Kisalföld, 1975. április (20. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-02 / 77. szám

1975. ÁPRILIS 2., SZERDA Himod 30 esztendeje Az emlékezetes nap 30. évfordulóján a fa­lu úttörői nagy ese­ményt éltek át. A le­nini páncélautó má­solata a Békés me­gyei Battonnyáról, az első szabaddá vált magyar faluból már­cius 29-én reggel fél 9-re Himodra érke­zett. Az iskola előtti té­ren a falu legöre­gebbjei, a tsz-tagok, a tanári testület, a köz­ség párt-- és állami vezetői és a gyerekek fogadták az érkező páncélautót, amely magával hozta a fel­szabadulási lángot is. Előkerültek a fény­képezőgépek, és a ko­­­­ra tavaszi verőfény­­ben minden pajtást megörökítettek a le­nini páncélautó előtt. — A nagy eseményt — ma­gyarázza Áldozó Gézáné igaz­gatónő — azzal egészítették ki a kisdobosok és úttörők, hogy a Vörös Csillag orszá­gos vetélkedőben lelkesen részt vesznek. A vetélkedő öt része a kö­vetkező: az őrsök expedíciós tetteinek összegyűjtése és ér­tékelése; hasznos társadalmi munka végzése; a csillagke­­reső játékban való változa­tos részvétel; megemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság­ról; és végül, a felszabadulá­si emlék­tábortűz rendezése. A himodi kisdobosok a for­radalmi ifjúsági napokra ké­szülve lépésről lépésre telje­sítették a Vörös Csillag or­szágos vetélkedő feladatait. És amikor a falu felszabadu­lásának 30. évfordulójához érkeztek, az első négy fel­adat teljesítését kiállításon mutatták be. Mi látható a hirnodi M isko kt.­kiállításán, amelynek ren­dezését a pedagógus elvtár­sak irányították. A lelkes is­kolai kutató csoport megtud­ta, hogy Himod 1945. már­cius 29-én késő este szabadult fel. A község közelében lévő csapod-röjtökmuzsaji kato­nai repülőteret és az ott tá­rolt fegyvereket a menekülő németek elkeseredetten véd­ték. Ám a hitleri csapatok készülődéséről a Varjú-ta­nyai illegális rádió értesítet­te a szovjet, parancsnokságot. Ez jó segítséget adott a né­metek körülzár­ásához — olvasható a dokumentum a kiállításon. Tanulságosak a falu 30 éve legfontosabb eseményeit szemléltető adatok. Himodon a felszabadulásig a község 3600 holdnyi területének 56 százaléka herceg Eszterházy és a győri püspökség tulaj­donában volt. A 450 család­ból 132-nek egyáltalán nem volt földje. A legtöbb paraszt 1—5 holdnyi területet birto­kolt. 5—10 vagy annál na­gyobb földterülettel mind­össze 18 család rendelkezett.­ A felszabadulás véget ve­tett az urak hat­almaskodásá­­nak, és Himodon 1591 hold­nyi földet felosztottak. A 30 esztendő fejlődő változásait mutatja, hogy majdnem min­den családnak van rádiója és televíziója. 386 család gáz­tűzhelyen főz és 367 lakásban mosógépet is használnak. Minden házba bevezették a villanyt. A faluban a felsza­badulás óta 193 új házat épí­tettek. Vízvezetéket 50 csa­lád szereltetett. A napilapok közül sokan olvassák a Nép­­szabadságot és a Kisalföldet. Eddig 26-an vásároltak sze­mélygépkocsit. A Vörös Csillag vetélkedő­ben a gyerekek megállapí­tották és a táblákon feltün­tették, hogy a falu a szabad demokratikus három évtize­dében művelődési házat, isko­lát, óvodát és autóbuszvárót építtetett 3 675 000 forintért. A kiállítás érzékelteti a mai falusi gyerekek kéz­ügyességét, rajzkészségét. Bi­zonyosan ez lesz a vélemé­nye mindazoknak, akik a ki­állítást április 4-ig megte­kintik. f—ier.) A lenini páncélautó Himodon. Kisalföld Átadták a vízműt Darnózselin „Frigyes bácsi, ő a vízmű­­lelke. Pedig rá sok asszony fogát szente. Seprű nyelet is ígértek néki. Mert a kutat nem jó helyre­­méri." Nem az egyetlen mulasztás, amit célba vett a kékre fa­gyott darnózseli úttörők jó­kedvű csasztuskája. Kiss­­ Fe­­rencné pedagógus­ vezetésével — igazán nem az ünnepron­tás szándékával — csak íze­lítőt adtak