Kisalföld, 1973. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
LuéH Nyolc szputnyik egyszerre Möszkva (MTI) A Szovjetunióban pénteken egyetlen hordozórakétával nyolc szputnyikot bocsátottak fel a világűrbe. A Koaosz— 564, —565, —566, —567, —563, —569, —570 és 571 jelzésű mesterséges holdakon tudományos berendezést helyeztek el,amely folytatja a világűr kutatását. .Mind a nyolc szputnyik a megadott pályához közel halad. A tudományos berendezésen kívül a szputnyikaku-i elhelyeztek egy rádiórendszert a pályaelemek pontos mérésére, valamint egy rádiótelemetrikus rendszert, amely a műszerek és a tudományos berendezés működéséről továbbít adatokat a földre. A pénteken felbocsátott műholdak berendezése kifogástalanul működik. CTASZSZ) Gyászünnepség Le Bourget-ban Párizs (MTI) Le Bourget-ban, a francia légierők támaszpontján szombaton gyászünnepséget rendeztek azzal kapcsolatban, hogy a június 3-i katasztrófa következtében lezuhant TU- 144-es repülőgép személyzetének földi maradványait elindították Moszkvába.. A gyászszertartáson részt vettek Leonyid Szmirnovnak, a Szovjetunió Minisztertanácsiak elnökhelyettesének vezetésével a katasztrófa körülményeinek és okainak kivizsgálásával megbízott szovjet kormányküldöttség tagjai, a Le Bourget-i nemzetközi repülőgépipari kiállításon részt vett szovjet küldöttség tagjai, a francia katonai hatóságok képviselői, Goussainville város — a katasztrófa színhelye — polgármestere, a Normandia-Nyeman egykori repülőezred veteránjai. A ravatalnál francia repülők álltak díszőrséget. Az elhunytak tetemeit gyászinduló hangjai mellett vitték fel a szovjet repülőgépre, amely röviddel azután elindult Moszkvába. Kisalföld A KGST ülésszaka után A KGST 27. ülésszakénak négynapos munkája után, a tárgyalásokról kiadott közös közlemény ismeretében, joggal lehet arra következtetni, hogy ez a tanácskozás a szocialista országok gazdasági integrációjának fennállása óta az egyik legjelentősebb volt, és határozatai nagymértékben járulnak hozzá valamennyi részt vevő állam fejlődéséhez. Emeli a tanácskozás jelentőségét, hogy az 1972-ben KGST-tagállammá vált. Kuba immár teljes aktivitással vesz részt a szervezet munkájában, külön egyezmény alapján jugoszláv küldöttség volt jelen, és képviseltette magát a Vietnami Demokratikus Köztársaság, illetve a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság is. A napirend a leglényegesebb témaköröket ölelte fel: a KGST Komplex Programja végrehajtásának folyamatát, a népgazdasági tervezés kérdéseit és néhány fontos szakágazat helyzetének elemzését, köztük a gépiparét, a fogyasztási cikkek gyártását, és átfogóan tárgyaltak korunk egyre általánosabbá váló problémájáról, a környezetvédelemről. A tanácskozás gondos elemzése után arra a megállapításra jutott, hogy a szocialista gazdasági közösség nemcsak hogy egészségesen fejlődik, hanem a fejlődés ütemét tekintve továbbra is jelentősen megelőzi a kapitalista világot. Az utóbbi két évben a nemzeti jövedelem a KGST egészére kivetítve 11,6 százalékkal, az ipari termelés pedig több mint 15 százalékkal növekedett. Ez utóbbi számadat a tőkésországok statisztikájában, csupán 8,8 százalék. A KGST legfelsőbb szervének tanácskozása az eredmények, az elvégzett munka regisztrálását oly módon végezte el, hogy egyúttal a jövő fejlődés főbb irányvonalait is kijelölte. Ha ebben a rendkívül bonyolult és szerteágazó komplexumban egyáltalán lehet rangsorolni a feladatokat, akkor első helyen azt emeljük ki, hogy megkezdődtek a tagállamok 1976—80. évi népgazdaságfejlesztési tervek koordinálására irányuló munkák. A távlati tervezés, a népgazdasági prognózisok egyeztetése, az irányítási rendszerek folytonos tökéletesítése a további fejlődés kulcsa. Ami az együttműködés fejlődésének kilátásait illeti, az ülésszak egy kiemelkedő és igen szemléltető példával szolgált: a