Kisalföld, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-07 / 288. szám

2 Allende Moszkvába érkezett MOSZKVA (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb­­ Tanácsa Elnöksége és a szov­jet kormány meghívására szerdán hivatalos látogatás­ra Moszkvába érkezett Sal­vador Allende chilei állam­fő, felesége és leánya kísére­tében. A két ország állami zászlóival feldíszített Vnuko­­vói repülőtéren Allendét és a kíséretében levő személyisé­geket Nyikolaj Podgornij, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke, Alekszej Ko­szigin, a minisztertanács el­nöke és más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. A chilei elnök fogadtatásán jelen volt Mario Darrigrandi, Chile ideiglenes moszkvai ügyvivő­je is. A főváros sugárútjain, amelyeken Allende a Kreml­hez hajtatott, Moszkva dol­gozói forró ünneplésben ré­szesítették a vendéget. Szerdán a Kremlben meg­kezdődtek Leonyid Brezs­­nyev, Nyikolaj Podgornij, Alekszej Koszigim és más szovjet vezetők tárgyalásai Salvador Allende chilei el­nökkel. A megbeszéléseken, amelyeket a barátság és a teljes kölcsönös egyetértés légköre jellemzett, áttekin­tették a szovjet—chilei kap­csolatok további fejlesztésé­vel összefüggő kérdéseket. Véleménycserét folytattak egyes időszerű nemzetközi problémákról is. A tárgyalá­sokat folytatják. (MTI) Az Apollo—17 indulása: 3 óra 53 Kennedy-fok Kennedy-fokon minden ké­szen áll arra, hogy magyar idő szerint csütörtökön haj­nali 3:53-kor felbocsássák az Apollo—17 űrhajót, amely a program utolsó expedíciója­ként visz három űrutast a Holdra. A hatalmas Satur­­­nus-rakéta és a parancsnoki kabin leendő utasai: Eugene Ceman, Ronald Evans és dr. Harrison Schmitt már napok óta karanténba vannak, hogy a fertőzés veszélyét elkerül­jék, és kedden utoljára ta­lálkozhattak családjukkal. Az űrutazás földi irányító központjában mindennel elé­gedettek, csupán az időjárás okoz némi aggodalmat. Ken­nedy-fok fölött nagy magas­ságban olyan felhők tornyo­sulnak, amelyek elektromos töltése az űrhajó átfúródá­­sakor kisülhet és villámcsa­pásként érheti, mint három évvel ezelőtt az Apolló 12-t. Ennek a valószínűségét azon­ban kevesebb mint 50 száza­lékra becsülik a meteoroló­gusok. Helyén van már az az öt fehér egér is, amelyeket az űrhajósok tudományos meg­figyelés céljából visznek ma­gukkal a holdutazásra. Az Amerikai Űrhajózási Hivatal, a NASA ezúttal is neves vendéget hívott meg az űrhajó felbocsátására. Ta­núja lehet majd például a nagy eseménynek Charlie Smith, 130 éves néger aggastyán, aki Libériában látta meg­­ a nap­világot, és 12 éves korában hurcolták el Amerikába rab­szolgának. (Reuter, MTI) AZ NDK ÉS NSZK KÖZÖT­TI ALAPSZERZŐDÉS mind­két fél számára eredményes, illetve hasznos volt, azaz fair eredmény. Ami a legfon­tosabb : bizonyos mértékig sikerült a potsdami szerző­dés (1945) azon fő tételét e szerződésben és a négyhatal­mi megállapodásban biztosí­tani (tehát olyan helyzetet kell teremteni Európában­, hogy német földről új hábo­rú többé ne indulhasson el. Ismert tény, hogy az alap­­szerződés pótjegyzőkönyvé­ben éppúgy, mint a négy nagyhatalom ismert megál­lapodásában (jogaikat, fele­lősségüket és eddigi gyakor­latukat leszögezve és fenn­tartva) minőségileg új vonás az, hogy a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország abból indulnak ki, hogy a jövőben az őket ezen térségben illető minden kérdésben egyöntetűen lép­nek fel. Azaz: