Kisalföld, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1971. OKTÓBER 27., SZERDA_______________________* XXVII. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM A tartalomból: Sokoldalú kooperáció - kölcsönös előnyök • Szibéria tájain Szóló a szimfóniában A zene vigasztaló ereje Kistáskában a világon Ügisdetes riportereink jelentik: II Pedagógiai társaság elnökségi ülése Ismét ünnepi esemény színhelye volt tegnap Győr. Győr Megyei Város Tanácsa és a Magyar Pedagógiai Tár­saság Győr-Sopron megyei tagozata felkérésére Győrben rendezte meg kibővített, ün­nepi ülését a Magyar Pedagó­giai Társaság országos el­nöksége. A társaság ezzel az eseménnyel járult hozzá Győr várossá nyilvánításának 700. évfordulójához. A Társaság megyei tagoza­ta nevében Jankovits György, a megyei tanács művelődés­­ügyi osztályának vezetője, a tagozat elnöke köszöntötte a hallgatóságot, majd Módos Dezsőné, a Győr városi Ta­nács elnökhelyettese ismer­tette a város történelmi, tár­sadalmi fejlődését. Dr. Simon Gyula, a Társaság országos főtitkára tájékoztatót tartott a februárban megrendezendő országos küldöttgyűlés elő­készítéséről. Tizenegy órakor dr. Cser­­nitzki Gyula, a Győr Megyei Város Tanácsa V. B. elnöke fogadta az ülés elnökségét, fél 12-kor dr. Regös Sándor, a Szombathelyi Tanítóképző Intézet tanára tartott elő­adást „A neveléstörténet sze­repe a szocialista társadalom­ban” címmel. Ezt követte Markó Endrének, a Győri Tanítóképző Intézet tanárá­nak előadása, amelyben arra vállalkozott, hogy vázlatos áttekintést adjon a 700 éve város Győr közoktatásáról. Az előadásokat meghallgat­ták a Győri Tanítóképző In­tézet harmadik évfolyamos hallgatói is. Délután a vendégeket vá­rosnéző sétára hívta Czigány Jenő várostörténész. Egérfogótól gépekig Ma hagyja el a győri nyom­dát a győri Lakatos és Fém­­tömegcikk Kisipari Szövet­kezet húszéves fejlődését be­mutató képes kiadvány. Ér­dekessége, hogy szövegben és képsorban is számot ad a ma már világpiacra dolgozó szövetkezetről, attól a pilla­nattól kezdve, hogy 14 kisipa­ros 1951 júniusában a közös utat választotta. Első gyártmánya az egér­fogó volt, majd folytatta az öntött mérlegsúlyokkal, ma pedig kazánok és kemping­bútorok mellett egész sor gé­pet állít elő sorozatban, kö­zöttük a Gombik-féle por­anyag-adagolót, az NB típu­sú szárazimpregnálót és a Szajkó-féle uberográfot. Közgazdasági és ipartörté­neti szempontból is érdekes a 32 oldalas kiadvány, amely „Az ország kiváló kisipari szövetkezete” címet két al­kalommal is elnyert tagság szorgalma mellett a szerkesz­tő (Szabó Emil) és a Győr- Sopron megyei Nyomdavál­lalat gondos munkáját is di­cséri. Nagyközséggé alakul Fertőszentmiklós és Fertőd A megyei tanács vitája az ifjúsággal kapcsolatos feladatokról A művelődésügyi osztály tartalmas előter­jesztése és Jankovits György gondolatgazdag vitaindítója érdekes eszmecserét eredménye­zett. A tanácstagok és a meghívottak nagy szeretettel és felelősséggel szóltak a gondok­ról, az ifjúság tevékeny együttműködésével megvalósítandó feladatokról. Szegedi Pál és dr. Haraszti János, a Megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság elnöke is utalt arra, hogy az ifjúság és a fel­nőttek jogai és kötelességei kölcsönösek, ezért nem lenne helyes, ha számlákat nyújta­nának be egymásnak. „A társadalom elvárja — idézték az ifjúságról szóló tör­­vényt —, hogy az ifjúság a magyar nép forradalmi ha­gyományainak méltó örököse, a szocialista társadalom fel­építésének áldozatkész mun­­kája, a szocializmus és a kom­­munizmus megvalósításának résztvevője legyen. Az ifjú­ság