Kisalföld, 1971. július (16. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-13 / 163. szám
1971. j filiew 13., fcefiff Történelm üzik bei Várostrom és országgyűlés Győrött A nagy sikerű „Ki tud többet Győrről?” című vetélkedő alatt többször is elhangzott az a kérdés: Mai íróink, költőink közül kik írtak Győrről, melyik munkájukban és hogyan mutatták be a várost? A vetélkedők közönsége annyira érdeklődött ez iránt, hogy rendszerint nem elégedett meg a vetélkedő brigádok válaszával, hanem a legteljesebb adatgyűjtés felolvasását is kérte a szervezőktől, vezetőktől. Ez az adatgyűjtés igen széles körű, azonban mégis hiányzik belőle egyik mai írónknak, sőt éppen a Magyar Írók Szövetsége elnökének, Darvas Józsefnek a neve, aki „A törökverő” című történelmi regényében foglalkozik a Hunyadi János korabeli Győrrel. Darvas érdekesen beszéli el regénye 1967-es, újabb kiadásának utószavában, hogy 1937 végén kezdte írni művét. Arról is beszámol az író, hogy akkortájt, 1937 végén és 1938 első hónapjaiban a hitleri fasizmus növekvő imperialista őrülete már hazánkat is fenyegette, tehát az idegen hódítás ellen küzdő Hunyadi János alakja az író kora számára is példakép lehetett. Másrészről példaképül szolgálhatott Hunyadi János annyiban is, hogy az országot a legszegényebb rétegekre támaszkodva védte meg. Darvas József könyvét, különösen Győrrel foglalkozó fejezeteit ma is nagy érdeklődéssel olvashatjuk. A cselekmény ideje az 1440-es évek eleje, amikor Hunyadi János annak az I. Ulászló királynak igaz, törhetetlen híve, aki a nagy Lengyelország segítségét hozza a legfőbb ellenség, a török ellen. Ciliét Ulrik, vagy mint a regényben nevezik, Cilii Ulrik viszont a még gyermek V. László érdekében szövetkezik az ellenséggel, az osztrák Fridrikkel meg a huszita Giskrával. Hunyadi hadai a Felső-Dráva vidékétől a Duna felé szorítják a dühösen védekező Cilis-sereget, amely végül is Győr várába húzódik. A most következő részleteknek a cselekménye fent a győri várban, a vár fegyvertermében, a hűvös levegőjá tékában (könyvtárban), a várudvar széles terein s a feneketlenül mélynek tetsző várárok mellett játszódik le, továbbá a győri vár közvetlen és kissé távolabbi környékén: a Rába-völgy mocsaras árterén, a Rába nádasaiban, illetőleg a jó hajításnyira levő dombok és a Dunántúlra ereszkedő hegyek közt. S bár magát a várat Hunyadinak ostrommal nem sikerült bevennie, de seregének elég volt a győzelemből, a Cillieknek a vereségből, s mindkettejüknek egyképp elegük volt a verekedésből, így hát a győri vár megrongált bástyái, félig lerombolt falai között ül tanácsot Hunyadi János és Cilii Ulrik. Mivel mégis Hunyadi Jánosé a „győzedelmes szó” és Cilii Ulriké a „legyőzött ember szava”, végül is Hunyadi János így mondja ki a döntést: „Cilii gróf uraság velünk jön katonáival, hogy szolgálja Ulászló királ urat.” Ebben a győri fejezetben, amelyben Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály is szerepel, rendkívül érdekes a jobbágykatonák ízes, erőteljes nyelven megírt kötekedő-csúfolódó-vitatkozó párbeszéde. Jó tizenhárom esztendő múlva, 1455-ben azt jelentik Hunyadi Jánosnak a kémlelők, hogy Mohamed szultán már gyűjti százötvenezer főnyi seregét, hogy Nándorfehérvárt megtámadja. Az országgyűlés pedig Győrött tanácskozik arról, hogyan emeljen gátat a török áradat ellen. Ezen a