Kisalföld, 1976. január (21. évfolyam, 2-26. szám)
1976-01-10 / 8. szám
Felszabadulási IIIIMiMHIIHItiimiltMmillimHttlimMItHIHIIIIIHIIItmWttimilHfftHMtlIHimHIIHft* pályázat 1976 Győr-Sopron megye párt-, állami és társadalmi szervei 1976. tavaszára ismét meghirdetik a felszabadulási pályázatot. A pályázat meghirdetésével az a célunk, hogy elősegítsüka megye művészeti életének fejlesztését, a megyében élő művészeket színvonalas alkotások készítésére ösztönözzük, megismerjük és bekapcsoljuka helyi alkotókat a megye művészeti életébe. A pályázat célkitűzésével sajátosan kívánjuk kifejezésre juttatni a felszabadulás tényének történelmi jelentőségét, a sorsdöntő fordulópontot, amellyel lehetőség nyílt az emberi alkotó tevékenység, a művészet egyre gazdagabb kiteljesedésére. A pályázatot négy művészeti ágban hirdetjük meg: irodalom, képzőművészet, film, fotó. A pályaművek mind a négy művészeti ágban a következő témákkal foglalkozhatnak: I. Győr-Sopron megye sajátos arculatának bemutatása (táj, ember, hagyományok, történelem stb.). II. Szocialista társadalmi valóságunk, mai életünk sokoldalú, sokszínű jelenségeinek bemutatása. III. Szabadon választott téma. A pályázaton Győr-Sopron megyéből bárki részt vehet olyan művekkel, amelyek eddig nyomtatásban nem jelentek meg, illetve kiállításon még nem szerepeltek. A pályázatok — az amatőr filmek kivételével — jeligések. A pályaművek értékelését valamennyi ágazatban országos szakzsűri végzi. A díjak odaítélését — a szakzsűri véleménye alapján — a meghirdető, szervek képviselőiből alakult bizottság dönti el, amely fenntartja azt a jogot, hogy a díjakat megosztja vagy nem megfelelő színvonalú alkotások esetében nem adja ki. Az irodalmi és fotópályázaton díjat nyert művek a kiíró szervek tulajdonába kerülnek, könyv alakban való megjelenésükért külön honoráriumra a szerzők nem tarthatnak igényt. A díjazott amatőrfilmek a filmklubok tulajdonában maradnak. A képzőművészeti zsűri által elfogadott anyagból 40 000 forint értékben vásárol a Xantus János Múzeum. A megvásárolt alkotások a Képtárba kerülnek megőrzésre és bemutatásra. Az irodalmi, az amatőrül és fotó pályaműveket a Győr-Sopron megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályára (9021 Győr, Árpád u. 32.) kell beküldeni a jelige és a „Felszabadulási Pályázat 1976” feltüntetésével. IRODALOM Pályázni lehet kisregénnyel, novellával, verssel, irodalmi riporttal, színművel, irodalmi szociográfiával, tanulmánnyal, publicisztikai írással, műfordítással. A pályázatokat 4 példányban, gépírással kell beküldeni. Versben 3, szépprózában 3, egyéb műfajban (szociográfia, tanulmány, műfordítás stb.) 3, összesen 9 alkotást díjazunk. A művek díjazására a meghirdető szervek a szakzsűri véleménye alapján 36 000 forintot osztanak szét. Beküldési határidő: 1976. február 1. KÉPZŐMŰVÉSZET Pályázni lehet festményekkel, grafikával, szoborral, kisplasztikával. Egy alkotó azonos műfajban maximum 5 művel pályázhat. (A sorozat 1 alkotásnak számít.) A megjelölt I—III. témakörben 3—3 díjat osztanak ki a meghirdető szervek, összesen 36 000 forint értékben. „Alkotó ifjúság a képzőművészetben” elnevezéssel 4000 forintos különdíjat adnak ki a legtehetségesebb 30 év alatti pályázónak. Akik a különdíjra is pályáznak, a jeligés borítékban tüntessék fel életkorukat. Beküldési határidő: 1976. március 1. Cím: A képzőművészek közös műterme 9022 Győr, Rákóczi u. 30. FOTÓ Pályázni lehet egyes képekkel vagy sorozatokkal. A