tekintse példaképének a társadalmi haladásért küzdő felnőtteket!” E tanácsoiért pontnak ép­pen az a célja, hogy megvi­tassák, miként lehetne segí­teni az ifjúságnak azért, hogy az ifjúsági törvényben meg­fogalmazott elvárásoknak megfeleljen. S miközben a felnőtt társadalom azt várja, hogy a fiatalság a társadalmi haladásért folyó küzdelemben példaképnek tekintse, ne fe­ledkezzék meg arról, hogy nem szégyen és lehet az if­júságtól­­ is tanulni: lelkese­dést, őszinteséget, nyílt kiál­lást, a jobbra való törekvést. sára hívta fel a figyelmet. A mozgás, a játék iránti igény (Folytatás a 3. oldalon.) Károlyi Mária a fiatalok nevében szólalt fel. Életerő, életöröm Három nézőpontból vizsgál­ták a tanácstagok a sport testedző, jellemformáló hasz­nát. Gál István, Somogyi Mi­hály, dr. Haraszti János és Kocsis József országgyűlési képviselő elsősorban az adott­ságok ésszerűbb kihasználá­ Hajsza telexen, telefonon Leltár előtt a győri AGROKER „A győri AGROKER beje­lenti, hogy az általa forga­lomba hozott, Kimlébe (Győr-Sopron m.) eladott Brod-adapter elromlott. Az elromlás garanciális időn be­lül történt, a munka félbe­maradt. Kérem, szíveskedje­nek a lehető legsürgősebben a gép üzembe helyezését biz­tosítani.” Idézet telex-szövegből. A feladó ismert. A címzett a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói üzemegysé­ge. A panaszos Hanaszek Já­nos, a kimlei téesz gépko­csivezetője. — Mikor romlott el az adapter? (Folytatás a 3. oldalon.) ARA: 80 FILLÉR Szellemi folyamatosság az irodalomban Tizenhárom­­győri könyv­táros hallgatta tegnap dél­előtt Szabó B. István iroda­lomtörténész tájékoztató elő­adását az Ifjúsági Könyvtár­ban a mai magyar irodalom­ról. Az előadó azt a szellemi­ folyamatosságot mutatta meg, amely irodalmi életünket, közelebbről a magyar pró­zát jellemzi. (Folytatás a 3. oldalon.) Hat órát a városért: Munkamozgalom és önképzés Tanácskozott a KISZ mosonmagyaróvári küldöttértekezlete Az alkalomhoz illően, fel­díszített teremben a moson­magyaróvári egyetemi kar épületében rendezték meg tegnap délelőtt 10 órai kez­dettel a KISZ Mosonmagyar­óvár városi küldöttértekez­letét. A jövő KISZ-esei, az­­ úttörők kedves köszöntője után Budavári Tibor, a KISZ városi titkára szóbeli beszá­molójában kiegészítette a küldöttértekezleti írásos be­számolót, foglalkozott a vá­ros fiataljait érintő gondok­kal és az eredményekkel. A szóbeli kiegészítő után a 129 küldöttből 23-an szólaltak fel a vitában. Balogh Mária, a kötöttáru­­gyári alapszervezetek egyik képviselőjeként egyebek közt arról adott számot, hogy a gyárból 56 szocialista brigád nevezett be a kongresszusi versenybe. A KISZ védnök­ségével hozzák létre az új üzemrészeket. Borbély Imre (Mezőgépgyár) a politikai. (Folytatás a 2. oldalon.) A küldöttgyűlés elnöksége. Gizikének hívják a gyárban Fördős Andrásnét. Gyerekkori becenevén, mert szeretik. ^ ^ Tóth Lászlóné, a Richards-gyár gjm m ^ m &10 kikészítő üzemének alapszervi titkára szerint azért, mivel nem feledte, ■mmhhmmmmhmmhmh honnan érkezett. Párttag vagy pártonkívüli fordul hozzá ügyével, mindig segítőkészségre talál. Városszél. Barakksor. Kémények füstjétől szennyes, piszkos szürke ég. Keresetlenül jött szavak egy régi-régi kép nyomán, amit ma sem feledett. Egy asszony emlékezik az eszmélésre, gyerekkorára. - o -„Nálunk sohasem volt piros a hajnal. Virágot nem láttam a barakksor kö­rül. Arra emlékezem csak, hogy a szo­bánk valahová fölfelé, a padlástér ma­gasságába nyúlt a pléhből és deszkából tákolt Budai úti barakkban. Abból a földszinti lyukból, amelyben a füsttől pácolt konyha volt. A