Kisalföld, 1972. április (17. évfolyam, 79-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

1972. április 8., szombat Kereskedelmi tanácskozás Közérdeklődésre is számottartó kereskedelmi rendeletről tanácskoztak tegnap délelőtt 9 órakor Győrött a KPVDSZ Szabad sajtó utcai Hámán Kató Művelődési Otthonban a termelőszövetkezetek, az áfészek és az állami kereskedelmi vállalatok vezetői. Horváth László, a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának helyettes vezetője a szabadkasszás egységekről — a kereskedelmi dolgozók munkaviszonyáról — és az állami, kis forgalmú boltok bérbeadásáról szóló rendeletről tartott előadást. A résztvevők felszólalásaikban jó ötleteket, javaslatokat adtak a három rendelet eredményes megyei megvalósításához. Pótlás a Napnak Egy hét múlva véget ér a hivatalos fűtési idény. A Győri Hőszolgáltató Vállalat azonban felkészült rá, hogy ha az időjárás olyan lesz, akár május 15-ig is fűt. A tegnapi tavaszias időben 80 C°-os víz keringett a nádorvárosi fűtési rendszerben. Nem lett volna szükség ilyen melegre, ahhoz azonban, hogy a vállalat 60—65 fokos szolgálati vízzel elláthassa fogyasztóit, a fűtési rendszerben is melegebb víznek kell keringenie. A vállalat december végén üzembe helyezett óriás kazánja eddig kifogástalanul működött. SEGÍT AZ ÁLLAM Még vízben szegény az altalaj Is gazdaságoknak érdekük az öntözés A napokban hullott csapadéktól felélénkült a mező. Sötétebb az őszi és a tavaszi vetések zöldje, néhány nap alatt többet fejlődtek a szántóföldi növények, mint tavasz kezdete óta. Az altalaj azonban még mindig vízben szegény, a néhány milliméter csapadék nem pótolta a tavaly nyár óta hiányolt eső mennyiségét. Az előrejelzések sem biztatók: továbbra is csak szórványos esőkre van kilátás. A MÉM ezért már februárban országos felhívást tett közzé: alakuljanak meg a megyékben az öntözési operatív bizottságok, amelyeknek feladata a gazdaságok öntözési kapacitásának felmérése, az öntözés ösztönzése, a vízjogi engedélyek gyors megszerzése az üzemek számára. A megyében március 7-én alakult meg az öntözési operatív bizottság, melynek tagjai a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, a KÖJÁLÉ, az AGROKER képviselői. Az operatív bizottság megalakulása óta már felmérte a megye termelőszövetkezeteinek öntözési kapacitását, azt, hogy a berendezések teljes kihasználásával hány holdon lehetne pótolni a hiányzó csapadékot. A megye termelőszövetkezetei 33 000 holdon végezhetnének öntözést a meglevő 280 géppel. Ez a terület növekedhetne, ha a gazdaságok igénybe vennék az öntözés ösztönzésére szolgáló állami támogatást, és gépeket vásárolnának. A gazdaságok többsége azonban még mindig színek alatt tartja az öntözőberendezéseket, van olyan téesz, ahol még hozzá sem láttak a gépek kijavításához. Az évek során kialakult szemlélet, hogy csak akkor kell öntözni, mikor kókad a növény, meggyökeresedett a szakemberek tudatában. Igaz, a kora tavaszi öntözés még ismeretlen volt eddig a termelőszövetkezetekben, de a rendhagyó tél és tavasz rendhagyó módszereket is követel a mezőgazdaságban. Gazdasági és népgazdasági érdek az idén a korán megkezdett, jól szervezett öntözés. A megye termelőszövetkezetei a tavalyi aszályos esztendő után nem dicsekedhetnek nagy takarmánykészletekkel. A pillangósok, az őszi takarmánykeverékek alig fejlődtek meg, s a legelők láttán megállapítható, hogy az eddigi csapadékhiány miatt megkésik az idén az állatok kihajtása, önmagukon segítenek tehát elsősorban a téeszek, amikor az országos felhívásnak, a megyei operatív bizottság felhívásának eleget téve minden öntözési kapacitást kihasználnak. Az a téesz, amely még mindig mérlegeli, hogy öntözzön, vagy se, saját magának és a népgazdaságnak okoz kárt. Hogy mennyire országos ügy az aszálykár elhárítása, azt jelzi: az állam 50 százalékos állami támogatást ad a szükséges berendezések vásárlásakor, az MNB rendkívüli hitelt nyújt a vásárlásokhoz. A Vízügyi Igazgatóság