Kisalföld, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-23 / 93. szám

1974. ÁPRILIS 23., KEDD Jó vendéglátással vizsgáznak naponta Tavaly augusztus végén ad­ták át rendeltetésének a SZOT KPVDSZ soproni, 600 ágyas üdülőjét. Az MSZMP Sopron városi Bizottsága Baán Jenőt ajánlotta üdülő­vezetőnek. Baán Jenő azon­nal hozzálátott, 17 évnyi párt­­munkabeli tapasztalatait hasz­nosítva az üdülői pártélet megszervezéséhez. A SZOT- üdülők önelszámoló üzemegy­ségéhez tartozó Csepel-, Ve­gyész-, Pedagógus- és Textil­munkás üdülő négy párttag­ját és vezetőit kereste fel leg­először. Közösen felmérték, kik lennének méltóak a tag­ságra. Az üdülőkben tevé­kenykedő 350 dolgozó közül novemberben már 15 volt párttag. Megalakult az alap­szervezet, amelynek titkára Baán Jenő lett. Az önelszámoló egységhez tartozó üdülőkben kétheten­ként 1100 vendéget fogadnak, látnak el. Az üdülővezető és párttitkár úgy mondta, ők naponta vizsgáznak szakmai és politikai tudásból a vendé­gek előtt. S hogy jó eredmény­nyel, ezért szorgalmazta a pártalapszervezet megalapítá­sát és szorgalmazza ma is a megerősödését. Nagy szükség van az élcsapat példamutató, vezető erejére.­­ A pártvezetőség hóna­pokig ismerkedett a dolgozók­kal, terveikkel, tudásukkal. Tettük ezt azért is, nehogy erejüket meghaladó társadal­mi munkákkal, továbbképzé­sekkel terheljük őket. A tag­ság, hogy úgy mondjam, test­hez álló feladatokat, pártmeg­bízatásokat kapott. Érdekelt, bennünket a dolgozók, és el­sősorban az élcsapatbeliek po­litikai érettsége is. Az őszre már most készítjük az okta­tási tervet. Az április 30-i taggyűlésen ennek a tervnek a megvitatása, illetve elfoga­dása lesz a fő téma — beszél­te a párttitkár. Sok-sok latolgatás, ötlet­egyeztetés után fogalmazódott meg az 1974. év első felére vonatkozó munkatervük. Jú­lius 31-ig a pártépítési tervet is kidolgozzák. Ebben az év­ben 4—5 kultúrfelelőssel, szakmunkással szeretnék nö­velni az alapszervezet létszá­mát. A tagságra érdemesnek tar­tottakkal a két legidősebb kommunista foglalkozik. Is­merkedik családi életükkel, világnézetükkel, elveikkel. Számon tartják kezdeménye­zőkészségüket, vállalnak-e társadalmi munkát, közösségi emberek-e. A gyűléseken meg­tárgyalják az üdülési színvo­nal alakulását (mivel külön­böző minőségűek az üdülők), az üdülőbeli pártmunka javu­lását, az 50 személyes mun­kásszállásuk gondjait, a poli­tikai kiadványok terjesztését, az ifjúságpolitikai határozat helyi végrehajtását, és a 95 személyes KISZ-szervezet és a pártszervezet együttműkö­dési tervét.­­ El szeretnénk érni, hogy minden soproni üdülőben dol­gozzék kommunista, mégpe­dig legyen köztük munkás, vezető beosztású és irodai al­kalmazott is. Szeretném, ha olajozottan mennének a dol­gok. Persze tudom, hogy az első lendülethez kell a leg­nagyobb erő, és ha már 15— 20-an elindítottuk az egészsé­ges folyamatot, akkor az gör­dül is tovább, mégpedig az általunk irányított úton — ezekkel a gondolatokkal fe­jezte be a beszélgetést a párt­­titkár. Udvardi Gyöngyi Az első helyezett Hegedűs Péter kedvenc versét mondja el. Váci Mihály emlékére SZAVALÓVERSENY GYŐR-SZENTIVÁNON A győr-szentiváni Váci Mi­hály Általános Iskola név­adója tiszteletére szombaton szavalóversenyt rendezett, amelyen 15 győri iskola 2­3 tanulója vett részt. A nem­rég elhunyt, lobogó életű, Váci Mihály kultuszát ápoló iskola az idén rendezte meg harmadszor a versenyt, ezúttal a győr-szentiváni mo­ziban találkoztak a versmon­dók a bíráló bizottsággal bensőséges úttörőünnepség után. Az iskola úttörőcsapa­ta