Kisalföld, 1976. január (21. évfolyam, 2-26. szám)

1976-01-10 / 8. szám

Felszabadulási IIIIMiMHIIHItiimiltMmillimHttlimMItHIHIIIIIHIIItmWttimilHfftHMtlIHimHIIHft* pályázat 1­976 Győr-Sopron megye párt-, állami és társadalmi szer­vei 1976. tavaszára ismét meghirdetik a felszabadulási pályázatot. A pályázat meghirdetésével az a célunk, hogy elősegítsük­­a megye művészeti életének fejlesz­tését, a megyében­ élő művészeket színvonalas alkotások készítésére ösztönözzük, megismerjük és bekapcsoljuk­­a helyi alkotókat a megye művészeti életébe. A pályázat célkitűzésével sajátosan kívánjuk kifeje­zésre juttatni a felszabadulás tényének történelmi je­lentőségét, a sorsdöntő fordulópontot, amellyel lehető­ség nyílt az emberi alkotó tevékenység, a művészet egyre gazdagabb kiteljesedésére. A pályázatot négy művészeti ágban hirdetjük meg: irodalom, képzőművészet, film, fotó. A pályaművek mind a négy művészeti ágban a következő témákkal foglalkozhatnak: I. Győr-Sopron megye sajátos arculatának bemutatá­sa (táj, ember, hagyományok, történelem stb.). II. Szocialista társadalmi valóságunk, mai életünk sokoldalú, sokszínű jelenségeinek bemutatása. III. Szabadon választott téma. A pályázaton Győr-Sopron megyéből bárki részt ve­het olyan művekkel, amelyek eddig nyomtatásban nem jelentek meg, illetve kiállításon még nem szerepeltek. A pályázatok — az amatőr­ filmek kivételével — jeligé­sek. A pályaművek értékelését valamennyi ágazatban országos szakzsűri végzi. A díjak odaítélését — a szak­­zsűri véleménye alapján — a meghirdető, szervek kép­viselőiből alakult bizottság dönti el, amely fenntartja azt a jogot, hogy a díjakat megosztja vagy nem meg­felelő színvonalú alkotások esetében nem adja ki. Az irodalmi és fotópályázaton díjat nyert művek a kiíró szervek tulajdonába kerülnek, könyv alakban való megjelenésükért külön honoráriumra a szerzők nem tarthatnak igényt. A díjazott amatőrfilmek a filmklubok tulajdonában maradnak. A képzőművészeti zsűri által elfogadott anyagból 40 000 forint értékben vásárol a Xantus János Mú­zeum. A megvásárolt alkotások a Képtárba kerülnek megőrzésre és bemutatásra. Az irodalmi, az amatőrül­­ és fotó pályaműveket a Győr-Sopron megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztá­lyára (9021 Győr, Ár­pád u. 32.) kell beküldeni a jelige és a „Felszabadulási Pályázat 1976” feltüntetésével. IRODALOM Pályázni lehet kisregénnyel, novellával, verssel, iro­dalmi riporttal, színművel, irodalmi szociográfiával, tanulmánnyal, publicisztikai írással, műfordítással. A pályázatokat 4 példányban, gépírással kell beküldeni. Versben 3, szépprózában 3, egyéb műfajban (szociog­ráfia, tanulmány, műfordítás stb.) 3, összesen 9 alko­tást díjazunk. A művek díjazására a meghirdető szer­vek a szakzsűri véleménye alapján 36 000 forintot osz­tanak szét. Beküldési határidő: 1976. február 1. KÉPZŐMŰVÉSZET Pályázni lehet festményekkel, grafikával, szoborral, kisplasztikával. Egy alkotó azonos műfajban maximum 5 művel pályázhat. (A sorozat 1 alkotásnak számít.) A megjelölt I—III. témakörben 3—3 díjat osztanak ki a meghir­dető szervek, összesen 36 000 forint értékben. „Alkotó ifjúság a képzőművészetben” elnevezéssel 4000 forintos különdíjat adnak ki a legtehetségesebb 30 év alatti pályázónak. Akik a különdíjra is pályáznak, a jeligés borítékban tüntessék fel életkorukat. Beküldési határidő: 1976. március 1. Cím: A képzőművészek kö­­­zös műterme 9022 Győr, Rákóczi u. 30. FOTÓ Pályázni lehet egyes képekkel vagy sorozatokkal. A beküldendő legkisebb