Kisalföld, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-23 / 69. szám

2 Kisalföld Folytatta tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.)­núskodik, hogy a szocializ­mus építése az elmúlt két évben is töretlenül előreha­ladt. Tervszerűen gyarapo­dott, fejlettebb lett az or­szág, javultak az életkörül­mények, gazdagodott szocia­lista kultúránk és szellemi életünk. — Mérhetően erősödött a népi hatalom. Erősödött annak politikai alapja, a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége, a dolgozók összefogása. Tel­jesebb a szocialista nemzeti egység, erősödik a szocialista gondolkodásmód, a közössé­gi felelősségérzet. — Munkásosztályunk nö­vekvő politikai aktivitással, gyarapodó szaktudással, ve­zető szerepéből eredő fele­lősséggel vállalja a szocia­lizmus építéséből reá háruló feladatokat. Ez kifejezésre jut többek között a szocia­lista munkaverseny és bri­gádmozgalom terjedése, ere­je, nemcsak a termelésre gyakorol kedvező hatást, ha­nem az általános emberi magatartásra is. • , . Nagyra értékeljük me­zőgazdaságunk termelési eredményeit, termelőszövet­kezeti parasztságunk helyt­állását. Parasztságunk jó szövetségese munkásosztá­lyunknak; magatartásával, termelési eredményeivel egyaránt bizonyítja, hogy fenntartás nélkül híve a szo­cializmusnak s — ereje és tapasztalatai alapján — vál­lalja az ország gondjaiból a reá jutó feladatok megoldá­sát. — Értelmiségünk tudásban és létszám­ban is évről évre gyarapodik. Élete, munkája, alkotásai azt bizonyítják, hogy az értelmiség szocializ­must építő népünk része, tu­dományos, műszaki, művé­szeti tevékenysége arról ta­núskodik,­­ hogy cselekvő egyetértéssel támogatja tár­sadalmunk haladását. — Kedves elvtársak! — Együttes munkánk­ eredményeit összegezni: kö­zös kötelességünk. Ezt azért is hangsúlyozom, mert időn­ként azt tapasztalja az em­ber, hogy valamiféle divat, a bátorság mércéje csak a gondokról, hibákról szólni. A valóságos gondok őszin­te feltárása a mi viszonya­ink között nem a bátorság­ok körébe tartozik. Eredmé­nyeink és hibáink egyolda­lú le- vagy túlbecsülése ellentétes politikánk rea­lizmusával.­­T­­örülni kell mindannak, amivel gyarapodtunk és őszintén felháborodni azért, amit nem teljesítettünk, amit megtehettünk volna, de elmulasztottuk. Attól lesz több az eredményünk és ke­vesebb a gondunk, ha az in­dokolt felháborodásunkat al­kotó cselekvés követi, ha mindenki a maga közvetlen környezetében, a maga he­lyén állandóan érzi, hogy a szocializmus építésének ügye rajta is múlik. A felelősség érzése az a biztos mérce, amely a határvonalat jelen­ti a demagógia és a termé­keny, előrevivő bírálat kö­zött. — Változatlan törekvé­sünk, hogy fogjon össze min­denki — kommunista és pár­­tonkívüli —, aki szívén vi­seli a nép sorsát. Ennek tar­talma: a személyes és együt­tes felelősségünk a szocializ­mus felépítéséért. Ezt kell szolgálni a szocialista de­mokráciának az eddigieknél is jobban, nagyobb haté­konysággal. Ebben olyan erő van, amelyet pótolni semmi más­sal nem lehet. Ezért jogos az igény, hogy akinek a dolgozók bizal­ma hatalmat adott, az fe­lelősséggel viselje, ennek szellemében cselekedjen, ne tekintse tehernek a szo­cialista demokráciát, mert a döntés és a végrehajtás is ettől lesz jobb. A mi demokráciánk azért szocialista, mert valóságos jogokat ad és alapja a be­csülettel, tisztességgel vég­zett munka. — Aki “társadalmi valósá­gunk egészére figyel, annak észre kell vennie, hogy a mi társadalmunkra nem az ön­ző, az anyagias, a jogaikat követelő, kötelességeiket el­hanyagoló emberek a jel­lemzők. Még akkor sem, ha ezek időnként a közvéle­mény figyelmének közép­pontjába kerülnek, és arány­talanul többet hallunk róluk, mint a szocializmust tisz­tességgel építő dolgozókról. Fontos, hogy az anyagi érde­keltség elvét