bolgár, a magyar, az NDK-beli, a lengyel, a román, a szovjet és a csehszlovák központi tervező szervek megbízottai általános szerződést írtak alá arról, hogy együttműködnek a Szovjetunió területén létesítendő, évi félmillió tonna kapacitású krembajevi azbesztbányászati és dúsító kombinát felépítésében. Napjainkban világszerte előrevetíti árnyékát a jövő évtizedek egyik problémája: az energia- és fűtőanyagfajták hiányának veszélye. Nem véletlen, hogy a legnagyobb ipari potenciállal rendelkező tőkésországok, mint az Egyesült Államok, a Német Szövetségi Köztársaság és Japán igen intenzív érdeklődést tanúsítanak a szovjet föld tartalékai iránt, és éppen a napokban tízmilliárdos szovjet—amerikai egyezményt kötöttek ebben az ágazatban. A KGST ülésszaka kellő figyelemmel fordult e téma felé, és alapelvként fogadta el, hogy a szocialista gazdasági integráció országai együttes erőfeszítéseket tesznek a tagállamok energia- és fűtőanyag-szükségletének hosszú távon biztosított kielégítésére. Ugyancsak együttes erőfeszítések útján teremtik meg a nyersanyag-ágazatok szükség szerinti fejlesztését. Az ülésszak kellő hangsúllyal tárgyalta a kereskedelem fejlesztésének kérdéseit, és ismét leszögezte a KGST általános kereskedelempolitikai alapelvét: az egyenlőségen alapuló, diszkriminációk nélküli forgalmat minden országgal, tekintet nélkül társadalmi formájára. A környezetvédelem, a levegő, a vizek, a talaj tisztaságának megőrzése minden ország feladata, de külön-külön nem lehet teljes az eredmény. Éppen ezért az ülésszak — amikor felhívott a KGST-n belüli összehangolt környezetvédelmi intézkedésekre — egyúttal azt is kimondta, hogy ez össz-európai feladat, szükség van tehát valamennyi ország és a nemzetközi szervezetek jó együttműködésére. Emlékezetes marad a 27. ülésszak egy olyan döntésről is, amely messzemenően dokumentálja a szocialista társadalom humanitását, önzetlenségét, a más népek iránti mindenkori segítőkészséget, olyan ösztöndíjalap létesítésére hozott határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a fejlődő országok felsőoktatási intézményeiben s már az 1974—75. tanévtől képezni lehet ezen ösztöndíj felhasználásával a „harmadik világ” számára oly fontos gazdasági, tudományos és műszaki szakemberek gárdáját. Mint az ülésszakról kiadott közlemény tömören megállapítja, a tanácskozás a teljes kölcsönös megértés és barátság szellemében folyt. Aligha kell hangsúlyozni, mennyire fontos ez nemcsak a döntések meghozatalában, hanem a szocialista országok együttműködésének gyakorlatában is, hiszen az egyes tagállamok fejlődése összefügg a többivel, és gyarapodásuk egyúttal a szocialista közösség növekedését is jelenti. C. T. B. A 23. hét krónikája 1973. június 3—9. HÉTFŐ: Aranyáremelkedés a nyugati tőzsdéken, újabb dollárválság fenyegetéséről ír a világsajtó. — A közös piaci kilencek külügyminiszteri értekezlete. — Jobboldali manőverek Chilében. KEDD: Prágában megkezdődik a KGST tanácsülése, a magyar küldöttséget Fock Jenő veheti. — Le Duc Thoés, Kissinger Párizsba érkezik. SZERDA: balközép politika felújításáról dönt az olasz kereszténydemokraták kongresszusa. ■ — Heinemann nyugatnémet államfő aláírja az alapszerződés ratifikációs okmányait. — Az első magyar nagykövet a Dél-vietnami Köztársaságban. CSÜTÖRTÖK: Szovjet—magyar kormányfői megbeszélés Prágában. — Helsinki bejelentés: július 3-ra összehívják az európai biztonsági értekezletet. PÉNTEK: A Biztonsági Tanács vitája a közelkeleti helyzetről. — Brandt Izraelben. — Spanyolországban Franco átadja a miniszterelnöki tisztséget. SZOMBAT: Halasztás után ismét folytatódik a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek párbeszéde. Régi témák — új fejlemények Ha az újságolvasó gyorsan és felületesen futotta át a hét főcímeit, csaknem kizárólag régi, ismerős témákra bukkant. Az európai biztonság ügye, a