a Szovjetunió részese ezen megállapodás­nak, és végeredményben olyan jogai vannak az egy­hangúsági elv alapján, mint az ENSZ Biztonsági Taná­csában. Ez a négyhatalmi egyöntetűség feltétele volt az alapszerződésnek és egyben biztosítéka is. Természetesen a nagyhatalmak felfogása és nézete nem mindenben egye­zik, és ezeket egyeztetni kell a gyakorlati politikában. Itt is osztályharc folyik tehát, de a békés együttélés alap­ján. Fő eredménye ezen négyhatalmi megállapodás­nak, hogy egyrészt kimond­ja: mind a négy hatalom tá­mogatja az NDK és NSZK felvételét az ENSZ-be, s mi­vel a Kínai Népköztársaság szintén ugyanezt az elvet vallja, így biztosított, hogy 1973-ban az ENSZ-közgyűlé­­sen ez a kérdés lezárul. Egy­úttal a nyugati hatalmak azon tárgyalási kiinduló­pontja, amely szerint a négyhatalmi felelősség „Né­metországra mint egészre” vonatkozna (azaz tudomásul vették, hogy ez az „egysé­ges Németország" 1945 óta nem létezik), kiiktatódott a négyhatalmi jogokra, felelős­ségekre és gyakorlatra vo­natkozó nyilatkozatból. Ezt a tényt nem lehet elég­gé értékelni, hiszen 1954-ben más erőviszonyok alapján a nyugati hatalmak az NSZK- val megkötött úgynevezett „Németország-szerződé­seik­ben” még abból indultak ki (7. cikkely, 2. bekezdés), hogy „egy egységes Németország jöjjön létre, demokratikus és szabadságelveken alapuló al­kotmánnyal, melynek az NSZK alkotmányához ha­sonlónak kell lennie,és ez a Németország integrálva le­gyen az európai közösségbe." Ez a koncepció még a szo­cialista rendszer felszámolá­sából, mint lehetőségből és célból indult ki, s az NDK bekebelezését kívánta. Időközben a négyhatalmi felelősség, melyet ilyen érte­lemben a Szovjetunió mindig elutasított, annyira megvál­tozott, hogy ma a nyugati ha­talmak is kedvezően értéke­lik a szovjet álláspontot. Franciaország és Nagy-Bri­­tannia ezzel akarja az NSZK- val szemben nyugat-európai imperialista hegemóniás tö­rekvését és k­valitását bizto­sítani, másrészt az USA ez­által szerzett jogalapot ah­hoz, hogy ne csupán mások előzékenységéből lehessen ré­szese az európai rendezé­seknek, hanem jogilag is. Ez volt a múltban is egyik oka, amiért annyira vonako­dott éppen az USA az euró­pai biztonsági rendezéstől, mivel attól félt, hogy jogo­sult hatalomként előbb-utóbb kirekesztődik az európai kér­dések rendezéséből. Termé­szetesen , kompromisszumos jellegű ez a megállapodás, de ma elfogadható alapon, a jövőben pedig a potsdami szerződésre kell mindinkább vonatkoztatni. Azaz: amíg nincs teljes európai rende­zés, addig a potsdami­ szerző­dés hatalmai nincsenek el­bocsátva felelősségükből, s s mivel az európai rendezés minden bizonnyal hosszú időt (éveket, esetleg évtizedet) vesz igénybe, ez is elég idő­­biztosít­ékot teremt az USA számára, hogy ne rekesztőd­­jék ki Nyugat-Európából. Ez­ a négyhatalmi felelősség természetesen arra is vonat­kozik, hogy német békeszer­ződés még nincs. Persze olyan klasszikus értelemben, mint az 1947-i békeszerződé­sek a hitleri Németország volt csatlósaival, nem is le­het már több mint negyed­századdal a második világhá­ború után. Nem kizárt, hogy külön négyhatalmi nyilatko­zattal helyettesíthető, mivel az eddigi különféle területi szerződések az NSZK és a szocialista országok között, valamint az eljövendő euró­pai biztonsági rendezés a békeszerződést pótolja. A következő évtizedek so­rán azonban nem számítunk arra, hogy a négy hatalom, mint a