Kisalföld, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. OKTÓBER 27., SZERDA_______________________* XXVII. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM A tartalomból: Sokoldalú kooperáció - kölcsönös előnyök • Szibéria tájain Szóló a szimfóniában A zene vigasztaló ereje Kistáskában a világon Ügisdetes riportereink jelentik: II Pedagógiai társaság elnökségi ülése Ismét ünnepi esemény színhelye volt tegnap Győr. Győr Megyei Város Tanácsa és a Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Sopron megyei tagozata felkérésére Győrben rendezte meg kibővített, ünnepi ülését a Magyar Pedagógiai Társaság országos elnöksége. A társaság ezzel az eseménnyel járult hozzá Győr várossá nyilvánításának 700. évfordulójához. A Társaság megyei tagozata nevében Jankovits György, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a tagozat elnöke köszöntötte a hallgatóságot, majd Módos Dezsőné, a Győr városi Tanács elnökhelyettese ismertette a város történelmi, társadalmi fejlődését. Dr. Simon Gyula, a Társaság országos főtitkára tájékoztatót tartott a februárban megrendezendő országos küldöttgyűlés előkészítéséről. Tizenegy órakor dr. Csernitzki Gyula, a Győr Megyei Város Tanácsa V. B. elnöke fogadta az ülés elnökségét, fél 12-kor dr. Regös Sándor, a Szombathelyi Tanítóképző Intézet tanára tartott előadást „A neveléstörténet szerepe a szocialista társadalomban” címmel. Ezt követte Markó Endrének, a Győri Tanítóképző Intézet tanárának előadása, amelyben arra vállalkozott, hogy vázlatos áttekintést adjon a 700 éve város Győr közoktatásáról. Az előadásokat meghallgatták a Győri Tanítóképző Intézet harmadik évfolyamos hallgatói is. Délután a vendégeket városnéző sétára hívta Czigány Jenő várostörténész. Egérfogótól gépekig Ma hagyja el a győri nyomdát a győri Lakatos és Fémtömegcikk Kisipari Szövetkezet húszéves fejlődését bemutató képes kiadvány. Érdekessége, hogy szövegben és képsorban is számot ad a ma már világpiacra dolgozó szövetkezetről, attól a pillanattól kezdve, hogy 14 kisiparos 1951 júniusában a közös utat választotta. Első gyártmánya az egérfogó volt, majd folytatta az öntött mérlegsúlyokkal, ma pedig kazánok és kempingbútorok mellett egész sor gépet állít elő sorozatban, közöttük a Gombik-féle poranyag-adagolót, az NB típusú szárazimpregnálót és a Szajkó-féle uberográfot. Közgazdasági és ipartörténeti szempontból is érdekes a 32 oldalas kiadvány, amely „Az ország kiváló kisipari szövetkezete” címet két alkalommal is elnyert tagság szorgalma mellett a szerkesztő (Szabó Emil) és a Győr- Sopron megyei Nyomdavállalat gondos munkáját is dicséri. Nagyközséggé alakul Fertőszentmiklós és Fertőd A megyei tanács vitája az ifjúsággal kapcsolatos feladatokról A művelődésügyi osztály tartalmas előterjesztése és Jankovits György gondolatgazdag vitaindítója érdekes eszmecserét eredményezett. A tanácstagok és a meghívottak nagy szeretettel és felelősséggel szóltak a gondokról, az ifjúság tevékeny együttműködésével megvalósítandó feladatokról. Szegedi Pál és dr. Haraszti János, a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke is utalt arra, hogy az ifjúság és a felnőttek jogai és kötelességei kölcsönösek, ezért nem lenne helyes, ha számlákat nyújtanának be egymásnak. „A társadalom elvárja — idézték az ifjúságról szóló törvényt —, hogy az ifjúság a magyar nép forradalmi hagyományainak méltó örököse, a szocialista társadalom felépítésének áldozatkész munkája, a szocializmus és a kommunizmus megvalósításának résztvevője legyen. Az