következetesen érvényesítsük, a jobb mun­ka megbecsülése a díjazás­ban is kifejeződjék, s — et­től elválaszthatatlanul — ugyanilyen fontos az is, hogy az erkölcsi ösztönzés szere­pét növeljük. — Tisztelt országgyűlés! — A kormány beszámolójá­ban első helyen állnak a népgazdaság fejlődésének és fejlesztésének kérdései. Je­lentősnek tartjuk, hogy erő­feszítéseink, a pártnak és a kormánynak gazdaságirányí­tásunk minél teljesebb ki­bontakozása, szocialista épí­tésünk további dinamikus fejlődése, a népgazdaság tervszerűségének erősítése, külső és belső egyensúlyá­nak javítása érdekében tett intézkedései eredményesek voltak. •­­ Minden erőnkkel tá­mogatjuk a kormánynak azt a törekvését, hogy ma­gasabb színvonalon, tudo­mányosan és összehangol­­tabban kell tervezni, hogy a kitűzött célok terv szerinti megvalósításában és ellenőrzésében nagyobb ha­tározottságra van szükség. Ezt követeli népgazdaságunk arányos fejlődése, a szocia­lista integrációban való rész­vételünk, fejlődésünk meg­gyorsítása.­­ A tervszerű munkához jók a feltételek, évről évre nagyobb a népgazdaság tel­jesítőképessége, bevált, ered­ményesen működik a gazda­ságirányítási rendszer. Ne­gyedszázados saját gyakor­latunk van a szocialista tervgazdálkodásban, merít­hettünk a testvéri szocialis­ta országok ilyen tapasztala­taiból is. Biztos alapokon nyugszik gazdasági együtt­működésünk a Szovjetunió­val és a KGST többi orszá­gaival. — A szocialista tervgaz­dálkodás erősítése, lehetősé­geinek jobb kihasználása fontos kormányzati * — de nemcsak kormányzati — feladat. A helyi vezetésre is nagy felelősség hárul, hogy összehangoltabb, tervszerűbb legyen a munka, s ez bürok­ratikus, a kezdeményezést fékező jelenségektől is óvja a gazdasági életünket . Amit népgazdaságunk fejlesztéséért és társadalmi viszonyaink magasabb szín­vonaláért teszünk és ten­nünk kell, annak célja, hogy tovább javítsuk népünk élet- és munkakörülményeit. Munkásosztályunk, dolgozó népünk több mint másfél évtizede tapasztalja: pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével, a nemzeti jövede­lem növekedésével együtt járjon az életszínvonal rend­szeres emelkedése. S hogy ez nemcsak elv, hanem meg­valósult gyakorlat, azt a sta­tisztikai adatok mellett dol­gozó népünk tapasztalatai igazolják. Mindig megtettük az életszínvonalat növelő in­tézkedéseket, amikor annak anyagi alapjait megteremtet­tük. Az a célunk, hogy társa­dalmunk dolgozó osztályai és rétegei arányosan ré­szesüljenek a megtermelt nemzeti jövedelemből. Ezt társadalmi méretben tel­jesítettük és továbbra is ezt tesszük. — A párt és a kormány — közvéleményünkkel együtt — számon tartja a jo­gos igényeket. Ezek kielégí­tése azonban lehetőségeink­től, közös munkánk eredmé­nyességétől függ. Igényeink természetesen mindig na­gyobbak, mint a lehetősége­ink. Így van ez a Központi Bizottságban, a kormányban és közvéleményünkben is. Ebben is egységesek va­gyunk. Dönteni azonban csak reálisan szabad, nem pedig az óhajok szerint.­­ Pártunk és kormányunk társadalmi érdekből cselek­szik, amikor azzal is védi az életszínvonalat, hogy szigo­rúan ügyel a vásárlóerő és az árualap egyensúlyára, a forint stabilitására. Közvéle­ményünket sokat foglalkoz­tatja, az árak emelkedése. Gondja ez a pártvezetésnek és a kormánynál is. — Kormányunk számos eredményes intézkedést tett a Központi Bizottság állás­­foglalásában megfogalma­zott árstabilitás­­érdekében,­­ az államháztartás egyensú­lyának megteremtésére. — Ezt a felelősséget mind­azoknak vállalniuk kell, akik a termelés, a kereske­delem irányításában, vagy más olyan területen dolgoz­nak, hogy szerepük van az árak alakításában. Intézedé­­seink hatására jelentősen csökken az indokolatlan ár­emelések száma, de a lakos­ság joggal háborodik fel ak­kor is, ha áremeléssel minő­­ségrontás formájában talál­kozik. Biztosítani kell az árak ellenőrzésének az utóbbi időben tapasztalt fo­lyamatosságát és szigorúsá­gát.