Kisalföld, 1972. április (17. évfolyam, 79-101. szám)

1972-04-08 / 82. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. ÁPRILIS 8., SZOMBAT ★ XXVIII. ÉVFOLYAM 82. SZÁM Bővítik a futóműgyártást a Vagongyárban Egymillió font sterlingért gépek Angliából A piac igényeihez való igazodás új gazdasági irányítási rendszerünk egyik fontos követelménye. A Magyar Vagon- és Gépgyár vezetői úgy döntöttek, hogy bővítik az egyik legke­resettebb gyártmányuk, a futóművek gyártását. A negyedik ötéves tervben hatszáznyolcmillió forintot költenek gépek és termelőberendezések, további kettőszázhetvenmillió forin­tot a forgóalap bővítésére. A gyár partnerei, a szov­jet, a lengyel, a csehszlovák és az NDK-s megrendelők év­ről évre növekvő mennyiségű futóművet kérnek a győri gyártól. Jelenleg harminc­ezer hátsóhíd gyártására al­kalmasak a Vagongyár ter­melőberendezései, de az ala­pos piaci felmérések sürge­tően követelik a futóműgyár­tás fokozását. Ennek érdekében jelentős tárgyalások kezdődtek vezető japán és nyugat-európai cé­gek, valamint a Vagongyár között olyan transfersorok beszerzésére, melyek nagy termelékenységükkel bizto­sítják, hogy évi 46 ezer futó­mű készülhessen a Rába gyárban. A világ legjelentősebb szerszámgépeket gyártó cégei versenyeztek ajánlataikkal a győri vállalatnál, melyek műszaki-kereskedelmi és pénzügyi értékelése alapján végül a Kearney and Trecker angol cég került az első hely­re. Ilyen előzmények után ke­rült sor Londonban 1972. március 31-én a győri és an­gol cég közötti megállapo­dásra. A végső döntést meg­előzően tapasztalatszerzés céljából a Rába gyár vezetői meglátogatták a Vauxhall autó- és Perkins motorgyá­rat, ahol ugyancsak a Kear­ney and Trecker cég által gyártott különféle transferso­rok üzemelnek. A gyárban szerzett tapasztalatok is iga­zolták a korábbi információ­kat és megerősítették a vá­lasztott megoldás helyességét. A tárgyaló felek megálla­podtak abban, hogy a hídház és transfersorok középső ré­szének üzembe helyezése 1973. április 30-ig megtörténik. A hajtóműház és hídház elő- és utómegmunkáló transferso­­rainak üzembe állítására pe­dig 1973. július 31-ig kerül sor. A transfersorok teljes értéke, amely magában fog­lalja az üzembe helyezési költségeket, valamint a tar­talék alkatrészeket is, egy­millió font sterling. A szállí­tó cég teljes garanciát vállal a szállítási határidő pontos betartására, valamint a fel­adattervekben előírt teljesít­mény és minőség, valamint karakterisztikai tényezők biztosítására. A szerződés értékét­­növeli az a tény is, hogy az angol partner ellenüzletként kettő­százezer font sterling érték­ben hazánkban gyártott szer­számgépeket vásárol. A megállapodással egyidő­­ben a londoni cégnél megin­dultak a tervezési munkála­tok. A Financial Times, a leg­rangosabb angol gazdaság­­politikai napilap vezető olda­lon, háromhasábos cikkben méltatja az üzletkötést, melyről többek között így ír: több mint egy éve ez a leg­nagyobb megrendelés, ame­lyet az angol szerszámgép­ipar kapott. A magyarországi Rába Művek m­grendelése — figyelembe véve az angol szerszámgépipar nagyság­rendjét — komoly jelentő­ségű. Puskás Csaba Mosonmagyaróváron a szaktanácsadók Mosonmagyaróváron, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudo­mányi Karának dísztermében rendezték meg tegnap az OMSZB, az Országos Mező­­gazdasági Szaktanácsadási Bizottság évi rendes közgyű­lését. A rangos eseményen az or­szág, megyénk és­­ vendég­látó város politikai, mező­­gazdasági tudományos és közigazgatási intézményei­nek körülbelül 250 vezetője, valamint mezőgazdasági üze­mek irányítói vettek részt. Az OMSZB elnökének, dr. Bíró Gyulának megnyitó sza­vai után dr. Bélák Sándor