Kisalföld, 1973. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-24 / 70. szám

Dávid harca Góliát ellen ■ Az ismerkedés ■ Olvasóink rovata VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ***■ 80 AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1973. MÁRCIUS 24., SZOMBAT * XXIX. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM Újra dr. Szakács Ödön a Legfelsőbb Bíróság elnöke Az országgyűlés elfogadta a büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot B­ezárult a tavaszi ülésszak Pénteken a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés tava­­­­szi ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke, Aczél György, Apró Antal, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula és Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált külképviseletek számos vezetője. Az ülést Varga Gáborné, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. Napirend szerint a büntető eljárásról szóló törvényjavaslat meg­vitatásával folytatták munkájukat a képviselők. A törvényjavaslatot dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter ter­jesztette elő. Dr. Korom Mihály beszéde Elöljáróban dr. Korom Mi­hály hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat a büntetőjo­gi felelősségre vonás rendjét megállapító, a büntetőeljá­rásban részt vevő hatóságok és személyek jogait és köte­lezettségeit szabályozó ren­delkezéseket tartalmazza. E törvényjavaslat jogrendsze­rünk fejlesztésének abba a folyamatába tartozik, amely­nek során az Országgyűlés az elmúlt évben megalkotta a bíróságokról és az ügyész­ségekről szóló törvényeket, az Elnöki Tanács törvény­­erejű rendelettel módosította 1971-ben a büntető törvény­könyvet, 1972-ben pedig a polgári perrendtartást. — Büntető jogszabályaink­nak — mondta az igazság­ügyminiszter — az a rendel­tetése, hogy jó „fegyvert” adjanak a bűnüldöző és az igazságszolgáltató hatóságok kezébe társadalmi, állami és gazdasági rendünk védelmé­re, a bűnüldözés hatékony­ságának növelése érdekében. A bűnüldözés még számotte­vő problémát jelent, és sok gondot okoz mindannyiunk­­nak. Éppen ezért a bűncse­lekmények felderítése, azok elkövetőinek törvényes és gyors felelősségre vonása fontos közérdek. Meggyőző­désem — jelentette ki dr. Korom Mihály —, hogy tár­sadalmunk képes a bűnözést kiváltó okokat megszüntet­ni és így hosszabb távon a bűncselekmények számát lé­nyegesen visszaszorítani. Eb­ben a munkában a bűnüldö­ző és igazságszolgáltató szer­vekre nagy feladatok hárul­nak. Erőfeszítéseiknek azon­ban csak akkor lehet tartós eredménye, ha kapcsolódik hozzájuk az állami és társa­dalmi szervek munkája, az állampolgárok támogatása is.­ A bűnüldöző és igaz­ságszolgáltató hatóságok el­sőrendű kötelessége, hogy a jogszabályok megtartásával őrködjenek hazánk szocia­lista jogrendje, közbiztonsá­ga fölött. Ezért törvényeink rendelkezéseinek megfe­lelően kell fellépniük mind­azokkal szemben, akik a jogszabályainkba ütköző cselekményeket követnek el. A bűnüldöző és igazságügyi hatóságok dolgozói alapvető­en sikeresen oldják meg ne­héz feladataikat. Megbízha­tóan őrködnek hazánk köz­rendje és közbiztonsága fö­lött.