szak­­szervezetek a szocializmus építésének viszonyai között sajátos feladataikat. Kedves Elvtársnők, Elvtár­sak! A szakszervezeti munka fejlesztéséhez kedvezőek a politikai feltételek. Pártunk X. kongresszusa munkásosz­tályunk, egész dolgozó né­pünk érdekeinek megfelelő­en jóváhagyta és továbbfej­lesztette azt a politikai irány­vonalat, amelyet immár kö­ Biszku Béla, az MSZMP PB tagja mondja hozzászólását. KISA­FOtó Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszu­sa (Folytatás a 2. oldalról.) A dolgozók aktív magatar­tása a munkában elvezet a szocialista tudatformálásig. A munka során alakul ki az egymás iránti segítőkészség, az igényesség, a nagyobb szaktudás tekintélye, és ez folytatódik a fokozódó műve­lődési igényekben, az egy­máshoz és a kollektívához kapcsolódás szocialista el­veken nyugvó­­ formáiban is. A szocialista munkaver­seny ezért nem egyszerűen a gazdasági feladatok megoldá­sának egyik eszköze. Sokkal több annál! A szocialista brigádmoz­galmat továbbra is a munka­­verseny fő formájának te­kintjük, mert ez a legalkal­masabb arra, hogy a haté­­­­konyabb termelő munkát és a szocialista emberideál ki­alakítását együttesen szolgál­juk. Tisztelt Kongresszus! A szakszervezeti mozgalom jelenlegi szervezeti felépíté­sét, az egyes szerveknek biz­tosított jogokat és hatáskö­röket megfelelőnek tartjuk. Úgy látjuk, hogy a következő években e tekintetben sem­milyen komolyabb változta­tásra, átszervezésre nem lesz szükség. A meglevő keretek jók. A jogok és hatáskörök elegendőek, de néhány dol­got korrigálni kell, hogy job­ban szolgálhassuk a munká­sok, a dolgozók érdekeit. Tisztelt Kongresszus! A nemzetközi munkásosz­tály érdekeinek mind széle­sebb felismerése világszerte új helyzetet teremtett. A nem­zetközi szakszervezeti moz­galomban erőteljes és pozitív irányú differenciálódás zajlik le. Mindez az eddiginél szé­lesebb összefogás lehetőségét nyújtja. A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kap­csolatainak építése során ezekre az egységfolyamatok­ra támaszkodik. Mi becsüle­tes szándékot tételezünk fel mindenkiről, aki kész együtt­működni a munkásosztály legfontosabb kérdéseinek megoldásában, mint ahogyan bennünket is egy cél, a dol­gozók érdekeinek következe­tes képviselete vezet. Ebben a szellemben helyeselné a magyar szakszervezeti moz­galom többek között egy szé­les körű európai szakszerve­zeti konferencia megszerve­zését is. Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! Az elmúlt négy esztendő­ben sokat küzdöttünk, fára­doztunk munkásosztályun­kért, népünkért. Az eredmé­nyekben tükröződik a szak­­szervezeti mozgalom sok tíz­ezer munkásának, tisztségvi­selőjének áldozatkész mun­kája, hozzáértése, a szocia­lizmus iránti elkötelezettsé­ge. A XXII. kongresszus méltó fórum arra, hogy kö­szönetet mondjunk lelkes, ál­dozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket. Kérem a tisztelt kongresz­­szust, vitassa meg és fogadja el az országos tanács beszá­molóját és a kiküldött doku­mentumokat ! Köszönöm figyelmüket! Gáspár Sándor nagy taps­­sal fogadott beszéde után So­mogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a számvizsgáló bizottság szóbeli jelentését, kiegészítve a már korábban kiadott írás­beli beszámolót. A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet kö­vetkezett. Szünet után meg­kezdődött a vita az írásos és szóbeli beszámolók, a határo­zati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet fölött. A jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Po­litikai Bizottságának­ tagja, a Központi Bizottság