Kisalföld, 1971. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-26 / 279. szám
1971. november 26., péntek KISALFÖLD A lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítésében a szocialista szektor mellett igen jelentős a magánkisiparosok tevékenysége. Az egyre növekvő igényeket figyelembe véve, nélkülözhetetlen a becsületesen dolgozó kisiparosok munkája. Győr-Sopron megyében több mint négyezren vannak. Többségük derekasan, jól dolgozik. Munkájukkal elégedett a lakosság. A megyei Néni Elenőrzési Barcság vizsgálata Több a kiadás, mint a bevétel? A Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési bizottság társasadalmi aktívák és szakértők segítségével az elmúlt két évben a megye kisiparosainak tevékenységét vizsgálta. A nagyarányú felmérő, elemző ■munka célja volt megtudni. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 34 kisiparosnál tartott vizsgálatot A vizsgáltak között volt: fogtechmikus, férfi- és női szabó, bádogos és vízvezeték-szerelő, szobafestő és mázoló, villanyszerelő, koszorúkészítő, kőműves, ács, lakatos, gépjárműjavító és szerelő, sütő, cipész. A vizsgálat megállapította, hogy a sütő és a cipész szakmákban a kisiparosok kizárólag a lakossági szükségleteket elégítik ki. Viszont vannak szakmák, különösen Győrött ahol a szolgáltatás másodlagos, főként a közületi igényeket elégítik ki a kisiparosok. Az arány általában a bádogos, festő, kőműves és esztergályos szakmáknál: 15 százalék a lakossági szolgáltatás, 85 százalék a közületek részére végzett munka egyegy évben. Ezt a megállapítást a népi ellenőrök pénztárkönyvek alapján tették. Egyetlen példa az aránytalanságra : Schwarz János győri vas- és fémesztergályos kisiparos 1970-ben 536 556 forint értékű munkát végzett a közületek számára. Ugyanakkor a lakossági szolgáltatásról szóló bevételi összeg: 2799 forint. Foltok a foglalkoztatásban A kisiparosok az elvállalt munkát saját maguk, alkalmazottaik, ipari tanulóik és családtagjaik segítségével végzik, többségüknél a szabályoknak megfelelően. A munkahelyi körülmények és az adminisztráció is megfelel a követelményeknek. Schwarz János például öltözőt és fürdőszobát is létesített, Sterbencz Ferenc soproni szobafestő és mázoló, a jó munkaköri körülményeken túl nagy gondot fordít az ipari tanulók szakmai képzésére. Kedvezőtlenek a munkakörülmények Molnár János győri autó- és motorszerelő kisiparosnál. A műhelyben rossz a világítás alkalmazottiai részére nincs sem öltöző, sem mosdó. Vannak kisiparosok, akik munkaviszony létesítése nélkül alkalmi bedolgozókat foglalkoztatnak. A bérezés szabályos, de az SZTK-ba nem jelentették be ezeket az embereket. A többi között ilyen esettel találkoztak a népi ellenőrök Jerkó Imre soproni gépjárműszerelőnél és javítónál, Tekler Antal csornai virágkertész- és koszorúkészítőnél. A foglalkoztatással kapcsolatban más szabálytalanság is előfordul. Kiss Lajos győri festő kisiparos ipari tanulói után 1970-ben és 1971-ben 3000—3000 forint adókedvezményt kapott azzal a feltétellel, hogy a létszámban bekövetkezett időközi változásokat 8 napon belül bejelenti az illetékes hatóságnak. A vizsgálat során kiderült, hogy 1970-ben a bejelentett 3 ipari tanulót nem alkalmazta egész évben. 1971-ben pedig szeptember 1-től csak két ipari tanulója volt. Miután a változást nem jelentette be, jogtalanul részesült adókedvezményben, hogy a kisiparosok tevékenysége valóban a lakosság jobb ellátását szolgálja-e? Megtartják-e a jogszabályokat, rendeleteket? Eleget tesznek-e adózási kötelezettségeiknek? A vizsgálat a higiénés körülményekre is kiterjedt. Nagy Ferenc abdai sütő kisiparosnál kifogásolható, hogy a műhelyben piszkos a mosdótál és a víztároló vödör. Szabályellenesen a műhelyben tartja utcai ruháját, öltözőszekrénye nincs. A tüzelőolaj tartálya szivárog, és a műhelyben az olajszag erősen