egy ilyen nagy munka buktatóiból, mint volt a helybéli vízmű építése. A lényeg az a megbékélő, kö­szönő két sor, amellyel zá­rult a tegnapi átadóünnepség kis műsora: „Könnyű lesz majd mosni, főzni, etetni a disznót Csapi vízből lemos­ni a szurtos, piszkos lurkót Gutori István tanácselnök szavai szerint 1969-ben kelt határozat a vízmű építéséről. A társulat 1973. május 10-én alakult meg 360 taggá­. A közhasznú vállalkozás egy­­egy családra 7310 forint ki­adást rótt. Ebből 910 forint a társadalmi munka értéke. Az adósság — tíz évig — részle­tekben törleszthető. A névre szóló köszönete­ket messze viszi a metsző, hi­deg szél. Távolban, most már a legmagasabb építmény, a csillogó alumínium gömfokút őrködik a községen. A meg­idézettek sorba lépnek a kép­zeletbeli asztalhoz. A tanács­elnök szólítására. A MÉLY­­ÉPTERV — a tervek készí­tője. A Pest megyei Vízmű Vállalat — a 93 méter mély kutat fúrta. A Győr és kör­nyéke Vízmű és Fürdő Vál­lalat — a csöveket fektette, a vízműtelepet építette. A La­­josmizsei Vízgépészeti Vál­lalat — a víztornyot gyártotta és állította. S nem éppen lo­gikai sorrendben: az Észak­­dunántúli, Vízügyi Igazgató­ság­­ az előterveket készí­tette. A jelenlévők közül többnek az emlékezete hátrál. Har­minc évvel ezelőtt április 1- é­i szabadult fel Bajnózsel. A szemtanúk, a túlélők, a megérők szerint napos idő volt, húsvét lehetett. Az a nemzedék, amely évtizedek­kel később igazán élvezője, használója lesz az egészséges víznek, későbbi évek szülötte. Legjobb esetben is riadt gyer­mekszemmel bámul az el­­csendesült világba. A helyi vízmű társulat el­nöke is szól. Komolyan arról, amiről a csasztuska rigmus­ban. Kotek Imre, a moson­magyaróvári járási hivatal el­nökhelyettese átvágja a sza­lagot Következik — prog­ram szerint is — a vízmű megtekintése. Percek alatt megtörténik. Ami látványos­ság lenne, az a föld alatt van. A vízmű hatmillió forintba került. A termelőszövetkezet 2000 köbméter töltőanyaggal segített. (Pákovics) Bővített könyvtár Csornán Annával, Cser Imrével be­szélgettünk a könyvtár gond­jairól. A könyvtár dolgozói elmondták elképzeléseiket, s a városi tanácsra várt a fel­adat, hogy a szakemberek ál­mai valóra váljanak. Az anyagi gondokat köny­­nyítette a megyei tanács, se­gítsége: 50 000 forintot kaptak, a felújítás és bővítés költsé­geinek mintegy 10 százalékát. Ehhez még majdnem félmil­lió forintot kellett hozzáad­nia a tanácsnak. A létesítmény az építők lelkiismeretes munkájáról vall. A csillogó parkett, a fa­lak szolid színei a Lakáskar­bantartó és Útépítő Költség­­vetési Üzem elismerésre mél­tó munkáját bizonyítják A sz­anyi TOVALL munkásai ízlésesen és határidőre készí­tették el a polcokat. Velük együtt dicsérhetjük a könyv­tár dolgozóit, akik a 30. év­fordulóra vállalták, hogy az udvart kicsinosítják és a könyvtár belső rendjét meg­teremtik. A könyvtár 37 ezer kötet befogadására alkalmas. A je­lenlegi könyvállomány mel­lett még 12 ezer kötetet le­het korszerűen elhelyezni. Pödör Pál megmyitó szavai után Pernesz Gyula emelke­dett szólásra. A többi között ezt mondta:: „A könyvtáros tudást, érzéseket, emberi kap­csolatokat közvetít a műve­ken és a szavain keresztül az olvasóknak. Felelősséggel mondhatom, hogy a könyvtá­rosok igyekeznek is élni a ka­pott lehetőségekkel. Nem ön­célúan, nem a könyvek■ Fart pour Vart tiszteletből és sze­­retetéből fakadóan, hanem abból a társadalmi és alap­vetően szocialista törekvés­ből, hogy minél jobb minél hasznosabb lehetőséget nyújt­sanak a művelődésnek.” Majd Babits Mihályt idézte: „­ ne mondjátok hogy a [Könyv ma nem kell, hogy a könyvnél több az [élet és az Ember, mert a Könyv is Élet, és él. [mint az ember ] így él: emberben könyv és [Könyvben az Ember/" Tegnap délután