fontos győri országgyűlésen részt vesz Kapisztrán János is, akinek érkezését, ünnepélyes fogadtatását igen színesen írja le Darvas József: „A Rábán átvezető hajóhíd végénél s a városba vezető út két oldalán hatalmas tömegben állt a kíváncsi nép. A városból most vonult kifelé a híd följárójához az egész papi sereg, élén a püspökkel, utánuk a város legelőkelőbb asszonyainak csapata. A urak csillogó páncéljaikban, fölcicomázott nyergű, kantárú lovaikon olyan nagy komolysággal s ünnepélyességgel léptettek, mintha a királyt várták volna. Az út két oldalán pedig a készülődő országgyűlésre már ideérkezett urak léptettek cifra szerszámos paripáikon.” Aztán Kapisztránói János és Hunyadi egymással szemben az alacsony és sötét, hűvös kolostorcellában. Ez az országgyűlés színhelyéül szolgáló ferences templom mellett épült kolostorban volt, amely a Széchenyi tértől keletre állott, s a XVI. században pusztult el. Itt, a két nagy férfiú tárgyalása során dől el, hogy keresztes hadat kell hirdetni a török ellen. Kapisztránói János szavai szinte fényességet gyújtanak, amikor barátságosan és melegen mondja Hunyadinak: „Melléd teszem a szavamat, János úr.” S a következő évben, a nándorfehérvári, 1456-i hatalmas győzelem után méltán mondja az egyszerű köznemesi sorból magas méltóságra jutott Hunyadi a piszkos gunyájú, rongyos, nyűtt embereknek: „Ti vagytok az ides ország! Ti, a népek! Ti vagytok a hitnek igaz védelme! Légyen néktek érette segedelem s biztatás!...” Hunyadi János nándorfehérvári diadalának alapjait tehát a győri országgyűlésen vetették meg. Győr történetírói, Fehér Ipoly, Szávai Gyula, sőt a városépítés történetét feldolgozó Borbíró— Valló is, részletesen foglalkoznak a XV. századi győri vár ostromával, s az itt lezajló országgyűléssel is. A regényíró Darvas József azonban művészileg létrehozott szerkesztésben, reálisan megalkotott jellemekkel, ragyogó színekkel mutatja be történelmünknek ezt a két fontos eseményét. Bognár Gyula Lessens koszorúi. A Szuezi-csatornát Lesseps Ferdinánd építette. A csatorna a Földközi-tengert köti össze a Vörös-tengerrel. Lesseps eredetileg diplomata és mérnök volt. Szaid pasának, az egyiptomi alkirálynak felszólítására készítette el a szuezi földszoros átvágásának tervét. Részvénytársaságot szervezett Franciaországban, és 1859-ben megkezdte a csatorna építését, és tízévi kemény munka után 1809-ben fejezték be. A világkereskedelem legrövidebb útját nyitották meg az Indiai-óceán felé. Lesseps 1879-ben a Panama-csatorna megépítésének tervét vetette fel Amerikában, részvénytársaságot hozott létre, de később a Panama-csatorna építésébe belebukott, és vagyonának nagy részét is elveszítette. Charles fiával együtt belekeveredett az úgynevezett Panama-perbe — innen származik, hogy a vesztegetési bűnügyet panamának nevezik. — Őt 1893- ban vesztegetés miatt 5 évre ítélték el, de a semmisítésért az akkor már 88 éves Lesseps elítéltetését megsemmisítette A következő évben, 1894. december 7-én, 89 éves korában meghalt. Emlékiratait kiadták. Budapesten 1885-ben országos kiállítást rendeztek. A rendezőség erre az alkalomra meghívott 36 francia írót, művészt és tudóst. Közöttük volt Lesseps Ferdinánd is, aki akkor már 80 éves volt, de a magyarok iránti rokonszenvből vállalkozott az akkor még hosszú útra. Budapesti tartózkodása idején a Margitszigeten