ifjúság tekintse példaképének a társadalmi haladásért küzdő felnőtteket!” E tanácsoiért pontnak éppen az a célja, hogy megvitassák, miként lehetne segíteni az ifjúságnak azért, hogy az ifjúsági törvényben megfogalmazott elvárásoknak megfeleljen. S miközben a felnőtt társadalom azt várja, hogy a fiatalság a társadalmi haladásért folyó küzdelemben példaképnek tekintse, ne feledkezzék meg arról, hogy nem szégyen és lehet az ifjúságtól is tanulni: lelkesedést, őszinteséget, nyílt kiállást, a jobbra való törekvést. sára hívta fel a figyelmet. A mozgás, a játék iránti igény (Folytatás a 3. oldalon.) Károlyi Mária a fiatalok nevében szólalt fel. Életerő, életöröm Három nézőpontból vizsgálták a tanácstagok a sport testedző, jellemformáló hasznát. Gál István, Somogyi Mihály, dr. Haraszti János és Kocsis József országgyűlési képviselő elsősorban az adottságok ésszerűbb kihasználá Hajsza telexen, telefonon Leltár előtt a győri AGROKER „A győri AGROKER bejelenti, hogy az általa forgalomba hozott, Kimlébe (Győr-Sopron m.) eladott Brod-adapter elromlott. Az elromlás garanciális időn belül történt, a munka félbemaradt. Kérem, szíveskedjenek a lehető legsürgősebben a gép üzembe helyezését biztosítani.” Idézet telex-szövegből. A feladó ismert. A címzett a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói üzemegysége. A panaszos Hanaszek János, a kimlei téesz gépkocsivezetője. — Mikor romlott el az adapter? (Folytatás a 3. oldalon.) ARA: 80 FILLÉR Szellemi folyamatosság az irodalomban Tizenháromgyőri könyvtáros hallgatta tegnap délelőtt Szabó B. István irodalomtörténész tájékoztató előadását az Ifjúsági Könyvtárban a mai magyar irodalomról. Az előadó azt a szellemi folyamatosságot mutatta meg, amely irodalmi életünket, közelebbről a magyar prózát jellemzi. (Folytatás a 3. oldalon.) Hat órát a városért: Munkamozgalom és önképzés Tanácskozott a KISZ mosonmagyaróvári küldöttértekezlete Az alkalomhoz illően, feldíszített teremben a mosonmagyaróvári egyetemi kar épületében rendezték meg tegnap délelőtt 10 órai kezdettel a KISZ Mosonmagyaróvár városi küldöttértekezletét. A jövő KISZ-esei, az úttörők kedves köszöntője után Budavári Tibor, a KISZ városi titkára szóbeli beszámolójában kiegészítette a küldöttértekezleti írásos beszámolót, foglalkozott a város fiataljait érintő gondokkal és az eredményekkel. A szóbeli kiegészítő után a 129 küldöttből 23-an szólaltak fel a vitában. Balogh Mária, a kötöttárugyári alapszervezetek egyik képviselőjeként egyebek közt arról adott számot, hogy a gyárból 56 szocialista brigád nevezett be a kongresszusi versenybe. A KISZ védnökségével hozzák létre az új üzemrészeket. Borbély Imre (Mezőgépgyár) a politikai. (Folytatás a 2. oldalon.) A küldöttgyűlés elnöksége. Gizikének hívják a gyárban Fördős Andrásnét. Gyerekkori becenevén, mert szeretik. ^ ^ Tóth Lászlóné, a Richards-gyár gjm m ^ m &10 kikészítő üzemének alapszervi titkára szerint azért, mivel nem feledte, ■mmhhmmmmhmmhmh honnan érkezett. Párttag vagy pártonkívüli fordul hozzá ügyével, mindig segítőkészségre talál. Városszél. Barakksor. Kémények füstjétől szennyes, piszkos szürke ég. Keresetlenül jött szavak egy régi-régi kép nyomán, amit ma sem feledett. Egy asszony emlékezik az eszmélésre, gyerekkorára. - o -„Nálunk sohasem volt piros a hajnal. Virágot nem láttam a barakksor körül. Arra emlékezem csak, hogy a szobánk valahová fölfelé, a padlástér magasságába nyúlt a pléhből és deszkából tákolt Budai úti barakkban. Abból a földszinti lyukból, amelyben a füsttől pácolt