Kisalföld, 1972. június (17. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-01 / 127. szám
A Improvizált is... /lantos István hangversenye A győri tavaszi bérlet második zongoraművészeként Lantos Istvánt hallhattuk. Beugrásszerű föllépése — Szegedi Anikó helyett jött — méltán sorakozik a megnyitó művészé, Lázáris Bermané mellé. Lantos István azok közé a fiatal magyar zongoraművészek közé tartozik, akik egészen váratlanul és teljes művészettel jelentek meg zenei életünkben. Velük újra kellő számban képviselik a magyar előadóművészetet nemzetközi szinten is a zongoristák. Hangversenyének két csúcspontja volt: a műsor első felében a Bartók Szonáta, a másodikban pedig a Liszt B —A—C—H fantázia és fúga. — A Bartók-szonátában a mindent értő és a mindent tudatosan játszó művész tűnt föl a hallgatóságnak. Sikerült azt is elérnie, hogy a Győrött csak tíz évvel ezelőtt bemutatott szonáta (M. Suhajda Mária szólaltatta meg akkor emlékezetesen szépen) nem újdonságként hatott, hanem a klasszikus művek értékével hangzott a hétfői hangverseny hallgatósága előtt. Biztos stílusismerete tűnt ki a Mozart-szonátából (B-dúr, K. 570) és az előadott négy Debussy-prelűdből. A szünet után Liszt-művek következtek. A két Elfelejtett keringőt a „hódolatzenék” sorozatába tartozó fantázia és fúga követte: a Bach nevének betűire írt orgonaműnek Liszt Ferenc által készített átirata. A második csúcspontja volt ez a zongoraestnek, és meggyőző bizonyítéka a fiatal művész ragyogó zongorista erényeinek. Valamikor nemcsak az orgonista, hanem a zongoraművész fogalmához is hozzátartozott, hogy improvizálni, rögtönözni tudjon. A versenyművek kadenciáit illett saját rögtönzőművészetükből megalkotni. Lantos Istvánról közismert, hogy kitűnő adottsága az improvizálás művészete. Egyik szereplője volt Sopronban a rádióban is sugárzott Rögtönzés című hangversenynek. Ez adta az ötletet a győri Filharmónia Kirendeltség vezetőjének, hogy ráadásképpen rögtönzést kérjen a művésztől a „Páva-dallamra”. A koncertműsorhoz stílusban remekül illeszkedő, szárnyaló fantáziálás hatalmas közönségsikert aratott, és a hangverseny harmadik csúcspontját jelentette. Jaki Sándor Lepkék, pillék, pillangók A lepke a finnugor lepe szóból származik. A pillangó a latin papillo szóból, s rövidített formája a pille. Nyelvünk gazdagságára utal, hogy a nappali lepkéket rendszerint pillangóknak, az éjjelieket pedig lepkéknek vagy pilléknek nevezzük. Mészáros Zoltán és Vojnits András: Lepkék, pillék, pillangók című könyve, amelyet most jelentetett meg a Natura Könyvkiadó, olyan lepkékkel is megismertet, amelyek Afrikából indulnak el, átrepülnek tengereket, és eljutnak egészen Lappföldig. Nemcsak lepkegyűjtőknek értékes a gazdag illusztrációval megjelent könyv, hanem azoknak is, akik csak gyönyörködnek a lepke röptében. Fővárosi orvosi műszeripari vállalat Győrben létesülő kirendeltségéhez keres finommechanikában, elektromos és elektronikus technikában gyakorlattal rendelkező műszerészeket. Írásbeli jelentkezés, Budapest, 62. postafiók, 558 ’címen. A gyerekkocsi Aligha van szebb dolog a világon új élet adásánál. A kilenc hónapon át édes terhet viselő, leendő kismama biológiailag is, lelkileg is átalakul. Azzá lesz, amire elsősorban született: anyává. Terhének viselése közben is, szülés után is előnyt élvez: a boltban, az orvosnál, az utcán. A kismamának, aki picinyét a kocsiban tolja, mindenki utat enged, csak siessen, hiszen lehet, hogy elérkezett a szoptatás vagy a fürdetés ideje. Elsőbbségre minden joga megvan. Ez így szép, így kedves, így emberi. Csakhogy vannak közöttüink, nem is kevesen, az újszülött csöppségek és kismamák mellett öregek, betegek, kampós bottal járó, fájós lábú asszonyok, férfiak is, akik pár évtizeddel ezelőtt tolták kocsiban