­­ A gazdasági és társa­dalmi kapcsolatoknak abban a kölcsönhatásában, amelyet Foci elvtárs a kormánybe­számolóban felvázolt, nyil­vánvaló a kohó- és gépipar jelentősége. Szerepe megha­tározó a nemzeti jövedelem növelésében, a beruházási lehetőségek, a külkereske­delmi mérleg és állami költ­ségvetés egyensúlyának ala­kulásában, és ezeken keresz­tül az életszínvonal emelésé­ben. Nagymértékben befo­lyásolja népgazdaságunk egészének fejlődését.­­ — A kohó- és gépipar a IV. ötéves tervidőszak első két évében , teljesítette a népgazdasági tervből a két ágazatra háruló legfontosabb feladatait: a kohászat ter­melése 1972-ben az előző évhez képest 5,9 százalékkal növekedett, így 1972-ben meghaladta az ötéves terv­ben előirányzott évi átlagos növekedési ütemet. Nyers­acélgyártásunk több mint 3,2 millió tonna volt, mér­séklődött az acélhiány. A szükségletek teljesebb kielé­gítése, a hengerművi kapa­citás jobb kihasználása ér­dekében hasznosítottuk a nemzetközi együttműködés­ben rejlő lehetőségeket. Az­zal számolunk, hogy ez a kedvező irányzat 1973-ban és a következő években is to­vább folytatódik.­­ A gépipar termelése ta­valy az ipari átlagot jóval meghaladó mértékben, 11,3 százalékkal nőtt. Ötéves ter­vünk első két évében a ter­melés növekedési üteme nemcsak a gépipar egészé­ben, hanem valamennyi al­­ágazatban elérte, illetve túl­haladta az előirányzott éves átlagot. A többlet 60 százalé­kát a közúti járműipar, a híradástechnika, és a mű­szeripar szolgáltatta. — A közúti járműfejlesz­tési programban részt vevő vállalatok — a korábban megvalósult fejlesztések alapján — termelésüket 1972-ben 18,6 százalékkal növelték. A program jelenle­gi, második szakaszában a fejlesztés gerincét az autó­buszgyártás képezi. — A számítástechnika fejlesztése a központi fej­lesztési programnak megfe­lelően halad. A programban érdekelt 6 vállalat az 1971— 1972. évi értékesítési tervét teljesítette. A VIDEOTON az általános rendeltetésű elektronikus logikai gépek­ből az előző évi 10-zel szem­ben­­— az előirányzatot el kell érnünk, hogy se in­dokolatlan áremeléssel, se minőségrontással ne le­hessen nyereséget növelni. Ez is feltétele annak, hogy közvéleményünk jobban megértse árpolitikánkat, amely fontos része jól műkö­dő gazdaságirányítási rend­szerünknek. — Tisztelt Országgyűlés! — Nagy jelentőségű belpo­litikai esemény az április­ban sorra kerülő általános tanácstagi választás. Ennek fontos aktusát j­elentik a be­fejezéshez közeledő jelölő­gyűlések. A tapasztalatok szerint a tanácstagok több­ségét újra jelölik. Ebben megnyilvánul a tanácstagok közéleti munkásságának er­­kölcsi megbecsülése. — A tanácsválasztások­ a népfrontpolitika, a szocia­lista nemzeti összefogás je­gyében zajlanak le. — Miniszterelnökünk be­számolója tapasztalataink­kal egyezően arról tanúsko­dik, hogy a Központi Bizott­ság­ tavaly novemberi ülése óta már sok minden történt a X. kongresszus határoza­tainak jobb végrehajtásáért. A további tennivalókra a kormánynak van jól meg­alapozott intézkedési terve, s mindenütt kialakították a határozatból adódó helyi fel­adatokat. Nagyon fontos, hogy ne törjön meg ez a lendület, és a feltárt hibákat­ is kijavítva, a nehézségeket leküzdve,­­ közös akarattal meghaladóan — 46 darabot értékesített.