érezhető. Az áramelosztó dobok és a villanymotor fedetlenek. A magasfeszültségű áramelosztó doboztól 20 centire van a vízcsap. Ez életveszélyes! Az üzemet a tulajdonosa 1964 óta működteti. Az eltelt időszakban lett volna módja a higiéniai és az üzembiztonsági hiányosságok pótlására. Vallanak a pénztárkönyvek A vizsgálat szerint a 34 kisiparos közül 12 elhanyagolja a könyvvezetési kötelezettségét. A pénztárkönyvek sok esetben megbízhatatlanok, mert nem tartalmazzák a kisiparos teljes bevételét és kiadását. Általában a háztartási kivétel bejegyzése is hiányzik, így a kiadás és a bevétel nincs arányban egymással. Egyetlen példa: Vörös József szanyi festő kisiparos adóalapja 1969-ben 43 000 forint, 1970-ben 40 000 forint volt. Az összegeket figyelembe véve könyvvezetési kötelezettsége alól felmentették, így átalánnyal adózik. Ugyanakkor az adóhatóságoknál őrzött adatlapok szerint 1969- ben 100 000 forint volt a bevétele. Ebből az adóztató szerv maga fizetett a kisiparos részére festési munkáért 82 000 forintot. 1970-ben 147 000 forintról van adatlap az adóhatóságnál, s ebből az adóztató részére végzett munka 44 000 forint. A fenti nagy összegekben nem is szerepel a kisiparos teljes évi bevétele, mert nincs minden elvégzett munkáról adatlap. Tekler Antal csornai koszorúkészítő nem vezet pénztárkönyvet. A vizsgálat során kiderült — öt év átlagában —, hogy az adóalap többszörösét fordította vagyonszerzésre, s emellett még háztartási szükségleteit is kielégítette. Kiss Lajos győri festő és mázoló pénztárkönyvében nem szerepel egy olyan munka, amelyet 1970-ben végzett, és érte csaknem 50 000 forintot kapott. Kevés pénzből is jól megélhet az ember, ha ügyesen gazdálkodik. Ezt bizonyítja Pruzsinszky Vilmos soproni szobafestő és mázoló kisiparos esete, akinek 1969-ben a bevallás alapján 38 232 forint volt a bevétele. Ennek ellenére 330 négyszögöles telket vásárolt a Lövérekben, amelyen egy kétszobás ház van. Ezenkívül egy Opel személygépkocsiért 80 000 forint vámot fizetett. Pontos könyvelést ! A tényeket összegezve és értékelve megállapítható, hogy a vizsgált kisiparosok többsége kisebb-nagyobb szabálytalansággal végzi ipargyakorlását. Éppen ezért a Népi Ellenőrzési Bizottság javasolja, hogy az adóhatóságok vizsgálják felül a magánkisiparosok könyvvezetéseit, és rendeljék el a pénztárkönyvvezetést mindazoknál, akiknél eddig hiányzott Az átalány útján adózók ügyét is felül kell vizsgálni, mert a mai állat— így, ahogy van — tarthatatlan. Sindulár Anna Mostoha a szolgáltatás Éjszakai rakodás (Folytatás az 1. oldalról.) A MÁV győri teherpályaudvarán a kereskedelmi szolgálatnál nyolcan éjszakáznak, este 6-tól reggel 6-ig. Éjszaka a forgalom lényegesen nem kisebb, mint nappal. A hivatali helyiségekben sárga fényű lámpák világítanak, a kályhákban már kialudt a tűz, az irodai berendezések kopottak, barnák. Az asztalokon könyvek, menetlevelek, iratok. Ezen az éjszakán Harnisch Zoltán árupénztáros végzi a küldemények nyilvántartását, a fuvardíj-számfejtést. Éjfélig Fábrik Imre rakodásirányító a társa, azután Fábrik kimegy a vagonok, mozdonyok közé. — A feladatom a szerelvények esetleges rendellenességének megszüntetése — magyarázza Fábrik Imre. — Ha például egy vagon elromlik, a küldeményt át kell rakatni új kocsiba. Ilyenkor az egész szerelvényt szét kell bontani, majd újra összeállítani. — Fárasztó a 12 órai szolgálat ... — Éjfél után egy kicsit már álmos az ember, de a munka ébren tartja — mondja Sulyok Béla. — Harminc éve vagyok a vasúton, az itteni munka nélkül már nem is tudnék mihez kezdeni. A Volán kocsirakományos eszlegének 17 tehergépkocsija közül ezen az éjjelen csak 2 dolgozik. A győri árészbácsai úti mozaiküzemébe szállítanak mészkőlisztet, valamint a győri Keksz- és Ostyagyárba kartonpapírt. Tállai Ferenc forgalomirányító szobájában gyenge