beküldendő legkisebb méret 30x40 cm. A bíráló bizottság a megjelölt I—III. témakörben 3—3 összesen 9 díjat ad ki, 36 000 forint értékben. Beküldési határidő: 1976. március 1. AMATŐRFILM Pályázni lehet azokkal az amatőrfilmekkel, amelyek 1971-ben és a következő években az amatőrfilmes gyakorlatban elfogadott 8, szuper 8 és 16 mm-es feketefehér vagy színes technikával, hangos vagy néma változatban készültek. Egy alkotó legfeljebb 3 filmmel pályázhat. A beérkezett alkotások közül a megadott I—III. témában 3—3, összesen 9 alkotást díjaznak a meghirdető szervek, 36 000 forint értékben. 2000—2000 forintos különdíjat kap a legjobb forgatókönyv készítője és a legjobb operatőr. Beküldési határidő: 1976. március 1. Az MSZMP megyei Bizottsága, a Győr-Sopron megyei Tanács, Győr megyei Város Tanácsa, a Hazafias Népfront megyei Bizottsága a KISZ megyei Bizottsága, a Szakszervezetek megyei Tanácsa, a Kisalföld Szerkesztősége, a megyei Közművelődési Bizottság. 1976. január 10.– szombat Hét fiú anyjának lenni Nők ültek az asztalok mellett. Tekintetükben várakozás, homlokuk ránca mögött évek gondjai. Hogyan bírtak akkor... (abban az időben? És mit éreznek most azok az asszonyok, akik 5—8 gyermeket neveltek fel? A titkot szerettem volna megtudni, mert éreztem, a családért ennyi szenvedést áldozatot vállaló nemzedék sorsa nem ismétlődik meg többé soha. Néhány nappal ezelőtt Győrött, a fegyveres erők klubjában azokat az anyákat köszöntötték, akik öt vagy ennél több katonafiút adtak a hazának. Közöttük volt Dombi Józsefné, mellette legkisebb fia, egyenruhában. Az ünnepség szünetében beszélgettünk a családról, a gyermekekről, arról az életről, ami az ötven év körüli aszszony mögött áll. A teremben egy félreeső asztalhoz ültünk. Dombi Józsefné arcán meghatottság látszott. Szemét a könnycsepp épp hogy megnedvesítette, ettől lett csillogó. Nyolc gyermeket szült. Hét fiút és egy kislányt, aki rövidesen meghalt. A fiatalasszony húszévesen ringatta első fiát, aki ma harminchárom éves s a legkisebb most katona. Nagy családban nőtt fel, és a születendő gyermekben sohasem a munkát, gondot, az álmatlan éjszakákat látta, hanem az apróságot, az anya gondoskodó szeretetét igénylő magatehetetlen kis embert. Pedig hányszor ébredt keserű szájízzel, émelygő gyor-orral? És a kilencedik hónapban elnehezült testtel pelenkát mosott, tipegni tanította a legkisebbet, és féltő gonddal, összeszorult szívvel adta oda a tízórais csomagot a nagyobbaknak, akik gulyákat őriztek. És este várta a férjét, aki fáradtan, elcsigázva jött haza a munkából. .. mert háromszor annyit vállalt, hogy tisztességgel tudjanak megélni. Az ennivalóból, a ruhából mindig kevés volt. De valamiből bőségesen jutott mindenkinek a családban: szeretetből, megértésből, a nagy család légköréből, ami apró örömöket termett. S a gyermekeket arra tanította: ez a boldogság! Dombi Józsefek most Enesén laknak, s a szülőknek szép háza, takaros kis kertje van, öt fiúk megnősült már. Ők is Enesén építettek. Így, ha nem is egy fedél alatt, de egy faluban lakik a család, s a tizedik unoka is rövidesen megszületik. Az élet különös játéka: az unokák között egyetlen egy fiú van. Katonafia, ha megnősül, a szüleihez költözik. — Nem lenne igazságos, ha egyedül maradnának édesanyámék. Hét gyermeket neveltek fel. Jó, ha öregségükre velük van valaki — mondja a legkisebb fiú, aki beszélgetésünk alatt végig anyja mellett maradt. Karját anyjáéba fűzve gyermekkoráról beszélt. A