szakemberei tanácsokkal látják el a gazdaságokat, miként öntözzenek, az AGROKER soron kívül szerezte be az öntözőberendezéseket, s 20 százalékkal olcsóbban adja, mint eddig, hogy elősegítse az aszály elhárítását. Megfontolandó az Országos Öntözési Operatív Bizottság véleménye: bár alig van még hagyománya az öntözésnek nálunk, az idén, a rendkívüli helyzetben az agrotechnika szerves részének kell tekinteni az öntözést. Most kell a talaj vízkészletét megteremteni, mikor folyóinkban, csatornáinkban elegendő víz van. Mert nem elképzelhetetlen, hogy a meteorológiai előrejelzés szerint aszályos lesz a nyár is, amikor olyan kevés vizet szállítanak folyóink, hogy vízkorlátozást kell elrendelni az öntözésnél is. Tehát ott, ahol még nem szervezték meg az öntözést a megye közös gazdaságai, már ne fontolgassanak! Mert ha Farad, Szil, Rajka, Páli és Halászi megértették, hogy rendkívüli időben kell végezni az öntözést, értse meg ennek szükségességét a többi gazdaság is. Az állam most segít, de az operatív bizottság joga előterjeszteni az állami támogatás megvonására azokat a gazdaságokat, melyek nem használják ki öntözőkapacitásukat. p—i — Válaszolt az illetékes Javul az alkatrészellátás Március 11-i számunkban „Megbénult kétkerekesek” címmel cikket közöltünk, amelyben kifogásoltuk, hogy Győr-Sopron megye kerékpárosai és motorkerékpárosai gyakran bosszankodnak, mert nem kapnak igen fontos alkatrészeket járműveikhez. Cikkünkben a sok közül csak néhányat említettünk. Főként azokat, amelyeket a legtöbben keresnek. Bírálatunkra a FERROVILL Kereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettese, Lux József, és osztályvezetője, Pécsi György a következőket válaszolta: — A cikkben említett hiányosságokkal és azok felszámolásával kapcsolatban a szükséges lépéseket azonnal megtettük. Az EL—5-ös típusú lámpafejből az igényeket ki tudjuk elégíteni. Az El—6- os típusú első lámpa szállítását is megsürgettük. A fenti két lámpához tartozó izzófoglalatból, fényszóró tükörből és fényszóró üvegből a cikkre való hivatkozással sikerült újabb készletet rendelnünk. A 28-as férfikerékpárhoz megérkezett a hátsó sárvédő. Így egész negyedévben tudunk adni a kiskereskedelmi vállalatnak. A hátsó világító lámpákat már régen megrendeltük, de mivel nem érkezett meg , ismét megsürgettük. A gyártó cég válasza szerint a rendelt menynyiség még áprilisban hiánytalanul megérkezik. Az ígért szerint a továbbiakban az ellátás folyamatos lesz. A kerékpárok első és hátsó tengelyeinek szállítását is megsürgettük. Az igényeket ebből az árucikkből is ki tudjuk majd elégíteni. A kerékpárosok és motorkerékpárosok nevében is köszönjük a gyors intézkedést. És bár arra nem számítunk, hogy ezután hiánycikkek alkatrészekből már nem lesznek, azt azonban reméljük, hogy a szállítás pontosabb, gondosabb és folyamatosabb lesz az eddiginél, és a kétkerekesek nem lesznek hetekig „bénák". (ksa) Kiváló minőségű KISVÁRDAI és GÜLBABA vetőburgonya kapható a tét, „Kisfaludy Károly" Termelőszövetkezetnél. Telefon: Tét: 51. Győri Villamostechnikai Ipari Szövetkezet KÖNYVELŐT keres. Jelentkezni lehet: GYŐR, Liezen-Mayer u. 13. KISALFÖLD NDK—MAGYAR GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS. — A Német Demokratikus Köztársaságban, Karl-Marx- Stadtban hidraulikus hengereket készítenek a Tisza II. vízlépcső számára. A hengerek új technikával és új konstrukciós módszerekkel készülnek. Képünkön: Reinhardt König és Günter Riedrich ellenőrzik a hengerek átmérőjét. ★ Magdeburgban sikeresen működik a magyar gyártmányú processograph. Az „Ernst Thällmann” Művekben nagy segítséget nyújt az új magyar készülék. Képünkön: Uwe Forberg és Walter Beeck a magyar processograph segítségével ellenőrzik legújabb terméküket. (Foto: ADIVZB—MTI-KS fotók) 3 Nyugdíjkorhatár Senkit sem ért váratlanul, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek március végén lezajlott kongresszusán a téesztagok nyugdíjkorhatár-problémája olyan