Kisalföld, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

LuéH Nyolc szputnyik egyszerre Möszkva (MTI) A Szovjetunióban pénteken egyetlen hordozórakétával nyolc szputnyikot bocsátottak fel a világűrbe. A Koa­­osz— 564, —565, —566, —567, —563, —569, —570 és 571 jelzésű mesterséges holdakon tudo­mányos berendezést helyez­tek el,­­amely folytatja a vi­lágűr kutatását. .Mind a nyolc szputnyik a megadott pályához közel ha­lad. A tudományos berendezé­sen kívül a sz­putnyi­kaku-i elhelyeztek egy rádiórend­szert a pályaelemek pontos mérésére, valamint egy rádió­­telemetrikus rendszert, amely a műszerek és a tudományos berendezés működéséről to­vábbít adatokat a földre. A pénteken felbocsátott műholdak berendezése kifo­gástalanul működik. CTASZSZ) Gyászünnepség Le Bourget-ban Párizs (MTI) Le Bourget-ban, a francia légierők támaszpontján szom­baton gyászünnepséget ren­deztek azzal kapcsolatban, hogy a június 3-i katasztrófa következtében lezuhant TU- 144-es repülőgép személyze­tének földi maradványait el­indították Moszkvába.. A gyászszertartáson részt vettek Leonyid Szmirnovnak, a Szovjetunió Minisztertaná­csiak elnökhelyettesének ve­zetésével a katasztrófa körül­ményeinek és okainak kivizs­­­gálásával megbízott szovjet kormányküldöttség tagjai, a Le Bourget-i nemzetközi re­pülőgépipari kiállításon részt vett szovjet küldöttség tag­jai, a francia katonai ható­ságok képviselői, Goussain­­ville város — a katasztrófa színhelye — polgármestere, a Normandia-Nyeman egy­kori repülőezred veteránjai. A ravatalnál francia repülők álltak díszőrséget. Az elhunytak tetemeit gyászinduló hangjai mellett vitték fel a szovjet repülő­gépre, amely röviddel azután elindult Moszkvába. Kisalföld A KGST ülésszaka után A KGST 27. ülésszakénak négynapos munkája után, a tárgyalásokról kiadott közös közlemény ismeretében, jog­gal lehet arra következtetni, hogy ez a tanácskozás a szo­cialista országok gazdasá­gi integrációjának fenn­állása óta az egyik legje­lentősebb volt, és határozatai nagymérték­ben járulnak hozzá vala­mennyi részt vevő állam fejlődéséhez. Emeli a tanácskozás jelen­tőségét, hogy az 1972-ben KGST-tagállammá vált. Ku­ba immár teljes aktivitással vesz részt a szervezet munká­jában, külön egyezmény alap­ján jugoszláv küldöttség volt jelen, és képviseltette magát a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, illetve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is. A napirend a leglényege­sebb témaköröket ölelte fel: a KGST Komplex Programja végrehajtásá­nak folyamatát, a népgaz­dasági tervezés kérdéseit és néhány fontos szakága­zat helyzetének elemzését, köztük a gépiparét, a fo­gyasztási cikkek gyártását, és átfogóan tárgyaltak ko­runk egyre általánosabbá váló problémájáról, a kör­nyezetvédelemről. A tanácskozás gondos elemzése után arra a meg­állapításra jutott, hogy a szocialista gazdasági közös­ség nemcsak hogy egészsé­gesen fejlődik, hanem a fej­lődés ütemét tekintve to­vábbra is jelentősen meg­előzi a kapitalista világot. Az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem a KGST egészére kivetítve 11,6 szá­zalékkal, az ipari termelés pedig több mint 15 százalék­kal növekedett. Ez utóbbi számadat a tőkésországok statisztikájában, csupán 8,8 százalék. A KGST legfelsőbb szer­vének tanácskozása az ered­mények, az elvégzett munka regisztrálását oly módon vé­gezte el, hogy egyúttal a jövő fejlődés főbb irány­vonalait is kijelölte. H­a ebben a rendkívül bo­nyolult és szerteágazó komp­lexumban egyáltalán lehet rangsorolni a feladatokat, akkor első helyen azt emel­jük ki, hogy megkezdődtek a tagállamok 1976—80. évi népgazdaságfejlesztési ter­vek koordinálására irányuló munkák. A távlati tervezés, a népgazdasági prognózisok egyeztetése, az irányítási rendszerek folytonos tökéle­tesítése a további fejlődés kulcsa. Ami az együttműködés fejlődésének kilátásait il­leti, az ülésszak egy kiemel­kedő és igen szemléltető