méret 30x40 cm. A bíráló bizott­ság a megjelölt I—III. témakörben 3—3 összesen 9 dí­jat ad ki, 36 000 forint értékben. Beküldési határidő: 1976. március 1. AMATŐRFILM Pályázni lehet azokkal az amatőrfilmekkel, ame­lyek 1971-ben és a következő években az amatőrfilmes gyakorlatban elfogadott 8, szuper 8 és 16 mm-es fekete­fehér vagy színes technikával, hangos vagy néma vál­tozatban készültek. Egy alkotó legfeljebb 3 filmmel pályázhat. A beérkezett alkotások közül a megadott I—III. témában 3—3, összesen 9 alkotást díjaznak a meghirdető szervek, 36 000 forint értékben. 2000—2000 forintos különdíjat kap a legjobb forgató­­könyv készítője és a legjobb operatőr. Beküldési határ­idő: 1976. március 1. Az MSZMP megyei Bizottsága, a Győr-Sopron megyei Tanács, Győr megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága a KISZ megyei Bizottsága, a Szakszervezetek megyei Tanácsa, a Kisalföld Szerkesztősége, a megyei Közművelődési Bizottság. 1976. január 10.– szombat Hét fiú anyjának lenni Nők ültek az asztalok mellett. Tekintetükben várakozás, homlokuk ránca mögött évek gondjai. Hogyan bírtak akkor... (abban az időben? És mit éreznek most azok az asszonyok, akik 5—8 gyermeket neveltek fel? A titkot szerettem volna megtudni, mert éreztem, a családért ennyi szenvedést áldoza­tot vállaló nemzedék sorsa nem ismétlődik meg többé soha. Néhány nappal ezelőtt Győrött, a fegyveres erők klubjában azokat az anyákat köszöntötték, akik öt vagy ennél több katonafiút adtak a hazának. Közöttük volt Dombi Józsefné, mellette leg­kisebb fia, egyenruhában. Az ünnepség szünetében beszél­gettünk a családról, a gyer­mekekről, arról az életről, ami az ötven év körüli asz­­szony mögött áll. A teremben egy félreeső asztalhoz ültünk. Dombi Jó­zsefné arcán meghatottság látszott. Szemét a könny­csepp épp hogy megnedvesí­tette, ettől lett csillogó. Nyolc gyermeket szült. Hét fiút és egy kislányt, aki rö­videsen meghalt. A fiatal­­asszony húszévesen ringatta első fiát, aki ma harminchá­rom éves s a legkisebb most katona. Nagy családban nőtt fel, és a születendő gyermekben sohasem a munkát, gondot, az álmatlan éjszakákat látta, hanem az apróságot, az anya gondoskodó szeretetét igénylő magatehetetlen kis embert. Pedig hányszor ébredt kese­rű szájízzel, émelygő gyo­­r-­orr­al? És a kilencedik hó­napban elnehezült testtel pe­lenkát mosott, tipegni taní­totta a legkisebbet, és féltő gonddal, összeszorult szívvel adta oda a tízórais csomagot a nagyobbaknak, akik gulyá­kat őriztek. És este várta a férjét, aki fáradtan, elcsigáz­va j­ött haza a munkából. .. mert háromszor annyit vál­lalt, hogy tisztességgel tudja­nak megélni. Az ennivalóból, a­ ruhából mindig kevés volt. De valamiből bőségesen ju­tott mindenkinek a család­ban: szeretetből, megértés­ből, a nagy család légköréből, ami apró örömöket termett. S a gyermekeket arra taní­totta: ez a boldogság! Dombi Józsefek most Ene­­sén laknak, s a szülőknek szép háza, takaros kis kertje van, öt fiúk megnősült már. Ők is Enesén építettek. Így, ha nem is egy fedél alatt, de egy faluban lakik a család, s a tizedik unoka is rövide­sen megszületik. Az élet kü­lönös játéka: az unokák kö­zött egyetlen egy fiú van. Katonafia, ha megnősül, a szüleihez költözik. — Nem lenne igazságos, ha egyedül maradnának édes­­anyámék. Hét gyermeket ne­veltek fel. Jó, ha öregségük­re velük van valaki — mond­ja a legkisebb fiú, aki be­­szélgetésünk alatt végig any­ja mellett maradt. Karját anyjáéba fűzve gyermekko­ráról beszélt. A jobb, a köny­­nyebb életből már