Kisalföld, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

wn, május 5., szerda Köszöntjük legifjabb városunkat, Csornát! Iparkodó iparág Tejre, szorgalomra alapoznak Csorna a III. ötéves terv­ben lerakta a jövendő ipará­nak alapjait. Mintegy 70 millió forintot költöttek a Rábaköz központjában üzem­­építésre. Annak idején sokat foglalkoztunk vele, miként szorgalmazta a tanács az ipartelepítést, ad ott­hont és segítséget az üzemtelepítés­hez a Soproni Ruhagyárnak és a Richards-nak. Ma látni igazán, milyen hasznos volt Csorna törekvése; a néhány jól megalapozott ipari pillér a várossá érés, a gyarapodás biztos támasza. Mert oktondi és kötekedő volt a kérdés: minek Csor­nának ipar Győr szomszéd­ságában és nagyon erős ipari vonzókörében? Külföldi pél­dát találni arra, hogy nem feltétlenül szükséges egy vá­rosnak ipari alapra támasz­kodnia. Csakhogy Csornán kínálja magát a nagyszerű lehetőség. A határ kitűnő agyaga a téglakészítésre, a malomipar hagyományai to­vábbfejlesztésre, a tejben bő vidék a tejfeldolgozásra. De talán leginkább a csor­naiak eddig lekötetlen mun­kaereje, szorgalma lehet a jövő iparának biztosítéka és forrása a városban. Ezért is figyeltek fel a ma várossá váló Csornára a megyei üze­mek, ezért áldoztak iparára. És most lássuk Csorna ipar­kodó iparát egy kicsit már a jövő szemüvegén át. A IV. ötéves tervben há­romszor annyit költenek Csorna iparára, mint az elő­ző tervidőszakban. Feltétlen szükség van befektetésre, hi­szen a most meglévő üzemek némelyike csupán alapul szolgálhat a jövő fejlesztésé­hez. A téglagyár például ugyancsak elavult, a mun­kák zömét kézi erővel végzik a dolgozók. Az Észak-dunán­túli Tégla- és Cserépipari Vállalat a gyártás bővítését tervezi, továbbá, hogy a ne­héz fizikai munkák elvégzé­sére gépeket állít üzembe. Mintegy 8 millió forintot köl­tenek szárító berendezés épí­tésére, ezzel folyamatossá válik majd a termelés. A Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár 30 millió fo­rintot költ csornai gyáregy­ségének fejlesztésére. Már áll a 30 millió forintért épül­lő, évi ezer tonna színes önt­vény gyártására alkalmas ön­töde csarnokának váza. A MOFÉM a jövőben sokkal in­kább számít majd csornai gyáregységére, mint eddig. A Richards 10 millió fo­rintot szándékozik a csornai üzemének fejlesztésére költe­ni. Javul a szociális ellátott­ság, és festőüzem épül a gyáregységben. A Richards­­hoz hasonlóan fejleszti csor­nai üzemét a Soproni Ruha­gyár is: öltözők, fürdők épül­nek, új gépeket állítanak majd üzembe. A legnagyobb szabású ipari fejlesztés a IV. ötéves terv­ben: felépül Csornán mintegy 180 millió forintos költséggel a napi 100 000 liter tej foga­dására és feldolgozására al­kalmas sajtüzem. Eddig a fővárosba, illetve a megye más tejfeldolgozó üzemeibe szállították a tejet Csornáról. Ezután helyben feldolgozhat­ják. A megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat 30 millió forintot költ csornai üzemegységére. Két ezerva­­gonos gabonasilót építtet, és korszerűsíti takarmánykeverő üzemét. A Mosonmagyaróvá­ri Műanyagfeldolgozó és Ke­feipari Vállalat ugyancsak bővíti csornai üzemét. Az ipar fejlesztésének von­­zataként a 19. sz. Volán kor­szerűsíti autóbuszállomását, a GYSEV felújítja a vasútál­lomást, korszerű elektromos biztosító berendezéssel látja el az állomást, oktató és szo­ciális épületeket létesít. Az sem mellékes, hogy a IV. öt­éves tervben — tanácsi költ­ségvetésből — 160 új otthon készül a városban. Ennek gazdasági feltételeit a rango­sodó, gyarapodó ipar teremti elő. F. J. KISALFÖLD A hagyományok ápolói Egy település mezőgazda­­sági, ipari fejlettségét az uta­zó szinte első látásra is köny­­nyen lemérheti, kulturáltsá­gáról nehezebb véleményt al­kotnia. A művészetek szere­­tete, a hagyományok ápolása, a szórakozás tartalmas mód­ja egyik embernek jobban szívügye, mint a másiknak. A csornaiak mindig szeret­ték a kultúrát, és ahogy job­ban éltek polgárai, többet költöttek is rá. 1867-ben ala­kult az első énekkar. Az 1800-as évek végéről szárma­zó feljegyzésben a csornai színjátszókról olvashatunk. Már a második világháború előtt működött fúvószeneka­ruk. A hajdani kultúrcsopor­­tok tagjai főként a­ tehető­sebb polgárok, iparosok vol­tak. Az 1950-es évek végén Csornán a kulturális élet irá­nyítói felfedezték, hogy a ré­gi hagyományokra alapozva jobban megtalálják az embe­rekhez vezető utat. 1959 óta rendszeresen működik az énekkar Nagy Kálmán veze­tésével. 