apróságaikat. Ez az érdemük elévülhetetlen. Miért jutottak eszembe ezek a gondolatok? A minap a mindig csúcsforgalmat élő győri Leninhídon hajlott hátú öregaszszony bicegett kampós botjára támaszkodva. Mögötte egy kismama haladt, kocsiban a gyermekével. A kismama annyira el volt foglalva barátnője beszédének hallgatásával, hogy neki tolta az öreg néninek a gyermekkocsit. Az ember azt hinné, hogy a kismama nemcsak biológiailag, hanem lelkileg is átalakult: gyengédebb, figyelmesebb lett nemcsak kicsinyéhez, másokhoz is. Nem. Amikor az öreg néni riadtan megtorpant és hátranézett, nem bocsánatot kért tőle a kismama az iménti figyelmetlenségéért, hanem rámordult: „Mi az, nem tud vigyázni ?!”... A megszeppent öreg szóhoz sem jutott. Amikor a kismama és barátnője elviharzottak mellette, csak a fejét csóválta, aztán lassan tovább bicegett... Az eset apróság, mégis szót érdemel. Az idő gyorsan telik, egyszer ez a kismama is megöregszik, s lehet, hogy kampós botjára támaszkodva, fájós lábbal biceg majd az utcán. Akkor mit szól ahhoz, ha nekitaszítják a gyermekkocsit, és még rá is mozdulnak durván? (Sindulár) AGROKER VÁLLALAT azonnali felvételre keres — képesített könyvelőket beosztott könyvelői munkakörbe, — fiatal mezőgazdasági gépszerelőket, — éjjeliőröket, — udvari munkást állandó foglalkoztatás mellett. JELENTKEZÉS: személyesen, AGROKER Vállalat, Győr, József Attila u. 10. szám alatt. AZ OLAJGYÁRI IPARVÁGÁNY teljes hosszában (a Híd utcai SZTK rendelőintézettől a hegyeshalmi vasúti fővonal kiágazásáig) és a MÁKOSDŰLŐI TELEPÜNK egész területén ERŐS MÉREGGEL VEGYSZERES GYOMIRTÁST VÉGZÜNK. Az említett területekre és közvetlen környékére állatokat kiengedni, ott legeltetni, kaszálni, füvet szedni a MÉRGEZÉSI VESZÉLY MIATT TILOS. A vegyszer emberre is mérgező hatású. GYŐRI NÖVÉNYOLAJGYÁR KISALFÖLD 1972. június 1., csütörtök HATVANI DÁNIEL: ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL Dokumentumregény — Áramlatok a lélek mélyén Szabályos, sőt szabványszerű hosszúkás alakú irodahelyiség. A sarokban mosdókagyló, csempézett falrészlettel, a közelben letakart írógép. Kis kerek asztal, rojtos térítővel. A falon az AMD—65 M-es géppisztoly metszetes rajza. Szemben vele Lenin-portré, két színes fotó: fővárosi utcarészletek. Az ablakhoz közel országos autótérkép. A hosszú tárgyalóasztal sarkánál ül Horváth Zoltán és dr. Főző Endréné, a kecskeméti gyógypedagógiai iskola igazgatónője, pszichológus. Fát, állatot, embert, virágot rajzoltat a fiúval. — Ha úgy érzed, nem sikerült, újra kezdheted. Ereszd el magad, ne gondolj semmire, ami kellemetlen. Kirajzolod magadból a sok idegességet. Zoli kicsmacskát rajzolt. Bár az inkább egy hernyóhoz hasonlít. — Otthon is volt macskád? — Igen. Volt egy külün kisz cicám. Piros masnit kötöttem a nyakára. — Ott nevelődött nálatok? — Igen. Mindenből adtam neki, amit én ettem. — És a kutya nem bántotta a cicát? — Játékból néha megfogta a nyakát. — De ha komolyan bántja mit csinálsz a kutyussal? — Megvertem volna, hogy ne bántsa. A pszichológusnő tesztrajzokat mutat. — Mondd el, mit látsz ezeken! — Két fiú a ház előtt. Az egyik követ dob az ablakra, ez elszalad, a másik, aki ártatlan, az ottmarad. Kinéz az ember a házból és őt okolja. Később az arcképes tesztek következnek. — Itt van nyolc fénykép felragasztva. Válaszd ki közülük azt a kettőt, aki rokonszenves számodra. Aki jó embernek látszik, akikhez őszintének lehet lenni. Hosszas tűnődés után a fiú rámutat az egyikre. De a másikat már sehogyan sem akarja megtalálni. — Zolikám, muszáj! Próbáld megkeresni... — Talán ez — mutat egy másikra. — És most azt a kettőt légy szíves kiválasztani, amelyik számodra a legellenszenvesebb, amelyikkel még találkozni sem szeretnél. A fiú gyorsan rámutat két arcképre. És így megy