jutott ne­ki. Iskolába­­járhatott, szak­mát kedve szerint választha­tott. Mindezt nem könnyed természetességgel fogja fel. És azt is látja, hogy a munkának, a gondoskodás­nak a fonala nem szakadt meg. Édesanyja most a téeszben dolgozik, az apa végrehajtó bizottsági titkár Enesén. Van munka a ház körül is, és az unokák neve­lésében is segítenek a szülők. Dombi Józsefné fiát hallgat­ta, s feszes lett az arca. Könny hullott a szeméből. A titkot fia fogalmazta meg. Azt hogy lehet nehéz, nagyon nyomorúságos az élet, de a harmónia, a család biztonsága, kiegyensúlyozott­sága legyőz mindent. És hogyan tudta megvívni ezt a harcot Dombi Józsefné és még nagyon sok anya? Csak egyféleképpen. A nagymama, a mama így nevelte, erre ta­nította a kislányt, aki , bár' akkor nem tudta még, hogy ha felnő,­­ hét gyermeknek ad életet. O. V. ) — Nem a munkára­ hanem az örömre gondoltam — mondja Dombi Józsefné. Népszerű ű­r­előadások Mozgalmasan kezdődött az új év a TIT soproni szerve­zeténél. Január első napjai­ban folytatódtak a KRESZ- t­an­folyamok, amelyeket a TIT és a Közlekedésbizton­sági Tanács közösen szerve­zett. Tv megkezdődött az elő­adások, előadássorozatok, tanfolyamok és előadói kon­ferenciák szervezése, a 20. soproni nyári egyetem ren­dezvényeinek előkészítése. Januárban egyébként öt egészségügyi, három külpoli­tikai, négy általános isme­retterjesztő és öt társadalom­politikai előadásra kerül sor a TIT Új utcai klubjában. A hónap végén megnyílik a hallgatók körében nagy nép­szerűségnek örvendő, immár huszonegyedik, soproni sza­badegyetem­. Az első előadást­­január 30-án dr. Vonsik Gyu­la, a TIT főtitkára tartja „Az eszmék és a kulturális érté­kek cseréje Helsinki után” címmel. Folytatódnak a nemzetközi politikai szabadegyetem szin­tén népszerű előadásai és a városi tanács dolgozóina rendezett politikai, jogi, igaz­gatási és ismeretterjesztő té­májú előadások. Állandó kiállítás Pátzay Pál műveiből Kapuváron a volt állator­vosi rendelőintézet épületét a múlt év tavaszán a helyi Rá­baközi Múzeum kapta meg. A múzeum a helyreállított épület egy részét a jövőben raktárként használja és itt kap otthont Pátzay Pál szob­rászművész a város nagy szü­lötte alkotásaiból rendezendő állandó kiállítás is. Egy teremben a művész éle útját­, politikai tevékeny­ségét bemutató dokumentu­mokat­ helyezik el, egy má­­sikban pedig érmeit, plakett­jeit állítják ki. Az épület reprezentatív csarnokában Pátzay mintegy negyven szobra kap helyet. A múzeum vezetősége az állandó kiállítás épületét a helyi kulturális élet egyik központjává akarja tenni. Művészeti kollégiumot szer­vez, amelynek összejövete­lein neves művészek­ tarta­nak előadást. A megnyitó előadást Pátzay Pál ,,Hogyan készül a szobor” címmel tart­ja. A Rábaközi Múzeum ál­landó Pátzay szoborkiállítása az év első felében­­nyílik meg. al Cooptourist programjai 1976-ban a szövetkezetek utazási irodája az eddigiek­nél is szélesebb kínálatot biztosít az utazóközönségnek. A Cooptourist továbbra is kiemelt feladatának tekinti a szakmai utazások szervezé­sét, például az újvidéki me­zőgazdasági vásárra, az őszi és tavaszi grazi vásárra, és a szovjetunióbeli különféle ki­állításokra indít szakmai cso­portokat. Bakik és hibák A fiatal Kosztolányit egy szép napon — de szép nap lehetett az induló költőnek! — fogadta a Nyugat szer­kesztője, Osváth Ernő. Kosz­tolányi szíve a torka felé vándorolt. Akkor jött végleg zavarba, amikor a Nagy Szer­kesztő kedvesen invitálta. ..Fáradjon el máskor is, fia­talember!” „Igenis­, elfára­dok” — rebegte