egyetemi tanár, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora megemlékezett az in­tézményes szaktanácsadás 80. éves évfordulójáról. Az 1892- es kolozsmonostori kezdemé­nyezésre a Magyaróvári Aka­démián már 1893-ban kezdő­dött szervezett szaktanács­­adás. öt évvel ezelőtt, 1968-ban alakult meg az OMSZB, melynek 427 vidéki kiren­deltsége van. Tavaly a díja­zott, az úgynevezett árbeépí­tett és a díjmentes szakta­nácsadási megállapodások száma meghaladta az 51 ez­ret. A mintegy 4000 tanács­adóból megyénkbe, 9 szer­vezetben több mint 300 szak­ember ad segítséget a mező­­gazdasági üzemeknek. Az OMSZB ötödik közgyű­lésén dr. Gergely István, a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium miniszter­­helyettese is részt vett. Rész­letes előadásában számos adattal példázva szólt a me­zőgazdasági s­oktanácsadás mostani helyzetéről, a jövő feladatairól. — Hazánkban nem alapfo­kú, hanem legfelsőbb fokú tanácsadásról van szó. A szaktanácsadó munkában résztvevők elemi kötelessége, hogy következetesen képez­zék magukat, fejlesszék is­mereteiket, különben tevé­kenységük célját veszíti... — A mezőgazdasági üze­mek, vezetői pedig vegyék fontolóra a szaktanácsadás­ban rejlő lehetőségeket. Ké­rem a tsz-szövetségek és a megyei mezőgazdasági­ és élelmezésügyi osztályok ve­zetőit, hogy ebben adjanak segítséget és ösztönzést. A szaktanácsadás nem szégyel­­ni való dolog, ne tekintsék „presztízsveszteségnek”. A miniszterhelyettes ez­után arról szólt, hogy: — A tanácsadás továbbfej­lesztését a hazai sajátossá­goknak megfelelően, a szelle­mi munkamegosztás diffe­renciálódásával összhangban kell megoldani. Gondoskodni kell a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek külön­leges pénzügyi támogatásá­ról, hogy a fejlődésük meg­alapozását szolgáló alapmun­kálatokra szaktanácsadásért folyamodhassanak. Meg kell követelni a monopolhelyzet­ben levő vállalatoktól az in­tézményesen szervezett ta­nácsadási rendszerbe való be­kapcsolódást, ezt elsősorban a dohány- és a cukoripartól várjuk. Dr. Gergely István előadá­sa után 25 „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést és 7 miniszteri dicséretről szóló oklevelet adott át az ország kiváló szaktanácsadói­nak. Győr-Sopron megyéből dr. Ferkis József tudományos osztályvezető (mosonmagyar­óvári egyetemi kar), Nagy András állattenyésztési fel­ügyelő (Győr), Scheer István növényvédelmi felügyelő (Győr) és Szabó József a me­gyei Gabonafelvásárló és Fel­dolgozó Vállalat osztályveze­tője kapták meg a kiváló dol­gozóknak járó kitüntetést. A közgyűlés második részé­ben a szakemberek elmond­ták tapasztalataikat, majd vita következett. (Dömötör) ARA: 80 FILLÉR ZÖLDÜLNEK A KERTEK. — Sora látszik a borsónak, petrezselyemnek, asszonyok szavától hangosak a kerítésközök. A kertészetekben saláták sűrű zöldje harsog, nyárfák zizegnek. (N. m. (elv.) „Kiváltságosak” a szanatóriumokban Jó a gyógyszerellátás Megyénk képviselői az egészségügyről tanácskoztak A Győr-Sopron megyei or­szággyűlési képviselők pénte­ken egész napos értekezletet tartottak a Megyei Gyógy­szertári Központ kultúrter­mében. Józsa Alajos igazgató fő­gyógyszerész köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Imre Lajos számolt be a képvise­lőcsoportok elnökeinek buda­pesti értekezletéről (dr. Révay Zoltán betegsége miatt nem vehetett akkor részt az ülé­sen), ahol Apró Antal az or­szággyűlés elnöke ismertette a következő ülésszak prog­ramját, új alkotmányunk ter­vezetét, valamint az egész­ségügyi törvényjavaslatot. A képviselők megtekintet­ték a Gyógyszertári Közpon­tot. Józsa Alajos tájékoztató­jából megtudták, hogy me­gyénk 59 közforgalmú gyógy­szertárában tavaly 145 millió