ugyanis ezen a napon vet­te fel Váci Mihály nevét, s ez alkalommal avatta új zászla­ját, amit a helyi termelőszö­vetkezettől kapott. Az immár hagyományos szavalóverseny első helye­zettje: Menyhárt Krisztina, a Zalka Máté Iskola VI. osztá­lyos tanulója; a második Csengery Mária VIII. osztá­lyos tanuló a Bartók Béla Iskolából, a harmadik pedig Bazsó Judit VIII. osztályos tanuló a Kossuth Lajos Is­kolából. Az első helyezett pajtás iskolája a következő versenyig a vándorserleg tu­­lajdonosa. Az okleveleket — mint a régebbi vetélkedőkön is — a költő özvegye írta alá. Országos folklórpályázat Az ország területén meglévő magyar és nemzetiségi nép­művészeti értékek tovább­élésének és kibontakozásá­nak érdekében a Bács-Kis­­kun megyei Tanács, a Nép­művelési Intézet és a Kecs­keméti Katona József Mú­zeum a Képző- és Ipar­­művészeti Lektorátussal egyetértésben országos folklór pályázatot hirdet. A pályázatra beküldhető min­den olyan képzőművészeti vagy iparművészeti alko­tás, amely tárgyává teszi a népet, vagy felhasználja a nép művészeti formakin­csét, illetve a népköltészet világát eleveníti meg. A pályázatra beküldendő alkotások száma nem kor­látozott. A festmény mére­te nincs meghatározva, szo­bor életnagyságú, plasztika és kerámia legnagyobb mé­rete 150 centiméter lehet. A pályázaton részt vehetnek a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának tagjai. A bekül­dés határideje és helye: 1974. december 31. Katona József Múzeum 6000 Kecs­kemét. Kisalföld Díjnyertes szavalók A megyei szavalóverseny idei döntőjét szombaton és vasár­nap Győrött a Vasas Ady Endre Művelődési Házban rendezték meg. Az évek óta hagyományos megyei ver­seny — melyet az idén Cso­konai Vitéz Mihály emléké­nek szenteltek — városi és járási válogatói januárban kezdődtek meg; a csaknem négyszáz falusi és városi fia­tal közül, akik a versenyen indultak, negyvenen jutottak a győri döntőbe: diákok, munkások, alkalmazottak. Kötelező versként egy Cso­konai k­ölteményt mutattak be szombaton délután, majd vasárnap a magyar irodalom egészéből szabadon válasz­tott verset adtak elő. A zsű­ri néhány versenyzőt har­madszor is meghallgatott, majd a különböző művelődé­si­ntézmények, társadalmi és tömegszervezetek által felajánlott díjakat a követke­ző sorrendben osztotta el. Első lett Hegedűs Péter (Győr), aki a megyei tanács művelődésügyi osztályának 1500 forintos díját kapta. Második Horváth Ildikó (Győr), a Hazafias Népfront 1500 forintos díjával. Harma­dikként Bán János (Győr), a KISZÖV megosztott 1000 fo­rintos díját, negyedikként Oláh László, (Győr), a me­gyei KISZ-bizottság 1000 fo­rintos, felemelt díját kapta A megyei Népművelési Ta­nácsadó az eredetileg meg­hirdetett 500 forintos díj mellett — melyet Bakonyi Ferenc (Győr) kapott ötödik­ként — még egy 500 forin­tos díjat felajánlott a zsűri előtt, ezt a hatodik helyezett Hanzséros Ágnes (Sopron) kapta. Hetedik lett Tomasits Erzsébet (Kimle), mint a leg­jobb falusi versmondó, ő kap­ta a MÉSZÖV 1000 forintos díját. Nyolcadik lett Kin­­cses László (Csorna), akinek a Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár 500 forintos könyv­csomagja jutott, kilencedik helyen Fónad Ferenc végzett (Győr), aki a KISZOV meg­osztott 500 forintos díjában részesült. A verseny végeztével Z. Szabó László zsűrielnök érté­kelte a versenyt. Elmondta, hogy örömmel hallhattunk Csokonainak kevésbé ismert verseiből is, és a szabadon választott versek összetétele is jobb volt — mind szerzők, mind színvonal tekintetében — az elmúlt