konyha volt. A falat sokszor kellett tapasztani. Anyám lécet szegezett a meszelő nyelére, de így sem érte el a padlástérbe szökkenő szoba tetejét. A kezem ősztől tavaszig lila volt, mert a konyha melege felszállt a magasba, és elillant a légbe a szoba lyukas cserepei között.” - O -„Apám lakatos volt. A barakksoron úgy hívták: a politikai... Sokszor jött érte a rendőrség. Az ilyen „háztűznézők” után hosszú ideig nem láttuk. Ilyenkor anyám csomagot készített, vitte Pestre a Mosonyi utcába. Másnap reggel már újból otthon volt, a mosóteknő fölé hajolt, és haja fölött átcsapott a gőz. Nekünk akkor nagyon roszszul ment. Egy évig vitatkozott a család: bírjuk-e a költséget, ha a bátyám lakatostanoncnak iratkozik be. Amikor végeztem a leckémmel, szaladtam a Duna-parti teniszpályára. Tíz pengőt fizettek egy hónapra labdaszedésért.” - oA gondban majdhogynem csodával határos segítség, hogy Bagó Gizikét tizenhárom éves korában takarítólánynak veszik fel a Vagongyár autókarosszéria-üzemébe. A filléreket csurrantó állás azonban majdnem életébe kerül. Likócson rettegi át a Vagongyár 1944 április 13-i bombázását. Mire visszaér, ég a gyár, a Budai úti barakkok helyén füstölgő bombatölcsérek. - O -„Kóbor Pista bácsi arcára emlékezem a Gráb-gyárban 1945 augusztusában tartott taggyűlésről. Apámról beszél, a családunkról. Engem a sírás fojtogat, hogy élek és szövőnő lehetek. Tizennyolc évesen vettek fel a pártba, s még aligalig lábalok ki az örömből, Budapestre küldenek, hogy a Hámán Kató nevét viselő tanulóotthon vezetését vegyem át. Magam is tanulni szerettem volna még, de ott hozzám hasonló korú fiatalokat kellett biztatni, irányítani. A házasságkötésem, majd a kislányom születése hozta a következő gondot: tudom-e folytatni a negyvenötben megkezdett tanulást?” Anyának, házastársnak, diákotthon vezetőjének, közben diáknak lennie sok. Győrbe kéri vissza magát, s bár közben a második gyereke is megszületik, a nyolc általános befejezése után elvégzi a textiltechnikumot, utána a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet, végül a szakosítót, és a másik két politikai tantárgyból is államvizsgázik. A Gráb-gyár gazdaságvezetői beosztásából a Richards-gyár pártszervezete titkárának javasolják. A munkájáról enynyit mond: „Jó volna, ha annyi időm jutna a mindennapok apró dolgaira, az emberek gondjainak intézésére, mint régen, amikor a pártmunka inkább csak szívet, lelkesedést kívánt.. .• „Türelmetlenség? Egy kicsit az. Nem lehet úgy végezni a munkát, hogy folyton csak a magunk gondjára gondolunk. Engem örökké feszeget a kérdés: tudok-e annyit a munkatársam vágyárólkívánságáról, hogy segítője legyek?” A családi élet öröme, nyugalma az erő frissüléséhez szükséges. Fördős Andrásné a hét végén autót vezet. „Meglett volna a család kocsi nélkül is, de a hatodikos fiam örökké far-farag, repülőmodelleket készít az MHSZ- klubban, a kocsiban pedig csak mellettem ül. Rá-ránézek, figyelem az örömét, hátul pedig (a visszapillantó tükörben látom) anyám mosolyát, öt gyerekre mosott, főzött, de sohasem látta a Balatont. Először is én vittem le, és most sokszor, majd minden vasárnap. Zsuzsa, a lányunk is velünk jön, ő már nagy lány, elsőéves hallgató Óváron. A kémia a mindene ... Megbocsát? Az üzembe kell mennem, fiatalok dolgait eligazítani." - O -A lépcsősor aljáról még egyszer visszafordul, hogy valóban ne haragudjak, én pedig a szavait ízlelgetem, amit beszélgetésünk elején mondott: „Nálunk sohasem volt piros a hajnal. Virágot nem láttam a barakksor körül.” (Rácz)