Kisalföld, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

2 Kisalföld Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka Fock Jenő beszéde (Folytatás az 1. oldalról.) Tisztelt országgyűlés! Kormányunk munkájának középpontjában a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa határozataiból adódó feladatok és az or­szággyűlés által két évvel ezelőtt elfogadott kormány­­program megvalósítása áll. Az 1971-ben jóváhagyott kormányprogram időará­nyos részét végrehajtottuk­. Hazánkban szilárd alapo­kon, vívmányaink tovább­fejlesztésével erősödik rend­szerünk. Munkásosztályunk, dolgozó népünk helytállása nyomán társadalmunk építé­se tervszerűen halad, előbb­re léptünk a szocializmus teljes felépítésének útján. Az ország belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott. Az államhatalom szilárd, alapvetően minden területen érvényesül pártunk irány­­mutatása alapján a munkás­­osztály vezető szerepe. To­vább erősödött államrend­szerünk politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Fejlődött a társadalom dol­gozó osztályainak és vala­mennyi rétegének összefogá­sa. Az ellenforradalom leve­rése óta több mint másfél évtizede folytatott szövetsé­gi politikánk egyetértésre és követésre talált a munká­soknál, a parasztoknál, értel­miségieknél, tetteikkel, szel­lemi és fizikai munkájukkal a szocialista célok valóra váltásáért dolgozó emberek millióinál — kezdte a Mi­nisztertanács elnöke expozé­ját, majd az államhatalom időszerű feladatairól szólt, majd így folytatta: A kormány az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtására, az ország­­gyűlés által jóváhagyott programjának, valamint pártunk Központi Bizottsága időközben kidolgozott útmu­tatásainak megvalósítására az eltelt két évben számos határozatot, rendeletet ho­zott. Országunk gazdasági fejlő­dését jelzi, hogy a nemzeti jövedelem évről-évre ér­demlegesen nő. Az eddigi ütemet folytatva és az 1972. évi főbb arányokat megtart­va, minden lehetőségünk adott a negyedik ötéves terv teljesítéséhez. Az eredmények mellett szinte természetes, hogy gazdasági életünk részben az ötéves tervet megelőző időszakból eredő nehézségek is jelentkeztek. Kedvezőtlenül alakult a nemzeti jövedelemből a felhalmozás aránya, a kül­kereskedelem és a költség­vetés egyensúlya. Ezeket a kedvezőtlen jelen­ségeket és a teendő intézke­déseket 1971 decemberében megtárgyaltuk a párt Köz­ponti Bizottságában, a kor­mányban, az országos gazda­sági aktívaértekezleten és más fórumokon, végül az 1972. évi terv és költségvetés vitája során az országgyű­lésben. Intézkedéseink hatására 1972-ben mindhárom terüle­ten javulást értünk el. Min­den erőnkkel arra törek­szünk, hogy ezt a folyama­tot továbbra is segítsük, s ezzel a népgazdaság egyen­súlyát ez év végére, s még­inkább 1974—75-re megerő­sítsük. Belpolitikai életünk kiemel­kedő jelentőségű esemé­nye volt a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának az elmúlt év novemberében megtar­­tott ülése. A Központi Biz­­­zottság a politikai elsődle­gességből kiindulva, reális és világos értékelést adott a X. pártkongresszus ha­tározatainak eddigi vég­rehajtásáról. A határozatot népünk egyetértéssel fogadta. Az előzetes várakozással és a közhangulattal találkozott, hogy a párt utóbbi négy kongresszusán kidolgozott marxista-leninista politi­kája lényeges elemeiben változatlan, ugyanakkor vá­laszt ad az élet által felve­tett problémákra. Politikánkat szüntelenül továbbfejlesztjük, mind jobb, következetesebb meg­valósítására törekszünk. A kormány november óta igen sok intézkedést tett a párt határozatában megjelölt feladatok megvalósítására. Erre azért volt mód, mert a Minisztertanács a határoza­tot megelőző hónapok során nem a hiányosságok puszta összegyűjtésével készült az állami irányításban a Köz­ponti Bizottság novemberi ülésére, hanem aktív és fo­lyamatos cselekvéssel. A vi­ták során előkészületeket tettünk, változatokat dolgoz­tunk