hitlerellenes koalíció fő hatalmai, közös nyilatko­zatban kifejtenék: véget vet­nek közös felelősségüknek s a belőle adódó jogaiknak. Az NDK szuverenitására ez a négyhatalmi felelősség és gyakorlat nem hat, mivel a nyugati csapatok mozgását Nyugat-Berlin és az NSZK között, az NDK te­rületén továbbra is a szov­jet közegek ellenőrzik. Az NSZK-val szemben a nyugati hatalmak továbbra is fenntartják külön jogai­kat, ez jelenleg éppenséggel kedvező mozzanat, mivel az NSZK-t minden körülmé­nyek között arra kényszerí­tik, hogy ne akadályozza az európai rendezésnek a nyu­gati országok által is kívánt folyamatát. (Ez már a moszkvai és varsói szerződés ratifikációs vitájában is meg­mutatkozott, még a keresz­ténydemokraták sem merték megtorpedózni a szerződése­ket, pedig parlamenti helyze­tükből adódóan ez lehetséges lett volna. Biztosíték van ar­ra, hogy az NDK-NSZK-s alapszerződést is aláírják és ratifikálják, hiszen nemcsak a Szovjetunió siettette a négyhatalmi megállapodást az alapszerződés előfeltétele­ként, hanem a nyugati ha­talmak is. Ami az NSZK pozícióit il­leti, igen fontos az alapszer­ződés bevezetősének az a megállapítása, hogy például a ,,német nemzeti kérdésben” a két állam (NDK, NSZK) fel­fogása különbözik. Ez volt a legkedvezőbb megoldás, így egyrészt mindkét állam fenn­tarthatja eddigi felfogását. Az NDK abból indul ki, hogy az „egységes német nemzet” megszűnt létezni, a társadalmi rendszer alapján kettévált, az NSZK lényegé­ben ragaszkodik azon állás­pontjához, hogy a két német állam újraegyesítése az „egységes német nemzet” lé­tezése alapján valósuljon meg. Az NDK-NSZK-s alap­­szerződés aláírásakor a nyu­gatnémet kormány az NDK- hoz intézett levélben fogja ezen álláspontját kifejteni, de ennek a szerződésre sem­miféle jogi hatása nincs, mi­vel erről a szerződésben a felek egyöntetűen a „meg nem egyezésben” egyeztek meg. Hasonló a helyzet a két né­met állam közötti képvise­letiben. Az NSZK elsősorban belpolitikai okokból nem volt hajlandó elfogadni, hogy a két német állam egymás közti külképviselete nagykö­vetség vagy követség legyen, hanem „csupán állandó kép­viselet". Időt akarnak nyerni a bonni politikusok, hogy Nyugat-Németország lassan­ként alkalmazkodjék a rea­litásokhoz, ugyanis a nyugat­német lakosságot jó 20 évig­­ azzal állatták, hogy az NDK nem szuverén állam, tehát apránként kell rászoktatni a valóságra, annak teljes elfo­gadására. Éppen ez a megje­lölés mutatja azonban min­dennél világosabba­n, hogy az NSZK kormánya is tudja: sok vonatkozásban amolyan „árnyékbokszolást” végez, és a tartalmat a formasággal kívánja helyettesíteni. Az „állandó képviselet” ■ megje­lölés természetesen tiszta formalitás, mivel minden diplomata, illetve diplomá­ciai képviselet külföldön ha­zájának „állandó képvisele­te". Az is valószínű, szinte­­biztosra vehető, hogy az NDK „állandó képviseleté­nek” vezetője az NSZK-ban nagyköveti rangot fog visel­ni, s az NDK abból indul ki, hogy függetlenül az „állandó képviselet” jellegétől, erre is a bécsi diplomáciai konven­ció érvényes. Ami a kiváltságokat, jog­köröket stb. illeti (s ameny­­nyiben erre az NSZK nem lenne azonnal hajlandó), hosszabb tárgyalásokra lenne szükség az NDK és az NSZK között. Itt mindenesetre szintén olyan komprom­isz­­szumról van szó, mely a gya­korlatban néhány éven belül átalakul formailag is azzá, ami a valóságban: diplomá­ciai képviseletté az NDK és az NSZK között. Az