vietnami tűzszünet következetes megtartása, a közel-keleti rendezés problémája jó ideje vissza-visszatér a jelentésekben, s nem keltett különösebb, meglepetést egy esetleges újabb dollárválság árnyéka sértl. Mégis van új a júniusi nap alatt, és a „régi témák” a héten érdekes fejleményeket hoztak. A finn fővárosban megtörtént a döntés, július 3-ra, Helsinkibe összehívták az európai biztonsági értekezletet. Megállapodtak a négypontos napirendben is, magával a biztonsággal öszszefüggő politikai kérdések; a gazdasági, tudományostechnikai, környezetvédelmi összmunka; az együttműködés az emberiességi és más területeken; valamint a konferencia, után teendő további lépések szerepelnek a tárgyalási előterjesztésen. A nyitány külügyminiszteri szinten történik Helsinkiben, a folytatás Genfben következik, majd a záróakkordra, csúcskonferencia formájában, ismét a finn fővárosban kerül sor, valószínűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amelynek célja az európai biztonsági értekezlet összehívása volt. A szocialista országok következetes küzdel-me meghozta gyümölcsét, s javaslataik realitását mutatja, hogy megközelítően az általuk indítványozott időpontban összeülhet a konferencia. A Dipoli korszerű épületkomplexumában elbúcsúztak egymástól a nagykövetek, akik november 22-e óta, hosszabb-rövidebb szünetekkel, az európai értekezlet előkészületi munkálatait végezték. Ám valóban csupán az első szakasz ért vé?“+ 0•” erőfeszítés következik a diplomáciában, hogy a konferencia ne csak összeüljön, de eredményes is legyen. A három színhely, a különböző szintek, a tervezett, aránylag hosszú időtartam utalhat rá, hogy lesz még tennivaló. A hét másik fontos európai eseménye, az NSZK karlsruhei alkotmánybírósága visszautasította a jobboldali bajor tartományi kormány zavarkeltő panaszát, s ezzel elhárultak az akadályok a két német állam alapszerződésének életbe lépése előtt, megkezdődhetnek a előkészületek az NDK és az NSZK ENSZ- felvételére is. Több órás találkozások és elhalasztott megbeszélések jelzik Le Duc Tho és Kissinger újabb párizsi tárgyalási fordulóját, amelyről napokon át semmiféle hitelt érdemlő jelentés nem látott napvilágot. Előtte amerikai részről olyan kiszivárogtatás történt, hogy a két politikus írásos okmány formájában is lefekteti majd a vietnami tűzszünet megtartásával kapcsolatos kérdéseket. Ez az elképzelés a dolgok fonákjáról nyert megerősítést, amikor Saigonban sietve kijelentették, hogy nem látnák értelmét bármiféle dokumentum aláírásának. A Thieu-rezsim „egyedüli képviseleti igényeit” a héten ismét összezúzták a tények. Dél-Vietnam szabad területein a gyors konszolidáció jegyében ünnepelték az Ideiglenes Forradalmi Kormány megalakulásának negyedik évfordulóját. A Dél-vietnami Köztársaság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy valahol a DIFK fennhatósága alatt álló területen diplomaták adták át megbízóleveleiket, köztük az első magyar nagykövet. Az Egyesült Államokban újabb dollárválság kísértete jelentkezett a héten, úgy látszik, olyan betegségről van szó, amelyet gyors egymásutánban többször is meg lehet kapni. Ha már az orvosi példánál maradunk: a baj nemcsak gyakoriságával jelentkezik, de igazából nem lehet megállapítani a roham közvetlen kiváltó okát. A diagnoszták mégsem tanácstalanok, hiszen a háttér közismert, a tőkés valutarendszer mélyreható átalakítására lenne szükség. A Fehér Házban összeült ,a „konzílium”, a válságmegbeszélés, a szűkebb kabinet részvételével, de változatlanul kérdéses, hogy akarnak és tudnak-e valamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejleményeket hoztak és hoznak, de a kivétel itt is erősíti a szabályt. A Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában — amely időpontjában egybeesik a hatnapos háború hatodik évfordulójával — egyelőre nem mutatkoztak új elemek. A