évekénél. Sajnos, Csokonaitól szinte kizárólag nagy nehéz gondolati versek hangzottak el, holott ő a ma­gyar irodalom egy­ik legvidá­mabb, költője. A legtöbb ver­senyzőre jellemző, hogy nem mérte fel pontosan teljesítő­­képességének határait, és nem egyéniségéhez illő ver­set választott. Jobban kell ügyelni a helyes magyar be­szédre és a vers zeneiségére is. Befejezésül az első helye­zett Hegedűs Péter mondotta el egyik kedves versét. Szlovákiai magyarok között (II.) Tavaszi szél vizet áraszt Komárnóban a város múlt­járól, az itt született és élt sok híres emberről érdeklődő vendéget csakhamar a Jókai utcába irányítják, Bihari Mi­hály bácsihoz. Könyvtárá­ban mindent megtudhatunk, s mire elindulunk a jeles he­lyek megismerésére, szinte mindegyikkel kapcsolatban hallottunk egy-egy jó törté­netet. A nyugdíjas borbély­mester meghatódva és tiszte­lettel áll a Jókai-emléktábla alatt, a zöldre festett zsalus két ablak között. Csak ez és a kapu maradt meg abból a házból, ahol a nagy mese­mondó a gyermekkorát töl­tötte. Innen járt iskolába a közeli kollégiumba, ahol jó­val előtte, egy diákbálon Csokonai meglátott és egész életre megszeretett egy lányt: Lillát. A temetőben, ahol a Dunán feljött szláv hajósok, kereskedők nyugszanak, az „Aranyember” dombormű­ves sírköve áll. Domonkos János dúsgazdag gabonake­reskedő nemcsak Jókai fan­táziájában, hanem a valóság­ban is élt. A 700 éves város viharos történelmének tanúja a vár. A bejáratánál lévő szobor, a „kőszűz” felírása: Nec alté, nec marté! (Sem csellel, sem erővel!) Azt hiszem, nem­csak ez a felirat riasztotta el a törököt százötven éven át. A szabadságharcban Klapka tábornok honvédei még Vilá­gos után sem adták meg ma­gukat. A múzeumban láttam az asztalt, amelyen Haynau és Klapka aláírták a vár fel­adásáról szóló egyezményt, az okmányon a dátum: 1819. szeptember hó 27. A megadás szabad elvonulást biztosított a seregnek. Most itt, közel a várhoz, a parkban áll a hí­res tábornok életnagyságú bronzszobra. Csendes a belváros. A leg­jellegzetesebb utcában a Ná­dorban, egy ház előtt Lehár Ferenc melódiáit idézzük. Éppen egy évszázada itt szü­letett s indult a világsiker felé. A kora tavaszi napfényben ragyognak a vakítóan fehér sokemeletes háztömbök. A színek változtatásával megtö­rik az egyhangúságot. A ha­todik lakótelepet építik már. A szidliszkóra mindenki szí­vesen költözik. A fiatalok nem kölcsönt, hanem jelen­tős összeget kapnak a válla­lattól és az államtól a lakás vásárlásához. Hol van már a régi „utcarend”. Már csak a régiek tudják, melyik volt a Molnár utca, ahol a vízi molnárok, a Fazekas utca, ahol a fazekasok laktak. Ha­jósok éltek a Hajós utcában, kalaposok a Kalapos utcában. De hogy kiké volt a Csapó utca, nem találom ki ilyen könnyen. Még a válaszból, hogy a szűrcsapók, sem derül ki sokkal több. Szerencsére Miska bácsi felvilágosít, hogy ők készítették a virágokkal ékesített cifraszűröket. A Halász utca a híres dunai halászfamíliák otthona volt, a Huszlicskáké, Czillingeké, meg a találó jelzőkkel meg­különböztetett Bús, Szép és Bambusz Szalaiaké. A Szlovákiában élő magya­rok értői és ápolói a népi kultúrának. A 25 év óta munkálkodó CSEMADOK magyar kulturális szervezet eredményes tevékenységét nemzetiségi törvény alapozta meg. Szabados Péter, a CSEMA­DOK járási bizottságának a titkára éppen telefonál. Ez jó alkalom, hogy végignézzem a tablókat. A képek és a sok oklevél már sokat elárul. A legfrissebbel kezdi a titkár: — Nagy a készülődés most minden faluban a „Tavaszi szél vizet áraszt” versenyek­re. Ez