falat sokszor kellett tapasztani. Anyám lécet szegezett a meszelő nye­lére, de így sem érte el a padlástérbe szökkenő szoba tetejét. A kezem ősztől tavaszig lila volt, mert a konyha mele­ge felszállt a magasba, és elillant a lég­be a szoba lyukas cserepei között.” - O -„Apám lakatos volt. A barakksoron úgy hívták: a politikai... Sokszor jött érte a rendőrség. Az ilyen „háztűzné­­zők” után hosszú ideig nem láttuk. Ilyenkor anyám csomagot készített, vit­te Pestre a Mosonyi utcába. Másnap reggel már újból otthon volt, a mosó­­teknő fölé hajolt, és haja fölött átcsa­pott a gőz. Nekünk akkor nagyon rosz­­szul ment. Egy évig vitatkozott a csa­lád: bírjuk-e a költséget, ha a bátyám lakatostanoncnak iratkozik be. Amikor végeztem a leckémmel, szaladtam a Du­­na-parti teniszpályára. Tíz pengőt fizet­tek egy hónapra labdaszedésért.” - o­­A gondban majdhogynem csodával határos segítség, hogy Bagó Gizikét ti­zenhárom éves korában takarítólány­nak veszik fel a Vagongyár autókaros­­széria-üzemébe. A filléreket csurrantó állás azonban majdnem életébe kerül. Likócson rettegi át a Vagongyár 1944 április 13-i bombázását. Mire visszaér, ég a gyár, a Budai úti barakkok helyén füstölgő bombatölcsérek. - O -„Kóbor Pista bácsi arcára emlékezem a Gráb-gyárban 1945 augusztusában tartott taggyűlésről. Apámról beszél, a családunkról. Engem a sírás fojtogat, hogy élek és szövőnő lehetek. Tizennyolc évesen vettek fel a pártba, s még alig­­alig lábalok ki az örömből, Budapestre küldenek, hogy a Hámán Kató nevét vi­selő tanulóotthon vezetését vegyem át. Magam is tanulni szerettem volna még,­­ de ott hozzám hasonló korú fiatalokat kellett biztatni, irányítani. A házasság­­kötésem, majd a kislányom születése hozta a következő gondot: tudom-e foly­tatni a negyvenötben megkezdett tanu­lást?” Anyának, házastársnak, diákotthon vezetőjének, közben diáknak lenni­e sok. Győrbe kéri vissza magát, s bár közben a második gyereke is megszü­letik, a nyolc általános befejezése után elvégzi a textiltechnikumot, utána a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyete­met, végül a szakosítót, és a másik két politikai tantárgyból is államvizsgázik. A Gráb-gyár gazdaságvezetői beosztásá­ból a Richards-gyár pártszervezete tit­kárának javasolják. A munkájáról eny­­nyit mond: „Jó volna, ha annyi időm jutna a mindennapok apró dolgaira, az emberek gondjainak intézésére, mint ré­gen, amikor a pártmunka inkább csak szívet, lelkesedést kívánt..­­ .­­• „Türelmetlenség? Egy kicsit az. Nem lehet úgy végezni a munkát, hogy foly­ton csak a magunk gondjára gondolunk. Engem örökké feszeget a kérdés: tu­dok-e annyit a munkatársam vágyáról­­kívánságáról, hogy segítője legyek?” A családi élet öröme, nyugalma az erő frissüléséhez szükséges. Fördős And­rásné a hét végén autót vezet. „Meglett volna a család kocsi nélkül is, de a hatodikos fiam örökké far-fa­­rag, repülőmodelleket készít az MHSZ- klubban, a kocsiban pedig csak mel­lettem ül. Rá-ránézek, figyelem az örö­mét, hátul pedig (a visszapillantó tü­körben látom) anyám mosolyát, öt gye­rekre mosott, főzött, de sohasem látta a Balatont. Először is én vittem le, és most sokszor, majd minden vasárnap. Zsu­zsa, a lányunk is velünk jön, ő már nagy lány, elsőéves hallgató Óváron. A ké­mia a mindene ... Megbocsát? Az üzem­be kell mennem, fiatalok dolgait eliga­zítani." - O -A lépcsősor aljáról még egyszer visszafor­dul, hogy valóban ne haragudjak, én pedig a szavait ízlelgetem, amit beszélgetésünk ele­jén mondott: „Nálunk sohasem volt piros a hajnal. Vi­rágot nem láttam a barakksor körül.” (Rácz)

Next