ki a várható feladatok végrehajtására, forgóeszközökkel való jobb gazdálkodásban. A korábbi évek elmaradá­sát még korántsem sikerült behozni,­­ a munka termelé­kenységét tekintve, a szocialista országok so­rában középen foglalunk helyet. A legfejlettebb ka­pitalista országokhoz ké­pest pedig 10—15 éves el­maradásunk van. A termelékenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés javításával, a vezetés színvonalának eme­lésével és jobb munkafegye­lemmel kell elérnünk. A kormány egyik legfont­­tosabb feladatának a beru­házási munka megjavítását tekintette, és intézkedéseink hatására javulás következett be. A beruházások egészség­telenül gyors üteme mérsék­lődött, az 1972. évi beruhá­zások az előző évihez képest összehasonlítható áron szá­mítva 2 százalékkal csök­kentek. Továbbra sem meg­nyugtató a befejezetlen be­ruházások aránya. A termelési célokat szol­gáló építkezések tervezésé­vel kapcsolatban a beruhá­zási tevékenység növekedé­sének mérséklése miatt he­lyenként kihasználatlan építőipari kapacitások ke­letkeztek. Ez átmenetileg el­kerülhetetlen. Az idén ez a kihasználatlanság már csök­ken. Az építőiparnak sokol­dalúan fel kell készülnie ar­ra, hogy a későbbi időszak­ban ismét nagyobb feladato­kat kell megoldania. 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költ­ségvetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelke­désekből, részben a beruhá­zási többletköltségekből és a nevű­ kielégítő gazdaságosság­gal működő vállalatok terve­zettnél alacsonyabb befizeté­séből, vagy támogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és vál­toztattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 milliárd­­dal szemben 2,6—2,7 milli­árd­­forintos költségvetési hiánnyal zártuk. Az országgyűlés által jó­váhagyott 1973-as költség­vetési törvényben ugyan­ennyi hiányt irányoztunk elő, figyelembe kell ven­ni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadá­sok mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a ta­valyinál. A hiány további csökkenté­sét segíteni kell ésszerű ta­karékossággal is. Az egyensúlyi helyzet átte­kintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének né­hány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha vala­melyest sikerült visszaszorí­tani a gazdaságtalan terme­lést, még korántsem értünk el kielégítő eredményeket. Gazdasági ösztönzőkkel, szükség esetén a központi beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folya­matot. Az anyagi ösztönzés elvének következetes érvé­nyesítése mellett ne veszít­sük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösz­tönzés nélkülözhetetlen fon­tosságát. Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedésű ütemet lényege­sen meghaladó fejlesztése. Így például az 1971-es és 1972-es tényszámok, vala­mint az 1973-as terv alap­ján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedé­sén belül a kőolajfeldolgo­zás 27 százalékkal, a föld­gáztermelés 29 százalék­kal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágya­termelés 29 százalékkal, a cementtermelés 23 száza­lékkal emelkedik. Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszo­nyított fejlődési arányát, ha­nem az üzemeken belüli gyártmányösszetételt is vizs­gáljuk — a kívánatosnál és a lehetségesnél lassúbb. A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kor­mány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság állásfoglalása alapján­ a közelmúltban ha­tározatot hoztunk 50 gazdál­kodó egység — 180 vállalat — tevékenységének megkü­lönböztetett figyelemmel kí­séréséről. Ezek a vállalatok állítják elő egész ipari ter­melésünk mintegy 55 száza­lékát, s az ipari export két­harmadát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munkaerő fele, az ipar álló- és forgóalapjainak jelentős része, továbbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész ipar­ágat képvisel — meghatáro­zó jelentőségük van a társa­dalom, a gazdaság