Kisalföld, 1972. május (17. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Szöv­et miniszter a Győri MEZŐfi­P-ben Bővítjük az együttműködést A Győri Mezőgazdasági Gépgyártó- és Szolgáltató Vállalat évek óta gyümölcsö­ző kapcsolatot tart fenn szov­jet testvérüzemekkel. Motor­felújító, valamint motor- és Diesel-adagoló-felújító gyá­rakkal kötött szocialista szer­ződést a győri központtal mű­ködő megyei vállalat. A kap­csolatok eredményeként a Szovjetunióban kikísérlete­zett és meghonosított számos technológiai eljá­rást alkal­maztak a MEZŐGÉP üzemei­ben, és Győrött már bevált technológiai módszereket ad­tak át szovjet kollégáiknak a magyar szakemberek. A MEZŐGÉP és a szovjet partnerek kapcsolata tegnap új fejezetéhez érkezett. A Szovjetunió hazánkban tar­tózkodó mezőgazdasági kül­döttségének 3 tagja megláto­gatta a győri üzemet. A gyár dolgozói eredetileg tegnap pihenőnapot tartottak volna, amikor azonban hét közben értesültek a szovjet delegáció szándékáról, két héttel ké­sőbbre halasztották a szabad­szombatot. így tegnap a Szoljuz Szol­hoz Technika Intézet minisz­teri rangban lévő elnöke, Ezsevszkij elvtárs, valamint Korbut elnökhelyettes elvtárs és az Agromas vezérigazga­tója, Merkulov elvtárs ter­melés közben ismerkedhetett meg a jó szervezettségéről, példás rendjéről és tisztasá­gáról ismert győri vállalat­tal. — Munkatársaimtól nagyon sok szépet és jót hallottam az önök vállalatáról — mondta Ezsevszkij miniszter Czeller Béla igazgató üdvözlő szavai-­­ra —, s örülök, hogy most személyesen­­ megismerked­hettem a vállalat központját. Eddig is kedvezőnek tartottuk a Szoljuz Szelhoz Technika és a győri MEZŐGÉP közötti kapcsolatainkat, s ha most a látogatással egy picivel is erő­síteni tudjuk barátságunkat, már eredményes volt a kül­detésünk. A győri vendéglátók szívé­lyes kalauzolása mellett is­merkedhettek meg a szovjet szakemberek a győri MEZŐ­GÉP munkájával. Az üzem­ben alkalmazott technológi­ákkal, a motorfelújítás mód­szerével. A küldöttség kíván­csi volt az anyagok ellenőr­zésére, megtekintette a mérő­szobát, a laboratóriumot, a vállalat hőkezelő üzemét, motor-végszereldéjét, és meg­ismerkedett a MEZŐGÉP leg­újabb büszkeségével, az ép­pen most elkészült hajtómű­üzemmel. A szovjet vendégek nagy elismeréssel szóltak a látottakról és mint elmond­ták, nagy hatást tett rájuk a fegyelmezett munkaszervezés, az anyagok ellenőrzése, és a valamennyi műhelyben ta­pasztalható példás tisztaság. A szovjet vendégeket elkí­sérte Győrbe Pesti László, a MEZŐGÉP Tröszt vezérigaz­gatója. Tőle érdeklődtünk a delegáció küldetéséről. A huszonhárom vállalatot egyesítő 50 000 munkást fog­lalkoztató Tröszt vezetője el­mondta, hogy nagyon fontos­nak tartja a hazai MEZŐGÉP vállalatok, valamint a Szoljuz Szelhoz Technika együttmű­ködését. A delegáció küldeté­sének befejezése előtt írják alá a fővárosban a Szovjet­unió Minisztertanácsa alá tartozó intézet és a Tröszt tu­dományos és műszaki együtt­működéséről szóló szerződést. A Tröszt elkészítette egy 24 ezer sertés befogadására alkalmas állattartó telep ter­vezetét. Reményteljes tárgya­lások folytak a Tröszt és az Sz. Sz. T. között egyedi be­rendezések szállításáról, va­lamint egyéb kooperációs gyártásokról. Mint a vezér­­igazgató elmondta: a Tröszt­höz tartozó 23 vállalatnak 134 gyáregysége van az