fényű asztali lámpa ég, a középkorú férfi előtt pár irat. A fal melletti asztalos rádió, vele szemben szekrény. Az előtérben egy rakodómunkás falatozik papírból, társa az éjjeliőrrel beszélget. — Ma csendes az éjszaka — mondja Tállai Ferenc —, de van, amikor a 12 óra alatt 50 vagont kell kirakni. Most a két gépkocsinak egész éjjel lesz munkája. A vagon padlóját fehérre színezte a mészkőpor, és a két rakodó ruháján is hatalmas foltokban virít. Hol egyedül, hol ketten emelik, hordják a zsákokat, szótlanul, ütemes egyhangúsággal. — Hamar megraknak egy kocsit — lép a teherautó platója mellé Sárközi Elemér, a sofőr. — Alig negyedóra és kész. — Mit csinálnak, ha a munkaidő vége előtt végeznek a rakodással? — Ledőlünk aludni, bár ez ritkán fordul elő. Meg nem is szeretjük az ilyet, jobb az, ha van munkés, hiszen teljesítményben dolgozunk. — Melyik árut a legnehezebb kirakni? — Hát egyiket sem könnyű, és főleg nem éjjel — teszi le a zsákot Rumi László. — Itt most jó a világítás — mutat körbe —, de van olyan hely, ahol nem ér össze a lámpák fényköre, sötét van, balesetveszély. — A legroszszabb a zúzott kő és a salakgyapot — mondja Markó Mihály. — A gyapot megtapad a ruha alatt, és szúr. De hát dolgozni kell, nem finnyáskodhatunk ... Fordul a következő zsákért, a combjának támasztva hozza, ledobja a többi közé, megigazítja, és újra eltűnik a vamondgonban. És amikor megtelt a gépkocsi rakodótere, mindketten beülnek a sofőr mellé, felberreg a motor, a lámpák fénykévéje végigpásztázza az épületeket, a tehervagonokat. Most fordulnak negyedszer. (Szalay) Fábrik Imre éjfél után a vagonok, mozdonyok között dolgozik, rakodásirányító. — A legrosszabb a zúzott kő és a salakgyapot — mondja Markó Mihály és Rumi László. (bév. felv ) a Gazdaságpolitika és a népjólét írta: Lev Voznyeszenszkij, a közgazdasági tudományok kandidátusa Az SZKP KB Politikai Bizottsága jóváhagyta a Szovjetunió 1971—1975 évekre szóló kilencedik ötéves népgazdaságfejlesztési tervének tervezetét, majd a Központi Bizottság plénuma és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése tárgyalja. Az ötéves terv tervezetét a Szovjetunió Minisztertanácsa állította össze a XXIV. kongresszuson elhangzott beszámoló, a kongresszusi határozat és irányelvek alapján. A Politikai Bizottság felhívta a figyelmet az új ötéves terv fő feladatainak jelentőségére. E fő feladat: a nép anyagi és kulturális színvonalának lényeges fellendítése, a szocialista termelés gyors ütemű fejlesztése, a termelés hatékonyságának növelése és a tudományos-műszaki fejlesztés a munka termelékenységének fokozása alapján. A terv célkitűzéseiről és azok megvalósításának eszközeiről szól a szerző, a kiváló szovjet közgazdász tanulmánya. I. Miért fordulópont Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott határozatok magukban foglalják az ország gazdasági fejlesztésének tudományosan kidolgozott komplex és részletezett programját. E program tudományos jellege mindenekelőtt azt feltételezi, hogy józanul elemezzük a tudomány és a technika, a népgazdaság és a kultúra elért színvonalát, a társadalmi viszonyok jellegét és állapotát, vagyis részletesen vizsgáljuk a társadalom fejlődésének jelenlegi szakaszát. Az SZKP XXIV. kongresszusa megállapította, hogy a szovjet társadalom ma a fejlett szocializmus társadalma, s jelenleg ennek megfelelőek az ország gazdasági fejlődésének sajátosságai is. A tudományosan megalapozott állami terv irányelveit a szigorúan vett tények, a társadalom reális anyagi, munkaügyi és pénzügyi tartalékait figyelembe véve kell kialakítani. A kilencedik ötéves terv legfőbb feladata, hogy a szocialista termelés magas fejlődési ütemének, hatékonyságának, a tudományos-technikai fejlődésnek és a munka termelékenységének növelése alapján biztosítsa a nép anyagi és kulturális színvonalának jelentős növekedését. Nem