ez még két alkalommal: a rokonszenvesekre nehezen, az ellenszenvesekre könnyen talál rá. A pszichológusnő jegyzi a fényképek kódszámait. Közben ezt kérdi: — Fáradtnak érzed-e magad? — Nem. — Akkor nyugodtan csinálhatjuk tovább. Újból képeket mutatok. Ami gondolatot ébreszt benned, mond el. Mindegyikről csak kéthárom mondatot. — Este van, oszlopszerűség és egy férfi. És az oszlopszerűség mellett valami... — Voltál már este úgy, hogy nem ismertél fel valamit? — Igen, a bátyámmal, amikor kimentünk az erdőbe... Újabb kép. — Temető lehet. Sír mellett áll egy ember. — Hogy kerül oda? — Biztosan meghalt valami hozzátartozója. Mintha meg volna bilincselve... Újabb kép. — Férfi, de le van takarva az arca. A nő pedig ágyon fekszik. — Mi történhetett? — A férfi mintha sírna. — De miért? — A nő biztosan beteg. A karja is mintha lecsüngene... — Láttál te már olyan embert, akinek élettelenül lógott le a karja? Mély csend. A fiú csak sokára szólal meg, tompa, töredezett hangon: — Amikor... a bűncselekményt ... elkövettük... ült az ülésen... — Melyik karja lógott le? — Amelyik felőlem volt... A jobb karja. Újabb kép. — Fekszik a nő és odatartja a kezét. — De miért? — Meg akarja ijeszteni. — Jó vagy rossz szándékból? — Rossz szándékból. — Ti is csak ijeszteni akartátok azt a bácsit? Őszintén ... — Nem akartuk mi megölni ... Mindig, amikor dr. Fezőné rákérdez, a fiú arca furcsa, taszító mimikába rándul Szeme könnybe lábad, sűrűn pislog, szemhéja rángatózik. Újabb kép. — Valamin vitatkozott a nő és a férfi. A nő most elfordul és sír. Újabb kép. — A férfi börtönben van és sír. Elkeseredésében. — De miért? — Megbánta, amit csinált. — De ha ott többen vannak és megvigasztalják, akkor mit mond? — Az nem nyugtatja meg. — Ha kiszabadul, mire kell gondolnia? — Hogy nem törődik vele senki. — Édesanyáddal mikor találkoztál ? — Most jönnek majd be. Édesapámmal. — Kit szerettél a legjobban? — Mindkettőjüket. — Jó, Zoli, ez az értelmes fiú válasza. De engem az érdekel, ami benned belül van... — Talán édesanyámat Már csak ez van hátra: — Amikor nem beszéltél, nem vallottál, hallottad-e, hogy szólnak hozzád? Csökönyös, hosszú hallgatás következik. A pszichológusnő az elfogást követő pár hetes időszakra utalt, amikor Horváth Zoltán nem „tudott” megszólalni. Sokkhatás érte... Úgy látszik, a faggatás sem használ. Végre a fiú, rövid sóhaj kíséretében, kiböki: — Nem tudom, mikor volt az. (Folytatjuk) Válasz pártmunkások kérdéseire Az NDK és az NSZK kapcsolatának jövője a „keleti szerződések” törvénybe iktatása után I------- Ami az NDK és NSZK III közötti kapcsolatokat II illeti, csupán nemzetközi jogi jellegű kapcsolat jöhet számításba. Hogyan alakult ezen a területen az NSZK-ban a realitásokhoz való alkalmazkodás? Húsz éven keresztül (1949 —1969) — 1966 óta bizonyos módosulással — a nyugatnémet államelv az NDK-val szemben a „folytatólagossági elv”, az „azonossági elv” és a „legitimitási elv” egyvelege volt, s a következőképpen hangzott a különféle kereszténydemokrata vezetésű kormányok alatt. Az 1871-ben megalakult Német Birodalom (ezen elv alapján) folytatólagosan fennáll mind a mai napig. 1945- ben csupán ideiglenesen szünetelt a német hatóságok tevékenysége, 1949-ben, az NSZK megalakulásával a német hatóságok újra működni kezdtek, s így a folytatólagosan fennálló Német Birodalom az NSZK-val azonos. Ezen „azonosságból” adódik, hogy csupán az NSZK jogosult (legitimált) a német állam és a német nép képviseletére. Ebből adódott az „egyedüli képviseleti elv”, s hogy kb. 30 nyugatnémet törvény területileg egész Németországra (értsd az 1937-i határokat) érvényes. Ebből következett, hogy az NSZK abban az időszakban az NDK-t csupán „szovjet megszállási övezetnek”, „keleti zónának”, „Közép-Németországnak” vagy „úgynevezett