ország­ban, és közülük a szovjet vendégeknek éppen a győri üzemet akarták bemutatni. A Trösztnek ez a szándéka, va­lamint a szovjet vendégek óhaja kifejezi, milyen nagyra tartják a győri vállalatnál el­ért eredményeket. Pesti László úgy értékelte, hogy a magas rangú szovjet küldöttség győri tapasztalat­szerző útja rendkívül hasznos volt, és hozzájárulhat a Tröszt és a Szoljuz Szelhoz Technika eddigieknél is ered­ményesebb együttműködésé­hez. F. J. Ezsevszkij miniszter (balról) a forgácsolóüzem munkájával beszélget. — Gyönyörű az önök gyára! — mondta a vendég. — Igazán ideálisak a munkakörülményeik. (Frauhammer L. felv.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!­ARA, 1.­ FORINT AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1972. MÁJUS 14., VASÁRNAP ★ XXVIII. ÉVFOLYAM, 112. SZÁM Eredményes negyedév N­övekedett a termelés, nőttek a keresetek A Központi Statisztikai Hivatal Győr-Sopron megyei Igaz­gatósága az alábbi jelentést adta megyénk 1972. I. negyedévi fejlődéséről: Népesség, foglalkoztatottság, keresetek A megye lakónépessége 1971. évben 408 ezer fő volt, 1970. évhez képest mintegy 2000 fővel növekedett. A vá­rosok lakossága 3000-rel több, a községeké 1000-rel keve­sebb, mint 1970. év végén. A születések száma és az élveszületési arányszám az előző évhez képest csökkent, de még így is magasabb az országos átlagnál. (Ezer lakosra a megyében 15,8, or­szágosan 14,5 élveszületés ju­tott.) A természetes szaporo­dás a születések számának visszaesése és a halálozások számának növekedése követ­keztében 1971. évben csök­kent. Az év első három hónapjá­ban a foglalkoztatottak szá­ma tovább emelkedett, rész­ben a közgazdasági szabályo­zók hatására, részben pedig a munkaerő-tartalékok kime­rülése következtében a növe­kedés mértéke a korábbi éveknél lényegesen lassúbb. 1972. 1. negyedévét a kere­setek nagyfokú növekedése jellemzi. A munkások és al­kalmazottak átlagos havi ke­resete a megfigyelt ágaza­toknál együttesen 7 százalék­kal magasabb a tavalyinál. Az átlagot meghaladóan változ­tak a keresetek a mezőgaz­daságban, a kereskedelem és a szolgáltatás területén. A munkások átlagkeresetének növekedése közel azonos volt az alkalmazottakéval. A lakosság készpénzbevéte­le az első negyedévben 1,6 milliárd forintot tett ki, mint­egy 9 százalékkal többet, mint 1971 hasonló időszakában. 1972. első negyedévében mint­egy 8 százalékkal, közel 60 millió forinttal több munka­bért fizettek ki, mint az elő­ző év hasonló időszakában. A munkabérek növekedése el­sődlegesen az átlagkeresetek emelkedésével magyarázható, a létszámnövekedés hatása kisebb mértékű volt. A munkaviszonyból szár­mazó egyéb személyi jöve­delmek között jelentős há­nyadot képviseltek a nyere­­ségrészesedési kifizetések, melyek mintegy 10 százalék­kal meghaladták az 1971. évit. A mezőgazdasági lakosság készpénzbevételei közel 7 százalékkal emelkedtek. A lakosság takarékbetét-ál­lománya csaknem 9 százalék­kal emelkedett a negyedév folyamán, így 1972. március 31-én megközelítette a 2 mil­liárd forintot. Ipar­i építőipar 1972. I. negyedévében a szo­cialista ipar 14,8 százalékkal (Folytatás a 3. oldalon.) Kádár János látogatása Somogy megyében Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a hét végén Somogy megyébe látogatott. Kaposvá­ron, a megyei pártbizottság