lakott. Társaságában volt Francois Coppée, a nagy francia költő és drámaíró, a Cremonai hegedűs szerzője. A vendégek megtekintették a kiállítást és a főváros nevezetességeit, majd megkoszorúzták Petőfi szobrát. A koszorút Ferdinánd Lesseps helyezte el a szobor talapzatán francia üdvözlő szavak kíséretében, melyet Pulszky Ferenc fordított magyarra. Ezután Coppée elszavalta Petőfihez írott emlékversét. $ $ Győri Lenszövőgyár felvesz • ■ ff r . Irr i* \ , szovo alképzéseket, továbbá nőies férfi munkaerőket. Jelentkezés: a Győri Lenszövőgyárban, Kandó Kálmán u. 1. Megközelíthető a 9-es autóbusszal, amely a gyár előtt áll meg. (HIH MO 60 ZZenélő udvar •71 Kamarazene-koncert Érdeklődéssel vártuk a Zenélő udvar vasárnap esti előadását, a Győri Filharmonikus Zenekar kamaraegyütteseinek hangversenyét. Egy zenekar életében ugyanis döntő fontosságú, hogy tud-e saját kebelében kamaraegyütteseket kialakítani. A zenekarnak ezeknél a kis zenei sejtjeinél az adódó hibák könnyebben felismerhetők és kiküszöbölhetők, az összjáték fegyelme egyszerűbben fokozható, és a szép hangzás igénye is eredményesebben fejleszthető. Ami így a kisebb együttesben letisztult és kifinomodott, gyümölcsözően épül bele a nagyzenekar hangzásába. A tavasszal Győrött szereplő neves olasz karmester, Ephrikian szerint egy zenekar továbbfejlődésének egyetlen útja ezeknek a kisebb együtteseknek kialakítása. A győri filharmonikusoknak van már kamarazenekaruk. Itthoni szerepléseiken kívül sikeres olaszországi koncertkörút áll mögöttük. Vasárnap megismerkedhettünk a zenekar kamaraegyütteseivel. A rézfúvós-együttes tagjai: Baross Gábor, Bertalan András, Farsang László (trombita), Falvai Antal, Hernádi Sándor (harsona). Mindnyájan kitűnő mesterei hangszerüknek. Igénnyel nyúlnak a preklasszikus művekhez, melyek a leginkább idézik a szabadtéri fúvós kamarazene legnemesebb formáját: a toronyzenét. Hangzásban ez alig különbözik a madrigáloktól, a reneszánsznak népnyelven előadott világi kórusaitól. A rézfúvós-együttestől Gabrieli két canzonáját hallottuk, majd preklasszikus tánc- és madrigálátiratokat. A hangverseny többi számának fuvola-kamarazene jellege volt. Közreműködtek: Kovács Tünde (fuvola), Németh István, Molnár Mária (hegedű), Rózsa Ildikó (oboa), Nyári Katalin (gordonka) és Tóth Éva (csembaló). Amin a rézfúvós-együttes néha úrrá tudott lenni — a külső zaj miatti mostoha akusztikai körülményeken —, az nekik halkabb szavú hangszereik miatt csak „részletekben” sikerülhetett. Szívesen meghallgatnánk tőlük újra a Telemann-, Frescobaldi-, Trnnies Mozart-művekből álló műsort, mert ami zavartalanul hallatszott belőle, az nagyon szép kamaramuzsika volt. A Zenélő udvar mellett elrobogó autók és motorkerékpárok zaja, a szomszédos ház nyitott ablakából kiáradó rádióhang ennek a jól és vonzóan bemutatkozott új zenei intézménynek létét fenyegeti! J. S. s A győri városközpont új látképe. (Nagy József fel.) Betegítő beteglátogatás — Nem, nem lehet, az orvos azt mondta ... — Mit törődsz vele, hogy mit mondott?! Ez a kis pálinka nem árthat. — Á, de régen láttalak, kedves barátom... — A múltkor az ETO-mecscsen ráztad a korlátot... — ...