vita lelassult, alig volt hozzászóló, az állandó tagok mind ez idáig tartózkodtak az érdemi megjegyzésektől. Igaz, nem annyira új határozatokra lenne szükség, mint a BT kétezer nappal ezelőtti ésszerű döntésének végrehajtására. Az új javaslatnak számító osztrák terv, amely szóba került az ENSZ- ben, ugyancsak a korábbi BT-határozatra alapozódik, annak végrehajtásához állapítana meg menetrendet és Waldheim főtitkárnak nagyobb személyes szerepet biztosítana a puhatolózásokban. A viszonylagos némaság a Biztonsági Tanács patkó alakú asztala mellett természetesen nem annak következménye, hogy a résztvevők nem alakították volna ki véleményüket. Előfordulhat — jóllehet erre hivatalos utalások nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfelelően, a színfalak mögött folyik az érintkezésfelvétel egy valamennyire közös álláspont létrejötte érdekében. Minderre azonban csak a jövő héten derülhet fény, amikor hétfőtől folytatódik a vita, noha a következő felszólaló még nem jelentkezett... Réti Ervin 1973. JÚNIUS T0., VASÁRNAP Skylab-hír HOUSTON. Pénteken, a „szerelői” munkák befejezése után a Skylab személyzete pihenéssel, takarítással és forró zuhannyal fejezte be napját. Miután a kinyitott napelemszárny csaknem kétszeresére emelte az űrlaboratórium rendelkezésére álló energiamennyiséget, az űrhajósok végre meleg vízzel mosogathattak, és meleg ételt ehettek. Kerwin az „űrgyógyász” különleges mikroszkóppal a világon elsőként hajtott végre vérmintavizsgálatot a súlytalanság állapotában. (MTI) • • Ünnepség az iskolák államosításának 25. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról.) Tettől fogva politikai jelentőségű, és ebben az értelemben mondhatta Révai József, hogy az államosítás ,„közoktatásunk földosztása” volt. Az 1948. június 16-án elfogadott 33. törvény így a haladó szellemiségek évtizedes, évszázados, harcának győzelmét jelentette. — Az azóta eltelt idő bebizonyította, hogy a magyar közoktatás megfelel történelmi hivatásának; olyan színvonalú, hogy büszkék lehetünk rá, és nemzetközi mércével mérve is az élvonalban van. — Valljuk, hogy a leghaladóbb világnézet az emberhez legméltóbb humanizmus szellemében végezzük munkánkat — ez a jövő feladata és felelőssége. Kívánom, hogy a pedagógusok valamennyien érezzék a társadalom segítő kezét oktató és nevelő munkájukban — mondotta befejezésül Port Árpád. Ezután Szaló Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese kívánt jó egészséget a pedagógusoknak, és tolmácsolta a Művelődésügyi Minisztérium, valamint a Pedagógusok Szakszervezete központi vezetőségének üdvözletét, majd kitüntetéseket adott át. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet kapták: Csepiga Pál, a győri Mayer Lajos Általános és Szakközépiskola igazgatója, Pödör Pál, a Csorna városi Tanács elnöke és Szalai József, a megyei tanács művelődésügyi osztályának osztályvezető-helyettese. A Szakszervezeti Munkáért kitüntető jelvény ezüst fokozatát Ispánki József, nyugdíjas mosonmagyaróvári igazgató, a Szakszervezeti Munkáért kitüntető oklevelet Keszei Dénes, nyugdíjas nagycenki igazgató kapta. Ezután harminc pedagógusnak emléklapot nyújtottak át. Végül Gergely Sándor, a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának titkára megismételte, hogy Málnás Miklós hédervári és Cseh Béla győri pedagógus a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát, a Kiváló Tanár kitüntetést Radnai József lövői nevelő a pedagógusnapon vehették át — ugyancsak az államosításban való kimagasló értékű részvételükért. (Gi) Tömegcikkiparban jártas A „Hőtechnika” Építő- és Szigetelő Vállalat felvételre keres SZÁMVITELI VEZETŐT vasszerkezeti lakatos, keres közgazdasági egyetemi végzettséggel hegesztő szakmunkásokat, a Lemezárugyár győri gyáregysége. Fizetés megegyezés szerint: Győr, Kálvária U. 55. Jelentkezés: Győr, Szeszgyár u. 4.