­­ Az exportforgalom a kohó- és gépiparban terme­lést jóval meghaladó mér­tékben növekedett. Az el­múlt két év összesített ered­ményei azt mutatják, hogy a két ágazat az ötéves­ terv­időszak időarányos részét túlteljesítette. Beszélt a miniszter a ko­hó- és gépipar jól haladó vi­déki­ ipartelepítéseiről, s ar­ról is, hogy mindkét ágazat­ban a növekvő termelési fel­adatokat kisebb létszámmal oldották meg. Összességében növekedett a vállalatok nye­resége, és javult a jövedel­mezősége is. Ennek eredmé­nyeként a kohászati vállala­tok előreláthatóan átlagosan 11 napi, a gépipari vállala­tok pedig 13 napi bérnek megfelelő év végi nyereségré­szesedést fizetnek. — Gazdaságpolitikánk — hangsúlyozta a továbbiak­ban dr. Horgos Gyula — megkülönbözteti jelentőséget tulajdonít a gazdaságosabb termékösszetétel kialakítá­sának, a termelési szerkezet korszerűsítésének. — A termelési struktúra átalakítása a gépiparban hosszabb időt igénylő és ál­landóan megújuló folyamat, mivel­ jelenleg igen széles profillal dolgozik. Sokszor nagyértékű, rendkívül bo­nyolult összetételű, széles­, körű kooperációban készülő termékek gyártásáról, ese­tenként jelentős nemzetközi szállítási kötelezettségek tel­jesítéséről van szó. A KGM a múlt évben sokoldalú és széleskörű vizsgálatokat vég­zett, ezek alapján az érintett vállalatokat arra köteleztük, hogy részletes intézkedési tervet dolgozzanak ki a gaz­­daságtalanságot előidéző okok feltárására és meg­szüntetésére.­­ Néhány nagyvállalatnál olyan struktúraátalakításra van szükség — jelentős nemzetközi szállítási kötele­zettségek teljesítése mellett —, amely egész gyárak pro­filjának átrendezését teszi szükségessé. A kormány in­tézkedési tervének alapján ilyen vállalatnak minősül a kohó- és gépipar területén a Magyar Hajó- és Darugyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű és Felvonógyár, a Csepel Autógyár és a Ganz-MÁVAG.­­ A Vörös Csillag Trak­torgyár gazdaságos működé­se a jelenlegi alapvető pro­fil­okkal és a jelenlegi szer­elérjük a kitűzött célokat. Minden lehetőségünk meg­van a magasabb színvonalú, felelősségteljesebb munká­hoz, a valóban nagy felada­tok elvégzéséhez. Pártunk egysége a X. kongresszus óta tovább erősödött. Erősödött munkásosztá­lyunk vezető szerepe és nőtt áldozatkészsége. Parasztságunk, értelmisé­günk szövetsége munkásosz­tályunkkal, egyetértése a szocializmus teljes felépíté­sével — erős és szilárd ala­pokon nyugszik. Progra­munk egyértelmű és világos. A tömegek támogatják közö­sen kidolgozott politikánkat, törekvéseinket, a nemzetkö­zi feltételek is kedvezőek számunkra. Ezt a kedvező helyzetet a kormánynak, minden felelős testületnek­ és vezetőnek , az egész ország­ban tettekre kell váltania!­­ A kormány beszámoló­jával egyetértek, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevében elfogadom és el­fogadásra ajánlom. Németh Károly után Szviri­­dov Ivánná (Szabolcs-Szat­­már m. 7. vk.), Cservenka Ferencné (Pest m. 4. vk.), Halász Gyula (Hajdú m. 1. vk.), és Balogh László (Bé­kés m. 14. vk.) szólalt fel, majd szünet következett. Szünet után Varga Gábor­­né elnökletével folytatódott a tanácskozás. Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari mi­niszter emelkedett szólásra, keretben nem biztosítható —, ezért mint önálló válla­lat 1973. június 30-án meg­szűnik. A kispesti gyárat a Magyar Vagon- és Gépgyár­hoz, az egri gyáregységet pedig a Hajtómű és­­Felvonó­gyárhoz csatolják. — A Magyar Vagon- és Gépgyár 1975. végéig szaka­szosan átalakítja a hozzácsa­tolt gyár gyártmánystruktú-­­ráját , és gondoskodik arról, hogy 1976-tól az elvárt gaz­dasági fejlődés ütemének megfelelően, gazdaságosan, hatékonyan működjék.