forint értékű gyógyszert ad­tak el. Hat évvel ezelőtt 150, 1971-ben pedig csak 130 gyógyszerész dolgozott me­gyénkben. Még délelőtt a kép­viselők átlátogattak a Köz­ponti Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat győri adatfeldolgozó központ­jába is, ahol a korszerű elekt­romos gépekkel ismerkedtek. Ebédszünet után a megye egészségügyéről tanácskoztak, különös tekintettel az egész­ségügyi törvénytervezetre. Megjelent Szaló Lajos a Győr-Sopron megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Varga István megyei főorvos, dr. Horváth Ottó a megyei kór­ház igazgató főorvosa, vala­mint dr. Kelemen István, a KÖJÁLL igazgatója és dr. Schreiner László, a megyei kórház párttitkára. Nehéz kérdések Kovács Sándor az üzemor­vosi ellátás gondjairól kérde­zett, Révay Zoltán az iránt érdeklődött, hogy az új tör­vény milyen fejlődést hoz a győri kórház életében. Pong­­rátz Imréné kifogásolta, hogy a győri járás betegei csak bü­rokratikus intézkedések után juthatnak kórházba. Pájer Imre, választói nevében pa­naszolta: ha a csornai járás községeiben a körzeti orvos szabadságon van, nem tudják a betegek hol lehet a közel­ben orvost találni. Szemerits Ferencné választókerületének fogorvosi ellátottságát kifo­gásolta. Bogyai Gyuláné a­­Folytatás a 2. oldalon.) Ü­gyeletes riporterein Éjfélre itt a kamion Előfordul, hogy délutánra elfogy a tejföl vagy a túró valamelyik üzletből, azt mondják: „Persze, rekonst­rukció van a Tejiparnál”. Valóban, zavart okoz-e az ellátásban a Tejipari Válla­lat rekonstrukciója? Tény, hogy emiatt a vállalat nem gyárt túrót, tejfölt. Tatabá­nyáról, Sopronból, Mosonma­gyaróvárról szállít, amennyi csak szükséges, illetve amennyit igényelnek a bol­tok. Délután indul a 12 ton­nás hűtőkamion, éjfélre már Győrben van az áruval, s megkezdik az elosztást. Áru­forgalom-korlátozást semmi­képpen nem okoz a vállalat rekonstrukciója. Érthető vi­szont azoknak az üzletveze­tőknek az óvatossága (külö­nösen a meleg idő érkezté­vel), akik inkább kevesebbet rendelnek. De akkor azért nincs... No, no! Szép riporttal számol be a Képes Újság április 8-i szá­ma a szövetkezeti kongresz­­szusról. Az egyik képen trak­tor vontat — már amennyi­re kivehető — egy palántá­­zót. A szöveg: „Mezőgazda­­sági munka 1972-ben. Hol van már a kézikapu?” Hogy hol? Minden nagyüzemi táblán is! Szép, szép, hogy a szövetke­zeti kongresszust akarják megtisztelni a mezőgazdasági fejlődést bizonyító tényekkel. Kell is, lehet is, hiszen a gon­dok, hibák mellett jóval gaz­dagabb a tára a szövetkezetek eredményeinek. És az sem hi­ba, elmaradottság és szegény­ség, hogy még használnak ka­pát a mezőgazdaságban. Ne­hogy eldobják őket, mert úgy járnánk, mint a szövetkezeti mozgalom kezdetén a lovak­kal, amikor „teljesen gépesí­tettük a mezőgazdaságot” és annyi ló sem maradt, hogy átessünk a másik oldalára. Villasortól a Vas-hegyig Tizenkét órás szolgálat, ál­landó ügyelet a soproni Víz- és Csatornaművek nyomásfo­kozó telepén, a Villasoron. Innét nyomják a vizet a Vas­hegyre, 800 köbmétert a tá­rolómedencébe. — Naponta mennyit? Pilz Gyula van szolgálat­ban. — Kilencszázhatvan—ezer­száz köbméter naponta. — Kiknek jut a víz? — Üdülőknek, Fenyvesnek. — Van-e összefüggés a szi­vattyú és a tavasz között? — Van bizony. Télen elég volt, ha 11 órakor indítottuk a szivattyút, most meg 10 óra­kor már indulni kell vele, ha­marabb felére apad a tároló­­medence. — Nem kényelmetlen a 12 órás szolgálat? — Jó. Több a szabad időm. Rakodás az éhes Győrnek — Itt látni, hogy milyen éhes város Győr —, mondja tréfálkozva Farkas Zoltán, a MÉK győr-szabadhegyi tele­pének diszponense. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next