titkára. Fel másfél évtizede folyta­tunk. Az elmúlt évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk képes újabb lendü­letet adni a szocializmus épí­tésének, mert érti politikánk lényegét. Bizonyítéka ennek a szakszervezetek által kez­deményezett kongresszusi verseny sikere, amelynek eredményeiért ezúton mon­dunk köszönetet mindazok­nak, akik ebben részt vettek és munkájukkal növelték anyagi erőforrásainkat, gaz­dasági lehetőségeinket! Társadalmi fejlődésünk belső törvényszerűsége teszi szükségessé, hogy szocialista viszonyaink között a szak­­szervezetek még jobban be­töltsék hivatásukat, s maga­sabb színvonalon folytassák munkájukat. Ehhez elenged­hetetlenül szükséges a jól végzett munka még nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsü­lése. A munkásember min­dent megért, ha látja mun­kája értelmét, de nem tűri el a szocialista elveinkkel ösz­­szeférhetetlen jelenségeket: az értelmetlenséget, a pazar­lást, a bábáskodást, a hata­lommal való visszaélést, s azt, ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nemkívána­tos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek összeforrottak, és egységesen, együttes erővel harcolnak szocialista elveinkk valóra váltásáért. Pártunk X. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a szakszervezeteknek is. Meg­állapította, hogy alapvető hi­vatásuk a munkásosztály hatalmának védelme, erősí­tése, a szocialista társadalom felépítésének támogatása, a dolgozó emberek kommunis­ta szellemben nevelése. A szakszervezetek előbbiekkel összefüggő és együttes fel­adata: a munkásosztály, a különböző iparágak, szak­mák, rétegek, a dolgozó kol­lektívák és az egyes szakszer­vezeti tagok jogainak, érde­keinek védelme. A sokirányú feladat tulajdonképpen össz­hangban van egymással. Egy­részt azért, mert szocializ­must építő társadalmunkban a dolgozók alapvető érdekei megegyeznek. Másrészt azért is, mert az érdekvédelmi te­vékenység fő vonása: érvényt szerezni a szocialista állam törvényes rendelkezéseinek és fellépni azokban az ese­­tekb­e, ha ezeket a dolgozó emberek rovására megsértik. Az ilyen esetekben a kol­lektívák és az egyes dolgo­zók érdeke társadalmi érdek is. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Erről a helyről külön is szeretnék szólni a szakszer­vezetekben dolgozó kommu­nistákhoz. A szakszervezetek növekvő politikai, érdekvédelmi, gaz­dasági és kulturális feladatai azt követelik, hogy a kom­munisták mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szakszerve­zetben, amelynek tagjai. A szakszervezetekben dolgozó kommunisták felelősek azért, hogy a párt politikájának példamutatással és meggyő­ződéssel szerezzenek érvényt. Legyenek elsők a feladatok vállalásában! Figyelemmel tanulmányozzák a tömegek tapasztalatait, észrevételeit, kritikáját! Gondoskodjanak arról, hogy szakszervezeti bi­­zottságuk hivatásának megfe­lelően működjék és teljesítse feladatait! Legyenek élhar­cosai az üzemi demokrácia fejlesztésének! Abban a tu­datban végezzék ezt a fontos pártmunkát, hogy a munkás­­osztály, a szocialista társada­lom legnagyobb, és jelentő­ségében, hivatásában semmi mással nem pótolható osz­tályszervezetében a munká­sok és más bérből és fizetés­ből élők tömegszervezetében dolgoznak. A vagongyári VSZT-titkár felszólalása Biszku Béla nagy tapssal fogadott beszéde után Szilá­gyi András, a Győri Magyar Vagon- és Gépgyár vállalati szakszervezeti tanácsának titkára szólalt fel. A többi kö­zött elmondotta, hogy a SZOT és a szakmai szakszer­vezet határozatainak megfe­lelően vállalatuknál rendsze­resen foglalkoznak