véletlenül szerepel az első helyen a feladatok meghatározásánál a nép életszínvonalának emelése. Az egyes családok és minden ember igényeinek kielégítése természetesen nemcsak most jelentkezik a szovjet tervekben, ez a szocialista termelés, a szocializmus gazdasági törvényszerűsége. A népjólét állandó emelkedése arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban a tervidőszakok során mind teljesebben megvalósul a szocializmus marxista-leninista értelmezése. Marx, Engels és Lenin úgy képzelte el az életet a szocializmusban, hogy mindenki anyagi biztonságban, szellemi gazdagságban él, és ehhez alkotó munkájával járul hozzá. A szocializmus nemcsak biztosítja minden dolgozónak az anyagi és a szellemi javakat, hanem meg is gyorsítja igényeik, elsősorban a szellemi igények fejlődését. Közismert az a lenini gondolat, hogy amikor mindenütt új igényeket látunk , azt mondjuk, így van ez rendjén, ez a szocializmus, amelyben mindenki igyekszik javítani helyzetét, amikor mindenki használni akarja az élet javait. De ha ez így van, akkor miért hangsúlyozzuk, hogy a XXIV. pártkongresszus bizonyos mértékben fordulópont a több mint 50 esztendős úton, amelynek során mind kedvezőbb életfeltételeket teremtettünk a szovjet társadalom állampolgárainak? Aligha lehetne ezt azzal magyarázni, hogy a kilencedik ötéves terv fő feladatainak megfogalmazásában a korábbihoz képest az első helyre került a dolgozók jólétének lényeges javítása. Tény, hogy a fogalmazás mögött teljesen reális gazdasági és történelmi haladás rejlik. Ahhoz, hogy a népgazdaság vállalhassa ezt a sokféle feladatot, arra volt szükség, hogyjelentősen növekedjék az ország gazdasági potenciálja, hogy biztosítsuk a jelenleg szükséges védelmi képességet, hogy a Szovjetunió és az egész szocialista világ olyan külpolitikai eredményeket érjen el, mint aminek tanúi vagyunk. A szovjet emberek évtizedeken át kénytelenek voltak lemondani sok mindenről azért, hogy biztosítsák az ország függetlenségét és fejlődését, hogy megvédjék a forradalmi, szocialista vívmányokat, sőt nemegyszer a puszta életüket. De ha leszámítjuk a háborús éveket, az életszínvonal állandóan emelkedett, bár a lehetőségek a mainál jóval kisebbek voltak. A kommunista párt az előző és a jelenlegi tervben a legfőbb társadalmi, gazdasági feladatokra összpontosítja figyelmét. Szemmel tartja, ellenőrzi és irányítja a jelentős szociális intézkedéseket, a technikai és a gazdasági fejlődést, az irányítást és a tervezést, a tudomány fejlődését, a közoktatás, a lakásépítkezés, az egészségügy előbbre lépését. S ebben elsősorban az vezérli, hogy mindez miként jelentkezik a nép anyagi és kulturális életében, a jólét emelését szolgáló feltételek megteremtésében, az emberek szabad és sokoldalú fejlődésében. Az életszínvonal emelését szolgáló intézkedések kidolgozásánál a párt előirányozza a termelőeszközöket és a közszükségleti cikkeket gyártó ágazatok beruházási arányának változását az utóbbiak javára, gondoskodik a lakás- és más építkezésekről, a lakosság pénz jövedelmének emelkedéséről. A modern termelési és életritmus állandóan fokozódik, ez pedig megköveteli, hogy többet költsünk olyan kedvezőbb feltételek megteremtésére, amelyek révén jobban pihenhetnek az emberek és hatásosabban állíthatják vissza munkaerejüket. A kongresszuson jóváhagyott gazdaságpolitika abból indul ki, hogy a szocializmusban a társadalmi termelés fő célja a nép életszínvonalának emelése. A párt tervei ezen túlmenően mindinkább közelíteni kívánják a különböző rétegek anyagi ellátottságának színvonalát is, így a falusi lakosság jövedelme az utóbbi években jóval gyorsabban növekedett a városi lakosságénál (ahol egyébként szintén jelentős az emelkedés), az alacsony jövedelműeknél pedig a növekedés gyorsabb volt, mint az országos átlag. (Folytatása következik.) •AB