avatták a bő­vített csornai Járási és Váro­si könyvtárat. Az ünnepségein a többi között megjelent Szaló Lajos, a Győr-Sopron megyei Tanács általános el­nökhelyettese, Wettner István, az MSZMP csornai járási Bi­zottságának első titkára. Groschner Ottó, a csornai pártbizottság titkára. A ha­zánk felszabadulásának 30 évfordulója tiszteletére fel­újított és gyermekönyvtárral bővített városi és járási könyvtárat Pödör Pál, a Vá­rosi Tanács elnöke adta át Pernesz Gyulának, a megyei Kisfaludy Könyvtár igazgató­jának. Pödör elvtárs a többi között ezt mondta: „Négy nappal ezelőtt avattuk váro­sunk iparának büszkeségét, a naponta 150 ezer liter tej fel­dolgozására alkalmas tejpor­­gyárat. Hazánk felszabadulá­sának 30. évfordulójára ter­vezett létesítmények között most kibővített könyvtárunk átadása van soron.” Jó most visszagondolni azok­ra a gondterhes órákra- hang­súlyozta Pödör Pál -, amikor Szabó Józseffel, Sebestyén ) Az ötlet Kiss Lajosé, a Ma­gyaróvári Kötöttárugyár hon­ismereti szakkörének vezető­jéé, a segédanyag raktár dol­gozójáé volt; valami újszerű, valami soha nem volt meg­mozdulással tisztelegjen a gyári közösség a felszabadu­lás 30. évfordulójának. Elő­ször a turisták között kere­sett társakat egy kerékpár tú­rához, amelynek végcélja a Magyarországon utolsóként felszabadult Nemesmedves. A kezdeményezésnek gyorsan híre futott az üzemben, és napokon belül ötvenen jelent­keztek. Közülük választották ki azt a 15 nőt és 15 férfit, akik a harmincéves évfor­dulón részt vesznek a gyár felszabadulási háló túráján. + + + A kis csapatot tegnap reggel — a város felszabadulásának évfordulója előtt egy nappal — szinte az egész gyári kö­zösség elbúcsúztatta. Reggel nyolc órakor a Magyaróvári Kötöttárugyár valamennyi (97) szocialista brigádjának és mindegyik (13) KISZ-alap­­szervezetének képviselője ké­z­szórókat helyezett el a szov­jet katonai temető sírjain, ugyanakkor a brigádok és az ifjúkommunisták felkötötték szalagjaikat a kerékpáros há­latúra által Nemesmedvesre kerülő díszes kopjafára. A felsorakozott gyáriak, és a szovjet alakulatok előtt Vö­rös Károlyné szocialista bri­gádvezető emlékezett meg a felszabadulásról, a szabadsá­got hozó szovjet emberekről. A munkás gyászinduló hang­­­jai, és díszsortűz kíséretében a gyáriak egymás után he­lyezték el a hála virágait a sírokon. A kegyeletes ünnepség után a résztvevők átkísérték a har­minc vállalkozókedvű kerék­párost a KISZ-ház elé. Ott szálltak nyeregbe a kék me­legítés, egyentrikós fiatalok és idősebbek, s vettek búcsút munkatársaiktól. Frank Pé­­­ter, a KISZ mosonmagyar­óvári városi bizottságának titkára köszönt el a kötött­ár úgy ár­iák­tól, kívánt jó utat nekik. Az indulás előtt még volt idő egy villámkérdésre Himy János targoncavezetőhöz: — Mi vár a háromnapos úttól? — Sok-sok élményt! ♦ ♦ ♦ A hála túra harminc résztve­vője között majd minden ré­tege megtalálható a dolgo­zóknak. Például a kétgyer­mekes Varga Lászlóné, vagy Mennesdorfer Ilona, aki elő­tornász a munkahelyi testne­velésiben. Kopf Anna, alap­szervi KISZ-titkár, Sipos Ist­ván, két gyermekes család­apa, Ladocsy Béla, a KISZ- szervezet sportfelelőse vagy éppenséggel a kísérő Korosa János sportköri elnök, aki már nagypapa. Gépkocsival utolértük a kis csapatot, Bősárkányban tér­tek be egy kis hűsítőre a kis­vendéglőbe. A hangulat re­mek volt, s a csípős, szeles idő sem ronthatta a kerékpá­rozók jókedvét. Este Répce­lakon tértek nyugovóra, ma Szombathelyen alszanak, hol­nap Csákánydoroszlón, s on­nan kerekeznek majd a Ne­­mesmedvesen április 4-én délelőtt kezdődő ünnepség s­zígére — ahonnan egyébként a televízió egyenes közvetítést ad. Jó utat kötöttárugyáriak! (cs—a) Kerékpáron Nemesmedvesre A kötöttárugyáriak hála-túrája 3

Next