a dolgozó nők helyzetének javításával. Elsősorban a helyes bérará­nyok kialakítására töreked­nek. Ennek során 1968-ban a felére csökkentették, majd Kiemelt felsőfokú központ ­ Amikor a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa az ősi Győr városát megyei várossá nyilvánította, köte­lezettségeket is ruházott rá, hogy vonzáskörzetében me­gyei szintű szervező, irányító és szolgáltató feladatokat lásson el. Győr kiemelt felső­fokú központ lett. Nagysága, fejlődésének üteme és szín­vonala alkalmassá teszi, hogy megyénkre, egész országrész­re kiterjedő, sőt bizonyos te­kintetben országos jelentő­ségű feladatokat töltsön be. Győr megyei városi elismeré­se nem előlegezett. Ez a vá­ros sokat kapott államunktól, társadalmunktól, és sokat adott is az országnak. Ünnep 1969-ben, megszüntették az 1200 forint alatti kereseteket, így csaknem 500 nő havi jö­vedelme emelkedett e kere­sethatár fölé. A szakmun­kásnők, a betanított és segéd­munkásnők keresete most már megközelíti a férfiak jövedelmét. Nagy eltérés mu­tatkozik, viszont a műszaki és adminisztratív munkakörök­ben, amelyekben a nők a bér­­kategória alsó, a férfiak pe­dig a bérkategória felső ha­tára szerint kapják fizetésü­ket. Ezért a szakszervezeti tanács kezdeményezésére az idén már az átlagosnál na­gyobb mértékű béremelést kaptak az anyaggazdálkodás és a gépi adatfeldolgozás te­rületén dolgozó nők. Ezután Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar­ és a Sajtó Dolgozói Szakszerveze­tének 2.főtitkára elemezte a szocialista demokrácia jelen­tőségét, szükségességét, érvé­­nyesíté­sének módjait. Szólt azokról a beruházási problé­mákról, amelyek fékezik a dolgozók jólétének erőtelje­sebb növekedését pére, hétszázadik évforduló­jára tisztelettel és szeretettel figyel az ország népe. — Győr 1971. április 25-én, az országos választások nap­ján nyerte el a megyei városi rangot. Ez elkötelezettség a párt­ politikája, a Hazafias Népfront programja, a szo­cializmus szép eszméje mel­lett. Az Elnöki Tanács meg van győződve arról, hogy Győr megyei város közönsé­ge és tanácsa további nagy sikereket ér el politikánk, programunk, nagy ügyünk valóra váltásában. Az okle­vél átadása előtt örömmel tolmácsolom a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács Kimmel Emil felszólalása után ebédszünet következett. Ebédszünet után Vas-Wit­­teg Miklós vette át a tanács­kozás elnöki tisztét, s először Pierre Gensous-nak, a Szak­­­szervezeti Világszövetség fő­titkárának adta meg a szót. Az SZVSZ főtitkára után Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára, Papp Jánosné, a Vá­ci Kötöttárugyár szakszerve­zeti tanácsának titkára, P. T. Pimenov, a Szovjet Szak­­szervezetek Központi Taná­csának titkára, Lukács László, a Hortobágyi Állami Gazdaság szakszervezeti ta­nácsának titkára, Nguyen Cong Hoa, a VDK-ból érke­zett szakszervezeti küldött­ség vezetője, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség al­­elnöke emelkedett szólásra. A Dél-Vietnam Felszaba­dításáért Küzdő Szakszerve­zeti Szövetség nevében Ngu­yen Van Hoa, a szövetség végrehajtó bizottságának tag­ja köszöntötte ezután a kongresszust. (MTI) _3 (Folytatás az 1. oldalról.) Ellenőrző Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke. A Himnusz hangjai után Cseterki Lajos emelkedett szólásra, s egyebek között a következőket mondotta: — Őszinte tisztelettel kö­szöntöm Győr Város Tan­á­­csát, lakosságát, az ünnepi tanácsülés valamennyi rész­vevőjét. Az április 25-én meg­választott új városi tanács már megtartotta első ülését, s megtette a törvényben elő­írt intézkedéseket arra, hogy rendeltetésének megfelelően végezze munkáját. Közjogi szempontból tehát minden elők­észület megtörtént, hogy az ősi város folytassa saját történelmének írását, s el­kezdje szorgalmának, hűsé­gének, építő erejének új fe­jezetét. Az elismerés­ t Az Elnöki Tanács úgy határozott, hogy április 25- től Győr városát, hazánk tár­sadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődésében be­töltött szerepének elismeré­séül megyei várossá nyilvá­nítja.