NDK amúgy is abból indul ki: időt kell adni az NSZK kor­mányának ahhoz, hogy las­sanként alkalmazkodjék az általa is ismert realitások­hoz, és az NSZK közvélemé­nyét is hozzászoktassa ehhez, így például lassanként bizo­nyos törvényeket is meg kell változtatni, és természetesen az alkotmányt is (az utóbbi megváltoztatásához azonban a parlamentben kétharmados többségre van szükség). Ide tartoznak például azok a nyugatnémet törvények, me­lyek hatásköre Németország­ra az 1937. évi határokon be­lül terjed ki, bár ez a Né­metország nem létezik már, ülvén például a vámtörvény, büntetőjogi törvény, mind­annyit a kereszténydemokra­ta kormányok idején szavaz­ták meg), s az NDK—NSZK közötti alapszerződés ezt szentesíti. (Folytatjuk.) Dr. Nagy Ivor Válasz pártmunkások kérdésére Milyen mértékben hat az európai politikára az NDK-NSZK közötti alapszerződés, valamint a nyugatnémet választások eredménye? (2.) Kisalföld TÁVIRATOK : Piotr Janoszewicz lengyel miniszterelnök szerdán fo­gadta a varsói látogatáson tartózkodó dr. Ajtai Miklóst, a kormány elnökhelyettesét és dr. Köpeczi Bélát, a Tu­dományos Akadémia főtitká­rát. A megbeszélésen áttekin­tették a magyar—lengyel tu­dományos és műszaki együtt­működés eddigi eredményeit és továbbfejlesztésének lehe­tőségeit. Az eszmecsere szí­vélyes, baráti légkörben folyt le.­­ Le Duc Tho, a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttségé­nek különleges tanácsadója és Henry Kissinger, az amerikai elnök nemzetbiztonsági fő­ta­nácsadója szerdán öt és fél órát tanácskozott. A bizalmas megbeszélés délután négy­­órakor fejeződött be. A köl­csönös megállapodás értel­mében a tárgyaló felek szer­dán sem nyilatkoztak a sajtó­nak a tanácskozás előrehala­dásáról.­­ Bécsben szerdán megkez­dődtek a tárgyalások az osztrák külügyminisztérium képviselői és az NDK kül­ügyminisztériumának az osztrák fővárosba érkezett küldöttsége között. A berlini delegációt­ E. Scholz külügy­miniszter-helyettes vezeti. Kirchschläger osztrák külügy­miniszter a parlamentben azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a tárgyalások a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtését eredményezik. (MTI) Mustársárga plüssfotelek A Centropress szerda esti kommentárja. ÚJ TANÁCSTERMET avat­tak a NATO brüsszeli szék­házában, az Atlanti Szövet­ség szerdán megnyílt három­napos miniszteri tanácsülé­sén. Egy nappal korábban bemutatták a sajtónak. Eb­ből tudjuk, hogy bár az épü­let kívülről barakkszerű, ablaktalan, komor feketére festett, belül azonban szép az új tanácsterem, kényel­mes és modern, süppedő sző­nyegekkel, káprázatos fényt árasztó rejtett világítóberen­dezésekkel, mustársárga szí­nű plüssfotelekkel. Mert ál­lítólag ez mutat legjobban a színes televízió képernyőjén. S úgy látszik, a NATO most sokat ad „arculatára”, pub­licitására, „magyarul”, rek­lámjára. Legalább a külsőségek­ben. Talán azért, hogy a tévé­nézők millióinak gondolatait ez a színpompás látvány von­ja el a lényegtől. Mert a lé­nyeggel nincs sok dicsekedni való, azon nincs nagy reklá­mozni való. A NATO-álla­­mok polgárainak egy része azért feltehetően, a mustár­sárga plüssfotelek vonzó lát­ványát szemlélve is megkér­dezi: Ma miért a NATO ka­tonai erősítése szerepel a na­pirenden? Éppen most, ami­kor az egész világon, de kü­lönösen Európában enyhülési, folyamat megy végbe. Az európai „illetőségű” NATO épp ezt nem veszi figyelem­be, az enyhülési