1960-ban előszedték a régi fúvóshangszereket, a tanács kiegészítette zenekari felszereléssé. Működik egy népi tánccsoport is, melyet a csornai áfész pártfogol. A táncosok régi csornai tánco­kat dolgoztak színpadra: a lakodalmast, a karéjt, a ver­­bunkot, a csalogatóst. A mű­vészeti csoportok egyre szebb eredményeket érnek el. Az énekkar például a tavalyi ka­puvári értékelő versenyen „ezüstkoszorús” minősítést szerzett diplomával. És azt az intézményt, amely ezeknek az együtteseknek helyet ad, a Járási Művelődési Központot tavaly február 15-én adták át — akkor rendezték a „Rö­pülj, páva!” csornai elődöntő­jét. Csorna kulturális életében fontos szerepet játszik a könyvtár és a győri Xantus János Múzeum csornai gyűj­teménye. Az előbbinek 22 000 kötet könyvállománya van, és az idén 1200-an iratkoztak be olvasónak. A helyismereti gyűjtemény nemcsak a vá­rosban, hanem a környező községekben is végez gyűjtő­munkát. Csornának igen értékes kezdeményezése a rábaközi napok életre hívása. Az idei nyár lesz a negyedik, hogy egy hétig a környék színját­szói, népi táncosai, népi éne­kesei és hangszeresei állnak a Beloiannisz papk szabadtéri színpadán. Egyhetes ünnep a rábaközi folklór nemes ha­gyományainak bemutatása. A legszebb ebben a törekvés­ben, hogy évről évre nagyobb a műsorban szereplők száma és egyre több érdeklődőt von­zanak. Csorna kulturális hírét a rábaközi napok alapozták meg már várossá válása előtt. 1971-től kezdve bizonyára még nagyobb lelkesedéssel gyűjtik, istápolják a népi mű­vészet értékeit, kultúránk ősi alapját. Forgács Sándor Lakótelep a Petőfi téren. s­ zlet . A szomszéd város, Kapuvár lakossága nevében szeretet­tel köszöntjük megyénk legifjabb városának vezetőit és lakóit. Csorna dolgozóinak régi vágya és törekvése teljesedett be azzal, hogy a nagyközség városi rangot kapott. Sokévi erőfeszítésüket figyelemmel kísértük, ahogyan a várossá válás feltételeit megteremtették: céltudatos tevékenysé­güket az általános és helyi politikában, az összefogást, a megyei vezetők sokoldalú, egyetértő támogatását. Meggyőződésünk, mint ahogy Kapuvár városát, Csornát is a számában és öntudatában egyre gyorsabban fejlődő munkásosztálya, a szorgalmas, földhöz értő parasztsága, a szellemi életet gyarapító értelmisége, egész lakosságá­nak összefogása, cselekvő akarata, sok évtizedes munkája tette várossá. Mi már tapasztalatból tudjuk, hogy a városi rang csu­pán lehetősége a további folyamatos városépítő munkának. Biztosak vagyunk abban, hogy fiatal városuk kommu­nistáinak­ példamutatása, a lakosság áldozatos erőfeszíté­seinek eredményes összehangolása garancia arra, hogy Csorna városa élni tud a lehetőségekkel, és eredményes fejlődést valósít meg. Jószomszédi kapcsolataink további szilárdítása, éltető eleme lehet városaink dinamikusabb fejlődésének. Városépítő és szépítő munkájukhoz kívánunk eredmé­nyekben gazdag sikereket! Wellner István, Raszter Mihály, Hegedűs János, a városi tanács a városi pártbizottság a városi népfront elnöke titkára elnöke A város gazdasága Csorna mai arculatát még meghatározza mezőgazdasági jellege. A várost 8300 holdas határ övezi, jól termő föl­dek, legelők s a várostól dél­keletre vizenyős lapály. Ke­mény munkát kíván a kötött, fekete föld, de a lelkiismere­tes gazda gondosságát bő ter­méssel hálálja meg. A fel­­szabadulás után 400 agrár­proletár kapott földet, majd 1950-ben megalakították az első termelőszövetkezetet, melynek Új Élet nevet adtak. Az Új Élet volt csírája Csor­nán a szövetkezeti mozga­lomnak. 