jobb, a könynyebb életből már jutott neki. Iskolábajárhatott, szakmát kedve szerint választhatott. Mindezt nem könnyed természetességgel fogja fel. És azt is látja, hogy a munkának, a gondoskodásnak a fonala nem szakadt meg. Édesanyja most a téeszben dolgozik, az apa végrehajtó bizottsági titkár Enesén. Van munka a ház körül is, és az unokák nevelésében is segítenek a szülők. Dombi Józsefné fiát hallgatta, s feszes lett az arca. Könny hullott a szeméből. A titkot fia fogalmazta meg. Azt hogy lehet nehéz, nagyon nyomorúságos az élet, de a harmónia, a család biztonsága, kiegyensúlyozottsága legyőz mindent. És hogyan tudta megvívni ezt a harcot Dombi Józsefné és még nagyon sok anya? Csak egyféleképpen. A nagymama, a mama így nevelte, erre tanította a kislányt, aki , bár' akkor nem tudta még, hogy ha felnő, hét gyermeknek ad életet. O. V. ) — Nem a munkára hanem az örömre gondoltam — mondja Dombi Józsefné. Népszerű űrelőadások Mozgalmasan kezdődött az új év a TIT soproni szervezeténél. Január első napjaiban folytatódtak a KRESZ- tanfolyamok, amelyeket a TIT és a Közlekedésbiztonsági Tanács közösen szervezett. Tv megkezdődött az előadások, előadássorozatok, tanfolyamok és előadói konferenciák szervezése, a 20. soproni nyári egyetem rendezvényeinek előkészítése. Januárban egyébként öt egészségügyi, három külpolitikai, négy általános ismeretterjesztő és öt társadalompolitikai előadásra kerül sor a TIT Új utcai klubjában. A hónap végén megnyílik a hallgatók körében nagy népszerűségnek örvendő, immár huszonegyedik, soproni szabadegyetem. Az első előadástjanuár 30-án dr. Vonsik Gyula, a TIT főtitkára tartja „Az eszmék és a kulturális értékek cseréje Helsinki után” címmel. Folytatódnak a nemzetközi politikai szabadegyetem szintén népszerű előadásai és a városi tanács dolgozóina rendezett politikai, jogi, igazgatási és ismeretterjesztő témájú előadások. Állandó kiállítás Pátzay Pál műveiből Kapuváron a volt állatorvosi rendelőintézet épületét a múlt év tavaszán a helyi Rábaközi Múzeum kapta meg. A múzeum a helyreállított épület egy részét a jövőben raktárként használja és itt kap otthont Pátzay Pál szobrászművész a város nagy szülötte alkotásaiból rendezendő állandó kiállítás is. Egy teremben a művész éle útját, politikai tevékenységét bemutató dokumentumokat helyezik el, egy másikban pedig érmeit, plakettjeit állítják ki. Az épület reprezentatív csarnokában Pátzay mintegy negyven szobra kap helyet. A múzeum vezetősége az állandó kiállítás épületét a helyi kulturális élet egyik központjává akarja tenni. Művészeti kollégiumot szervez, amelynek összejövetelein neves művészek tartanak előadást. A megnyitó előadást Pátzay Pál ,,Hogyan készül a szobor” címmel tartja. A Rábaközi Múzeum állandó Pátzay szoborkiállítása az év első felébennyílik meg. al Cooptourist programjai 1976-ban a szövetkezetek utazási irodája az eddigieknél is szélesebb kínálatot biztosít az utazóközönségnek. A Cooptourist továbbra is kiemelt feladatának tekinti a szakmai utazások szervezését, például az újvidéki mezőgazdasági vásárra, az őszi és tavaszi grazi vásárra, és a szovjetunióbeli különféle kiállításokra indít szakmai csoportokat. Bakik és hibák A fiatal Kosztolányit egy szép napon — de szép nap lehetett az induló költőnek! — fogadta a Nyugat szerkesztője, Osváth Ernő. Kosztolányi szíve a torka felé vándorolt. Akkor jött végleg zavarba, amikor a Nagy Szerkesztő kedvesen invitálta. ..Fáradjon el máskor