áramlattal helyezkedik szembe? A NATO-országok közül különösen Anglia közvélemé­nye háborog. Bejelentették ugyanis hogy London jövőre 5 százalékkal növeli katonai költségvetését. Tér és idő iróniája, mutat rá több an­gol lap, hogy ez a bejelelen­­tés és a brüsszeli döntés ép­pen Helsinkivel és­­ a NATO-nak a csapatcsökken­tésekre vonatkozó tárgyalási ajánlatával esik egybe. Figyelemre méltó viszont a francia állásfoglalás. Michel Debré francia hadügyminisz­ter a Nyugat-európai Unió közgyűlésén leszögezte: Fran­ciaország kitart eddigi kato­na-politikai koncepciója mel­lett. Ami azt is jelenti, hogy a NATO katonai szervezeté­be — ahonnan öt évvel ez­előtt kilépett — nem tér visz­­sza Párizs. A szerda a hadügyminisz­terek napja volt (Debré mel­lett Izland képviselője is hi­ányzott, mert a szigetnek nincs hadserege), csütörtökön már teljes NATO-ülés lesz, a külügyminiszterek foglal­ják el a­­mustársárga plüss­­foteleket. Hír szerint ők már konkrét európai problémák­ról tárgyalnak majd: a két német állam alapszerződésé­­ről, az új SALT-fordulóról, a helsinki tanácskozás eddigi eredményeiről. Sőt, úgy hír­lik, foglalkoznak Leonyid Brezsnyev budapesti beszé­dének azzal a részével is, amely a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentéséről szóló tárgyalások megkezdé­sét érintette. VAJON, ha pozitíven kí­vánnak reagálni rá, miképp egyeztetik össze a NATO, ka-­­­tonai kiadásainak növelésé­vel? (RS) Ügyeletesi jelentések (Folytatás az 1. oldalról.) nyit vágott le és értékesített a szövetkezet. Ezenkívül a kapuvári Húsüzem is nagy részt vállal a jó ellátásból, mintaboltjában töltelékáru­ból is nagy és mindig friss a választék.­­- Hogy mennyit költenek húsra a kapuváriak és kör­nyékiek? Csak a mintabolt­ban egymillió forintot hagy­nak havonta! Egy kis biztatás: nem lesz gondjuk a háziasszonyoknak, mert jövőre még több húst és húskészítményt ígérnek Kapuváron. (Horváth) 1972. DECEMBER 7., CSÜTÖRTÖK Segítő szándék (Folytatás az 1. oldalról.) ről, az egyetem és a megye kapcsolatairól személyesen tárgyaljanak. Örömmel köszöntöttük a megye székhelyén az Eötvös Loránd Tudományegyetem képviselőit, dr. Benkő Loránd oktatási rektorhelyettest, dr. Nagy Károly prorektort, aki je­lenleg általános rektorhelyet­tesi tisztséget töl­t be az egye­temen és sok megyénkben tanár professzoraként műkö­dött, dr. Sárándi Imrét, az ELTE jogi karának dékánját, dr. Simon Tibort, az ELTE természettudományi karának dékánhelyettesét, dr. Szath­­mári Istvánt, a bölcsészettu­dományi kar dékánhelyette­­sét, Györgyjakab Endrét, az egyetem rektori hivatalánál, főelőadóját, Szabó Endrénét, a rektori hivatal osztályve­tőjét, Bánhegyi Sándort, aki ugyanebben a tisztségben mű­ködik az egyetemen, valamint Frank Tibort, az Eötvös Lo­ránd Tudományegyetem KISZ végrehajtó bizottságának titkárhelyettesét. Lombos Ferenc a megye életéről tájékoztatta a ven­dégeket, a jó barátoknak ki­járó őszinte szóval, ezt kö­vetően két helyen, a m­egye középiskoláiból meghívott pe­dagógusok és a tanácsi szer­vezetben működő jogászok részvételével megkezdődött a vita az egyetemi oktatás és az élet szolgáltatta példák ta­nulságairól. A találkozó tar­talmi ismertetésére,­­ mert nemcsak az egyetem oktatá­si módszereinek változtatá­saira, hanem az egyetemről kikerült szakemberek mun­k­­kájára vonatkozóan­ is hasz-. ,nos tanulságokat adott, . ké­sőbb visszatérünk.' • vr-;* V •' ■— —-ez —o

Next