­­ Az új törvény javaslata elvi és gyakorlati szükség­­szerűségből került az ország­gyűlés elé. Az 1962. évi 8. számú törvényerejű rende­lettel megalkotott és eddig hatályban volt büntetőeljá­rási jogszabályunk alapve­tően jól betöltötte feladatát. Éppen ezért a most előter­jesztett törvényjavaslat megőrzi és továbbfejleszti mindazokat az eljárási elve­ket és rendelkezéseket, ame­lyek eddig is gerincét jelen­tették büntetőeljárásunk­nak. A bűnüldözés mai kö­vetelményei és az eljárási jogszabályok előírásai azon­ban nemegyszer ellentmon­dásba kerültek egymással. A vitathatatlanul helyes elvek érvényesítésére hivatott részletszabályok már sok esetben fölöslegesen bonyo­lulttá és hosszadalmassá, ne­hézkessé tették a büntető igazságszolgáltatást.­­ A törvényjavaslatban három alapvető cél jut kife­jezésre: a szocialista törvé­nyesség további erősítése, a differenciálás követelmé­nyének jobb érvényre jutta­tása és a büntető eljárás egyszerűsítése minden sza­kaszban, tehát a nyomozás, az ügyészségi tevékenység, a bírósági eljárás és a büntetés végrehajtása során egy­aránt. A büntetőeljárás szabá­lyozza, hogy a társadalom védelmében fellépő állami szervek milyen intézkedé­sekre jogosultak, illetőleg mit kötelesek megtenni; to­vábbá, hogy az eljárás alá vont állampolgárokat mi­lyen jogok illetik meg, ille­tőleg milyen kötelezettségek terhelik.­­ Hazánkban a törvény­nyel összeütközésbe kerülő állampolgár elnyeri megér­demelt büntetését. A bünte­tésben kifejezésre jut a tár­sadalom ítélete is. Az pedig a törvényesség egyik sarka­latos elve, hogy bűncselek­mény miatt büntetést csak bíróság állapíthasson meg. Sarkalatos elv az is, hogy minden állampolgár élhes­sen az eljárási törvény biz­tosította lehetőségekkel. Ez­ért szögezi le a törvényja­vaslat: „senki sem tekinten­dő bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” Ebből a fontos elvből következik az is, hogy akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az nem kötelezhető ártatlan­ságának bizonyítására, a bűnösség bizonyítása az el­járó hatóságok kötelessége. Ez az „ártatlanság vélelme” elnevezésű jogelv. Büntető­­eljárásunkban — összhang­ban az ENSZ által elfoga­dott Emberi Jogok Egyete­mes Deklarációjával — ed­dig is érvényesítettük ezt az elvet, a törvényjavaslat azonban most kifejezetten megfogalmazza. — Az ártatlanság vélelme például nem jelentheti azt, hogy — mindaddig, amíg az ügyet nem zárja le a jog­erős bírói ítélet — az újsá­gok ne adhassanak hírt egy­­egy bűnügyről, illetve az an­nak elkövetésével alaposan gyanúsított személyről. To­vábbra sem nélkülözhetjük a sajtó, a rádió és a televí­zió közvéleményt tájékoztató és formáló munkáját. A hír­közlő szerveknek azonban világossá kell tenniük köz­leményeinkben, hogy az el­járás melyik szakaszáról tu­dósítanak. Nem vághatnak elébe a bírósági döntéseknek és a közvéleményt előre nem befolyásolhatják, pon­tosabban kifejezve: nem he­lyezhetik közléseikkel mint­egy erkölcsi „nyomás” alá a bíróságokat.­­ Büntető törvényeink előírják a jogsértőkkel szem­beni fellépést, vagyis azt, hogy a bűncselekmények el­követőit — személyükre te­k­intet nélkül — felelősségre kell vonni. A kormány úgy véli, hogy büntetőpolitikánk differenciált érvényesítése megköveteli: bíróságaink az eddiginél jobban éljenek az anyagi hátrányokkal járó büntetésekkel, a pénz fő- és mellékbüntetések, a vagyon­elkobzás alkalmazásával, amikor úgy találják, hogy (Folytatása a 3. oldalon.) OTTHONAINKÉRT Lássuk csak, miként állunk a tudományos és technikai forra­dalom virágzásának idején a műszaki jövendöléssel. Saját tapasztalatra már csak korom miatt sem támaszkod­hatom, a szakemberek véleménye szerint azonban két évtizede szerte e honban, nagyon rövid időt garantáltak a téglagyáraknak. A panel- és házgyári üzemek elveszik majd az életterét a hagyományos téglagyáraknak — mondták annak idején. 