is, fiatalember!” „Igenis, elfáradok” — rebegte meghatottan a toll, a magyar nyelv később utolérhetetlen művésze. És kint, az előszobában, ahol nem látta senki, — dühében elsírta magát. Pedig csak bakizott. Bakizott a televízió bemondónője is az új esztendő első perceiben. Egy emberként hördült fel az ország, amikor pohár pezsgővel a kezében, fáradtan mosolyogva ilyesmit mondott:” ...remélem, nem kevésbé rossz, ha most én kívánok.........Nyelvbotlása kijavítatlan maradt, de nem kell félnünk, hogy iskolát teremtett és legközelebb kellemes ünnepek helyett mondjuk kellemetlen ünnepeket, jónapot helyett esetleg pocsék napot kívánunk egymásnak. Mint ahogy a lottó ,,ehető " nyerőszámait sem élelmiszerboltokban, hanem lottóirodákban fogjuk keresni. Mindezek bocsánatos bűnnek számító bakik, szülőanyák a merő figyelmetlenség, pillanatnyi agy- és nyelvrudlás, ragályos betegséget sem okoznak. Megbírálhatjuk elkövetőiket, a következő minutumban esetleg minket illet a kritika „ha minden jól megy”, ugyanazért. A ham nem szolgál különösebb tanulságul, elemző tanulmány tárgyául a nyelvtudomány híveinek. Éppen, mert nincs nyelvrontó fiatása. A hiba, éppen azért, mert hiba már nem ilyen veszélytelen, ha az amúgy is követésre csábító bemondó, színész, riporter, vagy a követésre nem csábító, de végülis figyelemmel nézett, hallgatott riportalany hangsúlyhibák özönével árasztja el a műsort, a műsoridőt, helytelen divat elindítója lesz. Ha csak egy kicsit ismerjük is el, hogy az ember, amellett, hogy alkotó, egyben utánzó lény is. S kit utánoz leginkább az ember? A fent említetteket. A rádió és a televízió térhódításával hihetetlenül megnőttek a nyelvápolás esélyei, s úgy tetszik, egyúttal a nyelvrontásé is. A felkészült kritikus és önkritikus elme fél éberséggel is kivédi a legdurvább hibákat. Ha tehát a Nemzeti Színház egyébként kitűnő művésze zsűritagként következetesen keveri a kijelentő és felszólító módot, azaz „soksütől”, a hallgatóság egy része bosszankodik. Másrészt, hálálkodik, hogy legalább a dráma szövegkönyvétől — tetszik, nem tetszik — nem szabad eltérnie a színésznek. Felkészült elmében a budapesti József Attila Színház kitűnő művésze sem okoz zavart azzal hogy a Tibort hosszú í-vel, a postát hoszszú o-val ejti. Azt mondják, így pesties. Ne üljünk fel ennek, mert ez már egymagában csábít az utánzásra. A Tibor hosszú í-vel, a posta hosszú ó-val egyszerűen rossz, helytelen. .Akkor is, ha Pesten mondják és, ha Berettyóújfalun utánozzák. A bemondónak, a riporternek, a színészek viszont kiemelt szerepe van a közbeszéd formálásában. És úgy látszik, ezt nem árt olykor tudatosítani. Több mint száz évvel ezelőtt, amikor a magyarnyelvűségért kemény harcot vívtak a legnagyobb magyarítók, a színész munkáját sűrűn és keményen bírálták a nyelv oldaláról is. Volt, mi ellen, volt miért harcolni. Az affektált németes, latinos tartás sehogy sem akart engedni a póriasnak tekintett magyar köznyelv javára. Ma már természetes, hogy magyarul beszélünk, magyar a hivatali, az iskolai nyelv, a tömegkommunikáció eszköze. Magyarnyelvűségünk olyannyira természetes, hogy a nagy szabadságban eltűrjük a nyelv lassú romlását, pusztítását is. A nyelv a nyelvesszék dolga — gondoljuk, de nincs igazunk. A nyelv mindenkié, aki vele, általa , létezik hazánk területén, anyanyelvünket nem szeretni vagy nem ápolni, vagy csupán hivatalból ápolni, annyi, mint felszólításra hazafinak lenni. Ám doboghat-e szívparancsra? (Pákovics) KIÍMFÖLD 5