példával szolgált: a bol­gár, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román, a szov­jet és a csehszlovák közpon­ti tervező szervek megbízot­tai általános szerződést ír­tak alá arról, hogy együtt­működnek a Szovjetunió területén létesítendő, évi félmillió tonna kapacitású krembajevi azbesztbányá­szati és dúsító kombinát fel­építésében. Napjainkban világszerte előrevetíti árnyékát a jövő évtizedek egyik problémája: az energia- és fűtőanyag­fajták hiányának veszélye. Nem véletlen, hogy a leg­nagyobb ipari potenciállal rendelkező tőkésországok, mint az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztár­saság és Japán igen inten­zív érdeklődést tanúsítanak a szovjet föld tartalékai iránt, és éppen a napokban tízmilliárdos szovjet—ameri­kai egyezményt kötöttek eb­ben az ágazatban. A KGST ülésszaka kellő figyelem­mel fordult e téma felé, és alapelvként fogadta el, hogy a szocialista gazdasági in­tegráció országai együttes erőfeszítéseket tesznek a tagállamok energia- és fű­tőanyag-szükségletének hosszú távon biztosított kielégítésére. Ugyancsak együttes erőfe­szítések útján teremtik meg a nyersanyag-ágazatok szük­ség szerinti fejlesztését. Az ülésszak kellő hang­súllyal tárgyalta a kereske­delem fejlesztésének kérdé­seit, és ismét leszögezte a KGST általános kereskede­lempolitikai alapelvét: az egyenlőségen alapuló, disz­kriminációk nélküli forgal­mat minden országgal, te­kintet nélkül társadalmi for­májára. A környezetvédelem, a le­vegő, a vizek, a talaj tisz­taságának megőrzése min­den ország feladata, de külön-külön nem lehet teljes az eredmény. Éppen ezért az ülésszak — amikor felhívott a KGST-n belüli összehangolt környezetvé­delmi intézkedésekre — egyúttal azt is kimondta, hogy ez össz-európai fel­adat, szükség van tehát va­lamennyi ország és a nem­zetközi szervezetek jó együttműködésére. Emlékezetes marad a 27. ülésszak egy olyan döntés­ről is, amely messzemenően dokumentálja a szocialista társadalom humanitását, ön­zetlenségét, a más népek iránti mindenkori segítő­­készséget, olyan ösztöndíj­alap létesítésére hozott ha­tározatot, amely lehetővé te­szi, hogy a fejlődő országok felsőoktatási intézményei­ben s már az 1974—75. tan­évtől képezni lehet ezen ösztöndíj felhasználásával a „harmadik világ” számára oly fontos gazdasági, tudo­mányos és műszaki szakem­berek gárdáját. Mint az ülésszakról ki­adott közlemény tömören megállapítja, a tanácskozás a teljes köl­csönös megértés és barát­ság szellemében folyt. Aligha kell hangsúlyozni, mennyire fontos ez nemcsak a döntések meghozatalában, hanem a szocialista országok együttműködésének gyakor­latában is, hiszen az egyes tagállamok fejlődése össze­függ a többivel, és gyarapo­dásuk egyúttal a szocialista közösség növekedését is je­lenti. C. T. B. A 23. hét krónikája 1973. június 3—9. HÉTFŐ: Aranyáremelkedés a nyugati tőzsdéken, újabb dollárválság fenyegetéséről ír a világ­sajtó. — A közös piaci kilencek külügymi­niszteri értekezlete. — Jobboldali manőverek Chilében. KEDD: Prágában megkezdődik a KGST tanács­ülése, a magyar küldöttséget Fock Jenő ve­heti. — Le Duc Tho­­és, Kissinger Párizsba érkezik. SZERDA: balközép politika felújításáról dönt az olasz kereszténydemokraták kongresszusa. ■ — Heinemann nyugatnémet államfő aláírja az alapszerződés ratifikációs okmányait. — Az első magyar nagykövet a Dél-vietnami Köztársaságban. CSÜTÖRTÖK: Szovjet—magyar kormányfői meg­beszélés Prágában. — Helsinki bejelentés: jú­lius 3-ra összehívják az európai biztonsági ér­tekezletet. PÉNTEK: A Biztonsági Tanács vitája a közel­­keleti helyzetről. — Brandt Izraelben. — Spa­nyolországban Franco átadja a miniszterel­nöki tisztséget. SZOMBAT: Halasztás után ismét folytatódik a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek párbeszéde. Régi témák — új fejlemények Ha az­ újságolvasó gyorsan és felületesen futotta át a hét főcímeit, csaknem kizárólag régi, ismerős témákra buk­kant. Az