székházában Németh Ferenc, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Böhm József, a megyei tanács elnöke, valamint a megye és a város más veze­tői fogadták Kádár Jánost, majd a megye helyzetéről és időszerű politikai kérdések­ről folytattak megbeszélést. Kádár János ezután ven­déglátói kíséretében meglá­togatta a kapospulai Ezüst Kalász Termelőszövetkezetet. A vendégeket Illés János, a szövetkezet elnöke és Kovács Ernő párttitkár tájékoztatta a gazdaság fejlődéséről. A Központi Bizottság első titká­ra elismeréssel szólt a szö­vetkezeti gazdák eredményes munkájáról és további sike­reket kívánt. Kádár János felkereste otthonában Retek József nyu­galmazott tsz-elnököt és csa­ládját, s szívélyesen, baráti­­lag elbeszélgetett velük. (MTI) Már nincs sok időjen a nyár A mezekben minden ilyen igaz, ilyen békétől, szeretettől zümmögő, mint ez a májusi parasztudvar. Vi­rágágyások szegélyén fejes saláták borulnak, tarka tyúkok kárálása fe­lett méhzümmögés, s a néni szól a kaptárok felől: „Ne féljenek, ha hord a méh, nem szúr.” A néni törékeny, mint egy por­celán baba, hófehér haja van, és sűrűn, aprókat lép. — Csak tizenkét családdal vesző­döm — mondja, ahogy kedvünkért otthagyja a méheket —, de míg sze­gény uram élt, 60 családunk volt. Ácsmester volt a „szegény uram”, negyvenötben meghalt, a néni meg ma már 76 éves, de ki hinné, ha nem bizonygatná. — A gyerek miatt jöttünk — , szólunk beljebb kerülve a süte­mény- és virágszagú szobába, ami­nek közepén egy öreg zongora. Rebben a néniben riadalom: „mit akarunk a gyerekkel”, de aztán megnyugszik hamar. Özvegy Hencz Gyuláné, a néhai szakonyi ácsmester felesége sosem engedte, hogy kínozza a magány. Mindig is gyerek kellett volna ... Fogadott. Először Csorba Ferit. Pil­lanatok alatt tele van az asztal fényképekkel, meg szívekkel, meg az anyáknapi dísztávirattal, a Fe­ritől, aki jelenleg Sopronba jár már iskolába, de szünetben idejön a „Mamihoz”, s írta is a legutóbbi le­velében: „...Már nem sok idő van hátra, jön a nyár.” Mielőtt kiadják nevelőszü­lőkhöz az állami gondozott gyereke­ket, véleményt kérnek a községi ta­nácstól is. Ha a községi tanács nem javasolja, hiába kéri bárki is, nincs gyerek. Ha igen, akkor megérkezik a há­rom-, vagy hatéves, a kislány vagy a kisfiú, az állam ellátja ruhával, s havonta küldi a pénzt a nevelőszü­lőknek. A Csorba Ferit, úgy hírlik, meg­tagadta az anyja, most azt kellene írnom, az igazi. De hát micsoda ha­zugság lenne ez! Ahogy így beszélgetünk, említi a tanácselnök, Győre Ferenc, hogy nyáron, mikor épültük az iskolát, jön a Feri gyerek: „Elnök bácsi, adjon nekem valami munkát!” Mi­lyen munkát adhatnék? „Hát a kő­művesek mellett adjon. Pénzt aka­rok keresni.” Aztán minek neked a pénz? „Órára.” Dolgozott is a Fe­ri, keresett annyit, hogy kapjon egy órát, de amilyent ő vett, az nem ol­csó. Mondom, hát ez hogy sikerült? „Kiegészítette az Édesmami.” Csorba téri nagy, bekerete­zett színes képe ott lóg a falon, a másik szobában. Fényes rajta a sze­me. — És ez a matrózruha a széken? — A kislányé, öt óvodás kora óta nevelem, most harmadik osztályos. Neki élnek a hozzátartozói, s hi­vatalosan nem is tagadták meg. De ez talán rosszabb, mintha minden szállal a nevelőszülőhöz tudna kö­tődni. A matrózruhát a Mami vet­te. Szombaton bál lesz az iskolában, hát csináltatott