meghatottan a toll, a magyar nyelv ké­sőbb utolérhetetlen művé­sze. És kint, az előszobában, ahol nem látta senki, — dü­hében elsírta magát. Pedig csak bakizott. Bakizott a televízió be­mondónője is az új esztendő első perceiben. Egy ember­ként hördült fel az ország, amikor pohár pezsgővel a ke­zében, fáradtan mosolyogva ilyesmit mondott:” ...remé­lem, nem kevésbé rossz, ha most én kívánok.........Nyelv­botlása kijavítatlan ma­radt, de nem kell félnünk, hogy iskolát teremtett és legközelebb kellemes ünne­pek helyett mondjuk kelle­metlen ünnepeket, jónapot helyett esetleg pocsék napot kívánunk egymásnak. Mint­ ahogy a lottó ,,ehető " nyerő­számait sem élelmiszerbol­tokban, hanem lottóirodák­­ban fogjuk keresni. Mindezek bocsánatos bűn­­nek számító bakik, szülőany­ák a merő figyelmetlenség, pillanatnyi agy- és nyelv­­rudlás, ragályos betegséget sem okoznak. Megbírálhat­juk elkövetőiket, a követke­ző minutumban esetleg min­ket illet a kritika „ha min­den jól megy”, ugyan­azért. A ham­­ nem szolgál különö­sebb tanulságul, elemző ta­nulmány tárgyául a nyelv­­tudomány híveinek. Éppen, mert nincs nyelvrontó fiatá­sa. A hiba, éppen azért, mert hiba már nem ilyen veszély­­telen, ha az amúgy is köve­tésre csábító bemondó, szí­nész, riporter, vagy a követés­re nem csábító, de végülis figyelemmel nézett, hallga­tott riportalany hangsúlyhi­bák özönével árasztja el a műsort, a műsoridőt, helyte­len divat elindítója lesz. Ha csak egy kicsit ismerjük is el, hogy az ember, amel­lett, hogy alkotó, egyben utánzó lény is. S kit utánoz leginkább az ember? A fent említetteket. A rádió és a televízió térhódításával hihetetlenül megnőttek a nyelvápolás esé­lyei, s úgy tetszik, egyúttal a nyelvrontásé is. A felké­szült kritikus és önkriti­kus elme fél éberséggel is kivédi a legdurvább hibákat. Ha tehát a Nemzeti Színház egyébként kitűnő művésze zsűritagként következetesen keveri a kijelentő és felszó­lító módot, azaz „soksütől”, a hallgatóság egy része bosszankodik. Másrészt, há­lálkodik, hogy legalább a dráma szövegkönyvétől — tetszik, nem tetszik — nem szabad eltérnie a színésznek. Felkészült elmében a bu­dapesti József Attila Színház kitűnő művésze sem okoz zavart azzal hogy a Tibort hosszú í-vel, a postát hosz­­szú o-val ejti. Azt mondják, így pesties. Ne üljünk fel en­nek, mert ez már egymagában csábít az utánzásra. A Tibor hosszú í-vel, a posta hosszú ó-val egyszerűen rossz, hely­telen. .Akkor is, ha Pesten mondják és, ha Berettyóúj­falun utánozzák. A bemon­dónak, a riporternek, a szí­nészek viszont kiemelt sze­repe van a közbeszéd formá­lásában. És úgy látszik, ezt nem árt olykor tudatosítani. Több mint száz évvel eze­lőtt, amikor a magyarnyel­vűségért kemény harcot vív­tak a legnagyobb magyar­ítók, a színész munkáját sű­rűn és keményen bírálták a nyelv oldaláról is. Volt, mi ellen, volt miért harcolni. Az affektált németes, latinos tar­tás sehogy sem akart engedni a póriasnak tekintett magyar köznyelv javára. Ma már természetes, hogy magyarul beszélünk, magyar a hivatali, az iskolai nyelv, a tömeg­kommunikáció eszköze. Ma­gyarnyelvűségünk olyannyi­ra természetes, hogy a nagy szabadságban eltűrjük a nyelv lassú romlását, pusztí­tását is. A nyelv a nyelve­sszék dolga — gondoljuk, de nincs igazunk. A nyelv min­denkié, aki vele, általa , léte­zik hazánk területén, anya­nyelvünket nem szeretni vagy nem ápolni, vagy csupán hi­vatalból ápolni, annyi, mint felszólításra hazafinak lenni. Ám doboghat-e szív­pa­rancsra? (Pákovics) KIÍMFÖLD­ ­­ 5

Next