európai biztonság ügye, a vietnami tűzszünet következetes megtartása, a közel-keleti rendezés problé­mája jó ideje vissza-vissza­­tér a jelentésekben, s nem keltett különösebb, meglepe­tést egy esetleges újabb dol­lárválság árnyéka sértl. Mégis van új a júniusi nap alatt, és a „régi témák” a hé­ten érdekes fejleményeket hoztak. A finn fővárosban megtörtént a döntés, július 3-ra, Helsinkibe összehívták az európai biztonsági érte­kezletet. Megállapodtak a négypontos napirendben is, magával a biztonsággal ösz­­szefüggő politikai kérdések; a gazdasági, tudományos­­technikai, környezetvédelmi összmunka; az együttműkö­dés az emberiességi és más területeken; valamint a kon­ferencia, után teendő további lépések szerepelnek a tárgya­lási­ előterjesztésen. A nyi­tány külügyminiszteri szinten történik Helsinkiben, a foly­tatás Genfben következik, majd a záróakkordra, csúcs­konferencia formájában, is­mét a finn fővárosban kerül sor, valószínűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amelynek célja az európai biztonsági értekezlet összehí­vása volt. A szocialista or­szágok következetes küzdel-­­­me meghozta gyümölcsét, s javaslataik realitását mutat­ja, hogy megközelítően az ál­taluk indítványozott időpont­ban összeülhet a konferencia. A Dipoli korszerű épület­­komplexumában elbúcsúztak egymástól a nagykövetek, akik november 22-e óta, hosszabb-rövidebb szünetek­­kel, az európai értekezlet elő­készületi munkálatait végez­ték. Ám valóban csupán az első szakasz ért­ vé?“+ 0•” erőfeszítés következik a dip­lomáciában, hogy a konferen­cia ne csak összeüljön, de eredményes is legyen. A há­rom színhely, a különböző szintek, a tervezett, aránylag hosszú időtartam utalhat rá, hogy lesz még tennivaló. A hét másik fontos euró­pai eseménye, az NSZK karlsruhei alkotmánybírósá­ga visszautasította a jobbol­dali bajor tartományi kor­mány zavarkeltő panaszát, s ezzel elhárultak az akadályok a két német állam alapszer­ződésének életbe lépése előtt, megkezdődhetnek a előké­születek az NDK és az NSZK ENSZ-­ felvételére is. Több órás találkozások és elhalasztott megbeszélések jelzik Le Duc Tho és Kissin­ger újabb párizsi tárgyalási fordulóját, amelyről napokon át semmiféle hitelt érdemlő jelentés nem látott napvilá­got. Előtte amerikai részről olyan kiszivárogtatás történt, hogy a két politikus írásos okmány formájában is lefek­teti majd a vietnami tűzszü­net megtartásával kapcsola­tos kérdéseket. Ez az elkép­zelés a dolgok fonákjáról nyert megerősítést, amikor Saigonban sietve kijelentet­ték, hogy nem látnák értel­mét bármiféle dokumentum aláírásának. A Thieu-rezsim „egyedüli képviseleti igényeit” a héten ismét összezúzták a tények. Dél-Vietnam szabad területe­in a gyors konszolidáció je­gyében ünnepelték az Ideig­lenes Forradalmi Kormány megalakulásának negyedik évfordulóját. A Dél-vietnami Köztársaság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mu­tatja, hogy valahol a DIFK fennhatósága alatt álló terü­leten diplomaták adták át megbízóleveleiket, köztük az első magyar nagykövet. Az Egyesült Államokban újabb dollárválság kísértete jelentkezett a héten, úgy lát­szik, olyan betegségről van szó, amelyet gyors egymás­utánban többször is meg le­het kapni. Ha már az orvosi példánál maradunk: a baj nemcsak gyakoriságával je­lentkezik, de igazából nem le­­het megállapítani a roham közvetlen kiváltó okát. A di­agnoszták mégsem tanácsta­lanok, hiszen a háttér közis­mert, a tőkés valutarendszer mélyreható átalakítására len­ne szükség. A Fehér Házban összeült ,a „konzílium”, a vál­ságmegbeszélés, a szűkebb kabinet részvételével, de vál­tozatlanul kérdéses, hogy akarnak­ és tudnak-e valamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejle­ményeket hoztak és hoznak, de a kivétel itt is erősíti a szabályt. A Biztonsági Ta­nács közel-keleti vitájában — amely időpontjában egybe­esik a hatnapos háború hato­dik évfordulójával — egyelő­re nem mutatkoztak