és akkor azt mondja a Kovácsné... — Na hallod, olyan vastag bőr van a ... — A Joli is most vett magának új ruhát. Éppen most, a fizetés előtt egy héttel. Most aztán sír, hogy nem tud mit enni adni a családjának ... Sorolhatnám a végtelenségig. Tetézi a zajt még az, hogy bár nagy betűkkel az ajtón ott van a felirat: „Gyermekkel látogatni szigorúan tilos” — csak azért is gyermekkel mennek a szülők látogatóba, és amíg ők önmagukkal vannak elfoglalva, az apróságok futóversenyt rendeznek a folyosón. Mindez hol történik? A kórházban. Minden látogatási napon, vagyis hetente háromszor délután 2-től 4-ig kaszinó van a kórházak termeiben, az orvosok, a nővérek és legfőképpen a betegek nagy bánatára, bosszúságára és szenvedésére. Megdöbbentő a figyelmetlenség. Amíg a látogatók, akik vasárnap délutáni programnak tekintik szeretteik vagy éppen ismerőseik kórházi látogatását, észre sem veszik, hogy a beteg már unja, már alig várja, hogy távozzanak. Amíg arról trécselnek, hogy mit mondott a Kovácsné, és mit vásárolt a Joli, észre sem veszik, hogy a beteg a kínok kínját állja ki. Aki volt már kórházban, beteglátogatóban, jól tudja, hogy így igaz. Aki feküdt már betegen bármelyik kórházi osztályon, még inkább tudja, hogy milyen kínos, keservesen kivárni a látogatás végét... Az orvosok, a nővérek a megmondhatói annak, hogy rengeteget ártanak a látogatók a betegnek. Ha a hozzá nem értő rátekint a lázlapokra, az is az első pillantásra megállapíthatja, mikor volt látogatási idő. A lázgörbe ugyanis akkor 5—6 tizedet ugrik. Van akinél ennél is többet. Főként annál, akit ugyanannyira szeretnek a hozzátartozói, hogy „Mit törődsz vele, hogy mit mondott az orvos!” felkiáltással megitatják a pálinkával, megetetik az „ajándékba” hozott „finom” ételekkel. A beteg aztán restellkedik, hogy belázasodott, és nem meri közölni az orvossal a történteket. Az orvosok aztán keresik, kutatják a bajt, és közben napok telnek el. Az ilyen rosszul értelmezett jószívűségnek, szeretetnek ugyan ki látja kárát? Természetesen a beteg. A kórházi látogatást nem lehet, de nem is akarja megakadályozni senki. Az is gyakran előfordul, hogy az ismerősök nagy ritkán a kórházi beteg ágyánál találkoznak össze. Nem tiltja számukra senki, hogy ne tárgyaljanak a családi dolgokról, de legalább ott a kórházban, a beteg és a betegtársak jelenlétében nem tereferéljenek felesleges dolgokról. Kíméljék meg őket az ETO-meccsektől, a gyermekek folyosón megrendezett futóversenyétől, és attól, hogy mit mondott a Kovácsné a Szabónénak. Tárgyalják meg mindezt a kórházon kívül, a látogatási idő után. Ha valóban jószívűek, próbálják meg kicsit beleélni magukat a beteg helyzetébe! Gondoljanak arra, ha ők feküdnének ott, vajon jólesne-e a lárma, és tudná-e őket érdekelni, hogy az a bizonyos Joli mikor vásárolt magának új ruhát. A minap az egyik osztályon sírva fakadt egy nővér. A zajos látogatókat udvariasan csendre intette, mire az egyik férfi rákiáltott, és közölte vele, ha nem fogja be a száját, majd megtanítja móresre, mert ő valaki... Ezeket a vitákat a beteg érdekében el kell és el lehet kerülni, ha nem feledkezünk meg arról, hogy emberek vagyunk, kiváltképpen a kórházban, ahol hatványozottan illik tisztelni embertársainkat, éppen azért, mert betegek, mert kiszolgáltatottak a látogatóknak. (Sindulár) Calossa, terjessze a Kisalföldet! A Győri Hűtőház felvesz férfi munkaerőt udvartakarítás, női munkaerőt takarítói munkára Fizetés kollektív szerződés, ill. megegyezés szerint. Jelentkezés: Hűtőház, Győr, munkaügy.