1969 óta ugyancsak megszaporodott hazánkban, a nem is kisteljesítményű, házgyárak száma. Ezek az üzemek ezer­számra ontják a panelokat, gyorsan is építkeznek velük, a házépítő kombinátok mégsem vették el a téglagyárak kenye­rét. Hogy mennyire nem, íme egyetlen példa: az Észak-du­nántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat üzemeiben 1969-ben 140 millió téglát gyártottak. Az idén 70 millióval szándékoz­nak többet készíteni, és joggal gyanítom, hogy az üzemek teljesítőképessége még mindig alatta marad az igényeknek. Ha ez utóbbi miatt még bosszankodunk is, az minden eset­re örvendetes, hogy nem vált be a jóslat. Hogy azért nem vált be, mert olyan roppant mértékű az építkezési igény, sokszorosa a réginek — és a házgyárak magukban nem győ­zik. Hogy miért éppen most hoztam szóba ezt a számokkal iga­zolható tényt? Mert most kezdtek munkához a megye tégla­gyárait is egyesítő Északdunántúli Tégla- és Cserépipari Vál­lalat üzemeiben. A tavasz, a visszavonhatatlan kikelet jele ez már. A vállalat 19 gyárában 2100 munkás gyürkőzik, hogy a tavalyinál 18 millióval több téglát,­­és 11 millióval több cserepet elkészíthessen. Dolgukhoz láttak­ ennek a nagyon nehéz mesterségnek a munkásai. Az agyagbányákban dolgozó gépmesterek, a prés­gépeket kezelő asszonyok és lányok, a térmunkások, tégla be- és kihordók, falazók­ és szénpadlási égetők. Októberig, lehet, hogy még tovább is hajráznak majd. Ahogy az idő en­gedi. Gyártják a téglát, az azonnali égetésre, és persze téli tartalékra, hogy akkor is legyen majd mit égetni, amikor a bányában megdermed az agyag. Nagyon sok, amit a téglagyáriak vállaltak és amit várnak tőlük. Számoljunk egy kicsit: egy családi házhoz 20 ezer tég­lát számítva a kétszáznégy millió 10 200 otthon felépítéséhez elegendő. Hány ház lehet a megye legifjabb városában, a bő tízezer lakosú Csornán? És a hozzá hasonló lélekszámú Ka­puvárast? Bizonyára a két városban sincs összesen 10 000 otthon. Hej, de regiment sok az a 204 millió tégla. És az utolsó darabnak is lesz helye. Ez nagyon is bizonyos. Három új takaros város is épülhet belőlük. És fog is épülni! Akarva, nem akarva az ember egyféle párhuzamosságot lát a téglagyáriak mostani kezdése, otthont alapozó tervei és a parlamentből érkezett hírek között. Az országgyűlésen a honatyák nagyon sok biztató dologról beszéltek, s íme, a megannyi mesterségbeliek közül a tégla­gyáriak mindjárt válaszoltak is rá, a maguk módján. Igazán biztató így lesz ez a tervező, építő tavaszunk. (Ferenczi) Vendégek a Szovjetunióból Tapasztalatcsere a TIT-ben Kedves vendég érkezett teg­nap Győrbe a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Győr-Sopron megyei szerve­zetéhez: Arnold Jefimovics Mihnyevics, a Minszki Nyelv­­tudományi Intézet tudomá­nyos főmunkatársa, a nyelv­­tudományok kandidátusa. Takács János megyei titkár fogadta a szovjet szakembert, akit elkísért Vass György tu­dományos munkatárs, a TIT Országos Központja külügyi