neki a Mami báli ruhát is. Piros szoknya, piros mel­lény, hímzett blúz, de milyen cso­dálatosan szép hímzés! — Ki hímez ma ilyen szépen? — Éppen ide tart, neki is van ne­velt gyereke. Farkas Julianna nénivel berob­ban a vidámság és tréfa. — Ugye, szép? — Ragyog, ahogy kézben látja remekművét. — Van még ehhez türelme? — Hogy van-e? Hát örömét leli benne az ember. — Az otthonból ellátogatnak a nevelőszülőkhöz? Említi erre Hencz néni. — Es bizony! — Húshagyó ked­­den voltak legutóbb, éppen fánkot sütöttem. De nézzék már, mit csi­nált magának az udvaron az a kis­lány! Házat. Hulladékládából, rossz ponyvából, s ide hurcolja a „kin­cseit”. Aztán tovább üres a hosz­­szú udvar, egészen a kaptárokig, gyümölcsfákig. „Itt fociznak, ha megjön szüretre a Feri gyerek.” Egyszer csak hallom, hogy Farkas néni átkiált a kapun: „Gye­re, fiam, itt vagyok.” Benyit egy bú­zavirágszemű, lenhajú legényke, harsány csókolommal. — Mi volt az iskolában, fiam? — Ötös, négyes. — Ötös, négyes? Nézzék már, ugye szép ez a gyerek? Pedig ho­gyan hoztam én ezt ide! Korbonits Gyurka, igazán szép kis srác, alig múlt hároméves, amikor nevelésre fogadta Farkas Julianna, s még beszélni se igen tu­dott. Nem volt szellemi fogyatékos, csak éppen tönkretették a szülei. Fél év múltán óvodába mehetett, most már nyolcadik éve virul, ra­gyog, rúgja a focit, nagyokat kö­szön, s a dermesztő rémület csak jobban a tekintetében, amikor meg­kockáztatjuk a szót: „elvisznek”. „Megnőnek, elmennek“ — beszéljük, mikor búcsúzunk, erre Hencz néni: „Ahol születtek, egy­szer onnét is elmennek, ez vigasz­tal.” Ahogy áll a kiskapuban, fényük a fehér haja. G. Szabó HÁLÁS ÖREGEK "A mai öregeket megtörte az élet. Munka, szenvedés jutott nekik osztályrészül: átélték a két háború borzalmait s köz­te a gyötrelmes évtizedeket. A nyolcvanéveseknek a mun­kaeszköz már rég kihullott a kezükből, és ha egyedül van­nak a világban, ha nincs csa­lád, rokonság, a közösségnek kell segítenie őket. A Győrszemere községi Ta­nács gondoskodásából hat éve létesült az öregek napközi otthona. Huszonkét idős, be­teg, magatehetetlen ember el­látását végzi. Ez a törő­dés a költségvetést évenként 124 000 forinttal terheli, de a munkában megtört emberek hálája, az öregség derűje nem juttatja eszünkbe a számokat. Győrszemere szívesen vállal­ja ezt a kiadást, és a Haza­fias Népfront győri járási bi­zottsága közvetítésével társa­kat is talált: a Magyar Va­gon- és Gépgyár Radnóti Miklós szocialista brigádját. A győri gyár brigádja teg­nap délelőtt látogatta meg a győrszemerei öregek napközi otthonának lakóit. Francia Gábor, a községi tanács elnö­ke és Nagy Károly, a Haza­fias Népfront községi elnöke köszöntötte őket és a néniket, bácsikat. A Radnóti Miklós szocia­lista brigád szerződésben vállalta az öregek napközi otthonának pártfogolását. Ál­landó kapcsolatot tartanak majd Világi Viktornéval, a napközi otthon vezetőjével. Segítik a karbantartási mun­kákat, az otthon környékének csinosítását. A szerető gondoskodást, tö­rődését a 84 éves özvegy Né­meth Józsefné köszönte meg. Az egyik kisdobos szavalta: „Fáj a szíve, és nincs aki megkérdi: Nagyanya, hát ki bántotta meg?’’ Győrszemerén eddig is megkérdezték, és ezután a győri Radnóti Miklós szocia­lista brigád is megkérdezi, és gondoskodó szeretettel felel rá. ____ (1.)

Next