fejlődésé­re. "­ Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkal­mazni az egyenként többezer dolgozót foglalkoztató, je­lenleg hat, a későbbiek so­rán valószínűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszerve­zésére, korszerűsítésére, amelyeknél a termelési struktúra átalakításához szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből nem biztosíthatók. A Miniszter­­tanács határozata alapján a gazdasági bizottság kijelölte az érintett vállalatokat, fizek a Magyar Hajó- és Daru­­gyár, a Ganz-MÁVAG Moz­dony-, Vagon- és Gépgyár, a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Haj­tómű- és Felvonógyár, vala­mint a Beton és Vasbeton- , ipari Művek. Elsősorban a lakosság Tisztelt országgyűlés! Képviselő elvtársak! A népgazdaság termelési szerkezetének átalakítása­A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még to­vábbi évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk ja­vítása és a gazdasági szer­kezet tervszerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jövedelmező­séget, a költségvetési bevé­tel növelését. A bizton­ságos államháztartás" megfe­lelő tartalékok képzését kí­vánja meg, Van jelentős szerepet tölte­nek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevé­kenységét követelik meg. Energiagazdálkodási kon­­­cepciónk szerint gyors üte­mű a szénhidrogének előre­törése és csökken a szénfel­használás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakosság­nak, hogy a háztartások je­­lentős részében korszerű fű­tőanyagot használnak. Már mintegy másfél millió olaj­kályhát működtetnek és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétség­telenül nagyon örvendetes jelenség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasz­­nálás átállításában hibák is történtek, az ipari üzemekben túlsá­gosan előre szaladtak, a széntüzelést ott is abba­hagyták, ahol az ma még nem megengedhető, s a technológiai folyamat nem feltétlenül teszi szüksé­gessé. A népgazdasági érdekeket mellőző átállással most fe­lesleges kiadásokat, beruhá­zási feszültségeket, ellátási gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érin­tő szénbányászati problé­mákat, amelyeknek megol­dása gyakran kormányzati döntést, közbelépést tesz szükségessé. Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett je­lentős kapacitású atomerő­művek építése után is na­gyon megfontolt, takarékos gazdálkodást követel. Előfordulhat, hogy a ter­melés területén ott, ahol a szénhidrogének felhasználá­sában előreszaladtak, vissza kell állítani a széntüzelést. Eredeti elhatározásunknak megfelelően elsősorban a lakosság gáz és fűtőolaj igényeinek ki­elégítését, valamint a pet­rolkémiai ágazat gyors fejlesztését biztosítjuk, ezt követően kerülhet csak sor a belföldi adottságokat és a lehetséges importot is figyelembe véve az ipar fű­tőanyag-szükségleteinek ki-­­elégítésére szénhidrogének­ből. Alumíniumprogramunk, összhangban beruházási po­litikánkkal, valamelyest mérsékeltebb ütemben, mintegy kétéves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumíniumiparunk fejleszté­se összhangban van a ma­gyar—szovjet timföld-alumí­nium egyezménnyel, amely a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás nagyszerű pél­dája. A közúti járműgyártás fejlesztésének központi prog­ramját alapvetően teljesít­jük. A tervezett beruházá­sok elmaradása miatt átme­netileg a kívánatosnál széle­sebb körű, gyakran kevésbé gazdaságos kooperációra van szükség. A közúti járműgyártás központi fejlesztési prog­ramjának megvalósításába erőteljesen bekapcsoljuk a Csepel Autógyárat és a Vö­rös Csillag Traktorgyárat is. Ez az említett üzemekben hozzájárul a korszerűbb gyártmányszerkezet kialakí­tásához és egyben segítséget jelent a kiemelt kormány­­program gazdaságosabb megvalósításához. Gazdaságosan termelni! Gazdasági életünk Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosítása, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvo­nalának