új ele­mek. A vita lelassult, alig volt hozzászóló, az állandó tagok mind ez idáig tartóz­kodtak az érdemi megjegyzé­sektől. Igaz, nem annyira új határozatokra lenne szükség, mint a BT kétezer nappal ez­előtti ésszerű döntésének végrehajtására. Az új javas­latnak számító osztrák terv, amely szóba került az ENSZ- ben, ugyancsak a korábbi BT-határozatra alapozódik, annak végrehajtásához álla­pítana meg menetrendet és Waldheim főtitkárnak na­gyobb személyes szerepet biztosítana a puhatolózások­ban. A viszonylagos némaság a Biztonsági Tanács patkó ala­kú asztala mellett természe­tesen nem annak következ­ménye, hogy a résztvevők nem alakították volna ki vé­leményüket. Előfordulhat — jóllehet erre hivatalos utalá­sok nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfele­lően, a színfalak mögött fo­lyik az érintkezésfelvétel egy valamennyire közös állás­pont létrejötte érdekében. Minderre azonban csak a jö­vő héten derülhet fény, ami­kor hétfőtől folytatódik a vi­ta, noha a következő felszó­laló még nem j­elentkezett... Réti Ervin 1973. JÚNIUS T0., VASÁRNAP Sky­lab-hír HOUSTON.­­ Pénteken, a „szerelői” munkák befejezése után a Skylab személyzete pihenéssel, takarítással és forró zuhannyal fejezte be napját. Miután a kinyitott napelemszárny csaknem két­szeresére emelte az űrlabora­tórium rendelkezésére álló energiamennyiséget, az űr­hajósok végre meleg vízzel mosogathattak, és meleg ételt ehettek. Kerwin az „űrgyógyász” különleges mikroszkóppal a világon elsőként hajtott vég­re vérmintavizsgálatot a súly­talanság állapotában. (MTI) • • Ünnepség az iskolák államosításának 25. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról.) Tettől fogva politikai jelen­tőségű, és ebben az érte­­­­lemben mondhatta Révai József, hogy az államosítás ,„közoktatásunk földosztása” volt. Az 1948. június 16-án elfogadott 33. törvény így a haladó szellemiségek évtize­des, évszázados, harcának győzelmét jelentette. — Az azóta eltelt idő be­bizonyította, hogy a magyar közoktatás megfelel törté­nelmi hivatásának; olyan színvonalú, hogy büszkék le­hetünk rá, és nemzetközi mércével mérve is az élvo­nalban van. — Valljuk, hogy a legha­ladóbb világnézet az ember­hez legméltób­b humanizmus szellemében végezzük munkánkat — ez a jövő fel­adata és felelőssége. Kívá­nom, hogy a pedagógusok valamennyien érezzék a társadalom segítő kezét ok­tató és nevelő munkájukban — mondotta befejezésül Port Árpád. Ezután Szaló Lajos, a me­gyei tanács általános elnök­­helyettese kívánt jó egész­séget a pedagógusoknak, és tolmácsolta a Művelődés­­ügyi Minisztérium, valamint a Pedagógusok Szakszerve­zete központi vezetőségének üdvözletét, majd kitünteté­seket adott át. Az Oktatás­ügy Kiváló Dolgozója címet kapták: Csepiga Pál, a győri Mayer Lajos Általános és Szakközépiskola igazgatója, Pödör Pál, a Csorna városi Tanács elnöke és Szalai Jó­zsef, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának osz­tályvezető-helyettese. A Szakszervezeti Munkáért ki­tüntető jelvény ezüst foko­zatát Ispánki József, nyug­díjas mosonmagyaróvári igazgató, a Szakszervezeti Munkáért kitüntető okleve­let Keszei Dénes, nyugdíjas nagycenki igazgató kapta. Ezután harminc pedagógus­nak emléklapot nyújtottak át. Végül Gergely Sándor, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titká­ra megismételte, hogy Mál­nás Miklós hédervári és Cseh Béla győri pedagógus a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát, a Kiváló Tanár kitüntetést Radnai József lövői nevelő a pedagógusnapon vehették át — ugyancsak az államo­sításban való kimagasló ér­tékű részvételükért. (Gi) Tömegcikkiparban jártas A „Hőtechnika” Építő- és Szigetelő Vállalat felvételre keres SZÁMVITELI VEZETŐT vasszerkezeti lakatos, keres közgazdasági egyetemi végzettséggel hegesztő szakmunkásokat, a Lemezárugyár győri gyáregysége. Fizetés megegyezés szerint: Győr, Kálvária U. 55. Jelentkezés: Győr, Szeszgyár u. 4.

Next