NDK-nak” tekintette. Kiesinger kancellár például „jelenségnek” nevezte. Míg a nyugati hatalmak a Német Birodalom, illetve német állam folytatólagos fennállását nem fogadták el, addig a „legitimitási elvet”, azazhogy az NSZK képviseli a német államot és népet, teljes mértékben támogatták. Ez az 1969-ig érvényes államelmélet a maga agreszszív és expanziós jellegéből minden módosításával egyetemben annyira elszakadt a nemzetközi helyzet és erőviszonyok alakulásától, hogy a Brandt-kormány 1969-ben kénytelen volt szakítani vele, s alkalmazkodni az új tényekhez, bár ez még Brandt kancellár 1969. októberi kormánynyilatkozatában csupán igen óvatos formában történt. Brandt ebben a kormánynyilatkozatban így fogalmazta meg az új nyugatnémet államelméletet: Németországban két állam van, és összeköti őket a továbbra is egységes német nemzet. Mivel pedig a két állam polgárai németek, nem lehet közöttük olyan kapcsolat, mely más államok között fennáll, nem lehet a két állam egymáshoz képest külföld, hanem csupán „belnémet különkapcsolat” állhat fenn közöttük. Ebben a kormánynyilatkozatban Brandt már két német államról beszél ugyan, de még mindig valamiféle Németország-tető alatt, vagy pedig mint a szövetségi német állam két részéről, s így adódik az a tétel is, hogy a két német állam nem lehet egymással szemben külföld, hanem „belnémet különkapcsolat” fűzi őket egybe, mint bármely szövetségi államban a szövetség különböző államait, tartományait. Tulajdonképpen itt is (bizonyos lényeges módosítással) még mindig a régi elmélet érvényes, amely szerint az NDK és NSZK létét, mint szuverén államokét (mert ezt jelentené az egymáshoz, külföldként való megjelölés a nemzetközi jog szerint) a Brandt-kormány annak idején nem ismerte el. Erfurtban és Kasselben is a két német kormányfő találkozóján Brandt még ezekből a tételekből indult ki. Azóta a kormányhoz közelálló nyugatnémet politológusok és nemzetközi jogászok egy sor elméletet agyaltak ki, melyek közös vonása, hogy igyekeznek számolni a további realitásokkal, s bizonyos fokig elő akarják készíteni az NSZK lakosságát az NDK- nak nemzetközi jogi alanyként való elismerésére. Az NDK-ban nagy figyelmet keltenek ezek az alkalmazkodási kísérletek, bár még most is fenntartással kell őket megítélni, hiszen kedvezőtlen irányba fajulhatnak. Az új útkeresési elméletek az úgynevezett „szecessziós, azaz elszakadási elvvel” kezdődtek, bár ez az elv a feje tetejére állítja a valóságot mégis helyes végkövetkeztetésre jut. Ezen elv alapján állítólag a németországi ,,szovjet megszállási övezet” elszakadt a német államkerettől, és szovjet támogatással külön állammá vált. A valóság persze az, hogy Németország kettészakítását a nyugati hatalmak hajtották végre, de tény, hogy két szuverén német állam alakult ki, az NDK és az NSZK. Egy újabb, úgynevezett „összezsugorodott állam” teóriája szerint a Német Birodalom folytatólagosan fennáll ugyan, de csak az NSZK határain belül, az NDK nem része ennek a „birodalomnak”, hanem külföld. Bizonyos változata ennek a tételnek, hogy a Német Birodalom az NSZK határain belül folytatólagosan fennáll ugyan, de vannak „kirekesztett részei”, mégpedig a volt Kelet-Poroszország egy része a Szovjetunió állami tartozéka, az Odera—Neisse vonaltól keletre elterülő volt német területek többi része Lengyelország állami területe, az NDK pedig önálló nemzetközi alany, azaz állam. Ezen teóriák legutolsó változata az úgynevezett „részrendszerelv”, amely szerint minden tető és kapocs nélkül két német állam létezik. Mindezen új és sok tekintetben érdekes és figyelemre méltó teóriák még elsősorban a nemzetközi jogi szakirodalomban élnek, de nem kevésszer a bonni kormány félhivatalos publikációjában, a „Deutschland-Archiv”-ban is megjelennek. (Folytatjuk.)