­­ A termelési struktúra javítását, az export­forga­lom növelését elsősorban a szocialista nemzetközi együttműködés további ki­­szélesítésével érhetjük el. Jól felfogott érdekünk, hogy az egyes gazdaságtalan termé­kek fokozatos leállítását, más gazdaságos termékek dinamikusabb fejlesztését a baráti országok — elsősor­ban a Szovjetunió — igé­nyeivel összehangoltan hajtsuk végre. A kölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk tőkés országokkal is kooperációs megállapodá­sokat kötni és bővíteni a gazdaságos exportforgal­mat. Fontos feladatként jelölte meg a miniszter általában a korszerűbb mu­rka- és üzem­­szervezést, az élő- és bolt­­munkával való, takaréko­sabb gazdálkodást, a korsze­rű vezetési ismeretek elsajá­títását és a gyakorlatba átül­tetését. Ezen a területen — mondta — még igen sok bel­ső tartalék van. A vállalati munkaerőgaz­dálkodás javítása, a munka- és üzemszervezés korszerűsí­tésére született párt- és kor­mányhatározatok „ végrehaj­tása, a „dolgozz hibátlanul” munkarendszer, a szakmun­kás- és vezetőképzés, illetve továbbképzés — ezek voltak a miniszteri felszólalás to­vábbi résztémái. Elmondta a miniszter azt is, hogy a továbbtanulásra, a fegyelmezettebb munkára ösztönöznek a közelmúltban végrehajtott bérpolitikai in­tézkedések, amelyek tárcája területén 347 090 munkás és művezető jövedelmét 1973- ban — március—december­ben — 517 millió forinttal emelik. — Fokozott figyelmet for­dítunk — mondta — a vál­lalatok vezetőinek fejlődésé­re is. Tapasztalataink szerint nagy többségük megfelel a velük szemben támasztott követelményeknek. Azokat a vezetőket pedig, akik a fejlődéssel nem tudtak lé­pést tartani, — a szocialis­ta humanitás alapján, a szocialista társadalom és a saját maguk érdekében — képességeiknek és tudásuk­nak megfelelő helyre irányí­tottuk és irányítjuk át. A híradástechnikával kap­csolatos képviselői véle­ményre reagálva a miniszter elmondta, hogy a harmadik ötéves terv időszakában évente 13 százalékot fejlő­dött a híradástechnika ex­portja. További fejlődés ta­núi vagyunk a mostani terv­időszakban: 1971-ben 26, 1972-ben csaknem 20 száza­lékkal nőtt az export a hír­adástechnikai ágazatban. Minden remény megvan ar­ra, hogy a további években a híradástechnika az egyik vezető iparággá fejlődhet. Horgos Gyula felszólalása után folytatódott­ a vita. Dr. Horváth István (Bor­sod m., 15. v. (6.), a KISZ KB­ponti Bizottságának első tit­kára hozzászólásában hang­súlyozta: kedvezőek a politi­kai, a társadalmi és a gazda­sági feltételek ahhoz, hogy a fiatalok jól felkészüljenek hivatásukra, a szocializmus betetőzésére, a kommuniz­mus építésének megkezdésé­re. Majd így folytatta: — Meggyőződéssel el­mondhatjuk, hogy ifjúsá­gunk döntő többsége helytáll az élet minden területén. Ugyanakkor azonban nin­csenek illúzióink, tudjuk, hogy a tizen- és huszonéve­sek helytállásáról szóló igaz szavakat nem mondhatjuk el mindig, mindenütt, minden egyes fiatalról. Egyre szűkö­­lő talajon ugyan, de létezik, újra termelődik, sőt olykor szóhoz is jut a társadal­munktól, eszméinktől idegen gondolkodás és magatartás, amely méltatlan múltunk­hoz, jelenünkhöz és jövőnk­­höz; se nem történelmi, se nem korszerű, se nem ma­gyar. A közönyösök, a pa­­tópálok, a „világszínvona­lon” unatkozók, a botrány­hősök és a felelőtlen min­dent követelők azonban hét­köznapjainkon és ünnepein­ken egyaránt szembe talál­ják magukat azoknak a fia­taloknak a hazaszeretetével, a nemzeti és nemzetközi fe­lelősséget vállalók helytál­lásával, akiket egész népünk büszkén vallhat magáénak, mert maiak és korszerűek, mert magyarok és interna­cionalisták, méltók ahhoz a társadalomhoz, amelyben születtek és felnőttek. Dr. Horváth István a to­vábbiakban hangsúlyozta: — Több mint három esz­tendeje már, hogy életünk, munkánk részévé lett és a gyakorlatban is kamatozni kezdett a párt Központi Bi­zottságának ifjúságpolitikai határozata. Nem szeretnénk túlozni, de tény, hogy a be­számolási időszakban a kor­mány több intézkedéssel ja­vította az ifjúság munka, tanulási- és életkörülmé­nyeit. szociális és kulturális (Folytatása a 3. oldalon.) Horgos Gyula felszólalása 1973. MÁRCIUS 23., PÉNTEK Kereskedelemben gyakorlott bérszámfejtőt, SZTK-ügyintézőt felveszünk. Fizetés megegyezés szerint FERROVILL Ker. V. Győr, Tarcsay V. u. 2.

Next