­­ Népességét terein­tve Győrött még 1960-ban is alig 70 000 ember lakott. Ma pe­dig a város átlépte a magyar­­országi körülmények között határkőnek számító százezres létszámot. Ipara nemcsak gyarapodott, hanem rohamo­san korszerűsödött is. A mai győri nemzedék méltó a múlt haladó hagyományaihoz. A mai Győr formájában is, kü­lönösen politikai és gazdasági életével olyan város lett, amely messzehangzón hir­deti a munkásosztály vezető szerepének, a párt körülte­kintő és előrelátó politikájá­nak, a központi és helyi erők, az egész nemzet szocialista összefogásának nagyszerű vívmányait. Az oklevél, me­lyet ma itt átadok, munkás­hatalmunk, szocialista álla­munk elismerését és bizal­mát örökíti meg. Méltó társa a 700 évvel ezelőtt kapott ki­váltságlevélnek. Szocialista államunkban nincsenek ugyan kiváltságok, de van­nak bővülő, szélesedő de­mokratikus jogok, amelyek­nek egyetlen alapja a példa­­adóan és eredményesen, fele­lősen és hűségesen végzett munka. — Győr megyei város lett, mert az itt végzett munka értékes gyümölcsei nemcsak Győr-Sopron megye lakossá­gát gazdagítják, hanem gaz­dasági és kulturális élete ki­sugárzik, a szomszédos me­gyékre is. Épüljön, virágozzék Győr, a megyei város­ és a kormány üdvözletét és jókívánságait. Ezután felolvasta a megyei várossá nyilvánító okirat szö­vegét: „A Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa 6 1971. számú határoza­tával a Magyar Népköz­­társaság társadalmi, po­litikai, gazdasági és kul­turális fejlődésében be­töltött szerepének elis­meréséül Győr várost megyei várossá nyilvá­nítja. Budapest, 1971. áp­rilis 25.” Befejezésül a következőket mondotta: — Az okmány hitelét, erő­síti majd az, amit Győr me­gyei város történelmének most következő szakaszában, saját tetteivel, megpecsétel. Tegyenek meg mindent szép városukért! Tegyenek meg mindent szeretett szo­cialista hazánkért! Épüljön, virágozzék Győr, a megyei város! Majd átadta dr. Csernitzki Gyulának a meggy piros szattyánbőrbe kötött okleve­let. Győr megyei város ta­nácselnöke megköszönte a kitüntetést, megígérte, hogy a város vezetősége és lakos­sága mindent megtesz szocia­lista hazánk fejlődéséért.­­ Az ünnepi tanácsülés az In­­ternacionálé hangjaival ért véget. Imre Béla A szünet után Erdei Lászlónénak, a SZOT alelnö­­kének elnökletével folytató­dott a tanácskozás. Timmer József, a SZOT titkára beszédében elsősor­ban a magyar szakszerveze­tek gyarapodó nemzetköz­­kapcsolataival foglalkozott. " Ezután Besenyei Miklós, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke tett jelentést a kong­resszusnak. Pataki Gyuláné általános iskolai igazgató, Tóth István, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Karel Hoffmann, a CSKP Központi Bizottsá­ga elnökségének póttagja, a Csehszlovák Forradalmi Szak­­szervezeti Mozgalom köz­ponti tanácsának elnöke és Vincze József, a Csepel Vas- és Fémművek Acélművének előhengerésze következett szólásra. Vincze József felszólalásá­val a kongresszus befejezte keddi tanácskozását, és ma reggel 9 órakor folytatja munkáját. Győr megyei várossá nyilvánításának oklevele.

Next