csoportjának vezetője. Takács János megyei tit­kár adott tájékoztatást a TIT megyei szervezetének mun­kájáról, a 22 tudományágat átfogó munkaközösségek te­vékenységéről. Mihnyevics kandidátus elmondta, hogy ő az előadásos propaganda tudományos kérdéseivel fog­lalkozik főleg, mint a Minsz­ki Szónokképző Egyetem tár­sadalmi rektora. A szovjet vendég beszélt az ottani ta­pasztalatokról. Náluk is jól működnek a szabadegyete­mek, a munkásakadémiák. Az előadásos propaganda nem vesztett népszerűségéből a tömegtájékoztató eszközök elterjedésével sem. Különö­sen az előadássorozatoknak van nagy sikerük a Szovjet­unióban. A TIT megyei vezetői so­kat kérdeztek, és Arnold Je­fimovics Mihnyevics szíve­sen válaszolt. A beszélgetés­ből kiderült, hogy Minszk­­ben sem sikerült minden gondot megszüntetni az is­meretterjesztésben. A szem­léltetés még nem mindenütt terjedt el, holott fontos esz­köze a szóbeli ismeretterjesz­tésnek. A fiatal kandidátus dél­után előadást tartott a Tech­nika Házában az előadásos propagandáról. Ezután Sop­ronba utazott, ismerkedett a várossal és az ottani TIT- szervezet munkájával. Cs. J. Az Országházból jelentjük A csütörtöki ülés legérdekesebb, leg­nagyszerűbb momentuma Fock Jenő válasza volt, amelyet az expozéjához szólóknak adott. A kormány elnöke név szerint válaszolt a képviselőknek, sőt vitatkozott velük. Nagy taps jutalmaz­ta azon kijelentését is, amely szerint minden nő maga dönti el, hogy hány gyermeket hoz a világra. De azért azt nem tűrhetjük, hogy kényelmes és szép lakással, autóval, meg személyenként 3000 forint keresettel rendelkező család házipatikájának egyedüli gyógyszere a fogamzásgátló tabletta legyen. A régi abortusztörvényt senki nem akarja visszahozni — mondotta a miniszter­­elnök, de igen­is tenni kell valamit az­ért, hogy egyes nők ne járhassanak hat hónaponként az abortuszbizottság elé. Úgy hiszem péntek délelőtt az Ország­házban a legboldogabb asszony Pong­­rácz Imréné volt. Nagy sikerű felszó­lalása után Korom Mihály igazságügy­miniszter gratulált neki először. Pong­­rácz Imréné ezután egy fiatal válasz­tója kérésének tett eleget. Ifjú Feik Jó­zsef győrsági fiatalember gyűjti a mi­niatűr könyveket. A Kossuth Kiadó a napokban jelentette meg Kádár János írását a miniatűr könyvek sorozatában: „Híven a forradalomhoz” címmel. Pongráczné megkérte pártunk első tit­kárát dedikálja ezt a könyvet a győr­sági fiatalembernek. Kádár elvtárs szívesen tett eleget a kérésnek. Riba Miklós dr. Dimény Imre mező­­gazdasági és élelmezésügyi minisztert kereste fel. A rossz talajú termelőszö­vetkezetek gondjait említette a minisz­ternek, különös tekintettel a beruházá­sok, fejlesztések lehetőségeire, s a sző­lőtelepítésre. Dimény elvtárs közölte, hogy a kérdéssel hamarosan érdemben foglalkoznak. ★ Marton János nagy iratcsomóval láto­gatta meg Kisházi Ödönt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának he­lyettes elnökét. Köztudott, hogy a jö­vő héten nyitják meg Győrött az új kő­tárat. A győri kazamatarendszer továb­bi része is feltárható lenne. A tervek is elkészültek. A múzeum gazdag anyag­gal rendelkezik, hogy a fű­­tárt kazama­tákban állandó kiállítást létesítsen. Mindezekhez az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támogatására vol­na szükség. Kisházi elvtárs megígérte közbenjárását. Imre Béla

Next