élesen vetődött fel. A küldöttek többsége tarsolyában hordozta ezt a gondot. Nem csoda, hiszen kinek-kinek a szűkebb hazájában, gazdaságában szép számmal akadt megbízó. Magyarországon a téesztagság átlagos életkora 53 év. A nyugdíjas és a járadékos termelőszövetkezeti tagok száma 1967 óta 50 000-rel nőtt és ezzel elérte a taglétszám 39 százalékát. Jelenleg 126 000 téesznyugdíjast és 275 000 téeszjáradékost tartanak nyilván az országban. Megyénkben is bőven van olyan gazdaság, amelynek tagságát felerészt a nyugdíjasok és a járadékosok serege adja. S ha most ez a kép, akkor a jövőben még inkább ilyen lesz. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa által kiadott statisztikából kiderül, hogy 1970-ben például a téesztagság 3,4 százaléka volt 20 év alatti, 20,5 százalék 20—39 év között, 31,8 százalék 40—59 év között és 44,3 százalék 60 esztendős, vagy ennél idősebb. Némi túlzással ugyan, de el lehet mondani, hogy az iparban majdnem önzetlen az a kedvezmény, amely a nyugdíjasokat továbbdolgozásra ösztönzi. A mezőgazdaság számára viszont létszükséglet a nyugdíjasoknak és a járadékosoknak a segítsége, különösen a kézi erőt igénylő kampánymunkák idején. Idézet a TOT-statisztikából: „A nyugdíjban és a járadékban nem részesülő tagok közül 630 000-en vesznek részt rendszeresen a közös munkában. Ezen felül mintegy 150 000 nyugdíjas és járadékos is dolgozik hosszabb, rövidebb időn keresztül.” Ennek a rétegnek a tagjai az utóbbi négy esztendőben átlagosan 101,2 tízórás munkanapot dolgoztak évente. Ha így áll a dolog, felmerülhetne a kérdés, mint ahogy fel is merült már, hogy miért nem lehet leszállítani a nyugdíjkorhatárt, ha a nyugdíjasok úgyis aktivizálják magukat a téeszben, tehát a gazdaság nem veszít munkaerőt? Ez azonban körmönfont okoskodás. Először is nyilvánvaló, hogy a nyugdíjast nem lehet bármikor, s talán éppen a legjobbkor „elővenni”, s főként nem lehet munkára kötelezni. Másodszor: a számokból kiolvasható, hogy a nyugdíjasok, járadékosok több mint a fele nem vállal többé termelőmunkát a közös gazdaságban. De mielőtt még bárki embertelen szemléletet olvasna ki a sorok közül, hivatkozom Fehér Lajos kongresszusi felszólalására. A nyugdíjkorhatár csökkentése egyszeriben a gazdaságok által fizetett 7,5 százalékos társadalombiztosítási járulék megduplázódását vonná maga után. Bár kizárt dolog, tegyük fel, a téeszek vállalnák a terhet. A jövedelemelvonás az aktív dolgozók személyi jövedelmét csökkentené, s az alacsonyabb jövedelmek természetesen alacsonyabb nyugdíjat szülnének. Az ár tehát túlságosan nagy volna, nem beszélve arról, hogy éppen a nyugdíjak emelése az egyik legégetőbb gond a gazdaságokban. A nyugdíjkorhatár öt esztendővel való leszállítása egyik napról a másikra több mint 100 000 ember termelésből való kiválásával járna. Az általuk hagyott hézagot sem gépekkel, kémiai anyagokkal, emberi munkaerővel nem lehetne rövid idő alatt betölteni. Mindhárom tényezőt külön-külön is elemezhetnénk, de elég, ha most a kézi munkaerőt említjük, hiszen ez iránt nőne meg hihetetlen arányban a kereslet — éppen a gépesítés nem kielégítő volta miatt. Az első kongresszus óta eltelt időszakban csökkent az országban a termelőszövetkezeti tagok száma, s ebben az elhalálozásnál nagyobb mértékben ható valóság, hogy a közhiedelemmel ellentétben még mindig a mezőgazdaságból a népgazdaság más területeire való elvándorlás az erősebb, nem pedig fordítva. Ami még a munkaerő-utánpótlást illeti, a fiatalok ösztönzésében, a pályaválasztás közvetett vagy közvetlen irányításában érdekelt testületeknek, hivataloknak, iskoláknak, termelőgazdaságoknak, különösen az utóbbiaknak, sokkal többet kellene tenniük azért, hogy ne csak esztergályosok és traktorosok jelentkezzenek a téeszirodákon. Az a bizonyos cipő éppen ott szorít, ahonnan a legtöbb tag ment nyugdíjba az utóbbi időben, s fog nyugdíjba menni a jövőben — vagyis az állattenyésztésben és a növénytermesztésben. Pákovics Miklós