rendszeres növelé­sét, életkörülményeinek és kulturális ellátottságának to­vábbi javítását, a termelés­nek a korszerűség követel­ményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti va­gyon jelentős gyarapítását. Ehhez nem elegendő a ter­melés mennyiségi növelé­se, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a haté­konyságban. Társadalmi termelésünk ha­tékonysága az elmúlt két év­ben tovább nőtt, de ütemé­vel nem lehetünk elégedet­tek. Figyelembe véve a munkaerőhelyzetünket, ör­vendetes jelenség, hogy­­az ipari és mezőgazdasági élő­munka termelékenysége a megelőző időszaknál gyor­sabb ütemben és a tervezett­nél is nagyobb mértékben emelkedett. De még sok a tennivaló, különösen a beru­házott vagyonnal, az álló- és 1973. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK Mezőgazdaságunk helyzete Jelentős változások történ­tek­ a mezőgazdaságban, át­alakult a termelés szerke­zete. Gyökeresen megváltoz­tattuk a termelés feltételeit. Számottevően javítottuk az anyagi, műszaki ellátottsá­got, nagyarányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrá­gyaellátás jelentős fokozásá­val erőfeszítéseket tettünk a talajerő-utánpótlásra, nagy gondot fordítottunk a víz­­gazdálkodás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erő­forrásaikat, termelési ta­pasztalataikat, és egyre in­kább iparszerű módszerek­kel oldják meg feladataikat. A következő években to­vábbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fej­lesztése, a hatékonyság javí­tása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 százalékkal, 1972- ben pedig újabb 5 százalék­kal nőtt. A tervezettnél valame­lyest gyorsabb ütemű az ál­lattenyésztés növekedése. A túlteljesítést elsősorban a sertés- és a baromfitartás örvendetes fejlődése teszi le­hetővé. A számítottnál ked­vezőbb sertéshelyzet a lakosság húsfogyasztásá­nak az előirányzottnál gyorsabb növelését bizto­sítja. Nagyon fontos feladatunk az elért színvonal tartása, az állatállomány elterjedt száj- és körömfájás okozta károk és gondok felszámolása. A kormány biztosította annak feltételeit, hogy a termelés minél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. A szarvasmarhatenyésztés általános fellendítését szol­gáló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jövedelmezőség igen jelentős javulásával is — arra szá­míthatunk, hogy növekedni fog a szarvasmarhaállo­mány, számottevően javul­nak majd a hozamok és a belső ellátás javítása mellett az export növelésének felté­telei is kedvezőbbé válnak. A következő években meg­oldandó feladatok sem ki­sebbek azoknál, amelyeket a mezőgazdaságban már ed­dig végrehajtottunk. A kor­szerű szocialista nagyüzemi termelés kialakításában és az egyre fejlettebb módsze­rek alkalmazásában szerzett termelési tapasztalatok bi­zonyossá teszik, hogy a nö­vénytermesztésben megold­juk a cukorrépa-, a dohány-, a zöldségtermelés problé­máit, továbbá a modern nagyüzemi szarvasmarhate­nyésztés, a hús- és tejter­melés hosszabb időszakot igénybe vevő feladatait. A kormány minderre ki­dolgozta munkaprogram­ját. Tudományos feladataink Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalom építésében fontos helyet fog­lal el a tudományos alkotó munka. A távlati tudomá­nyos terv tudománypolitikai céljaink megvalósításának alapját jelenti. A rendelke­zésre álló anyagi lehetőségek keretei között minden esz­közzel és módon segítjük ha­zánkban a tudom­ányos és a műszaki fejlődés kibontakoz­tatását, a jelentősebb külföl­di vívmányok hazai haszno­sításának meggyorsítását.­­ A vezetésben, a tervezés­ben egyre inkább alkal­mazzuk a korszerű módsze­reket. Ezek azonban csak akkor ér­vényesülhetnek teljesen, ha megfelelő , termelési feltétel és gyakorlat alakul ki. Meg kell becsülnünk azokat a ve­zetőket, akik ebben a szel­lemben felelősségteljesen dolgoznak. Emellett azonban gondot kell fordítanunk arra, hogy az államigazgatás és a­­Folytatása a 3. oldalon.)

Next