a magyarországi „Pá­­va”-vetélkedőhöz hasonló Magyar és szlovák népdalok kerülnek majd elő az isme­retlenségből. Negyven alap­szervezet működik a járás­ban. Énekkarok, kisebb éneklő­csoportok, irodalmi színpadok és a színjátszó csoportok színes, eleven kulturális éle­tet teremtenek a falusi kul­­túrházakban. Népszerűek ná­lunk is a citerazenekarok. A leghíresebbek a marcellhá­­ziak. Perbetén Dombi Mihály bácsi messzeföldön híres ci­­terákat készít, már a szlová­kok is megkedvelték. A ko­márnéi szervezetünk legna­gyobb feladata a Jókai-napok megrendezése. A májusi ün­nepségsorozatra a színjátszók Jókai A fekete bárány című regényének feldolgozásával készülnek. Most,­­hogy a színjátszók­ról esik szó, abbamarad az írógépkattogás. A kis iroda „mindenese”, Marics Ferenc­­né a régi nagy szerepekre gondol. Mondják, ő volt a város „pacsirtája”, sok zenés darab főszereplője. Minden évben megrendezik a csallóközi dal- és táncün­nepélyt Kolozsnémán, a sza­badtéri színpadon. Magyar és szlovák nemzetiségűek közös, vidám ünnepe ez. Minden szervezet önellátó, de sokat segítiü­k a falvak szövetke­zetei, a JEDNOTÁ-k is a költségek előteremtésében. Legbüszkébbek arra, hogy mindig és minden faluban van, mikor fel­­a népdalok, ma­szlovákul, közös Molnár Sándor „telt ház” csendülnek gyárul és örömre. Szobrok, festmények a Festőteremben Vasárnap délelőtt Becht Re­zső író nyitotta meg a mos­tanában felújított soproni Festőteremben Soproni Stöckert Károly szobrászmű­vész és Szarka Árpád festő­művész kiállítását. A TIT Sopron városi szervezete a Győr-Sopron megyei és a Sopron városi Tanács műve­lődésügyi osztályai jó ötletet valósítottak meg a két sopro­ni művész munkássága egy részének bemutatásával. A május 5-éig nyitva tartó szobor- és festménykiállítást vasárnap és hétfőn 400-an látogatták meg. A Berzsenyi Dániel Gimnázium IV/B osztálya például osztályfőnö­ki órán látta a tárlatot. A rendezők mutatós katalógust is készítettek. (A kiállítás értékelésére visszatérünk.) Ötletet vegyenek! Furákat gondolhatott az ide­gen, aki vasárnap a győri Petőfi Sándor Ifjúsági Ház felé sétált , vásári ricsaj csapott az épületen kívülre. Az aulában valóban vásár volt: „standjaikról” árulták portékájukat a fiatalok, a jobbnál jobbnak minősített. «Módszereket, azokat, ame­lyekkel klubfoglalkozásaikat színessé, érdekessé teszik. Az egésznapos módszervá­sár délelőtt tíz órakor kez­dődött a megye legjobb ifjú­sági klubjainak kitüntetésé­vel. Az oklevelek mellé a megyei tanács művelődési osztálya, a KISZ megyei bi­zottsága és az Ipari Szövet­kezetek megyei Szövetsége takarékbetétkönyvet is adott. A jutalmazások után tizen­két megyei klub mutatkozott be a színházteremben: el­mondták, eljátszották, hogy ők milyen műsorokat, progra­mokat szerveznek saját klub­jukban. A szünetben aztán szabadon adták-vették a jó klubéletet szolgáló módszere­ket, vetélkedők forgatóköny­veit, klubfoglalkozások mű­sortervét. A módszervásáron a megye valamennyi ifjúsági klubja ott volt, remélhetően sokat kamatoztattak az ösz­­szességében jól sikerült ta­lálkozón. A módszervásáron bemu­tatkozó ifjúsági klubok közül a zsűri a püski Faluház, a győri Richards-gyár, a Révai gimnázium ifjúsági klubját és a Reflex értelmiségi klu­bot jelölte ki az országos módszervásáron való részvé­telre, ők képviselik majd megyénket az év második felében, Hódmezővásárhe­lyen tartandó ifjúsági talál­kozón. " 5 Apacsok,, ^ Ssiutás, színkromzai* NDK kalandfilm BBMh­rmjA­. április fifs - május, ?- ig a gyem BÁBA filra vs/mhíz

Next