1959-ben megalakult a November 7., a Búzakalász, a Dózsa, a Szabadság és a Pe­tőfi Tsz. Kezdetben az Új Élet pél­dája vonzotta a szövetkeze­tekbe való tömörülést, ké­sőbb a Petőfi Termelőszövet­kezet vált a korszerű mező­­gazdasági nagyüzem mintájá­vá. A 2600 holdon gazdálko­dó Petőfi az első esztendőben 23 forintot, a másodikban 31 forintot osztott tagjainak egy­­egy munkaegységre. Korsze­rű gazdálkodása, erőssége 1968-ban már egyesülésre ösztönözte a Szabadságot, és tavaly januárban valamennyi csornai téesz egy közös gaz­daságot alakított a 8300 hol­don. Kilencszáz tsz-tag dolgozik az egyesült, nagy termelőszö­vetkezetben, amely tavaly már 99 forintot osztott egy tízórás munkanapra. Az egyesülés előtt attól kellett tartani a Szabadságban, hogy kiöregszik a tagság, nem volt munkaerő-utánpótlás. Nos, az egyesülés óta könnyült e gond, mert tavaly 50 fiatal­­ kérte felvételét a közös gaz­daságba. A tsz-tagokról való gondoskodás vonzotta a fia­talokat. A termelőszövetkezet például bevezette a családi pótlék ipari szintű fizetését, a járadékos tsz-tagok is ha­vonta kapnak járadékkiegé­­szítést. Hogy Csorna városi rangot kapott, arról a felelősségről beszélnek a gazdaságban, mely ezután hárul a téesz­­re: több, jobb árut adni a városnak, mint eddig. Készül­tek is erre. Van már bisztró­ja, három zöldségesboltja, tej­­kimérője. Az áfésszel üzleti kapcsolatot tart a gazdaság, terményeit az áfész-boltok is forgalmazzák. Van ereje, lehetősége a ter­melőszövetkezetnek, hogy a lakosság áruval való ellátá­sát még jobban segítse. Leg­fontosabb teendőnek tartják hogy minél több hús kerül­jön az üzletekbe. Most épül egy 536 férőhelyes, szakosí­tott szarvasmarhatelep, ahonnan évente 360 hízott ál­latot tudnak kibocsátani. Ta­valy már 2000 sertést hizlal­tak. A termálvizes kertészet máris képes arra, hogy a zöldségfélét ne kelljen más­honnan beszerezni, a gazda­ság látja el a várost. A termelőszövetkezet épí­tőbrigádja nemcsak a tsz lé­tesítményén dolgozik, segíti Csornán a lakásépítkezéseket is. Két esztendő alatt 87 la­kást épített a brigád, és ka­pacitását növelni kell, mert egyre több megrendelés ér­kezik. Ahogy a város fejlődik, ké­pes a továbbfejlődésre a gaz­daság is. A 8300 hold föld­ből 600 hold vizenyős terü­let. Esős esztendőkön nehéz itt termelni, a víz lopja a ve­tést. Nos, az idén 1 millió fo­rintot költenek a 600 holdon vízelvezető árokrendszer meg­építésére. A munkát még az őszön befejezik, és jövőre már biztonságosan gazdál­kodhatnak ezen a területen is. Ezáltal növelhetik az álla­tok számát, több takarmányt, gabonát termelhetnek, és a fejlődő gazdaság még jobban szolgálni tudja városát. P— 1— A Művelődési Központban öregek és fiatalok egyaránt megfordulnak. Mean mit és műtből A Rábaközi Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szö­vetkezet új áruháza tavaly januárban nyílt, és Csorna ruházati, lakberendezési for­galma egy év alatt 42,8 szá­zalékkal emelkedett. Tavaly 191 millió forintjukat vásá­rolták el az emberek az áru­házban. Az áruház idei tervei már tükrözik a városi jelleget: nemcsak a nagykereskedelmi vállalatokkal kötöttek szerző­déseket, hanem termelő üze­mekkel, ksz-ekkel is, így szé­lesebb választék, többfajta áru jut a csornai áruházba. Mégpedig nem az áruház ve­zetőinek ötlete nyomán, ha­nem a vásárlók igénye sze­rint. Itt is elhangzik a véle­mény: a mezőgazdaság meg­erősödése és az iparosodás, főleg addig háztartásbeli, mezőgazdaságban otthon dol­gozó asszonyok munkába lé­pése fokozta a vásárlóerőt. Tavaly annyi lakberendezési árut, faliszőnyeget, szőnye­get, függönyt vettek a csor­naiak, mint még egyetlen év­ben sem.

Next